Pesti Napló, 1898. augusztus (49. évfolyam, 211-240. szám)

1898-08-01 / 211. szám

211 szám. "Budapest, hétfő azonban visszalépett. A választók erre megválasztották Sárosy Mihályt, ezt az elnök kihirdette s azután választottak tovább egyéb községi tisztviselőket. Mikor az esküre került a sor, a biró orvosi bizo­­nyitványnyal jött, hogy nem fogadja el az állást. A főszolgabíró erre az egyedül maradt Tóth Gézát nyilvánította bírónak. Ezt megfelebbezték, mire az abaúj-torna megyei közigazgatási bizottság a válasz­tást megsemmisítette, mivel Sárosy, a bírónak meg­választott és kijelentett egyén ezúttal már nem visszalépett, hanem lemondott. Lemondást elfogadni ■csak az alispánnak lehet, a főszolgabírónak nem lett volna szabad a harmadik jelöltet egyszerűen bírónak nyilvánítani, hanem, miután az alispán elfogadta Sárosy lemondását, újra jelölni három egyént és­­ v­álasztást tartani. Az abaújmegyei közigazgatási ha­zságnak ezt a határozatát ma a közigazgatási nv.tibiróságboltshelybegya Gazdasági önállóság. — Enyedy Lukács beszámolója. — Budapest, julius 31. Enyedy Lukács orsz. képviselő, a szabadelvű párt tagja, ma mondotta beszámolóbeszédét Dorozsmán. Érdekes és figyelmet keltő ez a beszámoló, mely tisztán csak a kiegyezéssel foglalkozik és a leg­határozottabban állást foglal az önálló vámterü­let, a gazdasági önállóság mellett és teljesen ki­zártnak tartja, hogy Ausztriához való gazdasági viszonyainkat újabb provizórium törvénybe iktatá­­sávall rendezzük. Enyedy Lukács eme nézetét és ez adja meg a beszámoló igaz jelentőségét, nagyfontosságú okokkal bizonyítja, képét vázolja azoknak az intézkedé­seknek, melyeket a kormánynak a gazdasági önállóság berendezésére mielőbb meg kell tennie amelyektől Magyarország jövendő boldogulása, iparának, keres­kedelmének fejlődése függ. Bár Enyedy hangsú­lyozza, hogy azok a nézetek, melyeknek beszédében kifejezést ad, minden pártállástól függetlenül, saját egyéni nézetei, azért azok a szavak, melyeket Enyedy a magyar hiteligény­ek kielégítéséről, az önálló magyar jegybank felállításáról, a fogyasztási adók reformjá­ról és a vámsorompók felállításáról mond, széles körben fognak figyelmet és érdeklődést kelteni. A beszámolóból közöljük a következő részle­geket: Azzal kezdte beszédét Enyedy, hogy az ország­­­­gyűlés az osztrák politikai viszonyok következtében az ország érdekében kívánatos tevékenységet nem fejthetett ki. A politikai világot most a kiegyezés kérdése foglalkoztatja. A kormány már három év óta folytonos alkudozásokkal és tárgyalásokkal volt elfoglalva, amely alkudozásoknak és tárgyalásoknak az eredménye három esztendő múlva az, hogy tulajdonképpen most is ott vagyunk, ahol voltunk ezelőtt három esztendővel, tudniillik ott, hogy az osztrák zilált viszonyoknál fogva sem kiegyezést Ausztriával nem lehetett létrehozni, sem a fennálló törvényeink értelmében gazdaságunkat önállóan nem rendezhettük be. A provizórium. Minthogy Ausztriában az alkotmányosság meg­szűnt és a reichsrath berekesztésével tárgytalanná váltak az országgyűlés elé terjesztett kiegyezési javaslatok, valószínű,­­hogy az osztrák kormány a 34-ik paragrafus alapján meg fogja kísérteni egy újabb provizórium elfogadását, annyival is inkább, mert a provizóriumból Ausztriára csak előnyök származnak. Ausztria és Magyarország­ között a 14-ik paragrafus alapján közös törvényeket alkotni nem lehet, de az ú­jabb provizórium törvénybe ikta­tását lehetetlenné teszi a mostani provizóriumról szóló törvény is, amely kimondja, hogy amennyiben ez év december 31-én a