Pesti Napló esti kiadás, 1891. december (42. évfolyam, 330-359. szám)
1891-12-01 / 330. szám
Budapest, 1891.Kedd, deczember 1. 330. szám. — Ara 3 kr. vidéken 4 kr. (reggeli lappal együtt 7 kr.) Budapest, deczember 1. A német parlament tegnap ismét érdekes viták színhelye volt, melyek azonban leginkább belügyi kérdések körül forogtak. Élénk figyelmet keltett, hogy a czentrumpárt ismert vezére, báró Huene tegnap feltétlenül kormánypárti szellemben nyilatkozott, miből azt következtetik, hogy e sokáig ellenzéki párt s a kormány közt végkép megköttetett a béke. A lengyel töredék köréből is történt tegnap nyilatkozat, mely szintén nagyon kormánypárti szellemű volt, ámbár a szónok kiemelte, hogy Pozenben még mindig folyik a germanizáczió. Erre Caprivi azt felelte, hogy a pozeni lengyelek mindent a porosz királyoknak köszönhetnek. Ezek valóban emberségesebben bántak velük, mint az orosz czárok és azok a lengyelek, kik porosz uralom alá jutottak, bizony nem igen panaszkodhatnak, ha Oroszországba kebelezett testvéreik sorsával vetik egybe a magukét. Igen hosszas beszédet tartott Richter képviselő s több alkotmányjogi sérelmet hozott fel, így helytelenítette, hogy egyes császári kéziratok miniszteri ellenjegyzés nélkül jelennek meg. Később felhozta azt is, hogy a szabadelvűek nem feltételes követői ugyan Caprivinek, de némely törekvésében készségesen támogatják, ámbár az eddigi vámpolitika megszüntetése nélkül állandó békére nem léphetnek vele. Caprivi erre ismét szót emelt s a többek közt tiltakozott az ellen, mintha múltkori nagy beszédében Bismarckot megtámadta volna. \ '• -------------- — Távirati tudósítás. — Bécs, decz. 1. A magyar delegáczió ma délelőtt tartotta ötödik nyilvános ülését, amelyen a hadügyi költségvetést tárgyalta. Elnök: gróf Zichy Ferencz. Jegyző: báró Rudnyánszky Béla. Jelen vannak, a közös minisztérium részéről: gr. Kálnoky külügy, báró Bauer hadügy és Kállay pénzügyminiszterek, Tóth a legfőbb számszék elnöke, Sterneck tengernagy, Barkassy vezérkari ezredes, Ferenczy sorhajóhadnagy, Pater szárnysegéd vezérőrnagy, Feldenhauer vezérőrnagy osztályfőnök, Gutenberg vezérőrnagy osztályfőnök, Matt vezérkari ezredes osztályfőnök, Hrber dragonyos ezredes osztályfőnök, Beckerheim tüzérezredes osztályfőnök, Blazek műszakiezredes alosztályfőnök, Röckenzaun osztályfőnök, Pernhofer főhadbiztos és Dobrudsky hadbiztos, Szentgyörgyi Gyula osztályfőnök, Falke b. osztályfőnök és Dóczy udvari tanácsos. A magyar kormány részéről: Szapáry Gyula gr. miniszterelnök, Fejérváry b., Szögyény- Marich László és Wekerle Sándor miniszterek. Gr. Zichy Ferencz elnök az ülést megnyitván, bejelenti a súlyos csapást, mely az uralkodó családot Henrik főherczeg elhunytával érte. A bizottság részvétét a jegyzőkönyvbe iktatják. A jegyzőkönyv hitelesítése után végleg megszavazzák az utóbbi ülésben elfogadott külügyi budgetet. Elnök bemutatja továbbá az osztrák delegáczió üzenetét, melylyel tudatja, hogy elfogadta a külügyi, pénzügyi, számszéki, tengerészeti budgeteket és a határvám-jövedéket. Kiadatik a hetes albizottságnak. A hadügyi költségvetés tárgyalása megkezdettén, szót emel Rakovszky előadó, indokolván a hadi budgetet. Beöthy Ákos általánosságban elfogadja a költségvetést, de a következő határozati javaslatot nyújtja be: »A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság azon felfogástól vezéreltetve, hogy míg egyrészt a monarchia biztosságának minden áldozatot meghozni kész, de másrészt, különösen tekintve Magyarország súlyos megterheltetését, amely minden mellőzhető kiadás megtakarítását elutasíthatlan kötelességünkké teszi, az eléje terjesztett 1892-iki költségvetést általánosságban elfogadja ugyan, de a részletes tárgyalás megkezdése előtt azt azon utasítással adja vissza a hadügyi, illetve négyes albizottságnak, miszerint a közös miniszterekkel