Pesti Napló, 1888. július (39. évfolyam, 181-211. szám)
1888-07-01 / 181. szám
feándor czárhoz. Mintha bizony a császárok közti konspirácziónak nem lenne ezer más alkalmasabb formája, mint a személyes látogatás ! Mintha bizony a konspirácziók közt az lenne a legügyesebb és legbiztosabb, mely nyilvánosan és az egész világ szeme láttára történik! Nincs azonban kizárva és nem is lehet, hogy a német császár és az orosz czár közt az európai függő kérdések szóba kerülnek. De azt kizártnak tekintjük, hogy bármi irányban oly megegyezések jöhessenek létre, melyek monarchiánk érdekkörére nézve sérelmesek lehetnének. És éppen azért mi a magunk részéről a német császár látogatásától,bármily tüntetésekkel fog is ez járni s bármilyen szivélyes fogadtatásban fog is részesülni, semmiféle gyakorlati eredményt, olyat, mely az európai helyzetet gyökeresen szanálhatná — nem remélünk. Oroszország, hasznnleg a béke barátjának fogja is mutatni magát és ha meg is fogja kinálni a német császárt a kiegyenlítő szerepével, nem fog akként cselekedni, hogy Európa tőle nyugodt lehessen, vagy vele együtt haladhasson. De ez esetben Vilmos császár, aki viszont a saját birodalmának érdekei által fogja vezettetni magát és mint ilyen, a legbensőbb baráti érzelmek által sem zavartathatja meg feladatát, elmondhatja, hogy salvavi animam meam. A földvári parasztlázadás. — Saját tudósítónktól. — Brassó, jun. 29. Brassóból és Földvárról küldött távirataim már adtak hirt a földvári parasztlázadásról. A zendülés sokkal jelentékenyebb volt, mint első pillanatban hitték s a nép dühe túlcsapott minden korláton. Most már kétségtelen, hogy nem pillanatnyi fellobbanásról van szó, hanem lelketlen emberek tervszerű agitácziójáról, melynek véres következménye az izgatók méltó bűnhödését fogja maga után vonni. A lázadásról most a következő felette érdekes részleteket írhatom: Földvár községére Scheip Péter birtokos, ottani postamester kért volt tagosítást. A tárgyalást a törvényszék e hó 27-ére tűzte ki — bár hivatalosam nem is lett értesítve a tárgyalásról. Minthogy azonban napok óta izgatottság volt észlelhető, különösen az ottani románok közt, kiknek — mellesleg megjegyezve — alig van valami birtokuk, — nemkülönben a szegénysorba szászok közt is. Pidner Ferencz járási főszolgabíró két csendőrt rendelt ki s egy félszakasz gyaloghuszárt tartatott készletben a rend fenntartására. Szerdán reggel megjelent a főszolgabírónál Lengeni János brassói ügyvéd, a tagosítás-ellenesek képviselője. Onnan elmenve, Lengeni a földvári román iskolában gyűlést tartott az egybegyült csőcselékkel, románok, szászok, valamint Krizbáról s B.Ujfaluról bejött magyarokkal, kik közt asszonyok is voltak. Megjegyzendő, hogy — hir szerint — Krizbán valóságos izgatást fejtetett ki, házról házra jártak, mert birsággal fenyegetve azokat, kik nem mennek el Földvárra, mert nekik a földvári határon mintegy ezer hold földjük van. Az értekezlet megállapodásai ismeretlenek. Annyi azonban bizonyos, hogy románokból és szászokból álló küldöttséget választottak, mely kijelentse a bíróságnak, hogy nekik semmi szín alatt sem kell a tagosítás. Időközben megérkezett a bíróság részéről Bisztray Károly bíró és Séra jegyző. A tárgyalás a főszolgabíró hivatali helyiségében volt tartandó, hová a mintegy hatszáz főre felszapororodott tömeg behatolni akart. Pildner főszolgabírónak azonban sikerült a népet visszatartani. A szabályszerű eljárást megnyitva, Bisztray biró a ház tornáczáról hirdette ki a tömegnek a törvény megfelelő szakaszát, felszólítva — előbb magyar, azután német nyelven — alakítsák meg a törvényben előírt csoportokat s küldjék ki képviselőiket. Mikor erre felkiáltások hallatszottak, hogy nem értették a mondottakat, Pildner főszolgabíró előbb németül, azután magyarul s oláhul ismételte a biró szavait. Mikor végül azt a kérdést intézte a néphez: értették-e? — nagy zsivaj és lárma támadt, miközben ily kiáltás is hallatszott: Nem kell nekünk kommaszáczió! A