Pesti Napló, 1898. augusztus (49. évfolyam, 211-240. szám)
1898-08-01 / 211. szám
211 szám. "Budapest, hétfő azonban visszalépett. A választók erre megválasztották Sárosy Mihályt, ezt az elnök kihirdette s azután választottak tovább egyéb községi tisztviselőket. Mikor az esküre került a sor, a biró orvosi bizonyitványnyal jött, hogy nem fogadja el az állást. A főszolgabíró erre az egyedül maradt Tóth Gézát nyilvánította bírónak. Ezt megfelebbezték, mire az abaúj-torna megyei közigazgatási bizottság a választást megsemmisítette, mivel Sárosy, a bírónak megválasztott és kijelentett egyén ezúttal már nem visszalépett, hanem lemondott. Lemondást elfogadni ■csak az alispánnak lehet, a főszolgabírónak nem lett volna szabad a harmadik jelöltet egyszerűen bírónak nyilvánítani, hanem, miután az alispán elfogadta Sárosy lemondását, újra jelölni három egyént és választást tartani. Az abaújmegyei közigazgatási hazságnak ezt a határozatát ma a közigazgatási nv.tibiróságboltshelybegya Gazdasági önállóság. — Enyedy Lukács beszámolója. — Budapest, julius 31. Enyedy Lukács orsz. képviselő, a szabadelvű párt tagja, ma mondotta beszámolóbeszédét Dorozsmán. Érdekes és figyelmet keltő ez a beszámoló, mely tisztán csak a kiegyezéssel foglalkozik és a leghatározottabban állást foglal az önálló vámterület, a gazdasági önállóság mellett és teljesen kizártnak tartja, hogy Ausztriához való gazdasági viszonyainkat újabb provizórium törvénybe iktatásávall rendezzük. Enyedy Lukács eme nézetét és ez adja meg a beszámoló igaz jelentőségét, nagyfontosságú okokkal bizonyítja, képét vázolja azoknak az intézkedéseknek, melyeket a kormánynak a gazdasági önállóság berendezésére mielőbb meg kell tennie amelyektől Magyarország jövendő boldogulása, iparának, kereskedelmének fejlődése függ. Bár Enyedy hangsúlyozza, hogy azok a nézetek, melyeknek beszédében kifejezést ad, minden pártállástól függetlenül, saját egyéni nézetei, azért azok a szavak, melyeket Enyedy a magyar hiteligények kielégítéséről, az önálló magyar jegybank felállításáról, a fogyasztási adók reformjáról és a vámsorompók felállításáról mond, széles körben fognak figyelmet és érdeklődést kelteni. A beszámolóból közöljük a következő részlegeket: Azzal kezdte beszédét Enyedy, hogy az országgyűlés az osztrák politikai viszonyok következtében az ország érdekében kívánatos tevékenységet nem fejthetett ki. A politikai világot most a kiegyezés kérdése foglalkoztatja. A kormány már három év óta folytonos alkudozásokkal és tárgyalásokkal volt elfoglalva, amely alkudozásoknak és tárgyalásoknak az eredménye három esztendő múlva az, hogy tulajdonképpen most is ott vagyunk, ahol voltunk ezelőtt három esztendővel, tudniillik ott, hogy az osztrák zilált viszonyoknál fogva sem kiegyezést Ausztriával nem lehetett létrehozni, sem a fennálló törvényeink értelmében gazdaságunkat önállóan nem rendezhettük be. A provizórium. Minthogy Ausztriában az alkotmányosság megszűnt és a reichsrath berekesztésével tárgytalanná váltak az országgyűlés elé terjesztett kiegyezési javaslatok, valószínű,hogy az osztrák kormány a 34-ik paragrafus alapján meg fogja kísérteni egy újabb provizórium elfogadását, annyival is inkább, mert a provizóriumból Ausztriára csak előnyök származnak. Ausztria és Magyarország között a 14-ik paragrafus alapján közös törvényeket alkotni nem lehet, de az újabb provizórium törvénybe iktatását lehetetlenné teszi a mostani provizóriumról szóló törvény is, amely kimondja, hogy amennyiben ez év december 31-én a Ausztriával