egyetértve a következő tételek törlését, vagy leszállítását eszközölje 1. a rendes költségvetésnél a (pótlovazási felügyelő illetményei) 14861 frt, b) (a tartalékos tisztek behívására) 63,000 frt, 2. a rendkívüli költségvetésnél c) (számfelettiek illetményei) 102,000 frt, d) Dalmácziába kirendelt csapatok) 90,000 frt, e) (26 gyalogezred kiegészítésére) 672,200 frt, f) (tartósan elvezényelt tisztek pótlására) 291,000 forint, g) (két galicziai vár építésére) 1 millió forint, h) (galicziai barakok építésére) 20,000 forint, továbbá a fent említett bizottságok utasuttatnak arra is, miszerint a megszállott területen levő csapatok rendkívüli szükségletét, melynek költségei 4435 ezer írttal vannak felvéve, vegyék újból tárgyalás alá azon ezeiből, hogy a Lim területén elhelyezett csapatok kivételével e csapatoknak minden olyan kiadása, mely kétszeres illeték vagy javadalmazás jellegével bír, megszüntettessék, illetőleg a hadsereg rendes kiadásainak színvonalára szállíttassák. Beadják Beöthy Ákos, Apponyi Albert gr., ifj. Ábrányi Kornél, Sztáray Antal gr., Bolgár Ferenczs. Ezután Heltán Ernő szólal fel. Holtán általánosságban elfogadja és szakszerűen indokolja a budget elfogadását. Gr. Sztáray Beöthy határozati javaslatát támogatja. Hieronymi Beöthyvel polemizál, bizonyítván, hogy militarizmusról nem lehet szó. Münnich Aurél megjegyzi, hogy Beöthy helyesebben teszi vala, ha törléseit a részletes vitában az egyes tételeknél terjesztette volna elő. Tüzetesen cáfolja Beöthy állításait s kijelenti, hogy a budgetet elfogadja. Bolgár Ferencz Hollán beszédére reflektál, megjegyezvén, hogy a hazafias lelkiismeret sugallatát követik a nemzeti párt tagjai, midőn a hadügyi kormányzatot bírálják, állitván, hogy nincs határozott politikája. A hadsereg érdekében ugyan sok történt, de határozott programm és irány e politikában nincs. E beszéd után öt percznyi szünet következett. 5 percznyi szünet után gróf Apponyi Albert szólalt fel. Nem lát határozott szerves eszmét a hadügyi kormányzatban, mely mindig olyan követeléssel lép fel, amely csak első lépésnek látszik, de a végezetről felvilágosítást nem ad, a parlamenti ellenőrzése miatt lehetetlen. Beöthy javaslatát pártolja. A magyar delegáczió ülése. A PESTI NAPLÓ TÁRCZÁJA A STRA. Regény egy kötetben. (28) írták: Carmen Sylva és Mite Kremnitz. Fordította: Harmath Lujza. Kártyát akar vetni nekem, de udvariasan megköszöntem, ki tudja, mi mindent mondott volna a vén boszorkány. Tehát nálam nélkül vetette meg és azóta folyton csóválja fejét: »Rossz, nagyon rossz!« Ahhoz nincs szükségem kártyákra, hogy megtudjam, miszerint rosszul vagyok, nagyon roszszul. Bizonyos nemét a megvetésnek és közönynek érzem magam iránt ? Hát mi vagyok én magamnak ? Itt erősen unalmas, de hát mit kívánok ? Ki akartam térni útjából s megtettem. Legalább még soha sem találtam Sandert otthon és ide soha sem jön. Jól teszi, ha nem bízik önmagában. Én megmutattam neki eléggé, hogyan kell viselni magunkat. Mindaddig, míg távol tartja magát, nem érez elég erőt magában! Vagy elfelejtett engem? Ha csak játszott volna velem és én feláldoztam magamat, mialatt ő soha rám se gondolt. Nem, ez őrült gondolat! Margit megbocsátott neki, minő áron ? Nem mondta-e, hogy csak tréfált velem s én mint ostoba gyermek, mindjárt tüzet fogtam ? Örülnöm kellene Margit végett, ha ez így történt volna, de akkor minden szenvedésem oknélküli ; oknélküli, hogy itt, e pokolban sínylődöm, oknélküli, hogy egy nemszeretett férfi karjaiba vetettem magamat és oknélküli, hogy meg fogok halni, minden, minden, de minden oknélküli ! Talán már máshoz szegődött és nevet fölöttem s annak beszéli el, mily nagy hódítást vitt véghez. Mióta férjnél vagyok még többet tudok. Morosch sok mindent elbeszél s a mit ő elhallgat, azt anyósom egészíti ki s aztán halálra neveti magát naivságom felett. »Te ostoba vagy! szól ilyenkor Nadien s egész mystére de Paris bele veti magát egy karszékbe, lábait egymásra rakja, hogy térdei látszanak s aztán igy marad, ha szolga vagy egyike a bérlőknek belép és ha mondom: »Nadién, Nadine!