Pesti Napló esti kiadás, 1889. június (40. évfolyam, 150-176. szám)
1889-06-03 / 152. szám
Budapest, 1889. 152. szám. — Egyes szám helyben 2 kr, vidéken 3 kr. Hétfő, június 3. Budapest, junius 3. A spanyol válság. A Lagasta-kormány nem bírt magán máskép segíteni, mint hogy egy kis csínyhez folyamodott. Ismeretes, hogy a viszályt a kormánypártban Martos képviselőházi elnök magaviselete idézte föl, melyet a párt többsége a leghatározottabban elítélt. Martos mindazonáltal nem akart az elnökségről lemondani, bárhogy demonstrált is ellene a többség. E demonstrácziók végre annyira fajultak, hogy a kormány kénytelen volt az ülésszakot elnapolni. Mai távirataink szerint az ülésszak a királynő rendeletével végképen berekesztetett s az uj ülésszak június 14-ére hivatott össze. Ezzel Martos elnöksége is véget ért, mert a spanyol képviselőház mindig csak egy szesszióra választja elnökét. Az uj ülésszakban a kormánypárt Alonso Martinezt akarja elnökké választani. A köztársasági elnök körútja, Carnot — mint távirataink jelentették — nagy körutat tett Francziaország északi részeiben s számos nagyobb várost látogatott meg. Mindenütt a legszivélyesebben üdvözölték a boulangista tüntetés sehol sem zavarta a fogadtatási ünnepélyeket. Carnot útközben számos nagyobb beszédet tartott s mindegyikben erélyesen hangsúlyozta, hogy a külső és a belső békét egyaránt fen akarja tartani. Berlini lapok is elismerik, hogy Carnot mostani beszédei, éppen úgy, mint azok, melyeket a májusi ünnepélyek alkalmával tartott, mérsékelt szellemükkel kedvező benyomást kelthetnek. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése június 3-án. Hatalmas lendülettel, és magas színvonalon álló szónoklatokkal kezdődött el ma az appropráczió vitája a képviselőházban. E vita, mely évek óta csak a pártok egyszerű kijelentéseiből szokott állani, és egy ülésnél többet nem szokott volt igénybe venni, ma, úgy látszik hosszabb vitának indult, s a bizalmatlansági kérdés, melyet az ellenzék a kormányelnök irányában kifejezésre kíván juttatni, épp úgy mint a mai ülésen is megtörtént már, még ezután is magas hullámokat fog vetni. Az ellenzék bizalmatlansága Tisza Kálmán miniszterelnök irányában ma újból elemi erővel tört ki, és az ülés alatt igen zajos jelenetek fordultak elő. Az ellenzéki pártok nevében Irányi Dániel és Királyi Pál nyilatkoztak, mindketten szokatlan erélylyel és kiváló hatással. Utánuk Tisza Kálmán miniszterelnök szólalt fel, s beszéde alatt folyton ismétlődtek a zajos jelenetek. A miniszterelnök azzal végző beszédét, hogy megvédte a parlamentarizmust, és miután beszédét bevégzé, rögtön kiment az ülésteremből s be sem jött többé. Az ellenzék pedig zajosan kiáltá: »a miniszterelnök azzal védi a parlamentarizmust, hogy — kimegy.« Hosszantartó zaj közt szólalt föl Herman Ottó, de a zaj lecsöndesült beszéde alatt, s az ellenzék ismét egy kitűnő szónoklatban gyönyörködött. Herman Ottó beszéde rendkívüli hatást tett, s igen sújtó volt a miniszterelnökre nézve. Orbán Balázs éles beszéde után ismét egy kitűnő és zajos hatású szónoklat következett, a Holló Lajosé. E szónoklat egyes részei elragadták az egész ellenzéket. Holló nemcsak az igazság, hanem ékesszólás fegyvereit is nagy sikerrel használta ma. Ülés végén Szilágyi Dezső igazságügyminiszter felelt Csatár interpellácziójára , s válaszát az egész ház helyeslőleg vette tudomásul. Elnök: Péchy Tamás. Jegyzők: Josipovich Géza, Nagy István, Szathmáry György. A kormány részéről jelen vannak : Tisza Kálmán, Wekerle Sándor, Baross Gábor, gr. Csáky Albin, dr. Fejérváry Géza, gr. Szapáry Gyula, Szilágyi Dezső. A múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Elnök bemutatja Gencsy Albert Szabolcs megye nyirbátori kerületében megválasztott országgyűlési képviselőnek megbízó levelét. Kiadatik az állandó igazoló bizottságnak. Bemutatja gr. Degenfeld Lajos Debreczen város II. kerülete országgyűlési képviselőjének levelét, melyben képviselői állásáról lemond. Tudomásul szolgál. Kisebb bemutatások után Széll Ákos előadó az állandó igazoló bizottság nevében jelenti, hogy Dókus Ernő megbízó levele rendben találtatott , így a bizottság őt a szokásos harmincz napi fenntartás mellett igazolta. Következik a napirend. A cheque és clearing-forgalomról, a Csáktornyától Ukkig vezetendő helyi érdekű vasút engedélyezéséről, a nemzetközi filloxéra-egyezmény kiegészítésének beczikkelyezéséről s a talajjavítási kölcsönről szóló törvényjavaslatok harmadszori felolvasásban is elfogadtatnak. Tárgyalás és hozzájárulás végett átküldetnek a főrendiházhoz. Az appropriáczió. Következik az 1889. állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hegedűs Sándor előadó ismerteti a pénzügyi bizottságnak kettős feladat, melyet a javaslat vizsgálatánál teljesített. A bizottságnak ugyanis azt kellett megvizsgálnia, hogy váljon a javaslat csakis azon rendelkezéseket tartalmazza e, melyek a költségvetésben megszavaztattak, másrészt pedig, hogy minő módokat proponál a javaslat a hiányok fedezésére. A bizottság mindkét tekintetben megnyugtató eredményre jutott s ezért a javaslatot elfogadásra ajánlja. Végül érinti az appropriácziót is. Hiszi, hogy a ház többsége nem fogja megtagadni a bizalmat a kormánytól. Irányi Dániel objektív akar lenni s elismerni a jót, amit a miniszterelnök tett s csak azt kárhoztatni, ami rossz fakadt kormányzásából. Azt a körülményt, hogy a miniszterelnök cserben hagyta zászlaját, csak azért akarja fölemlíteni, mert fájlalja, hogy a miniszterelnök azzal megingatta a népben a hitet az elvekhez való ragaszkodásban. Vizsgálni akarja, hogy mit váltott be a miniszterelnök azon ígéretekből, melyeket 1875. február 3-án, mint a balközépakkori vezére, programmképen tett a nemzetnek. Abban a programaiban ígérte a miniszterelnök, hogy a deficitet 1877-re elenyészted, hogy a kölcsönökkel való gazdálkodásnak végét veti, s hogy az adóviszonyokat oly mederbe fogja hozni, hogy csakis élvezeti adókat vetvén ki, az adózók tőkéjét nem fog kelleni megtámadnia. Ha a miniszterelnök programnját szembe állítjuk a tizennégy év után elért eredményekkel , ez maga is elegendő ítélet, ígérte a miniszterelnök a kereskedelmi és vámviszonyoknak oly rendezését, hogy a magyar érdekeknek jobban legyen szolgálva. Ígérte, hogy a magyar iparnak és kereskedelemnek a protezsált osztrák kereskedelem fölött előnyt biztosít s megnyitja előtte a keretet. Ezt az ígéretét sem váltotta be a miniszterelnök, ígérte az önálló nemzeti bank felállítását és sok más nemzeti érdeknek megvalósítását s éppen az ő kormánya alatt kerültek le a napirendről e fontos kérdések. Pedig Tisza egész kormányzata alatt oly többséggel rendelkezett, melylyel minden jót keresztül vihetett volna. Tisza furcsán értelmezte a szabadelvűséget is. Alatta kerültek le a napirendről oly fontos és igazán szabadelvű kérdések, mint a vallásszabadság, a polgári házasság, a katholikus autonómia stb. E kérdéseket a miniszterelnök bolygatni sem merte, nehogy kockáztassa bizonyos körök előtt hatalmát. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A miniszterelnök legfőbb gondja, hogy a hatalmat megtarthassa. Ezért hagyja meg nyílt kérdésnek a független választási bíróságot , ezért tűri meg a gyalázatos választási visszaéléseket. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Meglazította a miniszterelnök az ország erkölcsi érzékét. Herman Ottofelkél és átkiált a kormányoldalon beszélgető képviselőkhöz.) Függesszék fel tanácskozásukat ! (Nagy zaj.) Elnök kéri a függetlenségi pártot, hogy legyen méltányosabb. Kormánypárti beszédek alatt az ellenzék sokkal nagyobb konvertálást folytat. Irányi Dániel a miniszterelnöknek a hatalomhoz való ragaszkodását illusztrálja azzal a magatartással, melyet Tisza a véderő-vita alatt tanúsított. Beszédét Tisza hetvenötödiki beszédéből vett idézettel végzi s Tiszával kérdi, hogy lehet-e a hadsereg vezetését arra bízni, a ki oka, hogy az ellenség betört? Gróf Károlyi Gábor: Nyomorult árulóra nem bízzuk! (Roppant zaj.) Elnök : Gróf Károlyi Gábor képviselő urat rendreutasítom. (A szélsőbal zajosan éljenzi gr. Károlyi Gábort.) Iványi Dániel azt akarja, hogy ezt az ítéletet, melyet a miniszterelnök maga mondott magáról, a többség is aláírhassa s ezért a következő határozati javaslatot