Pesti Napló, 1895. október (46. évfolyam, 269-299. szám)
1895-10-01 / 269. szám
Budapest, kedd PESTI NAPLÓ» Jövő. október 1. ISO6. szám. 8 — A királyné útja. Erzsébet királyné ma éjjel a gyorsvonattal Welsbe érkezett és reggelig szalonkocsijában maradt. Reggel a Lichtenegg kastélyba hajtatott, ahova Ferenc Ferdinand főherceg családostól már tegnap érkezett meg Ischlből. — Pasteur halála. Pasteur holttestének megérkezését, mint egy párisi táviratunk jelenti, ma este 5 órára várják. A temetés szombatra van kitűzve, de még nincs megállapítva, hogy a halottat a gyászszertartás után a Notre-Dame sírboltjában vagy a temetőben helyezik-e el. Tegnap számos részvét-távirat érkezett, köztük a dán királytól, a montenegrói fejedelemtől, a berlini Koch-féle intézettől stb. Az utóbbi távirat így hangzik: Mélyen megindulva az általánosan érzett veszteségen, amelyet a Pasteur-intézet zseniális alapítójának halála által szenvedett, a berlini fertőző betegségek intézete az általános fájdalomban való benső részvétét fejezi ki. A velencei királyi intézet küldöttség által képviselteti magát a temetésen. A távozó főkapitány, Dr. Sélley Sándor miniszteri tanácsos ma délelőtt búcsúzott el a főkapitányságtól. A búcsúzáson, amely a főkapitány fogadótermében történt, jelen voltak: Pekáry József főkapitányi helyettes, Farkas Lajos, báró Splényi Ödön, Chudy Hugó, Szlávy László, Máltás Hugó, Zsarnay Győző, Gyalokay Lajos rendőrtanácsosok, Szombatfalvy Albert detektívfelügyelő, Bornemissza Boldizsár rendőrfőparancsnok, továbbá az összes kerületi kapitányok, fogalmazók, felügyelők és tsztviselők. A tisztviselői kar nevében Pekáry József főkapitányi helyettes a következő beszéddel üdvözölte Sélley Sándort. Mélyen tisztelt méltóságos miniszteri tanácsos úr, szeretve tisztelt főnökünk! Három éve múlt, hogy méltóságodat szerencsém volt ezen a helyen a fő- és szokvárosi államrendőrség főkapitányává történt kineveztetése alkalmából a tisztikar nevében üdvözölhetni. Ő császári és apostoli királyi felsége legmagasabb elhatározásából méltóságod a magas belügyminisztérium rendőri osztályához miniszteri tanácsossá kineveztetvén, ezen testülettől, amelynek eddig közvetetten főnöke volt, megválik. Egy odaadó, főnökét a rajongásig szerető tisztikar áll most méltóságod előtt, hogy kineveztetése alkalmából üdvözölje és legőszintébb szívből jövő Szerencseidvánatait kifejezze. Méltóságodra örömteljes nap a mai és ezen örömében mi is osztozni kívánunk. De hiába, az emberi szívnek vannak rejtett helyei és ritkán jut neki osztályrészül, hogy minden örömét a maga teljességében megoszthassa. Mi is úgy vagyunk, méltóságos uram. Örülünk a méltóságodat ért magas kitüntetésnek, üdvözöljük ez alkalomból, de van most szívünk rejtekében egy elnyomott érzés, amelyet nem hallgathatunk el. Ez egy mélyen érzett fájdalom, midőn annak valóságára ébredünk, hogy méltóságodat, mint közvetceő főnökünket el kell veszítenünk. Annál fájdalmasabb ez szívünknek, ha visszatekintünk azon három évre, amelyet méltóságod bölcs vezetése alatt szolgálhattunk, mert nemcsak az igazságos és méltányos főnököt vesztjük el méltóságodban, hanem legjobb és legőszintébb jóakarónkat, aki minden bajunkban tanácsadónk és támogatónk volt. Mélyen érezzük e percben, mily