a kiegyezés létre nem jönne, a kormány gazdasági viszonyunk állandó rendezéséről tartozik gondoskodni. E törvény, valamint a fontos nyilatkozatok, amelyeket báró Bánffy miniszterelnök a kormány és a szabadelvű párt részéről, valamint gróf Apponyi Albert a közjogi alapon álló ellenzék részéről tett, teljesen kizártnak tüntetik fel azt a gondolatot is, hogy egy újabb provizórium útján rendezzük gazdasági viszonyainkat Ausztriához. Ami saját nézetét illeti, kénytelen kijelenteni, hogy még abban az esetben is, ha egy provizórium létesítésének törvényes akadályai nem volnának, egy újabbi provizóriumot Magyarország érdekében nemcsak kívánatosnak nem tartaná, hanem azt oly káros hatásúnak ismerné összes gazdasági és pénzügyi helyzetünkre, hogy részéről egy ilyen újabb provizórium létesítését a leghatározottabban ellenezné. Kijelenti, hogy nézeteit mint teljesen független ember mondja el és azok nem tulajdoníthatók sem a szabadelvű pártnak, sem a párt vezető férfiainak. Mindig abban a nézetben volt, hogy a gazdasági önállóság Magyarország érdekeinek jobban megfelel, mint a mai állapot és örömmel jelenti, hogy a szabadelvű pártban egyéni meggyőződését mindenki szabadon érvényesíti. Az önálló rendezkedés. Ki akarja fejteni, mi módon lehetne az önálló rendelkezés kereteit megalkotni. Sokan azt hiszik, hogy Ausztriával egykereskedelmi szerződés alakjában lehetne rendezni gazdasági érdekeinket, mely szerződésnek a tartalma talán a formában igen, de lényegében alig térne el a mostanig fennállott vámszövetségi szerződés tartalmától, s kontempláltják az önálló rendelkezés formáját az önálló rendelkezés valódi tartalma nélkül, vagyis volna önálló vámterület vámsorompók nélkül, igazi fából vaskarika. Az ilyen kereskedelmi szerződés tulajdonképpen nem volna semmi egyéb, mint az eddigi vámszövetség, vagyis vámunió az 1867. XII. törvénycikk alkotmányjogi garanciái nélkül. Miért hozható létre ilyen kereskedelmi szerződés, amikor nem lehetséges a vámszövetség?! Ez a vámszerződés nem volna egyéb, mint kereskedelmi és vámszerződés formája és ürügye alatt újabb hosszabb provizórum talán 1903-ig, amikor a kereskedelmi szerződések lejárnak. Magyarországnak minden ilyen szerződés helyett kötelessége a mostani politikai helyzetről a konzekvenciákat levonni. Ez annál sürgősebb, mert a kiegyezés megkötésére még akkor sem volna kilátás, ha Ausztria parlamentje funkcionálna, mert az osztrák politikai világ a parlamentek elé terjesztett kiegyezési javaslatok ellen foglalt állást. Azért is minden lépést meg kell tenni a gazdasági önállóság berendezésére. Azért is abban a nézetben van, mielőtt a provizóriumot rendező törvény hatálya lejár, a magyar törvényhozásnak önállóan az 1867. XII. törvénycikk nemcsak betűjének, de szellemének is megfelelve, olyan törvényt kell hoznia, melyben a kormányt záros határidő kitűzésével, amely záros határidőnek 1900. december 31-én túl nézete szerint kinyúlnia nem szükséges, arra utasítja, hogy gondoskodjék: 1. a magyar hiteligények kielégítéséről az önálló magyar bank felállítása által; 2. az önálló magyar jegybank kapcsolatával önállóan rendezze a valutát egészen a készfizetések felvételéig; 3. terjessze elő törvényjavaslatait az úgynevezett fogyasztási adók rendszerének önálló megállapításáról; 4. állítson fel az ország határain vámsorompókat és lépjen érintkezésbe az osztrák kormánynyal egy tarifális vámszerződés megkötésére. A magyar jegybank. Gazdasági életünk legérzékenyebb oldala hiteléletünk. A legtöbbször külföldi