Pesti Napló, 1895. október (46. évfolyam, 269-299. szám)
1895-10-14 / 282. szám
282. szám. Budapest, hétfő * 3PESTI NAPLÓ, 1895. október 14.s ez utóbbival szemben egészen eltalálta a valót. Igen jellemző alakot nyújtott Hegedűs Gil Perez maszkjában és attitűdjeiben; különösen sikerült neki az álszenteskedés szemforgató komikuma, mely még találóbb lenne több önmérséklettel s kevesebb burleszk mozdulattal. A hires Deogracias dallamot persze hogy több hangintenzitással még hatásosabbá lehetne tenni. — A karnagyi széken Benkő ült, aki igen diszkrét szabatossággal vezényelt. Az opera után a Rococo ballett következett. (V. I.) * Vendégszereplés a Népszínházban. A Népszínházban tegnap este a Falu rosszát adták s Bátky Tercsi szerepében Horváth Irénkisasszony vendégszerepelt. A vendégnek, akit Solymossi Elek vezet be a színpadi művészet titkaiba, úgy tudjuk, ez volt első színpadi kisérlete s jól is sikerült. A kisasszony meglehetős biztossággal mozog a színpadon s a drámai effektusok iránt sem hiányzik az érzéke, amit a szerep érzelmesebb részeiben eléggé bebizonyított. Blaha Lujzát az ő klasszikus Finum Rózsijában ünnepelte a közönség. * Hegyi Aranka Bécsben. A bécsi An der Wien-színház és Hegyi Aranka közt, úgy hírlik, szerződési tárgyalások folynak. A művésznő Strauss új operettjének, Az erdőmester-nek, női főszerepét kreálná Bécsben. Tudomány és irodalom. (*) A Petőfi-Társaság ülése. A Petőfi Társaságnak tegnap délelőtt az Akadémia kistermében ülése volt, amelyet most is, mint rendesen, leginkább asszonyok s szép fiatal leányok hallgattak végig. A társaság tagjai közül is sokan jelentek meg s ma elfoglalhatták végre a helyüket, amelyet eddig a nővendégek rendesen okkupáltak. Mert ma már a szolgák csak annyi embert bocsátottak be az ülésterembe, ahány szék van. Az ülés megnyitása után Szana Tamás titkár bejelentette a svéd Radbergnek, a társaság külső tagjának halálát s felemlítette, hogy a svéd poéta Petőfi egyik legnagyobb bámulója és ismerője volt. A magyar poéta és a svéd író viszonyáról a Pesti Napló éppen a Petőfi Társaság titkárának tollából ezen a héten közölt érdekes tárcát. A felolvasásokat dr. Hatala Péter kezdette meg, aki a régi szent rabbik életét ismertette. Majd Ferenczy József olvasott fel Beksics Gusztávnétól egy szomorú verset. E. Kovács Gyula három versét szavalta el, utána Jakab Ödön lépett a pódiumra s Bársony Istvánnak egy poétikus, szép vadászrajzát olvasta meg, amelyet a közönség hosszú tapssal jutalmazott fel. A felolvasás után a társaság tagjai zárt ülésre vonultak vissza. A komáromi Beöthy-ünnep. — A Pesti Napló kiküldött munkatársától. — Komárom, október 13. Nagy kegyelettel ünnepelte Komárom város közönsége jeles szülöttjének, Beöthy Lászlónak az emlékét vasárnap, október 13-án. A lobogókat már szombaton délután kitűzték és a nemzeti szinüi zászlók egész erdeje lobogott a város minden utcáján és közterén. A Kisfaludy- és a Petőfi-Társaság küldöttségének egy része vasárnap reggel utazott el a fővárosból. Jókai Mórral együtt érkeztek Komáromba vasárnap délelőtt féltizenegy órakor Hegedűs , István, Ábrányi Emil, Radó Antal, Ovdry Lipót, ifjabb Szinnyei József, Kiss György, a jeles szobrász és több hírlapíró. A pályaudvaron Sárközy Aurél főispán, Tuba János országgyűlési képviselő, az ünnep fáradhatatlan főrendezője, Domány főjegyző, Tátrai polgármester és a város sok