Pesti Napló, 1893. október (44. évfolyam, 276-306. szám)

1893-10-01 / 276. szám

276. szám, Budapest, vasárnap ___________FESTI NAPLÓ.__________ 1893. október 1­­3 Polónyi Géza: Tisztelt Ház! (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről a legnagyobb készséggel hozzájárulok azon javaslathoz, hogy a Tisza-szabályozásról és a Ferenc-csa­torna torkolatának áthelyezéséről szóló törvényjavaslat tár­gyalása a hétfői ülés napirendjére tűzessék ki. Nem is ez az oka tulajdonképp rövid felszólalásomnak, hanem az,hogy előreláthatólag a jövő hét folyamán a pénzügyi bizottság elkezdvén működését, a képviselőház az eddig bevett szo­káshoz mérten több hétre terjedő szünet elé néz. Ily körülmények között a törvényhozás munkarend­jét illetőleg tájékozva kell lennünk a kormány intenciói és munkaterve iránt. Ez az, mire nézve ezennel tisztelettelje­sen bátorkodom felvilágosítást kérni, mert csodálatos mó­don azon bizonyos egyházpolitikai kérdésekre nézve, ame­lyek a tisztelt kormány intenciójának fundamentumát ké­pezik, a legújabb időben sajátságos szélcsend látszott be­következni, mely nagyon is megengedi azt a feltevést, hogy a tisztelt kormány talán egyszerre nem tartja sür­gősnek ezen kérdéseket. (Wekerle Sándor miniszterelnök tagadólag int.) Magunk részéről, tisztelt képviselőház, rendkívül nagy súlyt fektetünk arra, hogy ezen egyházpolitikai javaslatok, amelyek bizonyos mértékig alkalmasak arra, hogy a fele­kezetek közötti békét is megzavarják, mentői előbb életbe lépjenek s igy a béke mentői előbb helyreálljon. Ezért, de főleg azon intenciótól vezérelve, hogy ezen reformok men­tői előbb létrejöjjenek, kérném a tisztelt kormányt, hogy miután annak idején tett nyilatkozatait, különösen a leg­­kardinálisabbat, a kötelező polgári házasságról úgy tün­tették fel, hogy ennek a javaslatnak beterjesztése már az ülésszak elején lehetségessé fog tétetni, ez pedig cso­dálatos módon nem következett be és furcsa hírek keringenek ennek sorsa iránt, tájékozna bennünket arról, mennyire hajlandó támogatni pártunk abbeli törekvését, hogy ezen egyházpolitikai javaslatok ad­dig is, míg a pénzügyi bizottság a költségvetést tárgyalni fogja, rendes bizottsági tárgyalások alá vétesse­nek és mennyire hajlandó ígéretet tenni aziránt, hogy a kötelező polgári házasságról szóló javaslat is mentős előbb a képviselőház napirendjére kerül. Ezen indokoktól vezérelve tisztelettel kérném a kor­mányelnök urat, hogy a képviselőházat eziránt tájékoztatni szíveskedjék. Magam részéről csak azt ismétlem, hogy mi ezeknek a kérdéseknek nagy horderejét ismerve, a legna­gyobb mértékben sürgősnek találjuk azt, hogy a javasla­tok a Ház asztalára kerüljenek és napirendre tűzessenek. (Helyeslés a szélsőbalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Tisztelt Ház! (Hall­juk! Halljuk!) Azt hiszem, a tisztelt képviselő úr nem mél­tatta kellő figyelemre azokat, amiket én a tisztelt Házban akkor voltam bátor mondani, amikor a Ház közelebbi munkarendje iránt bátorkodtam javaslatomat megtenni (Halljuk! Halljuk!), mert én akkor épp azzal indokoltam azt, hogy a Ház bizonyos ügyek elvégzése után nyilvános üléseket ne tartson, hogy a bizottságokban a készen levő anyag egész nyugalommal és alapossággal feldolgoztassák. Arra is utaltam, hogy nemcsak a pénzügyi bizottság, ha­nem a Háznak más bizottságai is ilyen fontos javaslatok­kal el vannak foglalva. Ami különösen az egyházpolitikai javaslatokat illeti (Halljuk! Halljuk!), három ilyen javas­latunk van előterjesztve és ez bőséges anyagot fog a bi­zottságoknak közelebbi működésükhöz nyújtani. A kormány megállapodása e tekintetben az, hogy mihelyt az az időpont beáll, hogy nyilvános ülések egy időre nem tartatnak és érdemleges tárgyalások nem lesz­nek — mondjuk, a jövő hét végével — a készen levő egy­házpolitikai javaslatok az illető bizottságokban azonnal tárgy­altassanak. Ami a házassági javaslatot illeti, e tekintetben