veszteség egy tisztikarra, ha főnökét, akihez szeretettel, bizalommal és a legőszintébb ragaszkodással viseltetett, távozni látja. De ezen lehangoltságunkba egy megnyugtató fénysugár nyúlik és ez az, hogy méltóságod a magas kormány bölcs elhatározásából oly helyet fog jövőre betölteni, amely helyen a fővárosi rendőrség jövő működésének szálai méltóságod kezeiben lesznek összpontosítva. Ezen tudat biztosíték nekünk arra nézve, hogy a fővárosi rendőrség, melyet méltóságod eddigi vezetése alatt európai színvonalra emelt, méltóságod ezentúli főfelügyelő alatt nemcsak hogy jó hírnevét továbbra is föntartandja, hanem fejlődni és emelkedni fog. Engedje meg méltóságod, hogy üdvözlő szavaimat egy közösen érzett óhajtással fejezzen be. Adjon az ég méltóságodnak ezen új állásában is erőt és egészséget, hogy működését a jövőben is oly fényes sikerek koronázzák, mint az eddigit. Minket pedig tartson meg jövőben is becses emlékezetében, tartsa meg részünkre azt a becsülést és jóindulatot, melylyel eddigelé oly kitüntetően megtisztelni méltóztatott. Mi pedig fogadjuk, hogy ugyanazon kitartás, szorgalom és becsülettel fogunk működni, mint eddigelé, s oda törekedni, hogy méltóságod magas elismerésére ezentúl is érdemesek legyünk. Az Isten méltóságodat valamennyiünk örömére sokáig éltesse ! Sélley Sándor főkapitány meghatott hangon válaszolt a beszédre s rövid bevezetés után kijelentene, hogy nem hiszi, hogy valaha hivatalfőnök nehezebben vált volna meg működési terétől, mint ő. De hisz nem is a főnök búcsúja ez alárendeltjeitől, hanem a a baráté a barátoktól és a köztük eddig létezett kapocs szétszakítása annál fájdalmasabban esik neki, mert azt a kapcsot a közérdekben, évek során kifejtett együttes tevékenység, az abból fakadt megbecsülés és kölcsönös szeretet kovácsolták. Hiszen azon tíz év alatt, amelyet részint köztük, részint előttük, de mindenkor együtt munkálkodva töltött, számtalan alkalmat nyújtott neki tapasztalni, hogy a tisztikar minden egyes tagja egész szellemi és fizikai erejét latba vetette a siker érdekében, kötelességét nemes ambícióval és egész odaadással teljesítő és a főkapitány csak az igazság érzetének engedelmeskedik, amidőn ezen ünnepélyes pillanatban nyíltan elismeri, hogy azon sikerekért és eredményekért, amelyeket az utóbbi években ért el a rendőrség, az érdem a tisztikaré. És mert ez így van, amily örömmel és büszkeséggel tekint a főkapitány vissza a múltra, és oly reménynyel néz a rendőrség jövője elé, mert egy oly testület, amelynek tagjai nemes ambícióval azért vetekednek, hogy melyik tehet a közérdeknek nagyobb szolgálatot; az a testület, amely mindenkor híven követte vezetőjének majd hívó, majd intő szavait; az a testület, amelynek jelszava a munka és becsület; az a testület, amelynek tagjai között voltak olyanok, akik polgártársaik életének és vagyonának megvédéséért saját életüket áldozták föl, az a testület nem sülyedhet, hanem csak emelkedhetik. És mert számtalan jelét adta a testület, hogy föladatának teljes tudatával bír, azon nemes célok közül, amelyeket egy jó rendőrségnek követni kell, még utoljára csak egyet köt szívükre s ez az, hogy teljes erejükből igyekezzenek továbbra is a polgárság tiszteletét, szeretetét s ezzel támogatását még fokozottabb