előkelősége fogadta Jókai Mórt és a vele érkezett fővárosi írókat. Rövid üdvözlés után kocsira ült a társaság és a hatalmas új hídon keresztül az ünnepi díszben pompázó városba robogott. Süni embertömeg állott sorfalat az utcák mentén és a nép zajos éljenzéssel üdvözölte a fővárosi vendégeket, különösen Jókai Mórt, a nagy írót, Komárom legnagyobb büszkeségét. Az ünnep prológusa a vármegyeház dísztermében játszódott le, ahol Komárom szinejava adott egymásnak találkát. A terem zsúfolásig megtelt és a karzatokról szebbnél-szebb asszonyok néztek alá az ünneplő sokaságra. A fővárosi írók a terem felső végén levő asztal körül helyezkedtek el. A Beöthy-családot Beöthy Zsigmond főrendiházi tag és Beöthy Zsolt képviselte. Pontban 11 órakor Tuba János országgyűlési képviselő nyitotta meg az ülést rövid, lendületes beszéddel. Hivatkozott arra, hogy másfél évtizeddel ezelőtt a magyar irodalom atyamesterének, Jókai Mórnak szülőházát jelölte meg emléktáblával Komárom város kegyelete és ma Beöthy László emlékével szemben rója le hálás tartozását. Igaz ugyan, hogy Péczely József sírját még ma sem díszíti hozzáméltó emlék és a Ghiczy Kálmán szülőháza is emléktábla nélkül áll, de abból, ami eddig történt, arra lehet következtetni, hogy a város értelmisége már tudatára jött kötelességének; tudatára jött annak, hogy mivel tartozik azoknak, akik fényt és dicsőséget árasztottak a városra. Beszéde végén üdvözölte a Beöthy-családot és a város illusztris vendégeit. Azután Vadnai Károly Beöthy László emléke címen érdekes visszaemlékezéseket olvasott föl az ötvenes évek népszerű humoristájáról. Vadnai 1854-ben találkozott vele először, amikor Beöthy László már országos nevű író volt. Ellentétes vonásokból álló egyéniségét se ő, se más nem tudta megérteni. Szerette a víg cimborákat, de mulatozás közben egyszerre csak elborult és soha senkinek nem árulta el, hogy mi a baja. A cirva-vigadás hangulatát senkinél sem látta úgy kifejezve, mint a Beöthy Lászlónál. Lisznyai Kálmán és Balázs Sándor voltak a kedveltjei. Úgy éltek együtt, mint a legjobb házastársak, de Beöthy László ezek előtt sem tárta föl bensejét. Azt tartotta, hogy csak az ostobák őszinték, okos ember eltitkolja a baját, nehogy nevessenek rajta. Végtelenül szerette a hazát, ha a hazafiság nevében gyártott frázisokat utálta és merész iróniával csúfolta ki, ámbár abban a korban még a nemzet gyöngeségeit is kímélni, leplezgetni kellett. Noha gyöngéden érző szíve volt, szerelem nem hevítette és csak mókázott a leányokkal. 1848-ban, mikor Erdélyben járt az unió ügyében, mint Komárom megye egyik delegátusa, mélyebben érdeklődött egy erdélyi hajadon iránt. El is akarta venni feleségül, de a házasság dugába dőlt és Beöthy László attól fogva leánynak nem udvarolt. Hiúság nem bántotta, de volt benne komoly becsvágy és büszkén hirdette függetlenségét. Ő volt abban a korban az egyetlen fiatal író, aki Jókait nem utánozta. A kiadók silányul fizették, ami sokszor borzasztóan elkeserítette. Egyszer Balázs Sándor ömlengeni kezdett előtte ideális szemforgatások közt: — Ó Laci, a te Múzsád! A te isteni Múzsád! — Hagyd el! válaszolt dühösen Beöthy Laci.