lárma nőttön nevén, Pildner főszolgabíró lement a nép közé, csitította, magyarázta nekik a dolgot, minek azután az lett a következménye, hogy a nép engedett s csoportonként megnevezte képviselőit. De mikor ezeknek a tárgyalási terembe kellett menniök, a felizgatott tömeg nem engedte őket, követelve, hogy Scheip Péter (aki kérte a tagosítást) ne lehessen jelen a tárgyalásnál, hanem menjen közéjük. Természetesen boszúl akartak állani rajta. Végre Pildner tapintatos eljárásának sikerült anynyira menni velük, hogy a megnevezettek felmentek a terembe. Mialatt azonban ez történt, a tömeg hurrah! kiáltásokba tört kis tódult az épület felé, fel akarva menni. A két csendőrnek ugyancsak volt dolga vele. Ekkor Pilcner újból megjelent a nép között csitítva őket, de már kirendelte a készletben volt fél eskadron gyaloghuszárt, kik a csendőrökkel együtt körülzárták a házat, visszanyomva a népet. Ekkor dél felé közeledett már az idős Lengeri János ügyvéd ajánlotta, hogy a tárgyalás halasztassék délutánra, mi meg is történt. A bizottság tagjai, nemkülönben Pildner főszolgabíró, Fischer szolgabíró s más urak, köztük a tagosítást kérelmezett Scheip Péter is, a nagy vendéglőbe indultak ebédre, követve a katonák által. Mikor a tömeg látta Scheip-ot, ordítani kezdett s fenyegetni, hogy megölik őt s kiabálva: Apucate! (ragadjátok meg!) A vendéglőbe érve, az már zsúfolva volt nagyobbára oláh néppel. Az urak elhelyezkedtek az egyik szobában, köztük Lengem is s ebédeltek. De a nép mind fenyegetőbb állást kezdett foglalni. A vendéglő szűk folyosóját zsúfoltig megtöltötte s valahányszor a szoba ajtaja nyílt, fenyegető öklök mutatkoztak Scheip irányában. Mások meg bekiáltottak : Scheipnak ma még meg kell halnia! Ekkor Pildner főszolgabíró s Lengem ügyvéd kimentek a nép közé, csitítandó azt. De a tömeggel nem lehetett bírni. Csak ordítoztak : nekünk semmi bajunk az urakkal, nekünk Scheip kell hogy megöljük! Még a katonaság kivonulásával történt fenyegetés sem használt, a tömeg nem tágult. Hirtelen nagy zaj hallatszott egy másik szoba felől. Pildner főszolgabíró rögtön ott termett. A nép ott Bunna Sándor krizbai jegyző s Illyés András krizbai bíróra rohant, mint akik ellen valaki felizgatta, azt állítván, hogy ők is kívánják a tagosítást s részök van ebben. Csak a főszolgabíró erélyes közbelépésének köszönhető, hogy nagyobb baj nem történt s mindketten kiszabadultak a parasztok kezeiből. Ez alatt elérkezett az idő a tárgyalás folytatására. Pildner főszolgabíró — látva a veszélyt, melyben elsősorban Scheip Péter forgott, hat gyaloghuszárt s két csendőrt rendelt ki fedezetül, kik a tanácsházig kisérték. Ezek kivont karddal kisérték az urakat a korcsmából. Elől ment egy huszár kivont karddal, oldalt is 1—1, köztük Scheip Péter, azután a többiek s oldalt s hátul a kivont kardu huszárok s szuronyos csendőrök fedezték. Csak Lengeru János ügyvéd nem ment most már velök a tárgyalás szándékolt folytatására. Alig, hogy a szobából kiléptek, a felvadult nép meg akarta ragadni Scheipot, de a katonaság visszalökte. Amint a korcsma kapuján kiléptek, az ez alatt mintegy 1500 főre felszaporodott tömeg dühöngni kezdett, hatalmas ordításokba tört ki, sőt egy nagy kő repült el közvetlen Scheip füle mellett. Ez volt az első kő. Nemsokára követte a második, mely Scheip nyakát találta, ki egészen összerezzent a fájdalom alatt. A dühtől elkapatva, Scheip revolvert rántott elő zsebéből, fenyegetve vele a vad tömeget, mit Fischer szolgabiró látva, gyorsan lenyomta kezét a revolverrel együtt. Lépésről-lépésre haladva, mind sűrűbb lett a kőzápor s Scheip is, más is, nem egy kemény dobást kapott hátba, fejbe. A katonaság és csendőrség borzasztó erőt fejtett ki a nép ellen, mely mindenképen kiragadni akarta Scheipot. Ez azonban fedezve a katonák által, mindinkább siettette lépteit, majd mintegy 100 lépésnyire jőve anyja háza elé, futásnak eredt s beszökött szerencsésen a házba, melynek kapuját maga után jól bereteszelte. A