Pesti Napló esti kiadás, 1892. május (43. évfolyam, 122-151. szám)
1892-05-02 / 122. szám
kimondja a bizottság, hogy e javaslat előterjesz , tése alkalmával egyúttal azt is javasolni fogja a közgyűlésnek, hogy fővárosi telket ezentúl csakis közczélokra fognak adományozni. Rácz Károly biz.tag azt a kérdést intézi az elnökséghez, hogy a villámvilágítási kérdés ügyében folytatott ta-nácskozásokat rendelkezésére bocsátják-e idején a bizottság tagjainak, s hogy szándékozik-e e kérdés tárgyalására egy külön bizottsági ülést összehívni. A polgármester mind a két kérdésre megnyugtatólag felel. Arkay Sándornak arra a kérvényére, hogy a neki átengedett telek árát szállítsák le, a telekeladó bizottság azt indítványozza, hogy a telek négyszögöle 5 frt helyett 4 frtért adassák át, amihez a bizottság is hozzájárult. Több jelentéktelen ügy letárgyalása után az ülés véget ért. Jegyző-jelölés: A negyvenötös választmány vasárnap délelőtt ülést tartott, amely alkalommal az egyes kerületek bejelentették a jelöltjeiket a legközelebbi II. oszt. tanácsjegyző-választásra. E szerint az I., II., III., IV., V., VI. és VII. kerületek Némedy Jenő III. oszt. tanácsjegyző mellett nyilatkoztak, a VIII. és IX. kerület pedig Hanvai Sándor III. oszt. tanácsjegyző mellett. A főváros közgyűlése. A főváros törvényhatósági bizottsága e hó 4-ikén — szerdán — közgyűlést tart, amelynek tárgysorozatáról fölemlítjük a következőket: egy II. oszt. tanácsjegyzői állásnak választás útján való betöltése. — A lipót-utczai uj városháza megbővitésének ügye. — A siketnéma gyakorló iskola állandósitása s a költség megszavazása. — Több jótékony és közhasznú intézet segélyezése. — A Rókus-kórház helyére építendő uj kórház programmja. — A főváros közoktatásügyének fejlesztésére irányzott több rendbeli javaslat. KÜLÖNFÉLÉK. — máj. 2. A hiv. lapból. Uj titkos tanácsos. A király gróf Thurn-Valsassina Duglas János cs. és kir. kamarásnak és szolgálaton kívüli századosnak, a titkos tanácsosi méltóságot adományozta. Rendjeladományozás. A király Tanfi Gusztáv földmivelésügyi miniszteri osztálytanácsosnak, az országos lótenyésztés ügye körül hosszú időn át kifejtett buzgó és sikeres tevékenysége elismeréséül, a harmad osztályú vaskorona-rendet adományozta. Kinevezések. Höcker Ottó miniszteri fogalmazót miniszteri titkárrá, Mraovics György végzett gimnáziumi tanulót és adóhivatali jelöltet, a glinai kir. adóhivatalhoz fizetéstelen adóhivatali gyakornokká, Szendrődy Dénes szegzárdi kir. törvényszéki joggyakornokot a tamásii kir. járásbírósághoz, és Gyük Ferencz makói kir. járásbirósági joggyakornokot a szegzárdi kir. törvényszékhez aljegyzőkké nevezték ki. Áthelyezések: Dregen Lajos tamásii kir. járásbirósági aljegyzőt a szegzárdi kir. törvényszékhez és Vasas Ernő Géza trencséni kir. törvényszéki írnokot, a baáni kir. járásbírósághoz helyezték át. Véglegesítések: Hoffbauer Antal aszódi kir. javitó-intézeti ideigl. minőségű gondnokot, Müller Mór soproni kir. országos fegyintézeti ideigl. minőségű gondnokot, Schmidt Bertalan m.-szigeti állami tanítóképezdet gyakorló iskolai tanítót, Wolf Ádám gyülvészt áll. el. iskolai rendes tanítót, Kemény Etelka szászsebesi állami elemi iskolai rendes tanítónőt jelen állásukban véglegesítettek. József Ágost föherczeg mint vadász. Székely- Udvarhelyről táviratoztak, hogy József Ágost föherczeg a Hargita-hegységében már három faldkakast lőtt 6000 láb magasságban fekvő hóregióban. A vadászat még pár napig fog tartani. Személyi kir. Szögyény-Marich László, a király személye körüli miniszter tegnap este Budapestről visszautazott Bécsbe. — Dr. Mangold Henrik kir. tanácsos rendes fürdőorvosi működését (az idén 33-adszor) már megkezdte Balaton-Füreden. József főherczeg és a bécsi színészkiállítás. A kiállításon berendezett idegenek termének bejárata felett, a földteke minden oly népének nyelvén, amely az Írásig fejlődött, a következő felírás lesz olvasható: »Idegenek terme — szabad bemenet.