ajánlja elfogadásra: Határozati javaslat. Tekintve, hogy a tárgyalás alatt levő 1889-iki költségvetési törvényjavaslatban oly tételek is fordulnak elő, melyek alapelveinkkel ellenkeznek. Tekintve, hogy a költségvetés, mely az előbbiekhez képest némi javulást mutat, még mindig tetemes hiánynyal záródik, mindamellett, hogy a közelebb múlt években is részint új adók hozattak be, részint a régiek nem kis mértékben emeltettek; tekintve továbbá, hogy ezenkívül a kormány az országot az 1867-iki törvények értelmében illető jogokat sem érvényesítette, sőt ellenkezőleg alkotmányos jogaink ellen újabban támadást intézett és nem biztosította — a közerkölcsiségnek is nagy kárára — a választások szabadságát és tisztaságát, nem javította meg a közigazgatást, és nem fejlesztette kellőképpen az országnak sem szellemi, sem anyagi érdekeit s mindezeknél fogva a nemzet bizodalmára nem érdemes. (Zajos helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Alálirottak kérik a t. házat, hogy a szőnyegen levő költségvetési törvényjavaslatot elvetni méltóztassék. (Hosszantartó helyeslés és éljenzés a bal- és szélsőbaloldalon.) Budapesten, junius hó 3-án 1889. Irányi Dániel, Ányos Tivadar, Farkas Imre, Meszlényi Lajos, Petrich Ferencz, Szederkényi Nándor, Pappszász Károly, Lits Gyula, Konkoly-Thege József, Papp Elek, Fornszek Sándor, Komjáthy Béla, Szabó László, Dobay Antal, Madarász József, Molnár József, Herman Ottó, Orbán Balázs, Almássy Sándor, Justh Gyula, Illyés Bálint, Károlyi Gábor gr., Thaly Kálmán, Holló Lajos, Farkas Balázs, I8’aakh Dezső, Hevessy Benedek. Királyi Pál: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az államháztartási költségvetés bár ez tartalmában reális és a kormány pénzügyi kezelése is javulást jelez, mégis ezen oldalon az általános tárgyalás alkalmával az nem fogadtatott el. Ezen első tekintetre merevnek látszó álláspontot a kormány törvény- és alkotmányellenes törekvései által fokozatosan keltett bizalmatlanságban találja egyszerű magyarázatát. (Igaz! ügy van a bal- és szélsőbalon.) Ezúttal ugyanezen költségvetésnek már részleteiben is letárgyalt tételeit tartalmazó törvényjavaslattal állván szemben, ismételve is a kérdés lép előtérbe, olyan-e a kormány politikája formában és lényegben, mely ezen törvényjavaslat megszavazását igazoló bizalomelfogadható alapját képezi ? Tehát! azon rendszer, melynek sivár keretei közé minisztériumunk politikája szorítva van, ezen kérdésre tagadólag válaszol. (Igaz! Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) A közbejött rekonstrukció eredménye, melytől a jóhiszeműség oly szívesen várta intézményeink gyökeres javulását, ez idő szerint még feleletre várakozó nagy kérdőjel, mert a pozsonyi levélben a közigazgatási reformnak csak nagy vonásokban jelzett, de sokat jelentő vártát. miniszterelnök úrnak a képviselőházban adott válasza, ha nem rontotta is le alaposan, de mindenesetre annak gyakorlati megvalósítását nagyon kérdésessé tette. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Pedig ezen rendszernek fonákságai képezik forrását összes életforgalmi viszonyaink szenvedő állapotának, a növekvő elégületlenségnek, a gazdasági fogyatkozásnak, az erkölcsi hanyatlásnak és a terjedő elszegényedésnek, (Igaz! úgy van ! bal- és szélső balfelől,) a mellett a végrehajtó hatósági közegek erőszakoskodó eljárása, hivatalos köreink túlkapásai, (Igaz! Úgy van! bal- és szélső balfelől, a választási szabadság elleni sérelmek, melyeknek kiáltó példáit szolgáltatta a nemrég megejtett újhelyi választás, mindezen forrásból táplálkoznak. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső balfelől.) A tíz évet meghaladó időfolyamában szolgáltatott hasonló tapasztalati adatokat bírálva, azon meggyőződésre jutunk, hogy ezen bomlasztó rendszeren mindaddig, míg az a mostani kormányelnök jellegét viseli, azon bármiféle rekonstrukció alaposan javítani, változtatni és irányában a közbizalmat felébreszteni nem képes és ezen meggyőződésben az ország költségvetését ezen kormány kezelésére elvtársaim nevében is, nem szavazom meg. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Tisza Kálmán miniszterelnök : T. ház ! (Hoszszantartó, zajos haci kiáltások a szélsőbal felől. Zajos éljenzés jobbfelől. Halljuk ! Halljuk !) Minthogy az ellenzék egyik árnyalata részéről párthatározati javaslat adatott be és a másik árnyalat részéről is megtétetett a nyilatkozat, azt hiszem, most van az időpont, midőn a hallottak után nekem is nyilatkoznom kell. (Helyeslés.) T. hát ! Megengedem, elismerem, hogy 14 évet meghaladó ideig állam a kormány élén, nem mindennapi eset, az bizony kihívja az ellenzékieknek és az ellentétes véleményen levőknek legélesebb támadását. (Zaj. Mozgás balfelől.) De azt nem ismerem el s éppen az, hogy Irányi igen. képviselő úr most minő vádakat emelt ellenem, melyekre még visszatérek, bizonyítja, hogy tévedt ebben, hogy bármily hosszú működési idő után a párttusák közepette igazságos ítéletet mondani lehessen. (Helyeslés jobbfelől.) A mostani szenvedélyes pártharczok közepette igazságos ítéletet sem ő, sem más hozni nem tud. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy zaj és mozgás balfelől.) Igazságos ítéletet lehet hozni akkor, midőn az illető, aki hosszú ideig állott a kormány élén, vagy a nyilvános élet teréről, vagy egyáltalában letűnik. De a szenvedélyek mostani uralma alatt igazságos ítéletet nem fognak mondani. (Igaz ! Úgy van jobbfelől.) Márpedig azt nem tagadhatja senki, hogy ma sokkal inkább, mint bármikor a t. túloldal a szenvedélyek hatása alatt áll. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Irányi J. képviselő úr még egy dologban tévedt, mely tévedést miidőn évekkel ezelőtt már helyreigazítottam, ő azt mondta, hogy 1875. februárig szövetséges társak voltunk. Hivatkozom az országgyűlés naplóira, hogy ezen oldalról, és azon párt részéről, melynek a t. képviselő úr a vezére, senki, sem miniszter, sem más, oly éles támadásokban, mint én, azelőtt nem részesült, így tehát mi szövetséges társak — engedelmet kérek — akkor sem voltunk. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő fölemlítette, ső fel is olvasta — a mit nem veszek rossz néven, sőt bóknak tartom — 1875-iki februári beszédemnek egy részét, és mert mindaz, amire akkor utaltam, amit reméltem, el nem éretett, anélkül, hogy tekintetbe venné, hogy a világ eseményei mikép alakultak, engem tesz felelőssé. (Derültség balfelől.) Felhozza például a t. képviselő úr, (Nagy zaj,) hogy én a szabad kereskedelem és a szabad forgalom hívének vallottam magamat, s ime az ellenkező történt. Tehát azt hiszi a képviselő úr, hogyha nem én, hanem ő, vagy más ülne ezen a helyen, midőn egész Európában az ellenkező áramlat uralkodik... Horánszky Nándor: Itt íntendálták ! (Igaz! Úgy van! balfelől. Mozgás. Zaj jobbfelől.) Tisza Kálmán miniszterelnök : Akkor egy államnak legyen az akár az osztrák-magyar monarchia, akár Magyarország, a másik áramlat mellett megállani teljességgel lehetetlen. (Igaz! Úgy van a jobboldalon.) Mutatják ezt nálunknál hatalmasabb, gazdagabb államok példái, amelyek közül egyik sem térhet ki oly hatalmas áramlat elől, hacsak önmagát tönkretétetni nem akarja. (Igaz! Úgy van a jobboldalon. Felkiáltás a baloldalon . Mutatja Románia példája. Ellenmondások, zaj a jobboldalon.) Felhozta a képviselő úr azt is, ami a bankkérdésben történt és itt mindenek előtt arra figyelmeztetem — ezt is elmondtam, hivatkozom a ház naplóira már évek előtt — hogy midőn a bankkérdés miatt beadtam lemondásomat, ezt nem a nélkül vettem vissza, hogy elértem volna, amit akkor akartam, de úgy, hogy azt elértem. Megmondottam már bővebben, hogy az önálló magyar bank felállítása iránt megtettem minden puhatolózást Európa összes pénzpiaczain. (Közbeszólás a szélsőbaloldalról: Itt tettek ajánlatot!) Tudom, volt egy ajánlat; itt tették a ház tornáczán és midőn én nem hivatalos, de egy megbízott közeg által végére járattam a dolognak azon illető angol pénzerőnél, melyre az ajánlattévő hivatkozott, ott azt mondották : igen szívesen, mihelyt a valuta helyre lesz állítva, de addig semmi feltétel alatt. (Igaz! ügy van a jobboldalon. Zaj és ellenmondás a bal- és szélsőbaloldalon.) Ezután nem tehettem egyebet, minthogy arra törekedjem, hogy a létező bank legyen osztrák-magyar bank, feleljen meg lehetőleg szerkezetében is a dualizmusnak, elégítse ki jobban, mint eddig a magyar hiteligényeket. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj és ellentmondás a bal- és szélsőbaloldalon.) És miután elsősorban ezt sem értem el, adtam be lemondásomat, ajánlottam másokat a kormányzatra és csak miután azt, amit másodsorban akartam, elértem, akkor mentem vissza a kormányba s lettem ismét miniszterelnökké. Ez a valódi tényállás. (Zajos éljenzés a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Hoch! Hoch!) De menjünk tovább. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a képviselő úr, hogy a vámszövetség megújítása alkalmával semmi javulás sem történt Magyarország érdekében. Ezzel szemben konstatálhatom, hogy elsősorban megtörtént az adórestitúciónak szabályozása, mely a magyar kincstárnak évenként addig nem élvezhetett meglehetős milliónyi jövedelmet adott. Ez az egyik. (Igaz ! Úgy van a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon.) A másik, hogy a vámtarifánál mindig igyekeztünk — és sokban ezért is értünk — a vámokat hazai érdekeinknek is figyelembe vételével, mint erről mindenki meggyőződhetik, aki elfogulatlanul akarja meghozni a különböző vámtételeket és egyezményeket, ha csak előre föl nem teszi magában, hogy semmit, amiben javulás van, elismerni nem akar. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj balfelől.) De azt mondja a képviselő úr: kilátásba helyeztem, hogy 1877 folyamán lehető lesz a deficitet megszüntetni. Először is azt mondhatnám, hogy én is osztoztam a 21-es bizottságban ez iránt táplált, mondjuk illúzióban, de nem ezt mondom, hanem azt, hogy ismét akkor, midőn senki sem tagadhatja, hogy 1875 után, midőn a költségek lehető redukciójára, a szigorú gazdálkodásra megindult a pénzügyi helyzet tisztázása, hogy éppen akkor megbomlott a béke és a rend a keleten és mielőtt még a háború kitört volna, már éveken keresztül megbénított minden pénzügyi rendezést. Ezért engem tenni felelőssé igazságosan talán csakugyan nem lehet. (Élénk tetszés a jobboldalon.) A t. képviselő úr szóba hozta különben az orosz-török háborút, szóba hozta Boszniát és Herczegovinát. Nem fogok e kérdésekről bővebben nyilatkozni, de azt egész nyugalommal és határozottan és az öndicséret hibája nélkül mondhatom — mert hiszen nem egyedül az én tényem volt, én csak egyik faktor voltam benne, — hogy az, hogy azon nehéz viszonyok között Magyarország egy háborúba való bevonástól megmenekült, s a mellett épen háború nélkül a keleten befolyását többre vitte, mint valaha. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmondások balfelől) mondom: a háborútól megmenekülve, mégis politikai eredményeket vivott ki, ez azoknak, akik azon politikát vezették és akik benne részt vettek, bátran állítom, minden igazságos ítélet szerint nagy érdemül fog betudatni. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Hosszas, nagy zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Elnök: A t. képviselő uraknak nagyon nehezen esett, midőn itt néhány képviselő úr beszélgetett. A házszabályok szerint közbekiáltásokkal a szónokot zavarni nem szabad. Amely képviselő úr ezt teszi, azt kénytelen leszek névleg megszólítani. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelől.) Tisza Kálmán miniszterelnök: Átment továbbá a t. képviselő úr a főbb hibák felsorolására és idézve Deák Ferencz egy nagy beszédét, arra hivatkozott, hogy mióta Deák Ferencz nem vezette az ügyeket, mindabból nem történt semmi és czélszerűnek látta engem azzal vádolni, hogy ez csak azért történt, mert bizonyos körökkel a jó viszonyt megzavarni nem akarom. Hát, képviselőház, egyszer régen, nem én, hanem, úgy tudom, akkori minisztertársam, aki pénzügyminiszter volt, olvasta fel Deák akkori beszédéből, hogy a polgári házasságra nézve egy bizonyos kautelával élt, amennyiben azt mondta, hogy »mihelyt lehető lesz.