Pesti Napló esti kiadás, 1891. március (42. évfolyam, 60-88. szám)
1891-03-03 / 61. szám
Budapest, 1891.Kedd, márczius 3. 61. szám. — Ára 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Az osztrák választások. A tegnapi nap választásai Ausztriában rendkívüli meglepetéseket hoztak. Azon vereségek, melyeket a németek Alsó-Ausztriában szenvedtek, teljesen háttérbe lépnek a csehországi események mögött. Itt az ó-cseh párt úgyszólván megsemmisittetett, mert a harmincz cseh vidék kerületben egyetlen egy ó-cseh sem választatott. Eddig e kerületeket tizenegy néme-tizenhét ó- és két ifju-cseh képviselte ; most a németek egy kerületet hódítottak s igy tizenkét mandátumot kaptak, ellenben a többi tizennyolcz az ifju-cseheknek jutott. Ez eredmény természetesen rendkívüli feltűnést kelt s Prágában tegnap este a győzelem hírére nagy arányú utczai tüntetések voltak. Éltették az ifju-cseheket, lehurrogatták az ó-cseheket ■ a kihágások végre olyan arányokat öltöttek, hogy a rendőrségnek kellett beavatkoznia. Az ó-csehek Morvaország vidéki kerületeiben nem jártak ugyan oly szerencsétlenül, mint az anyaországban. De itt sem arattak diadalt s csak nagy nehezen bírták eddigi létszámukat megtartani. Morvában összesen hét ó cseh választatott. A küzdelem fiatalok és vének közt holnap dől el véglegesen, mikor a városok szavaznak. De itt is ki van zárva nagyobb arányú hódítások lehetősége, sőt valószínű, hogy a párt holnap is újabb veszteségeket fog szenvedni. Ezzel a cseh-német kiegyezés súlya is eldőlt; a cseh nép nagy többsége ellene nyilatkozott s a reichsrathba olyan férfiakat választott, kiktől a Taaffe-kormány engesztelékeny programmjának támogatása egyáltalán nem remélhető. Még Galicziában is meglepetéseket hozott a tegnapi választás. A lengyelek három kerületet vesztettek a ruthének javára, kik immár hét mandátumra tettek szert. Vezérök Romanczuk szintén megválasztatott. A ruthének ellenzékiek ugyan, de elsősorban a lengyelség irányában , ellenben remélhető, hogy a Taaffe-kormány bizonyos engedmények folytán mégis megnyeri támogatásukat. Csak Felső-Ausztriában nem változtatott a tegnapi szavazás az eddigi pártviszonyokon. Összefoglalva a tegnapi nap eredményét, kétségtelen, hogy a mérsékelt elemek általában vereséget szenvedtek s mindenütt a szélső irányok hívei kerekedtek felül. Még mindig nem mondhatni végleges véleményt a jövendőbeli osztrák képviselőház pártviszonyairól, hisz a tagok alig egy negyedrésze van csak megválasztva. De nagyon valószínű, hogy az uj házban a pártok érintkezése még zavarosabb lesz, mint eddig volt , gróf Taaffenak nem egy könnyen fog sikerülni olyan többség alakítása, mely lehetővé teszi neki kibékítési politikája végrehajtását. A tegnapi választásokról még a következő táviratokat veszszük: Bécs, márcz. 3. A csehországi vidéki választó kerületekben az ó-csehek tizennégy helyet vesztettek, mert egyetlen ó-cseh pártit sem választottak meg; az ifjú-csehek eszerint 14 kerületet nyertek. A megválasztottak közt van Schwarzenberg herczeg is. Galicziában megválasztottak húsz lengyelt és hét ifju-ruthént. A lengyelek három mandátumot vesztettek. — Morvaország brünni választókerületében Helélét ó-cseh pártit választották képviselővé. Az ó-csehek számra most már heten vannak. Prága, márcz. 