Pesti Napló, 1897. augusztus (48. évfolyam, 212-242. szám)
1897-08-01 / 212. szám
4 Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ, 1897. augusztus 1. 212. számg elvű párt hozott, bizonyos fenyegetés is rejtőzik, amely — ha az újságok híven közölték ■ — nem illik egészen össze a kiegyezést követő békés hangulattal. Később mások is csatlakoztak a vitarendezőkhöz, sőt nemsokára már valóságos pártközi konferencia verődött össze a folyosón s ekkor a lobbanékonyabbak, a kisebbségben maradt háboruspártiak újból megkezdték a tüzelést. — Megszegték az egyezséget! hangzott nemsokára a kis tábor fölkiáltása. — Ha ők megszegték, minket se köt! kiáltották egyesek. Egyelőre mégis úgy tetszett, hogy a vihar, mielőtt még igazában kitört volna, már el is ült. A képviselők beszállingóztak az ülésterembe, ahol ekkorára már befejeződött a szavazás és a megindult részletes tárgyalás során Lukács László pénzügyminiszter emelkedett föl, hogy a cukorjavaslat első szakaszának — az ellenzék közjogi aggodalmaival s másrészt a kincstár igényeivel is számolva — módosítását ajánlja. Polónyi Géza a szabályok alapján kérte, hogy az ilyen mélyreható módosítást nyomassák ki előbb, mert az ellenzék egyszeri hallásra meg sem érthetné, — és báró Bánffy Dezső miniszterelnök a békés hangulathoz illő udvariassággal egyezett bele, hogy a pénzügyminiszter módosítását előbb nyomassák ki , ezért a javaslat részletes tárgyalását tegyék át a hétfői ülés napirendjére. S így a békesség első napján már többség és kisebbség a legteljesebb összhangban kiálthatta: — Helyes! De azért egy pillanatra a Ház még kénytelen volt a cukorvitánál megpihenni. Mert ebben a pillanatban Láng Lajos kért engedelmet, hogy Sima Ferenccel szemben, aki őt kvóta-munkálata miatt majdnem a hazaárulás vádjával illette, rövidre fogott védelmét előadhassa. És azután Láng Lajos főbb vonásaiban ismertette az ő kvóta-tanulmányát és önérzetes szavakkal hivatkozott rá, hogy két évtizedes nyilvános szereplése után egyet talán méltán remélhet: hogy munkájának komolyságát és hazafias intencióit ne gyanúsítsák. A szabadelvű párt élénken helyeselte a emelkedett hangú nyilatkozatot, a szélsőbal azonban, mikor Láng Lajos kvóta-tanulmányának lényegét ismertette, néhol közbeszólott: — Programmbeszéd ez? Két perccel később azonban már Farkachs István sietett az előadói dobogóra s a Ház megkezdte a szesz kontingentálásra vonatkozó törvényjavaslat tárgyalását. De mialatt az előadó ismertette a javaslatot, egész csöndben torlódtak össze újból azok a felhők, amelyek már a folyosón is viharral fenyegettek. Az ellenzék utolsó száz emberéig behúzódott a terembe s egyszerre Polónyi Géza — a szesztörvényjavaslat tárgyalása közben — engedelmet kért, hogy a szabadelvű párt tegnapi konferenciáján történtekről szólhasson. Kimutatni akarta, hogy a tegnapi konferencián voltaképpen nemcsak az ellenzéket fenyegették meg, de a Ház elnöke ellen is tüntettek. — Éljen Szilágyi Dezső! zúgott és éljenzett ekkor az egész ellenzék. Polónyi pedig az ekként megteremtett hangulat fokozására kivágta a legnagyobb csattanót: legyen a többség őszinte és mondja meg, ha harcot akar. Mert akkor inkább ma kezdődjék a háború, mint holnap. Nagy mérséklettel és tapintattal tudta báró Bánffy Dezső miniszterelnök ebben a válságos pillanatban a kellő szavakat megtalálni. Nem is akarta észrevenni a Polónyi szavaiba rejtett falánkot, hanem csak a helyzettel és az igazsággal számolva, kijelentette, hogy amikor a kiegyenlítést minden oldalon a szükséges komolysággal vették és a szabadelvű párt is egyhangú helyesléssel járult a történtekhez, akkor a politikai eszélyesség is megadhatná azt a tanácsot, hogy ilyen incidenseket kár a Ház elé hozni. Ezután még Kubinyi Géza, akire Polónyi hivatkozott volt, kijelentette, hogy