Pesti Napló, 1906. október (57. évfolyam, 269-298. szám)

1906-10-20 / 288. szám

/Budapest, szombat PESTI NAPLÓ. 1906. október 20. 288. szíta 3 lak­bérére vonatkozóan a miniszter feltéte­leket köthessen ki, ha szubvencióban része­sít valamely vállalatot. Angliában az állam és a többi közhatóság mindig befolyik az igen feltételek megállapításába, ha közszál­­litásokban részesítenek valamely vállalatot. Ez az álláspont a demokrácia egyik sarka­latos követelése. A törvényjavaslat, amely az ipar fej­lesztésére kíván szolgálni, csak 1915. de­cember 31-ig teszi lehetségessé kedvezmé­nyek megállapítását. Ezen az időponton túl nincs új kedvezmény, de ezen az időponton innen tizenöt évre terjedhet a megadott kedvezmény. Ha helyesnek veszszük a tizen­ötévi tartamot most, akkor ennek az idő­tartamnak évről-évre csökkennie kell egy esztendővel ; akkor 1914-ben nincs többé szükség 1929-ig szóló szubvencióra, hanem elég, ha 1914-ben csupán 1921-ig tart a szubvenció. A javaslat 1915. december 31-iki terminusa azt jelenti, hogy akkor igazán itt lesz a vámsorompó felállításának az ideje. És a vámsorompó — az ipar hatalmas vé­delme — fölöslegessé teszi a még évek hosz­­szú sorára kiterjedő szubvenciókat. Ha vám­sorompó fog bennünket Ausztriától elkülö­níteni, akkor az iparfejlesztés céljaira szánt összegeket a mezőgazdaság támogatására fogjuk költeni. A mezőgazdaságéra, amely fél a rázkódástól, pedig erre az aggodalom­ra komoly oka nincsen. A mezőgazdaságnak azonban szintén készülnie kell a gazdasági önállóságra. Át kell alakulnia, minthogy Európában mindenütt átalakult. A gabona­­termelésnek háttérbe kell szorulnia és helyet kell adni a kereskedelmi növények termelé­sének és a kerti gazdaságnak. A gazdálkodás súlypontját az állattenyésztésre kell átten­nünk. Minderre most is gondolnunk kell már és gondolnunk kell az önálló magyar jegy­bank életbeléptetésére, hogy azután elszán­tan és vértezetten 1915. végével rátérhes­sünk a teljes és tökéletes iparfejlesztésre, a magyar vámterületre. Dr. K. L. Budapest, október 19. A képviselőház holnap,­­szombaton, dél­, előtt tíz órakor ülést tart, mellynek­ napirend­jére az iparfejlesztési javaslatot s mentelmi ügyeket tűztek ki. Holnap mondja el Kmety Károly és Lengyel Zoltán is már jelzett inter­pellációját. ________________________ A­IGJtG^BtBS TEK­.&n CScIxy KIGIG5IK a SZvXlZcldC. pedig megijeszt, megrémít. Az igazi hatás mégis csak ez. Kérdezzék meg a színészeket de a közönséget is, hogy nem így van-e ! Pedig a halál nagyon közönséges valami, el­végre is minden ember meghal. De a meg­tisztulás, az erkölcsi követelmény diadala, vagy a lelkűlét rommá válása hatalmas rend­­kívüliség. A dráma hőse Petheő Lorántné, Jolán. A férje parlamenti vezér. A közéletnek nem komédiása, hanem tisztalelkű rajongója. A feleségét csak szereti, de nem szeretkezik vele. Az asszony szeszélyes és léha. Erkölcsi tartalom nélkül való. Porzsolt talán nem ilyennek gondolta, de ilyennek festette. Jolánnak a szerelem a programmja. A pro­­grammot nem valósíthatja meg, mert a férje nem akar, nem is tud a szeretője lenni. De jelentkezik Tabajdi, országgyűlési képviselő, akinek ugyancsak a szerelem a programmja. A pillangó-szerelem, a virágról-virágraszál­­lás. A gyakorlata is híres, az elmélete is ne­vezetes. Egy külön, egész felvonást szán rá, hogy kifejtse. A férjével és szerelem nélkül­­valóságával elégedetlen asszonyt elcsábítja. Tabajdi mesterkedését észreveszi Gyöngy­össy Béla, nyugalmazott huszárkapitány, a férj barátja. A kapitány rajong Lórántért és sze­relmes Lóránt húgába, Etelbe. Fölkeresi Ta­­bajdit és inzultálja, amiből, természetesen párbaj lesz. Hogy Jolánt gyanú ne érhesse, Tabajdi, aki tudja, hogy Etel is szereti Gyön­gy­össy­t, megkéri a leány kezét. Hadd higg­­yék, hogy a kapitány féltékenysége a párbaj oka. Etel is ezt hiszi és izgatottságában Gyöngyössynek tudtára adja, hogy szereti. S hogy a kapitány, mint boldog vőlegény, mégis