mértékben megnyerni, mert ebben rejlik a rendőrség ereje és sikereinek titka, és lelkesítse a tisztikart ez iránybatti törekvésében az a magasztos hivatás, amely polgártársaik vagyonának, becsületének és életének védelmében áll És majd ha az eddig követett úton haladva, eljutnak a fejlődés azon fokára, ahová a főkapitány biztos reménye szerint nemsokára eljutnak, hogy az európai legelső rendőrségek között nyúlt helyet fognak elfoglalni, gondoljanak vissza arra, ki velük együtt évek hosszú során át éjjel-nappal közösen működött a testület reputációjának emelésén, aki hálával gondol a tisztikarra azért az odaadásért, amelylyel támogatták és azon szeretőiért, amelylyel körülvették és aki mindenkor büszke lesz arra, hogy valaha közöttük foglalt hülyét. A főkapitány szavait percekig tartó éljenzéssel fogadták a jelenvoltak s azt a szeretetet, amelylyel a tisztviselők Sélley Sándor iránt viseltettek, meghatóan jellemzi azt, hogy a tisztviselők közül sokan valósággal zokogtak. A főkapitány azután mindenkivel melegen kezet szorított s ezzel elbúcsúzott tőlük, éppen a kapubejáratot hagyták szabadon. Fokozódott az érdeklődés, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy benn az egyszerű, sárga házban az első polgári házasságot kötik meg ma délelőtt — a törvény nevében. Az anyakönyvi hivatalhoz vezető lépcső természetesen szintén telve volt kiváncsiakkal. Fiatal leánykák, javakorbeli mamák és érdeklődő papák állottak sorfalat. A lépcsőházban a szőnyegeket rakták le, a terembe egyre hordták a székeket, szóval az utolsó munkákat végezték, hogy kellő díszszel fogadhassák az első polgári párt. Az anyakönyvi hivatalban is nagy volt a tolongás. Mindenki elsőnek akarja előadni az ügyét, mindenki tanácsot kér, kérelmet ad elő, a tisztviselőnek csak éppen arra jut ideje, hogy kétségbeesetten ismételgethesse : — De kérem, egyszerre mindnyájukkal nem végezhetek. Türelmet kérek, egy kis türelmet! ... De hiába a kérés, a zsibongás csak nem ért véget, a kérvényeket tovább is tömegesen tették az asztalra. A szomszéd teremben ezalatt a meghívott vendégek gyülekeztek. Többnyire a sajtó képviselői, néhány országgyűlési képviselő, írók, művészek és a rokonság néhány tagja. Az első polgári pár: Az első polgári házasságkötés. — A Pesti Napló tudósítójától. — Budapest, október 1. Egyszerű hivatalos házban tették le ma a zárókövet, amely egy régi rendszert választ el a modern állami fejlődés legújabb fázisától. Ma kötötték meg a székesfőváros II-dik anyakönyvi kerületének anyakönyvvezetője előtt az első polgári házasságot. És ezentúl már mindig így lesz és úgy tetszik nekünk, mintha nem is volna már szokatlan előttünk az egész reform. Amint a beteljesült vágynak van meg az a tulajdonsága, hogy a megszokottság érzését kelti fel bennünk, úgy az új jogi aktusoknak az a sorozata is, amelyet október elseje nyit meg, olyképp hat reánk, mintha a nemzeti haladás szelleme szükségképp hozta volna magával az egész új rendet. És minden sötét klerikális jóslat dacára vígan ragyog az októberi napsugár, amikor Magyarországon a polgári tisztviselő először kötöz az állam nevében. Az első polgári házasságról tudósításunk a következő: A fővárosi közönség megszokhatta már, hogy ahol díszruhás rendőröket lát, ott valami