Pesti Napló, 1904. augusztus (55. évfolyam, 212-240. szám)
1904-08-01 / 212. szám
212. szán. Budapest, hétfő PESTI NAPLÓ 3 1904. augusztus 1. Marokkó, Tanger, július 31. (Reuters) Ma az itteni diplomáciai kar ülést tartott, melyen jelen voltak a szultán képviseletében Mohamed El Torresz és tanácsának két tagja. Az összejövetel indító oka nem ismeretes, de azt hiszik, hogy a tanácskozás tárgya a város környékének jelenlegi állapota volt. A legutóbbi éjjel az összes őrséget regkettőztették és egy számos lovasból álló csapat napkeltével átvonult a külvároson. Az európaiakat, akik a városon kívül különálló házakban laknak, felszólították a hatóságok, hogy a városba menjenek. A szultán képviselőjéhez, Mohamed El Torreszhez számos levél érkezett Raizultól és más környékbeli főnöktől Ezeknek tulajdonítják az elrendelt intézkedések foganatba vételét. Török-olasz incidens, Róma, július 31. A Stefani-ügynökség jelenti Konstantinápolyból. Miután a porta tudomására jutott, hogy Dernában (Tripolisz) a török és olasz hatóságok közt abból az alkalomból, hogy egy török hadihajó Demna kikötőjébe érkezett, egynémely incidens történt, ez alkalomból a porta Bengazi mutaszerifjét, azonkívül Derna kajmakámját és rendőrbiztosát állásukból elmozdította és a helyükbe kinevezett hivatalnokoknak megparancsolta, hogy rögtön foglalják el állásaikat. Ez az intézkedés, amely Olaszországnak teljes elégtételt ad, bizonyítékául tekinthető annak, hogy a porta a két állam közt fennálló szívélyes viszonyt fenn akarja tartani. Megyék és városok. (Szatmárvármegye közgyűlése.) Szatmárvármegye tegnapelőtt közgyűlést tartott, melyen a városnak a polgármester, rendőrkapitány fizetésének felemelése iránti kérelmét elutasító határozatát megváltoztatta és ez évi január 1-étől a polgármester fizetése 4000 korona, lakbér 500 korona, a rendőrkapitányé négy éven alul 2000 korona, négy éven túl 2200 korona fizetés és 420 korona lakbér. PESTI NAPLÓ- tv ■ Augusztus 1-én új előfizetést nyitottunk a Pesti Naplóra Kérjük azokat a tisztelt olvasóinkat, akiknek előfizetése ezen a napon lejárt, méltóztassanak a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. Lakóhelyüket változtató helybeli, valamint vidéki előfizetőinket arra kérjük, hogy régi címüket is szíveskedjenek velünk tudatni, nehogy a lap szétküldése késedelmet szenvedjen. A Pesti Napló előfizetési ára a magyar korona országaiba, Ausztriába és a megszállott tartományokba: Egy hónapra . . 2 kor. 40 fill. Negyedévre . . 7 kor. — fill. * Nyáron az egész fürdőidőszak alatt előfizetőink kívánságára a lapot bárhová utánuk küldjük, még akkor is, ha többször változtatják tartózkodásuk helyét. A főváros környékén levő nyaralókba, mint eddig is, saját kihordóink fogják idejekorán kézbesíteni a lapot. A kiadóhivatal. NAPI HÍREK. Főherceg és rabbi. Dr. Schnitzer Ármin, az agg komáromi főrabbi közli a következő érdekes visszaemlékezést: 1879. május 15-én, — írja a főrabbi — váratlan kitüntetésért. Salvator János főherceg, (az időközben eltűnt Orth János) másfél órai látogatással tisztelt meg. Ez volt az első eset, hogy egy Habsburg-házból származó főherceg megfordult egy rabbi szerény hajlékában. A látogatásnak előzménye ez volt: Ugyanezen év április 24-én ő felségeik ezüstlakodalma alkalmából beszédet tartottam, mely nyomtatásban is megjelent. Ez időben a főherceg, mint hadosztályparancsnok, Komáromba került és én tisztelegve nála, átadtam a prédikáció egy nyomtatott példányát, kérve annak elfogadását. Ugyanakkor azonban megjegyeztem: ■— Fenség! Engedtessék meg nekem, hogy egy kegyet kérjek. — És az? — kérdé a főherceg. — A füzet címlapján — mondottam — az a megjegyzés áll, hogy a tiszta jövedelem a szegedi árvízkárosultak segítségére fordíttatik. Azt a kegyet kérem, hogy fenséged semmi összeget se küldjön nekem; beszédem átnyujtása hadd fejezze ki legmélyebb