meg akar verekedni Tabajdival, Etel megsejti az igazat. Ugyanígy jár Lóránt. Meg akar bizonyosodni. Cselt vet a h­ázasság­törő párnak. Beköti jobb kezét, mintha meg­sebezte volna, s feleségének levelet diktál, amelyben Tabajdit sürgős dologban magához hívja. Ha Tabajdi az aláíratlan levél hívását követi, akkor megismerte Jolán írását. S ak­kor bizonyos, hogy leveleztek egymással. Micsoda kicsinyes cselfogás embersorsok nagy összeütközésében! Hanem az életben a nagy eredők kialakulásaiban kis erőcs­­kék is részt vesznek. S azután a levél­írás és eredményének várása izgalmasan hatásosak. Lent a nézőtéren Tabajdi jöt­tét szinte úgy vártuk, mint „Nórá“-ban azt a pillanatot, amikor a férj a levélszek­rényből ki fogja venni a feleségét leleplező levelet. És Tabajdi pontosan beállít. A férj rája ront, de nem boszut akar rajta ál­­lani, hanem csak arra akarja kényszeríteni, hogy tegye jóvá bűnét. A férj csupa lelki nagyság, az udvarló pedig gyáván, lé­hán hazudozik. Azt hazudja Lórántnak, hogy Jolán írását csakis abból a leveléből ismeri, amelyben ez férje kívánságára azt tudatta vele, hogy látogatásaival hagyjon föl. Min­den csak félreértés, amely, ha eloszlik, „min­den szépen a régiben maradhat.“ Ettől a gráva hazudozástól, s ettől a mondástól Jolánra is ráköszönt „a csodála­tos.“ A nagy megismerés, az önnönmagának és világának megismerése. Rárival Tabajdira hogy hazudik, s azután bevallja urának a maga egész bűnét. De olyanformán, hogy köz­ben a női szerelemről általában és különösen elmélkedik. Vallomásától megtisztulást érez. Felszabadulást. És epedve várja a büntetést, íme a dráma vége, a megoldás. Minden egyéb csak színpadi szenzáció. A szenzáció pedig bekövetkezik. Lóránt az egész igazságot meg­ismervén, szinte eszelőssé lesz. Kiviszi Gyön­­gyössy két párbaj pisztolyát. Meg fognak ve­­rekedni. Tüstént, segédek nélkül, nem gaval­lérosan, hanem becsületesen. Az egyiknek le kell lőnnie a másikat. Jolán közéjük rohan, kiragadja Tabajdi kezéből a pisztolyt és le­lövi. Nem önmagát, hanem a csábítót. „Meg­öltem a bűnömet“. Cselekedetéről ez a véle­ménye. A sardoui befejezés után a közönség ugyanolyan kiváncsi maradt, mint amilyen a pusztán csak ibseni befejezés után lett volna, így jár az olyan közönség, amely mindennek a legeslegvégét akarja tudni. Ilyen vég nincs. Jolánt Márkus Emilia játszotta. Modern dikcióra alkalmazott híres pátoszával reme­kelt. Naturalisztikus elemeket fehérre izzaszt, hogy vakítsanak, s egységes stílussá jól ösz­­szeforrjanak. S ha az izzó stílus az érzelgé­­sünk és naivitásunk vizenyősségébe ér, nagy sistergés támad s a gőz felhői tornyosulnak. A művésznő ma is felhők közül szórta remek színpadi villámait. A férjet Gál Gyula kétlel­kűen játszotta. Részint nemes férfiassággal, részint hatásos brutalitással. Beszéde méltó­­ságos, cselekvése bősz volt. Császár Imre, az udvarló ábrázolója, a férj meleg méltóságá­val ellentétben, hideg méltóságot éreztetett. Előkelőséget, amely a fagyponton felül levő­­világot felsőségesen megveti. Ő egyedül ér­­­­tette meg, hogy ebben a darabban nem em­berek, hanem mondások a hősök. Ligeti Ju­liska szerepe a tiszta nőiesség szigete volt a női probléma pocsolyájában. Kedves igyeke­zett lenni. Az is volt. Finoman humoros volt Vitván Mariska. Rózsavölgyi és Gyenes kisebb szerepekben régi, megszokott sajátságaikat érvényesítették. A közönség a darabot, kivált második felét, sűrű tapssal jutalmazta, s az előadásnak is elismeréssel adózott. A szerzőt és a színészeket többször is kitapsolta. Gerő Ödön: A főrendiház ülése. A főrendiházat — — mint értesülünk — keddre ülésre hívják össze, hogy a Rákóczi-javaslatot megszavazza. Goluchovszki sorsa. Feltétlenül megbíz­ható bécsi forrásból ma megerősítették azt az értesülésünket, hogy Goluc­ovszki lemondása szóba került Wekerle Sándor miniszterelnök bécsi kihallgatásakor és véglegesen eldőlt Go­luchovszki minapi kétór­ás audienciáján. A ki­rály