« Ilyen formán a kiállításon szemünk elé tárul a világ összes idiómáinak gyűjteménye. Érdekes az, hogy a rendezőség József főherczeget kérte fel a felírás lefordítására: a magyar-, német-, cseh- és török-czigány nyelvre. Az uj munkácsi püspök beiktatása. Firczák Gyula, az uj munkácsi püspök beiktatása tegnap történt meg impozáns fénynyel Ungvártt. A püspök kilencz órakor indult el palotájából fényes egyházi ornátusban, papi kísérettel a hívőkkel zsúfolásig tele templomba, ahol aztán az előirt imádságok elmondása után elfoglalta püspöki trónját. Ezután Gebe püspöki helynök üdvözölte s elrendelte a királyi kinevezés, a pápai bulla és a püspöki fölszentelésről szóló okmány felolvasását. Ezek megtörténte után ugyancsak a helynök hosszabb magyar beszédet mondott, melyben átadta a főpásztort megillető jogot és hatalmat s egyúttal bemutatta a káptalan és a papság hódolatát. A püspök a meghatottságtól eleintén halk hangon kezdett felelni, hangja azonban fokozatosan emelkedett s csengővé vált, midőn fogadást tett, hogy az egyház, a hívők és a haza iránt való kötelességeit mindenkor legjobb tehetsége szerint teljesíteni fogja. A püspök magyar nyelven mondott lendületes beszéde igen nagy hatást gyakorolt a hallgatóságra. Most került sorra a püspöki mise, melynek végeztével Firczák püspök kíséretével együtt palotájába vonult. — Délután 2 órakor ebéd volt a püspöki palotában, melyre hivatalos volt Drohobeczky püspök, a megye, a katonaság, a papság és a város előkelőségei. Az első felköszöntőt Firczák püspök mondotta a királyra, a hazára és a kormányra. — Felköszöntőket mondottak még: Drohobeczky püspök, Farkas főkapitány, Hehelein. A beiktatás alkalmából számos üdvözlő levelet és táviratot kapott a püspök. Firczák az egyházmegyei alapoknak, a városi és megyei egyleteknek 6000 forintot adományozott. Jubileum: Esterházy Móricz gróf főispánnak, mint a megyei gazdasági egylet elnökének 10 éves jubileumát — amint táviratilag értesülünk — nagy lelkesedéssel ülték meg Veszprémben. A díszgyűlésen Kemenes Ferencz apátkanonok alelnök tartotta az üdvözlő beszédet, mely roppant hatást keltett. Id. Purgy Sándor indítványára a beszéd ki fog nyomatni. Esterházy zajos hatást keltve válaszolt. Gr. Bethlen András földművelésügyi miniszternek üdvözlő táviratát — Fiáth Pál b. indítványára — a diszgyülés táviratilag köszöni meg. Esterházy gróf ma ebédet adott. — Holnap megyei közgyűlés lesz. Egy emigráns tábornok levele. A magyar örményekbüszkesége. Czetz János tábornok, Bem táborkari főnöke, ki most Buenos-Ayresben a katonai iszola igazgatója, az alábbi levelet intézte Szongotti Kristófhoz, az Armenia szerkesztőjéhez: »Tisztel ’ honfitárs és barátom ! Az Armenia februári füzetében láttam munkám második részéhez csatolt jegyzetét, melyben azon szives óhajtásának ad egy kifejezést, hogy vajha személyesen is megismerkedhethetnénk hazámba visszatérésem által. Teljes fszivemből köszönöm kedves szerkesztő úr e kegyes megemlékezést ; meg lehet győződve, hogy legforróbb óhajtásom már évek óta az, hogy halálom előtt legalább még egyszer viszontláthassam édes hazámat, szülőföldemet és édesatyám és anyám sírjain imát emelhessek a Mindenhatóhoz. De egyrészről a családi viszonyok, más részről a vagyont illető azon rettentő szomorú állapot, mely az utóbbi két év óta ebben az országban uralkodik, nem engedik, hogy tervemet valósítsam. Nem vesztem el azonban minden reményemet, hogy már a közeljövőben — a körülmények javulván — lesz alkalmam önnek és többi bajtársaimnak kezet szorítani s megköszönni egész lelkemből szives megemlékezéseit. Addig is fogadja, kedves szerkesztőtulajdonos barátom őszinte hazafius tiszteletem. Czetz János magyar tábornok.« Az ügyvédek mozgalma. A budapesti ügyvédi kamara, elnökének, dr. Rozgonyi Jakabnak az ügyvédek megélhetése dolgában tett indítványának tárgyalására rendkívüli közgyűlést h hívott össze, amelyet május hó 15-én tartanak meg. Kossuth Lajostól tegnap nagyérdekű levél érkezett Helfy Ignácz országgyűlési képviselőhözeyúttal megküldötte iratai negyedik kötetének egy részét is. E levél arról tesz tanúbizonyságot, hogy Kossuth Lajos nem csupán jó egészségben van, de munkaerejét is teljesen bírja s szorgalmasan dolgozik iratai negyedik kötetén. A negyedik kötet egy részét Kossuth Lajos már beküldötte s abból egy részletet a levéllel együtt holnapi számunkban közlünk. A győri püspök jubileuma. Zalka János dr. győri megyés püspök huszonötéves püspöki jubilumának megünneplése azzal kezdődött ma, hogy a jubiláns püspök a győri szt. Orsolya-rendi apáczáknak a jubileumra készült iskoláját felszentelte s átadta rendeltetésének. A felavatási ünnepélyt megelőzőleg a püspök 20.000 forintos alapítványt tett a győri elemi iskolák javára. A »Reichswehr« konfiskálva. A »Reichswehr« czimü katonai lap május elsői számát »1. Máj.