Pesti Napló, 1893. január (44. évfolyam, 1-36. szám)
1893-01-01 / 1. szám
man ellenben kijelentették, hogy nem érzik magukat kötelezve az elégtételadásra. Most egész Újvidék kíváncsian várja, hogy mi lesz a kínos eset vége. (Egyházkerületi tanácsbirák választása.) A dunamelléki református egyházkerületben négy egyházi és négy világi tanácsbirót választanak. A szavazatok beadásának határideje ma járt le. Az eredményt január 15-én hirdeti ki Szász Károly református püspök. — (Jegyzőválasztás Budaeörsön.) Pest megye Budaeörs községében, melynek jegyzője, Szabadházy, harmincnyolc évi működés után nyugalomba vonult, 1893. év január 5-én lesz a jegyzőválasztás. A számos pályázó közül a választók leginkább Hauser hidegkúti jegyző és Málovics helybeli segédjegyző mellé csoportosulnak. (Uj városháza Újvidéken.) Újvidéken, mint tudósítónk jelenti, 1893. tavaszán új városházát fognak építeni, melynek költsége majdnem 300.000 frtot tesz fei. A drága városház építése meglehetős elkedvetlenedést okoz a polgárság körében, annyival inkább, mert máris hatvan százalék pótadót fizetnek, s tartanak tőle, hogy a költséges építkezés következtében ez a pótadó még inkább emelkedik. (Javitóház Nagyváradon.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter a már meglevő három javitóház mellé még másik három javitóház építését tervezi s ezek számára a szükséges fedezetről már a jövő költségelőirányzat keretében gondoskodott is. A miniszter e javítóházak közül egyet Nagyváradon szándékozik felépíteni, miért is a várossal a tárgyalást már legközelebb megindítja. Szó van arról, hogy egy letartóztatási állomást is szervez. Hogy pedig az újabb, az igazságügyi budget terhére szervezendő és építendő javítóházak részben fedezetet találjanak, tegnap Hieronymi Károly belügyminiszter az összes törvényhatóságokhoz leiratot intézett, melyben elrendeli, hogy jövőben a befolyandó bírságpénzek, melyeket eddig lokális jótékonyalapok gyarapítására fordítottak, január 4-étől az igazságügyminisztérium kezelése alá mennek, hogy e jövedelmek letartóztatási állomások, javítóintézetek és rabsegélyzésre legyenek fordíthatók. A hivatalos erőszak, Budapest, december 31. Az új kormányelnök legelső expozéjában tiszta kormányzatot és visszaélésektől ment választásokat helyezett kilátásba. Hogy minő kötelező értéket tulajdonít nyilatkozatának, azt csak a konkrét esetekkel szemben tanúsítandó eljárása fogja megmutatni. S mi ez alkalommal mindjárt két esettel szolgálunk. Különösen a nagytapolcsányi választásra hívjuk fel figyelmét, mert lehetetlen, hogy a belügyminiszter beleegyezésével történnének ott azok a hatósági garázdálkodások, amelyekről teljesen megbízható forrásunk értesít. Hogy azonban a miniszternek ma már van tudomása a tapolcsányi választópolgárok zaklatásáról, azt kétségtelenné teszi a következő levél, amelynek mását Benkő László felsővásárdi birtokos intézte hozzá: Nagyméltósága Hieronymi Károly belügyminiszter úrnak Budapest. Becsületbeli kötelességemnek tartom Nagyméltóságod tudomására juttatni, hogy a nagytapolcsányi kerületben tisztelt nevével — remélem, beleegyezése nélkül — visszaélnek, mert nagyméltóságod jelöltségének cégére alatt a közigazgatási közegek választópolgárainkon valóságos erőszakoskodást követnek el .... Nesztelenül lépegetett ki a szobából. Odabent egy darabig percegett a toll, öntögette a betűket, de aztán megállt. A férj kellemetlenül érezte magát, valami hiányzott neki és bántotta is a lelkiismerete. Mért beszél ő olyan keményen a feleségével, holott mennyire szereti? Mért üldözi ki a szobájából, holott hiányzik neki, ha nincs ott? Várjon mit csinál a szegény asszonyka? És valami zsibbadtság fogja el a testét. Belebámul a lámpa világosságába és gondolkodik a meséjén. De