tőkére voltunk utalva és legnagyobb hitelezőnk Ausztria. A gazdasági önállóságból legnagyobb kára lesz Ausztriának, de azokat a veszélyeket, melyek Ausztriának Magyarországra való nyomásából származnának, túlszínezik. Ausztria hitelezői hatalmát velünk szemben nagy sikerrel nem érvényesítheti, mert ha a mi értékpapirosainkat akár Magyarországon, akár a külföldön akarná egyszerre a piacra dobni, ezzel csak önmagának okozna anyagi károkat és Magyarország értékpapirosai számára megcsinálná a külföldi piacot. De azért elutasíthatatlan kötelesség a valutarendezés befejezésére az állami jegybankot felállítani. Az állami jegybank valutarendezési feladatainak már azért is, mint állami jegybank fog a legjobban megfelelni, minthogy nem lesz arra utalva, hogy részvényeseinek gazdag osztalékokat juttasson. Az állami jegybank nem üzlet lesz, hanem intézmény és természetes, jogosult nyeresége talán csak egy részének a felhasználásával is meg fogja tudni hozni azokat az áldozatokat, amelyek különösen az első időben az aranyforgalom fentartásáért a váltóárfolyamoknak a paritáson való megmaradásáért kétségtelenül hoznia kellene. A magyar állami jegybank, továbbá más tekintetben is nem inferioris lesz az osztrák-magyar jegybankkal, akkoron már esetleg csak osztrák bankkal szemben. Nem lesz alárendeltebb, mert amenynyiben s amíg Ausztria nem rendezné valutáját velünk egyidejűleg, az osztrák jegybank papírpénze kényszerforgalmi papírpénz lesz, ellenben készfizető magyar jegybank a forgalomba bocsátott bankjegyeit köteles lesz mindenkor kívánatra törvényes ércpénzzel beváltani. Osztrák részről, mondhatni, a hencegés hangján fejtegették mindig azt, hogy ugyan honnét fogja venni Magyarország azt a tőkét, amelyből a magyar jegybankot felállítaná ? Ez a kérdés nem fog nehézségeket okozni. Köztudomású dolog, hogy az 1892-iki nagy konverzióból az elért kamatmegtakarítás tőkésítéséből a pénzügyminiszter rendelkezik még 48 millió aranyforintnyi négyszázalékos aranyjáradék-kötvényekkel, amely kötvények értékesítésére törvényhozási felhatalmazta-kötvények aranyértékéből minden nehézség nélkül és igen rövid idő alatt oly összeg lesz beszerezhető, ami több, mint elég a magyar jegybank tőkéjének a megalapítására. A tőke aranyban vétetvén fel, egyúttal az ércalap részét képezné. Ha ehez hozzáveszszük azt a szabad aranykészleteket, amelyek felett a pénzügyminiszter rendelkezik és amelyek a természet szerint az állami jegybankban helyeztetnének el, már kezdetben is a jegybank legalább mintegy 80 milliót kitevő aranykészlettel bírna. Az állami bankot, nézete szerint, részvényekre kellene alapítani, amelyek az állam tulajdonát képezik. Az azonban, hogy ez a viszony állandó legyen, nem okvetlenül szükséges. Bizonyos időnek elteltével az állam, a német birodalmi bank példájára, részvényeit részben vagy egészben a magántőkének engedhetné át, anélkül, hogy a bank állami jellegéből szükségképpen lényegesen veszítsen. Vámszerződés Ausztriával. A fogyasztási adó rendezésével, a mezőgazdasági ipar rendezésével és például a szeszmonopólium behozatalával megtaláltuk volna a szükséges lépéseket a vámsorompók felállítására. Most ha ez megtörtént, törekedni kell, hogy Ausztriával szabad egyezkedés útján vámszerződést kössünk. Egész nyíltaan kimondja,hogy e vámszerződés kötésénél az Ausztria iparának nyújtandó előnyökben elmennék a legvégső határig, addig, ameddig gazdasági viszonyaink mellett egyáltalában menni csak lehet. Tenné ezt azért, hogy mezőgazdasági termelésüknek legalább 