Pesti Napló, 1898. november (49. évfolyam, 302-331. szám)

1898-11-01 / 302. szám

302. szám. Budapest, kedd PESTI ISIRIULÓ 1898. november 11­á­ laszt nem kapunk, nincs okunk a szob­oszlói manifesztumot részletesebben tárgyalni. Mert amilyen megdöbbentő ez a nyilatkozat, ha az egész ellenzék nevében történt, épp oly aláren­delt dolog, ha csupán Polónyi Géza úr nevet­séges arroganciája jut benne kifejezésre. Budapest, október 31. A kvóta­bizottság ülése. A magyar kvóta­bizottság csütörtökön délután öt órakor ülést tart, amelyben az osztrákok legújabb, 38 percentes kvóta­javaslatáról fog tanácskozni és dönteni. Mint a nemzeti párt lapja jelenti, a bizottság ellenzéki tagjai ezen az ülésen sürgetni fogják, hogy a bizott­ság végre nyíltan s becsületesen foglaljon állást, és jelentse ki, h­ogy az osztrák bizottsággal való to­vábbi tárgyalás céltalan; meg kell szakítani a tár­gyalásokat, hogy gróf Thun és báró Bánffy végre álljanak elő kvóta-megállapodásaikkal , amelyek létezését tudvalévően a cáfolatok ellenére is folyton hangoztatja az ellenzék. A m­arosujvári választás. A marosújvári ke­rületben, melynek mandátuma báró Kemény Endre halálával üresedett meg, ma választottak új képvise­lőt. A kerület választópolgársága — mint nekünk telegrafálják — egyhangúlag báró Kemény Gézát kiáltotta ki képviselőjének. Az obstrukció ellen. Ma két törvényhatóság foglalt állást az obstrukció ellen: Pécs és Temesvár városok. Pécsett, melynek törvényhatósági közgyű­lésén báró Fejérváry Imre főispán elnökölt, dr. Krasznay Miklós ezt indítványozta. Pécs szabad királyi város közönsége sajnálattal látja, hogy a képviselőházban jelenleg folyó vita, amelyet a házszabályok rugalmas korlátai között a képviselők kis töredéke rendez, míg egyrészt a parla­­m­entarizmust veszélyezteti, másrészt az ország leg­­gitálisabb közgazdasági kérdéseinek alkotmányos úton leendő megoldását akadályozza. Ugyanazért tiszteletteljesen kéri a képviselőházat, hogy tanács­kozását az állampolgárok megnyugtatására a rendes mederbe terelve, az előterjesztett és előterjesz­tendő törvényjavaslatokat letárgyalni méltóztassék.­­ Littke József, a kereskedelmi kamara elnöke az ind­ítvány előterjesztése után azt hangsúlyozta, hogy nem szereti, ha a törvényhatóság politikával foglal­kozik, most azonban hozzá kell szólni az ország legvitálisabb érdekeit veszedelmez­tető obstrukcióhoz, mely károsabb még a rossz kiegyezésnél is. E föl­­szólás után a közgyűlés egyhangúlag elfogadta az indítványt. Temesvár törvényhatóságának közgyűlésén Tolbisz Károly polgármester ezt az indítványt tette. Nem titkolhatom el azon általánosan kedvezőtlen visszahatást és komoly aggályt, melylyel a város közönsége az országgyűlési tárgyalásoknak a ma­gyar parlament hagyományaihoz nem méltó sivár és dísztelen menetét kíséri és helyén­valónak talál­nám, ha a város törvényhatósági bizottsága sajná­latát és aggodalmát fejezné ki az országgyűlés hi­vatásszerű komoly tanácskozásainak meghiúsítására vezető irányzat érvényesülése fölött, mely alkotmá­nyunk, alapját rendíti meg és a magyar nemzet hírné­vé­re és az ország érdekeire egyaránt beláthatatlanul káros és veszedelmes következményekkel is fenye­geti hazánkat.» — Az indítványt vita nélkül elfo­gadták. A «Bessswffy-ügy.» Az