Pesti Napló, 1897. augusztus (48. évfolyam, 212-242. szám)

1897-08-01 / 212. szám

4 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1897. augusztus 1. 212. szám­g elvű párt hozott, bizonyos fenyegetés is rejtő­zik, amely — ha az újságok híven közölték ■ — nem illik egészen össze a kiegyezést kö­vető békés hangulattal. Később mások is csat­lakoztak a vitarendezőkhöz, sőt nemsokára már valóságos pártközi konferencia verődött össze a folyosón s ekkor a lobbanékonyabbak, a kisebbségben maradt háboruspártiak újból megkezdték a tüzelést. — Megszegték az egyezséget! hangzott nemsokára a kis tábor fölkiáltása. — Ha ők megszegték, minket se köt! kiáltották egyesek. Egyelőre mégis úgy tetszett, hogy a vihar, mielőtt még igazában kitört volna, már el is ült. A képviselők beszállingóztak az üléste­rembe, ahol ekkorára már befejeződött a szava­zás és a megindult részletes tárgyalás során Lukács László pénzügyminiszter emelkedett föl, hogy a cukorjavaslat első szakaszának — az ellenzék közjogi aggodalmaival s másrészt a kincstár igényeivel is számolva — módosítását ajánlja. Polónyi Géza a szabályok alapján kérte, hogy az ilyen mélyreható módosítást nyomas­sák ki előbb, mert az ellenzék egyszeri hal­lásra meg sem érthetné, — és báró Bánffy Dezső miniszterelnök a békés hangulathoz illő udvariassággal egyezett bele, hogy a pénz­ügyminiszter módosítását előbb nyomassák ki , ezért a javaslat részletes tárgyalását tegyék át a hétfői ülés napirendjére. S így a békesség első napján már több­ség és kisebbség a legteljesebb összhangban kiálthatta: — Helyes! De azért egy pillanatra a Ház még kény­telen volt a cukor­vitánál megpihenni. Mert ebben a pillanatban Láng Lajos kért engedel­­met, hogy Sima Ferenccel szemben, aki őt kvóta-munkálata miatt majdnem a hazaárulás vádjával illette, rövidre fogott védelmét elő­adhassa. És azután Láng Lajos főbb vonásai­ban ismertette az ő kvóta-tanulmányát és önér­zetes szavakkal hivatkozott rá, hogy két év­tizedes nyilvános szereplése után egyet talán méltán remélhet: hogy munkájának komolysá­gát és hazafias intencióit ne gyanúsítsák. A szabadelvű párt élénken helyeselte a emelkedett hangú nyilatkozatot, a szélsőbal azonban, mikor Láng Lajos kvóta-tanulmányá­nak lényegét ismertette, néhol közbeszólott: — Programmbeszéd ez? Két perccel később azonban már Farkachs István sietett az előadói dobogóra s a Ház megkezdte a szesz kontingentálásra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását. De mialatt az elő­adó ismertette a javaslatot, egész csöndben torlódtak össze újból azok a felhők, amelyek már a folyosón is viharral fenyegettek. Az el­lenzék utolsó száz emberéig behúzódott a te­rembe s egyszerre Polónyi Géza — a szesz­törvényjavaslat tárgyalása közben — engedel­­met kért, hogy a szabadelvű párt tegnapi kon­ferenciáján történtekről szólhasson. Kimutatni akarta, hogy a tegnapi konferencián voltakép­pen nemcsak az ellenzéket fenyegették meg, de a Ház elnöke ellen is tüntettek. — Éljen Szilágyi Dezső! zúgott és éljen­­zett ekkor az egész ellenzék. Polónyi pedig az ekként megteremtett hangulat fokozására kivágta a legnagyobb csattanót: legyen a többség őszinte és mondja meg, ha harcot akar. Mert akkor inkább ma kezdődjék a háború, mint holnap. Nagy mérséklettel és tapintattal tudta báró Bánffy Dezső miniszterelnök ebben a vál­ságos pillanatban a kellő szavakat megtalálni. Nem is akarta észrevenni a Polónyi szavaiba rejtett falánkot, hanem csak a helyzettel és az igazsággal számolva, kijelentette, hogy amikor a kiegyenlítést minden oldalon a szük­séges komolysággal vették és a szabadelvű párt is egyhangú helyesléssel járult a történ­tekhez, akkor a politikai eszélyesség is meg­adhatná azt a tanácsot, hogy ilyen incidense­ket kár a Ház elé hozni. Ezután még Kubinyi Géza, akire Polónyi hivatkozott