Pesti Napló, 1895. február (46. évfolyam, 32-58. szám)
1895-02-01 / 32. szám
32. szám. Budapest, péntek ____________FESTI NAPLÖ.____________ 1895. február 1. S3 amelyek miatt e kérdést előtérbe állítja, hanem tisztán didaktikai és adminisztratív szempontok. (Helyeslés a jobboldalon.) Merész kísérletekbe és vakmerő újításokba bocsátkozni nem fog, hanem azt tudja, hogy a magyar kultúra ügyének minden ágában a fokozatos fejlődés útján fog haladni, és erre nézve egyelőre csak az szolgáljon biztosításul, hogy tudja, mivel tartozik e felelősségteljes állásban hazájának, nemzetének és e nemzet legféltékenyebben őrzött kincsének, a magyar kultúra ügyének. (Élénk helyeslés a jobboldalon). Kovács Albert személyes felszólalása után Drakulics Pál naivságnak tartja közoktatásügyi miniszternek azt a hitét, hogy a főrendiházat le fogja fegyverezni az elvek feláldozása nélkül, csupán a szövegezés módosításával. Ezt feltenni a főrendiházról, mely határozottan állást foglalt a felekezetnélküliség s a keresztény hitről a zsidó hitre való áttérés ellen — nem lehet. Kikel a választási visszaélések ellen s konstatálja, hogy e visszaélések épp a belügyminiszter kerületében történnek, akinek hivatása volna a választások tisztaságát megőrizni. Sürgetve a katolikus autonómia megvalósítását, szól azon önkormányzati jogok megsértéséről, melyekkel törvény szerint a szerb egyház bír. Nagy sérelemnek tartja, hogy a kormány nem engedte meg a szerb kongresszus összehívását. Nem tartja helyesnek a kabinet nemzetiségi politikáját sem, amely a nemzetiségeket csak a nemzet ellen provokálja a harcra. Aabóth János csatlakozik azokhoz, amiket előtte szóló a nemzetiségi kérdésre vonatkozólag mondott. A kormány szerinte minden érdeket feláldoz korcespolitikájának. Azt mondják, hogy az 1848-iki törvényhozás befogadta a népet az alkotmány sáncaiba. Ez csak frázis. Milliókra rúg azok száma, akik nem bírván szavazattal, a parlamentben nincsenek is képviselve. Ezzel nem azt akarja mondani, hogy ő hive volna az általános szavazati jognak, de a mai állapotokat sem tartja egészségeseknek. Magyarországon a parlamentarizmus meg van hamisítva s az uralkodó párt a maga érdekeinek mindent alárendel. A nemzetiségi kérdést erőszakkal nem tartja megoldhatónak, hanem igenis úgy, hogy a nemzetiségekben minden eszközzel fokozni kell a hazaszeretetet. Ajánlja a közoktatásügyet a kormány figyelmébe, a közoktatási állapotok stagnálásáért azonban nem vádolja a kormány elődeit sem, mert nagyobb, dicsőbb, magasztosabb ügygyei voltak elfoglalva, szervezniük kellett a vallásháborút. (Élénk derültség jobbról.) A központi igazgatás első címének első tételét a Ház többsége megszavazza. Holnap következik a költségvetés részletes tárgyalása. Ülés vége kettőkor. BELFÖLD. Minisztertanács. Ma délután hosszabb minisztertanács volt. Gróf Zichy Nándor és a mozgó tőke. A Magyar Hírlap arról értesül, hogy gróf Zichy Nándor levelet intézett Andrássy Aladár grófhoz, mint a Magyar Hitelbank elnökéhez, amelyben tudatta vele, hogy a mai nappal lekössön a banknál viselt igazgatói állásáról. Gróf Zichy, írja laptársunk, azzal okolja meg ezt az elhatározását, hogy mint a néppárt programmjának egyik, mondjuk, értelmi szerzője, kötelességének tartja a bank igazgatóságából kilépni, miután a néppárt programmjának szelleme értelmében már a napokban megindítja a tőke elleni harcot. Eddig a dolog egészen rendben volna, mert hát gróf Zichy Nándor szabad ura akaratának s ha tetszik, lemondhat egy banknál viselt tisztéről, nekünk legfeljebb egy megjegyzésünk van rá meg egy kérdésünk. A megjegyzés az, hogy a gróf urnak egy kicsikét nagyon későn jutott eszébe, hogy ő nem részesedhetik egy mozgó tőkével dolgozó pénzintézetnek a hasznában. Mert a gróf úr azoknak az éveknek a hosszú során, amelyek