is legyen megnyugodva a tisztelt Ház, hogy a kormány is­meri kötelességét. Ismeri ezen nagy elvi kérdésben elfog­lalt álláspontjának egész komolyságát és arra törekszik, hogy ezt a házassági javaslatot már legközelebb beter­­jeszsze. (Élénk helyeslés jobbfelől.) De egy fegyvert nem fogunk kiadni a kezünkből (Egy hang a szélsőbalon: Csak rozsdás ne legyen! Egy hang jobbfelől: Nem tudja még, legalább várja meg! Polónyi iskolája!) és ez a fegyver az, tisztelt Ház, hogy megint fel ne hozhassák ellenünk azt, hogy mi kényszerhelyzetbe hoztuk a koronát, hogy vala­mibe beleegyezzék. (Mozgás a szélsőbalon. Helyeslés jobb­felől.) Mi egész lojalitással terjesztettük az ügyet a korona elé, figyelmessé téve őt a kérdés komolyságára és fontos­ságára, önmagunk kérve azt, hogy beleegyezését egész alapos, megfelelő tanulmányozása, minden irányban való tájékozás szerzése után adja meg, és egész alapos, biz­tos reményem van arra, hogy ez legközelebb meg fog történni, ha pedig nem történik meg, akkor, csak is­métlem, ismerni fogom kötelességemet. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A Ház a hétfői munkarendet az elnök propozíciója értelmében állapítja meg. Ezután a közoktatásügyi miniszter válaszol Okolicsá­­nyi László interpellációjára a tanítói javadalmak kideríté­sét illetőleg. Gróf Csáky Albin közoktatásügyi miniszter kijelenti, hogy nem azért vetette fel a kataszteri tiszta jövedelmet, hogy ennek alapján állapíttassák meg a nyugdíj, hanem hogy biztos alap álljon rendelkezésre, melyből kiindulva lehessen a tanító tiszta jövedelmét megállapítani és pedig olyformán, hogy ezt a kataszteri tiszta jövedelmet össze­vetik az eddigi bevallásokkal. Vidékenkint aztán megálla­pítják azt, hogy micsoda percentuális összegnek a hozzá­adásával lehet a legigazságosabban a jövedelmet megál­lapítani. Okolicsányi László köszönetet mond a megnyugtató válaszért. A Ház tudomásul veszi a miniszter válaszát. Perczel Dezső rövid indokolás kíséretében a követ­kező interpellációt intézi a földmivelésü­gyi miniszter és ál­­tala az összkormányhoz: 1. Mily indokból bocsátotta ki folyó évi július hóban a kormány a takarmánykiviteli tilalmat? 2. Tekintve, hogy azóta 2 és fél hó folyt le, minő hatását tapasztalta ezen intézkedéseknek közgazdaságunk valamint főképp mezőgazdaságunkra nézve ? 3. Az eddigi tapasztalat és az eddigi beszerzett részletes adatok alapján, mi a kormány szándéka e rész­ben a jövőre nézve? Az interpellációt kiadják a földművelésügyi mi­niszternek. Elnök: A hétfői ülés napirendje meg lévén álla­pítva, az ülést bezárom. Az ülés vége délelőtt 10 óra 45 perckor. BELFÖLD: A király és a polgári házasság. Wekerle miniszterelnöknek, egy bécsi telefonjelentésünk szerint, ma küldték le a kabinetirodából az értesítést, hogy a király hozzájárult ahhoz, hogy a polgári házasság­ról szóló törvényjavaslatot a parlament elé terjeszsze. Wekerle ma este Bécsbe ment, hogy a királynak megköszönje hozzájárulását. A hercegprímás a Pável-ügyben. Va­szary Kolos hercegprímás tegnap terjesztette be gróf Csáky Albin kultuszminiszterhez a Pável-Pituk ügy­ben jelentését, amely tizenkét pontba van foglalva. A bihari raj főispán. A hivatalos lap mai száma a következő királyi kéziratot közli: Magyar belügyminiszterem előterjesztésére báró D­óry József, Biharvármegye és Nagyvárad város főispánját, ezen állásától hű és teljes buzgósággal teljesített szolgálata elismerésével saját kérelmére felmentem s az ekként megüresedő főispáni állásra Beöthy László országgyűlési képviselőt nevezem ki. Kelt Bécsben, 1893. évi szeptember hó 23-án. Ferenc József, s. k. Bseronymi Károly, s. k. Beöthy László, Bihar vármegye új főispánja, 1860. június 4-én született Hencidán. Apja Beöthy Andor bihari alispán. Középiskoláit s jogi tanulmányait Nagyváradon s Pozsonyban végezte. Miután a jogi tudomány doktori ok­levelét a budapesti egyetemen megszerezte, két évre kül­földre utazott és Párisban, Bécsben és Berlinben hallgatta a jelesebb tanárokat. 