Pesti Napló, 1894. január (45. évfolyam, 1-31. szám)

1894-01-01 / 1. szám

1. szám. Budapest, hétfőn ------------.-n, ---------——........................ bennünk. Örömmel ragadjuk meg az alkalmat arra, hogy úgy a magunk, mint távol levő barátaink nevében is kifejezzük azon tiszteletet, szeretetet és ragaszkodást, melyet irántad oly mélyen és melegen érzünk. Jól tudod te azt, hogy azok az érzelmek, melyeket tolmácsolni sze­rencsés vagyok sem hizelgésből, sem önzésből, sem pilla­natnyi felhevü­lésből nem származnak. Gondolkodó, és ön­érzetükre büszke férfiak nyújtják azokat, kik évek hosszú során át és nehéz küzdelmekben ismerték meg nagy és nemes tulajdonaidat és tisztán látják, hogy tetteidbe és elhatározásaidba nem vegyülnek bele semmi olyan mozza­natok, amelyek az erkölcsi szempontok legszigorúbb kriti­káját és e kritikának tűzpróbáját ki nem állhatnák. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Megállani azon a helyen, ahová egyéni és hazafm­i erényeid emeltek a mai önző és cinikus világban, ezeknek a legyez­­getése vagy kielégítése nélkül nem könnyű dolog. Különö­sen nehéz akkor, amidőn a célok kitűzésében ábrándok után futni, az eszközök megválasztásában pedig a szenve­délyeket felkavarni nem akarod. Sőt mindkettőben meg akarod őrizni azon bölcs határokat, ameddig nemzeted jogainak, szabadságainak, anyagi érdekeinek és államiságá­nak megvédésében, a nemzet erőinek túlbecsülése nélkül és viszonyainak mérlegelése mellett elmenned lehet és kell is. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Hiszen hivatásod és dicsőséged éppen abban áll, hogy a nemzetet ébren tartod, anélkül, hogy szen­vedélyeit szolgálnád, jó tulajdonságait ápolod anélkül, hogy gyengeségeivel kacérkodnál. (Élénk helyeslés és tet­szés. Bátran megy előre, anélkül, hogy szédelegnél és a nemzeti követelmények terén szilárdan megállód helyedet anélkül, hogy az igazság egyensúlyát elvesztenéd. (Hosz­­szantartó éljenzés.) Hivatásod és dicsőséged abban fekszik, hogy nemzetedet egyoldalú érdekek harcától és amaz önző eljárásról, mely egyéni hiúságnak, egyéni dicsőségnek ki­elégítése fejében a szempont jogait fel akarja áldozni, óv­jad, tartóztassad. (Élénk helyeslés.) Fontos kérdések fognak legközelebb is a törvény­­hozás elé kerülni, melyek megoldásra várnak. Értem ezek alatt az egyházpolitikai kérdéseket, melyek immár konkrét javaslatok alakjában feküsznek előttünk. Nem lehet célom, különösen nekem, mint pártelnök­nek, hogy e pillanatban ezen javaslatokkal foglalkozzam. Mert bármily nervózus legyen , is, a közvélemény, ne­künk mint komoly törvényhozóknak a nemzet erköl­csi lét alapjait oly közelről érdeklő kérdésekben mint ezek csak a komoly megfontolás útján lehet haladni és tanácskozásaink, melyek közelebb e kérdésekben fel fog­nak merülni, lesznek hivatva arra, hogy álláspontunkat vég­legesítjük. Nem kétlem azonban, hogy ezekben a kérdésekben is meg­fogjuk találni azt a helyes utat, melyet nemzeti szükségeink felismerése elénk szab, és a netalán eltérő felfogások tiszteletben tartása mellett még találandjuk a megoldásnak azt a hely­es módját, melyet a gondolk­ozó köz­vélemény és a haza érdekei tő­lünk méltán követelnek. Megkövetelnek akkor is, ha mint nem kétlem, a javaslatok alapelveivel a párt majdan a végleges elha­­rozásnál egyet fog