ő nem a klotür mellett nyilatkozott, hanem világosan hangsúlyozta, hogy a klotürt nem mint célt óhajtja, hanem legfeljebb a végszükség esetén és fájó szívvel fogadná el, de akkor sem tartaná szabadelvű dolognak. — Éljen! Akkor minden rendben van. S ezután csak a parlamenti formaságok kedvéért történt, hogy minden párt nevében nyilatkozott egy-egy szónok. E hivatalos nyilatkozatok után báró Bánffy Dezső miniszterelnök újból kérte a Házat, hogy a békés kiegyenlítés komolysága érdekében térjen napirendre az incidens fölött; az egész parlament megnyugvással csatlakozott a felszólításhoz. Szilágyi Dezső pedig nyugodtan szólott: — És most az szóljon, aki a tárgyhoz iratkozott fel. — Hát mi van napirenden? kérdezte általános derültség közben Várossy Gyula, mert a tisztelt Ház az incidens közben csakugyan elfelejthette, hogy voltaképpen a szeszjavaslat van szőnyegen. Ehhez aztán csak Kossuth Ferenc beszélt egészen röviden s miután a pénzügyminiszter megfelelt, a Ház a javaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadta. Nem sokkal tovább foglalkoztatta az államvasutaknál szükséges beruházásokról szóló javaslat sem a képviselőházat. Tolnay Lajos előadón kívül az általános vitában mindössze hárman szólaltak föl: Kossuth Ferenc, Konkoly-Thege József és Jágics József, aztán még báró Dániel Ernő kereskedelmi miniszter felelt a felhozott aggodalmakra s ezzel a javaslatot általánosságban már el is fogadták! Tíz perccel később, miután az egyik szakasznál Kossuth Ferenc újból felszólalt, a javaslat már részleteiben is el volt intézve. A tanácskozás tehát, látni való, most már gőzerővel halad s hétfőn a hátralevő munkából megint sok kerül napirendre. Nemsokára pedig biztatva hangozhatik föl az az alig remélt szó: a vakáció . . . A mai ülés végén egyébként három interpelláció is volt. A képviselőház ülése július 31-én. — Kezdete 10 órakor. — Elnök: Szilágyi Dezső. Jegyzők: Molnár Antal, gróf Teleki Sándor, Rakovszky István, Lakatos Miklós. A kormány részéről jelen vannak: báró Bánffy Dezső, Lukács László, báró Dániel Ernő, Darányi Ignác, Wlassics Gyula. Az elnök: Az ülést megnyitja, felolvassák és hitelesítik a múlt ülés jegyzőkönyvét. Az interpellációs könyvbe Olay Lajos és Zsakovszky István jegyeztek be interpellációkat, az ülés végére maradnak. Az angyalföldi igazgatósági épület. Bajári Ödön előadó: Beterjeszti a pénzügyi bizottság jelentését a belügyminiszter törvényjavaslatáról, amely a budapest-angyalföldi állami elmegyógyintézet új igazgatósági épületéről szól. Az elnök: A jelentést a Ház kinyomatja, szétoszlatja s annak idején tárgyalásra tűzi. Következik a napirend. A cukorprémiumról szóló javaslat általános tárgyalásának befejtével való határozathozatal. Az elnök: A benyújtott határozati javaslatok közül Lepsényi Miklósénak és Blaskovics Ferencének van halasztó értelme. Előbb Lepsényié kerül tárgyalásra, mégpedig név szerint, amint ezt a Ház tegnap kimondotta. Megejtik a szavazást név szerint. Lepsényi javaslata mellett szavaz 36, ellene 159 képviselő, távol voltak 257-en. A Ház tehát 123 többséggel a javaslatot elvetette. Az elnök: Szavazásra bocsátja a törvényjavaslatot. A Ház többsége elfogadja a részletes tárgyalás alapjául. Papp Elek határozati javaslatát elveti. A miniszter módosításai: A részletes tárgyalás során, az 1 §-nál felszólal Lukács László pénzügyminiszter. Már jelezte, hogy pótlást szándékozik javasolni, hogy amennyiben Ausztriában az 1896: XIX. törvénycikknek megfelelő törvénynek hatálya a jövő évi július 31-ike előtt bármely okból megszünték, a mi törvényünk is elveszti érvényét, illetőleg az ország szabad rendelkezési joga e kérdésben visszaáll. E toldást most javaslatba hozza. Minthogy azonban a törvényjavaslatból augusztus 1-ig nem lehet törvény, hogy az államkincstár indokolatlan megkárosodástól megóvassék, szükséges már most oly intézkedéseket tenni, hogy a jelenleg fönnálló 1896. XIX. törvénycikk hatályának lejárata összeessék az új törvény hatályának kezdetével, ami úgy érhető el, hogy kimondatik, hogy az új törvény 1897. augusztus 1-én lép életbe. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ezért szükséges azt az intézkedést is fölvenni, hogy a kormány hatalmaztassék fel, rendeleti úton intézkedni az iránt, hogy amennyiben augusztus 1-je és a most életbeléptetendő törvény életbelépte napja közti időben a cukorgyárakban vagy szabad raktárakban bizonyos mennyiségű cukor megadóztatás végett bejelentetett, e cukormennyiség után a 2 forintos adó, a 11 forinton fölül beszedhető legyen. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ennélfogva a törvényjavaslat 1. §-ának következő szövegezését javasolja: (Olvassa.). «Módosítvány a cukoradóról szóló 1896: XIX. törvénycikk hatályának meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat 1. §-ához. A cukoradóról szóló 1888: XXIII. törvénycikk némely határozmányainak időleges módosítása iránt rendelkező 1899: XIX. törvénycikk intézkedései az 1897. évi agusztus hó 1-étől kezdve visszahatólag, 1898. évi julius hó 31-ig érvényben tartatnak; elvesztik azonban érvényüket a jelzett időpont előtt is abban az esetben, ha a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban egyidejűleg teendő és a jelen törvénynek megfelelő jogi rendelkezések hatálya az 1898. évi julius 31-ik napja előtt megszűnik. Az 1888. évi XXIII. törvénycikk 1. §-ának 1. pontjában megjelölt nemű mindazon cukortermelvények, amelyek az 1897. évi augusztus hó 1-től a jelen törvény kihirdetése napjáig terjedő idő alatt valamely cukorgyártelepről vagy cukor tartására rendelt szabad raktárból 100 kilogramm tiszta súly után 11 forint fogyasztási adó lefizetése vagy hitelezése mellett elszállíttattak, minden 100 kilogramm után a pénzügymi- I niszter által rendeleti uton meghatározandó módon befizetendő 2 forintnyi pótadó alá esnek. — Kéri a Házat, hogy az 1 §-t ebben a szövegezésben elfogadja. Polónyi Géza: A házszabályokhoz kérek szót. Az elnök: Tessék! Polónyi Géza: Csak sejti, nem tudja, mit tartalmaz a javaslat, de ez lényegében új javaslat és azért hozzá még nem szólhatnak. (Helyeslés balfelől.) Kéri, hogy a javaslat nyomassák ki, osztassák szét és csak azután tűzessék tárgyalásra. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Báró Bánffy Dezső miniszterelnök: Hozzájárul Polónyi kívánságához, hogy a kérdést a legközelebbi, talán a hétfői ülésben, vegyék tárgyalás alá. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) bárha megjegyzi, hogy nem egészen új dologról van szó, csak kizárólag a törvényjavaslat 1. szakaszának módosításáról. Elismeri, hogy a módosítás igen messzeható és kiterjed oly intézkedésekre, amelyek a javaslatban kontemplálva nem voltak, ezek szükségessé váltak részben a pénzügyi bizottságban már fölmerült kívánságokra való tekintettel, amely kívánságoknak megfelelőig, mint a pénzügyminiszter tegnap már nyilatkozott, Horánszky képviselő úrral már a szöveget is közölte. Részben szükségessé váltak azért, mert augusztus elsején a törvény nem jöhetvén létre, visszaható intézkedések szükségessége is mutatkozik. Szívesen hozzájárul, hogy a törvényjavaslat tárgyalásától most eltekintve, a Ház intézkedjék, hogy a módosítás kinyomattassék, módosíttassák és azt a hétfői ülésben vegyék újra tárgyalás alá. (Általános helyeslés.) Az elnök: A Ház tehát a részletes tárgyalást hétfőre tűzi. (Helyeslés.) Lukács László miniszter: Nehogy hétfőn ismét mondhassák, hogy nincsenek tájékozva, most bejelenti és kinyomatását kéri a 2-ik szakaszhoz ajánlandó módosítni, amely szerint a törvény kihirdetése