dühöngő tömeg látva, hogy a kiszemelt áldozat megmenekült, a bizottságra vetette magát. Kő-kőután hullott, akár csak süni kőzápor s most már Pildner főszolgabíró, Fischer szolgabíró, a bizottság többi tagja is erős dobásokat kaptak. A katonák és csendőrök sem maradtak megkímélve. Egyszerre nagy tömeg vette körül egyrészt Pildner főszolgabírót, másrészt Bisztray eljáró bírót, kik menekülni akartak. De a nép csak rohant feléjök. A legválságosabb perczben, midőn már-már életveszély fenyegette mindkettőjüket a vad oláh hordák már a katonaság s csendőrök mögé kerültek, ezeket is fenyegetve, a zsanilárok lőttek, de csak a levegőbe. De ez sem használt. Ekkor a csendőrök a tömeg közé lőttek s egy Scheip Bertalan nevű szász embert, a község legnagyobb izgatóját, épp abban a perczben lőtték le, mikor egy nagy követ akart dobni. A golyó homlokán hatolt be s szörnyet halt. Egy másik barczaujfalusi ember megsebesült. A lövés a legválságosabb pillanatban történt, midőn a helyzet már tarthatatlanná vált s ha ez nem történik, úgy Bisztray biró, mint Pildner főszolgabíró veszve vannak. Ugyanekkor Séra jegyző oly hatalmas dobást kapott fejére, hogy menten öszszerogyott. Most a nép, látva a halottat, még nagyobb dühvel rontott a főszolgabíróra, aki szerintük a lövést elrendelte, holott ő legalább 100 lépésnyire volt a a zsandároktól. A tömeg alighanem megölte volna a főszolgabírót, ha Mikics József földvári oláh pópa nem furakodik közelébe s azon ürügy alatt, hogy beszélni akar vele, daczára a tömeg ordításának, hogy: na slobot! (nem szabad) stb. félre nem vezeti, miáltal Pildner megmenekült, a korcsma udvarára szaladt, átmászott a kerítésen s kerteken keresztül a táviróhivatalba sietett, jelentést teendő az esetről az alispánnak. Megjegyzendő, hogy Illyés krizbai biró és Bunna jegyző is csak titokban menekülhettek a tömeg elől. A nép kereste a főszolgabírót, hogy bosszúját kitölthesse rajta, de persze nem találta. Nemsokára báró Gablenz Henrik huszárfőhadnagy hat lovas huszárt küldött a távíró hivatalba, fedezetül a főszolgabírónak, ki ezekkel most visszajött. Ekkor úgy fél 5 óra lehetett. Időközben báró Gablenz Höltövényből is fél eskadron huszárt rendelt ki, akik megérkezvén a rend némileg ismét helyreállott. Csak a halott eltakarítását nem akarták engedni, de végre ez is sikerült a főszolgabíró erélyes fellépésének. A nép szétoszlott, a szászok és magyarok hazafelé, az oláhok pedig a korcsmába, hol még soká dühöngtek. Az egész zavargás alatt bámulatra méltó higgadtságot és tapintatot fejtett ki Pildner Ferencz főszolgabíró, kinek nagy érdeme, hogy még nagyobb baj nem történt. Elismerés illeti báró Gablenz Henrik huszárfőhadnagyot erélyes magatartásáért s szavakban ki nem mondható dicséret azt a derék, bátor két csendőrt s a huszárokat, kik csekély számuk daczára oly sikerrel küzdöttek közel kétezer főnyi vad tömeggel. A huszár tizedes jobb kezét a kövek annyira összerontották, hogy legalább három hétig szenvedhet vele. A lázadás minden kétséget kizárólag értelmes emberek által — előre volt készítve. Igazolja ezt az oláh templomban tartott értekezlet s az a körülmény, hogy a lázadás csak délután, a tárgyalás elhalasztása után tört ki, végül leginkább az, hogy a kövek oly nagy mennyiségét előbb kellett előkészíteni, mert azuton csak kis kavicsok vannak, téglák egyáltalában nem, holott a dobálások nagyobbára két ökölnyi nagyságú kövekkel és fél téglákkal történtek. Igazolja ezt a feltevést továbbá a Krizbán eszközölt izgatás, a krizbai bíró s jegyző megtámadása s az is, hogy egyes oláhok még aznap délelőtt beszélték, hogy itt ma még nagy dolgok fognak történni. Pildner Ferencz főszolgabíró azonnal intézkedett katonai őrjáratokról, megerősíttette négy legénynyel a csendőrséget is és jelentést tett az esetről a bíróságnak is egyúttal. Éjjel 11 órakor Phleps Ferencz kir. ügyész három csendőr kíséretében már megjelent a helyszínen, felveendő a vizsgálatot, 28-án reggel 7 órakor már Arzt