1885-ben mint aljegyző Biharmegye szolgálatába lépett, ahonnan 1890. májusban az élesdi ke­rület szabadelvűpárti programmal országgyűlési képviselő­jévé választotta. 1892-ben újra mandátumot kapott s tagja lett a mentelmi és véderőbizottságnak. Nagyváradi levelezőnk távirata szerint e főispáni kinevezés már leérkezett Biharvármegye közönségéhez s a lakosság körében örömöt keltett. A hivatalos beiktatás az októberi közgyűlésen lesz. Báró Döry Józseftől, a nyu­galomba vonuló főispántól ma búcsúzott el a megye tisztikara. A szabadelvű párt értekezlete. Az országgyűlési szabadelvű pártnak holnap, vasárnap este 7 órakor értekez­lete lesz, melyen a Tisza-szabályozás és a Ferenc-csatorna tiszai torkolatának áthelyezésére vonatkozó törvényjavas­latot fogja tárgyalni, és az újonnan szervezett 21 tagú bizottságba, a­melyet a mezőrendőrségi javaslat tárgyalá­sára küldtek ki és az egyéb bizottságokba a párt részéről választandó tagokat fogja kijelölni. Nikolics Sándor lemondása. Nikolics Sán­dor, Versec és Pancsova szabad királyi városok fő­ispánja, mint tudósítónk telegrafálja, rövid idő múlva lemond főispáni állásáról, és nyugalomba vonul. Visz­­szavonulásának oka betegeskedésén kívü­l főképp az, hogy teljesen beleunt az örökös nemzetiségi küzdel­mekbe. Utódjául Deschán Akhill temesi alispánt és Mihalovich Ödönt, Torontál megye árvaszékének elnö­két emlegetik. Valóbbszínű azonban, hogy Joannovics István országgyűlési képviselő, Dungyevszkinek, a Délvidék nábobjának veje, foglalja el Nikolics helyét. Annyival inkább valószínű ez, mert e nemzetiségi városokban Joannovics, mint szerb származású em­ber, sokkal könnyebben boldogul, mint akár Desd­án, akár Mihalovich. Megyék és városok.­ ­ (Hontmegye és a nemzetiségi kérdés.) Hont­vármegye e hónap 28-án tartotta rendes közgyűlését, mely­nek kiváló érdekeltséget kölcsönzött az elnöklő főispán, báró Zieszner Ervin megnyitó beszéde. A főispán részlete­sen foglalkozott a nemzetiségi kérdéssel, valamint a me­gyében inaugurált kultúrpolitika feladataival. A főispán beszéde olyan hatással volt a nagy számban jelenlevő bi­zottsági tagokra, hogy közülök mindazok, a­kik még nem voltak tagjai a Felvidéki Magyar Közművelődési Egye­sületnek, kettő kivételével, a­kik mint nemzetiségi ellenzék ismeretesek, azonnal beléptek az egyesületbe. Az alispán jelentésében előadta, hogy a Narodnic Hlasnik című turóc-szent-mártoni lap, mely huzamosabb idő óta már a hontmegyei hazafias tót lakosságnak fölizgatá­sára is törekszik, újabban azt híresztelte, hogy az alispán a tót nyelvnek használását a templomokban és iskolákban megtiltotta. A gyűlés a jelentés meghallgatása után elha­tározta, hogy e híresztelésnek valótlanságát alkalmas mó­don közhírré téteti, s egyúttal fölhatalmazta az alispánt, hogy a cikk szerzője ellen a megtorló törvényes lépéseket megindíthassa. Szóba került ezután Nógrád megye körlevele, mely a képviselőházhoz intézendő feliratban a tót és oláh lapokra és más sajtótermékekre az előleges cenzúra behozatalát kéri. A közgyűlés nem pártolja a feliratot, mert azt a jog­­egyenlőség és szabadelvűség alapelveibe ütközőnek, de azon­kívül még célszerűtlennek is tartja. Általános helyesléssel fogadta el ellenben az alispánnak azt az indítványát, hogy a szabályrendeletileg megállapított táncengedélyi díjakat ezentúl a F. M. K. E. hontvármegyei fiókjának rendelkezé­sére bocsássák.­­ (A főrendiház reformja.) Debrecen város kör­levele a főrendiház reformja iránt, ma került tárgyalásra Hontmegye közgyűlésén. Az átiratot a közgyűlés egysze­rűen tudomásul vette.­­ (Az élesdi mandátum.) Beöthy Lászlónak Bi­harmegye főispánjává való kinevezése következtében tud­valevőleg az élesdi kerület megüresedett. Eleintén úgy ter­vezték, hogy a kerületben Dajáry Ödönt léptetik föl je­löltnek. Most, mint nagyváradi tudósítónk telegrafálja, ettől a kombinációtól elállottak, s a szabadelvű párt jelöltje a kerületben Telegdi József lesz.