Pesti Napló, 1901. május (52. évfolyam, 119-147. szám)
1901-05-12 / 129. szám
129. szám Budapest, vasárnap _________PESTI NAPLÓ,_______ 1901. május Í2. 5 is van egyes rendelkezések ellen kifogása, de ama nagy szempontok befolyása alatt, amelyeket megérintett, azok egyikének sem tulajdonit akkora súlyt, hogy azokért az egész mű létrejövetelét kockáztassa. (Élénk helyeslés.) Éppen ily ügyben a sikeres megoldás feltétele nemcsak a konciliáns eljárás ; szükséges egy bizalommal elfogadott vezér is. Amellett, hogy észrevételeinket teljes nyíltsággal előadjuk, szükséges, hogy önmegtagadással is elfogadjuk azt a vezetést, mely annyi tanujelét adta annak, hogy méltó erre a bizalomra s múltjával is fényesen bebizonyította, hogy az ország közgazdasági érdekei iránt érzékkel bír. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. (Hosszantartó élénk helyeslés.) Ezzel a tárgyalás folytatását holnap délután 6 órára tűzték ki, s az értekezlet véget ért. A Turul-gyár visszaélései: Budapest, május 11. A temesvári Turul-cipőgyár napvilágra jutott vizeimez ma interpelláció tárgyát tették a képviselőházban. Visontai Soma interpellált, Hegedűs Sándor miniszter pedig nyomban válaszolt, és válaszát a Ház tudomásul is vette. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter beszédében maga is konstatálta azt a rut visszaélést, melyet a mödlingi cipőgyár elkövetett és melyet a szegedi ipartestületek dicséretes buzgalommal földerítettek. A kereskedelmi miniszter kilátásba helyezte a Turulcipőgyár csalásának szigorú megbüntetését. Hogy a magyar iparalkotási akcióján súlyos sérelem ne essék, a megtorlásnak gyorsnak és a büntetésnek súlyosnak kell lennie. De ez nem elég. Az a közönség, mely oly lelkesedéssel karolta fel a magyar iparpártolási akciót és teljes odaadással pártolja ezt a mozgalmat, szintén nem nézheti közömbösen azt, ha az ő jóhiszeműségével így visszaélnek és az ő lelkesedéséből idegen elemek csinálnak maguknak jó vásárt. Mutassa meg most ez a közönség, hogy a magyar ipar pártolása nem üres jelszó. Ha a közönség ebben összetart, akkor lesz csak igazán megtorolva az a rut visszaélés, amit az iparpártolási akción a mödlingi cipőgyár elkövetett. Ebből azután mások is okulhatnak, hogy holmi turulmadarakkal még nem lehet bennünket félrevezetni, de viszont teljesen odaadással támogatjuk azokat, akik igazi magyar ipart alkotnak ! A képviselőház mai ülésén történtekről itt adjuk tudósításunkat. Visontai Soma a következő interpellációt intézi a kereskedelmi miniszterhez: 1. Van-e tudomása a 1. miniszter úrnak arról, hogy az állami támogatás mellett létrejött, nagyobb évi szubvencióban és egyéb törvényes kedvezményekben részesülő temesvári »Turul* cipőgyár a magyar gyár cége és a «Turul* címer védjegye mellett osztrák gyártmányt hoz forgalomba és igy állami támogatás mellett osztrák iparcikkekkel csinál versenyt a mostoha anyagi helyzetben vergődő magyar kisiparosnak ? 2. Tudja-e a miniszter úr, hogy a temesvári «Turul” cipőgyárnak szegedi elárusító helyére legutóbb is hét láda, 1887 kilogramm súlyú cipőáru érkezett, mely küldeményről kitűnt, hogy Kránk Albert mödlingi cipőgyárából érkezett, aki a temesvári «Turul* cipőgyár alapítója és az állami kedvezmények élvezője; hogy a ládák Mödlingben gyártott cipőket tartalmaznak és hogy a cipők a «Turul* védjegygyel, vagy ehhez hasonló madárjegygyel vannak ellátva ? 