1903-ig megtartsa és biztosítsa az osztrák fogyasztási területeket. Ilyen szerződéses viszony keletkezvén Ausztria és Magyarország közt, mind a két állam időt nyerne az átalakulás fokozatos, megfontolt és előkészített keresztülvitelére. Magyarország berendezkedhetik arra, hogy iparát lassankint saját belfogyasztási területének visszahódítására nevelje, lassankint mezőgazdasági termelésének feleslegeit itthon elfogyaszthassa, vagy majdan 1903 után, amennyiben erre alkalom és mód kínálkozik, az egy osztrák fogyasztási piac helyett, változatos több külföldi piacot szerezhessen. Magyarország gazdasági önállásának a megteremtése a legnagyobb mű, melybe 1867 óta fogtunk. A nemzet munkáját siker és eredmény csak úgy és abban az esetben koronázhatja, ha teljes komolysággal és teljes erejének a felhasználásával, kellő önbizalommal és bátorsággal fog feladatához. Nagyobb veszélynek tartja a reform megkezdését helytelen aggályoskodással és elégtelen eszközökkel, mintha a reformba bele sem fognánk. A viszonyok úgy alakultak, hogy a nemzetet nagy elhatározásokra késztetik. Ne riadjunk vissza előlük, hanem alapítsuk terveinket a nemzet erejére, építsük fel alkotásainkat a legszilárdabb sziklára, arra az egyetértésre és kiapadhatatlan ragaszkodásra, mely a nemzetet a királyhoz és arra a méltó bizalomra, mely a királyt nemzetéhez köti. fEkStirvAJpr^, 1898. auguszus 1 A győri jubileum. — Távirati tudósítás.— Győr, július 31. Euschek Antal győr-nádorvárosi esperes-plébános ezüstmiséje alkalmából a Győr város közönsége által rendezett ünnep tulajdonképeni napja ma volt. Az ünnep túllépte a tervezet kereteit, az általános lelkesülés és őszinte rokonszenv valósággal a város ünnepévé tette. Győr-Nádorváros lobogódíszben voltak. Maga a templom egész nagyságában zöldlomb- és koszorúdíszbe öltözködött. Reggel tarackdurrogás jelentette az ünnep kezdetét. A templomot zsúfolásig megtöltötte a küldöttségek közönsége. A templom belseje szintén virágdíszben állott. 8 órakor kezdődött az ezütmise fényes segédlettel. A jubiláns manduktora Mohi kanonok volt, ugyanaz, ki 25 évvel ezelőtt ott ugyanennél az oltárnál első miséjéhez vezette. Mise alatt a város dalosegyesületeinek női és férfikara énekelt, Kontor Elek pedig, az ismert zeneszerző és a jubiláns rokona, saját szerzeményü Mi atyánkot énekelt. Az alkalmi szentbeszédet Mohi kanonok mondotta. Mindenkit mélyen meghatott, mikor az ezüstmisés ünnepelt a mise végével abban a díszpalástban, amelyet ez alkalom,mai ajánlottak fel neki, megindító beszédet mondott, költői szárnyalása áldást mondván a nap emlékére. Végül felszentelte az ünnepelt azt a Szent Antal, szobrot, melyet nádorvárosi híveitől kapott, s amelyet temploma díszítésére ajándékozott. Az istentisztelet után a küldöttségek tisztelegtek az ünnepeltnél. Első volt Győr város impozáns küldöttsége, melynek élén Zechmeister királyi tanácsos polgármester gyönyörű beszédben méltatta Ruschek Antalnak mint a szeretet vallása igazi papjának, a közügyek fáradhatatlan harcosának 25 éven át szerzett sok fényes érdemét. A szép beszédhez méltó volt Buschek válasza. Mint a város fia, — úgymond — úgy érzi magát e percben, mint mikor a jó apa lehajol és gyermekét megcsókolja. A város küldöttsége után a kát. autonómia testületének küldöttsége tisztelgett, melynek nevében Bánóczy főjegyző mondott üdvözlő beszédet. Az ág. evang. hitközség küldöttsége nevében Isó Vince, az ev. ref. egyháztanács nevében pedig Szabó Zsigmond lelkész, a győrvidéki tanítóegyesület nevében dr. S