Pesti Napló, 1899. április (50. évfolyam, 91-119. szám)
1899-04-28 / 117. szám
2 Budapest, péntek FESTI NÁMLÓ, 1899/április 28. 117. szám x Kínába kell mennünk. Lám még a kis Dánia is készül területet szerezni Kínában, nem is szólva Olaszországról, mely nem szűnik meg fáradozni a San-Munöböl megszerzése érdekében, bár Kína részéről nagy akadályokra talál, mert Olaszországot a kínaiak nem ismerik. A dánok helyzete más, ők egyenesen mint az orosz politika szövetségesei jelennek meg ott; ködömben eddig is mintegy 500 dán hajó van elfoglalva a kínai parti hajózásban, a Kopenhágától Pekingig vonuló óriási táviróvonal hivatalnokai pedig nagyrészt dánok. Oroszország támogatja és biztatja a «kis» Dániát — mely mint tengeri állam nem is oly nagyon kicsi — hogy ez is támasza, szövetségese legyen; valamint Anglia biztatja Olaszországot s úgy látszik biztat minket is, mert minél több érdektársa lessz az Oroszországgal előbb-utóbb elkerülhetetlen mérkőzésnél, annál jobb. S ezzel elérkeztünk a kínai kérdés politikai méltatásának ahoz a pontjához, mely nézetünk szerint e kérdés megítélésénél döntő fontosságú. Aki figyelemmel kísérte a Kínában négy év óta történteket, egy percig sem kételkedhetik abban, hogy a legközelebbi nagy világháborút Kína miatt fogják megvívni. A keleti kérdés elvonult a Balkán-félszigetről és a Boszporus partjairól és áthelyezkedett a Pecsik-öböl vidékére. Mérhetetlen szerencsénk az nekünk, hogy a mi keleti kérdésünk lekerült a világhatalmak programmjáról s az ennél sokkal nagyobb kínai kérdés lett a valódi, a fontos «keleti kérdéssé.» Ez nekünk esetleg évtizedekig terjedhető nyugalmat, békés fejlődést, belső erősödést tesz lehetővé. A Gondviselésnek ezt a rendkívüli kegyét, a szerencsének ezt a ritka ajándékát tennék kockára, ám Kínába mennénk. Ha Kínában mi is hódítunk, menthetetlenül bele fogunk vonatni azokba a komplikációkba, melyek a kínai érdekszférák miatt minden bizonynyal ki fognak törni s a szibériai vasútnak néhány év múlva várható befejezése után sokáig elodázhatók aligha lesznek. Ha egyszer unokahugának vagy öcscsének — még azt sem tudja, hogy az ő nagyanyja az én apám testvéröcscsének fáz unokája volt! ... De hát mire tanította őt otthon az asszonyanyja, ha még azt sem tudja, kik voltak az elődei s hogy kivel miféle atyafiságban áll ?! A mindenek fölött győzedelmeskedő halál csak a véletlen segítségével tudta hatalmába ejteni az erő és egészsége ritka alakját: ájtatosságának lett áldozata. Mint szigorú vallásosságban nevelt nő, ritka napon maradt el a miséről, de arra nem volt eset, hogy az adventi rojáték valamelyikéről lemaradt volna. Egy ízben ha Námja megbetegedvén— az ő vállait is 70 tavasz nyomta már — nem kisérhette el úrnőjét reggeli ájtatosságára, másnak a kíséretét pedig Ápor néni semmi áron sem akarta elfogadni, öntudatosan biztosítva környezetét, hogy jóval hosszabb gyaloglásokra is képesnek tartja magát kiséret nélkül, mint a közeli templomba menni. De visszajövet, szokása szerint utolsónak maradva a templomban, elcsúszott a síkos után s nem bírva önerejéből talpra állani, a zuzmarás decemberi hajnalban hosszabb ideig fekve maradt, az elhagyott utca fagyos kövezetén. Mire segítségére jöttek és haza vezették, már ezysen át volt hűlve s mintegy félévi betegeskedés után, a halál mégis diadalmaskodott vasszervezetén. Réges-régen, talán még Mária Terézia királyné fiatal korában, az ő ablakai alatt is engették a régi romantika szimbólumának, a beteszszük a lábunkat Kínába, akkor nekünk