Pesti Napló esti kiadás, 1889. június (40. évfolyam, 150-176. szám)

1889-06-03 / 152. szám

Budapest, 1889. 152. szám. — Egyes szám helyben 2 kr, vidéken 3 kr. Hétfő, június 3. Budapest, junius 3. A spanyol válság. A Lagasta-kormány nem bírt magán máskép segíteni, mint hogy egy kis csínyhez folyamodott. Ismeretes, hogy a viszályt a kormány­pártban Martos képviselőházi elnök magaviselete idézte föl, melyet a párt többsége a leghatározottab­ban elítélt. Martos mindazonáltal nem akart az el­nökségről lemondani, bárhogy demonstrált is ellene a többség. E demonstrácziók végre annyira fajultak, hogy a kormány kénytelen volt az ülésszakot elna­polni. Mai távirataink szerint az ülésszak a királynő rendeletével végképen berekesztetett s az uj ülésszak június 14-ére hivatott össze. Ezzel Mar­tos elnöksége is véget ért, mert a spanyol képviselő­ház mindig csak egy szesszióra választja elnökét. Az uj ülésszakban a kormánypárt Alonso Martinezt akarja elnökké választani. A köztársasági elnök körútja, Carnot — mint távirataink jelentették — nagy körutat tett Fran­­cziaország északi részeiben s számos nagyobb várost látogatott meg. Mindenütt a legszivélyesebben üdvö­zölték a boulangista tüntetés sehol sem zavarta a fogadtatási ünnepélyeket. Carnot útközben számos nagyobb beszédet tartott s mindegyikben erélyesen hangsúlyozta, hogy a külső és a belső békét egyaránt fen akarja tartani. Berlini lapok is elismerik, hogy Carnot mostani beszédei, éppen úgy, mint azok, melyeket a májusi ünnepélyek alkal­mával tartott, mérsékelt szellemükkel kedvező benyo­mást kelthetnek. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése június 3-án. Hatalmas lendülettel, és magas színvonalon álló szónoklatokkal kezdődött el ma az a­p­p­r­o­p­r­­­á­­czió vitája a képviselőházban. E vita, mely évek óta csak a pártok egyszerű kijelentéseiből szokott állani, és egy ülésnél többet nem szokott volt igénybe venni,­­ ma, úgy látszik hosszabb vitának indult, s a bizalmatlansági kérdés, melyet az ellenzék a kor­mányelnök irányában kifejezésre kíván juttatni, épp úgy mint a mai ülésen is megtörtént már, még ezután is magas hullámokat fog vetni. Az ellenzék bizalmatlansága Tisza Kálmán miniszterelnök irá­nyában ma újból elemi erővel tört ki, és az ülés alatt igen zajos jelenetek fordultak elő. Az ellenzéki pártok nevében Irányi Dániel és Királyi Pál nyilatkoztak, mindketten szokat­lan erélylyel és kiváló hatással. Utánuk Tisza Kál­mán miniszterelnök szólalt fel, s beszéde alatt foly­ton ismétlődtek a zajos jelenetek. A miniszterelnök azzal végző beszédét, hogy megvédte a parlamenta­­rizmust, é­s miután beszédét bevégzé, rögtön ki­ment az ülésteremből s be sem jött többé. Az ellen­zék pedig zajosan kiáltá: »a miniszterelnök azzal védi a parlamentarizmust, hogy — kimegy.« Hosszantartó zaj közt szólalt föl Herman Ottó, de a zaj lecsöndesült beszéde alatt, s az ellen­zék ismét egy kitűnő szónoklatban gyönyörködött. Herman Ottó beszéde rendkívüli hatást tett, s igen sújtó volt a miniszterelnökre nézve. Orbán Balázs éles beszéde után ismét egy kitűnő és zajos hatású szónoklat következett, a Holló Lajosé. E szónoklat egyes részei elragad­ták az egész ellenzéket. Holló nemcsak az igazság, hanem ékesszólás fegyvereit is nagy sikerrel hasz­nálta ma. Ülés végén Szilágyi Dezső igazságügy­miniszter felelt Csatár interpellácziójára , s vála­szát az egész ház helyeslőleg vette tudomásul. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Josipovich Géza, Nagy István, Szathmáry György. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kál­mán, Wekerle Sándor, Baross Gábor, gr. Csáky Al­bin, dr. Fejérváry Géza, gr. Szapáry Gyula, Szilágyi Dezső. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hite­lesíttetik. Elnök bemutatja Gencsy Albert Szabolcs megye nyirbátori kerületében megválasztott országgyűlési képviselőnek megbízó levelét. Kiadatik az állandó igazoló bizottságnak. Bemutatja gr. Degenfeld Lajos Debreczen vá­ros II. kerülete országgyűlési képviselőjének levelét, melyben képviselői állásáról lemond. Tudomásul szolgál. Kisebb bemutatások után Széll Ákos előadó az állandó igazoló bizottság nevében jelenti, hogy Dókus Ernő megbízó levele rendben találtatott , így a bizottság őt a szokásos harmincz napi fenntartás mellett igazolta. Következik a napirend. A cheque és clearing-forgalomról, a Csáktor­nyától Ukkig vezetendő helyi érdekű vasút engedé­lyezéséről, a nemzetközi filloxéra-egyezmény kiegé­szítésének beczikkelyezéséről s a talajjavítási köl­csönről szóló törvényjavaslatok harmadszori felolva­sásban is elfogadtatnak. Tárgyalás és hozzájárulás végett átküldetnek a főrendiházhoz. Az appropriáczió. Következik az 1889. állami költségve­tésről szóló törvényjavaslat tár­gyalása. Hegedűs Sándor előadó ismerteti a pénzügyi bizottságnak kettős feladat, melyet a javaslat vizsgá­latánál teljesített. A bizottságnak ugyanis azt kellett megvizsgálnia, hogy váljon a javaslat csakis azon rendelkezéseket tartalmazza e, melyek a költségvetés­ben megszavaztattak, másrészt pedig, hogy minő mó­dokat proponál a javaslat a hiányok fedezésére. A bizottság mindkét tekintetben megnyugtató ered­ményre jutott s ezért a javaslatot elfogadásra ajánlja. Végül érinti az appropriácziót is. Hiszi, hogy a ház többsége nem fogja megtagadni a bizalmat a kor­mánytól. Irányi Dániel objektív akar lenni s elismerni a jót, amit a miniszterelnök tett s csak azt kárhoztat­ni, a­mi rossz fakadt kormányzásából. Azt a körül­ményt, hogy a miniszterelnök cserben hagyta zászla­ját, csak azért akarja fölemlíteni, mert fájlalja, hogy a miniszterelnök azzal megingatta a népben a hitet az elvekhez való ragaszkodásban. Vizsgálni akarja, hogy mit váltott be a miniszterelnök azon ígéretek­ből, melyeket 1875. február 3-án, mint a balközép­­akkori vezére, programmképen tett a nemzetnek. Abban a programaiban ígérte a miniszterelnök, hogy a defic­itet 1877-re elenyészted, hogy a kölcsö­nökkel való gazdálkodásnak végét veti, s hogy az adó­viszonyokat oly mederbe fogja hozni, hogy csakis él­vezeti adókat vetvén ki, az adózók tőkéjét nem fog kelleni megtámadnia. Ha a miniszterelnök program­­n­ját szembe állítjuk a tizennégy év után elért eredmé­nyekkel , ez maga is elegendő ítélet, ígérte a miniszterelnök a kereskedelmi és vám­viszonyoknak oly rendezését, hogy a magyar érdekek­nek jobban legyen szolgálva. Ígérte, hogy a magyar iparnak és kereskedelemnek a protezsált osztrák ke­reskedelem fölött előnyt biztosít s megnyitja előtte a keretet. Ezt az ígéretét sem váltotta be a miniszter­­elnök, ígérte az önálló nemzeti bank felállítását és sok más nemzeti érdeknek megvalósítását s éppen az ő kormánya alatt kerültek le a napirendről e fontos kérdések. Pedig Tisza egész kormányzata alatt oly többséggel rendelkezett, melylyel minden jót keresz­tül vihetett volna. Tisza furcsán értelmezte a szabadelvűséget is. Alatta kerültek le a napirendről oly fontos és igazán szabadelvű kérdések, mint a vallásszabadság, a pol­gári házasság, a katholikus autonómia stb. E kérdé­seket a miniszterelnök bolygatni sem merte, nehogy koc­káztassa bizonyos körök előtt hatalmát. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A miniszterelnök legfőbb gondja, hogy a hatalmat megtarthassa. Ezért hagyja meg nyílt kérdésnek a független választási bíróságot , ezért tűri meg a gyalázatos választási visszaéléseket. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbal­oldalon.) Meglazította a miniszterelnök az ország er­kölcsi érzékét. Herman Otto­­felkél és átkiált a kormányolda­lon beszélgető képviselőkhöz.) Függesszék fel tanács­kozásukat ! (Nagy zaj.) Elnök kéri a függetlenségi pártot, hogy legyen méltányosabb. Kormánypárti beszédek alatt az ellen­zék sokkal nagyobb konvertálást folytat. Irányi Dániel a miniszterelnöknek a hatalomhoz való ragaszkodását illusztrálja azzal a magatartással, melyet Tisza a véderő-vita alatt tanúsított. Beszédét Tisza hetvenötödiki beszédéből vett idézettel végzi s Tiszával kérdi, hogy lehet-e a hadsereg vezetését arra bízni, a ki oka, hogy az ellenség betört? Gróf Károlyi Gábor: Nyomorult árulóra nem bízzuk! (Roppant zaj.) Elnök : Gróf Károlyi Gábor képviselő urat rendreutasítom. (A szélsőbal zajosan éljenzi gr. Ká­rolyi Gábort.) Iványi Dániel azt akarja, hogy ezt az ítéletet, melyet a miniszterelnök maga mondott magáról, a többség is aláírhassa