a meséjéből valami egészen más lett. Mindig az ő édes kis asszonyát látja, azt a gyermeklelkű, gyenge kis asszonykát, aki orvosságból él. — Istenem, olyan gyenge, hátha. . . Végig simítja izzó homlokát és kínos félelemmel a szívében, halkan, de izgatottan benyit a hálószobába. Ott fekszik a gyermek, holt fehérben, tágra nyílt, révedező szemekkel. — Nem alszol, édes? Az asszonyka elébe nyújtja kicsi karjait és a nyaka köré fonja. Aztán csöndesen sír és azt mondja: — Édes, kis uram, bocsáss meg, nem foglak többé háborgatni. De az ő kis ura megijedt erre a szóra és szenvedélyesen csókolgatja pici ajkait. — Gyere csak édesem, mindig ülj oda az asztalom elé és rakosgasd tele kicsi holmijaiddal. Igaz, hogy idegessé tesz, de hogy elmentél, még kevésbbé tudtam dolgozni. Aztán olyan rosszat álmodik az ember, ha a feleségét megbántja. * Az ágy mellett az éjjeli szekrényen egymás mellett a cérna, a gyüszűi és az orvosságos üveg. A cérna nagyot ugrott örömében és az ágy alá gurult. A férj utána bujt az ágy alá és az asszonyka hangosan kacagott és tapsolt jókedvében. Aztán kérdezte, mi rosszat álmodott az ő kis ura, de az nem mondta meg neki, az összes községekben, egyúttal nagyméltóságod részéről és nevében beválthatatlan ígéreteket tesznek és a népet igy tévútra vezetik, így Assakirben a római katolikus templom felépítése tárgyában hozott miniszteri határozat megváltoztatását ; Csermend községnek uj országút építését; Forrószeg községnek egy harang adományozását ígérik és igy tovább Ralkovszki szolgabírósági írnok idegen járásban szolgabírói címmel Vátzai úrmester kíséretében erőszakoskodik a legképtelenebb fenyegetésekkel, írásokat állítanak ki a főbírói hivatalban az oda beerőszakolt bírák számára, így Balázs Alajos forrószegi bíró, Bednár János és Latok József esküdtek részére a fönnemlített harang adományozásáról írást vettek fel a pártjára való szavazás kötelezettsége mellett. Szerdahelyi Béla szolgabiró rossz kortesnek bizonyulván, dacára önmaga által elismert legjobb egészségének, betegség címe alatt , szabadságoltatott. Tornán főbíró nem értvén eléggé az erőszakos korteskedést, ide rendelték Tóth galgóci főbírót az erőszakoskodások vezetésére. A nagyméltóságok által célul kitűzött és biztosított tiszta választási elvnek ez meg nem felel, annál kevésbbé tűrhető éppen saját jelöltsége alatt. Kérek ellenintézkedést, hogy becsületes nevét a kerületben ily eljárással be ne szennyezzék. Benkő László felsővásárdi birtokos és kerületbeli választó. Lehetetlen dolognak tartjuk, hogy ily nyílt és konkrét vádak tudomásulvétele után a belügyminiszter sürgősen ne intézkednék. Nem a nagytapolcsányi mandátum kérdése forog itt szóban, hanem az a nagy politikai érdek, hogy végre tisztán lásson az ország, minő irányelvek vezetik az új kormányt a parlament összeállításában. Szabadság-e, vagy erőszak, terrorizmus-e, vagy a választások tisztasága? Mi nem ítéletet, csak vizsgálatot kérünk. De ezt kérjük sürgősen, mert ezzel a belügyminiszter intakt neve tartozik az ország közvéleményének.* A további visszaélésekről szóló tudósításokat itt közöljük: Nagytapolcsány, december 31. A nagytapolcsányi kerületben nagy hullámokat vernek a választási mozgalmak. Hieronymi belügyminiszter érdekében, aki jelöltetését máig el sem fogadta, rendkívüli agitációt fejtenek ki a hivatalos közegek. Azokat a választókat, akiket hivatalos presszióval a miniszter zászlója alá nem tudnak terelni, pénzzel igyekeznek megvenni. Általános megütközést kelt a járásban, hogy Hieronymi ily korteskedést saját nevével megenged. A hivatalos kormánypárttal versenyre kelt nemtelen korteskedésével Komlóssy Ferenc, aki még egyrészről a prímás jelöltjének mondja magát, addig a nemzeti párti jelöltje ellen azzal