János tervszéki vizsgáló bíró is eljött dr. Both József tervszéki orvossal. A vizsgálat folyamán még 28-án délelőtt tiz egyén elfogatott s több elfogatás is van még kilátásban. — Az elfogottak románok és szászok. E helyen konstatálandó még az is, hogy a komoly gondolkozásu földvári jobb szászok, a túlnyomó elem, teljesen tartózkodott a zavargástól. A földvári zavargásnak még 27-éről 28-ára virradó éjjelen Krizbán is kezdődött utójátéka. Ugyanis a biró s jegyző komoly veszélyben forogtak ott is a felbiztatott nép részéről s csak mindkettő nagy tapintatának tulajdonítható, hogy komolyabb baj nem történt. A főszolgabíró intézkedett is már, hogy a csendőrőrjárat Krizbára is kiterjesztessék. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ IPF* július-decemberi folyamára. "Víg Előfizetési árak: (A reggeli és esti kiadásra.) Félévre ....................................... 9 frt 1 kr. Évnegyedre.................................. 4 frt 50 kr. Egy hónapra....................... ....... 1 frt 50 kr. BV Az előfizetések Budapestre, a Pesti Napló kiadóhivatalába (Ferencziek tere, Athenaeum-épület) legczélszerűbben postai utalványnyal küldhetők. 8^“ Ha az esti kiadás postai különküldése kívántatik, a bélyegre havonkint 35 kr, évnegyedenkint 1 frt felülfizetendő. A Pesti Napló kiadóhivatala. KÜLÖNFÉLÉK. Napirend, julius 1. A miniszterek nem fogadnak. Nagy dijlövészet a budai polgári lövöldében, kezdete d. u. 3 órakor. Nemzeti múzeum : d. e. 9— d. u. 1. A könyvtárak zárva vannak. Grand Caté-Restaurant de Pope l a Andrássy-at, a kir. operaháznak átellenében, az összes helyiségek villamos világítással. Az idegenek találkozási helye. Lapunk legközelebbi száma, rendkívüli kiadásban, hétfőn reggel jelen meg. Mai számunkhoz fél iv melléklet van csatolva, e tartalommal: A regále-jogok és Erdély. Thoroczky Lajostól. — A fővárosi közmunkák tanácsából. — Tárcza : Báró Kemény Zsigmond. — Közgazdaság: A lefolyt hét gazdasági története. — Üzleti heti szemlék atermény- és pénzpiaczról. — Vegyes közlemények. — június 30. Személyi hírek. Tisza Kálmán miniszterelnök ma délután két-három napi tartózkodásra Sajó-kazára (Borsodm.) utazott. — Tréfort Ágost közoktatásügyi miniszter hétfőn július 2-án utazik el a fővárossal. Először a »Szepességre megy, hol Császka György püspököt is meglátogatja. — Szalay Imre közoktatásügyi min.» osztálytanácsos ma több heti tartózkodásra a krajnai Feldenbe utazott. — Gróf Széchenyi Pál kereskedelmi miniszter tegnap a fővárosba érkezett, julius 4-én azonban újra elutazik Budapestről. — Vámbéry Ármin jelenleg családjával együtt Tirolban nyaral. A jövő hó elején visszatér Budapestre s innen El-Füredre megy, hol augusztus végéig marad. Rudolf trónörökös boszniai körútjából ma reggel Ottó főherczeg kíséretében visszaérkezett Bécsbe s egyenesen a Burgba hajtatott, hova Stefánia trónörökösné férjének üdvözlésiére már előbb megérkezett Laxenburgból. Délben a sirály is üdvözölte a trónörököst. Frigyes császár kedvencz paripája, melyen a wörthi ütközetben lovagolt s mely ezért a »Wörth« nevet kapta, már rég nyugalomban éli aggkora napjait. Mert bizony rég elhullatta már a csikófogait. Mikor a wörthi csata ágyudörgése és puskaropogása közt büszke méltósággal hordozta urát, hét éves volt, jelenleg tehát huszonötödik évét tapossa. S még most is erőteljes, délczeg állat Utolsó »szereplése« az volt, mikor Frigyes császár temetésén két lovászmestertől vezetve, urának koporsója után lépdelt. A könnyelmű párbajok ellen, Párisban a napokban fejezték be ama párbajügy bírói tárgyalását, mely néhány hóval ezelőtt ott nagy feltűnést keltett. Dupuis festőt Habért külvárosi hírlapíró párbajban agyonlőtte. A festő zokon vett néhány csípős megjegyzést, melyet róla Habért írt. Barátai feltüzelték, a segédek könnyelműen belementek a párbajba, mely nevetséges ok miatt vivatott s az Öreg Dupuis, gyászoló családot hagyva hátra, a párbaj színhelyén ellenfelének golyója által meghalt. A párisi