3. Az ifjú csehek választási győzelmének hírére tegnap zajos tüntetések voltak. Körülbelül kétezer főnyi tömeg gyűlt össze a A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA. A házasság regénye. Irta: TOLSTOI LEO. 13 — Most szerepet cseréltünk, gondolom, most ő az, aki a legegyszerűbb és a legőszintébb szavakat elforgatja és én nem akarok többé frázisokat. — Nagyon megváltoztál, mondtam neki sóhajtva, és miben hibáztam ellened? — Nem ez a rout boszant téged, más valami bánthat téged. Mert nem beszélsz nyíltan velem ? Nem féltél mindig az őszinteség hiányától? No, jól van! Mondd ki őszintén, mit vethetsz a szememre ? — Mégis csak szeretném látni, hogy mit felel nekem! mondom magamban, nagyon meg voltam magammal elégedve, mert bensőleg meg valók győződve, hogy az én magam viseletében semmi kifogásolni valót se találhat. A szoba közepén megálltam, hogy kényszerítsem mellettem elhaladni és láttam már felém közeledni. — Hozzám jön, mondtam magamban, megölel és mindennek vége lesz! Nem fojthattam el az a fölötti sajnálkozásomat, hogy elmulasztom ezt a jó alkalmat őt meggyőzni arról, hogy nincs igaza. A helyett azonban, hogy közelednék, a szoba túlsó végén megállt és rám függesztő tekintetét. — Még most sem érted ? kérdezé. — Nem! — Nos jó, úgy hát megmagyarázom. Undorodom attól, amit érzek és amit éreznem kell. Elhallgatott, mert önmagát is megrendítette hangjának kemény csengése. — De hát mitől undorodol ? kérdem, a harag könyeivel szemeimben. — Undorodom, ha látom, hogy a herczeg csinosnak talál és te ez okból eléje futsz, megfeledkezve férjedről és női méltóságodról, hogy nem akarod megérteni, mit kell férjednek érezni, a mikor megfeledkezel magadról és női méltóságodat elveszíted. E helyett jössz és azt mondod a férjednek, hogy kész vagy áldozatot hozni, vagyis: »nagy szerencse rám nézve«, ha magamat ő fensége előtt mutogathatom, de föláldozom neked ezt a szerencsét! Beszélés közben hangja még jobban felizgatta s ez a hang gúnyosan és metszően csengett. Még sohse láttam férjemet ilyen állapotban és sohse hittem volna, hogy így szólhasson hozzám. A vér a szívemhez tódult, féltem, de egyszersmind éreztem, hogy méltatlan sértést szenvedek és megtámadott önszeretetem lázadásra ingerelt, elhatároztam, hogy megbeszulom magamat. — Már régóta el valók rá készülve, mondtam neki, beszélj, beszélj... — Nem tudom, mire voltál elészülve, folytatá, — de én mindenre el lehettem készülve, a midőn láttam, hogy ts napról-napra jobban tetszelegsz a semmittevés, a fényűzés és a világiasság eme posványában, — és nem is csalódtam ... most azon a ponton állok, hogy szégyenlem magamat és olyan fájdalmakat érzek, mint még soha!... Igen, szenvedtem és hogyan! midőn barátnőd az ő tisztátlan kezeivel a szívemben vájkált és szerelemféltésről beszélt... én, féltékeny, és kire?... Es te, azt lehetne hinni, hogy szándékosan teszed, nem értesz meg és áldozatokról beszélsz! ... De hát mit áldozol föl nekem ?... Szégyenlem magamat helyetted, szégyenlem magamat a megaláztatásod miatt!... — Ah! ez a férfi hatalma,gondoltam én. Jogában áll a nőt, ki tisztán áll a világ előtt, megbántani és lesújtani. Ezek a férfi jogai... Nem én soha sem fogom magamat megalázni. — Nem, folytatom én hangosan, én nem hozom meg számodra azt az áldozatot. — Éreztem, hogy orrlyukaim tágultak, arczomból a vér távozott. — Szombaton a grófnéhoz megyek és őrizkedni fogok attól, hogy ott hiányozzam. — Szép ! A jó Isten nyújtson neked minél több élvezetet, de köztünk mindennek vége van. Dühös kiáltással ejté ki e szavakat s haragját nem bírta többé mérsékelni. — Nem, te nem kinzasz engem többé, folytatá tovább, eddig is bolond voltam, hogy . .. Ajkai reszkettek, és legvégső erejébe került hogy mondatát be ne fejezhesse. E perezben féltem tőle és gyűlöltem. Még sokat szemére lobbanthattam volna és bosszút állhattam volna rajta, de féltem, hogy konyáim kitörnek s megalázkodom előtte. Egyetlen