korteskedik, hogy a nemzeti párt oly házasságot akar életbe léptetni, amelynél a férj esküje csak három hónapig volna érvényes, továbbá, hogy a fűzfák alatt akarja a házasságot köttetni, s mindezt betetőzi azzal a gyanúsítással, hogy a nemzeti párt a nép munkabérét meg akarja vonni. E szokatlan fellépéssel szemben a nemzeti párt jelöltjének, Rudnyánszky Bélának pártja napról-napra szaporodik. A kormánypárti Szulyovszky Dezsőt báró Stummer támogatja. A választás január 7-ikére van kitűzve. Nagylak, december 31. A nagylaki választás az első próbája volt az új kormányrendszer politikai eljárásának. Az a felfogás azonban, mely az önök lapjában tegnap Hieronymi bukását a választási visszaélések elhallgattatásának tulajdonítja, nem felel meg teljesen a történeti igazságnak. Nem a belügyminisztert akarjuk vádolni, akinek talán tudomása sincs az érdekében kifejtett hivatalos presszióról, de vádoljuk egyenesen azokat a túlbuzgó közigazgatási tisztviselőket, akik ugyanazokat a fegyvereket, és a hivatalos kortéziának ugyanazon eszközeit vitték a harcba, mint amelyekkel a Tisza-korszak virágzási korában küzdöttek. A szolgabírák és a közigazgatási tisztviselők bizony csak most is érdemeket akartak szerezni a kormánypárti szavazatok gyűjtésével, s nemcsak direkt befolytak a választásra, hanem mindig ott álltak a mozgalom élén. Egyenesen a szolgabírói hivatalból küldötték szét a belügyminiszter zászlóit és jelvényeit az egyes községi jegyzőkhöz, akik azután községi szolgákkal hordatták széjjel. Az elöljárókat ép úgy fenyegették és presszionálták, mint a téli választás idejében. Farkas Mór főszolgabíró a választást megelőző estén Nagylakon rendeletileg tiltotta el, hogy 8 óra után valaki az utcán jelentkezzék. E rendeletet csakis Justh Gyula országgy. képviselő erélyes fellépése után vonta vissza. A telepítvényes községekben a kincstári ispánok lelkesedtek a belügyminiszterért oly módon, hogy Justh Gyula kénytelen volt rájuk a pénzügyminiszter figyelmét felhívni. A választás alkalmával a választási küldöttségnél a sors a kormánypárt javára döntötte el a szavazás elsőségét, de miután az első községben kormánypárti szavazó nem volt, nem 9 órakor, hanem 3/110 órakor engedték csak leszavazni az ellenzéket. E visszaélés ellen fegyelmi följelentést is tettek. Hogy az ellenzék a nagylaki kerületben győzött, az nem a hivatalos apparátus lanyhaságának, vagy a választási szabadság tiszteletben tartásának köszönhető, hanem egyedül a jelenlévő országgyűlési képviselők ellenőrzésének, ők a választókat meg tudták óvni a pressziótól és megfélemlítéstől. (Abban, hogy a szolgabírák és a közigazgatás még ma is benne van a „régi praxis“ iskolájában, egy percig se kételkedtünk, de azért mégis azt hiszszük, hogy ez a régi apparátus egészen más energiával dolgozott volna Nagylakon is, ha a belügyminisztériumban is a régi szellemtől, nyert volna bátorítást és utasítást. Egyébként ha tévedtünk ebben, ezt a jövő csakhamar megmutatja. Szerk.) KÜLFÖLD. Az új év és a nemzetközi helyzet. Az új évi tisztelgések alkalmából a vasárnap folyamán politikai nyilatkozatok várhatók az egyes uralkodók részéről, tehát a legilletékesebb helyről. Valami újat azonban a nyilatkozatok semmi esetre nem fognak hozni, mert remélhetőleg afféle meglepetések, minőkben III. Napóleon császár 1859. január első napján részesítette a világot, ezúttal el fognak maradni. Senki sem óhajtja az ilyen meglepetéseket s nem is valószínű, hogy bekövetkeznének. Máskülönben azonban az uralkodók sem mondhatnak egyebet, mint amit körülbelül mindenki tud, amit minisztereik a törvényhozásban, officiózusaik a sajtóban folyton hangoztatnak, hogy ugyanis az egyes államok közötti viszony kielégítő, hogy a folytonos fegyverkezés s a régi