is részt kell vennünk az ott folyó küzdelmekben, nekünk is harcolnunk kell nemcsak ott, hanem minden valószínűség szerint Európában is. Az angolok szeretnek is, ha bátran nekivágnánk a kínai kalandnak. Politikájuk hagyományos törekvése kontinentális szövetségesek szerzésére irányul. Valószínűleg nekünk van szánva az a szerep, hogy Európában támadjuk Oroszországot, abból a célból, hogy ők, az angolok Kínában könnyebben elbánhassanak vele. De ha tartózkodunk a Kínában való területi térfoglalástól s óvakodunk attól, hogy az ott szembekerülő hatalmak bármelyikének pártjára kelljen állatunk, akkor a kelet-ázsiai kérdés miatt kitörő nagy mérkőzés alatt megóvhatjuk semlegességünket. A hosszú béke alatt bensőleg megerősödve annyira megszilárdíthatjuk pozíciónkat, hogy az európai keleti kérdés teljesen elveszti ránk nézve aggasztó voltát. A politikai tekintetek tehát s a magyar nemzeti érdek azt parancsolják nekünk, hogy se angolnak, se németnek, se osztráknak fel ne üljünk. Ám végezzék ők a maguk dolgát, mi végezzük a miénket, így szolgáljuk helyesen a magyar presztízst. Budapest, április 27. A képviselőház holnap, pénteken délelőtt 10 órakor tartandó ülésében folytatja a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az általános vita során fel fognak még szólalni Kossuth Ferenc, Kálmán Károly, Presz igazságügyminiszter és talán Szilágyi Dezső is. -------A külügyminiszter Budapesten. A N. Fr. Pr. értesülése szerint gróf Goluchowsski külügyminiszter a jövő héten ismét Budapestre jön s körülbelül egy hétig itt marad. A pénzügyminiszter üdülése, Lukács László pénzügyminiszter múlt vasárnap üdülés céljából Olaszországba utazott. A miniszter előreláthatóan 8—10 nap múlva visszaérkezik s átveszi ismét tárcája vezetését. Ennek az egyszerű ténynek fölemlítésével a miniszter utazásához fűzött kombinációk tárgytalanokká válnak. rózsaszín szalagra fűzött mandolinnak hurjása nemcsak tapsolt a szerenád adójának, hanem pulykapecsenyével és puha kenyérrel várták a kérőt, mint ahogy, az akkori szokás szerint, kedves vendéget fogadni illett. Szóval, Ápor néni valamikor jegyben is járt, csakhogy jegyese a menyasszonyi fátyol helyett gyászfátyolt borított rá. Lehet, hogy a «vitam et sanguinem» szózata — mely az ő mátkasága korában, mint az országban az ősök idejében körülhordozott élet-halálharcba hivó véres pallos, úgy szállott végig e hazán — az ő jegyesét is ama vitézek soraiba szólította, kik a szép királyné jogainak védelmére hagyták el jegyesüket, szüleiket, családjukat, sőt hazájuk határait is, hogy öldöklő porosz fegyvertől leteritve, vérükkel pecsételjék meg koronás királyuk iránti hűségüket. Más hagyomány azonban azt állítja, hogy Apollónia jegyesét, röviden az egybekelés előtt, valamely pusztító betegség ragadta el s nem mint hős esett el a harctéren, hanem más közönséges halandó módjára, ágyban vívta utolsó küzdelmét a leghatalmasabb ellenséggel, a nagy kaszással, ki győztes maradt fölötte. E veszteség annyira lesujtotta az akkor még fiatalsága tavaszát élő, Ápos nénit, hogy elhagyva nevelő atyját — szülei korán haltak el — testvéreit s a vidéket, ahol őt minden pótolhatatlan veszteségére és bánatára emlékeztető, a távol Erdélyben lakó egyik nőrokonához költözött, kitől csak sok év múlva, már-már őszülő fejjel tért vissza,.Agyhajadon maradt,. Budapest, április 27. Annak a huszonötesztendős Odisszeának, melyen a kúriai bíráskodás ügye parlamenti históriánkban keresztülment, ma nyílt meg az utolsó fejezete. A képviselőház