« hangosan felnevet: »Hiszen csak szolgák és nem férfiak!« Közelebbről ingben és alsó szoknyában az ablaknál állott és a zsidó keres-kedővel beszélgetett. Szégyeltem eféle dolgokat leírni, de talán nem sokáig tart. És ha anyósom elbeszél valamit, rendesen elpirulok és oly kétségbeesett melancholia vesz rajtam erőt, hogy szeretném magamat a legközelebbi pocsolyába belevetni. Mit csinál Pál, ha én meghalok? Más feleséget vesz, kit anyja keres számára s ki jobban betalál e környezetbe. Zongorám megérkezett, de oly tele van mindennel, hogy nem tudok rajta játszani. Énekelni rekedt vagyok, néha még a beszédnél is eltikkadok, főkép este a dohányfüstben, melyet én is czigarettámmal bővítek. Most én is dohányozom és rendkívül kellemetlennek tetszik. Ha a burdás estékre gondolok, azokkal a szép olvasásokkal, énekekkel, társalgással, tréfákkal, az én anyácskámmal, munkáinkkal és egy-egy szép könyvvel a békés,beárnyékolt lámpa mellett. Oh istenem, istenem! mi lett én belőlem. Váljon az egész világ ily alaposan rossz ? Váljon mindazon emberek, kiket eddig tiszteltem, imádtam, most rosszak lettek ? Most hallottam, hogy Nádién férjnél volt és aztán elvált, mindig részleteket akar elbeszélni, melyek elöl megszaladok s beleülve a hóba, a disznók közt osztom ki reggelim. Ezek jobbaknak és tisztábbaknak tetszenek az embereknél. Oh, pihá! Az egész világot szeretnék beköpdösni s összetaposni, ami szent volt. Mióta e nőket a templomban látom, a templom is utált lett előttem. Nem is tudom, mi tetszett eddig benne? A pópa a parasztokkal iszik, a zsidókkal üzérkedik s tőlem valahányszor talál, kéreget. Melanie itt volt férjével. Mindjárt Sanderrel kérdezősködött ; én azt feleltem, hogy Margit jobban néz ki, mint annak előtte és se nem pirultam el, sem zavarba nem jöttem. Pál így szólt aztán hozzám: Ha meggondolom, hogy féltékeny voltam Sanderre és oly ostoba módon mutogattam neked azt az utálatos levelet. Én magam sem tudom magamat felfogni. Remélem csak megbocsátottad ? Hogy tudott Pál oly jó maradni ebben a csúnya világban ? Ő a jóság maga, valóságos gyermekes egyszerűséggel. Talán már nem sok kell, hogy megszeressem, hisz annyival jobb, mint a többiek, tiszta szive van és engem soh’se feled. Oh! mily keserű elfeledtetni! Keserű, nagyon keserű ! És ha meghaltam, akkor-----* November 30. 1877. Nehány óra és annyi változott és minden oly könnyű, oly tollkönnyü és én talán még élhetek! Ahogy az utolsó tételt írtam, hallom a kutyákat ugatni, aztán gyors lépteket a lépcsőn, nem a Pál lépteit s keresztül jővén az ő szobáján felnyílt ajtóm s ott áll Sander és rám tekint. Egy kiáltással szaladtam elébe. Szelíden várt karjaiba egész atyailag, teljesen nyugodtan, önuralommal homlokon csókolt. A lelkemben élő, tomboló vihar egyszerre lecsöndesült. Valami a Burdán töltött ifjúkori békéből szállt szivembe s nem tudtam számot adni róla magamnak, hogy miért voltam oly kétségbe esett azelőtt? »Azt hittem, haragszol gyermekes meggondolatlanságomért!« szólt. »És ezért nem mertelek felkeresni. De most már látom megbocsátottál s ismét a szívesen látott fivér vagyok, ki a kis Astrát szerette mindaddig, mig beleegyezése nélkül eljegyezte magát és férjhez ment.