« czimü vezérczikke miatt, melyben az irányadó katonai köröket éles hangon megtámadja, a bécsi ügyészség konfiskálta. Gyilkosság egy lőpormalomban. Borzasztó gyilkosság történt tegnap az Eperjes közelében levő Gulyvész községben. Az ottani lőpormalomba, mely Bouchard kassai kereskedő tulajdonát képezi, éjfél tájt négy álarczos rabló tört be s az alvó molnárnét csákányokkal agyonverték. Férje, ki már jóval meghaladta a hetven esztendőt, hallva : felesége segély kiáltásait, menekülni akart, de a rablók hozzá is betörtek és csákányokkal és késekkel szurkálták össze vissza, míg csak össze nem rogyott. A szomszéd házban lakó Karap molnár hallotta ugyan a zajt, de nem mert kimenni, mert nem volt fegyvere. Hogy mégis figyelmet keltsen, az udvarán levő kazalt felgyújtotta. S ez látott is. A tűz láttára a rablók elmenekültek. Karap ekkor átment a malomba s látván a rablók vérengzését, Eperjesre sietett, honnan csendőrökkel és orvossal tért vissza. Az asszony azonban már halva volt s az öreg molnár életben maradásához sincs sok remény. A rablók valószínűleg azért törtek be a malomba, hogy a munkások heti bérét elvigyék. Pénzt azonban alig találtak, mert a molnár szombaton kifizette a munkásokat. A szekrényben levő hatezer forintos takarékpénztári könyvet a rablók nem vitték el. Európa lakossága. Levasseur számításai szerint 1876-ban 347 millió, 1890 végén pedig 361 millió ember lakott Európában. Németország orvosainak száma. 1891-ben 20223 orvos működött Németországban, 1383-al több mint 1890-ben. Poroszországban volt 11123 orvos (1890- ben 10784), a szaporodás tehát 345. Berlinben 1615 az orvosok száma, 203-al több, mint 1890-ben. Bajorországban van 2219 orvos és 2346 chirurgus. Szászországban 2516 orvos, Württenbergben 690 orvos és 305 chirurgus, Badenben 608 orvos, Hessenben 496, Mecklenburg-Schwerinben 225, Hamburgban 376, Elsasz-Lotharingiában 577 orvos. A vitatin. Oroszországnak is meg van már a maga kochja és tuberklumja. A feltalálót Gatcskovszkynak hívják, az orvosságot pedig szerényen vitatianak. Az orosz hírlapokban sokat olvashatni az új orvossággal elért csodálatos eredményekről. Az orvosság valóságos panacea, amely meggyógyítja nemcsak a tüdővészt, hanem a sárgaságot, a hátgerinczsorvadást, a veszettséget is, azonkívül kitűnő antisepticum stb. Hogy a vitalinnal való befecskendések bámulatos analeptikus hatásúak, azt "Wagner mr. leírja az orosz Novoje Vremja-ban. Gatcskovszky, a feltaláló, állítólag 6 évig fáradozott az orvosság készítésével, összetételét azonban titokban tartja. »A sztrájkoló tenger.« Mulatságos jelenet játszódott le a napokban Francziaország egyik vidéki színpadán. Shakespeare »Vihar«-ja volt előadásra kitűzve. A tengeri hullámokat 15 statiszta játszta, akik a tenger-zöld színre festett lepel alatt voltak elrejtve s mozgásukkal idézték elő a tenger hullámzását. E munkáért a statiszták egy márka honoráriumban részesültek. Miután azonban a színház bevételei az utóbbi időben nagyon megcsappantak, az igazgató a munkadijat 50 centimesre redukálta. Ez ellen »fellázadtak« a tenger összes lakói s elhatározták, hogy előadás közben cserben hagyják az igazgatót. Midőn a kulisszák mögött megindult a menydörgés s a villámok czikkázni, a szél zúgni kezdett, a tenger csendes maradt. A rendező homlokán gyöngyözött a verejték a dütöl s félelemtől s rögtön a hullámok alá ment s megparancsolta, hogy »dagadjanak« és »zúgjanak.« A tenger azonban nem mozdult ennek a Neptunnak a szavára. Egyszerre az egyik sztrájkoló felemelte a vásznat s odasugta a rendezőnek: »Akar 30 szántimmal többet adni ?« — »Nem, de tízzel igen.« A tenger rögtön tükörsima lett. A közönség óriási kacsagásba tört ki. — »Ad 30 szántimmal többet ?