Ausztriával a kiegyezés létre nem jönne, a kormány gazdasági viszonyunk állandó rendezéséről tartozik gondoskodni. E törvény, valamint a fontos nyilatkozatok, amelyeket báró Bánffy minisz­terelnök a kormány és a szabadelvű párt részéről, valamint gróf Apponyi Albert a közjogi alapon álló ellenzék részéről tett, teljesen kizártnak tüntetik fel azt a gondolatot is, hogy egy újabb provizórium útján rendezzük gazdasági viszonyainkat Ausztriához. Ami saját nézetét illeti, kénytelen kijelenteni, hogy még abban az esetben is, ha egy provizórium létesítésének törvényes akadályai nem volnának, egy újabbi provizóriumot Magyarország érdekében­­ nemcsak kívánatosnak nem tartaná, hanem azt oly káros hatásúnak ismerné összes gazdasági és pénz­ügyi helyzetünkre, hogy részéről egy ilyen újabb provizórium létesítését a leghatározottabban ellenezné. Kijelenti, hogy nézeteit mint teljesen független ember mondja el és azok nem tulajdoníthatók sem a szabadelvű pártnak, sem a párt vezető férfiainak. Mindig abban a nézetben volt, hogy a gazdasági önállóság Magyarország érdekeinek jobban meg­felel, mint a mai állapot és örömmel jelenti, hogy a szabadelvű pártban egyéni meggyőződését min­denki szabadon érvényesíti. Az önálló rendez­kedés. Ki akarja fejteni, mi módon lehetne az önálló rendelkezés kereteit megalkotni. Sokan azt hiszik, hogy Ausztriával egy­­kereskedelmi szerződés alakjá­ban lehetne rendezni gazdasági érdekeinket, mely szerződésnek a tartalma talán a formában igen, de lényegében alig térne el a mostanig fennállott vámszövetségi szerződés tartalmától, s kontemplált­ják az önálló rendelkezés formáját az önálló rendel­kezés valódi tartalma nélkül, vagyis volna ön­álló vámterület vámsorompók nélkül, igazi fából vaskarika. Az ilyen kereskedelmi szerződés tulajdon­képpen nem volna semmi egyéb, mint az eddigi vámszövetség, vagyis vámunió az 1867. XII. tör­vénycikk alkotmányjogi garanciái nélkül. Miért hoz­ható létre ilyen kereskedelmi szerződés, amikor nem lehetséges a vámszövetség?! Ez a vámszerződés nem volna egyéb, mint kereskedelmi és vámszerződés formája és ürügye alatt újabb hosszabb provizórum talán 1903-ig, amikor a kereskedelmi szerződések lejárnak. Magyarországnak minden ilyen szerződés helyett kötelessége a mostani politikai helyzetről a kon­zekvenciákat levonni. Ez annál sürgősebb, mert a kiegyezés megkötésére még akkor sem volna kilátás, ha Ausztria parlamentje funkcionálna, mert az osztrák politikai világ a parlamentek elé terjesztett kiegyezési javaslatok ellen foglalt állást. Azért is minden lépést meg kell tenni a gazdasági önállóság berendezésére. Azért is abban a nézetben van, mielőtt a provizóriumot rendező törvény ha­tálya lejár, a magyar törvényhozásnak önállóan az 1867. XII. törvénycikk nemcsak betűjének, de szel­lemének is megfelelve, olyan törvényt kell hoznia, melyben a kormányt záros határidő kitűzésével, amely záros határidőnek 1900. december 31-én túl nézete szerint kinyúlnia nem szükséges, arra utasítja, hogy gondoskodjék: 1. a magyar hiteligények kielégítéséről az önálló magyar bank felállítása által; 2. az önálló magyar jegybank kapcsola­tával ön­állóan rendezze a valutát egészen a készfizetések felvételéig; 3. terjessze elő törvényjavaslatait az úgynevezett fogyasztási adók rendszerének önálló megállapítá­sáról; 4. állítson fel az ország határain vámsorompókat és lépjen érintkezésbe az osztrák kormánynyal egy tarifális vámszerződés megkötésére. A magyar jegybank. Gazdasági életünk legérzékenyebb oldala hitel­életünk. A legtöbbször külföldi tőkére