alatt a banknak igazgató-tanácsosa volt, sok-sok tízezer forintot szedett fel tantemek fejében ettől az intézettől. Ha már most gróf Zichy erkölcstelen dolognak tartja a mozgó tőke nyereségében való részesedést, azt kérdezzük: visszaadta-e azokat a nagy összegekre rugó tantemeket, amelyek most nagyon égethetik a gróf úr, zsebeit és politikai morálját? Eddig nem értesültünk ilyesmiről, de elvárjuk, hogy mielőtt a gróf úr az ő szeretett néppártja élén, megindítja a harcot a tőke ellen, meg fogja tisztítani zsebeit és politikai morálját az erkölcstelen pénztől és legközelebb valamely hazafias, vagy legalább jótékony célnak fogja felajánlani. A gróf úr bizonyára meg fogja ezt cselekedni. A nemzeti párt értekezlete. A nemzeti párt holnap délután öt órakor értekezletet tart. Nyílt levél. — A Magyar Állam főszerkesztőjéhez. — Budapest, január 31. A kassai egyházmegye szikszói kerületének papjai e hónap 17-én nyilatkozatot tettek közzé püspökük védelmére, akit a Magyar Állam oly kíméletlenül támadott meg vízkereszt ünnepén kibocsátott pásztorlevele miatt. A klerikálisok esthajnali újsága ezt a nyilatkozatot is az ő megszokott igazságszeretetével intézte el, aminek következtében a szikszói kerület esperese, főtisztelendő Kozora Endre forrói plébános úr most nyílt levéllel fordul Hortoványi József országgyűlési képviselőhöz, a Magyar Állam főszerkesztőjéhez s minket kért meg e levél közlésére. A legnagyobb készséggel teljesítjük a főtisztelendő ur kérését, lenyomtatván itt szóról-szóra a hozzánk küldött levelet, amely írójának önállóságáról és intencióinak tisztaságáról fényesen tanúskodik. íme, így hangzik: Nagyságos dr. Hortoványi József országgyűlési képviselő úrhoz, mint a Magyar Állam politikai napilap főszerkesztőjéhez Budapesten. Nagyságos uram! A kassai püspöki körlevél tárgyában folyó hó 17-én kerületi paptársaim névaláírásával kiadott, és minden politikai párt egy-egy orgánumában közzétett ismeretes nyilatkozatunkra a nagyságod főszerkesztősége alatt megjelenő Magyar Állam folyó évi január 20-iki számában válaszol . . . Előre kijelenti, hogy a nyilatkozattal „könnyen“ végezhet, ígéretét derekasan be is váltja. Előbb intenciónk tisztaságát, majd a nyilatkozat aláíróinak tisztaságát és függetlenségét vonja kétségbe, azután nyilatkozatunk genezisét nemes és praktikus észjárásra valló pszichológiával a haszonlesésre és az állojalitás poltronságára vezeti vissza! .... Mintha bizony fenköltebb gondolkozás, nemesebb szív és több bátorság kivántatnék ahhoz, hallgatag eltűrni, mint hurcoltatik meg és álattatik pellengére — a katolicizmus presztízsének legnagyobb sérelmével — egy végtelenül jószivü aggastyán, aki mellesleg a mi megyénk főpásztora, mint akkor, hogy vétót merjünk kiáltani a vakbuzgóságnak a beszámíthatatlanságig fokozódott tombolásával szemben — és kitenni magunkat annak, hogy az ellenfél ismert szokása szerint, argumentumok helyett szettzeket és gyanúsításokat nyerjünk válaszul! . . . Mintha bizony a Magyar Állam nem tudná, hogy nem mi voltunk egyházmegyénkben az egyedüliek, akik eljárását elítéltük!... Mintha bizony a Magyar Állam nyilatkozatunk megjelenésekor nem tudta volna, hogy a székeskáptalan nyomban a január 15-iki vezércikk megjelenése után szükségesnek tartotta püspökét egy részvéttáviratban változatlan tiszteletéről biztosítani. — Mintha bizony a Magyar Állam nyilatkozatunk olvasásakor nem tudta volna, hogy megyénk központjából egy dignitárius (a Magyar Állam nagyon szeret dignitáriusokra hivatkozni!), tehát egy dignitárius, mégpedig a papi szerénység, ájtatosság és a katolikus ortodoxia valóságos mintaképe.S hozzá a Magyar Államnak huszonöt esztendős előfizetője, nyomban a január 15-iki kirohanás után visszaküldte a lapot , és kijelentette, hogy Magyarország szabadkőműveseinek