Figaro vezérczikkben foglalkozik ez esettel s a következőket mondja: »A bíróság kezei meg voltak kötve. Nem ítélhette el a párbajvivőt, a ki életben maradt, mert daczára elkövetett hibáinak, nem gyilkos, hanem olyan ember, aki maga is életével játszott. Felmentetvén a fővádlott, még kevésbbé lehetett a segédeket elítélni. De a segédurak ne feledjék el, a közvélemény előtt ujjaikon ott van Dupuis festő vére, mert ezt a párbajt meglehetett és meg kellett volna akadályozni, egyszerűen azért, mert nevetséges volt. Ily tényekkel szemben nem érkezett volna el az ideje annak, hogy a párbajt törvény által szabályozzuk ? Ne filozofáljunk a párbaj fölött. Minden ember életében fordulhat elő oly pillanat, melyben, ha diszkvalifikáltatni nem akar, kezébe kell adni a fegyvert, hogy megvédje a maga becsületét. De a tanúk, kik nem állanak a sértés hatása alatt, kötelesek lelkiismeretükben aggódva mérlegelni, kell e párbajnak vitatnia ? Azt nem lehet tűrni, hogy a törvény oltalma alatt egy ember életével négy szeleburdi könnyelműen játszszék. Aki segéd akar lenni, az ismerje kötelességeit. Pedig mily egyszerűen lehetne törvény által is segíteni a bajon. E törvény mindössze ebből állana: »1. §. Minden franczia polgár, ha megsértetik, párbajt vívhat. 2. §. Egy hónaptól öt hónapig terjedhető fogsággal büntettetnek ama tanuk, kik nem teljesítették ama kötelességüket, hogy a párbajt megakadályozzák.« Ily törvény megszabadítaná a társadalmat a vért szomjazó segédektől, ettől a nagy veszedelemtől, mely több embert ölt meg, mint a mennyit a fegyverek megölhettek volna: a nevének nyilvánosságra jutását óhajtó párbajsegédektől és az ügyetlen segédektől, kik a halálba viszik feleiket, anélkül, hogy tudnák, mit cselekesznek. Ha ily törvényünk lenne, egyszerűen fogságra vethető lett volna mind a négy segéd és ez az ítélet megfelelt volna úgy az igazságszolgáltatás követelményeinek, mint a közérzület felfogásának. Aumale herczeg levele. A franczia Institut elnökének és tagjainak Aumale herczeg rövid levélkében köszönte meg sikertelen fáradozásukat száműzetésének megszüntetése érdekében. A levél, melyet a ma érkezett franczia lapok közölnek, igy szól: »Elnök úr! kedves kortárs! Az Institut eltalálta vágyamat, mely lelkemet eltölti. Mélyen meg vagyok hatva kollegáim eljárása által. Fejezze ki ez érzelmeimet kérem, ama fényes testület tagjainak, melyhez most büszkébb vagyok, mint valaha, hogy tartozom, és fogadja legőszintébb nagyrabecsülésemet. H. D’Orleans:« E levelet a franczia akadémiában múlt csütörtökön olvasták fel, hol az nagy rokonszenvvel fogadtatott. A Ludovika-akadémia zárvizsgái, mint a Katonai Lapok értesül, a következő sorrendben fognak megtörténni : Julius 26-án lesz a lovas tiszti tanfolyam zárvizsgája (állomány: 8 hallgató.) Julius 27—28-án a felsőbb tiszti tanfolyam zárvizsgája (állomány: 9 hallgató). Julius 30—31-én az egyéves önkéntes tanfolyam zárvizsgája (állomány: 90 hallgató), s ezzel kapcsolatban augusztus 1-én a lovasok lovaglása. Augusztus 2-án a tényleges és szakállományú tisztképző és egyéves önkéntesi tanfolyam zárvizsgája. Gyakorlat és csapatszolgálat (állomány: 244 hallgató). Augusztus 3— én a szabadságolt állományú tisztképző tanfolyam zárvizsgái (állomány 40 hallgató). Augusztus 6-án a III. évfolyam lovaglási és a IV. évfolyam torna és vívás gyakorlatai. Augusztus 7-én a IV. évfolyam lovaglása és a III. évfolyam tornászata s vívása. Augusztus 8-án a tettleges és szabadságolt állományú tiszti vizsgára berendeltek megvizsgálása. — E mellett e három utóbbi napon a törzstiszti tanfolyam vizsgája. Augusztus 9 — 10-én a tényleges állományú tisztképző tanfolyam III. évfolyamának vizsgái (állomány: 56 hallgató) és végül augusztus 11., 13. és 14. napjain a tettleges állományú tisztképző tanfolyam IV. évfolyamának zárvizsgái (állomány: 58 hallgató). Dérouléde jellemrajza. Dérouléderől egy fiatalkori barátja a következő néhány szavas jellemrajzát közli egy párisi lapban: »Hosszú és szikár, mint egy böjti prédikáczió, roppant nagy horgas orral. Szakasztott mása a Don Quixote-típusnak. De ha felnyitja száját, meglep: ebben a Don Quixoteban Sancho Panzának a szelleme lakik. Egyenes, nyers, találó. Alapjában igen jó fiú, vidám, eleven, nyílt természetű.