s ezért a következő határozati javaslatot ajánlja elfogadásra: Határozati javaslat. Tekintve, hogy a tárgyalás alatt levő 1889-iki költségvetési törvényjavaslatban oly tételek is for­dulnak elő, melyek alapelveinkkel ellenkeznek. Tekintve, hogy a költségvetés, mely az előbbiek­hez képest némi javulást mutat, még mindig tetemes hiánynyal záródik, mindamellett, hogy a közelebb múlt években is részint új adók hozattak be, részint a régiek nem kis mértékben emeltettek; tekintve továbbá, hogy ezenkívül a kormány az országot az 1867-iki törvények értelmében illető jo­gokat sem érvényesítette, sőt ellenkezőleg alkotmá­nyos jogaink ellen újabban támadást intézett és nem biztosította — a közerkölcsiségnek is nagy kárára — a választások szabadságát és tisztaságát, nem javí­totta meg a közigazgatást, és nem fejlesztette kellő­képpen az országnak sem szellemi, sem anyagi érde­keit s mindezeknél fogva a nemzet bizodalmára nem érdemes. (Zajos helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Alálirottak kérik a t. házat, hogy a szőnyegen levő költségvetési törvényjavaslatot elvetni méltóztas­­sék. (Hosszantartó helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) Budapesten, junius hó 3-án 1889. Irányi Dániel, Ányos Tivadar, Farkas Imre, Meszlényi Lajos, Petrich Ferencz, Szederkényi Nán­dor, Pappszász Károly, Lits Gyula, Konkoly-Thege József, Papp Elek, Fornszek Sándor, Komjáthy Béla, Szabó László, Dobay Antal, Madarász József, Mol­nár József, Herman Ottó, Orbán Balázs, Almássy Sándor, Justh Gyula, Illyés Bálint, Károlyi Gábor gr., Thaly Kálmán, Holló Lajos, Farkas Balázs, I8’aakh Dezső, Hevessy Benedek. Királyi Pál: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az államháztartási költségvetés bár ez tartalmában reá­lis és a kormány pénzügyi kezelése is javulást jelez, még­is ezen oldalon az általános tárgyalás alkalmával az nem fogadtatott el. Ezen első tekintetre merevnek látszó álláspontot a kormány törvény- és alkotmány­ellenes törekvései által fokozatosan keltett bizalmat­lanságban találja egyszerű magyarázatát. (Igaz! ügy van­ a bal- és szélsőbalon.) Ezúttal ugyanezen költségvetésnek már részleteiben is letárgyalt tételeit tartalmazó törvényjavaslattal állván szemben, ismé­telve is a kérdés lép előtérbe, olyan-e a kormány po­litikája formában és lényegben, mely ezen törvényja­vaslat megszavazását igazoló bizalom­­elfogadható alapját képezi ? Te­hát! azon rendszer, melynek sivár keretei közé minisztériumunk politikája szorítva van, ezen kérdésre tagadólag válaszol. (Igaz! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) A közbejött rekonstrukc­ió eredménye, melytől a jóhiszeműség oly szívesen várta intézményeink gyö­keres javulását, ez idő szerint még feleletre várakozó nagy kérdőjel, mert a pozsonyi levélben a közigazga­tási reformnak csak nagy vonásokban jelzett, de sokat jelentő várt­á­t. miniszterelnök úrnak a kép­viselőházban adott válasza, ha nem rontotta is le alaposan, de mindenesetre annak gyakorlati megvaló­sítását nagyon kérdésessé tette. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Pedig ezen rendszernek fonákságai képezik forrását összes életforgalmi viszonyaink szenvedő ál­lapotának, a növekvő elégületlenségnek, a gazdasági fogyatkozásnak, az erkölcsi hanyatlásnak és a ter­jedő elszegényedésnek, (Igaz! úgy van ! bal- és szélső balfelől,) a mellett a végrehajtó hatósági közegek erőszakoskodó eljárása, hivatalos köreink túlkapásai, (Igaz! Úgy van! bal- és szélső balfelől,­ a választási szabadság elleni sérelmek, melyeknek kiáltó pél­dáit szolgáltatta a nemrég megejtett újhelyi választás, mindezen forrásból táplálkoznak. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső balfelől.) A tíz évet meghaladó időfolyamában szolgálta­tott hasonló tapasztalati adatokat bírálva, azon meg­győződésre jutunk, hogy ezen bomlasztó rendszeren mindaddig, míg az a mostani kormányelnök jellegét viseli, azon bármiféle rekonstrukc­ió alaposan javí­tani, változtatni és irányában a közbizalmat feléb­reszteni nem képes és ezen meggyőződésben az or­szág költségvetését ezen kormány kezelésére elvtár­saim nevében is, nem szavazom meg. (Zajos helyes­lés a bal- és szélsőbaloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház ! (Hosz­­szantartó, zajos haci­ kiáltások a szélsőbal felől. Zajos éljenzés jobbfelől. Halljuk ! Halljuk !) Minthogy az ellenzék egyik árnyalata részéről párthatározati ja­vaslat adatott be és a másik árnyalat részéről is meg­tétetett a nyilatkozat, azt hiszem, most van az idő­pont, midőn a hallottak után nekem is nyilatkoznom kell. (Helyeslés.) T. hát ! Megengedem, elismerem, hogy 14 évet meghaladó ideig állam­ a kormány élén, nem min­dennapi eset, az bizony kihívja az ellenzékieknek és az ellentétes véleményen levőknek legélesebb támadá­sát. (Zaj. Mozgás balfelől.) De azt nem ismerem el s éppen az, hogy Irányi igen­­. képviselő úr most minő vádakat emelt ellenem, melyekre még vissza­térek, bizonyítja, hogy tévedt ebben, hogy bármily hosszú működési idő után a párttusák közepette igaz­ságos ítéletet mondani lehessen. (Helyeslés jobbfelől.) A mostani szenvedélyes pártharczok közepette igaz­ságos ítéletet sem ő, sem más hozni nem tud. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy zaj és mozgás balfelől.) Igazságos ítéletet lehet hozni akkor, midőn az illető, a­ki hosszú ideig állott a kormány élén, vagy a nyilvá­nos élet teréről, vagy egyáltalában letűnik. De a szenvedélyek mostani uralma alatt igaz­ságos ítéletet nem fognak mondani. (Igaz ! Úgy van­­ jobbfelől.) Már­pedig azt nem tagadhatja senki, hogy ma sokkal inkább, mint bármikor a t. túloldal a szen­vedélyek hatása alatt áll. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Irányi J. képviselő úr még egy dologban tévedt, mely tévedést mi­időn évekkel ezelőtt már helyreigazítot­tam, ő azt mondta, hogy 1875. februárig szövetséges társak voltunk. Hivatkozom az országgyűlés naplóira, hogy ezen oldalról, és azon párt részéről, melynek a t. képviselő úr a vezére, senki, sem miniszter, sem más, oly éles támadásokban, mint én, azelőtt nem részesült, így tehát mi szövetséges társak — enge­­delmet kérek — akkor sem voltunk. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő fölemlítette, ső fel is olvasta — a mit nem veszek rossz néven, sőt bóknak tartom — 1875-iki februári beszédemnek egy részét, és mert mindaz, a­mire akkor utaltam, a­mit reméltem, el nem éretett, a­nélkül, hogy tekintetbe venné, hogy a világ eseményei mikép alakultak, engem tesz fele­lőssé. (Derültség balfelől.) Felhozza például a t. képviselő úr, (Nagy zaj,) hogy én a szabad kereskedelem és a szabad forgalom hívének vallottam magamat, s ime az ellenkező tör­tént. Tehát azt hiszi a képviselő úr, hogyha nem én, hanem ő, vagy más ülne ezen a helyen, midőn egész Európában az ellenkező áramlat uralkodik... Horánszky Nándor: Itt íntendálták ! (Igaz! Úgy van! balfelől. Mozgás. Zaj jobbfelől.) Tisza Kálmán miniszterelnök : Akkor egy államnak legyen az akár az osztrák-magyar monar­chia, akár Magyarország, a másik áramlat mellett megállani teljességgel lehetetlen. (Igaz! Úgy van­ a jobboldalon.) Mutatják ezt nálunknál hatalmasabb, gazdagabb államok példái, a­melyek közül egyik sem térhet ki oly hatalmas áramlat elől, hacsak önmagát tönkretétetni nem akarja. (Igaz! Úgy van­­ a jobb­oldalon. Felkiáltás a baloldalon . Mutatja Románia példája. Ellenmondások, zaj a jobboldalon.) Felhozta a képviselő úr azt is, a­mi a bankkér­­désben történt és itt mindenek előtt arra figyelmez­tetem — ezt is elmondtam, hivatkozom a ház naplói­ra már évek előtt — hogy midőn a bankkérdés miatt beadtam lemondásomat, ezt nem a nélkül vettem vissza, hogy elértem volna, a­mit akkor akartam, de úgy, hogy azt elértem. Megmondottam már bőveb­ben, hogy az önálló magyar bank felállítása iránt megtettem minden puhatolózást Európa összes pénz­­piaczain. (Közbeszólás a szélsőbaloldalról: Itt tettek ajánlatot!) Tudom, volt egy ajánlat; itt tették a ház tor­­náczán és midőn én nem hivatalos, de egy megbízott közeg által végére járattam a dolognak azon illető angol pénzerőnél, melyre az ajánlattévő hivatkozott, ott azt mondották : igen szívesen, mihelyt a valuta helyre lesz állítva, de addig semmi feltétel alatt. (Igaz! ügy van­ a jobboldalon. Zaj és ellenmondás a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezután nem tehettem egyebet, minthogy ar­ra törekedjem, hogy a létező bank legyen osztrák-ma­gyar bank, feleljen meg lehetőleg szerkezetében is a dualizmusna­k, elégítse ki jobban, mint eddig a ma­gyar hiteligényeket. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj és ellentmondás a bal- és szélsőbaloldalon.) És miután első­sorban ezt sem értem el, adtam be lemondáso­mat, ajánlottam másokat a kormányzatra és csak miután azt, a­mit másodsorban akartam, elértem, ak­kor mentem vissza a kormányba s lettem ismét mi­niszterelnökké. Ez a valódi tényállás. (Zajos éljenzés a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Hoch! Hoch!) De menjünk tovább. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a képviselő úr, hogy a vámszövetség meg­újítása alkalmával semmi javulás sem történt Ma­gyarország érdekében. Ezzel szemben konstatálhatom, hogy első­sor­ban megtörtént az adórestitúc­iónak szabályozása, mely a magyar kincstárnak évenként addig nem él­vezhetett meglehetős milliónyi jövedelmet adott. Ez az egyik. (Igaz ! Úgy van­ a jobboldalon. Ellenmon­dások a bal- és szélsőbaloldalon.) A másik, hogy a vámtarifánál mindig igyekeztünk — és sokban ezért is értünk — a vámokat hazai érdekeinknek is figye­lembe vételével, mint erről mindenki meggyőződhetik, a­ki elfogulatlanul akarja meghozni a különböző vám­tételeket és egyezményeket, ha csak előre föl nem teszi magában, hogy semmit, a­miben javulás van, el­ismerni nem akar. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj balfelől.) De azt mondja a képviselő úr: kilátásba he­lyeztem, hogy 1877 folyamán lehető lesz a defic­itet megszüntetni. Először is azt mondhatnám, hogy én is osztoz­tam a 21-es bizottságban ez iránt táplált, mondjuk illúzióban, de nem ezt mondom, hanem azt, hogy is­mét akkor, midőn senki sem tagadhatja, hogy 1875 után, midőn a költségek lehető redukc­ió­­jára, a szigorú gazdálkodásra megindult a pénz­ügyi helyzet tisztázása, hogy éppen akkor megbomlott a béke és a rend a keleten és mielőtt még a háború kitört volna, már éveken keresztül megbénított min­den pénzügyi rendezést. Ezért engem tenni felelőssé igazságosan talán csakugyan nem lehet. (Élénk tet­szés a jobboldalon.) A t. képviselő úr szóba hozta különben az orosz-török háborút, szóba hozta Boszniát és Her­­czegovinát. Nem fogok e kérdésekről bővebben nyilatkozni, de azt egész nyugalommal és határozottan és az ön­dicséret hibája nélkül mondhatom — mert hiszen nem egyedül az én tényem volt, én csak egyik faktor voltam benne, — hogy az, hogy azon nehéz viszonyok között Magyarország egy háborúba való bevonástól megmenekült, s a mellett épen háború nélkül a kele­ten befolyását többre vitte, mint valaha. (Élénk he­lyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmon­dások balfelől) mondom: a háborútól megme­nekülve, mégis politikai eredményeket vivott ki, ez azoknak, akik azon politikát vezették és a­kik benne részt vettek, bátran állítom, minden igazsá­gos ítélet szerint nagy érdemül fog betudatni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Hosszas, nagy zaj és ellen­mondások a szélsőbaloldalon.) Elnök: A t. képviselő uraknak nagyon nehezen esett, midőn itt néhány képviselő úr beszélgetett. A házszabályok szerint közbekiáltásokkal a szónokot zavarni nem szabad. A­mely képviselő úr ezt teszi, azt kénytelen leszek névleg megszólítani. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelől.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Átment továbbá a t. képviselő úr a főbb hibák felsorolására és idézve Deák Ferencz egy nagy beszédét, arra hivatkozott, hogy mióta Deák Ferencz nem vezette az ügyeket, mindabból nem történt semmi és czélszerűnek látta engem azzal vádolni, hogy ez csak azért történt, mert bizonyos körökkel a jó viszonyt megzavarni nem akarom. Hát­­, képviselőház, egyszer régen, nem én, hanem, úgy tudom, akkori minisztertársam, a­ki pénz­ügyminiszter volt, olvasta fel Deák akkori beszédé­ből, hogy a polgári házasságra nézve egy bizonyos kautelával élt, a­mennyiben azt mondta, hogy »mihelyt lehető lesz.