összes aknamunkái nem rontottak a katolicizmus nimbusán annyit, mint a Magyar Állam január 13-iki és 15-iki cikkeivel! ... . Talán a dignitárius úr is haszonlesésből és lojalitásból küldte vissza a Magyar Államot?.... És obstupuere omnes! Mióta lett bűnné a legitimista Magyar Állam szemében a lojalitás?! De hát, mi tűrés-tagadás ?! A Magyar Állam könnyen végzett velünk ! És hogy az ő kátai cenzorságának dicsősége — és a mi blamázsunk szégyenletessége teljes legyen: miután velünk, illetve nyilatkozatunkkal ily módon „könnyen végzett", pro coronide méltányosnak, igazságosnak és üdvösségesnek tartja, a nyilatkozat összes aláíróit egy jellembe vágó gyanúsítással megbélyegezni akarni, azt állítván: ezt a nyilatkozatot aláírta az az úr is, aki két év előtt a Magyar Államban feltárta a kassai püspök urnak azon belkormányzati tényét, amelylyel egy katolikus iskolának alapítványi vagyonát minden jog és igazság ellen odaadta egy protestáns iskolának.11 Nem beszélek arról, hogy amit az a kassa-egyházmegyei Ephialtes feltárt, az nem feltárása, hanem elferdítése volt a „belkormányzati ténynek“: legjobban tudja ezt maga a Magyar Állam, amelynek hasábjai hozták annak idején az egyházmegyei tanügyi hatóság megbízottjának rektifikációját; nem firtatom azt sem, milyen világot vet a lap szerkesztői titoktartásának megbízhatóságára és katolikus igazságérzetére az az eljárás, amelylyel a Magyar Állam a maga Ephialtesének feje felett meghimbáltatja ugyan a fenyegetés damokiesi kardját, de aztán meggondolja magát, és „keresztény“ nagylelkűségében nem szolgáltatja ki a bűnösnek vélt egyet, inkább megbélyegzi az ártatlannak tudott tizet. Mindezzel törődjék maga a Magyar Állam! Most azonban megengedi, hogy én lehessek abban a kedvező helyzetben, hogy ha úgy akarnám, a Magyar Állammal könnyen végezhetnék, mert kerületem papságának kezeim között lévő nyilatkozatai alapján röviden kijelenthetném: az aposztrofált sorokban foglalt állítás egyszerűen nem igaz. Minthogy azonban én mások eljárását a keresztény felfogással — a becsületes jóhiszeműség szempontjából szoktam megítélni, minthogy — tudtommal — a Magyar Állam, bár nagyon szeret exkatedra beszélni, az infallibilitás attribútumával még nem dicsekedhetik: merem és akarom feltenni a jobbat, azt tudniillik, hogy a Magyar Állam most az egyszer jóhiszemüleg tévedett — és hogy itt az error in persona esete forog fenn. Éppen azért bízva Nagyságodnak, mint főszerkesztőnek keresztény lovagiasságában, esedezem, hogy nyílt levelemnek a Magyar Állam hasábjain helyet adni méltóztassék; bízom Nagyságodnak igazságérzetében, hogy a lap azon közegét, aki nyilatkozatunkkal nem könnyen ugyan, hanem fájdalom, könnyelműen végzett, oda méltóztatik utasítani, hogy jóhiszemű tévedését bevallva, nekünk a lap hasábjain erkölcsi elégtételt szolgáltasson. Ellenkező esetben kénytelen lennék kerületi paptársaim megbízásából kijelenteni, hogy mindaddig, míg a Magyar Állam nyilvánvalóvá nem teszi, melyikünk az az úr, akire a január 20-iki számában célzott, az aposztrofált sorokban foglalt állítást minden tényleges alapot nélkülöző — és tisztán ismeretes nyilatkozatunk erkölcsi hatásának közömbösítésére irányzott misztifikációnak nyilvánítjuk. Kiváló tisztelettel maradtam nagyságodnak Forrón, 1895. január 30. alázatos szolgája Kozora Endre, kerületi alesperes. Megyék és városok. — (A törvényhatóságok és a kormány.) Nagybecskereki tudósítónk táviratozza: Torontál megye mai közgyűlése egyhangúlag elhatározta, hogy az új kormányhoz bizalmi feliratot, a lelépett minisztériumhoz pedig búcsúiratot intéz. Egy debreceni táviratunk jelenti, hogy a városi közgyűlés kimondta, hogy az új kormány megalakulását örvendetes tudomásul veszi és Bánffy miniszterelnököt, Dániel, Wlassics és Perczel minisztereket feliratban