különös eseménynek kell történnie. A gyár-utca teherkocsi forgalmát is díszruhás lovas- és gyalogrendőrök zavarták meg ma délelőtt, akik a 2-ik számú ház előtt csinálták a rendet nagy buzgalommal. Akik nem vették észre a házon lévő táblácskát, akik nem tudták, hogy milyen érdekes esemény történik az egyszerű, sárgára meszelt, egyemeletes épületben, bizonytalanul találgatták ennek a buzgalomnak az okát. Száz meg száz más kombináció járt szájrólszájra. Lassankint néhány száz főre menő tömeg lepte el a ház előtt való és a szomszédos gyalogutat.Csak Kriszkaber Károly Joakhim és Mezei Anna. Tanuk voltak: Décsey Zsigmond kúriai tanácselnök és Hüttl Tivadar porcellángyáros. A vendégek között voltak: Hevesi Bischitz Dávidné, Eötvös Károly, Gajári Ödön és Visontai Soma országgyűlési képviselők, Kiss József, Bársony István, és Lipcsey Ádám írók. A kis terem szorongásig megtelt. A násznép egyszerű öltözéke pompásan illett az egyszerű keretbe. A sötéttapétás teremnek díszítése a lehető legegyszerűbb. A középső falon a vörösbársony baldachin alatt a királyi pár arcképe, a padlón vastag szőnyeg, a háttérben egyszerű barna fából való íróasztal, sárgaréz tintatartóval és két gyertyatartóval. Az íróasztal előtt két karosszék a jegyespár számára. Vidám fél tizenegy óra előtt jött a menyaszszony és a vőlegény, az előbbi fehér selyem ruhában, kezében imakönyvvel, az utóbbi frakkban, cilinderben. Kedélyes beszélgetés közben a közönség közé vegyülnek, mígnem tompa ütéssel a kitűzött időt jelzi az óra és atillában, széles nemzetiszinű szalaggal a mellén belép az eskető tisztviselő: Mátray József, anyakönyvvezető. Zúgó éljenzés fogadja, amely meg-megújul, mialatt az asztalhoz ér. — Kérem az anyakönyvet ! kezdi meg funkcióját a tisztviselő. Az írnok azonban alighanem nagyot hall, mert kétszer is ismételni kell: — Kérem az anyakönyvet. Végre is egy újságíró átnyújtja a vaskos kötetet és megkezdődik a hivatalos aktus. Siri csend közepette szólal meg Mátray József anyakönyvvezető: — Az első polgári pár: Kriszhaber Károly Joakim izraelita vallású gyáros, lakik Hold-utcai és Mezei Anna kisasszony, izraelita vallású, húsz éves hajadon, akiket személyesen ismerek. Tanuk: Décsey Zsigmond kúriai tanácselnök és Hüttl Tivadar gyáros. Rövid szünet után folytatta: Önök megjelentek ezen a helyen, hogy házasságra lépjenek. A házasság szabályosan bejelentetvén, az okmányokból és a személyesen tett nyilatkozatokból meggyőződvén, hogy a házasság kötése ellen semmiféle akadály fenn nem forog, és hogy szabad akaratukból lépnek erre a frigyre, a vallásuk által megkövetelt kihirdetés megtörtént, még csak az szükséges, hogy kijelentsék itten, hogy egymással házasságra lépni óhajtanak. Kérdem tehát Kriszhaber Károly Joakim urat, kijelenti-e, hogy házasságra óhajt lépni Mezey Anna kisasszonynyal. — Igen! — És kérdem Mezey Irma kisasszonyt, hogy meg akarja-e kötni ezt a frigyet. — Igen! — Én tehát önöket a törvény nevében házasfeleknek nyilvánítom. Figyelmeztetem azonban, hogy vallási kötelességüknek ezzel az aktussal eleget nem tettek. A közönség lelkes éljenzése követte ezeket az Andrássy ut 1. t ajánlja teljes Felszereléseit Férfira,fiúkban és Fehérneműsekben. — Elismert kitűnő szabás legolcsóbb árak! Legolcsóbb árak!