voltunk utalva és legnagyobb hitelezőnk Ausztria. A gazda­sági önállóságból legnagyobb kára lesz Ausztriának, de azokat a veszélyeket, melyek Ausztriának Magyarországra való nyomásából származnának, túlszínezik. Ausztria hitelezői hatalmát velünk szemben nagy sikerrel nem érvényesítheti, mert ha a mi értékpapirosainkat akár Magyarországon, akár a külföldön akarná egyszerre a piacra dobni, ezzel csak önmagának okozna anyagi károkat és Magyarország értékpapirosai számára megcsinálná a külföldi piacot. De azért elutasíthatatlan kötelesség a valuta­­rendezés befejezésére az állami jegybankot felállí­tani. Az állami jegybank valutarendezési feladatai­nak már azért is, mint állami jegybank fog a leg­jobban megfelelni, minthogy nem lesz arra utalva, hogy részvényeseinek gazdag osztalékokat juttas­son. Az állami jegybank nem üzlet lesz, hanem in­tézmény és természetes, jogosult nyeresége talán csak egy részének a felhasználásával is meg fogja tudni hozni azokat az áldozatokat, amelyek különö­sen az első időben az aranyforgalom fentartásáért a váltó­árfolyamoknak a paritáson való megmara­dásáért kétségtelenül hoznia kellene. A magyar állami jegybank, továbbá más tekin­tetben is nem inferioris lesz az osztrák-magyar jegybankkal, akkoron már esetleg csak osztrák bankkal szemben. Nem lesz alárendeltebb, mert ameny­­nyiben s amíg Ausztria nem rendezné valutáját velünk egyidejűleg, az osztrák jegybank papírpénze kényszerforgalmi papírpénz lesz, ellenben készfizető magyar jegybank a forgalomba bocsátott bankjegyeit köteles lesz mindenkor kívánatra törvényes ércpénzzel beváltani. Osztrák részről, mondhatni, a hencegés hangján fejtegették mindig azt, hogy ugyan honnét fogja venni Magyarország azt a tőkét, amelyből a magyar jegybankot felállítaná ? Ez a kérdés nem fog ne­hézségeket okozni. Köztudomású dolog, hogy az 1892-iki nagy konverzióból az elért kamatmegtaka­rítás tőkésítéséből a pénzügyminiszter rendelkezik még 48 millió arany­forintnyi négyszázalékos arany­­járadék-kötvényekkel, amely kötvények értékesíté­sére törvényhozási felhatalmazta-kötvények aranyérté­­kéből minden nehézség nélkül és igen rövid idő alatt oly összeg lesz beszerezhető, ami több, mint elég a ma­gyar jegybank tőkéjének a megalapítására. A tőke aranyban vétetvén fel, egyúttal az ércalap részét képezné. Ha ehez hozzáveszszük azt a szabad aranykészleteket, amelyek felett a pénzügyminiszter rendelkezik és amelyek a természet szerint az állami jegybankban helyeztetnének el, már kezdet­ben is a jegybank legalább mintegy 80 milliót kitevő aranykészlettel bírna. Az állami bankot, nézete szerint, részvényekre kellene alapítani, amelyek az állam tulajdonát ké­pezik. Az azonban, hogy ez a viszony állandó le­gyen, nem okvetlenül szükséges. Bizonyos időnek elteltével az állam, a német birodalmi bank példá­jára, részvényeit részben vagy egészben a magán­tőkének engedhetné át, anélkül, hogy a bank ál­lami jellegéből szükségképpen lényegesen veszítsen. Vámszerződés Ausztriával. A fogyasztási adó rendezésével, a mezőgazdasági ipar rendezésével és például a szeszmonopólium be­hozatalával megtaláltuk volna a szükséges lépése­ket a vámsorompók felállítására. Most ha ez meg­történt, törekedni kell, hogy Ausztriával szabad egyezkedés útján vámszerződést kössünk. Egész nyíltaan kimondja,hogy e vámszerződés kötésénél az Ausztria iparának nyújtandó előnyökben elmennék a legvégső határig, addig, ameddig gazdasági viszo­nyaink mellett egyáltalában menni csak lehet. Tenné ezt azért, hogy mezőgazdasági termelésüknek leg­alább 