hódolatomat. — Nos, jó! — válaszolta nevetve a főherceg, — ha ily kifejezetten akarja, ehhez tartom magam. Másnap délelőtt tiz óra tájban egész váratlanul, minden bejelentés nélkül, főudvarmestere, báró Mentszinger kíséretében lakásomba jött a főherceg. A báró rögtön eltávozott és mi magunkra maradtunk. A főherceg annyi jóakaratot és oly végtelen szeretetreméltóságot tanúsított irántam, hogy egészen megfeledkeztem arról, hogy egy főherceg. Beszélgetésünket egész terjedelemben nem tudom reprodukálni. Beszélgettünk a vallásokról általánosságban és az egyes vallásokról részletesebben, ennek keretében az ó- és uj testamentumról. E tárgynál én megjegyeztem: — Fenség! A katonai szabályzat evangéliumellenes. — Hogy-hogy? Az uj testamentumban az áll, hogy a ki megüt a jobb orcádon, tartsd oda a bal orcádat is. Hát megteheti ezt egy tiszt? Nevetett, majd így szólt: — Ebben igaza van, ezt nem szabad megtennie egy tisztnek. A szabályzat tényleg evangéliumellenes. Rendkívül érdekes volt a következő elbeszélés, melynek elmondásával megtisztelt engem a főherceg. — Közvetlenül a boszniai okkupáció után, — mondta a főherceg — Banjalukában voltam. Alighogy megérkeztem, az ottani ferencrendi szerzeteskolostor guardiánja feltűnő erőszakossággal azon volt, hogy fogadjam. Azt hitte, hogy mivel az országot megszállotta Ausztria, most már a ferencrendiek lesznek ott az urak. Én azonban azt üzentem neki, hogy csak egyidejűleg a többi vallás papjaival fogadhatom. Erre másnap eljött a gvárdián, a pópa, a sejk és a rabbi. Ahogy a négyféle vallás képviselőit magam előtt láttam, eszembe jutott a «Bölcs Náthán» három gyűrűjének a meséje. Ezt meg is említettem előttük, de egyikük sem hallott még sohasem Lessingről és Náthánjáról. Én elbeszéltem nekik a három gyűrű históriáját és figyeltem a hatást, hogy miképp fog megnyilatkozni bennük a vallási türelem. A pápa rám meresztette a szemeit, egyszerűen nem értett meg. A barát nagyon is megértett és nagyon savanyu arcot vágott. A moslimnak tetszett a napkeleti mese, de csak mint ilyen, a pointje teljesen hidegen hagyta. Csak a rabbi volt elragadtatva és szemei fénylettek az örömtől. Majd az én prédikációmra került a sor, amelyben dicsértem az uralkodó erényeit. A főherceg néhány mondatot szóról-szóra citált, majd megjegyezte: — Higgye el, ha a nép úgy ismerné uralkodónkat, mint én, ha tudná, mily arany szíve van, mily szeretettel csügg a népein, még jobban szeretné! — Ez lehetetlen fenség! — szóltam. — Jobban már nem szerethetjük királyunkat, mint ahogy szeretjük. A főherceg felállott és meghivott, hogy gyakrabban keressem fel, miközben magával ragadó nyájassággal megjegyezte: —De előbb ne öltse fel ünnepi ruháját, hanem csak jöjjön így, ahogy van— és itt megfogta szerény háziruhám gallérját. Én megköszöntem a nagy megtiszteltetést, mely házamat látogatásával érte, és megjegyeztem: — Különben, fenség, de látogatásával önmagát is megtisztelte. Egy pillanatra meglepődött a főherceg. Hogyan? ő, egy habsburgi főherceg megtiszteltetésnek vegye, hogy meglátogatott egy rabbit? Most belátom, hogy merész megjegyzés volt. A főherceg azonban a következő pillanatban észbe kapott és fejbólintva s mosolyogva csak ennyit mondott: — Igen! Én megértem önt és köszönöm ezt a finom bókot. — Napirend. Hétfő, augusztus 1. — Római katolikus: Vasas Péter. — Protestáns: Vasas Péter.— Görög-orosz (július 19.): Diusz. — Zsidó: Ab 20. — Nap kél: 4 óra 22 perckor. — nyugszik: 7 óra 18 perckor. — Hold kél: 9 óra 31 perckor, este. — nyugszik: 9 óra 15 perckor, délelőtt. — Nemzeti Szalon nyitva egész nap 50 fillér díj mellett. — Könyves Kálmán-művészeti szalon (Nagymező utca 37.) nyitva díjtalanul egész nap. — Nemzeti Muzeum: Temészetrajzi tár nyitva délelőtt 9—1 óráig. — A többi tára megtekinthető 1 korona dij mellett. — Technológiai Iparmuzeum nyitva délelőtt 9—1 óráig. .