« — Gondolom ez volt a kifejezés. De ezt csak mellesleg említem meg, hanem meg kívánom jegyezni, a nélkül, hogy megtagadnám, (Halljuk !) a­mit pozitive hiszek, hogy a házassági kérdéseket mentül előbb a helyes elvekkel egyezőleg meg kell oldani, (Helyeslés jobbfelől) de hozzá te­szem, hogy először is én mindent kerülni óhajtok, a modorban is, az időpont megválasztásában is, (Zaj balfelől. Halljuk ! Halljuk !) a­mi ebben az ország­ban az eddig — hála istennek — békében élő feleke­zetek közt bizalmatlanságot, a mi felekezeti tor­zsalkodást idézhetne elő. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez az egyik. A másik — és ezt már nemcsak erre a kérdésre, hanem átalánosságban mondom — az, hogy vannak bizonyos, magukban igen fontos kér­dések, a­melyeknek emlegetése, időről-időre való felmelegítése ellenzéki részről helyes lehet, de éppen ha ily nagy elveket egy kormány maga is vall, nem szabad velük előállania olyankor, midőn ismerve az áramlatot, (Mozgás a­ bal és szélsőbaloldalon.) azon elveket a megbukástól féltheti. (Úgy van! Élénk tet­szés jobbfelől. Mozgás a bal- és szélsőbalon.) Ez, azt hiszem, határozottan kötelessége min­den kormánynak, bárki álljon is az élén. (Igaz ! Úgy van­ jobbfelől. Élénk mozgás és közbekiáltások a bal- és szélsőbalon.) Károlyi Gábor gr.: Ebben a században akarja benyújtani ?! (Zaj.) Tisza Kálmán miniszterelnök: A t. képviselő úr beszélt továbbá a választási visszaélések szaporodásá­ról. (Halljuk!) Itt ismét azt mondhatnám, és mondom is, mert igaz, — de nem erre helyezem a fősúlyt, — hogy nézze meg a t. képviselő úr, várjon 1869-ben és 1872-ben nem voltak-e meg tízszeresen azok a válasz­tási visszaélések, a­melyek ma előfordulnak ? (Igaz! Úgy van! jobbfelől. Zajos ellenmondások a bal- és szélsőbalon.) Én bátran hivatkozom arra, hogy igenis voltak, (Úgy van! jobbfelől.) és bárki, bármit kiáltson közbe, tagadom az ellenkezőt. De maga az, hogy milyen kevés az az eset, a­melyet éveken keresztül ismételve fölemlegetnek. (Igaz! Úgy van! jobbfelől. Mozgás a szélsőbalon), bi­zonyos fokig bizonyíték a mellett, hogy legalább is oly nagymérvű visszaélések, mint a képviselő urak állítják, mostanában nem lehetnek. (Tetszés jobb­felől.) De ne méltóztassék a visszaéléseknek mindig csak egy nemét emlegetni. (Helyeslés jobbfelől. Moz­gás a bal és szélsőbalon.) Méltóztassék emlegetni azt is, a­mit egy alkalommal ott a túloldalon még be is vallottak, hogy »igen bizony, mert va­laki, a­ki 3 évvel ezelőtt az ellenzékkel szavazott, most máshova akar szavazni, levágtuk a búzáját és megetettük. (Elénk derültség jobbfelől. Zaj a bal- és szélsőbalon.) Hát ez nem visszaélés ? (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Ne méltóztassék tehát úgy beszélni, mint ha minden visszaélés csak egy irányból, egy helyről jönne. (Helyeslés jobbfelől. Zajos közbekiáltások a bal- és szélsőbalon.) Méltóztassék meggondolni azt is, (Zaj a bal- és szélsőbalon. Halljuk­­ jobbfelől,) hogy az utóbbi országgyűlés végén — talán erre hivatkozott Iványi J. képviselő úr — nyújtottam be egy törvényjavasla­tot, melyet azután visszavettem. De méltóztassék visszaemlékezni arra is, hogy a visszavétel egyenesen az ellenzék mindkét árnyalatának kívánságára tör­tént. (Igaz! Úgy van­­ jobbfelől. Felkiáltások a bal és szélsőbalon: Rosszul csinálták!) Attól tehát, hogy visszavettem, ellenem­ vádat emelni nem lehet. (He­lyeslés jobbfelől) Azt mondja továbbá a képviselő úr, hogy a kor­mány nagy sokára nyújtott be törvényjavaslatot a ve­­rifikáczió másként rendezése iránt. Engedelmet ké­rek, az elsőt ha nem csalódom benyújtottam 1876- ban, azután benyújtatott még egy másik, azt már nem tudom, 1878-ban-e, vagy 1879-ben. Ez volt az a két törvényjavaslat, mely a verifikáczió kérdésére vonat­kozott, mert a harmadik, a­mint említettem, válasz­tási visszaélések megtorlására czélzott. De azt mondja a képviselő úr, hogy mindenből, minden csekélységből kabinet­ (Egy hang balfelől : Pártkérdést !) vagy: legyen pártkérdést — hiszen az körülbelül egyre megy — csinál a kormány, de eb­ből nem csinált. Miért nem csinált ? Megmondom: azért, mert ezen törvénynél arról lévén szó, hogy a parlament egy eddig gyakorolt jogáról lemondjon, ha valamit, ezt a parlamentnek minden kormánynyo­mástól ment elhatározására kell bízni., Ez a