belefogott a törvényjavaslat tárgyalásába, és a kompromisszum egyengette után immár belekerül majd’ a kúriai bíráskodás a törvénytárba. Az általános vita mai első napjának a szokottnál népesebb terem és tettebb karzat adott Senki sem tudta, váljon más kérő hiányában-e, vagy a saját akaratából. Mint a legtöbb embernek, Ápor néninek is voltak ellenségei s ezek nagyon megszóltak azért, hogy — élénk szinü ruháiról nem is szólva — általánosan ismert józan gondolkozása dacára, késő aggkorában kezdett gyengéd barátságot tanúsítani egy öreg katona, állítólag generális iránt, ki abban a városban települt le, ahol Apollónia lakott s akiről senki sem tudta, honnét jött, kinek a fia, szóval, ki a rokonsága. Mert a régi világban az előkelő atyafiság adta meg az egyénnek tulajdonképpeni értékét. Az öreg katona pedig fokozott mértékben, bizonyos tisztelettel viszonozta a barátságot, melyet az agg nö «vénsége gyengéjének» mondott s amelyen jóakarói mosolyogtak, mulatságosnak, sőt kedvesnek találva a 80 éven már túl levő nő és 70 felé közeledő férfi e szokatlan vonzalmát. Hátuk mögött nem is hitták őket másként, mint a «virágzó álom-párnak.» De különösen megbotránkoztak az ellenséges nénikék és bácsikák a «vén obsitos» — ez volt a galambősz katona általános népszerűségnek örvendő neve — viselkedésén agg barátnőjének temetése alkalmával, midőn bánatában megtörve, alig tudta zokogását elfojtani. Szegény Ápos néni! Hogy szóltak volna meg téged ezek a jámbor lelkek, ha gyanítják vala, hogy a zokogó aggastyán benned siratja az édes anyját ! ' .... ... Rudnay Zsófia. Xaueger és a románok. Tegnap közöltük azt a választ, melyet Széll Kálmán miniszterelnök Pichler Győzőnek interpellációjára adott A miniszterelnök kijelentette, hogy a vizsgálat eredménye szerint a magyarországi románok nem küldöttek Luegernek telegrammot, melyben a kabinetirodánál való közbenjárását kérték. Pichler azután válaszában azt mondta, hogy a románok levélben érintkeztek Lueger polgármesterrel. Erre vonatkozólag a bécsi Deutsche Zeitung című újság, melyhez Lueger közel áll, — mint Bécsből telegrafálják — a következőket írja: Széll Kálmán miniszterelnöknek Pichler interpellációjára adott tegnapi válaszára vonatkozólag kijelenthetjük, hogy a magyarországi románok és dr. Lueger polgármester között nemcsak táviratváltás nem volt, amint már a magyar miniszterelnök is kiemelte, hanem egyáltalán semmiféle írást nem, váltottak egymással. Határozatképtelen bizottság. A képviselőházmentelmi bizottságát már több ízben ülésre hívták össze sürgős mentelmi ügyek elintézésére, de az ülést nem tarthatták meg, mert a tagok nem jöttek össze határozatképes számban. Egy ízben már felszólította a Ház elnöke nyílt ülésben a tagokat a pontos megjelenésre, de ez nem használt. Ma ismételte az elnök ezt a felhívást, kérve a bizottság tagjait, hogy a holnap délután öt órakor tartandó ülésre határozatképes számban méltóztassanak megjelenni, mert — mondotta az elnök — «csakugyan lealázó a képviselőházra nézve, hogy a törvényszékek és járásbíróságok részéről folyton sürgetések értkeznek a Házhoz.» Ennek a felhívásnak bizonyára lessz annyi haszna, hogy a bizottság végre megtarthatja holnap az ülését. Az állami népiskolák szaporítása. A képviselőház pénzügyi bizottsága április 28-án, délután öt órakor a képviselőházban, szokott helyiségében ülést tart, melyen az állami elemi népiskolák megfelelő elhelyezésével fölmerült kiadások fedezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalja. ORSZÁGGYŰLÉS