Pesti Napló, 1893. január (44. évfolyam, 1-36. szám)

1893-01-01 / 1. szám

man ellenben kijelentették, hogy nem érzik magukat köte­lezve az elégtételadásra. Most egész Újvidék kíváncsian várja, hogy mi lesz a kínos eset vége.­­ (Egyházkerületi tanácsbirák választása.) A dunamelléki református egyházkerületben négy egyházi és négy világi tanácsbirót választanak. A szavazatok be­adásának határideje ma járt le. Az eredményt január 15-én hirdeti ki Szász Károly református püspök. — (Jegyzőválasztás Budaeörsön.) Pest megye Bu­­daeörs községében, melynek jegyzője, Szabadházy, har­mincnyolc évi működés u­tán nyugalomba vonult, 1893. év január 5-én lesz a jegyzőválasztás. A számos pályázó kö­zül a választók leginkább Hauser hidegkúti jegyző és Málovics helybeli segédjegyző mellé csoportosulnak.­­ (Uj városháza Újvidéken.) Újvidéken, mint tudósítónk jelenti, 1893. tavaszán új városházát fognak építeni, melynek költsége majdnem 300.000 frtot tesz fei. A­ drága városház építése meglehetős elkedvetlenedést okoz a polgárság körében, annyival inkább, mert máris hatvan százalék pótad­ót fizetnek, s tartanak tőle, hogy a költséges építkezés következtében ez a pótadó még inkább emelkedik.­­ (Javitóház Nagyváradon.) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter a már meglevő három javitóház mellé még másik három javitóház építését tervezi s ezek számára a szükséges fedezetről már a jövő költségelőirányzat ke­retében gondoskodott is. A miniszter e javítóházak közül egyet Nagyváradon szándékozik felépíteni, miért is a vá­rossal a tárgyalást már legközelebb megindítja. Szó van arról, hogy egy letartóztatási állomást is szervez. Hogy pedig az újabb, az igazságügyi budget terhére szervezendő és építendő javítóházak részben fedezetet találjanak, tegnap Hieronymi Károly belügyminiszter az összes törvényható­ságokhoz leiratot intézett, melyben elrendeli, hogy jövőben a befolyandó bírságpénzek, melyeket eddig lokális jótékony­alapok gyarapítására fordítottak, január 4-étől az igazság­­ügyminisztérium kezelése alá mennek, hogy e jövedelmek letartóztatási állomások, javítóintézetek és rabsegélyzésre legyenek fordíthatók. A hivatalos erőszak, Budapest, december 31. Az új kormányelnök legelső expozéjában tiszta kormányzatot és visszaélésektől ment választásokat helyezett kilátásba. Hogy minő kötelező értéket tu­lajdonít nyilatkozatának, azt csak a konkrét esetek­kel szemben tanúsítandó eljárása fogja megmutatni. S mi ez alkalommal mindjárt két esettel szolgálunk. Különösen a nagy­tapolcsányi választásra hív­juk fel figyelmét, mert lehetetlen, hogy a belügymi­niszter beleegyezésével történnének ott azok a ható­sági garázdálkodások, a­melyekről teljesen megbízható forrásunk értesít. Hogy azonban a miniszternek ma már van tudomása a tapolcsányi választópolgárok zaklatásáról, azt kétségtelenné teszi a következő le­vél, a­melynek mását Benkő László felső­vásárdi birtokos intézte hozzá: Nagyméltósága Hieronymi Károly belügyminiszter úrnak Budapest. Becsületbeli kötelességemnek tartom Nagyméltósá­­god tudomására juttatni, hogy a nagytapolcsányi kerü­letben tisztelt nevével — remélem, beleegyezése nél­kül — visszaélnek, mert nagyméltóságod jelöltségé­nek cégére alatt a közigazgatási közegek választó­polgárainkon valóságos erőszakoskodást követnek el .... Nesztelenül lépegetett ki a szobából. Odabent egy darabig percegett a toll, öntö­­gette a betűket, de aztán megállt. A férj kellemetle­nül érezte magát, valami hiányzott neki és bántotta is a lelkiismerete. Mért beszél ő olyan keményen a feleségével, holott mennyire szereti? Mért üldözi ki a szobájából, holott hiányzik neki, ha nincs ott? Várjon mit csinál a szegény asszonyka? És valami zsibbadtság fogja el a testét. Bele­bámul a lámpa világosságába és gondolkodik a