« Azt hittem, hogy eddig csak álmodtam és most felébredve látom, hogy nem volt igaz semmi s csak agyrémek miatt kínoztam magamat. Nem kérdezett semmit, hanem oly kellemesen és mindenről beszélt és amint Pál belépett, szívélyesen ölelte meg és oly elfogulatlan volt, hogy egészen megkönnyebbültem. Aztán felkereste anyósomat, Nádién iránt a lovagiasság maga volt, a mi ezt egészen elragadta és aztán oly ifjan, üdén lovagolt tova vidáman integetve kezével, hogy egyszer csak Moroschfalvát egészen csinosnak találtam s kétségeimet ostobaságnak. Jó férjem van és Burdán feltalálom a szellemi érintkezést, melyre életemnek szüksége van. És végül ez elromlott világban lett Sander is oly tökéletes gentlement. És oly komolyan sajnálja a szomorú órákat, melyeket nekem okozott s igaza van, hogy akaratján kívül rohantam bele. A találkozást oly rettentő megrázónak képzeltem. És ime, mily egyszerű és oly teljesen nyugodt volt. Nem vette észre, vagy nem akarta észrevenni nagy felindulásomat s kedvesen segített legyőznöm. Még minden jóra fordulhat, ha mindenik bátran, önmagát feledve, teszi meg kötelességét. Egy kis önlegyőzéssel megélni is lehet. Ah istenem, annyira sóvárgok nyugalom és egyetértés után, csöndes elhangzás és uj harmónia után, a diszharmónia lelkem, testem összetépte. * Burda, deczember 4. 1877. Sajátságos, hogy mily vonzó erőt gyakorolnak rám a régi levelek, melyeket anyámnak haza írtam. De nem Sanderrel, mint ahogy álmodtam, lapozzuk át a szinte nyolcz évi házasság történetét, hanem egyedül bezárkózva szobámba, melyet előbb anyám és későbben Astra lakott. És ilyenkor a jelen elv reménytelennek tetszik, az élet oly igaztalannak, míg gyermekeimhez sietek, hogy zokogva szorítsam őket keblemre. Hogy mily esztelenség ez, jól tudom minek a csöndes gyermeki életet előttük megfoghatatlan izgalmakkal felzavarni ! Mennyi mindent elfelejtünk! Alakok, állapotok eltűnnek s bármily kétségbeejtő legyen is ez, ha visszatekintünk, akkor látjuk, hogy az évek tüntével nem nyertünk semmit. Milyen élet volt az enyém és mily lassan, naponkint, visszavonhatlanul ki lett vonva vezető kezeim alól. Nem, nem az élet, hanem a férj. Mivel oly könnyen feledünk, pontosan fel akarok jegyezni mindent. Évek, napok tűntek el — talán nem oly régen, talán csak a tavaszon kezdődött, talán valóban, mikor Astra megérkezett, — hogy e szorongó érzést először észleltem, nem tudom meghatározni. Leírni alig lehet, hogy miről vettem először észre ; tekintete szórakozottabb volt, érdeklődése felületes s gyöngédsége nagyobb mint azelőtt. Ez tett oly gyanakvóvá ? Korábban is elhalmozott gyöngédségekkel, de azok nem voltak oly erőszakosak. Talán érezte a tavaszon, hogy hidegül el tőlem és erőt akart venni természetén s igyekezett visszatérni hozzám. És igy nem ő oka, hogy roszszul ütött ki ; a legtisztább akarat vezette. De ő már teljesen ismert engem ! Lelkemnek minden redőjét és egész szivemet ismerte s egyöntetűségem visszatetsző volt előtte. És, mégis nagy isten, én sem vagyok élet nélkül! Nem hoz-e minden új nap új szemlélődést számomra ? Talán csak nem bírta elviselni, hogy szerelmem változatlanul az maradt, de hát hibáztatható vagyok-e én azért? Az ő fajtájú nők változékonyak, szeszélyesek, de hogyan ostorozta egykor szavaival s mégis azt akarta volna, hogy hozzájuk hasonlítsak Most alig múlik el egy nap, hogy nemzetiségemet ne gúnyolná. Unalmasak vagyunk halálosan az ő élénk és geniális szelleme ösztönzéséül. Néha ellent mondok. Mit nevez e genialitásnak, ha még mindeddig nem nyilvánult ki és minő tulajdonság lenne az, melyet puszta jelenlétem elnyomni képes lenne. Sokat hagyom magára, mert ottlétem bénitólag hat reá, de visszagondolok azon évekre, mikor az élet legnagyobb áldásának tekintette, ha lehetőleg folyton mellette voltam és érzem, hogy oly keserűség szorítja torkomat, hogy szinte elfulladok. És mily tanulmányok voltak egykor gyermekei! Costi emberré tevése, mint ahogy nevezte tisztán, körülírva áll előtte s mily gonddal rendezte be a gyermek szobát, hogy a kellő ösztön — nagyobb megerőtetés nélkül meglegyen számukra. A falszőnyeg színe sok utángondolás és olvasás után lett elhatározva — mindezt anyám leveleiben olvastam. És most, midőn kedves gyermekem elérte a két évet és én éjjeleken