­­ (Változás a szentszéknél.) Zoványi Mihály, a fővárosi szentszék jegyzője, már a múlt hóban egészség­­ügyi okokból állásától való felmentését kérte a hercegprí­mástól. A prímás nem szívesen egyezett be a kérésébe, de megokolásánál fogva mégis elfogadta lemondását és Imely község plébánosává nevezte ki. Utódjául Haiczel Kálmán érseki szertartót emlegetik.­­ (Egyházkerületi közgyűlés.) Fabiny Teofil kerületi felügyelő és Sárkány Sámuel püspök kettős el­nöklete alatt az evangélikusok bányakerületének ma Buda­pesten rendes közgyűlése volt. Ezt a közgyűlést már az uj zsinati törvények alapján hívták össze és éppen ezért Fabiny megnyitó beszédében jelezte ennek a közgyűlésnek a jövőre mélyen kiható nagy fontosságát. Majd áttérve a pánszláv mozgalmakra, hangoztatta, hogy a kerületnek nem szabad megengedni, hogy jogosulatlan nemzetiségi aspirációk és küzdelmek az egyházi életben tért foglal­janak. Ezután áttér a zsinati törvények végrehajtásának módozataira. Szükségeseknek mondja nemcsak az esperes­­ségek, hanem a kerületek új beosztását is. A kerületek uj beosztásával válnék lehetővé, hogy a magyar állam egysé­gének eszméje, mely az egyház egyetemét lelkesíti, minden kerületben tért foglaljon. Az egyházpolitikai kérdéseket is érintette. Fabiny a kormány álláspontját helyeselte, de hangoztatta, hogy az egyház állami dotációjának emelése nélkül az egyház nyu­godtan nem tekinthet a jövőbe. Pulszk­y Ágost terjesztette elő ezután indítványát, javasolva, hogy vegyék revízió alá az ágostai hitvallású evangélikus egyház terület­i népesség szerint való beosz­tását. Az egyházkerület indítványozza az egyházegyetem­nek, hogy bizottságot küldjön ki, mely a kerületek új, végleges beosztása és ezzel kapcsolatban az egyház­megyék népességszám és adminisztrácionális terhek szerint való arányosítása iránt indítványt terjeszszen elő, hogy azokat még a zsinati megbízás lejárta előtt a zsinat elé terjeszthessék. A kerületi közgyűlés az indítványt egyhangúlag el­fogadta. Ezután Zsilinszky Mihály esperes felügyelő tett in­dítványt az államsegély fölemelése iránt. Indítványozza, hogy az egyetemes gyűlést kérjék föl, hogy ez iránt a kormányhoz és a törvényhozáshoz memorandumot intézzen. Händel Vilmos, Haviár Dániel és az elnök hozzászó­lása után az indítványt elfogadták. Ezután a folyó ügyekre tértek át. Az ülést hétfőn folytatják. KÜLFÖLD. Sándor cár és a párisi gróf. A látogatás, melyet a párisi gróf fiával, az orleansi herceggel a napokban Sán­dor cárnál Fredensborgban tett, valóságos politikai ese­ménynyé kezdi magát kinőni. Berlini lapok igen hosszadal­­masan foglalkoznak vele, sőt a Kreuz-Zeitung Párisból azon értesítést veszi, hogy az esemény nagyon lehan­golta a francia politikai köröket. És ez hihető is, ha igaz a párisi gróf lapjának, a Matin-nek az a híre, hogy a cár nemcsak fogadta a grófot és fiát, hanem a tiszteletekre adott udvari ebéden fel is köszöntötte a trónkövetelőt. Ber­linben azt is tudni akarják, hogy Sándor cár ez idei fre­­densborgi időzése alkalmával egyáltalán nem csinált titkot abból, hogy meleg rokonszenvet táplál az Orleans-család iránt. Bizalmas környezete előtt a cár azt is kijelentette­­hogy az Orleans-család királyi trónjának visszaállítása az ő leghőbb vágyai közé tartozik. Berlinben a cár magavi­selete nem kelt csodálkozást, mert ott régóta tudják, hogy a cár első­sorban azért kacérkodik Franciaországgal, hogy az Orleánsok érdekeit előmozdítsa. Mindez azonban mese­beszéd. Először is nem igaz az, hogy a cár valaha valami rokonszenvet mutatott volna az Orleánsok iránt. Sőt az ellenkező igaz : III. Sándor cár inkább nagyatyja, Miklós cár hagyományainak benyomása alatt áll, ki 1830 után el sem akarta Lajos Fülöp királyt ismerni. Másod­szor oly együgyünek Sándor - cárt mégsem lehet tartani, hogy azt higyje, hogy a francia republikánusok az ő

Next