parla­­mentarizmus lényeges követelménye. (Élénk helyes­lés és tetszés jobbfelől.) Justh Gyula: A 14 § nál nem ezt az elvet al­kalmazta ! (Zajos helyeslés balfelől. Nagy zaj.) Tisza Kálmán miniszterelnök: De külömben­­. képviselőház, megvallom őszintén. (Felkiáltások a szélső balon: Őszintéig) megvallom őszintén, hogy bár vannak aggályaim, sok irányban arra vonatkozó­lag, hogy mikép rendeztessék czélszerűen a verifiká­czió, de, miként ez a múlt napokban is megígértetett, a javaslat okvetlenül elő fog terjesztetni a jövő ülés­szakban, akkor a t. háznak módjában lesz felette ítélni. Én a magam részéről csak azt nyilatkoztatom ki, hogy és az utóbbi általános választás után igaz a több­ségben a szabadelvű pártiak lévén, az ő hibájuk, hogy két képviselőt a törvény világos szavai ellenére verifikál­­tatott. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől. Nagy zaj a szélsőbalon.) mert be se voltak írva a választóit közé s igy a törvény ellenére verifikáltattak. (Igaz ! Úgy van! jobbfelől. Hosszantartó nagy zaj balfelől.) Elismerem, hogy a bizottságban a szabadelvű pártiak voltak többségben, ők a felelősek. (Nagy zaj balfelől.) Csak azt akarom ennek következésekép mon­dani, hogy midőn ezen szerintem is törvényellenes eljá­rás történt, rögtön megmondtam barátaimnak, hogy ez az utolsó csepp a pohár vízben , mert ha egyenes tör­vénytelenség is lehetséges, akkor az a verifikác­ioná­­lis eljárás úgy, a­mint van, nem helyes. (Élénk he­lyeslés jobbfelől. Zaj balfelől.) Ez irányban tehát a t. képviselő urak kívánsá­ga, hogy akkor majd tetszeni fog-e vagy nem, nem tu­dom, de teljesedésbe fog menni. Károlyi Gábor gr.: Igaz, de mégis szégyen, gyalá­zat... .(Élénk felkiáltások jobbfelől: Rendre! Nagy zaj. Elnök: Károlyi Gábor gróf képviselő urat ezen­nel másod ízben rendre utasítom. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Tisza Kálmán miniszterelnök, Iványi J. kép­viselő úr beszéde végén idézett ismét egy beszédem­ből. Nagyon örülök, hogy tette, mert ma sem mond­hatnék egyebet. Természetes, hogy azt, a­ki az ellen­séget az országba vezette, vezérré tenni nem fogjuk, s a­ki egy részvénytársulatot könnyelműségével tönkre juttatott, arra annak ügyes vezetését ismét bízni nem fogjuk. De hátra van éppen annak bizonyítása, hogy vájjon mikor és hogyan vezettem én az ellenséget Magyarországba, és hátra van annak bizonyítása, hogy vájjon Magyarországot és pénzügyeit könnyel­műséggel tönkretettem vagy veszélybe sodortam­-e ? (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) És midőn Iványi képviselő úr azt mondja — és e részben Királyi Pál képviselő úr is erősítette — hogy az ország adóképességének, illetőleg vagyonosodásá­­nak emelésére semmi sem történt, midőn Királyi kép­­selő úr azt mondja, hogy mindenütt látunk elszegé­nyedést, akkor engedjen meg, ha azt mondom, hogy minden szép és nagy egyéni tulajdonságaik daczára, a pártszenvedélynek fekete hályogában szenvednek. (Úgy van! Úgy van! jobboldalon. Zaj a szélső balol­dalon.) És a­mit felém kiáltanak, hogy az a két leg­­kevésbbé szenvedélyes ember, arra csak egy egyszerű megjegyzésem van. Ha ugyanis oly férfiak is, mint e kettő, odáig mehettek, hogy a szenvedélytől elragad­tatva, a legtisztább igazságot ne lássák, és ha mind­ennek, a­mi nemcsak ez országban, de másutt a világ­ban történt, egy emberben akarják felfedezni az okát, akkor csakugyan, ha valami, úgy épen ez bizonyítja, hogy mily nagy mértékben uralkodik a pártszenve­dély a túlsó oldalon. (Úgy van! ügy van! Élénk helyeslés a jobboldalon, zaj a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Ismétlem ezekkel szemben igazságosan ítélni ma — és elismerem, sem egy, sem más részről — nem lehet. De én egész nyugodtan hivatkozom nemcsak a képviselőház, hanem az ország nagy többségének is eddigi ítéletére. (Élénk helyes­lés és tetszés a jobboldalon, zaj a bal- és a szélső­baloldalon,­ és hivatkozom azután azon ítéletre, mely majd akkor fog mondatni, midőn a köztünk folyó tusák elhallgatnak. Az igazolni fogja működéseimet, mint olyat — és nyugodt büszkeséggel mondom — mely a hazának, a nemzetnek javára vált és melynek egyik, talán legnehezebb, de egyszersmind legkeser­vesebb feladata volt az, melyet az utóbbi időben telje­sítek : a parlamentarizmust megvédeni a belső forron­gás ellen. (Hosszasan tartó zajos helyeslés és éljen­zés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és szélsőbal­oldalon.) Herman Ottó : T. ház ! (Hosszantartó nagy zaj. Élénk felkiáltások a szélsőbalról : Halljuk ! Halljuk !) Első megjegyzésem az, hogy a parlamen­­tarizmus védelmezője, a­kinek szava most elhangzott, azon kezdi a dolgot, hogy távozik a parlamentből. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon, felkiáltások : »Gyalázat!«) Ányos Tivadar : Gyávaság ! Elnök : A képviselő urat ezen szaváért rendre­­utasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Hosszan­tartó nagy zaj.) Itt e parlamentben nincsenek gyáva emberek. (Nagy zaj.) Herman Ottó: T. ház! Azon díszes helyről, ahol Magyarország miniszterelnökei helyet foglal­nak ... (Folytonosan tartó zaj.) Tessék vagy rendet csinálni, vagy felfüggeszteni az ülést, mert én tovább nem kínlódom itt, és ha zavarnak szólási jogomban, erőszakot fogok alkal­mazni. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én sem a ház elnökének, sem senkinek nem ad­tam okot, hogy magatartásomat csak egy szóval is érintse. Én mindenkit kihallgattam, tehát megköve­telhetem legalább azt, hogy engem is meghallgassa­nak. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Nem veszem észre, hogy a t. képviselő urat nem akarnák meghallgatni. (Felkiáltások a szél­sőbalon : Helyre! Helyre!) Herman Ottó: Én arról a helyről, a­melyet Ma­gyarország miniszterelnöke elfoglal, irányeszméket várok a nemzet számára és nem prókálok­ felese­léseket. Eszméket most sem hallottam, ez adja meg be­szédem irányát. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbal­oldalon.) Kijelentem, te­hát, hogy elfogadom azt a poli­tikai megokolást, melyet Irányi Dániel t. képviselő­­társam kifejtett, (Helyeslés a bal- és szélsőbalolda­lon.) és nemcsak elfogadom, hanem alá is írtam azt a határozati javaslatot, a­mely a megokolásnak kon­klúzióját képezi. De a­midőn ezt kijelentem, meg fogja nekem bocsátani Irányi Dániel­t, képviselőtár­sam, ha én az ő megokolásának medrét mégis elha­gyom. Megmondom miért. Nekünk a dolgokat ma minden oldalról meg kell tekintenünk, és meg vagyok arról győződve, hogy sem Irányi Dániel ékesszólása, sem az ő általánosan elismert becsületessége, sem semminemű hatalom, maga az újból feltámasztott Demosthenes, felszerelve a modern államiság minden requisitumával, hiába fogná kifejteni szónoki erejét, mert Tisza Kálmánt ez többé nem érinti. (Úgy van! balfelől.) A­ki még ma is abban a hitben van, hogy Ti­sza Kálmánt szavak és érvek győzik meg, azt sajná­lom, mert téved. (Úgy van! balfelől.) A kincsei felett görnyedező Harpagont érvekkel és szavakkal onnan elcsikarni nem lehet. (Zajos helyeslés a bal és szélső­baloldalon. Nagy mozgás jobbfelől­ Tisza Kálmánt érvekkel, jeles beszédek­kel, bizonyítékokkal arról a székről sem eltolni, sem elcsábítani nem lehet. (Úgy van­­ balfe­lől.) S ha ő azt mondja beszédében és felállít­ja azt a legújabb axiómát, hogy politikai férfiak felett nem lehet ítéletet mondani mindaddig, a­míg helyükről nem távoztak, vagy meg nem haltak. (Derültség balfelől) ez az axióma nem áll, mert itt önkéntes távozás volt értve az ő részéről, de az em­beriség és az államok történelme bizonyítja azt, hogy mindazok, a­kik így gondolkoztak, soha sem látták a viharok keletkezését, a­melyek őket elseperték (Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon) és nekem meggyőző­désem az, hogy ha Tisza Kálmán nem hagyja el azt a helyet, akkor arról a helyről el fog seper­­tetni. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) Nagy mozgás jobbfelől. (Boncza Miklós kezével int. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mit fenyeget ott Boncza! Ezt nem tűrjük! Rendre! Rendre!) Thaly Kálmán: Hisz Boncza is szélsőbaloldali programmal lépett fel. (Úgy van balfelől.) Elnök: Csendet kérek! Herman Ottó: A mi bennem­­. képvielőház ezt a meggyőződést megérlelte, ez az, hogy én a hazaáru­lásnál is nagyobb bűnt ismerek; megmondom, melyi­­ket. (Halljuk!) Én nem féltem a magyar nemzetet akkor, ha

Next