át nyugtalan gondok közt törődöm, hogy hagyhatom-e még női kezekben, te egész közönyösen nézed e dolgot. »Az keveset számit, főképp hogy ostoba! Ő meg fogja az ő részét tanulni s ez elég'« Amint erre Jószivhez mentem, hogy vele is megbeszéljük e kérdést, a rá következő napon hallanom kellett tőled Sander, hogy mily elvakult vagyok, midőn azt hiszem, hogy Jósziv fellovalni engedi magát ellened, ha nála bepanaszollak. Mintha arról lett volna szó! És a türelmetlenség! A kis Mari valóságos tejleves, oly szőke és fehér, a kis Miki, az én drága kedvenczem az ő elzárkózott álmodozó természetével egy valóságos német Michael — és én elhallgatok mindent s nem mondom ki a szót, hogy: »Te nem érdemled meg gyermekeidet!« daczára, hogy ezt gondolom. A te régi éned még mindig csalogató reám nézve, Sander! Mily gondterhes tél! Astra szemlátomást soványodik. Néha, midőn a gyermekekkel tréfál, hasonlít azon Astrához, kit anyám hozzám küldött, oh, a szép, szép idő ! Gyakran azt hiszem, Astra szivében hordja a halált s ha e gondolatnál könynyek gyűlnek is szemeimbe, mégis szinte mgnyugtatólag hat reám. Oly végtelenül fáj üres, elhagyatott élete, hogy szeretném biztosítva látni. Hasonló aggodalmat érzek az én álmodozó fiam, Miki miatt. Costiért nem tűnődöm, az ő egészséges észjárása hamar készen lesz az élettel, sőt örömét fogja találni benne. Mikin valóságos északi baskomolyság fut végig, kettőzve a nagy szemeiben rejlő pusztasággal. Minden betegségnél mely megtámadta arra gondoltam, hogy el fogom veszteni s a fájdalom mellett az a megnyugvás lépett meg néha, hogy egy oly világot hagy el, melyben anyján kívül nem érti meg senki. S ki tudja? ez is meddig őrködik fölötte, mert ha él is, de neveltetése miatt s csak kimegy szárnyai alól. Amig boldog és biztos voltam Sander szerelmében soha sem gondoltam arra, hogy ifjúságom eltűnhet, de ez az év e gondot is meghozta. Váljon lemondjak-e női jogaimról s mint gyermekeim nevelőnője idegenbe menjek és igyekezzem feledni Sandert ? De Astra, mi lesz ő belőle ? (Folyt. köv.) Megyék és városok. Pest megye közgyűlése ma délelőtt folytatta a tanácskozásokat, Beniczky Ferencz elnöklete alatt. Fazekas Gusztáv jegyző Újpest község 1891. évi pótlólagos és 1892. évi rendes költségvetésének ügyét adta elő. Az állandó választmány javaslata szerint Tanos Pál újpesti községi biró ellen a fegyelmi vizsgálat elrendelendő, a következő okokból. Tanos Pál, mint bíró, az 5000 írtról szóló pótlólagos költségvetést, jóllehet, hogy azt a képviselőtestület még február havában megszavazta, csak utólagosan, most az év utolsóelőtti hónapjában mutatta be. Továbbá azért, mert a rendes költségvetést a törvényben körvonalazott kötelességének megsértésénél túlhágta, a mennyiben a pótlólagos költségvetést végrehajtotta. A törvényhatóságot pedig megakadályozta ama kötelességének teljesítésében, hogy a pótlólagos költségvetést előzetesen felülbírálhassa s igy a községet esetleg czélszerűtlenül, sőt károsan elhasznált nagy összegű pénz elköltésétől, hivatalos kötelességéhez képest megóvhatta volna. Az állandó választmány javasolta még, hogy a közgyűlés ugyancsak utasítsa vissza Újpest községnek 1892. évi költségvetését is, mert az ez ellen több lakos és képviselő részéről beadott észrevételek, a községi törvény ellenére tárgyalva nem voltak; de különben is a megtámadott tételek megokolva nincsenek. A tárgyhoz Kemény Gusztáv, váczi felső járási főszolgabíró szólt elsőnek. A pótlólagos költségvetés későn történt beérkezése — úgymond — nem a biró hibája, vagy mulasztása, hanem ez egyedül azért történt igy, mert az ügygyel megbízott jegyző betegeskedett s igy idejében nem küldötte át a költségvetést a törvényhatósághoz. Ami pedig az 5000 frt fölhasználását illeti, arra nézve megjegyzi, hogy teljesíteni kellett ebből a népösszeírást, a kórház, lelenczház, tébolyház