« — Gondolom ez volt a kifejezés. De ezt csak mellesleg említem meg, hanem meg kívánom jegyezni, a nélkül, hogy megtagadnám, (Halljuk !) amit pozitive hiszek, hogy a házassági kérdéseket mentül előbb a helyes elvekkel egyezőleg meg kell oldani, (Helyeslés jobbfelől) de hozzá teszem, hogy először is én mindent kerülni óhajtok, a modorban is, az időpont megválasztásában is, (Zaj balfelől. Halljuk ! Halljuk !) ami ebben az országban az eddig — hála istennek — békében élő felekezetek közt bizalmatlanságot, a mi felekezeti torzsalkodást idézhetne elő. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez az egyik. A másik — és ezt már nemcsak erre a kérdésre, hanem átalánosságban mondom — az, hogy vannak bizonyos, magukban igen fontos kérdések, amelyeknek emlegetése, időről-időre való felmelegítése ellenzéki részről helyes lehet, de éppen ha ily nagy elveket egy kormány maga is vall, nem szabad velük előállania olyankor, midőn ismerve az áramlatot, (Mozgás a bal és szélsőbaloldalon.) azon elveket a megbukástól féltheti. (Úgy van! Élénk tetszés jobbfelől. Mozgás a bal- és szélsőbalon.) Ez, azt hiszem, határozottan kötelessége minden kormánynak, bárki álljon is az élén. (Igaz ! Úgy van jobbfelől. Élénk mozgás és közbekiáltások a bal- és szélsőbalon.) Károlyi Gábor gr.: Ebben a században akarja benyújtani ?! (Zaj.) Tisza Kálmán miniszterelnök: A t. képviselő úr beszélt továbbá a választási visszaélések szaporodásáról. (Halljuk!) Itt ismét azt mondhatnám, és mondom is, mert igaz, — de nem erre helyezem a fősúlyt, — hogy nézze meg a t. képviselő úr, várjon 1869-ben és 1872-ben nem voltak-e meg tízszeresen azok a választási visszaélések, amelyek ma előfordulnak ? (Igaz! Úgy van! jobbfelől. Zajos ellenmondások a bal- és szélsőbalon.) Én bátran hivatkozom arra, hogy igenis voltak, (Úgy van! jobbfelől.) és bárki, bármit kiáltson közbe, tagadom az ellenkezőt. De maga az, hogy milyen kevés az az eset, amelyet éveken keresztül ismételve fölemlegetnek. (Igaz! Úgy van! jobbfelől. Mozgás a szélsőbalon), bizonyos fokig bizonyíték a mellett, hogy legalább is oly nagymérvű visszaélések, mint a képviselő urak állítják, mostanában nem lehetnek. (Tetszés jobbfelől.) De ne méltóztassék a visszaéléseknek mindig csak egy nemét emlegetni. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a bal és szélsőbalon.) Méltóztassék emlegetni azt is, amit egy alkalommal ott a túloldalon még be is vallottak, hogy »igen bizony, mert valaki, aki 3 évvel ezelőtt az ellenzékkel szavazott, most máshova akar szavazni, levágtuk a búzáját és megetettük. (Elénk derültség jobbfelől. Zaj a bal- és szélsőbalon.) Hát ez nem visszaélés ? (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Ne méltóztassék tehát úgy beszélni, mint ha minden visszaélés csak egy irányból, egy helyről jönne. (Helyeslés jobbfelől. Zajos közbekiáltások a bal- és szélsőbalon.) Méltóztassék meggondolni azt is, (Zaj a bal- és szélsőbalon. Halljuk jobbfelől,) hogy az utóbbi országgyűlés végén — talán erre hivatkozott Iványi J. képviselő úr — nyújtottam be egy törvényjavaslatot, melyet azután visszavettem. De méltóztassék visszaemlékezni arra is, hogy a visszavétel egyenesen az ellenzék mindkét árnyalatának kívánságára történt. (Igaz! Úgy van jobbfelől. Felkiáltások a bal és szélsőbalon: Rosszul csinálták!) Attól tehát, hogy visszavettem, ellenem vádat emelni nem lehet. (Helyeslés jobbfelől) Azt mondja továbbá a képviselő úr, hogy a kormány nagy sokára nyújtott be törvényjavaslatot a verifikáczió másként rendezése iránt. Engedelmet kérek, az elsőt ha nem csalódom benyújtottam 1876- ban, azután benyújtatott még egy másik, azt már nem tudom, 1878-ban-e, vagy 1879-ben. Ez volt az a két törvényjavaslat, mely a verifikáczió kérdésére vonatkozott, mert a harmadik, amint említettem, választási visszaélések megtorlására czélzott. De azt mondja a képviselő úr, hogy mindenből, minden csekélységből kabinet (Egy hang balfelől : Pártkérdést !) vagy: legyen pártkérdést — hiszen az körülbelül egyre megy — csinál a kormány, de ebből nem csinált. Miért nem csinált ? Megmondom: azért, mert ezen törvénynél arról lévén szó, hogy a parlament egy eddig gyakorolt jogáról lemondjon, ha valamit, ezt a parlamentnek minden kormánynyomástól ment elhatározására kell bízni., Ez a parlamentarizmus lényeges követelménye. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Justh Gyula: A 14 § nál nem ezt az elvet alkalmazta ! (Zajos helyeslés balfelől. Nagy zaj.) Tisza Kálmán miniszterelnök: De külömben. képviselőház, megvallom őszintén. (Felkiáltások a szélső balon: Őszintéig) megvallom őszintén, hogy bár vannak aggályaim, sok irányban arra vonatkozólag, hogy mikép rendeztessék czélszerűen a verifikáczió, de, miként ez a múlt napokban is megígértetett, a javaslat okvetlenül elő fog terjesztetni a jövő ülésszakban, akkor a t. háznak módjában lesz felette ítélni. Én a magam részéről csak azt nyilatkoztatom ki, hogy és az utóbbi általános választás után igaz a többségben a szabadelvű pártiak lévén, az ő hibájuk, hogy két képviselőt a törvény világos szavai ellenére verifikáltatott. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől. Nagy zaj a szélsőbalon.) mert be se voltak írva a választóit közé s igy a törvény ellenére verifikáltattak. (Igaz ! Úgy van! jobbfelől. Hosszantartó nagy zaj balfelől.) Elismerem, hogy a bizottságban a szabadelvű pártiak voltak többségben, ők a felelősek. (Nagy zaj balfelől.) Csak azt akarom ennek következésekép mondani, hogy midőn ezen szerintem is törvényellenes eljárás történt, rögtön megmondtam barátaimnak, hogy ez az utolsó csepp a pohár vízben , mert ha egyenes törvénytelenség is lehetséges, akkor az a verifikácionális eljárás úgy, amint van, nem helyes. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj balfelől.) Ez irányban tehát a t. képviselő urak kívánsága, hogy akkor majd tetszeni fog-e vagy nem, nem tudom, de teljesedésbe fog menni. Károlyi Gábor gr.: Igaz, de mégis szégyen, gyalázat... .(Élénk felkiáltások jobbfelől: Rendre! Nagy zaj. Elnök: Károlyi Gábor gróf képviselő urat ezennel másod ízben rendre utasítom. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Tisza Kálmán miniszterelnök, Iványi J. képviselő úr beszéde végén idézett ismét egy beszédemből. Nagyon örülök, hogy tette, mert ma sem mondhatnék egyebet. Természetes, hogy azt, aki az ellenséget az országba vezette, vezérré tenni nem fogjuk, s aki egy részvénytársulatot könnyelműségével tönkre juttatott, arra annak ügyes vezetését ismét bízni nem fogjuk. De hátra van éppen annak bizonyítása, hogy vájjon mikor és hogyan vezettem én az ellenséget Magyarországba, és hátra van annak bizonyítása, hogy vájjon Magyarországot és pénzügyeit könnyelműséggel tönkretettem vagy veszélybe sodortam-e ? (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) És midőn Iványi képviselő úr azt mondja — és e részben Királyi Pál képviselő úr is erősítette — hogy az ország adóképességének, illetőleg vagyonosodásának emelésére semmi sem történt, midőn Királyi képselő úr azt mondja, hogy mindenütt látunk elszegényedést, akkor engedjen meg, ha azt mondom, hogy minden szép és nagy egyéni tulajdonságaik daczára, a pártszenvedélynek fekete hályogában szenvednek. (Úgy van! Úgy van! jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) És amit felém kiáltanak, hogy az a két legkevésbbé szenvedélyes ember, arra csak egy egyszerű megjegyzésem van. Ha ugyanis oly férfiak is, mint e kettő, odáig mehettek, hogy a szenvedélytől elragadtatva, a legtisztább igazságot ne lássák, és ha mindennek, ami nemcsak ez országban, de másutt a világban történt, egy emberben akarják felfedezni az okát, akkor csakugyan, ha valami, úgy épen ez bizonyítja, hogy mily nagy mértékben uralkodik a pártszenvedély a túlsó oldalon. (Úgy van! ügy van! Élénk helyeslés a jobboldalon, zaj a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Ismétlem ezekkel szemben igazságosan ítélni ma — és elismerem, sem egy, sem más részről — nem lehet. De én egész nyugodtan hivatkozom nemcsak a képviselőház, hanem az ország nagy többségének is eddigi ítéletére. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon, zaj a bal- és a szélsőbaloldalon, és hivatkozom azután azon ítéletre, mely majd akkor fog mondatni, midőn a köztünk folyó tusák elhallgatnak. Az igazolni fogja működéseimet, mint olyat — és nyugodt büszkeséggel mondom — mely a hazának, a nemzetnek javára vált és melynek egyik, talán legnehezebb, de egyszersmind legkeservesebb feladata volt az, melyet az utóbbi időben teljesítek : a parlamentarizmust megvédeni a belső forrongás ellen. (Hosszasan tartó zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Herman Ottó : T. ház ! (Hosszantartó nagy zaj. Élénk felkiáltások a szélsőbalról : Halljuk ! Halljuk !) Első megjegyzésem az, hogy a parlamentarizmus védelmezője, akinek szava most elhangzott, azon kezdi a dolgot, hogy távozik a parlamentből. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon, felkiáltások : »Gyalázat!«) Ányos Tivadar : Gyávaság ! Elnök : A képviselő urat ezen szaváért rendreutasítom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Hosszantartó nagy zaj.) Itt e parlamentben nincsenek gyáva emberek. (Nagy zaj.) Herman Ottó: T. ház! Azon díszes helyről, ahol Magyarország miniszterelnökei helyet foglalnak ... (Folytonosan tartó zaj.) Tessék vagy rendet csinálni, vagy felfüggeszteni az ülést, mert én tovább nem kínlódom itt, és ha zavarnak szólási jogomban, erőszakot fogok alkalmazni. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én sem a ház elnökének, sem senkinek nem adtam okot, hogy magatartásomat csak egy szóval is érintse. Én mindenkit kihallgattam, tehát megkövetelhetem legalább azt, hogy engem is meghallgassanak. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Nem veszem észre, hogy a t. képviselő urat nem akarnák meghallgatni. (Felkiáltások a szélsőbalon : Helyre! Helyre!) Herman Ottó: Én arról a helyről, amelyet Magyarország miniszterelnöke elfoglal, irányeszméket várok a nemzet számára és nem prókálok feleseléseket. Eszméket most sem hallottam, ez adja meg beszédem irányát. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Kijelentem, tehát, hogy elfogadom azt a politikai megokolást, melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam kifejtett, (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) és nemcsak elfogadom, hanem alá is írtam azt a határozati javaslatot, amely a megokolásnak konklúzióját képezi. De amidőn ezt kijelentem, meg fogja nekem bocsátani Irányi Dánielt, képviselőtársam, ha én az ő megokolásának medrét mégis elhagyom. Megmondom miért. Nekünk a dolgokat ma minden oldalról meg kell tekintenünk, és meg vagyok arról győződve, hogy sem Irányi Dániel ékesszólása, sem az ő általánosan elismert becsületessége, sem semminemű hatalom, maga az újból feltámasztott Demosthenes, felszerelve a modern államiság minden requisitumával, hiába fogná kifejteni szónoki erejét, mert Tisza Kálmánt ez többé nem érinti. (Úgy van! balfelől.) Aki még ma is abban a hitben van, hogy Tisza Kálmánt szavak és érvek győzik meg, azt sajnálom, mert téved. (Úgy van! balfelől.) A kincsei felett görnyedező Harpagont érvekkel és szavakkal onnan elcsikarni nem lehet. (Zajos helyeslés a bal és szélsőbaloldalon. Nagy mozgás jobbfelől Tisza Kálmánt érvekkel, jeles beszédekkel, bizonyítékokkal arról a székről sem eltolni, sem elcsábítani nem lehet. (Úgy van balfelől.) S ha ő azt mondja beszédében és felállítja azt a legújabb axiómát, hogy politikai férfiak felett nem lehet ítéletet mondani mindaddig, amíg helyükről nem távoztak, vagy meg nem haltak. (Derültség balfelől) ez az axióma nem áll, mert itt önkéntes távozás volt értve az ő részéről, de az emberiség és az államok történelme bizonyítja azt, hogy mindazok, akik így gondolkoztak, soha sem látták a viharok keletkezését, amelyek őket elseperték (Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon) és nekem meggyőződésem az, hogy ha Tisza Kálmán nem hagyja el azt a helyet, akkor arról a helyről el fog sepertetni. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon) Nagy mozgás jobbfelől. (Boncza Miklós kezével int. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mit fenyeget ott Boncza! Ezt nem tűrjük! Rendre! Rendre!) Thaly Kálmán: Hisz Boncza is szélsőbaloldali programmal lépett fel. (Úgy van balfelől.) Elnök: Csendet kérek! Herman Ottó: A mi bennem. képvielőház ezt a meggyőződést megérlelte, ez az, hogy én a hazaárulásnál is nagyobb bűnt ismerek; megmondom, melyiket. (Halljuk!) Én nem féltem a magyar nemzetet akkor, ha