érteni. Utalva és kötelezve vagyunk tehát arra, hogy ama izgatott jelenségek közepette, me­­lyekkel a közvélemény e kérdéseket kíséri, bennünket csak a nyugodt megfontolás és azok az érdekek vezessenek, melyek a haza fejlődését tűzték ki legfőbb célul és melye­ket mellőzni az ország javát és a nemzet érdekeit tekintve, nem szabad és nem lehet. Ezen kérdésekben is, tőled csak a helyes irányok megjelölését várjuk. Mert te vagy az, aki megtanítottál bennünket arra, hogy midőn nehéz elhatározások előtt állunk, meggyújtod a fáklyát és fényével megvilágítod az utat, amelyen haladnunk kell és amely haladás útjába akadályokat gördíteni súlyos hiba lenne. (Élénk helyeslés.) Éppen ez az, ami bennünket körülötted csoportosít és ami érzelmeinket vezérli ak­kor is, amidőn azt kívánjuk, hogy az ég teljes áldását adja életedre, egészségedre és műkö­désedre. (Hosszantartó élénk éljenzés­) Általános figyelem kisérte ezután gróf Apponyi Al­bert beszédét, mely egész terjedelmében a következő: Igen tisztelt barátaim! Fogadjátok min­denekelőtt hálámat azért a meleg, mindnyája­tok nevében elmondott és mindnyájatok szívé­ből fakadt üdvözlésért, melyet tisztelt pártelnö­künk hozzám intézett. Én is az évforduló alkalmával el vagyok telve az üdvkívánatokkal, melyeket első­sorban magához a hazához és magához a nemzethez intézek. Én azt kivánom ennek a nemzetnek, hogy érje el törvényekben gyökeredző közjogi, állami ön­állóságának mindazon attribútumait, amelyek meg­illetik; azt kivánom ennek a nemzetnek, hogy érje el a nemzeti egység konszolidációját, hogy megmenekül­jön a felekezeti gyűlölködéseknek és a nemzetiségi izgatásoknak ama bajaitól, melyek testén rágódnak és ha továbbharapódznak, lelkét, szivét is megmér­gezhetik. V ügy van! ügy van! Élénk helyeslés és tetszés.) Kívánom ennek a nemzetnek, hogy a tovább­fejlődésnek minden akadálya ekképp el lévén hárítva, az anyagi és szellemi megerősödés terén előre halad­­jon, egészségesen és a helyes irányban, megtörhetet­­lenü­l. (Élénk éljenzés és tetszés.) Hogy a következő év mindezeknek az óhajtá­soknak megvalósulását hozza, az talán kissé merész kívánság volna; de hozhatja azt, hogy ezen óhajtások megvalósulásához közeledjünk, azonban hozhatja azt is, hogy azoknak megvalósulásától távolodunk. És a mi feladatunk az, hogy a nemzetnek mindezt a jót, az ahhoz való közeledést ne csak kívánjuk, hanem mint a nemzet életének működő tényezői, azt tetteinkkel elő is segítsük. (Elénk he­lyeslés és tetszés.) És ezért vagyok hálás azért a bizalomért, a­melylyel éveken át kisérni kegyesek voltatok és e bizalomnak mostani nyilvánulásáért, ezért mondok köszönetet szilárd ragaszkodástokért ehhez a párt­kötelékhez, ehhez a zászlóhoz, amely sok dicső csatá­ban volt már s amely igen sok eredményt hozott, ha nem is nekünk, de az országnak, a nemzetnek. (Élénk helyeslés, tetszés és éljenzés.) Ezért mondok neked köszönetet és érzem irányo­tokban a hálát különösen ma, mert nekem erre a bizalomra ma nagyobb szükségem van, mint valaha és legmélyebb meggyőződésem szerint a nemzet nagy érdekeinek erre a pártra, ennek a pártnak önérzetes, erélyes, szilárd magatartására szintén nagyobb szük­sége van, mint valaha. (Élénk helyeslés.) Mondják ugyan sokan és hiszik is néhányan, hogy a kormány annyi sikert ért el és oly nagy­mérvű és