költségeit s ebből végezték a főút rendezését, amely munkálattal mindenki meg van elégedve. Elégnek találná, ha az előzetes vizsgálat történnék meg. Guner Gyula épp ellenkező nézetben van, mert ő úgy látja, hogy az újpesti elöljáróság sem törvényt, sem felsőbb hatóságot nem respektál s hatáskörét minduntalan túllépi. A törvényhatóságra rá sem hederít. Szedi az adót olyan költségvetés alapján, amely meg sincs állapítva. Tény az, hogy pótlólagos költségvetést készítettek, azt realizálták, ennek czimére költekeztek s az öszszeg egy részét elköltötték a nélkül, hogy mindezekről a törvényhatóságnak tudomása lett volna. Ez a legflagránsabb megsértése a törvénynek s ha ennek útja nem lesz vágva, megszűnik a garanczia a községi elöljáróságok túlkapásai ellen. Ha az állandó választmány nem is javasolta volna, ő kívánná a fegyelmi vizsgálat elrendelését. A közgyűlés ezután elrendelte Tanos Pál újpesti községi bíró ellen a fegyelmi vizsgálatot. Fazekas Gusztáv jegyző a földmivelésügyi miniszternek a filloxéra terjedése és a szőlők felújítása tárgyában kiadott leiratátterjesztette elő. A törvényhatóság szabaddá nyilvánítja a vármegye területét a tekintetben, hogy ide szabadon lehet a szőlő vesszőt szállítani. Több kevésbbé jelentékeny ügy elintézése után a közgyűlés véget ért. "különfélék! “ — deczember 1. A hir. lapból. Áthelyezések. A császári és apostoli királyi Felsége Bikmer Kázmér dunavecsei kir.járásbirónak hasonminőségben a kalocsai kir. járásbirósághoz saját kérelmére leendő áthelyezését megengedte, továbbá Kari István bánffy-hunyadi kir. járásbirósági aljegyzőt a dévai kir. törvényszékhez helyezte át. Kinevezések: Mihály János brassói kir. járásbirósági joggyakornokot a fogarasi, Bódogh Zsigmond szolnoki kir. törvényszéki joggyakornokot a mezőtúri és dr. Somossy András gödöllői kir. járásbirósági joggyakornokot a kisvárdai kir. járásbirósághoz aljegyzőkké, Vladyka Dánielt ideiglenes minőségű posta- és távirdagyakornokká, Hoór Lajos budapesti születésű cs. és kir. sorhajózászlóst és Wlassich Frigyes alsó-drágai születésű kereskedelmi tengerész-hadnagyot hosszújáratu kereskedelmi tengerészeti kapitányokká, Fekete Pált, a szegedi kir. adóhivatalnál alkalmazott gyakornokot a kiskőrösi kir. adóhivatalhoz, Kádas László nagybányai kir. adóhivatali vizsgázott napidijast, a szatmári kir. adóhivatalhoz VI. oszt. adótisztekké, Sipos Pál nagybányai adóhivatali gyakornokjelöltet, díjtalan adóhivatali gyakornokká, Zsigárdy Aladár gyakornokjelöltet, díjtalan adóhivali gyakornokká, Smilkics Lázár végzett gimnásiumi tanulót, ideiglenes állami végrehajtóvá, Sikics István törvényhatósági fogalmazó-gyakornokot, Horvát-Szlavonországok területére ideiglenes minőségű II. oszt. pénzügyi fogalmazóvá, Zakó Mihály és dr. Engel Móricz pénzügyi fogalmazó-gyakornokokat, Horvát-Szlavónország területére ideiglenes minőségű II. oszt. pénzügyi fogalmazókká, Neogrády Kálmán ondrehoi lakost és uradalmi kasznárt, Nyitra vármegye érsekujvári járására nézve állandó gazdasági tudósítóvá nevezték ki. Névmagyarosítások: Frohmann Ödön (Vinga) »Fodor«-ra, Fuchs József (Tápió-Sáp) »Fodor«-ra, Schnetzer Imre (Székesfehérvár) »Szilágyi«-ra és Peczek Sándor (Hajdu Nánás) »Péczeli«-re magyarosították nevüket. Személyi hírek: Koburg Fülöp herczeg, Lujza herczegnő és Koburg Ágost herczeg tegnap délután Budapesten keresztül Felső-Magyarországba utaztak. — Gr. Csáky Albin vallás- és közoktatásügyi miniszter tegnap délután Bécsbe utazott. A királyné adománya. A királyné a hozzá segélyért folyamodott szegények legérdemesebbjei közt leendő szétosztás végett 400 frtot küldött a főkapitányhoz. Stefánia özvegy trónörökösné — mint Abbáziából írják — ott pénteken jelen volt Rosegger, a népszerű költő egy felolvasásánál. Az előadás után, melyet nagyszámú előkelő közönség hallgatott végig, az özvegy