még nem döntött , mint minden komo­lyabb kérdésnél, most is fentartotta elhatáro­zását és egy ideig még latolgatja a következe ményeket. Azonban semmi kétség sincs már aziránt, hogy Goluchovszki megy. Csak az nincs még eldöntve, ki jön utána. A király e tekintetben egészen önállóan határoz, de még nincs tisztában, kit állítson Goluc­ovszki he­lyére. Minthogy azonban nem a gyors elhatá­rozások embere, biztosra veszik, hogy a mos­tani delegáció tanácskozásáig nem is fogja az új külügyminisztert kinevezni. Azonban Go­lub­ovszki sem fog már a delegáció előtt meg­jelenni, hanem a király Burjánt, a közös pénz­ügyek miniszterét fogja a külügyi tárca ideig­lenes vezetésével megbízni. Wekerle legköze­lebbi kihallgatásakor fog a külügyminiszteri válság eldőlni és akkorra már körülbelül a nyilvánosság előtt is fel fogják tárni a király elhatározását. — Golochovszki sorsának ez a döntő fordulata valószínűleg már holnap be­következik, mert — mint értesülünk — ma délután az öt órai vonattal Wekerle Sándor miniszterelnök Bécsbe utazott e holnap a ki­rályt tájékoztatni fogja a pártok hangulatá­ról. A miniszterelnökkel együtt gróf Apponyi Albert és Zichy Aladár is Bécsbe utazott. Apponyi holnap szintén kihallgatásra megy, hogy tárcájának ügyeiről jelentést tegyen. A függetlenségi párt mai értekezlete végén dr. Farkasházy Zsigmond megkérte Kossuth Ferencet,­­ hogy tájékoztassa a pártot a Golubsjovszki-válság­ dolgában, amelyről a legellentétesebb híreket hal­lotta. Különösen pedig egy bécsi lap tegnapi hírére vonatkozólag kér felvilágosítást, amely szerint a Virmá­ny nyert n fim zárat,­a Kp a St&chfielfthez tilos-szakát s választat új delegációt, hogy az esetleges függetlenségi párti többség ne kellemetlenkedjék a külügyminiszternek. Kossuth az interpellációra adott válaszában a Golub­ovszki-válságról nem nyilatko­zott. Egyebekben elmondta, hogy a miniszterta­nács nem döntött abban a kérdésben, hogy bezá­ratja-e az ülésszakot. Sok függ itt attól, milyen álláspontot foglal el a függetlenségi párt. Min­denesetre sok nehézséggel járna az ülésszak bezá­rása, mert akkor az összes javaslatokat vissza kel­lene vonni s ez nagy időveszteséget jelentene. A függetlenségi párt magatartása itt különben is nagyon megfontolandó, mert nem szabad a pártnak a delegációt valami különösen fontos, speciális bi­zottságnak tekinteni. Golub­ovszki védelmére a kormány nem csinál akciót. A belügyminiszter és a főváros. A főváros négy képviselője Ballagi Aladár, Készíts Antal, dr. Nagy Dezső és dr. Németh Imre ma fölkereste gróf Andrássy Gyula belügyminisztert a képviselőház miniszteri szobájában. Részletesen ismertették a miniszter előtt a főváros viszonyait s hosszasan megvitatták a főváros dolgait. Gróf Andrássy Gyula a képviselőház egyik legközelebbi ülésén nyilatkozni fog a fővárossal szemben való eljárásáról. A kép­viselőknek kijelentette, hogy a főváros bajait tel­jesen ismeri és azokon segíteni a legsürgősebb kö­telességének tartja. Törvényjavaslatot is terjeszt be a legrövidebb idő alatt, amely a virilizmus eltör­lésével, demokratikus alapon és az országos általá­nos választási joggal össz­hangban mindazokat a szükséges kanzálókat tartalmazni fogja, amelyek a községi választásoknál a polgárok összessége akara­tának szabad megnyilvánulását biztosítsák. Kegyelem Hegyi Antalnak. Csongrád megye hatvantagú küldöttsége járt ma délelőtt Faragó Antal képviselő vezetése mellett az igazságü­gymi­­niszternél, hogy Hegyi Antal számára eszközölje ki a királyi kegyelmet. A miniszter megígérte, hogy a kegyelem megadását javasolja a királynak. Változás a bécsi német nagykövetségen. Bécs­ből jelenti tudósítónk, hogy gróf Schwerin német­­ nagykövetségi­" tartSikes" helyett, akit Guatemalába küldtek követnek, gróf Brakdorff-Rantzaut fogják kinevezni Bécsbe nagykövetségi tanácsossá. Gróf Brakdorf-Rantzau most követségi tanácsos Hágá­ban. Már egyszer volt Bécsben, mint nagykövetségi titkár.

Next