ellentétek miatt a helyzet feszült ugyan, de közvetlen ok az aggodalomra nem forog fenn. Európa a béke fentartásának reményével kezdi meg az új esztendőt. E remény elsősorban azon nyugszik, hogy Oroszország még nem vitte keresztül hadainak az új fegyverrel való felszerelését, s hogy a jövő éven át elsősorban ezzel lesz elfoglalva, miért is nem valószínű, hogy a munkája befejezése előtt háborút kezdene. Márpedig bizonyos, hogy ha ő nem támad, akkor őt sem bántja senki. Ami a francia köztársaságot illeti, annak mostani vezérférfiai teljesen orosz járszalagon haladnak s igy ott is az orosz példát fogják követni, másrészt pedig annyira igénybe veszik őket a létfentartás küzdelmei, hogy nem igen lehet kedvök külső akcióra. Máskép alakulna a helyzet, ha valami forradalom új emberek kezébe adná a hatalmat; ezek már az utolsó tromfot is kijátszanak s külháboru utján igyekeznének magukat fentartani. Ez a veszély azonban a Panama-botrány dacára még nem akur s igy nem is kell vele számolni. Máskülönben a hármas szövetség lesz az új évnek is uralkodó planétája. A szövetség eszméje egyre szilárdul az érdekelt nemzetek közvéleményében, mert ellenségei maguk járulnak hozzá, hogy szilárdítsák, így például az az oktalan vámháború, melyet a franciák elbizakodottsága Svájcnak üzent, az olaszok közül sokakat kiábrándított franciabarátságukból. Eddig az olaszok egy része azzal vádolta kormányukat, hogy szövetségi politikája idézte fel a francia vámháborút. Svájcról azonban senki sem mondhatja, hogy a hármas szövetség tagja s mégis — akarata ellen — vámháborba bonyolódott Franciaországgal. Az olaszok tehát kezdik belátni, hogy nincs igazuk, midőn évek óta azzal vádolják a kormányt, hogy, ha más politikát követne, Franciaország is jobban bánna Olaszországgal a gazdasági kérdésekben. Svájc esete meggyőzhet mindenkit, hogy a föltevés alaptalan, mert a francia védvámos rendszer nem sokat törődik a külpolitikával, hanem sújt mindenkit, aki gyöngébb, mint ő. E kétségbevonhatatlan tény mély benyomást tett az olaszokra, s sokban szilárdította körükben a szövetségi eszmét. A hármas szövetség megerősödve lép tehát az új évbe s remélhetőleg ép oly sikeresen fogja békés hivatását teljesíteni, mint eddig. A szerb radikálisok központi bizottsága a napokban Belgrádban ülést tartott, ámbár másrészt azt jelentik, hogy csak fog ülést tartani. Hogy a radikális pártnak van elég oka és tárgya a tanácskozásra, az bizonyos, mert a szörnyű hadjárat, melyet ellene az Avakumovicskormány indított, igazán a teljes megsemmisítéssel fenyegeti. Egy magánhír szerint a bizottság megfosztotta — vagy meg akarja fosztani — Pasicsot a pártvezérségtől, hogy helyébe Velimirovics volt közmunkaügyi minisztert tegye vezérré. A további tanácskozások tárgya a magatartás, melyet a pártnak átalában a kormány ellen, különösen pedig a február 25-ére kitűzött képviselőválasztásokban követnie kell, ha lételét fenn akarja tartani. Mert az eddigi taktika, mely teljesen meddő maradt, természetesen nem találkozik rokonszenvvel a párt hívei közt. Egy rész az erélyes fellépést sürgeti, ami alatt az erőszakot kell érteni, másik rész azt kívánja, hogy megegyezésre lépjenek Garasaninnal s pártjával, a haladó párttal, melylyel eddig épen a radikálisok álltak elkeseredett harcban. Mindenesetre a radikális párt központi bizottságának határozataiból fog függeni, fenmarad-e a belső béke vagy kitör-e a polgárháború Szerbiában. A dublini dinamitmerénylet még mindig élénken foglalkoztatja az íreket és az angolokat. Az ír nemzeti párt egymás után tartja ugyan a gyűléseket, melyeken megbotránkozásának ad kifejezést a merénylet fölött és visszautasítja a föltevést, mintha a merénylő az ír nemzeti párt körébe tartoznék. Csakhogy e tiltakozó gyűlése-