« — kérdé ismét az egyik sztrájkoló. — »Nem, de 20 szántimmal igen.« — A tenger kissé háborogni kezdett, mintha csak hús esti szél fujdogálva. »Adok 25 szántimmal többet« — mondá a kétségbeesett rendező. A hullámok nagyobbak lettek, mintha csak déli szél kavarta volna fel őket. De erre már a nézőtéren tört ki a vihar. Ki fütyült, ki pisszegett. »Vigye az ördög, adok 30 szántimmal többet« — mondá a rendező — de jaj nektek, ha nem lesznek jók a hullámok.« S a tenger háborogni kezdett, mintha csak vihar korbácsolta volna fel, dörgött az ég, zúgott a szélvész s czikkáztak a villámok. Egyszerre azonban lecsendesedett a tenger, a vászon megrepedt s mind a 15 statiszta a színpadra bukott, így végződött a »vihar.« Helyi hírek. A kórházak vasárnapja. A szamaritánus egyesület a kórházi betegek számára ma tartotta jótékony gyűjtését a főváros templomaiban. A legnevesebb egyházi szónokok működtek közre s a társadalom legelőbbkelő hölgyközönsége gyűjtötte valláskülönbség nélkül a szeretet filléreit. Az eredmény azonban nem volt oly fényes, mint a múlt évben, bár azért kielégítőnek mondható. Ennek oka pedig főleg a kedvezőtlen idő, mely nemcsak a kirándulásokat tette tönkre, hanem a templomi közönséget is visszariasztotta. De oka volt némileg a kellő előkészület hiánya is, mert a közönség legnagyobb része nem volt kellőleg tájékozva a dologról. Nem ártott volna a nevesebb szónokok szentbeszédeire előre felhívni a közfigyelmet. Talán ez esetben Schlauch se beszélt volna oly gyér közönség előtt az egyetemi templomban. A tudós nagyváradi püspököt főleg az arisztokráczia hallgatta nagy figyelemmel. A középosztály főleg a ferencziek és a szerviták temploma között oszlott meg s az elsőben Hock János országgyűlési képviselő, az utóbiban pedig Wolafka Nándor osztálytanácsos tartotta beszédjét. Talán Hock Jánosnak volt még a legnagyobb közönsége s a hírneves egyházi szónok mai beszédjében igazán remekelt. Már maga e beszéd témája a legaktuálisabb kérdéssel, a munkásmozgalmakkal foglalkozott, melynek gyógyszerét a törvényhozás munkásságán kívül a társadalmi jótékonyság és a felebaráti szeretet gyakorlásában óhajtja feltalálni. Igaz és mély hatást gyakorolt főleg emelkedett szónoklatának befejező részével, midőn a kórágyon sínylődő betegek nyomorának enyhítésére hívta fel az irgalmas Isten nevében a hívek könyörületét. Mint értesültünk, a szentbeszéd, ugyancsak a kórházak betegsegélyző egyletének javára, nyilvánosságot fog látni. Wulf-czirkusz. Az esős május elseje mindenkit fedél alá hajtott tegnap, ennek volt köszönhető, hogy minden színháznak, látványosságnak és általában a mulató helyeknek óriási közönsége volt. Zsúfolt köröndben kezdték meg tegnap az előadásokat az állatkerti Wulf-czirkuszban is. A tegnap bemutatott személyzet és produkcióik ezúttal is elsőrendű rovartársulatra vallanak . Wulf ezúttal még többet, még érdekesebbet nyújt, mint a megelőző évek alatt. Különösen tetszettek a tegnapi műsorból az Osara-csoport léggimnasztikai mutatványai, Michael és Sandro equilibristák, egy lovarnő szilaj lovaglása, hűséges dogja által kísérve, valamint kielégítettek a személyzet többi részének produkciói is. Igazán szemkápráztatók voltak a Wulf által vezetett mutatványok : ötven csödör körbefutása, nyolcz arab telivér csödör nagy tanulékonyságra, erős dresszúrára valló bemutatása. Az iskolalovaglásban De Busc k. a. tűnt ki, aki szép és elegáns lovarnő. Ügyesek a bohóczok is. A czirkusz mindenesetre élénk érdeklődésre számíthat. Munkás-matinéé. A Fischer J.-féle porczelán és majolika gyár munkásai a gyári alkalmazottak számára alakított szak- és szépirodalmi könyvtár javára a gyár egyik tágas termében matinét rendeztek, melyen az alkalmazottakon kívül a gyáros családja és nagyszámú intelligens közönség is részt vett. Schilinger Zsigmond, a gyár egyik technikai vezetője megnyitó beszédében elítélte a munkások utczai mozgalmát és tiltakozott az ellen, hogy a mozgalomban résztvevő munkások az összes budapesti munkások képviselőinek tekintessenek. A műsort, mely zene, szavalat, ének- és színi előadásból állott, az összes szereplők kifogástalanul adták elő. A szépen sikerült