trónörökösné bemutattatta magának a költőt s annak leányát s megköszönte az élvezetet, melyet neki az előadás szerzett. Henrik főherczeg, mint Bécsből jelentik, biztosította életét egy ottani társulatnál 500,000 forintig. Ez összeget leánya fogja megkapni. A főherczeg elhunyt nejéről most írják, hogy az 1863-ban tűnt fel a gráczi színpadon. Hoffmann Leopoldina Suppée egy operettjében lépett színpadra. Magánélete Grátzban mintaszerű volt, s a színpad szabad világában is megőrizte erkölcsi nemességét. Szemben lakott a hadtestparancsnoksággal, hol Henrik főherczeg irodája volt. A közönség csakhamar észrevette az érdeklődést, melylyel a főherczeg a színésznő iránt viseltetett, s annál nagyobb dicséretben részesült a művésznő tartózkodásáért, melyet a magasrangu udvarló iránt tanúsított. Elutazása Pozenbe titokban történt s midőn az esküvő híre Gráczba érkezett, alig keltett föltünést, mert mindenütt előre látták, hogy a dolognak házasság lesz a vége. Uj magyar gróf. A király a személye körüli miniszter előterjesztése folytán gróf Zedtwitz Kurt kamarás és moraváni földbirtokosnak, valamint törvényes utódainak, a magyar grófi méltóságot a »moraváni és duppaui« előnevekkel adományozta. Bírósági kinevezések. A király az igazságügyi miniszter előterjesztésére Szalay Imre felsőeőri járásbirósági albirót, valamint dr. Schubert Emil budapesti gyakorló ügyvédet, a szombathelyi törvényszékhez birákká; Vojnics Guidó nagykikindai járásbirósági albirót pedig az orsovai járásbirósághoz járásbiróvá kinevezte. Egyházi előléptetés. A király a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére: Both Ferencz gyergyókerületi főesperest és gyergyószárhegyi plébánost, az erdélyi székesegyház tiszeletbeli kanonokjává kinevezte. Hunfalvy Pál ravatala. Ma délelőtt állították fel Hunfalvy Pál ravatalát az akadémia oszlopcsarnokában. Az elhunyt tudós remekdisznérczkoporsóban nyugszik, fekete bársony attilában. Arczvonásai nyugodtak s a halál alig változtatta meg azokat. A koporsó az oszlopcsarnok közepén, a főbejárattal szemben van felállítva. Körülbelül száz gyertya veszi körül a koporsót, melynek lábánál két nagyobb kandeláber lángja világítja meg a csarnokot. Az oszlopok egészen a csarnok tetejéig be vannak vonva gyászlepelni, valamint a főlépcső is, melynek nagy ablakán óriás fehér kereszt van a gyászdísz közepén. A ravatal két oldalán s a koporsó fejénél délszaki növények, pálmák s cziprusok állanak. A ravatal felállításával s a csarnok díszítésével a temetkezési intézet emberei csak déltájt készültek el s igy a közönséget csak déli 11 órakor bocsáthatták be a csarnokba. A közönség a főkapun juthat be, mely kívül is gyászdiszszel van ellátva. A koporsónál az Entreprise házitisztjei állanak diszőrséget. Tizenegy óra után már nagy közönség várta a bebocsáttatást s a kapu megnyitása óta folyton nagy számban keresik fel az elhunyt tudós ravatalát. A csarnokban a közönségnek nem szabad hoszszabban időznie, hanem jobbról-balra megkerülve a ravatalt, távoznia kell. A koporsót holnap délben zárják le; fedelének mindkét oldalán e felirat olvasható: »Hunfalvy Pál élt 81 évet«. Koszorút küldtek eddig a ravatalra: »Szeretett nagybátyjának — Hunfalvy Géza és neje«, »A magyar tudományos akadémia — Hunfalvy Pál igazgató és rendes tagnak«, »Hunfalvy Pálnak — a Kisfaludy társaság«, »Felejthetetlen volt felügyelőjének — az ág. h. evangélikus főgimnázium tanári kara«, »Szeretett tiszttársának — Szili Kálmán«, »A Luther-társaság — szeretett elnökének«, »Az etnográfiai társaság elnökének — Hunfalvy Pálnak«. — A helsingforsi finn irodalmi társaság nevében, melynek Hunfalvy Pál tagja volt, Yroe Koskinen, a társaság elnöke, táviratot intézett az akadémiához, melyben legigazabb részvétét fejezi ki a nagy tudós halála alkalmából. A magyar tud.akadémia igazgató tanácsa ma délben ülést