me­séjén. De a meséjéből valami egészen más lett. Min­dig az ő édes kis asszonyát látja, azt a gyermek­­lelkű, gyenge kis asszonykát, aki orvosságból él. — Istenem, olyan gyenge, hátha. . . Végig simítja izzó homlokát és kínos félelem­mel a szívében, halkan, de izgatottan benyit a háló­szobába. Ott fekszik a gyermek, holt fehérben, tágra nyílt, révedező szemekkel. — Nem alszol, édes? Az asszonyka elébe nyújtja kicsi karjait és a nyaka köré fonja. Aztán csöndesen sír és azt mondja: — Édes, kis uram, bocsáss meg, nem foglak többé háborgatni. De az ő kis ura megijedt erre a szóra és szen­vedélyesen csókolgatja pici ajkait. — Gyere csak édesem, mindig ülj oda az asz­talom elé és rakosgasd tele kicsi holmijaiddal. Igaz, hogy idegessé tesz, de hogy elmentél, még kevésbbé tudtam dolgozni. Aztán olyan rosszat álmodik az em­­ber, ha a feleségét megbántja. * Az ágy mellett az éjjeli szekrényen egymás mellett a cérna, a gyüszűi és az orvosságos üveg. A cérna nagyot ugrott örömében és az ágy alá gu­rult. A férj utána bujt az ágy alá és az asszonyka hangosan kacagott és tapsolt jókedvében. Aztán kérdezte, mi rosszat álmodott az ő kis ura, de az nem mondta meg neki, az összes községekben, egyúttal nagyméltóságod ré­széről és nevében beválthatatlan ígéreteket tesznek és a népet igy tévútra vezetik, így Assaki­rb­en a római katolikus templom felépítése tárgyában ho­zott miniszteri határozat megváltoztatását ; Cser­­mend községnek uj országút építését; Forrószeg köz­ségnek egy harang adományozását ígérik és igy tovább­ Ralkovszki szolgabírósági írnok idegen járásban szolga­­bírói címmel Vátzai úrmester kíséretében erőszakoskodik a legképtelenebb fenyegetésekkel, írásokat állítanak ki a főbírói hivatalban az oda beerőszakolt bírák számára, így Balázs Alajos forrószegi bíró, Bednár János és Latok József esküdtek részére a fönnemlített harang adományozásáról írást vettek fel a pártjára való szavazás kötelezettsége mel­­lett. Szerdahelyi Béla szolgabiró rossz kortesnek bizonyul­ván, dacára önmaga által­ elismert legjobb egészségének, betegség címe alatt , szabadságoltatott. Tornán főbíró nem értvén eléggé az erőszakos korteskedést, ide ren­delték Tóth galgóci főbírót az erőszakoskodások veze­tésére. A nagyméltóságok által célul kitűzött és biztosí­tott tiszta választási elvnek ez meg­ nem felel, annál ke­vésbbé tűrhető éppen saját jelöltsége alatt. Kérek el­lenintézkedést, hogy becsületes nevét a kerületben ily eljárással be ne szennyezzék. Benkő László felsővásárdi birtokos és kerületbeli választó. Lehetetlen dolognak tartjuk, hogy ily nyílt és konkrét vádak tudomásulvétele után a belügyminiszter sürgősen ne intézkednék. Nem a nagytapolcsányi mandátum kérdése forog itt szóban, hanem az a nagy politikai érdek, hogy végre tisztán lásson az ország, minő irányelvek vezetik az új kormányt a parlament összeállításában. Szabadság-e, vagy erőszak, terroriz­mus-e, vagy a választások tisztasága? Mi nem ítéle­tet, csak vizsgálatot kérünk. De ezt kérjük sürgősen, mert ezzel a belügyminiszter intakt neve tartozik az ország közvéleményének.* A további visszaélésekről szóló tudósításokat itt közöljük: Nagytapolcsány, december 31. A nagytapolcsányi kerületben nagy hullámokat ver­nek a választási mozgalmak. Hieronymi belügyminiszter érdekében, a­ki jelöltetését máig el sem fogadta, rend­kívüli agitációt fejtenek ki a hivatalos közegek. Azokat a választókat, a­kiket hivatalos presszióval a miniszter zászlója alá nem tudnak terelni, pénzzel igyekeznek meg­venni. Általános megütközést kelt a járásban, hogy Hie­ronymi ily korteskedést saját nevével megenged. A hiva­talos kormánypárttal versenyre kelt nemtelen korteskedé­sével Komlóssy Ferenc, a­ki még egyrészről a prí­más jelöltjének mondja magát, addig a nemzeti párti jelöltje ellen azzal