ünnepély, mely 10 órakor kezdődött, délutáni egy órakor ért véget. Bibliai előadás laterna magica kíséretével, az utolsó ezen szezonban. Tartotik kedden este 7 órakor a Hold-utczai iskolaház (17. sz.) dísztermében, öngyilkos öregasszony. Ingót Mária 62 éves ápolónőt, ki legutóbb a barokkórházban mint kisegítő volt alkalmazva, vasárnap reggel vng utcza 5. sz. a. szobácskájában halva találták. Az öregasszony holtestét a rendőrorvos megvizsgálta, s konstatálta hogy még az este, vagy az éjjel folyamán karbolsavval megmérgezte magát. Ezt nemcsak a viszszamaradt méreg, s a tetem száján látható égési sebek is bizonyítják, hanem a következő levél, melyet asztalán találtak: »Bocsássanak meg, hogy kellemetlenséget okoztam, de máskép nem tehettem. Egész életem csupa szomorúság, életmnotta lettem. Mindez ideig senkinek adósa nem vagyok, de ezután koldus nem akarok lenni s ezért halok meg. Rokonaimnak megírtam tettemet, akik csak örülni fognak pusztulásomon.. Ingst Mária«. A szerencsétlen az utóbbi időban oly sanyarú anyagi viszonyok között élt, hogy néha még kenyérre sem tellett, alamizsnát pedig nem fogadott el senkitől. Holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe szállították. Öngyilkossági kísérlet Stocker József 41 éves selyemfestő vasárnap délelőtt Csillag utcza 7 számú lakásában bal halántékába lőtt. A mentők eszméletlen állapotban vitték a Rókusba. Vérengző férj, Tóth István rákospalotai földműves tegnap délután összeveszett a feleségével. A mindegyre hevesebbé vált családi vihar folyamán oly mértéktelen dühbe jött, hogy baltát ragadott és hatalmas csapást mért az asszony fejére. A súlyos csapást csupán a vastag hajfonatok mérsékelték, mindamellett veszélyes sérüléseket szenvedett. A rendőrségnél önként jelentkező férjet letartóztatták, sebesült nejét pedig lakásán ápolják. Kifogott holttest. Az összekötő vasúti híd budai oldalán, teljesen feloszlásnak indult férfi-holttestet fogtak ki a Dunából. Ruházata után ítélve, a férfi a munkásosztályhoz tartozót, életkora meg nem állapítható. Bonczolás végett a köztemető halottas házába szállították. Nagy gyárégés a fővárosban. Hihetetlen gyorsasággal járta be május elsején, a déli órákban az a rémhír az egész fővárost, hogy a külső váczi úti gyártelepek, a nussdorfi park környékén, lángban állnak. A hir, mint rendesen, most is túlzott volt, de a veszedelem a valóságban is nagy volt. A rémhír hallatára óriás embertömegek vonultak ki a Váczi-köruton a gyártelepek felé s a kíváncsik ezrei közt minduntalan előtűnt a vörösszalagos munkásjelvény a munkások mellén, kik a nussdorfi parkba indultak ugyan ünnepelni, csakhogy ők sem folytatták útjukat az égő gyáron túl. A hatalmas füstgomoly, mely a város felé húzódott, csak növelte a rémhíreket. A tűzoltóság csapatonként robogott ki a tűz színhelyére, a külső Váczi-út elejére, ahol a Nicholson-féle gépgyár állott tűzben. A nagy gyárégés részleteiről a következőket közöljük: A mi tűzvész színhelyes áldozata, a Nicholson-féle gépgyár, a külső Váczi-úton, közel a Ferdinánd-hídhoz óriás négyszög alakú telken áll. Az épület homlokzata egy emeletes mintegy 90 méter hosszú, hatalmas ablakokkal s közepén, a kapu felett, nagy betűkkel van kirakva a czég. Nicholson W.Fülöp és társai vasöntöde és gépgyár A telep jobbról szabad, baloldalt kis sikátor választja el az első magyar gazdasági gépgyártól, hátul pedig egészen az államvasutak pályatestéig terjed. A bejárattól a baloldalon, a körülbelül 120 méter hosszúságú szárnyban volt a főműhelye a gépgyárnak. Ez a szárny teljesen egybe volt építve a homlokzattal, vagyis a Váczi-körútra néző épületrészszel, melyben az irodák az asztalosműhely voltak. A tűz ebben az asztalosműhelyben ütött ki délutáni 1 kél órakor. Ebben az időben a gyárban az alkalmazottak közül csak a kapus és négy munkás voltak, kivülök azonban ott volt a gyárban 10 rendőr élén Sajó Sándor rendőrfogalmazóval és Dömjén rendőrtisztviselővel. Déli 12 óra után néhány perccel a fogalmazó a közeli vendéglőbe indult ebédre, alig távozott azonban, már szaladtak utána a rendőrök, hogy ég a gyár. A tüzet állítólag először egy elegánsan öltözött úr vette észre, aki a kocsijából