ellenzéki pártkörökben a Budapesten maradt képviselők a szünet alatt is élénken foglalkoznak az obstrukciós tervekkel s a napirend-vita csütörtöki folytatásának eshetőségeivel. Az eddigi vita eseményeiből még most is leginkább arról a históriáról foly a beszélgetés, melyet a múlt hétfői ülésen Lukáts Gyula Kossuth-párti képviselő hozott fel abban a beszédében, mely miatt tőle a szót megvonták, s mely a zajos zárt ülést vonta maga után. Lukáts ugyanis említést tett egy főszol­­gabiróról, aki a választások előtt becsületszavával fogadta, hogy az ellenzék jelöltjét támogatja. Emiatt a miniszterelnök a főszolgabírót magához rendelte s meghagyta volna neki, hogy a hivatalos kormány­­párti jelölt érdekében járjon el. A főszolgabíró azt felelte volna, hogy ez lehetetlen, mert már szavát adta az ellenzéki jelöltnek. Lukáts előadása szerint a miniszterelnök felelete erre az volt, hogy «nekem mindegy», a főszolgabíróé pedig, hogy neki azonban nem mindegy. Báró Bánffy azzal a nyilatkozattal akarta volna elbocsátani, hogy : nohát akkor teszünk majd a főszolgabíróságról. Mire a főszolgabíró azt­ ­ felelte, hogy majd ő tesz róla s beadta lemondását, Lukáts előadása szerint csak később, mikor a me­gye alispánja értesítette a kormányelnököt, hogy a vármegye nem fogja elengedni kedves főszolgabírá­­ját — akkor mondta a miniszterelnök, hogy bírják rá a főszolgabírót a lemondás visszavonására. A zárt ülésen megnevezték Dessewffy­ Emil nagykátai főszolgabírót, mint aki ebben az esetben szerepelt, s ugyanakkor a miniszterelnök — aki Lukáts be­széde alatt nem is volt a teremben — az elmon­dottakról kapott rövid információ után kijelentette, hogy nem emlékszik ugyan a beszélgetés minden sza­vára, de bizonyos benne, hogy ő nem akarta a főszolga­bírót becsületszava megszegésére bírni, mert amint ilyesmit a maga részéről lehetetlennek tart ma, úgy lehetetlennek kellett azt tartania akkor is. Két nappal később egy kormánypárti újság közölte a főszolgabíró­nak tudósítója előtt tett következő nyilatkozatát: «Téve­désen alapul az a hiedelem, hogy én az utóbbi vá­lasztások idején főszolgabírói állásomról a minisz­terelnök úr ő nagyméltóságával lefolyt párbeszéd konzekvenciájából mondottam volna le. Lemondá­som oka az volt, hogy nem akartam eltűrni azt a hajszát, melyet az ellenpárt egypár túlbuzgó kortese indított ellenem.» Tegnap pedig ismét Dessewffy fő­szolgabíró intézett egy ellenzéki újsághoz levelet, amelyben kijelenti, hogy ő az illető kormánypárti újság tudósítójával nem beszélt, és nem is nyilat­kozott az ügyről a lapokban. Az ellenzéki képviselő­ket most legjobban a Dessewffy-ügynek ez a leg­újabb momentuma foglalkoztatja, amely pedig tulaj­donképpen nem más, mint az illető újság tudósító­jának a dolga, melyhez a miniszterelnöknek nincs köze. A halandóság az országban. Budapest, október 31. A Központi Statisztikai Hivatal Havi Közleményei­­nek most megjelent szeptember havi füzete a múlt hónap népesedésére vonatkozólag a következő ada­tokat közli: Magyarországon és Fiuméban az élve szülöttek száma a lefolyt szeptember hónapban 53.258, a halva szülötteké pedig 1074. Hét évnél fiatalabb korban 21.471-en, hét évnél idősebb korban pedig 16.057-en haltak el, úgy hogy a halálozás összes száma 