Pesti Napló, 1895. február (46. évfolyam, 32-58. szám)

1895-02-01 / 32. szám

32. szám. Budapest, péntek ____________FESTI NAPLÖ.____________ 1895. február 1. S3 amelyek miatt e kérdést előtérbe állítja, hanem tisztán didaktikai és adminisztratív szempontok. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Merész kísérletekbe és vakmerő újításokba bo­csátkozni nem fog, hanem azt tudja, hogy a magyar kul­­túra ügyének minden ágában a fokozatos fejlődés útján fog haladni, és erre nézve egyelőre csak az szolgáljon biztosításul, hogy tudja, mivel tartozik e felelősségteljes állásban hazájának, nemzetének és e nemzet legféltéke­nyebben őrzött kincsének, a magyar kultúra ügyének. (Élénk helyeslés a jobboldalon). Kovács Albert személyes felszólalása után Draku­­lics Pál naivságnak tartj­a közoktatásügyi miniszternek azt a hitét, hogy a főrendiházat le fogja fegyverezni az elvek feláldozása nélkül, csupán a szövegezés módosításá­val. Ezt feltenni a főrendiházról, mely határozottan állást foglalt a felekezetnélküliség s a keresztény hitről a zsidó hitre való áttérés ellen — nem lehet. Kikel a választási visszaélések ellen s konstatálja, hogy e visszaélések épp a belügyminiszter kerületében történnek, akinek hivatása volna a választások tisztaságát megőrizni. Sürgetve a katolikus autonómia megvalósítását, szól azon önkormány­zati jogok megsértéséről, melyekkel törvény szerint a szerb egyház bír. Nagy sérelemnek tartja, hogy a kormány nem engedte meg a szerb kongresszus összehívását. Nem tartja helyesnek a kabinet nemzetiségi politikáját sem, amely a nemzetiségeket csak a nemzet ellen provokálja a harcra. Aabóth János csatlakozik azokhoz, amiket előtte szóló a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag mondott. A kor­mány szerinte minden érdeket feláldoz kor­cespolitikájának. Azt mondják, hogy az 1848-iki törvényhozás befogadta a népet az alkotmány sáncaiba. Ez csak frázis. Milliókra rúg azok száma, akik nem bírván szavazattal, a parla­mentben nincsenek is képviselve. Ezzel nem azt akarja mondani, hogy ő hive volna az általános szavazati jognak, de a mai állapotokat sem tartja egészségeseknek. Magyar­­országon a parlamentarizmus meg van hamisítva s az uralkodó párt a maga érdekeinek mindent aláren­del. A nemzetiségi kérdést erőszakkal nem tartja megoldhatónak, hanem igen­is úgy, hogy a nemzetisé­gekben minden eszközzel fokozni kell a hazaszeretetet. Ajánlja a közoktatásügyet a kormány figyelmébe, a köz­oktatási állapotok stagnálásáért azonban nem vádolja a kormány elődeit sem, mert nagyobb, dicsőbb, magasztosabb ügygyei­ voltak elfoglalva, szervezniük kellett a valláshá­borút. (Élénk derültség jobbról.) A központi igazgatás első címének első tételét a Ház többsége megszavazza. Holnap következik a költségvetés részletes tár­gyalása. Ülés vége kettőkor. BELFÖLD. Minisztertanács. Ma délután hosszabb mi­nisztertanács volt. Gróf Zichy Nándor és a mozgó tőke. A Magyar Hírlap arról értesül, hogy gróf Zichy Nán­dor levelet intézett Andrássy Aladár grófhoz, mint a Magyar Hitelbank elnökéhez, amelyben tudatta vele, hogy a mai nappal lekössön a banknál viselt igaz­gatói állásáról. Gróf Zichy, írja laptársunk, azzal okolja meg ezt az elhatározását, hogy mint a néppárt programmjának egyik, mondjuk, értelmi szerzője, kö­telességének tartja a bank igazgatóságából kilépni, miután a néppárt programmjának szelleme értelmében már a napokban megindítja a tőke elleni harcot. Eddig a dolog egészen rendben volna, mert hát gróf Zichy Nándor szabad ura akaratának s ha tet­szik, lemondhat egy banknál viselt tisztéről, nekünk legfeljebb egy megjegyzésünk van rá meg egy kér­désünk. A megjegyzés az, hogy a gróf urnak egy kicsikét nagyon későn jutott eszébe, hogy ő nem részesedhetik egy mozgó tőkével dolgozó pénz­intézetnek a hasznában. Mert a gróf úr azoknak az éveknek