kiszállva, beszólt a kapusnak, hogy tűzben áll a gyár baloldali sarkán a tető s erre tova hajtatott kocsiján. A rendőrök szerint, kik a netaláni munkászavargások miatt voltak a gyárban elhelyezve s ép a kigyuladt részszel szemben tanyáztak s a rendőrfogalmazó állítása szerint is 12 órakor még nyoma sem látszott a tűznek, 11i 1 órakor pedig már valóságos lángtenger pusztított az asztalos és gépműhelyben. Sokan terjesztették azt a hírt is, hogy a tűz három helyen gyuladt ki egyszerre, ez azonban, mint a tényleg jelen voltak tanúságából kitűnik, csak czélzatos híresztelés volt. A tűz tényleg a főépület s a szárny szögelésénél, az első emeleti saroképületben ütött ki s itt csaptak ki először a lángok az ablakokon s a tetőzeten. A tűz irtózatos gyorsasággal terjedt tova, rémitő hőséget s roppant füstöt terjesztve. A Külsőváczi-uton, a nussdorfi parkba tervezett nagy munkásünnepre való tekintetből, rendkívül nagy számú rendőrség volt elhelyezve s úgy a tűz kiütése után nyomban sikerült az egész telep körülzárása. A rend fentartására, nagyszámú lovas és gyalogrendőr élén, Urs kerületi kapitány, Say Károly kapitány, Sajó fogalmazó s Palágyi és Licki felügyelők jelentek meg. A mentésre legelőbb az angyalföldi kaszárnya mai kettős készenléte ért a gyászhoz. Ez a katonai készenlét a tábori tüzérség 7 és 8-ik ütegének 62 emberéből álló, s a derék legénység eleinte nemcsak a rendfentartásra szorítkozott, hanem nagy buzgalommal látott a mentés nehéz munkájához is. Az égő épületrészekben elhelyezett értékes géprészek s szerszámok megmentésére a gyorsan terjedő tűz mellett gondolni sem lehetett, azonban az udvaron elhelyezett gépek megmentésére még maradt idő. Az udvar, még mielőtt a rendőrség kordont vont, megtelt munkásnéppel s ennek segélyével a katonák s a tűzoltóság ki is vontatta a nehéz gépeket. A pénztárhelyiségben a mentés alatt nagy zűrzavar támadt, a betolult csőcselék nép rögtön hozzálátott a pénztár eltávolításához, minden illetékes rendelkezés nélkül. A nem odavalókat azonban csak nehezen sikerült eltávolítani s azután a tűzoltó főparancsnok rendelkezésére helyén is hagyták a főpénztárt, mert a helyiség nem látszott fenyegetve a tűzzől. A kisebb s könnyebb pénztárt azonban ekkor már kivitték, az időközben megjelent Herzog cégvezető rendelkezésére. A tűzoltóság ezalatt kitartóan küzködött a pusztító elemmel. A nagy tűz hírének vétele után gyors egymásutánban vonultak ki a központ s a IV. számú tüzérség a nagy gőzfecskendővel, az V., VI., VII., VIII. kerületi s a budai II. kerületi városi tüzőrségek. Az önkéntes tűzoltók közül 21 jelent meg Szidonits parancsnok vezetése alatt s buzgón működtek az oltásban a Geittner és Rausch, Tarnóczy, Walser, Schlick, Ganz és társa s az újpesti juttagyár tűzoltóságai is. Az oltást maga Szczerbovszky Szaniszló főparancsnok vezette, Breuer Markusovszky és Janicsek tisztekkel együtt. A tűzoltók főfeladatát az képezte, hogy az égő épületben elhelyezett s az égő résztől csak vékony tűzfallal elválasztott irodai s pénztárhelyiséget s a szintén közeli festék- és kenőcsraktárt mentse meg, ami sikerült is. A szárnyépület hátsó végén szintén nagy küzdelmet kellett a tűzoltóságnak kifejtenie, hogy a különálló, de csak pár lépésnyire fekvő lakatosműhely épületét megmentse, amit a folytonos locsolással s védekezéssel el is ért. A tűz legintenzívebb a gépműhelyben volt, mely már óra tájban teljesen beégett. A tető már előbb beszakadt, utána pedig a gépek szakadtak le iszonyú robajjal. Az égő rész udvari felén három felhuzógép volt a falba illesztve, melyekhez csaknem a tetőzetig falépcső vezetett. Ezek a lépcsők már rég porrá égtek s a felhuzógépek még erősen álltak a falban a zsarátnokok közt. Fél 3 óra tájban rövid 5 percz alatt sorba szakadt le mind a három felhúzó. Csaknem ugyanebben a perezben érkezett meg Podmaniczki utczai lakásából Nicholson Fülöp, a gyár ura, mintegy 50 éves, valódi angol külsejű férfi. A mint belépett az elpusztult telep udvarába, halott halványan megállt s bár a hivatalnokai egészen körülvették s sorra referáltak neki, egyetlen szót sem felelt senkinek s egy arczizma sem mozdult meg, bár a tisztviselői közül