korteskedik, hogy a nemzeti párt oly házasságot akar életbe léptetni, a­melynél a férj esküje csak három hónapig volna érvényes, továbbá, hogy a fűz­fák alatt akarja a házasságot köttetni, s mindezt betetőzi azzal a gyanúsítással, hogy a nemzeti párt a nép munka­bérét meg akarja vonni. E szokatlan fellépéssel szemben a nemzeti párt jelöltjének, Rudnyánszky Bélának pártja napról-napra szaporodik. A kormánypárti Szulyovszky Dezsőt báró Stummer támogatja. A választás január 7-ikére van kitűzve. Nagylak, december 31. A nagylaki választás az első próbája volt az új kormányrendszer politikai eljárásának. Az a felfogás azon­ban, mely az önök lapjában tegnap Hieronymi bukását a választási visszaélések elhallgattatásának tulajdonítja, nem felel meg teljesen a történeti igazságnak. Nem a belügy­minisztert akarjuk vádolni, a­kinek talán tudomása sincs az érdekében kifejtett hivatalos presszióról,­­ de vádoljuk egyenesen azokat a túlbuzgó közigazgatási tisztviselőket, a­kik ugyanazokat a fegyvereket, és a hivatalos kortéziá­­nak ugyanazon eszközeit vitték a harcba, mint a­melyek­kel a Tisza-korszak virágzási korában küzdöttek. A szol­­gabírák és a közigazgatási tisztviselők bizony csak most is érdemeket akartak szerezni a kormánypárti szavazatok gyűjté­sével, s nemcsak direkt befolytak a választásra, hanem mindig ott álltak a mozgalom élén. Egyenesen a szolga­­bírói hivatalból küldötték szét a belügyminiszter zászlóit és jelvényeit az egyes községi jegyzőkhöz, a­kik azután községi szolgákkal hordatták széjjel. Az elöljárókat ép úgy fenyegették és presszionálták, mint a téli választás idejében. Farkas Mór főszolgabíró a választást megelőző estén Nagylakon rendeletileg tiltotta el, hogy 8 óra után valaki az utcán jelentkezzék. E rendeletet csakis Justh Gyula országgy. képviselő erélyes fellépése után vonta vissza. A telepítvényes községekben a kincstári ispánok lelkesedtek a belügyminiszterért oly módon, hogy Justh Gyula kénytelen volt rájuk a pénzügyminiszter figyel­mét felhívni. A választás alkalmával a választási kül­döttségnél a sors a kormánypárt javára döntötte el a szavazás elsőségét, de miután az első községben kormánypárti szavazó nem volt, nem 9 órakor, hanem 3/110 órakor engedték csak leszavazni az ellenzéket. E visszaélés ellen fegyelmi följelentést is tettek. Hogy az ellenzék a nagylaki kerületben győzött, az nem a hiva­talos apparátus lanyhaságának, vagy a választási szabad­ság tiszteletben tartásának köszönhető, hanem egyedül a jelenlévő országgyűlési képviselők ellenőrzésének, ők a választókat meg tudták óvni a pressziótól és megfélemlítéstől. (Abban, hogy a szolgabírák és a közigazgatás még ma is benne van a „régi praxis“ iskolájában, egy percig se ké­telkedtünk, de azért mégis azt hiszszük, hogy ez a régi apparátus egészen más energiával dolgozott volna Nagy­lakon is, ha a belügyminisztériumban is a régi szellemtől, nyert volna bátorítást és utasítást. Egyébként ha téved­tünk ebben, ezt a jövő csakhamar megmutatja. Szerk.) KÜLFÖLD. Az új év és a nemzetközi helyzet. Az új évi tisztelgések alkalmából a vasárnap folyamán politikai nyilatkozatok várhatók az egyes uralkodók részéről, tehát a legilletékesebb helyről. Valami újat azonban a nyilatkozatok semmi esetre nem fognak hozni, mert remélhetőleg afféle meglepetések, minők­ben III. Napóleon császár 1859. január első napján részesítette a világot, ezúttal el fognak maradni. Senki sem óhajtja az ilyen meglepetéseket s nem is valószínű, hogy bekövetkeznének. Máskülönben azonban az uralkodók sem mondhatnak egyebet, mint a­mit körülbelül mindenki tud, a­mit minisztereik a tör­vényhozásban, officiózusaik a sajtóban folyton han­goztatnak, hogy ugyanis az egyes államok közötti viszony kielégítő, hogy a folytonos fegyverkezés s a régi ellentétek miatt