tartott, hogy Hunfalvy Pálnak ravatalánál lerovandó kegyelet módozatait megbeszélje. Jelen voltak: báró Eötvös Loránd, Sziy Kálmán, Gyulai Pál, Than Károly, Szabó József. Az ülés elhatározta, hogy a ravatalra az akadémia nevében koszorút helyez, a temetésen testületileg vesz részt és az akadémia oszlopcsarnokát a ravatal felállítására átengedi, Horvát-Szlavonországból. Mint a hirlap mai száma közli, a király a személye körüli miniszter előterjesztése folytán megengedte, hogy dr. Radivojevics Liviusnak, a horvát-szlavón hétszemélyes tábla elnökének, saját kérelmére történt nyugalmaztatása alkalmából, sok évi hű és kitűnő szolgálataiért elismerése nyilvánittassék; továbbá dr. Spevec Istvánt, a horvát-szlavon országos kormány vallás- és közoktatásügyi osztályfőnökét, a horvát-szlavon hétszemélyes tábla elnökévé nevezte ki, végül dr. Krsnjavi Izidor egyetemi tanárt és horvát-szlavón, valamint magyar országgyűlési képviselőt, a horvát-szlavón országos kormány vallás- és közoktatásügyi osztályfőnökévé nevezte ki. Kossuth Lajos orvosa, dr. Basso, levelet intézett Lukács Gyula országgyűlési képviselőhöz, melyben Kossuth Lajos egészségi állapota felől értesíti. Kossuth egészsége a levél szerint kielégítő s orvosa reméli, hogy Kossuth, ha megtartja mostani életmódját, megéri a jövő századot. Kossuth — írja a »M. H.« — nagy szorgalommal dolgozik Iratain. Nyolc órakor kel fel, aztán újságot olvas, reggelizik, majd leül a munka mellé. Délután nagy sétákat szokott tenni a városban, vagy — ha rossz az idő — billiárdot játszik otthon, a lakásán. Aztán ismét dolgozik éjfélig. Néha-néha gyomorbaj, vagy légzési nehézségek bántják ugyan, de most igen jól érzi magát. Az orvos levelében végül ígéri, hogy mihelyt ideje lesz, megírja Kossuth egészségi állapotának történetét attól az időtől kezdve, amikor ő megismerte. A miskolczi bankor egyik kimagasló mozzanatát képezte — amint már jeleztük — a Szemere Attila toasztja, ki Miskolcz városát köszöntötte fel. A pohárköszöntő méltó volt a Szemere Bertalan fiához s az nem csupán költői röptével, hanem kárteljes szónoki előadásával is nagy hatást keltett. Átalános nagy lelkesedéssel fogadták. A toaszt szó szerint igy hangzik : T. uraim! Szót kérek, hogy Miskolczról, Miskolczért, Miskolcznak beszélhessek. Honnan veszem ehhez a jogot én, kit a külső vagy anyagi kötelékek közül egyetlenegy sem fűz ehhez a városhoz, megmondom. A jogalap, amelyre támaszkodva szót igénylek, egy sír, melynek gyepes hantja ott domborul az Avas oldalán, az ősi templom mellett s az, a ki benne nyugszik, nagy és nehéz időkben önfeláldozó polgára, hűséges gyámola, lelkesült fejlesztője volt Miskolcz városának, nekem pedig atyám volt. Távol áll tőlem, hogy részt igényeljek magamnak az ő dicsőségéből; még távolabb, hogy lefoglaljak magamnak bár egy csekély darabkát is abból a hálás kegyeletből, melylyel emlékét ápolja itt a hálás ivadék. Hiszen, ha így cselekedném, azt kellene hinniük, hogy a szolgálatok, melyeket az én kedves halottam önöknek s a közügynek tett, nem ajándékba, csak kölcsönbe mentek s az utód ime bekopogtat a kölcsön kamatos megfizetéséért. Korántsem. Az egész örökségből nem kivánok, nem kérek egybet, mint azt, hogy engedjék meg nekem mindenkor, minden időben és minden körülmények közt hogy úgy szólhassak önökhöz, mint tisztavérű miskolczi polgár, habár szomorú körülmények folytán, bölcsemet nem a Szinva, de a Szajna partján ringatták. Élve kegyes engedelmükkel, képzelmem elkalandozik azokba a homályos, meseszerű időkbe, mikor felporzott az alföldi síkság Árpád hadainak patkója alatt, mikor aztán megjelentek az első magyar települők, akik kelevézüket a szekerczével cserélve föl, döntögetni kezdték az Avast boritó rengeteget s házakat emelve a Szinva-partján, megszállt e házakban Bors vezér fiának, Miskucznak nemzetsége, házi és harczi népe.