szót sem szólva, hagytam el a szobát. De alig tűnt el lépteinek zaja előlem, midőn a történtekre bizalommal gondoltam vissza. Attól féltem, hogy viszonyunk talán örökre megsemmisül, a mely egész boldogságomat képezte s vissza akartam térni férjemhez. De várjon, ki tudja — kérdezem magamban — bir-e majd elég nyugodtsággal, hogy megértsen, ha kezemet nyújtom neki és ha arczába tekintek? Vájjon átérti-e nagylelkűségemet ? És ha azt hiszi, hogy fájdalmam csak képmutatás? Vagy ha elfogadja bűnbocsánatomat jogának tudatában és végtelen büszkeségének magaslatáról megbocsát? És miért bántalmazott oly nagyon ez a férfi, kit én oly kimondhatlanul szerettem. Visszavonultam szobámba. Sokáig maradtam itt magamban és sírtam, borzalommal ismételve mindent, ami e jelenet alatt történt. Majd szebb színben igyekeztem föltüntetni azt, de ismét emlékembe szállt a borzasztó való és úgy éreztem, hogy bántalmaztak. Midőn az est beköszöntött, theára mentem le, ahol férjemet S. társaságában viszontláttam, aki ezen a napon vendégünk volt; midőn Mihelovics Szergiuszt megpillantottam, éreztem, hogy köztünk mély örvény tátong. Vendégünk kérdezte tőlem, hogy mikor szándékozunk elutazni. Mielőtt még válaszolhattam volna, férjem igy szólt: — Kedden utazunk el, még meg kell látogatnunk R. grófnét. .. — Te is odajösz ? mondá felém fordulva. A félelem szállt meg ez egyszerű szavak hallatára, tekintetemet reá forditám, mig ő gúnyos pillantást vetett reám, hangja közönyt és hidegséget árult el. — Igen, válaszoltam. Vendégünk távozta után hozzám közeledett és kezét nyujtá. — Feledd el, kérlek, mit ma reggel mondtam neked. Elfogadtam kezét; mosoly tévedt ajkaimra és szemembe konyolult, midőn ujját visszahúzta s mintha érzékeny jelenettől irtóznék, egy távol álló karszékbe ült. Még mindig azt hiszi-e, hogy igaza van ? gondolom és a felvilágosítás, melyet magamnak adtam és a kérelem, hogy ne menjünk el R. grófnőhöz, nem jött ajkamra. — Meg kell írni anyámnak, hogy utazásunkat elhalasztottuk, mondta ő, mert nyugtalankodnék sorsunk felől. — És mikor szándékozol elutazni ? — Kedden a látogatás után, válaszolt Szergiusz. — Reményem, hogy nem a kedvemért maradsz ? folytatom tovább, és szemeim az övéit keresték, de semmit sem mondottak nekem, mert előlem fátyol takarta el azokat. Arcza mintha hirtelen öregebb, kellemetlenné lett volna. Meglátogattuk R. grófnét, viszonyaink látszólag újra megjavultak és szeretetre méltóvá alakultak; de mégsem úgy volt, mint azelőtt. R. grófné mellett ültem a többi nőkkel, midőn a herczeg felém tartott, a beszélgetést meg kellett szakítanom, igy kívánta az illem. Midőn helyemről felkeltem, hogy üdvözletére válaszoljak, szemeim önkénytelenül férjemet keresték, láttam, hogy a szalon másik végéről reám figyel és elfordult. A szégyen érzete szállt meg, úgy hogy szörnyen megzavarodtam; észrevettem, amint a herczeg tekintetétől a pirareromba szállt és nyakamig húzódott. Zavarom daczára meg kellett hallgatnom, amit hozzám szólt, végig tekintve rajtam. Beszélgetésünk nem sokáig tartott ; mindenesetre észrevette, hogy vele szemben kissé furcsán érzem magamat. Az utolsó héten lefolyt bálról csevegtünk, a vidékről, ahol a nyarat töltöm majd és más közönyös dolgokról. Midőn elvált tőlem, azt az óhajtását fejezte ki, hogy szeretne férjemmel megismerkedni és rövid időre rá láttam, midőn a terem másik végén megszólították egymást és beszélgetésbe elegyedtek. A herczeg mindenesetre szóba hozott engem, mert egy pillanatra mosolyogva felém forditá fejét. Férjem arcza vörössé lett, mélyen meghajtotta magát s eltávozott, még mielőtt a