« Tisztelgés a miniszterelnöknél. A fővárosi I. kerületi kör idei közgyűlése tudvalevőleg tiszteleti tagjául választotta Tisza Kálmán miniszterelnököt. A választásról szóló diszokmányt ma délelőtt nagyobb küldöttségnek élén dr. Schwarzer Ottó nyújtotta át a miniszterelnöknek, hosszabb beszédben kérvén őt a választás elfogadására. A miniszterelnök rövid szavakkal köszönte meg e megtiszteltetést s a választást elfogadta. A »Jó szív« pénztárába e hó 23-áig befolyt 92.368 frt 27 kr. Azóta: frankfurti osztrák-magyar konzulátus adománya 123 frt 40 kr, Laky Adolf 100 frt, Algátzy Lázár adófelügyelő gyűjtése 310 frt 36 kr, Pesti Hírlap gyűjtése 759 frt 35 kr, szabadkai négy nőegylet által rendezett hangverseny és népünnepély tiszta jövedelme, Vojnits-Szemző Jozefa és társai által 3300 frt, beregszászi »Jó szív« által rendezett nyári mulatság jövedelme 300 frt, egyéb kisebb adományok 8433 frt 3 kr. — Június 30-áig tehát öszszesen befolyt 105.694 frt 75 kr. A szórakozott polgármester, Páris harmadik kerületének polgármesterét nemrég nyugalmazták, mivel féloldali szélhűdés érte és a szellemi zavartság tünetei is mutatkoztak rajta. Utóbbi időben már igen feltűnő volt szórakozott magaviselete. A házasságkötéseknél sok komikus tévedés esett meg rajta, így egy alkalommal a menyasszony apját akarta a vőlegény anyjával megesketni, s mikor észrevette, hogy így nem lesz rendjén a dolog, a vőlegényt leendő anyósával akarta összeházasítani. Dinamit-kezelési és robbantási gyakorlatok. A Katonai Lapok jelenti: A tavalyi jászberényi katasztrófa óta Laskay Gábor honvéd százados és Ludovika akadémiai tanár vezetése alatt augusztus hóban megtartott első dynamit-kezelési tanfolyamot, követte az idén a második szintén Laskay százados vezetése alatt, melyen azonban nemcsak a központi lovasutász tanosztály részéről kiszemelt minden huszárezredből vezényelt tisztek, hanem az összes tanosztály legénysége is részt vett. A dinamit-kezelési és robbanási gyakorlatok e hó 18-tól bezárólag 23-ik a lovas-utász tanosztálynak a főváros által egyszers mindenkorra átengedett rákosfalvai gyakorlóterén lettek megtartva, mondhatni kitűnő eredménynyel. Ez oktatásnál, kísérleteknél és robbantásoknál, melyeket, mint halljuk, Laskay százados a legnagyobb szigorral és félelem nélküli óvatossággal vezetett, lovag Henneberg altábornagy és lovassági felügyelő is naponta, kezdettől végéig részt vett, részt vettek továbbá a Ludovika akadémiából a múlt évben kilépett huszár-tiszthelyettesek is. A 23-án megejtett vrgyakorlatra, melyet egy lovasított huszár szakaszszal tartottak meg a közös hadsereg lovassági gyakorlóterén, részt vettek továbbá a Ludovika akadémia lovas növendékei és huszár önkéntesei, a központi ekvitáczió, a Budapesten állomásozó 1. honvéd huszárezred két századja, a honvédség és közös hadsereg számos tisztje és az itteni közös huszárezred egyéves önkéntesei parancsnokuk vezetése alatt. Tisztek, tiszthelyettesek és legénység, kik mindannyian kezdetben nagy tartózkodással viselkedtek, csakhamar belátták, hogy szakismeret, szigor és lelkiismeretes gondosság mellett a robbantó és gyújtó szerekkel való bánásmód veszélylyel nem jár. E tanfolyam befejeztével, úgy mondják huszárjaink, a bizalom, mely a tavalyi katasztrófa által nemcsak nálunk, hanem a közös hadsereg lovas utászainál is megrendült, ismét helyreállott. Tizenhárom év után, Zárából írják : Stankovacz községben a napokban egy bűntett nyomára jöttek, melyet tizenhárom évvel ezelőtt követtek el. 1875-ben történt ugyanis, hogy Orlovic Dmitar stankovaczi birtokos egy napon vadászni ment s azóta nem tért vissza. Minthogy a megindított rendőri nyomozat semmiféle nyomra sem vezetett, azt