a helyzet feszült ugyan, de köz­vetlen ok az aggodalomra nem forog fenn. Európa a béke fentartásának reményével kezdi meg az új esz­tendőt. E remény első­sorban azon nyugszik, hogy Oroszország még nem vitte keresztül hadainak az új fegyverrel való felszerelését, s hogy a jövő éven át első­sorban ezzel lesz elfoglal­va, miért is nem valószínű, hogy a munkája be­fejezése előtt háborút kezdene. Már­pedig bizo­nyos, hogy ha ő nem támad, akkor őt sem bántja senki. A­mi a francia köztársaságot illeti, annak mos­tani vezérférfiai teljesen orosz járszalagon haladnak s igy ott is az orosz példát fogják követni, másrészt pedig annyira igénybe veszik őket a létfentartás küz­delmei, hogy nem igen lehet kedvök külső akcióra. Máskép alakulna a helyzet, ha valami forradalom új emberek kezébe adná a hatalmat; ezek már az utolsó tromfot is kijátszanak s külháboru utján igyekezné­nek magukat fentartani. Ez a veszély azonban a Pa­nama-botrány dacára még nem akur s igy nem is kell vele számolni. Máskülönben a hármas­ szövetség lesz az új évnek is uralkodó planétája. A szövetség eszméje egyre szilárdul az érdekelt nemzetek közvé­leményében, mert ellenségei maguk járulnak hozzá, hogy szilárdítsák, így például az az oktalan vámhá­­ború, melyet a franciák elbizakodottsága Svájcnak üzent, az olaszok közül sokakat kiábrándított francia­­barátságukból. Eddig az olaszok egy része azzal vá­dolta kormányukat, hogy szövetségi politikája idézte fel a francia vámháborút. Svájcról azonban senki sem mondhatja, hogy a hármas szövetség tagja s mégis — akarata ellen — vámháborba bonyolódott Fran­ciaországgal. Az olaszok tehát kezdik belátni, hogy nincs igazuk, midőn évek óta azzal vádolják a kor­mányt, hogy, ha más politikát követne, Franciaország is jobban bánna Olaszországgal a gazdasági kérdé­sekben. Svájc esete meggyőzhet mindenkit, hogy a föltevés alaptalan, mert a francia védvámos rendszer nem sokat törődik a külpolitikával, hanem sújt min­denkit, a­ki gyöngébb, mint ő. E kétségbevonhatatlan tény mély benyomást tett az olaszokra, s sokban szi­lárdította körükben a szövetségi eszmét. A hármas szövetség megerősödve lép tehát az új évbe s remél­hetőleg ép oly sikeresen fogja békés hivatását telje­síteni, mint eddig. A szerb radikálisok központi bizottsága a na­pokban Belgrádban ülést tartott, ámbár másrészt azt je­lentik, hogy csak fog ülést tartani. Hogy a radikális párt­nak van elég oka és tárgya a tanácskozásra, az bizonyos, mert a szörnyű hadjárat, melyet ellene az Avakumovics­­kormány indított, igazán a teljes megsemmisítéssel fenye­geti. Egy magánh­ír szerint a bizottság megfosztotta — vagy meg akarja fosztani — Pasicsot a pártvezérségtől, hogy helyébe Velimirovics volt közmunkaügyi minisztert tegye vezérré. A további tanácskozások tárgya a magatar­tás, melyet a pártnak átalában a kormány ellen, különösen pedig a február 25-ére kitűzött képviselőválasztásokban követnie kell, ha lételét fenn akarja tartani. Mert az ed­digi taktika, mely teljesen meddő maradt, természetesen nem találkozik rokonszenvvel a párt hívei közt. Egy rész az erélyes fellépést sürgeti, a­mi alatt az erőszakot kell­­ érteni, másik rész azt kívánja, hogy megegyezésre lépje­nek Garasaninnal s pártjával, a haladó párttal, melylyel eddig épen a radikálisok álltak elkeseredett harcban. Min­­denesetre a radikális párt központi bizottságának határo­zataiból fog függeni, fenmarad-e a belső béke vagy ki­tör-e a polgárháború Szerbiában.­­ A dublini dinamitmerénylet még mindig élénken foglalkoztatja az íreket és az angolokat. Az ír nemzeti párt egymás után tartja ugyan a gyűléseket, melyeken megbotránkozásának ad kifejezést a merénylet fölött és visszautasítja a föltevést, mintha a merénylő az ír nem­zeti párt körébe tartoznék. Csakhogy e tiltakozó gyűlése-

Next