dicső reformtevékenységnek útján van, hogy ellenzéki pártnak ma nincs is egyéb teendője, mint a zászlót bevonni és csak a diadalmasan előrehaladó kormány zsámolya elé letenni. Mondják sokan és hiszik is néhányan, hogy a kormány egyházpolitikája le fogja csendesíteni a fe­lekezeti viszályokat, véget fog vetni a vallási harc­nak ebben az országban. Hiszik, hogy csitító nemze­tiségi politikája által meg fogja szilárdítani a nem­zeti egységet és mondják, hogy reformpolitikájában felkarolt mindent, amit mi programmunkban fölvet­tünk, úgy­hogy tehát reánk nincs többé szükség. Sőt még nemzeti követelményeink az ország közjogi állá­sának megvalósítása érdekében programmunkba fölvett követeléseinket is részben magáévá tette, részben a megvalósítás útjára hozta, részben pedig akképp be­szél, hogy el ne vegye a reményt a hívőktől, hogy amit még programmjának körébe föl nem vett, azt föl fogja venni holnap. Én tisztelt barátaim óva intelek benneteket,­­ vagyis inkább nem benneteket, kiknek erre szü­kség­­tek nincsen, hanem azokat, akik a politikai hely­zetre nézve talán kevesebb tájékozottsággal bírnak és akikhez az itt elmondott szavak a sajtó köz­vetítése útján szintén eljutnak, óva intem ama jóhiszemű közönséget, mely minket eddig támo­gatott és mely az előbb említett híresztelések által ne talán megingattathatnék; óva intem az ily illú­zióktól és tévedésektől. (Igaz! Úgy van!) Mert illúzió és tévedés ez a felfogás az egész vonalon. Lássuk az aktuális kérdéseket rendre, és kezdjük az egyház­­politikán. A mi tisztelt barátunk !-Zovánszky Nándor azt mondotta, hogy az egyházpolitikai javaslatoknak bí­rálatába és mérlegelésébe még idő előtti bemenni, ezt fönn kell tartani a közös megbeszélés, a közös ta­nácskozás idejére. Ezt követeli a párt iránt való ildom és kötelesség. Ez tökéletesen igaz. Én e te­kintetben az ő kijelentéseit csak egygyel toldom meg. Kétséges lehet ebben az országban a jelenlegi kormány javaslatainak sorsa; kétséges lehet az, vajjon azok törvényerőre emelkednek-e, vagy sem. De előttem alig kétséges, hogy ha azok jelen alakjukban és min­den további biztosíték nélkül törvényerőre emelked­nek, ak­kor a kérdések azoknak törvényerőre emelke­dése által befejezve nem lesznek, hanem a végrehajtás stádiumában újabb és az eddigieknél is talán súlyo­sabb zavaroknak fognak utat nyitni. (Igaz! "ügy van!) Mindebből mi következik, tisztelt barátaim ? Az következik, hogy váljék bár törvény a kormány javasla­taiból vagy nem, amit én a kormányra nézve döntő, de a nemzeti szabadelvűség ügyére nézve igen másodrendű kérdésnek tekintek. (Élénk helyeslés. Igaz! Úgy van!) — mert abban kétség nem lehet, hogy az egy­házpolitikai kérdéseknek megoldása csak szabadelvű irányban eszközölhető — váljék tehát azokból tör­vény vagy nem, nekünk ezen a téren, önállóan meg­oldandó feladataink fognak maradni. És ezen feladat megoldására nem fogok más alapra vállalkozni, mint ama kijelentéseim alapján, melyeket részint az or­szággyűlésen, részint választóim előtt, részint pártgyű­­léseken tettem. (Élénk helyeslés.) E kijelentésekből sem levonni, sem azokhoz hozzáadni valóm nincs, mert amint az országgyűlésen megindulandó vitáknál alkalmam lesz azokra bővebben visszatérni, ezt újabban beigazolni, azoknak minden egyes tétele át volt gondolva; azok a maguk