herczeg elbocsátotta volna. Újból elpirultam, mert féltem attól a gondolattól, hogy a herczeg rossz véleményt alkothatott felőlem és férjem felől. Azt hittem, hogy valaki félénkségemet és ügyetlenségemet, továbbá férjem magatartását a herczeggel szemben észrevette. Az egész társaság kitalálná, hogy összezörrentem férjemmel Unokanővérem hazakísért. Útközben férjemről is beszélgettünk. Nem bírtam magamba fojtani és elbeszéltem neki azt a jelenetet, amely e szerencsétlen látogatás alatt lefolyt. Ő megnyugtatott, azt mondván, hogy az ily viszálykodások férj és feleség között igen gyakran fordulnak elő és elmúlnak a nélkül, hogy nyomot hagynának; aztán az ő felfogása szerint megmagyarázta előttem férjem jellemét és úgy vélekedett, hogy ő nagyon büszke és kevésbbé résztvevő; alárendeltem magamat véleményének és most már azt hittem, hogy férjemet jobban megértem és nyugodtabban bírom megítélni. De midőn egyedül maradtam Mihelovics Szergiuszszal, mint bűn nehezedtek lelkiismeretemre ama megjegyzések, melyeket róla tettem és éreztem, hogy az örvény, mely bennünket elválasztott, még szélesebb lett. Ha E naptól kezdve megváltozott életünk és viszonyunk egymáshoz, az együttlét elvesztő varázsát; voltak dolgok, melyeket kerültünk, és egy harmadik személy jelenlétében bátrabban beszélgettünk, mint kettesben. Ha valamely bál vagy a vidéki élet került szóba, kellemetlenül éreztük magunkat és tekinteteink szándékosan elfordultak, nehogy valamikép találkozhassanak. Azt hihette volna valaki, hogy mi igen jól tudtuk, hogy hol kezdődik az örvény, amely bennünket elválasztott és hogy attól félünk, hogy közeledhetünk hozzá. Meg voltam győződve, hogy férjem kevély és haragos, és sok körüllátásra volt szükség, hogy gyengéit valaki ki bírja aknázni. Ő annak idején mereven és szilárdul hitte, hogy én a társaságon kívül nem élhetek, a falusi élet nem gyönyörködtet és hogy az ő kötelessége ízlésemet korlátok közé szorítani. Mindketten kerültük e pont felett nyíltan véleményt mondani és e mellett csalódtunk egymás iránti ítéleteinkben. Az idő, midőn a szemeimben a legtökéletesebb férfi, én reá nézve a legjobb nő voltam, elmúlt, összehasonlításokat tettünk és titokban hoztunk magunkról ítéletet. Az utazásra kitűzött nap előtt megbetegedtem és ahelyett, hogy Nikolszkba tértünk volna vissza, a nyárra Pétervár környékén béreltünk egy villát. Elhatároztuk, hogy Mihelovics Szergius egy ideig magányosan utazzék anyjához. Midőn elutazott, egészségem már jóformán helyreállt, ő azonban azt tanácsolta, hogy egészségi állapotom miatt ne utazzam vele. Megértettem, attól fél, hogy én ott sem unatkoznám. Elhatároztam, hogy itt maradok. __ Távolléte alatt az élet sivárnak tűnt fel előttem és sokat szenvedtem a magány miatt, de midőn visszatért, éreztem, hogy nem az vagyok, a mi voltam, nem nyújtott életemnek újat. A szívélyesség, mely azelőtt köztünk fennállt — akkor egy gondolat bántott, melyet nem közöltem vele, minden tette és mozdulata, sőt legjelentéktelenebb szavai a tökéletesség példányának tűnt fel előttem — ez a szívélyesség eltűnt, kölcsönös viszonyunk annyira önkénytelenül megváltozott, hogy nem vettük észre, hogy mikor és hogy állt be a változás. Mindkettőnknek meg volt a saját külön érdeke, és még azt a fáradságot sem vettük magunknak, hogy azokat összetartozóknak tekintsük. (Folyt. köv.) »Narodni Listy« szerkesztősége előtt s az ifju-csehek mellett és az ó-csehek ellen tüntetett. A rendőrség csakhamar helyreállította a nyugalmat Brünn, márcz. 