volt, kijelentette, hogy ő nem a klotür mellett nyilatkozott, hanem világo­san hangsúlyozta, hogy a klotürt nem mint célt óhajtja, hanem legfeljebb a végszükség esetén és fájó szívvel fogadná el, de akkor sem tartaná szabadelvű dolognak. — Éljen! Akkor minden rendben van. S ezután csak a parlamenti formaságok kedvéért történt, hogy minden párt nevében nyilatkozott egy-egy szónok. E hivatalos nyilat­kozatok után báró Bánffy Dezső miniszterelnök újból kérte a Házat, hogy a békés kiegyenlí­tés komolysága­­ érdekében térjen napirendre az incidens fölött; az egész parlament meg­nyugvással csatlakozott a felszólításhoz. Szilágyi Dezső pedig nyugodtan szólott: — És most az szóljon, aki a tárgyhoz iratkozott fel. — Hát mi van napirenden? kérdezte ál­talános derültség közben Várossy Gyula, mert a tisztelt Ház az incidens közben csakugyan elfelejthette, hogy voltaképpen a szeszjavaslat van szőnyegen. Ehhez aztán csak Kossuth Ferenc beszélt egészen röviden s miután a pénzügyminiszter megfelelt, a Ház a javaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadta. Nem sokkal tovább foglalkoztatta az ál­lamvasutaknál szükséges beruházásokról szóló javaslat sem a képviselőházat. Tolnay Lajos elő­adón kívül az általános vitában mindössze hár­man szólaltak föl: Kossuth Ferenc, Konkoly-Thege József és Jágics József, aztán még báró Dániel Ernő kereskedelmi miniszter felelt a felhozott aggodalmakra s ezzel a javaslatot általános­ságban már el is fogadták! Tíz perccel később, miután az egyik szakasznál Kossuth Ferenc újból felszólalt, a javaslat már részleteiben is el volt intézve. A tanácskozás tehát, látni való, most már gőzerővel halad s hétfőn a hátralevő munká­ból megint sok kerül napirendre. Nemsokára pedig biztatva hangozhatik föl az az alig re­mélt szó: a vakáció . . . A mai ülés végén egyébként három in­terpelláció is volt. A képviselőház ülése július 31-én. — Kezdete 10 órakor. — Elnök­: Szilágyi Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, gróf Teleki Sándor, Rakovszky István, Lakatos Miklós. A kormány részéről jelen vannak: báró Bánffy Dezső, Lukács László, báró Dániel Ernő, Darányi Ignác, Wlassics Gyula. Az elnök: Az ülést megnyitja, felolvassák és hitelesítik a múlt ülés jegyzőkönyvét. Az interpellációs könyvbe Olay Lajos és Zsakovszky István jegyeztek be interpellációkat, az ülés végére maradnak. Az angyalföldi igazgatósági épület. Bajári Ödön előadó: Beterjeszti a pénzügyi bi­zottság jelentését a belügyminiszter törvényjavaslatá­ról, amely a budapest-angyalföldi állami elmegyógyinté­zet új igazgatósági épületéről szól. Az elnök: A jelentést a Ház kinyomatja, szét­oszlatja s annak idején tárgyalásra tűzi. Következik a napirend. A cukorprémium­ról szóló javaslat általános tárgyalásának befejtével va­ló határozathozatal. Az elnök: A benyújtott határozati javaslatok kö­zül Lepsényi Miklósénak és Blaskovics Ferencének van halasztó értelme. Előbb Lepsényié kerül tárgyalásra, mégpedig név szerint, amint ezt a Ház tegnap ki­mondotta. Megejtik a szavazást név szerint. Lepsényi ja­vaslata mellett szavaz 36, ellene 159 képviselő, távol voltak 257-en. A Ház tehát 123 többséggel a javaslatot elvetette. Az elnök: Szavazásra bocsátja a törvényjavas­latot. A Ház többsége elfogadja a részletes tárgyalás alapjául. Papp Elek határozati javaslatát elveti. A miniszter módosításai: A részletes tárgyalás során, az 1 §-nál felszólal Lukács László pénzügyminiszter. Már jelezte, hogy pótlást szándékozik javasolni, hogy amennyiben Ausztriában az 1896: XIX. törvénycikknek megfelelő törvénynek hatálya a jövő évi július 31-ike előtt bár­mely okból megszün­ték, a mi törvényünk is elveszti érvényét, illetőleg az ország szabad rendelkezési joga e kérdésben visszaáll. E toldást most javaslatba hozza. Minthogy azonban a törvényjavaslatból augusztus 1-ig nem lehet törvény, hogy az államkincstár indokolatlan megkárosodástól megóvassék, szükséges már most oly intézkedéseket tenni, hogy a jelenleg fönnálló 1896. XIX. törvénycikk hatályának lejárata összeessék az új törvény hatályának kezdetével, ami úgy érhető el, hogy kimondatik, hogy az új törvény 1897. augusztus 1-én lép életbe. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezért szükséges azt az intézkedést is fölvenni, hogy a kormány hatal­­maztassék fel, rendeleti úton intézkedni az iránt, hogy amennyiben augusztus 1-je és a most életbeléptetendő törvény életbelépte napja közti időben a cukorgyárak­ban vagy szabad raktárakban bizonyos mennyiségű cukor megadóztatás végett bejelentetett, e cukor­­m­ennyiség után a 2 forintos adó, a 11 forinton fölül beszedhető legyen. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ennél­fogva a törvényjavaslat 1. §-ának következő szövegezé­sét javasolja: (Olvassa.). «Módosítvány a cukoradóról szóló 1896: XIX. törvénycikk hatályának meghosszabbításáról szóló tör­vényjavaslat 1. §-ához. A cukoradóról szóló 1888: XXIII. törvénycikk némely határozmányainak időleges módosítása iránt rendelkező 1899: XIX. törvénycikk in­tézkedései az 1897. évi agusztus hó 1-étől kezdve visszahatólag, 1898. évi julius hó 31-ig érvényben tar­tatnak; elvesztik azonban érvényüket a jelzett időpont előtt is abban az esetben, ha a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban egyidejűleg teendő és a jelen törvénynek megfelelő jogi rendelke­zések hatálya az 1898. évi julius 31-ik napja előtt megszűnik. Az 1888. évi XXIII. törvénycikk 1. §-ának 1. pontjában megjelölt nemű mindazon cukortermelvé­­nyek, amelyek az 1897. évi augusztus hó 1-től a jelen törvény kihirdetése napjáig terjedő idő alatt valamely cukorgyártelepről vagy cukor tartására rendelt szabad raktárból 100 kilogramm tiszta súly után 11 forint fogyasztási adó lefizetése vagy hitelezése mellett elszál­­líttattak, minden 100 kilogramm után a pén­zügymi- I niszter által rendeleti uton meghatározandó módon be­fizetendő 2 forintnyi pótadó alá esnek. — Kéri a Házat, hogy az 1 §-t ebben a szövegezésben elfogadja. Polónyi Géza: A házszabályokhoz kérek szót. Az elnök: Tessék! Polónyi Géza: Csak sejti, nem tudja, mit tartalmaz a javaslat, de ez lényegében új javaslat és azért hozzá még nem szólhatnak. (Helyeslés balfelől.) Kéri, hogy a javaslat nyomassák ki, osztassák szét és csak azután tűzessék tárgyalásra. (Helyeslés a szélső­baloldalon.) Báró Bánffy Dezső miniszterelnök: Hozzájárul Polónyi kívánságához, hogy a kérdést a legközelebbi, talán a hétfői ülésben, vegyék tárgyalás alá. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) bárha meg­jegyzi, hogy nem egészen új dologról van szó, csak kizárólag a törvényjavaslat 1. szakaszának módosításá­ról. Elismeri, hogy a módosítás igen messzeható és ki­terjed oly intézkedésekre, amelyek a javaslatban kon­­templálva nem voltak, ezek szükségessé váltak rész­ben a pénzügyi bizottságban már fölmerült kívánsá­gokra való tekintettel, amely kívánságoknak megfele­lőig, mint a pénzügyminiszter tegnap már nyilatko­zott, Horánszky képviselő úrral már a szöveget is kö­zölte. Részben szükségessé váltak azért, mert augusz­tus elsején a törvény nem jöhetvén létre, visszaható intézkedések szükségessége is mutatkozik. Szívesen hozzájárul, hogy a törvényjavaslat tárgyalásától most eltekintve, a Ház intézkedjék, hogy a módosítás kinyo­­mattassék, módosíttassák és azt a hétfői ülésben ve­gyék újra tárgyalás alá. (Általános helyeslés.) Az elnök: A Ház tehát a részletes tárgyalást hétfőre tűzi. (Helyeslés.) Lukács László miniszter: Nehogy hétfőn ismét mondhassák, hogy nincsenek tájékozva, most bejelenti és kinyomatását kéri a 2-ik szakaszhoz ajánlandó mó­­dosítni, amely szerint a törvény kihirdetése