hitték, hogy Orlovic szerencsétlenül járt s talán valami szakadékba esett. Pedig nem úgy volt. Az öreget saját felesége, mostoha fia és unokaöcscse ölték meg, mikor a vadászatról éjjel hazatért, mert Orlovic valami ezüstedényeket magának követelt. Egyesült erővel megölték s éjjel lóháton kivitték egy szakadékhoz, hol holttestét lelökték. A bűntett csak most tudódott ki s most is csak véletlenül. A mostoháim és az unokaöcs ugyanis valamin összevesztek s ekkor az unokaöcs dühében czélozgatni kezdett a gyilkosságra, följelentéssel fenyegetőzvén. A jelenetnek tanúi voltak, a rendőrség is neszét vette s a két legényt, a meggyilkolt özvegyével együtt letartóztatták. Az elfogottak beismerő vallomást tettek. Hamis bankjegyek. A Banque de France eddig 116 darab hamisított ötszáz frankos bankjegyet vett be, s azt hiszi, egyelőre nem fordul elő több, mert az utóbbi két hét alatt nem találtak újabb hamisítványt. A hamisítókat még nem kerítették kézre. Nagy sztrájk hírét hozza ma a táviró Amerikából Newyorkon át. Eszerint a nyugati vidékek összes vasgyárai, melyekben a munkásegyletek tagjai dolgoznak, bezárják ma műhelyeiket, mert a munkások vonakodnak a gyárosok által megállapított munkabér mellett dolgozni. A sztrájk körülbelül százezer munkást sújt. Nő mint a becsületrend lovagja. Párisi lapok azt írják, hogy a júl. 14-én tartandó nemzeti ünnepély alkalmával a hadügyminiszter D rou an aszszonyt, az 59. gyalogezred kantin-korcsmárosnőjét a becsületrend lovagkeresztjével való kitüntetésre fogja fölterjeszteni. Drouan asszony bajor származású, részt vett az 1865—1867-iki olasz hadjáratban és a németfranczia háborúban, melyben Metznél hadifogságba is esett. A kitüntetésre főkép azzal szerzett érdemet, hogy a franczia sebesülteket önfeláldozó gonddal ápolta. A debreczeni apagyilkosság. A Móricz-ügyben már megindult a vizsgálat. A lapokhoz intézett leveleinek kéziratát a bíróság magához veszi. Megjegyzendő, hogy ilyen levelet a gyilkos állítólag tizenkilencet irt, köztük egyet a királynak és József főherczegnek is. A vizsgálat két fontos adatot máris kiderített. Először is, hogy a levelek legtöbbje azért lehet ápr. 12-étől keltezve, mert ezen a napon rendelte el a kir. tábla Móriczné vagyonára a zárlatot, másodszor pedig az, hogy a levelek a gyilkosság után miként jutottak postára. Erre vonatkozólag a meggyilkolt özvegyének ügyvédje, Juhász Ignácz a következőket adta elő: Kedden, e hó 26-án hajnalban erős csöngetés verte fel álmából. A házmester kinyitotta a kaput s aztán bement az ügyvédhez, elmondván neki, hogy egy kisasszony kíván vele azonnal beszélni. Mikor megtudta, hogy a künn várakozó kisasszony Móricz Erzsébet, agyában szörnyű gyanú vert fészket. Tudta, hogy Móricz Erzsébet kapta volt rajta bátyját, midőn áprilisben a leveleket irtá, hogy azóta sokszor beszélte le bátyját szörnyű gondolatairól. Mire az ügyvéd felöltözködött,Móricz Erzsébet kiáltással rontott be hozzá: »Ügyvéd úr! Apám nincs többé!« Egyúttal a remegő leány az ügyvédnek egy csomó levelet adott át, melyeket a gyilkos az ablakon dobott be anyjához, mikor tettének végrehajtása után odament, hogy fegyverét eltegye. Juhász a megczimzett levelek borítékain végig futva, kivette azt, mely neki szólott s a többit visszaadta Móricz Erzsébetnek, hogy tegye postára, a mi kilencz óra tájban meg is történt. — A meggyilkolt Móricz András terjedelmes emlékiratából, melyet, mint már jelentettük, Révész Bálint református püspökhöz intézett, a következő adatokat érdemes fölemlíteni. Neje a meggyilkoltnak, ki háromszor megtörte hűség esküjét, a mennyiben hite, tudta nélkül válópert indított és vagyonára zárlatot és tömeggondnokot kért. Ez meg is történt. A gazdát a házából kizárták, vagyonát pedig lefoglalták. Elkeseredésében arra gondolt, hogy egész családját kiirtja, de ezt még sem tette. Hanem vagyonát rá akarta íratni második házasságából származott József és Erzsébet kiskorú gyermekeire, első házasságából származott