3. (A reichsrathi választások.) Morvaországban tíz vidéki választókerületben két német, egy német nemzeti, hat ó-cseh és egy parasztpárti képviselőt választottak. Az ó-csehek egy kerületet vesztettek a parasztpárt, a németek szintén egy kerületet a német nemzeti párt javára. Egy kerületből még nem érkezett tudósítás a választás eredményéről. A megválasztottak közt van Prazák miniszter is. Lemberg, márcz. 3. Galicziában 25 vidéki kerület 18 lengyelt és 7 ifjú ruthént választott reichsrathi képviselővé. Egy kerületből még nem érkezett a választás eredményéről hír, egy helyen szűkebb választás lesz. A lengyelek három helyet vesztettek. A megválasztottak közt van Romanczuk, az ifjú ruthének vezére is. Linz, márcz. 3. A hat városi kerület újra megválasztotta eddigi német szabadelvű képviselőit. Trieszt, márcz. 3. A második és harmadik választótestület újra megválasztotta Burgstalt(Coronini-klub). Budapest, márczius 2. Bírói kinevezések képviselői körökből. Grecsák Károly orsz. képviselő, mint értesülünk, közelebb a szegedi kir. táblához fog kineveztetni táblai bíró gyanánt. Grecsák Károly a napokban már lent is járt Szegeden és lakást bérelt ott. E kinevezés egyike lesz azoknak, melyeket az igazságügyminiszter a képviselői körökből kontemplált. E kinevezést több más kinevezés fogja követni a kormánypárt köréből, s mint halljuk, tervben van egy kinevezés a függetlenségi párt soraiból is. Hogy a pártonkívüliek közül kit szándékszik az igazságügyminiszter kinevezni a bírói karba, arról nincs tudomásunk. Grecsák Károly kinevezése mindenesetre azok közé tartozik, melyekért az igazságügyminiszternek csak szerencsét kívánhatunk. Mert Grecsák Károly, ki sok éven át buzgón és ernyedetlenül működött a mérsékelt ellenzék sorai közt, kétségkívül mint bíró is ki fog válni. Grecsák a képviselőházban Versecz városát képviseli, hol az utolsóelőtti választáson a kormány nagy erőszakkal és igazságtalansággal buktatta meg őt. Ma azonban a kormány, ha Verseczen új választásra kerülne a sor, minden erőszak és igazságtalanság nélkül győzhetne, mert a filloxera oly nagy pusztításokat tett e városnak majdnem egyedüli gazdasági forrásában, hogy az összes verseczi szőlősgazdák tönkre mentek s évek óta foly onnan a kivándorlás. Az ily nagymérvű gazdasági hanyatlás, sőt romlás természetesen együtt jár a csüggedéssel. S ennélfogva a mérsékelt ellenzék Grecsák lemondása esetén nem is fog jelöltet állítani Verseczen, sok évnek tapasztalásaiból tanulván meg, hogy az anyagi bajok rendszerint együtt járnak a kormánypártisággal. A Rudini-kormány első sikere. Az olasz képviselőház tudvalevőleg a Rudini-kormány megalakulásakor márczius 2-ig elnapolta magát, hogy időt engedjen a minisztereknek különböző javaslataik kidolgozására. A tegnapi első ülés elé nagy kiváncsisággal néztek, nemcsak azért, mert érdeklődtek a kormány tervei iránt, hanem mert azt hitték, hogy az ellenzék ezúttal fogja első rohamát Rudini ellen megindítani. Biancheri képviselőházi elnök ugyanis a válság után leköszönt. A miniszterelnök azonban nem óhajtotta távozását s azt indítványozta, hogy a ház ne fogadja el a lemondást. Viszont hire járt, hogy az ellenzék a lemondás elfogadását fogja követelni. Ez azonban nem történt. Biancheri az összes pártok helyeslése mellett tartotta meg az elnökséget s igy e kérdésben nem volt mérkőzés a kormánypárt és ellenzék közt. Zanardelli megtámadta ugyan a kormányt, de az ügynek nem volt további következménye. Azután Luzzatti kincstári miniszter terjesztette elő pénzügyi programmját, mely kedvező benyomást tett, így az első ülés az új kormányra teljesen kielégítő lefolyást vett. Németek és francziák. A boulangisták Páriában vasárnap diadalünnepet ültek