napján lép életbe. (Helyeslés.) Az elnök: Gondoskodik a Ház e módosítás ki­­nyomatásáról és szétosztásáról is. (Helyeslés.) Láng Lajos kvóta-tanulmánya. Láng Lajos: Sima Ferenc bizonyos közlések alapján azt mondotta róla, hogy ő részben titkos ada­tok alapján olyan munkálatot dolgozott ki, amelynek célja bebizonyítani, hogy nem lesz jogosulatlan a kvóta fölemelése. Vagyis, hogy Ausztriának adatokat szolgál­tat a magyar álláspont helytelenségéről, és hogy mun­kálata 2,3 százalékkal kívánta emelni a kvótát. A dolog lényegéről és a titkos adatokról már volt szíves nyilatkozni a pénzügyminiszter; ő maga e régebbi vá­dakra fölm­erülésük idejében, a viszonyokra való tekin­tettel, hallgatott. Ma azonban már szólhat e vádakról, joga és kötelessége védekezni itt, ahol szóvá tették. (Halljuk! Halljuk!) Mindeneklőtt valótlan, hogy mun­kálata két-három százalékos emelést involvál; az ő számítása még a 33 százalékon is alul van. De a dolog azon fordul meg, hogy a kvóta ne bonyolíttassék össze a fogyasztási adó kérdésével; m­íg egyrészt Magyar­­országnak jogos igénye van, hogy a fogyasztási adók terén szenvedett károsodások orvosoltassanak, addig nagy hiba volna, ha az e téren elért eredmények fejé­ben bármily koncessziók léteznének a kvóta kérdésé­ben. De nehezen ismerik el ezen követeléseink jogos­ságát, anélkül, hogy más téren kárpótlást követelnének Ezért új alap megállapítása volna a leghelyesebb, oda­terelve a kérdést, ahol más kérdésekkel kapcsolatba nem hozható. (Nyugtalanság a szélsőbalon.) Várcsay Gyula: Ez nem személyes kérdés! Szalay Károly: Ez egész programmbeszéd! Az elnök­­csenget.) A képviselő úr megígérte, hogy munkája természetét fogja megmagyarázni azon vádak ellenében, amelyek ellene emeltettek. Meg vagyok győződve, hogy azon határok között fog maradni, hogy azt megmagyarázhassa. Láng Lajos: A másik főpont, hogy ne az legyen a kérdés, hogy másfél százalékkal több vagy kevesebb, hanem hogy oly alapot találjunk, amelyet mindenki igazságosnak tart. E célra mindenütt a vámok mellett első­sorban a fogyasztási adót veszik föl. Ez nálunk is a helyes kulcs, ami annyit tesz, hogy az egyenes adó­kat, mint számítási alapot mellőzzük. Ezzel nem vét az ország érdeke ellen, mert ha az egyenes adókat veszi alapul, ez nagyobb megterhelést idéz elő Magyarországra nézve. Hazafias kötelességérzettel dolgozott munkáján. (Tetszés a jobboldalon.) Egy hang (a baloldalon): Ez már beszéd! Láng Lajos: Húsz évi nyilvános működése után elvárhatná, hogy föltegyék róla, hogy azt amit tett tudományos komolysággal és hazafias kötelességérzet­­tel tette. (Élénk éljenzés a jobboldalon.) Semmi kifo­gása, ha tetteit helytelenítik, de intenciós őszinteségét, hazafiassága igazságát senki kétségbe ne vonja. (Zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Sima Ferenc: Láng Lajos bevallotta, hogy mun­kájából a kvóta fölemelése következik. Tény tehát, hogy egy magyar tudós és hazafi, eszét, tudását arra hasz­nálta föl, hogy a kvóta fölemelésének helyességét bizo­nyítsa. A végleges ítélet előtt minden esetre m­eg kell várni a munkálat megjelenését. (Helyeslés a bal­oldalon.) Következik a szeszadóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Farbaky István előadó: A tárgyalás a kitűzött törvényjavaslat egyszerűen mintegy kiegészítését ké­pezi az 1888. XXV. törvénycikknek. Az 1888. XXV. törvénycikkben is kisebb adóval megterhelt szeszmeny­­nyiség kontingentáltatik és pedig kitesz e kontingens 873.000 hektolitert. Ebből 30.000 a mezőgazdasági szeszfőzdékre, 540.000 pedig az ipari szeszfőzdékre esik. Ugyanabban a törvényben meg van mondva, hogy a kontingensnek felosztása az egyes szesztermelők között három évi időszakra állapittatik meg. Az első időszak 1888-1889, 1889—1890, 1890—1891 három évfolyamot foglal magában. A másik időszak 1891 —

Next