a hosszú során, amelyek alatt a banknak igazgató-tanácsosa volt, sok-sok tízezer forintot sze­dett fel tant­eme­k fejében ettől az intézettől. Ha már most gróf Zichy erkölcstelen dolognak tartja a mozgó tőke nyereségében való részesedést, azt kérdezzük: visszaadta-e azokat a nagy össze­gekre rugó tant­emeket, amelyek most nagyon égethetik a gróf úr, zsebeit és politikai mo­rálját? Eddig nem értesültünk ilyesmiről, de elvár­juk, hogy mielőtt a gróf úr az ő szeretett néppártja élén, megindítja a harcot a tőke ellen, meg fogja tisz­títani zsebeit és politikai morálját az erkölcstelen pénztől és legközelebb valamely hazafias, vagy lega­lább jótékony célnak fogja felajánlani. A gróf úr bizonyára meg fogja ezt cselekedni. A nemzeti párt értekezlete. A nemzeti párt holnap délután öt órakor értekezletet tart. Nyílt levél. — A Magyar Állam főszerkesztőjéhez. — Budapest, január 31. A kassai egyházmegye szikszói kerületének papjai e hónap 17-én nyilatkozatot tettek közzé püspökük védel­mére, akit a Magyar Állam oly kíméletlenül támadott meg vízkereszt ünnepén kibocsátott pásztorlevele miatt. A klerikálisok esthajnali újsága ezt a nyilatkozatot is az ő megszokott igazságszeretetével intézte el, aminek következtében a szikszói kerület esperese, főtisztelendő Kozora Endre forrói plébános úr most nyílt levéllel for­dul Hortoványi József országgyűlési képviselőhöz, a Ma­gyar Állam főszerkesztőjéhez s minket kért meg e levél közlésére. A legnagyobb készséggel teljesítjük a főtiszte­lendő ur kérését, lenyomtatván itt szóról-szóra a hozzánk küldött levelet, amely írójának önállóságáról és intenciói­nak tisztaságáról fényesen tanúskodik. íme, így hangzik: Nagyságos dr. Hortoványi József országgyűlési kép­viselő­ úrhoz, mint a Magyar Állam politikai napilap főszerkesztőjéhez Budapesten. Nagyságos uram! A kassai püspöki körlevél tárgyában folyó hó 17-én kerületi paptársaim névaláírásával kiadott, és minden politikai párt egy-egy orgánumában közzétett ismeretes nyilatkozatunkra a nagyságod főszerkesz­­tő­sége alatt megjelenő Magyar Állam folyó évi ja­nuár 20-iki számában válaszol . . . Előre kijelenti, hogy a nyilatkozattal „könnyen“ végezhet, ígéretét derekasan be is váltja. Előbb intenciónk tisztasá­gát, majd a nyilatkozat aláíróinak tisztaságát és füg­getlenségét vonja kétségbe, azután nyilatkozatunk gene­zisét nemes és praktikus észjárásra valló pszichológiával a haszonlesésre és az állojalitás poltronságára vezeti vissza! .... Mintha bizony fenköltebb gondolkozás, nemesebb szív és több bátorság kivántatnék ahhoz, hallgatag eltűrni, mint hurcoltatik meg és álattatik pellengére — a katolicizmus presztízsének legnagyobb sérelmével — egy végtelenül jószivü aggastyán, aki mellesleg a mi megyénk főpásztora, mint ak­kor, hogy vétót merjünk kiáltani a vakbuzgóságnak a beszá­­míthatatlanságig fokozódott tombolásával szemben — és kitenni magunkat annak, hogy az ellenfél ismert szokása szerint, argumentumok helyett szett­zeket és gyanúsításokat nyerjünk válaszul! . . . Mintha bizony a Magyar Állam nem tudná, hogy nem mi voltunk egyházmegyénkben az egyedüliek, akik eljárását elítéltük!... Mintha bizony a Magyar Állam nyilatkozatunk megjelenésekor nem tudta volna, hogy a székeskáptalan nyomban a január 15-iki ve­zércikk megjelenése után szükségesnek tartotta püs­pökét egy részvéttáviratban változatlan tiszteletéről biztosítani. — Mintha bizony a Magyar Állam nyi­latkozatunk olvasásakor nem tudta volna, hogy me­gyénk központjából egy dignitárius (a Magyar Állam nagyon szeret dignitáriusokra hivatkozni!), tehát egy dignitárius, még­pedig a papi szerénység, ájtatos­­ság és a katolikus ortodoxia valóságos mintaképe.S hozzá a Magyar Államnak huszonöt esztendős elő­fizetője, nyomban a január 15-iki kirohanás után visszaküldte a lapot , és kijelentette, hogy Magyarország