néhányan hangosan sírtak. Pár percznyi szemlélődés után csak ennyit mondott németül: Május elseje is azzal sarkon fordulva, tovább ment. Később neje, egy gyönyörű fiatal asszony, is kijött s egy székre ülve, könnyes szemmel nézte a pusztulást. A most leégett gyárat Nicholson 1884-ben építtette s valóban mintaszerű berendezéssel látta el. A gyá azelőtt a gyár utcza és Dávid-utcza sarkán volt, azonban 1884-ben az üzem nagy kiterjedése folytán nagyobb telepről kellett gondoskodni. A gyár az új telepen állandóan 600 munkást foglalkoztatott, akik most mind kenyér nélkül maradnak. A tűz három óra után, némileg engedett, mert már alig volt anyaga. Ekkor már az épülettől több méternyi távolságban elhelyezett külső kerítés is leégett. Időközben az államvasutak pályatestje felől, a telep hátsó részén nagy munkáscsapat hatolt be, állítólag menteni. A munkások — nagyobbára csehek s tótok — neki is estek a könnyebben elhurczolható tárgyaknak, azonban az egyik rendőrtisztben az az alapos gyanú támad, hogy nem annyira menteni, mint lopni akarnak s és azért kiutasította őket. Erre a csőcselék zajongani kezdett, s mert már-már fenyegető állást foglalt el, a rendőrtiszt ott a 6-os számú gyalogezrednek időközben kirendelt legénységét oda hivatta s csak igy sikerült a gyanús hadat a gyárból kiűzni. Jellemző, hogy a gyár munkásai mind oda sereglettek s valóban lankadatlanul dolgoztak. A gyár ura s a tisztviselők nem is gyanakodnak saját munkásaikra, mert szerintük a gyárban soha a legkisebb zavargás vagy elégedetlenség sem fordult elő a munkások közt. A tűz keletkezésének okát ők sem tudják adni, mert tegnap, szombat, este óta szünetelt a munka s csak a kapus és a már említett négy munkás, kik ép a felügyelet teljesítésére maradtak ott, voltak a gyárban. Ezek egyike állítólag 11 órakor megvizsgált minden helyiséget s mi gyanúsat sem észlelt. Általában az a nézet volt elterjedve, hogy a tűzgyújtogatás eredménye, erre nézve azonban sem a tűzoltó szakférfiak, sem a tisztviselők pozitív véleményt, a katasztrófa ideje alatt, nem adtak. A gyári tisztviselők hozzávetőleges becslése szerint a kár meghaladja a 300.000 forintot, azonban 500 ezer forint erejéig a Fonciére pesti biztosító intézetnél s a biztosító intézeteknek a gyári biztosításokra vonatkozó egyessége alapján az összes biztositó társaságoknál, biztosítva volt. A gyár üzeme a mai katasztrófa után természetesen megakad s bár az óriás telepnek nagyrésze megmenekült az elhamvadástól, mégis, mert, éppen a főműhely égett le teljesen s abban odaégett a legértékesebb s legszükségesebb szerszámok javarésze is, a munka, míg a főműhely újból fölépül, szünetelni fog. A tűz 4 óra tájban már teljesen lokalizálnak volt tekinthető, mert az addig épen maradt részeket veszély nem fenyegette. Ekkor Szczerbovszky főparancsnok az önkéntes tűzoltószakaszt berendelte a városba, hogy ott, a központban kivonult városi tüzérség helyett teljesítse a szolgálatot. Ugyanekkor Ziegler tüzérezredes a helyőrségnek mai ügyeletes törzstisztje, átvette a jelentéseket a kivonult katonaság addigi működéséről s a legénység egy részét hazabocsátotta. A tűz többé nem fenyegetvén tovaterjedéssel, a veszedelem keletkezésekor az udvarról kihordott géprészeket s kisebb gépeket a munkásokkal újra berakatták az udvarra. A lóvasúti közlekedés csaknem másfél óráig szünetelt Újpest és a főváros között, utóbb pedig a nussdorfi parkba menni szándékozó munkásokra való tekintetből, a közlekedést átszállással eszközölték. A tűzesetről a kivonult rendőrség főnöke Urs Sándor kerületi kapitány, a főkapitány egyenes felszólítására, még a délelőtt folyamán bővebb jelentést küldött be. A tűzhöz az önkéntes mentőegyesület is küldött egy őrséget, mely Kovács Aladár főparancsnok vezetése alatt állott. Kivülök még dr. Kresz Géza az egyesület igazgatója megjelent. A kivonult mentőknek szerencsére nagyobb dolguk nem akadt, bár több tűzoltó s néhány munkás szenvedett apróbb égési sebeket, vagy jelentéktelen sérüléseket. A tűzoltók közül Brancsek Mihály 25 éves városi tűzoltó szenvedett erősebb zúzódást jobbkezén az oltásban résztvett napszámosok közül pedig Szidron János 32 éves napszámos