1903-ig megtartsa és biztosítsa az osztrák fo­gyasztási területeket. Ilyen szerződéses viszony keletkezvén Ausztria és Magyarország közt, mind a két állam időt nyerne az átalakulás fokozatos, megfontolt és előkészített keresztülvitelére. Magyarország berendezkedhetik arra, hogy iparát lassankint saját belfogyasztási­­ területének visszahódítására nevelje, lassankint mezőgazdasági termelésének feleslegeit itthon el­fogyaszthassa, vagy majdan 1903 után, amennyiben erre alkalom és mód kínálkozik, az egy osztrák fogyasztási piac helyett, változatos több külföldi piacot szerezhessen. Magyarország gazdasági önállásának a meg­teremtése a legnagyobb mű, melybe 1867 óta fogtunk. A nemzet munkáját siker és eredmény csak úgy és abban az esetben koronázhatja, ha teljes komoly­sággal és teljes erejének a felhasználásával, kellő önbizalommal és bátorsággal fog feladatához. Na­gyobb veszélynek tartja a reform megkezdését helytelen aggályoskodással és elégtelen eszközökkel, mintha a reformba bele sem fognánk. A viszonyok úgy alakultak, hogy a nemzetet nagy elhatározá­sokra késztetik. Ne riadjunk vissza előlük, hanem alapítsuk terveinket a nemzet erejére, építsük fel alkotásainkat a legszilárdabb sziklára, arra az egyetértésre és kiapadhatatlan ragaszkodásra, mely a nemzetet a királyhoz és arra a méltó bizalomra, mely a királyt nemzetéhez köti. fEkSti­rvAJpr^, 1898. auguszus 1 A győri jubileum. — Távirati tudósítás.— Győr, július 31. Euschek Antal győr-nádorvárosi esperes-plébá­nos ezü­stmiséje alkalmából a Győr város közönsége által rendezett ünnep tulajdonképeni napja ma volt. Az ünnep túllépte a tervezet kereteit, az általános lelkesülés és őszinte rokonszenv valósággal a város ünnepévé tette. Győr-Nádorváros lobogódíszben vol­tak. Maga a templom egész nagyságában zöldlomb- és koszorúdíszbe öltözködött. Reggel tarackdurrogás jelentette az ünnep kez­detét. A templomot zsúfolásig megtöltötte a kül­döttségek közönsége. A templom belseje szintén virágdíszben állott. 8 órakor kezdődött az ezütmise fényes segédlettel. A jubiláns manduktora Mohi kanonok volt, ugyanaz, ki 25 évvel ezelőtt ott ugyanennél az oltárnál első miséjéhez vezette. Mise alatt a város dalosegyesületeinek női és férfikara énekelt, Kontor Elek pedig, az ismert zene­szerző és a jubiláns rokona, saját szerze­ményü Mi atyánk­ot énekelt. Az alkalmi szent­­beszédet Mohi kanonok mondotta. Mindenkit mélyen meghatott, mikor az ezüstmisés ünnepelt a mise végével abban a díszpalástban, amelyet ez alkalom,­mai ajánlottak fel neki, megindító beszédet mondott, költői szárnyalása áldást mondván a nap emlékére. Végül felszentelte az ünnepelt azt a Szent Antal, szobrot, melyet nádorvárosi híveitől kapott, s ame­lyet temploma díszítésére ajándékozott. Az istentisztelet után a küldöttségek tisztelegtek az ünnepeltnél. Első volt Győr város impozáns kül­döttsége, melynek élén Zechmeister királyi tanácsos polgármester gyönyörű beszédben méltatta Ruschek Antalnak mint a szeretet vallása igazi papjának, a közügyek fáradhatatlan harcosának 25 éven át szerzett sok fényes érdemét. A szép beszédhez méltó volt Bu­schek válasza. Mint a város fia, — úgymond — úgy érzi magát e percben, mint mikor a jó apa lehajol és gyermekét megcsókolja. A város küldöttsége után a kát. autonómia testüle­tének küldöttsége tisztelgett, melynek nevében Bánóczy főjegyző mondott üdvözlő beszédet. Az ág. evang. hitközség küldöttsége nevében Isó Vince, az ev. ref. egyháztanács nevében pedig Szabó Zsigmond lelkész, a győrvidéki tanítóegyesület nevében dr. S

Next