szabadkőműveseinek összes aknamun­kái nem rontottak a katolicizmus nimbusán annyit, mint a Magyar Állam január 13-iki és 15-iki cikkei­vel! ... . Talán a dignitárius úr is haszonlesésből és lojalitásból küldte vissza a Magyar Állam­ot?.... És obstupuere omnes! Mióta lett bűnné a legitimista Magyar Állam szemében a lojalitás?! De h­át, mi tűrés-tagadás ?! A Magyar Állam könnyen végzett velünk ! És hogy az ő kátai cenzorságá­­nak dicsősége — és a mi blamázsunk szégyenletessége teljes legyen: miután velünk, illetve nyilatkoza­tunkkal ily módon „könnyen végzett", pro coronide méltányosnak, igazságosnak és üdvösségesnek tartja, a nyilatkozat összes aláíróit egy jellembe vágó gyanúsítással megbélyegezni akarni, azt állít­ván: ezt a nyilatkozatot aláírta az az úr is, aki két év előtt a Magyar Államban feltárta a kassai püspök urnak azon belkormányzati tényét, amelylyel egy katolikus iskolának alapítványi vagyonát minden jog és igazság ellen odaadta egy protestáns iskolának.11 Nem beszélek arról, hogy amit az a kassa-egy­­házmegyei Ephialtes feltárt, az nem feltárása, hanem elferdítése volt a „belkormányzati ténynek“: legjob­ban tudja ezt maga a Magyar Állam, amelynek ha­sábjai hozták annak idején az egyházmegyei tan­ügyi hatóság megbízottjának rektifikációját; nem firtatom azt sem, milyen világot vet a lap szer­kesztői titoktartásának megbízhatóságára és kato­likus igazságérzetére az az eljárás, amelylyel a Magyar Állam a maga Ephialtesének feje felett meg­­himbáltatja ugyan a fenyegetés damokiesi kardját, de aztán meggondolja magát, és „keresztény“ nagy­lelkűségében nem szolgáltatja ki a bűnösnek vélt egyet, inkább megbélyegzi az ártatlannak tudott tizet. Mindezzel törődjék maga a Magyar Állam! Most azonban megengedi, hogy én lehessek ab­ban a kedvező helyzetben, hogy ha úgy akarnám, a Magyar Állam­mal könnyen végezhetnék, mert kerü­letem papságának kezeim között lévő­ nyilatkozatai alapján röviden kijelenthetném: az aposztrofált so­rokban foglalt állítás egyszerűen nem igaz. Minthogy azonban én mások eljárását a keresz­tény felfogással — a becsületes jóhiszeműség szem­pontjából szoktam megítélni, minthogy — tudtommal — a Magyar Állam, bár nagyon szeret exkatedra beszélni, az infallibilitás attribútumával még nem dicsekedhetik: merem és akarom feltenni a jobbat, azt tudniillik, hogy a Magyar Állam most az egyszer jóhiszemüleg tévedett — és hogy itt az error in per­sona esete forog fenn. Éppen azért bízva Nagyságodnak, mint főszer­kesztőnek keresztény lovagiasságában, esedezem, hogy nyílt levelemnek a Magyar Állam hasábjain helyet adni méltóztassék; bízom Nagyságodnak igazságérze­tében, hogy a lap azon közegét, aki nyilatkozatunk­kal nem könnyen ugyan, hanem fájdalom, könnyel­műen végzett, oda méltóztatik utasítani, hogy jó­hiszemű tévedését bevallva, nekünk a lap hasábjain erkölcsi elégtételt szolgáltasson. Ellenkező esetben kénytelen lennék kerületi paptársaim megbízásából kijelenteni, hogy mindaddig, míg a Magyar Állam nyilvánvalóvá nem teszi, me­lyikünk az az úr,­ akire a január 20-iki számában célzott, az aposztrofált sorokban foglalt állítást min­den tényleges alapot nélkülöző — és tisztán ismere­tes nyilatkozatunk erkölcsi hatásának közömbösíté­sére irányzott misztifikációnak nyilvánítjuk. Kiváló tisztelettel maradtam nagyságodnak Forrón, 1895. január 30. alázatos szolgája Kozora Endre, kerületi alesperes. Megyék és városok. — (A törvényhatóságok és a kormány.) Nagybecs­kereki tudósítónk táviratozza: Torontál megye mai közgyű­lése egyhangúlag elhatározta, hogy az új kormányhoz bi­zalmi feliratot, a lelépett minisztériumhoz pedig búcsú­­iratot intéz.­­ Egy debreceni táviratunk jelenti, hogy a városi közgyűlés kimondta, hogy az új kormány megala­kulását örvendetes tudomásul veszi és Bánffy miniszter­­elnököt, Dániel, Wlassics és Perczel minisztereket felirat­ban üdvözli.