— Kereskedelmi Muzeum a városligeti Iparcsarnokban nyitva délelőtt 9 órától 1-ig és délután 3—6 óráig. — Közlekedési Múzeum a Városligetben nyitva délelőtt 9—12 óráig és délután 3—6 óráig. — Az Akadémia Goethe-szobája megtekinthető délelőtt 10—12 óráig. —• Nyilvános könyvtárak zárva. — Állatkert nyitva egész nap 60 fillér dij mellett. — Személyi hírek. Hieronym . Károly kereskedelmi miniszter ma reggel Bécsbe érkezett — Lobkovitz Rudolf herceg hadtestparancsnok néhány napi tartózkodásra a fővárosból Kaltenleutgebenbe utazott. — Kitüntetés. A király Kiffa János nyugalmazott pénzügyi számvizsgálónak sok évi hű és buzgó szolgálata elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet adományozta. — Búcsú a Vízivárosban. A Vízivárosban ma tartották meg nagy ünnepséggel a búcsút. A Bombatéren tömérdek sátor, árubódé, körhinta volt felállítva, amely között már kora reggel óta hömpölygött a nép. A búcsú egyházi része a plébániatemplomban folyt le. Reggel csendes misék voltak, tíz órakor zenés nagymisét tartottak, mise közben körmenet volt. Délután 4 órakor litániával zárták ki az ünnepélyt. — A főkapitány szabadsága. Rudnay Béla főkapitány ma kezdte meg hat hétre terjedt szabadságát. A főkapitány nyári üdülésre alsózsembéri birtokára utazott. A főkapitányt távollétében dr. Farkas Lajos osztálytanácsos helyettesíti, mivel a főkapitányi helyettes, Pekáry József királyi tanácsos is szabadságon van. — Marconi Antivariban. Csetinjéből jelentik: Marconi, Solari márki kíséretében Annivariba érkezett. Néhány nap múlva megnyílik a Bari és Antivari között való drótnélküli távirati összeköttetés.— Tolsztoj Csehovról. A «Ruszt» nevű fap munkatársa meglátogatta Tolsztojt Jasznaja Pólyájában és megkérdezte, mi a véleménye Csehovról, Tolsztoj így felelt: — Érzem, hogy mindenki kérdőleg néz rám, miért nem írtam Csehovról. Nem írtam és nem szóltam semmit róla, mert ezt fölösleges demonstrációnak tartottam. Ugyanebből az okból nem vettem részt a Puskin tiszteletére rendezett ünnepem amelyre Turgenjev meghívott. De ha érdekel valakit, hogy mi a véleményem Csehovról, kijelentem, hogy Csehov rendkívüli író volt Nemcsak az orosz értette meg őt, hanem a külföldi is lelkesedéssel mélyedt el műveibe. Az ember a műveit többször is olvashatta anélkül, hogy ráunt volna. Az elbeszélésnek egészen új formáit teremtette, amelyeket máshol nem találtam. Ennek az Isten kegyelméből való költőnek a halála nagy veszteség ránk nézve. A költőn kívül benne egy kitűnő, becsületes és őszinte embert is elvesztettünk. Csehovról még mindig érdekesebbnél érdekesebb dolgokat mondanak el az orosz újságok, így például megírják, hogy Csehov atyja, aki tudvalevőleg jobbágy volt, megszökött a földesurától és Taganrogba menekült, ahol egy olyan mindenki szeretőjét, egy halászleányt vett el feleségül. Ebből a házasságból született Csehov. Anyját végtelenül szerette és minden pénzét hazaküldte Tagenrogba. ő maga sokat éjjelezett, nélkülözött, koplalt úgy, hogy szervezetét alkalmasint ezzel az életmóddal tette tönkre. Csehovról az a hit van elterjedve, hogy orvosi pályáját nyomban abbahagyta, amint írói munkásságával meg tudta a kenyerét keresni. Ez nem áll, mert Csehov büszke volt pályájára és folyton tovább képezte magát az orvosi tudományban. Látogatta a a berlini, párisi és bécsi orvosi egyetemeket. A bécsi egyetemre a nyolcvanas években járt. Billroth-nak és a magyar származású Kaposi-nak volt a hallgatója. Csehov a «6. számú betegszoba» című elbeszélésében nemcsak azokat a tapasztalásait írja le, amiket egy orosz vidéki kórházban szerzett, hanem mint ideális berendezésű kórházat a bécsi egyetemi klinikát tünteti fel. Csehovnak meg voltak a maga véleményei az orvosi pályáról, így az ő nézete szerint egy orvos, akinek három-négy pacienssel többje van, mit, nem felelhet meg lelkiismerete- Félévre . . . .14 kor. — fill. Egész évre ... 28 kor. — fill.