3. Tudja-e a miniszter úr, hogy a hírlapokban egy, állítólag a tisztelt miniszter úr és a mödlingi cipőgyár tulajdonosa, Frank Albert úr, mint a temesvári gyár alapítója közt létrejött szerződés szövege tétetett közzé, mely szerint a miniszter úr megengedte volna, hogy a gyár összes magyarországi elárusító helyein egészen a jövő esztendő elejéig és pedig a magyar Turul-gyár cégtábláit külsőleg feltüntető üzletekben tisztán osztrák gyártmányt árusíthat ? 4. Ha visszaélés történt, hajlandó-e ezt kellőleg megtorolni és hasonló visszaéléseket a jövőre nézve lehetetlenné tenni? 5. Hajlandó-e a tisztelt miniszter úr az iránt megnyugtatást adni, hogy olyan eszközökkel rendelkezik, melyekkel az osztrák gyártmányoknak becsempészését megakadályozhatja? 6. Végre hajlandó-e a tisztelt miniszter úr a kisiparosoknak kellő oltalmat és védelmet nyújtani és az anyagi helyzetük javítására szolgáló állami segítő eszközöket megteremteni? (Helyeslés.) Hegedűs Sándor miniszter rögtön felel az interpellációra, mert tagadhatatlan, hogy az ügy a közvéleményben nagy feltűnést keltett. Azon kezdi, mi vitte rá a temesvári cipőgyár alapítására. Ami erre rávitte, az a tény, hogy 1894-től 1899-ig, öt éven át átlag évi tizennyolc millió korona értékű cipőárut hoztak be külföldről az országba. Ezt nem lehetett akció nélkül hagyni, tekintettel iparunk válságos helyzetére. Tapasztalta azt is, hogy ez a nagy behozatal a mödlingi cipőgyárra esik, melynek huszonhét fiókja van az országban. Közelfekvő volt tehát a gondolat, egy nagyarányú cipőgyárat alapítani s mikor a mödlingi gyár tulajdonosa erre vállalkozott, a miniszter természetesen csak örömmel fogadhatta az ajánlatot. Az a vád, mintha ezzel a cipész-kisiparosok romlását okozta volna, nem áll. Hiszen a kisiparosok a mödlingi cipőgyárral sem tudtak versenyezni s az egész változás annyi, hogy ezentúl a temesvári cipőgyárral nem bírják ki a konkurrenciát. A gyár fölállítása mindentől eltekintve üdvös és hasznos, mert nagyszámú olyan kisiparos talált benne alkalmazást, aki egyáltalában nem versenyképes, mert sem tőkéje, sem finomabb ízlése nincs. Hát a többi kisiparos ? Azoknak nincs okuk félni a cipőgyártól. Szóló a legnagyobb jóakarattal támogatja azokat, akiknél megvannak a versenyképeség feltételei. Akiknél nincsenek még, azok jobb, ha szakmákbeli gyárba mennek. Ez nem sülyedés, mert jobb a jól lakott gyári munkásnak, mint a tengődő kisiparosnak. (Helyeslés.) A konkrét ügyre vonatkozólag érzi a felelősség súlyát s azt el is fogadja. Konstatálja, hogy az a szerződés, melyet a cipőgyárral kötött, minden tekintetben azt mutatja, hogy óvatos volt. Kikötötte benne, hogy a gépek, a nyersanyag, a berendezés, szóval minden magyar termék legyen. Kötelességévé tette a munkásképzést, mely irányban a gyár arra vállalkozott, hogy ötszáz munkásnak ad alkalmazást. A gyár megvolt és megvolt a 27 elárusító hely. Természetes, hogy kezdeni kellet az átmeneti nehézségekkel. Az összes fiókokat ezen most működni kezdő gyárnak ott gyártott termékeivel ellátni abszolúte