­­ (Nyíregyháza szabad királyi város.) Nyíregy­háza képviselőtestülete, mint levelezőnk írja, legutóbbi ülé­sén huszonegyes bizottságot küldött ki, amelynek Nyíregy­házának önálló törvényhatóságú várossá való emelése dolgában két hónap alatt javaslatot kell beterjeszteni. A bizottság tagjai: Bencs László polgármester elnök, idősbb Bodnár István, dr. Meskó László és Beniczky Miksa ország­gyűlési képviselők, Somogyi Gyula, dr. Herman Ignác, Martinyi József, Majerszky Béla, dr. Ferlicska Kálmán, Básthy Barna, Kovách Dezső, Kovách Elek, Szesztay Ká­roly, Ivovách Győző, Imre János, dr. Trajtler Soma, Sütő József, Mikes József, Szobor Pál, Márkus Károly. KÜLÖNFÉLÉK. Budapest, január 21. — Személyi hírek. A király a mai kihallgatások alkalmával többek között gróf Szapáry Frigyes kamarást is fogadta. — Klotild és Mária Dorottya főhercegnők tegnap délután Bécsből Budapestre érkeztek. — József Ágost főherceg tegnapelőtt Bécsből Brünnbe utazott. — Gróf Széchenyi Miklós jáki apát, érseki titkár, néhány napra elutazott a fővárosból. — Dr. Horváth Gézát, az állami rovartani állomás igazgatóját külső tagjává vá­lasztotta. — A német császár látogatása. Vilmos német császár, mint egy berlini táviratunk jelenti, tegnap hosszabb látogatást tett Szögyény-Marich László osztrák-magyar nagykövetnél. A távirat sze­rint a látogatás a császár kegyeletének kifejezése volt az elhunyt trónörökös iránt, a trónörökös halá­lának tegnapi évfordulója alkalmából.­­ A szerb király párisban. Sándor szerb király, mint egy párisi táviratunk jelenti, édes­apjával ma a szenátus ülésén jelent meg, ahol éppen az amnesztia-javas­latot tárgyalták. A vendégek az elnök páholyában ültek s hosszabb ideig hallgatták a tárgyalást. A szenátus tagjai az érdekes tárgyalás közepette is nagy érdeklődéssel aján­dékozták meg az ifjú szerb királyt. Az ifjú király atyjá­val később a képviselőház ülésére is ellátogatott — A szerb király ma meglátogatta Hanotaux külügyminisztert, akinél egy negyedóránál tovább időzött. — Báró Eötvös József emlékezete. Az Eötvös­­alap országos tanítói egyesületnek február 2-ikán, délelőtt tíz órakor az Andrássy­ úti tanítónőképző intézetben ünnepi közgyűlése lesz, amelyen báró Eötvös József emlékezetét fogják megünnepelni. A közgyűlést a budai Pedagógium ifjúságának karéneke nyitja meg, majd Zichy Antal mondja el megnyitó beszédét. Báró Eötvös József feletti emlékbe­szédet Pekes Sándor mondja el. Az emlékbeszéd után a titkári jelentés következik az Eötvös-alap állapotáról , ezután az Eötvös-alap ösztön- és segélydíjaira hirdetik ki a pályázatot. A díszgyűlést az ifjúság karéneke rekeszti be. — Haldokló püspök. Popovics Nikanor, te­mesvári szerb püspök állapota, mint tudósítónk írja, az elmúlt éjjel oly aggasztóra fordult, hogy a püspök családja, az általunk már említett tegnap­előtti telefon-konzílium értelmében sürgősen Temes­várra hivatta Bécsből Albert egyetemi tanárt. A tanár ma oda is érkezett és a kezelő orvosokkal tanácskozott. A konzíliumban megállapították, hogy a beteg püspök életét csak úgy menthetik meg, ha üsökösödő lábát térden felül amputálják. Az operá­ciót egy temesvári orvos fogja végrehajtani. Albert tanár a konzílium után visszautazott Bécsbe. — A névtelen kösök. Érdekes kis kimutatást kap­tunk az Országos Honvédségitó Egyesület kezelő hivatalá­tól azokról a pénzbeli segítségekről, amelyekben a sza­badságharcban résztvett régi honvédek a múlt évben ré­szesültek. A kimutatás szerint nyugdíjat kapott 6753, ne­­gyedévenkint segítségben részesült 128 öreg honvéd. A nagy idők még élő részesei közül tehát 6881 kapott se­gítséget. Ezek közt van 1 tábornok, 12 ezredes, 6 alezre­des, 47 őrnagy, 182 százados, 241 főhadnagy, 306 had­nagy, 460 őrmester, 1131 tizedes és 4494 közhonvéd. Az egyesület az összes nyugdíjakra, segélyekre és irodai

Next