összességében organikus egészet képeznek, mely nem indult ki párttaktikából és a liberalizmus csillogásával egymásra­ licitálásából, (Zajos helyeslés és tetszés) hanem a nemzet összes társadalmi ténye­zőinek, az állami szervezet teljesítési képességének gondos átfontolásából és annak a mérlegeléséből: Versate diu, quid voleant humeris, quid feixe recusent. (Élénk helyeslés és tetszés). Ennek folytán ezen a téren sem váltunk fölös­legessé a kormány zászlóbontása által, sőt hiszem, hogy a nemzetnek megnyugtatására, a felekezeti bé­kének helyreállítására, az állam feladatainak e téren való megvalósítására is a döntő és a végszónak ki­mondása, a végleges alkotásoknak létesítése a mi osztályrészünk fog lenni. (Élénk helyeslés és él­jenzés.) A többi belügyi reformok terén, igaz, fokozato­san elsajátították azokat a jelszavakat, amelyekben az általunk évek óta sürgetett reformok kifejezhetők. De hát a jelszavak kimondása és azok tartalmának megvalósítása közt óriás különbség van. (Úgy van! Úgy van!) Amily könnyű a jelszót kimondani, s amennyire még ennél is könnyebb azt ké­szen átvenni és elidegeníteni, (Élénk helyeslés.) épp oly nehéz a belügyi refom­politikának a jogállam kö­vetelménye szerint igazán testet adni. (Éljenzés és tetszés.) És én nem habozom kijelenteni, hogy ha csoda nem történik, akkor lélektani lehetetlenségnek tartom, hogy a jelenleg uralkodó párt köréből ezeknek a reformkérdéseknek olyan megoldása létesülhessen, amely a jogállam követelményeinek valóban megfelel. (Élénk helyeslés.) Megmondom, miért tartom ezt lélek­tani lehetetlenségnek. (Halljuk! Halljuk!) Vissza kell pillantanom arra az időre, amidőn a szabadelvű párt megteremtője és ma is lelke, Magyar­­országnak hosszú éveken át volt miniszterelnöke, Tisza Kálmán a hatalom külsőségeitől megvált. Az ezt megelőző hullámzó korszakban, a rekonstruált Tisza­­kabinet korszakában, midőn a rekonstruált Tisza­­kabinet a mi reformprogrammunk egy részét a ma­gáénak vallotta, többször fejtettem ki a Ház előtt, hogy minden egyéni tiszteletem mellett azon férfiú iránt, aki akkor az általa másfél évtizeden át köve­tett politika ellenkezőjének megvalósítására vállal­kozott — nem vonva kétségbe ebbeli szándékának becsületességét — lélektani lehetetlenségnek tartom, hogy egy államférfiú avval ellenkező politikát, amivel egyénisége össze van forrva, megvalósíthasson. (Élénk helyeslés.) Midőn pedig Tisza Kálmán tényleg megvált a hatalom külsőségeitől, akkor egy ideig remélni lehe­tett, hogy a szabadelvű párt új vezérek alatt, akik nem voltak annyira engageálva a múlt korszak tradíciói­ban, talán új utakat is talál magának. De az utóbbi éveknek ama kínos vergő­dése, amelynek tanúi vol­tunk, bebizonyította, hogy a­mi lélektani lehetetlen­ség volt ama pártnak megalkotójára és másfél évti­zeden át volt vezérére nézve, lélektani lehetetlenség marad magára a pártra nézve is. (Élénk helyeslés és tetszés.) Bebizonyult, hogy az a párt nem képes ma­gát emancipálni a párturalmi politikának tradíciói alól; bebizonyult, hogy csak a név változott, csak a ruha más, a p­oitika, a szellem ugyanaz maradt, (úgy van! Úgy van!) és hogy egészen konkrét mó­don fejezzem ki magam: a belügyi reformokban a jogállam posztulátuma első­sorban éppen az, hogy a párturalom kinövései ellen, a választásoknál és az ad­minisztráció kezelésében biztosítékok szereztessenek. Ez a leglényegesebb feladata a belügyi reformoknak. (Élénk helyeslés.) Már most hogyan várhatjuk a fel­adat teljesítését egy oly politikai közösségtől, a­mely­nek egész lelkét eltölti az a vezérszempont, hogy a saját párturalmát, ha lehet, örökre biztosítsa. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés és tetszés.) Nemzeti követelményeink terén pedig a magyar udvartartás valamely módjának megvalósítását ígéri, hirdeti a kormány, s némely előkészítő lépés ez irány­ban már megtörtént. Hogy mi lesz ebből, hogy a nemzet eme jogos igénye minő terjedelemben és minő módon fog megvalósulni, azt még nem tudom. De nemzeti követelményeink közt nem ez a legfontosabb, hanem az, amire az apropriáció alkal­mával mondott beszédemben céloztam, tudniillik: Ma­gyarország nemzeti egyénisége kifejlődésének azon leglényegesebb posztulátuma, hogy a magyar ka­tonaság ne képezzen idegen testet ennek a nem­zetnek szervezetében, hogy a magyar nemzeti szel­lem abba a zárt testbe is behatoljon. Ennek meg­valósulására irányuló legszerényebb követelményeink pedig mintegy fal előtt állanak, ahol azt a rideg vétót vetik élénkbe, melynek képviseletére a jelen­legi kormány éppúgy vállalkozott, mint elődei. (Igaz! ügy van!) Így tehát, tisztelt barátaim, az egész vonalon azt látjuk, hogy aminek megoldására a kormány vál­lalkozott, az, hogy kellő szellemben megvalósítsa, az előzmények után felette valószínűtlen, lélektanilag majdnem lehetetlenség. És amire vállalkozik, az nem is elég, mert a nemzeti követelések leglényegesebb­jének megvalósítására nem vállalkozott. Ebből az következik, hogy igenis, a mi műkö­désünk némileg egy új epokába, egy új érába lépett és csak ennyiben változott helyzetünk és hivatásunk. Eddigi éránknak befejezését képezi az a jelenség, hogy azok az eszmék, melyeket mi éveken át hirdet­tünk oly erővel hatoltak be a köztudatba, hogy ellen­feleink csupán azok látszatának elidegenítése által vélik magukat fönntarthatni, ezzel bizonyságot szol­gáltatva annak az igazságnak, mely a mi törekvé­seinkben rejlett, annak a hatalomnak, melyre azok a köztudatban emelkedtek. (Hosszantartó élénk he­lyeslés.) Most következik működésünknek második epo­­kája. És ez talán nehezebb, ez talán szubtilisebb, en­nek a közönséggel való megértetése talán több ne­hézséggel jár, de a most keletkező feladatok teljesí­tése talán még fontosabb, mint az eddigieké. Gondoskodnunk kell arról, hogy a tőlünk elide­genített és h­ivatatlan kezekbe jutott eszmék keresztül­vitelükben meg ne hamisíttassanak, s hogy a puszta jelszó föl ne legyen használható arra, hogy a szüksé­ges átalakítások lényege elől menekülhessenek. (Zajos he­lyeslés.) Ezért tisztelt barátaim azt hiszem, teljes okom és jogom van benneteket arra kérni, hogy ezen, mindnyá­junk által szeretett és annyi éveknek néha nehéz küzdelmeinek, de mindenkor becsülettel megvívott har­cainak emlékei által drágává vált pártkötelékhez az eddiginél is nagyobb szeretettel és buzgósággal ragasz­kodjatok. (Zajos éljenzés.) Hogy e párt hivatásának érzésétől át legyetek hatva, hogy ez egy nagy, nemes nemzeti hivatás betöltése, amelyre az eddiginél is nagyobb buzgalommal szorgoskodjatok. (Zajos éljenzés.) Engem pedig tisztelt barátaim addig tiszteljetek meg

Next