a múlt heti ismeretes események után, melyekkel olyan nagy zajt csapnak, mintha már a harczmezőn győzték volna le a németeket. Deroulédet megteszik nemzeti hősnek, azok tiszteletére pedig, kik az agitácziót vezették, ezüst emlékérmet veretnek. Azon urak közül, kik e kitüntetésben részesülnek, legismertebbek Rochefort és Cassagnac, nevük egész programra, melyhez nem szükséges további magyarázat. E férfiakról mondják most Párisban, hogy vezetésük alatt a nemzeti szellem diadalt aratott a kormány fele, mely kénytelen volt meghajolni a hazafias liga előtt. Ha csakugyan így áll a dolog, ez nem valami megtisztelő a francziákra, mert akkor a múlt heti események nem jelentenek mást, mint a mérsékelt és józan irány fegyverletételét vagy legyőzését a szélső háborús elemek által. Ezt jelenti az »Éljen Oroszország! Le Németország szövetségeseivel!« kiáltás is, melylyel a vasárnapi boulangista diadalünnepet bezárták. Hadi jelszó ez, melyet a boulangisták elhatalmasodása veszélyessé tehet az európai békére. Egyébiránt Németországban folyton higgadtan ítélik meg a helyzetet s nem fogják magukat szélsőségekre ragadtatni, főleg miután már a határforgalom ügyében tett intézkedések sem találkoznak osztatlan helyesléssel. Az angol közvélemény általában nem helyesli azt sem, ami eddig történt, s az a véleménye, hogy nem kellett volna a párisi dolgokat további figyelembe venni, főleg miután maga Frigyes császárné azt jelentette Vilmos császárnak, hogy mindazok, kikkel érintkezett, kifogástalan udvariassággal viselték magukat. A legújabb s félhivatalos forrásból származó jelentések szerint a berlini kormány a határzár megnyitásával teljesen elintézettnek tekinti a múlt heti inczidenst. Nem akar semmi további intézkedést tenni s a párisi kormánytól semmiféle felvilágosítást kérni nem fog. Azok a hírek, hogy Herriette franczia, vagy Münster gróf német nagykövet, vagy Hohenlohe herczeg, Elzász-Lotharingia kormányzója vissza fogna lépni, a mai jelentések szerint mind alaptalanok, mai napon látja legfényesebben megjutalmazva, midőn a felséges uralkodó legmagasabb látogatásával kitüntette. A király rövid szavakban köszönte meg a szives fogadtatást, kijelentette, hogy nagyon érdeklődik az egylet humánus működése iránt s igen szívesen jött el. *1* A harsány éljenzés lecsillapulta után a bemutatásokra került a sor. Gróf Andrássy Aladár legelőször Gelléri Szabó Jánost mutatta be, majd sorba: dr. Kresz Gézát az egylet igazgatóját, Haberhauer tanácsost s még többeket. A király mindegyiket megszólítással tüntette ki. Falk Zsigmondtól az egylet vagyoni állapota felől kérdezősködött. Szczerbovszky tűzoltó-parancsnoktól azt kérdezte: — Összeköttetésben vannak önök a mentőkkel ? — Igen Felség, válaszolt a megszólított. Gyakran együttműködünk. Innen azután dr. Kresz Géza kísérete mellett az őrszobába ment ő Felsége, hol Varga Emil mentő tett napijelentést, hogy a mai nap folyamán nyolczszor vonultak ki a mentők, valamennyi sérültet a kórházakba szállították. Majd a szomszédos műtőszobába ment át a király, gróf Paar hadsegéd, Sachs fregatt kapitány és Szapáry Gyula miniszterelnök kíséretében, hol megtekintette a házi gyógytárt, kötszereket, majd a gyomormosó készüléket magyarázták meg ő Felségének. A folyosón a király megtekintette az egylet táblázatát, mely a különböző sérülések számát tünteti fel. Innen a soutterainba ment le, hol megtekintette az ezer ember számára való felszerelést, melyet árvíz esetére rendeztek be. Azután felment az emeletre, s az orvos szobán át a vendégszobába, hol a vendégkönyvbe beirta nevét. Utána gróf Paar Ede hadsegéd és