napján lép életbe. (Helyeslés.) Az elnök: Gondoskodik a Ház e módosítás kinyomatásáról és szétosztásáról is. (Helyeslés.) Láng Lajos kvóta-tanulmánya. Láng Lajos: Sima Ferenc bizonyos közlések alapján azt mondotta róla, hogy ő részben titkos adatok alapján olyan munkálatot dolgozott ki, amelynek célja bebizonyítani, hogy nem lesz jogosulatlan a kvóta fölemelése. Vagyis, hogy Ausztriának adatokat szolgáltat a magyar álláspont helytelenségéről, és hogy munkálata 2,3 százalékkal kívánta emelni a kvótát. A dolog lényegéről és a titkos adatokról már volt szíves nyilatkozni a pénzügyminiszter; ő maga e régebbi vádakra fölmerülésük idejében, a viszonyokra való tekintettel, hallgatott. Ma azonban már szólhat e vádakról, joga és kötelessége védekezni itt, ahol szóvá tették. (Halljuk! Halljuk!) Mindeneklőtt valótlan, hogy munkálata két-három százalékos emelést involvál; az ő számítása még a 33 százalékon is alul van. De a dolog azon fordul meg, hogy a kvóta ne bonyolíttassék össze a fogyasztási adó kérdésével; míg egyrészt Magyarországnak jogos igénye van, hogy a fogyasztási adók terén szenvedett károsodások orvosoltassanak, addig nagy hiba volna, ha az e téren elért eredmények fejében bármily koncessziók léteznének a kvóta kérdésében. De nehezen ismerik el ezen követeléseink jogosságát, anélkül, hogy más téren kárpótlást követelnének Ezért új alap megállapítása volna a leghelyesebb, odaterelve a kérdést, ahol más kérdésekkel kapcsolatba nem hozható. (Nyugtalanság a szélsőbalon.) Várcsay Gyula: Ez nem személyes kérdés! Szalay Károly: Ez egész programmbeszéd! Az elnökcsenget.) A képviselő úr megígérte, hogy munkája természetét fogja megmagyarázni azon vádak ellenében, amelyek ellene emeltettek. Meg vagyok győződve, hogy azon határok között fog maradni, hogy azt megmagyarázhassa. Láng Lajos: A másik főpont, hogy ne az legyen a kérdés, hogy másfél százalékkal több vagy kevesebb, hanem hogy oly alapot találjunk, amelyet mindenki igazságosnak tart. E célra mindenütt a vámok mellett elsősorban a fogyasztási adót veszik föl. Ez nálunk is a helyes kulcs, ami annyit tesz, hogy az egyenes adókat, mint számítási alapot mellőzzük. Ezzel nem vét az ország érdeke ellen, mert ha az egyenes adókat veszi alapul, ez nagyobb megterhelést idéz elő Magyarországra nézve. Hazafias kötelességérzettel dolgozott munkáján. (Tetszés a jobboldalon.) Egy hang (a baloldalon): Ez már beszéd! Láng Lajos: Húsz évi nyilvános működése után elvárhatná, hogy föltegyék róla, hogy azt amit tett tudományos komolysággal és hazafias kötelességérzettel tette. (Élénk éljenzés a jobboldalon.) Semmi kifogása, ha tetteit helytelenítik, de intenciós őszinteségét, hazafiassága igazságát senki kétségbe ne vonja. (Zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Sima Ferenc: Láng Lajos bevallotta, hogy munkájából a kvóta fölemelése következik. Tény tehát, hogy egy magyar tudós és hazafi, eszét, tudását arra használta föl, hogy a kvóta fölemelésének helyességét bizonyítsa. A végleges ítélet előtt minden esetre meg kell várni a munkálat megjelenését. (Helyeslés a baloldalon.) Következik a szeszadóról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Farbaky István előadó: A tárgyalás a kitűzött törvényjavaslat egyszerűen mintegy kiegészítését képezi az 1888. XXV. törvénycikknek. Az 1888. XXV. törvénycikkben is kisebb adóval megterhelt szeszmenynyiség kontingentáltatik és pedig kitesz e kontingens 873.000 hektolitert. Ebből 30.000 a mezőgazdasági szeszfőzdékre, 540.000 pedig az ipari szeszfőzdékre esik. Ugyanabban a törvényben meg van mondva, hogy a kontingensnek felosztása az egyes szesztermelők között három évi időszakra állapittatik meg. Az első időszak 1888-1889, 1889—1890, 1890—1891 három évfolyamot foglal magában. A másik időszak 1891 —