— Nem Múzsa, hanem sovány tehén, aki elég bőven ereszt, ámbátor rosszul abrakolják! Szeretetreméltóságát jellemzi, hogy polémiát nem folytatott soha és ha valakit csipős élceivel megsértett, nyomban kiengesztelte. Jellemének egyik legszebb tulajdonsága az volt, hogy édesanyját utolsó lehelletéig megható szeretettel, valóságos imádattal vette körül. Vadnai Károly után Erdélyi Pál adta komoly és beható irodalmi méltatását Beöthy László alakjának és működésének. A közönség mind a két felolvasót zajosan megéljenezte. Tuba János záró szavaival véget ért az ünnepies ülés és fél egy óra tájban az egész társaság a Kossuthtéren levő földszintes ház elé vonult. Ennek a háznak hajdanában a Csokonai híres Lillája volt a tulajdonosnője, aki öreg korában (Beöthy Zsolt még jól ismerte) a legridegebb pontossággal szedte be a háziért. Mostani tulajdonosa Kalicza Géza, törvényszéki irodaigazgató. A ház előtt lefolyt ünnep a Komáromi Dalos Egyesület hazafias karénekével kezdődött. Majd percekig tartó tapsok és éljenek zalában Jókai Mór lépett a szőnyeggel borított emelvényre. Jókai Mór a következő beszédet tartotta: Tisztelt ünneplő közönség! Mindenkor ünnep volt rám nézve az alkalom, amely engem szülővárosomba meghozott. Néha gyászünnep, néha örömünnep. Ez a mai nap egyesíti mind a kettőt. Gyászt érzek afölött, hogy egy fiatal, nagytehetségű költő élete tavaszán végezte be földi pályafutását ; örömöt érzek afölött, hogy az új nemzedék évtizedek múltával is tisztelettel tér vissza az elhunyt emlékéhez és azt ércben, márványban megörökíti. Rám nézve nagyon emlékezetes a Beöthy-család. Ennek a családnak valamennyi testvére az én kereszttestvérem. Ifjonc diák koromban mindennapos látogatója voltam a Beöthy-háznak és ott kerestem a legelső pénzemet. (Derültség.) Beöthy Laci német szón volt Pozsonyban és egy német kisasszony volt itt helyette cserében. Ezt a leányt tanítottam magyar szóra és igy terjesztettem én a nemzetiséget. De ugyanakkor a korán elhunyt kedves Gazsikát németre tanítottam és igy terjesztettem a germanizációt. (Nagy derültség.) Abból a pénzből, amit a tanításaimért kaptam, fizettem a rajztanáromat. És igy a Beöthy-családnak köszönhetem azt, hogy híres festő lehettem volna! (Zajos nevetés.) De a sors másképp rendelkezett és megmaradtam fakó poétának. Együtt tapostam az Olimpus tövises pályáját az én Beöthy Laci barátommal. Mintha most is látnám derült képét, amely folyton-folyvást csak szeretetet sugárzott rám; mintha most is hallanám a kacagását, amely egyenesen a szívéből jött! A hajdani magyar humor egészen más volt, mint a mai. Fiatal bor, pezsgő, édes, földerítő, míg a mostani humort vitriollal, választóvízzel, keserűvizzel kell keverői különben nem tesz hatást. Boldogok azok, akik ifjan fejezték be pályájukat ! Megmaradtak kedveseknek, fiataloknak! Nem várták be, míg a boruló megecetesedik! Megmaradtak a nemzet jó pajtásainak mindörökké! Legyen áldott az a ház, amely születni látta. Növekedjék dicsőségben az a család, amely magáénak nevezte! Isten áldása takarja be ezt a házat és az égnek kegyelmes Viharos, minduntalan megújuló tapsok és éljenek közt fejezte be rögtönzött beszédét Jókai Mór, azután lehullott a lepel a ház homlokzatáról és előtűnt Beöthy László ércbe öntött domború mellképe az emléktábla fölött. Kiss György műve kitűnő és az emléktábla a maga ízléses egyszerűségében nagyon sikerült. A fekete betűs írás ezeket a szavakat tünteti föl: Jókai után Hegedűs István a Kisfaludy-Társaság nevében mondott lelkes beszédet, Racz Lajos városi tanácsos Soós Lajos ódáját szavalta és a dalos egyesület hosszabb