gróf Szapáry Gyula írták be neveiket a vendégkönyvbe. A mentőlaktanya megtekintése után lement az udvarra, mire meghúzták a vészharangot; tömeges szerencsétlenséget jelentettek. A király látható érdeklődéssel nézte végig a négy kocsi felszerelését, melyekben 34 mentő helyezkedett el, 8 jóízűen mosolygott, midőn a betegeket markírozó öt tűzoltó közül kettő a pokróczczal leterített udvarra feküdt le. E kettő a súlyosan sérülteket jelezte. A mentők azután a Koháry-utcza megkerülésével visszatértek az udvarra s a sérülteket vették ápolás alá, bekötözték sebeiket, feltették őket a kocsira s azután mindnyáját elszállították. — Igazán érdekes — jegyzé meg ő Felsége. Innen a kocsiszínbe ment, megtekintette sorra a különböző mentőkocsikat, melyek közül különösen a szállitókocsik és az őrültek számára berendezett kocsi nyerték meg tetszését. Innen azután a sólyom-utczai kapuhoz indult. Végül megelégedését fejezve ki a tapasztalt rend és tisztaság felett, ezeket mondotta: — Igazán derék, hasznos intézmény. Ekkor kocsira ült s a jelenvoltak éljen kiáltásai közt elhajtatott. A király a mentőknél. — Saját tudósítónktól. — A király ő Felsége ma délben meglátogatta az önkéntes mentőegyletet. Már jóval elébb nagy csoport verődött össze kiváncsiakból a mentő-egylet palotája előtt, hová a rend fentartására Egyed István rendőrkapitány nagyszámú lovas és gyalog rendőrökkel vonult ki. A király háromnegyed egy órakor érkezett meg gróf Paar Ede hadsegéd és Sachs korvettkapitány kíséretében az egylet Markó utczai főbejárata elé, hol üdvözlésére megjelentek: gróf Szapáry Gyula miniszterelnök, gróf Andrássy Aladár az egylet elnöke, Ráth Károly főpolgármester, Kamermayer polgármester, Török János főkapitány, lovag Faik Zsigmond, Haberbauer tanácsnok, Gervay Mihály főrendiházi tag, Csatári Lajos, báró Wodiáner Béla, dr. Tauffer egyetemi tanár, dr Kovács Aladár, Burián Aladár főintéző, Sztreho Gyula titkár stb. Gróf Andrássy Aladár üdvözölte a királyt az egylet nevében ; kifejtette az egylet emberbaráti működését, majd áttért arra, hogy az egyletnek háromszáz működő tagja van, kik teljesen díjtalan működnek szerencsétlenül járt emberbarátaik segélyezésénél s végül felemlítette, hogy az egylet működését a A színész-kongresszus. — Saját tudósítónktól. — Az országos szinész-egylet évi közgyűlése ma kezdődött a megyeház nagy termében s bár nem valami nagy érdeklődés mellett — hisz mindössze negyven képviselő volt jelen — mégis több ízben, mint már a színész kongresszusokon megszokták, élénk vita fejlődött ki. Különösen egy sérelmesnek vélt szavazat-kihirdetés adott alkalmat heves diskusszióra. Az ülésről a következő tudósítást közöljük: A kongresszust Fereki Miklós az országos színészegylet elnöke nyitotta meg délelőtt tíz órakor , megnyitó beszédében felhívta a kongresszus tagjait a tisztikar megválasztására. Közfelkiáltással választotta meg a kongresszus az elnökséget. Elnök lett Fereki Miklós, alelnökök Kaffka László és Lukácsy Sándor, jegyzők pedig Benedek Gyula és Gireth Károly. Felolvassák a verifikáló bizottság jelentését, melyből megtudjuk, hogy a kongresszuson összesen negyven kiküldött van jelen. A kiküldöttek közül színtársulatokat képviselnek a következők : Kassai, Vidor, Solymossy Elek és Sánta (népszínház képviseletében) , Hatvani, Abonyi és Mihályfi (Tiszai Dezső társulata), Kovács Dénes dr. (Bogyó Alajos), Szakáll Antal (Hubainé), Breznay Géza (Csóka Sándor), Monori Sándor (Balogh Árpád), Horváth Ádám és Horváth Elemér (Pesti és Dobó), Szilágyi Béla és Hunyadi János (Halmai Imre), Benedek Gyula, Vidor Pál és Hetényi Béla (Székesfehérvár), Fodor József (Zoltán Gyula), Zilahi Gyula (debreczeni), Nemessányi Miklós (Bokodiné), Sághi Zsigmond és Hajnal István (Kömley), Réthi Pál (Kárpáti), Nagy Vincze és Haday Sándor (kolozsvári), Berényi Gyula (Veszprémi Jenő), Bercsényi Béla és Gireth Károly (Krecsányi Ignácz), Gálosi János (Homokai). Jelen van tehát a kongresszuson 18 színtársulat képviseletében huszonkilenct kiküldött. Színigazgatókat képviselnek Vasvári Kovács József (Homokai), Simándi Zsigmond (Kárpáti), Hidassy Kálmán (Balogh Árpád), Csabi Imre (Hubainé), Pálffy György (Fábián László), Rakodczay Pál (Veszprémi Jenő). A színigazgatók közül személyesen jelen vannak a kongresszuson Pesti, Ditrói, Halmay, Leszkay és Tiszai színigazgatók. A verifikáló bizottság jelentését a kongresszus minden észrevétel nélkül tudomásul vette. Majd megalakítják az egyes bizottságokat. A számvizsgáló bizottság tagjai lettek Breznai, Tiszai és Vidor, a kérvényi bizottság tagjai Pesti, Solymosi és Aradi, a jelentési bizottság tagjai Monori, Nagy Vincze és Halmai, a javaslati bizottság tagjai pedig Ditrói, Molnár és Rakodczai. Előterjesztik most a választás alá eső igazgatótanács tagjainak névsorát. Választás alá jönnek Bercsényi Béla, Horváth Zoltán, Latabár Kálmán, Németh József és Pázmándy Dénes fővárosi, Ditrói Mór, Breznay Géza, Csóka Sándor, Szathmáry Árpád és Somogyi Károly vidéki kormánytanácsosok. A választást a kongresszus holnap ejti meg. Következik az alapszabályok revíziójának tárgyalása. Az első nagyobb vita az egyleti tagok kötelezettségeit illető pontnál fejlődött ki. Ditrói és Breznay tagok sokallják a 10 frt beiratási és 10 frt alapdíjat és indítványozzák, hogy az szállíttassák le. A kongresszus azonban az indítványokat elvető 11 . és az alapszabály-tervezetnek erre vonatkozó pontját változatlanul meghagyta. A következő szakasznál, mely a tagsági díjat négy forintban állapítja meg, mely összegért a tagok az egylet hivatalos közlönyét kapják díjtalanul, hoszszas és heves vita keletkezett. A felszólalók hangsúlyozták, hogy nincs szükség arra, hogy a tagok az egylet újságát kapják meg s azért magasnak tartják a tagságdíjat. Szavazásra kerülvén a sor, az eredeti javaslat mellett 27 képviselő szavazott s az elnök ellenpróba nélkül mondja ki a kongresszus határozatát, hogy a többség az alapszabálytervezet szakaszát változatlanul elfogadja. Az elnök emuncziácziója után Ditrói Mór szólalt fel. Óvást emelt mindkét szakaszra történt szavazás ellen. Az alapszabályokkal ellenkezőleg ugyanis a szavazásnak nem volt meg a törvényes kétharmad többsége. Hevesen kikel ez eljárás ellen és megtámadja az elnökét, hogy törvénytelenül fogadtatott el a kongresszussal egy szakaszt. Óvását kéri a jegyzőkönyvbe venni. Többen szólaltak meg hasonló értelemben, míg mások az elnökség eljárását védelmezték. Az elkeseredett vitának az lett a vége, hogy Ditrói óvását jegyzőkönyvbe vették. Annál a szakasznál, mely a tagok jogait állapítja meg, Hatvani Károly indítványozza, hogy a karszemélyzet minden egyes tagjának legyen szavazata. Az eredeti javaslat csak a karszemélyzet felének ad szavazati jogot. Hatvani indítványát a kongresszus elvetette. A közgyűlés határozatképességének kérdése keltett még a kongresszus mai napján kisebb vitát. Az alapszabály-tervezet a közgyűlés határozatképességét nem köti bizonyos számú tagoktól függővé, hanem egyszerűen kimondja, hogy a közgyűlés a jelenlevő tagok szótöbbségével határoz, Horváth Ádám indítványozza, hogy e szakaszt olykép módosítsa a kongresszus, hogy a közgyűlés határozatképességéhez 30 tag jelenléte szükséges. Vita után a közgyű