36.528. A népesség természetes szaporodása tehát 15.730. Népesedési mérlegünk így kedvezőtlenebb az idei szeptemberben, mint a tavalyiban volt. 1800-zal ke­vesebb az idén a születés és 1300-zal több a halálozás, úgy hogy a szaporodás több mint 3000-rel maradt a tavalyi mögött. Aránylag legtöbb születés az ország legmagya­­rabb részére, a Duna-Tisza közére esett, legkevesebb Erdélyre. Az egyes megyék közül a kis Liptó mu­tatja a legnagyobb arányszámot, a legkisebbet pedig Krassó-Szörény. A halandóság legerősebb volt a Tiszán túl, leg­kisebb a Dunán túl. A megyék közül legnagyobb ha­lálozási aránynyal Ugocsa szerepel, vele szemben a legkedvezőbb számot Sáros vármegye mutatja. A szaporodás aránylag legerősebb volt a Duna balpartján, leggyengébb a Tisza-Maros szögén és Erdélyben. Az egyes vármegyék közül különösen Liptó tűnt ki szokatlanul magas (1000 lélekre 2-25) szaporodási arányával, míg ellenben Ugocsa és a múlt év óta egyre apadó népességű Szilágy fogyást mutat. Szeptemberben több mint 150 olyan község volt, melyben a halálozás száma több mint öttel múlta felül a születésekét. Igen sok olyan községet talá­lunk, ahol egy születés sem volt, a halálozás száma hat és tizenegy között váltakozott. A gömörmegyei Fazekas-Zsaluzsányon sem volt egy születés sem, az elhaltak száma mégis huszonegyet tesz, mely számból tizennégy vörhenyben múlt ki. Ami a fertőző betegségeket illeti, ugyancsak ebből a kimutatásból megtudjuk, hogy a vérhas, szamár­­hurut és gümőkór enyhébben léptek fel, mint augusztusban, de a többi összes fertőző betegség, kivált pedig a torokgyík több áldozatot kívánt a most lefolyt hónapban, mint a múlt hónapban. A gümőkórnak szeptemberben 3734 halottja volt, (augusztusban 3900), ebből a számból magára a fővárosra 174 esik, (augusztusban 171). Legtöbb áldozatot túl a Dunán követelt, ahol 764 halálesetet okozott, míg az e tekintetben legkedvezőbb színben mutatkozó tiszáninneni megyékben csak 342-t. A szamárhurut áldozatainak száma 776 (augusz­tusban 848). Legerősebben most is túl a Tiszán pusztított, ahol 201 áldozatot szedett; legjobban a Dunántúlt kímélte meg, ahol csak 78 áldozata akadt. Difteritiszben 818-an haltak el (augusztusban 601-en). Legnagyobb számmal (162-vel) a Dunántúl szerepel, a legkisebbet (94-et) a Duna-Tisza köze szolgáltatja. Az ungmegyei Jesztrebnek i mind a hat halottja torokgyíkban halt el. A vörh­eny vagy 130-al több halált (769-et) oko­zott most, mint­ augusztusban. Ezek közül a legtöbb (248) a Duna-Tisza közére esik, a legkevesebb (31) Erdélyre. A sárosmegyei Matiszovának mind a hat halottja vörhenyben múlt ki. Kanyaróban 283-an haltak el, 30-cal többen, mint augusztusban. A kanyaró legerősebben a tiszán­túli megyékben pusztított, ahol 105 halálozást oko­zott, legkevésbbé a Dunántúl, ahol csak 19 áldo­zata akadt. Hastífuszban 683-an haltak el (augusztusban 476-an). Itt a Duna-Tisza köze szolgáltatja a leg­több halottat (128-at), a tiszáninneni megyék a leg­kevesebbet, 61-et. A vérhas most 397 áldozatot követelt, 50-nel ke­vesebbet, mint augusztusban. Itt Erdély áll legelül 144 halottal, leghátul a Duna-Tisza köze és a Tisza- Maros szöge. A veszettségnek most két áldozata akadt (augusztusban négy). * ■¥r -X­Ez a statisztikai kimutatás minden, csak nem