András fiának pedig kielégítést akart adni. De az árvaszék ez intézkedését nem hagyta jóvá. Elmondja ezután Móricz András, hogy mily gondosan nevelte József fiát, mennyit költött rá, hogy tanuljon. De a fiú nagyon rossz volt, folyton édesanyjával tartott és vele apja ellen szövetkezett. Felesége először orvosi bizonyítványok alapján Móricz Andrást bolondnak akarta kimondani, majd azért fordult a törvényszékhez, hogy három hónapra válaszszák el őket ágytól és asztaltól. De még ez sem volt elég, hanem egyesség útján arra akarták rábírni, hogy írassa át minden vagyonát felesége nevére, maga pedig elégedjék meg azzal, hogy élete fogytáig tisztességesen eltartják, de hogy miből állt volna ez a »tisztességes eltartás«, az iránt nem akartak nyilatkozni, s ezért az öreg ezt az egyességet határozottan visszautasította. Az asszony azonban nem nyugodott, hanem egy 10,000 írtról szóló váltót írt alá, s azt fiának adta, ki a váltó alapján a törvényszéknél anyja vagyonára foglalást kért. A fiú tehát lefoglaltatta az öreg vagyonából az édesanyját illető fele részt. Még a mezőgazdasághoz tartozó szerszámokat, lovakat, marhákat is zár alá vetette. Mikor ez megtörtént, a múlt év augusztus 8-án este az öreget megetették tojással, éjféltájban pedig párnát tettek a szájára s meg akarták fojtani. Ez alatt az anya és a fiú feltörték az asztalfiókot és abból mindent kiraboltak. Az öregnek azonban nem ártott a méreg s a párnától sem fuladt meg. Másnap vásárra akart menni, hogy marháit eladja, de marhaleveleit ellopták, midőn hazulról eltávozott, hogy a munkások után nézzen, felesége az egész bútorzatot elvitte, a cselédeket pedig elkergette, úgy hogy az öreg maga maradt, felesége pedig, midőn már mindent elrendezett, leányával elhagyták a házat és a bártfai fürdőbe utazott üdülni. Mindent elvitt, csak egy sánta gebét hagyott a háznál. Az emlékirat félének itt vége szakad. Katonai küldöncz-posta. A cs. és kir. lovas dandárparancsnokság július és augusztus tartamára a budapesti Ferencz József-laktanya és a piliscsabai tábor közt katonai küldöncz-postát állít fel. E postának Hidegkút és Vörösvár községekben lesznek állomásai s az e helyekre kirendelt öt-öt ember és öt-öt ló elhelyezése iránt a megyei hatóság már megtette a szükséges intézkedéseket. Körözött ezermester. Fényképész, mérnök, fodrász és énekes egy személyben az a Smolszki Henrik (alias Janelli Antal) nevű individuum, kit a budapesti törvényszék most lopás miatt országszerte köröztet. Az idők jele tán, hogy ennyi becsületes mesterség mellett is lopásra kellett magát adnia szegény Smolszkinak ? Clinchamp grófnő. A franczia köztársasági lapok nemrég azt írták, hogy Aumaleng nőül veszi Clinchamp grófnőt, ki hosszú ideje vezeti a herczeg háztartását. Azt állították, hogy a herczeg ezzel boszantani akarja családja többi tagjait s ez a czél vezette akkor is, mikor a Chantilly uradalmat a franczia akadémiának ajándékozta. A Figaro kapcsolatban e házassági hírrel elmondja a grófnő élettörténetét. A grófnő régi nemes franczia család tagja, melyet a sors teljesen megfosztott egykori vagyonától. Mint fiatal, szép és rendkívül művelt leány Aumale herczegnő házába jutott, ki akkor száműzetésben élt Angliában férjével együtt s ott siratta öt gyermekét, kik gyorsan egymásután haltak el. Midőn a herczegnő 1869-ben Wood Nortonban meghalt, Clinchamp kisasszony a herczeg anyósának udvari hölgye lett s azzal együtt Chantillyben lakott. Aumale herczeg anyósa, de Salerne herczegnő, 1871-ben halt meg s uralkodónk ama gondteljes ápolás jutalmául, melyben a herczegnőt részesitő, csalagkeresztes hölgygyé nevezte ki Clinchamp grófnőt. Aumale herczeg anyósa halála után felkérte a grófnőt, hogy Chantillyben a háztartást jövőre is vezesse. A herczeg legutolsó fiának, Guise herczegnek betegágyánál anyai önfeláldozással virrasztott a grófnő éjjelek hosszú során át, de a beteget nem lehetett megmenteni. — Ez időtől kezdve a grófnő nem hagyta el Aumale herczeget, s