arczán és jobb kezén sérült meg jelentékenyebben. Fél öt óra tájban a mentők, a katonaság és rendőrség nagy része bevonult, a tűzoltóság pedig az égő zsarátnokok teljes kioltására szorítkozott. A leégett telepen a tűzoltóságnak egy része egész éjjel kintmaradt. A tűzrendőri vizsgálatot csak ma délután tartják meg. Tudomány, irodalom, Történeti Tanulmányok. Irta Keményfy Dániel. Székesfehérvárott. Nyomatott Számmer Kálmán könyvnyomdájában 1892. A csinosan kiállított 350 oldalra terjedő kötet tizennégy hoszszabb-rövidebb dolgozatot tartalmaz a hazai történelem és közművelődés köréből. Szerző nem tett ugyan önálló kutatásokat, de azért élénken ir, sokszor találóan érvel s műve nem minden érték nélkül való. A könyv ára 2 frt. Hadtörténelmi közlemények. Szerkeszti Rónai Horváth Jenő. 1892. áprilisi füzet. A vállaat uj füzete sok érdekes hadtörténelmi tanulmányt s ide vonatkozó nyersanyagot tartalmaz. A füzetet kitűnő történészünk, Szilágyi Sándor tanulmánya nyitja meg, ki egészen uj adatok alapján írja e Szathmár vára kapituláczióját 1644-ben, mikor I. Rákóczy György birtokába került. Thaly Kálmán, Gömöry Gusztáv, Thury József, Mangold Lajos, stb., érdekes közleményei teszik változatossá a füzetet, mely Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem 1607-ki arczképével van díszítve. A hasznos háziállatok leiró boncttanának kézikönyve, I. rész. Csonttan, Ízület- és izomtan. Irta dr. Nádaskay Béla, a m. kir. állatorv. akadémián a leiró boneztan tanára. A hasznos munka, mely 1878-ban jelent meg először, most uj kiadásban tartalmilag és alakilag megváltozva kerül napvilágra. A csoportosításban és elnevezésekben szerző az összehasonlító bonottan és emberbonottan elveit követi, ami művének csak előnyére válik és azt magasabb színvonalra emeli. A mellékelt 126 ábrát illetőleg a rajzok elég jók és értelmesek volnának, de nyomdai kivitelük jórészt nem sikerült. Az elnevezéseknek az egyes izmokba való beleirása magában véve nem helytelen és Heitzman boncztani atlaszában, hol az ábrák sokkal nagyobbak és világosabbak, jó szolgálatokat tesz, de kis terjedelmű ábrák, 7—8 hosszában beleirt névvel, még elmosódottabbakká, és olvashatlanná válnak. Máskülönben a mű csakis dicséretet érdemel és a hátralévő két kötet mielőbbi megjelenése kívánatos. Színház és művészet. Az operaházban ez idényben tegnap volt az utolsó előadás. Mascagni »Fritz barátunk« s »Parasztbecsület «-ével záródott, ki egész éven át a közönség »enfant gallé«-ja volt főleg ez utóbbi operájával mindig megtöltve a nézőtért, mely ezúttal is zsúfolva volt, daczára hogy az ő, most nálunk földi istenítésben részesülő Du se honfitársa minden színházi halttuet a városligeti arénába vonzott. Az opera nézőtere tegnap csakugyan egészen idegen arcot is öltött, mert alig lehetett ott egy - két szokott látogatóval találkozni. Kritikus pláne extra lámpással sem volt felfedezhető. Azok mind az arénában áldoztak tömjént, aranyat és marhát az olasz múzsának, ki az operában egész éven át annyi meglepetésben részesült. A természet — no meg a divat — és a határt nem ismerő magyar lelkesedés így szokta kiegyenlíteni az ellentéteket. Mind a két olasz termék tegnap szokottnál élénkebb fogadtatásban részesült, az előbbiben Szirovatka (Fritz), Kaezer M. (Suzel) Hilgermann L. (Beppo) s Ney (Dávid) szerepeltek mint rendesen, az utóbbiban pedig Rotter Irma (Santuzza), A. Wein Margit (Lola), Veres (Alfio) Signorini (Turriddo) s Henszler Helen asz. (Lucia). Mind a két dalműnek kedvelt közjátéka ezúttal is frenetikus tapsokat keltett s Erkel Sándornak mind a kettőt ismételnie kellett. — Holnaptól kezdve az opera kapui majdnem öt hónapig zárva maradnak s csakis a koronázási emlékünnepségek alatt s augusztus közepén fognak egy pár napra ismét feltárulni. A többi idő arra marad, hogy az igazgatóság okulva az egy évi tapasztalásokon, az uj szezonnal szemben oly intézkedéseket tegyen s oly irányban vezesse operánk sokat hányatott s mindenféle vizalatti torpedóktól üldözött hajóját, mely minél kevesebb alkalmat szolgáltasson a kákán is csomót keresésnek. Legközelebb behatóbban fogunk az opera egy évi múltjával s jövőjével foglalkozni.