megnyugtató. És pedig nem azért, mert a difteritisz,­ vörheny és kanyaró tömeges fellépését már most konstatálja. Difteritiszben több mint kétszázzal, vör­henyben százharminccal, kanyaróban pedig harminc­cal többen haltak el szeptemberben, mint augusztus­ban. Ez már valóságos járvány s elképzelhetjük,, hogy mily bő aratása lesz a halálnak a gyermekek­ között októberben, novemberben, szóval az egész­ségtelen időjárású téli hónapokban. E tömeges elszaporodása a heveny fertőző ba­joknak azonban egyúttal útmutatóul is szolgálhat az egészségügy vezetőinek. Végezzék kötelességüket a legnagyobb szigorral. Ha difteritisz, vörheny vagy kanyaró lép fel oly családban, ahol a kis beteg kellő gondozásban nem részesülhet, távolítsák el a beteg gyermeket minden áron a családi környezeté­ből. Erre feljogosítja őket a belügyminiszternek mi­nap közölt rendelete. Ha így mindent megtesznek a vezető körök arra nézve, hogy a fertőző bajok újabb infekciót ne tá­­maszszanak, akkor el fogjuk rövidesen érni azt az időt, amikor nem lesz oly óriási hazánkban sem a gyermekhalandóság. Nemzeti Szövetség Nyíregyházán. — Saját tudósítónktól. — Nyíregyháza, október 31. Az Országos Nemzeti Szövetség e hónap 30-án alkotta meg immár harmincnegyedik fiókját, Nyíregy­házán. A nyíregyházi zászlóbontás jelentőségét emeli még ama közismeretes körülmény is, hogy a félre­vezetett földmivelő szocialisták ebben a megyében vol­tak a legjobban szervezkedve s jól esett látnunk, hogy ezek a megtért földmivelő szocialisták is nagyszámban jelentek meg az alakuló közgyűlésen. A központ részéről dr. Herczegh Mihály igazga­tósági elnök vezetése alatt megjelentek dr. Komlóssy Ferenc, dr. Krivád­y Géza, Erdélyi Lajos stb. igaz­gatósági tagok. A szerencsi szövetség képviseleté­ben Paszlavszky Sándor és Simon József társelnök csatlakoztak a központ kiküldötteihez. Az érkezőket a díszesen fellobogózott pályaház­nál a város színe és java élén Somogyi Gyula kir. közjegyző, a szervező bizottság elnöke üdvözölte. A vendégek ezután a főispán és város díszfogatain vonultak be szállásaikra. Az ünnepi alakuló közgyűlést a vármegyeház dísz­­termében tartották meg délelőtt 11 órakor. A termet zsúfolásig megtöltötte a város és vidék közönsége. Az asztalfőn a kiküldötteken kívül ott­­láttuk báró Ferlitzsch Bertold főispánt, Mikes Ferenc al­ispán, Komlóssy Ferenc, Meskó László, dr. Ferlicska Kálmán oszággyűlési képviselőket, Megyery Géza kúriai bírót, a törvényszék elnökét, Kovács István táblai bírót, Papp György pénzügyi igazgatót, Bents László polgármestert, Eördögh Dezső királyi tanfel­ügyelőt, Versai István kanonokot s a város és megye még több más előkelőjét. Somogyi Gyula megnyitván az ülést, üdvözölte a vendégeket és jelentette, hogy a szövetségnek 400 tagja van. Alapító tagok lettek: gróf Pongrácz Jenő, gróf Dessewffy Alajos, gróf Dessewffy Dénes és gróf Dessewffy Béla 200—200 koronával. Ezután dr. Herczegh Mihály hatásos beszéddel fejtegette a szövetség célját. E beszéd elhangzása után Mikecz János alispán a megye nevében, Bents László polgármester a város nevében, báró Feilitzsch főispán az általa alakított Bessenyei-kör nevében és Leffler Sámuel az 50 év óta fennálló polgári egye­sület nevében üdvözölték a szövetség által propagált

Next