lehetetlen volt. A gyár azt kérte tehát, hogy ezt az esztendőt mint átmeneti esztendőt tekintsük és engedjük meg, hogy azalatt, mialatt a gyár külömber sem volna képes kész termékeket nagymértékben piacra vinni, a mödlingi régi fiókokból használja fel áruit. Itt formailag két hiba történt. Egész őszintén megmondja, melyek azok. Az egyik az, hogy igen korán tűzték ki ezen fióküzletek a Turul-gyárnak cégét; jobb lett volna a mödlingi fiókot még ebben az évben úgy tartani meg, amint volt. Természetesen szubvenciót sem kap tehát , csak akkor fog kapni, mikor egész erejével dolgozik. Eddig jogcímet nem szerzett a szubvencióra. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez fontos !) Ami már most a felhozott konkrét esetet illeti, Visontai híven adta elő. Kezében van a szegedi főkapitánynak egy jelentése, mely elmondja a processzust úgy, amint történt és amint Visontai is előadta , azzal tehát részletesebben nem kell foglalkoznia. De ki kell jelentenie, hogy itt tulajdonképpen két határozott visszaélésről van szó. (Nagy mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Csalási Valóságos csalás, nem visszaélés!) Az egyik az volna, mert ezt még nem látja bebizonyítva, hogyha kitűnnék, hogy mint a temesvári gyár produktuma szerepelt a mödlingi cipő, a másik pedig, hogy maguk a cipők mind a Turul-védjegy gyer, vagy a Turul-védjegyhez hasonló, ennek megfelelő madárral láttattak el. Folényi Géza : Jó madár ! (Zaj. Elnök csenget). Hegedűs Sándor miniszter : Ha nincs is a cipőn a „Turul“ szó, (Helyesics.) ha az a madár nem is felel meg egészen a „Turul“-madár képének, ez feltétlenül visszaélés, a közönség megtévesztése, (Igaz ! ügy van ! (És ennek következtében intézkedett, hogy ez a leghatározottabban megtoroltassék, hogy ez megszüntettessék és abszolúte ily módon ne lehessen tovább eljárni. (Általános élénk helyeslés.) Molnár Jenő : Mi a megtorlás ? Ez a kérdés ! Hadarász József: Ki kell kergetni! Hegedűs Sándor miniszter: Ami az eljárást illeti, ebben a tekintetben törvényeink intézkednek. Thaly Kálmán : A fenyítő törvényszékhez! Hegedűs Sándor miniszter: Annyit mondhat, hogy a jövőre az efféléknek nem szabad előfordulniok. (Zaj.) De már most is, amennyiben a vizsgálat azt tüntetné ki, hogy tudva és szándékosan, magának a temesvári gyárnak közreműködésével, vagy csak tudomásával is történt ez a megtévesztés, ezt határozottan szerződésszegésnek tekintené. (Általános helyeslés.) Folényi Géza: Ez beszéd! Hegedűs Sándor miniszter: Emlékezteti a Házat, amikor Polónyi képviselő három cipővel ide jött, megígérte, hogy az akkor felpanaszolt eljárást meg fogja torolni. Jelentheti most, hogy beszüntette a szubvenciót. (Általános élénk helyeslés.) Ennél erélyesebben eljárni nem lehet. Amennyiben a temesvári gyár bele lenne vonva és ebben az ügyben közreműködött volna, vele szemben a megfelelő intézkedéseket meg fogja tenni. (Általános élénk helyeslés.) Ha egyszer belemegy egy akcióba, ahol az ország javára akar valamit megvalósítani és akkor ugyanazok, akiknek közreműködését igénybe veszi — és pedig megfelelő dotáció mellett — háta mögött intencióit és céljait kijátszszák: ily dolgot abszolúte el nem tűr. Általános élénk helyeslés.) Kéri válasza tudomásul vételét. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Visontai Soma tudomásul veszi a választ. A Ház tudomásul vette a választ. Az ellenzékről csak Visontai és Tigron Gábor szavazott a tudomásulvétel mellett. A ma érkezett szegedi lapokban több épületes részletet olvashatunk a gyár üzelmeiről, így a Sz. Napló azt írja, hogy a gyár Szegeden sem a falragaszokon, sem hírlapi hirdetményekben nem közölte a közönséggel, hogy a most eladásra kerülő cipők Mödlingből valók. A szegedi lapokban, vagy a szegedi üzlet megnyitásáról közzétett hirdetésükben szó sincs arról, hogy mödlingi cipőket fognak árulni. Tehát ez is a szerződésszegésre vall. Ugyanez a lap írja : «A gyár, melynek képviselői a minap Szegeden jártak az itteni üzletet szervezni, hosszú évekre el akarta magát látni mödlingi cipőkkel és ezeket a kevésbbé ellenőrzött vidéki fiók-üzletekben akarta jóelőre beraktározni, még mielőtt a temesvári gyár a teljes üzemet megkezdené. Persze, a teljes üzem beállítását azért tolják ki menről későbbre, hogy ezalatt a vidéki üzleteket gazdagon berendezhessék mödlingi dug áruval. Ami, ha Szegeden a véletlen e hamisság útjába nem csap, sikerül is nekik. Máris elég különös, hogy a gyár helyén, Temesvárott bele nem néztek a Frankel-féle pakliba. Joga van ehez Temesvárnak, sőt kötelessége is. Hiszen úgy tudjuk, a város ingyen telket adott a gyárnak és a munkásszám arányában külön városi szubvenciót is kötött le. Hihetőleg azt sem fizetik ki már most a rutul spekuláló vállalatnak.» A szegedi közvélemény ezt írja: «A temesvári kamara információja üres mentegetődzés, amit a temesvári kamara csak szeretett elnökének az érdekében telegrafált Budapestre, mert tudvalevőleg egyszersmind elnöke a turul részvénytársaságnak is.» TÁVIRATOK Yannovszk és Pobjedonoszcev. London, május 11. (Saját tudósítónktól.) A Daily Mail kopenhágai tudósítója jelenti, hogy Yannovszki orosz közoktatásügyi miniszter újból azt ajánlotta a cárnak, hogy szüntesse meg az 1884-iki egyetemi szabályzatot, mely a diákokat rendőri felügyelet alá helyezi. Vannovszki ugyanis meg van győződve, hogy az orosz egyetemeken tapasztalható krónikus zavargások természetes következményei e gyütélt szabályzatnak. A cár hajlandó volt Vannovszki tanácsára hallgatni, de Pobjedonoszcev energikusan lebeszélte erről. Hire jár, hogy mikor Vannovszki megtudta, hogy Pobjedonoszcev rendszeresen ellene dolgozik, a cártól elbocsáttatását kérte. Ebből csaknem bizonyosra vehető, hogy rövid időn belül vagy Vannovszki vagy Pobjedonoszcev elhagyja állását. A hatalmak kártérítési követelései. Peking, május 11. (Reuter). Ma este közölték a kínai meghatalmazottakkal, hogy a kártérítési követelések összege négyszázötvenmillió tael. A kínai hivatalnokok nagyobb része, úgy látszik, a hatalmasságok garanciája mellett fölveendő s ötven év alatt visszafizetendő négyszázalékos kölcsön mellett foglal állást, míg mások, köztük Csangcsiung, úgy vélekednek, hogy Kína ezt az összeget kölcsön felvétele nélkül öt év alatt teljesen ki tudja fizetni. Az udvar arról is tanácskozott, hogy milyen módon lehetne még húszmilliót évenként előteremteni. A kínai meghatalmazottaknak azonban az az utasításuk van, hogy a