üdvözli. (Nyíregyháza szabad királyi város.) Nyíregyháza képviselőtestülete, mint levelezőnk írja, legutóbbi ülésén huszonegyes bizottságot küldött ki, amelynek Nyíregyházának önálló törvényhatóságú várossá való emelése dolgában két hónap alatt javaslatot kell beterjeszteni. A bizottság tagjai: Bencs László polgármester elnök, idősbb Bodnár István, dr. Meskó László és Beniczky Miksa országgyűlési képviselők, Somogyi Gyula, dr. Herman Ignác, Martinyi József, Majerszky Béla, dr. Ferlicska Kálmán, Básthy Barna, Kovách Dezső, Kovách Elek, Szesztay Károly, Ivovách Győző, Imre János, dr. Trajtler Soma, Sütő József, Mikes József, Szobor Pál, Márkus Károly. KÜLÖNFÉLÉK. Budapest, január 21. — Személyi hírek. A király a mai kihallgatások alkalmával többek között gróf Szapáry Frigyes kamarást is fogadta. — Klotild és Mária Dorottya főhercegnők tegnap délután Bécsből Budapestre érkeztek. — József Ágost főherceg tegnapelőtt Bécsből Brünnbe utazott. — Gróf Széchenyi Miklós jáki apát, érseki titkár, néhány napra elutazott a fővárosból. — Dr. Horváth Gézát, az állami rovartani állomás igazgatóját külső tagjává választotta. — A német császár látogatása. Vilmos német császár, mint egy berlini táviratunk jelenti, tegnap hosszabb látogatást tett Szögyény-Marich László osztrák-magyar nagykövetnél. A távirat szerint a látogatás a császár kegyeletének kifejezése volt az elhunyt trónörökös iránt, a trónörökös halálának tegnapi évfordulója alkalmából. A szerb király párisban. Sándor szerb király, mint egy párisi táviratunk jelenti, édesapjával ma a szenátus ülésén jelent meg, ahol éppen az amnesztia-javaslatot tárgyalták. A vendégek az elnök páholyában ültek s hosszabb ideig hallgatták a tárgyalást. A szenátus tagjai az érdekes tárgyalás közepette is nagy érdeklődéssel ajándékozták meg az ifjú szerb királyt. Az ifjú király atyjával később a képviselőház ülésére is ellátogatott — A szerb király ma meglátogatta Hanotaux külügyminisztert, akinél egy negyedóránál tovább időzött. — Báró Eötvös József emlékezete. Az Eötvösalap országos tanítói egyesületnek február 2-ikán, délelőtt tíz órakor az Andrássy úti tanítónőképző intézetben ünnepi közgyűlése lesz, amelyen báró Eötvös József emlékezetét fogják megünnepelni. A közgyűlést a budai Pedagógium ifjúságának karéneke nyitja meg, majd Zichy Antal mondja el megnyitó beszédét. Báró Eötvös József feletti emlékbeszédet Pekes Sándor mondja el. Az emlékbeszéd után a titkári jelentés következik az Eötvös-alap állapotáról , ezután az Eötvös-alap ösztön- és segélydíjaira hirdetik ki a pályázatot. A díszgyűlést az ifjúság karéneke rekeszti be. — Haldokló püspök. Popovics Nikanor, temesvári szerb püspök állapota, mint tudósítónk írja, az elmúlt éjjel oly aggasztóra fordult, hogy a püspök családja, az általunk már említett tegnapelőtti telefon-konzílium értelmében sürgősen Temesvárra hivatta Bécsből Albert egyetemi tanárt. A tanár ma oda is érkezett és a kezelő orvosokkal tanácskozott. A konzíliumban megállapították, hogy a beteg püspök életét csak úgy menthetik meg, ha üsökösödő lábát térden felül amputálják. Az operációt egy temesvári orvos fogja végrehajtani. Albert tanár a konzílium után visszautazott Bécsbe. — A névtelen kösök. Érdekes kis kimutatást kaptunk az Országos Honvédségitó Egyesület kezelő hivatalától azokról a pénzbeli segítségekről, amelyekben a szabadságharcban résztvett régi honvédek a múlt évben részesültek. A kimutatás szerint nyugdíjat kapott 6753, negyedévenkint segítségben részesült 128 öreg honvéd. A nagy idők még élő részesei közül tehát 6881 kapott segítséget. Ezek közt van 1 tábornok, 12 ezredes, 6 alezredes, 47 őrnagy, 182 százados, 241 főhadnagy, 306 hadnagy, 460 őrmester, 1131 tizedes és 4494 közhonvéd. Az egyesület az összes nyugdíjakra, segélyekre és irodai