karéneket adott elő. Csepy Dániel ügyvéd átvette a házigazda nevében az emléktáblát és ezzel az ünnepnek ez a része is bevégződött. Délután 2 órakor a városi vendéglő nagytermében lakomára gyűlt az ünneplő társaság. Egyszerű, magyaros ebéd volt, de a remek halpaprikás fölért egy tíz fogásból álló francia menüvel. Harmincnál több tósztot mondtak és valamennyit zajongás nélkül meghallgatták, ami szintén följegyzésre méltó. Az első felköszöntőt Sárközy Aurél főispán mondta. Először a királyt éltette, azután Beöthy László testvérére, Beöthy Zsigmondra ürítette poharát. Tátrai polgármester a fővárosi írókat köszöntötte föl, Jókai Mór a főispánt és a polgármestert, Pulai Géza törvényszéki elnök Vadnai Károlyt. Vadnay az Akadémia nevében beszélt és tósztja végén Tuba Jánost, az ünnep buzgó rendezőjét és a város összes polgárságát éltette. Radó Antal a Kisfaludy-Társaság nevében szónokolt. Beöthy Zsigmond a maga és a családja nevében mondott köszönetet elhunyt testvére ünnepeltetéséért. Tuba János Kiss Györgyre, Soós Lajos Szinnyei Józsefre, Antal Gábor református lelkész Óvári Lipótra, Konkoly Béla törvényszéki bíró Ábrányi Emilre ürített poharat. Szenzációs teszt volt a Gallik, premontrei igazgatóé, aki Beöthy Zsoltot köszöntötte föl. A katolikus papnak ez a lelkes felszólalása Komáromban, ahol Molnár apát néppárti dühöngése kínos szakadást idézett elő a felekezetek közt, nagy feltűnést keltett. Beöthy Zsigmond azonnal föl is állott és a bencések hazafiságának meleg dicséretével viszonozta a katolikus pap közeledését. A Beöthy-családhoz több üdvözlő távirat is érkezett a lakoma folyamán, többek közt Tisza Kálmántól. Jókai indítványára gratuláló telegrammot intéztek Tiszához, akinek a nevenapja éppen vasárnapra esett. A lakoma öt óra után végződött és a tóvárosi irók nagy része — élükön Jókaival — a hat órai gyorsvonattal Budapestre visszautazott E HÁZBAN SZÜLETETT BEÖTHY LÁSZLÓ MAGYAR HUMORISTA. 1825. május 1.—1857. május 20. A NEMZET VIGASZTALÓJA VOLT ROSSZ NAPOKBAN. HÁLA EMLÉKÉNEK. Közoktatás. (Iskolalátogatók.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter az országos közoktatási tanács szabályzata 7. paragrafusának alapján, a közoktatási tanács kebeléből 1995—6. tanévre szóló megbízatással a következő tanácstagokat küldötte ki közép-, illetve népiskolai iskolalátogatókul: dr. Erődy Bélát a karánsebesi görög keleti tanítónőképző intézethez, a fiumei állami főgimnáziumhoz s mindkét helyen a népoktatási intézetekhez; dr. Verédy Károlyt a pozsonyi és nagyszombati zárdaiskolához s mindkét helyen egyéb népoktatási intézetekhez ; dr. Ferenczy Józsefet a körmöcbányai polgári leányiskolához és Bács-Bodrog vármegye bajai járásának falusi iskoláihoz ; dr. Fináczy Ernőt a tatai községi algimnáziumhoz és a községi polgári fiú és leányiskolához; Szuppán Vilmos előadót és tanácstagot a Csáktornyai állami tanítóképző intézethez és a kapuvári állami polgári iskolához, Berecz Antalt a lippai és alsókubini polgári fiúiskolához, Bogyó Samut a szombathelyi államilag segélyezett polgári fiúiskolához, dr. Cherven Flórist a Budapest fő- és székvárosi polgári iskolákhoz, dr. Gsengery Jánost a szatmári zárdaiskolához és a római katolikus kisdedóvóképzőhöz, nemkülönben a huszti állami felső fiúnépiskolához, dr. Demeczky Mihályt a trsztenai és podolini katolikus algimnáziumhoz, dr. Kovács János az iglói és losonci