Pesti Napló, 1907. február (58. évfolyam, 28-51. szám)
1907-02-10 / 36. szám
14 Budapest, vasárnap ________PESTI NAPLÓ, 1907. február 10. 36. szám — A leghíresebb orosz rabló. Pétervárról jelentik, hoszú a Don melletti Rosztovban elfogta a csendőrség Oroszország egyik legrettegettebb rablóját, Ragornyt, aki már hétszer szűköt meg a Szahalin szigetéről. Ragornv lelkét több mint ötven gyilkosság terheli és egyéb bűntetteinek száma szinte megolvashatatlan. Rendesen csendőrruhába öltözve támadta meg áldozatait. Most legutóbb már láncra verve őrizték Szahalin szigetén és mégis sikerült megszöknie. Amikor a csendőrök meglepték, előrántotta revolverét és védekezni próbált. A fegyver azonban be volt rozsdásodva és így sikerült a csendőröknek ártalmatlanná tenni. Ragorny eddig elkerülte az akasztófát, mert az orosz polgári törvénykönyv nem ismer halálbüntetést, most azonban haditörvények alá van vetve és igy biztos halál várja. — Meggyilkolt kisleány. Jelentettük a minap, hogy Páriában nagy feltűnést keltett egy tizenkét esztendős gyermeklánynak rejtelmes eltűnése. A kisleány egy Elberding nevű gyári munkásnak volt a gyermeke, eltűnése mégis rengeteg szenzációt okozott, mert a körülmények eleinte arra vallottak, hogy a kis áldozat egy szervezett gyermekrabló bandának jutott a kezébe. A leány eltűnésének ezek voltak a részletei: Elberdingéknél megjelent vasárnap a családfőnek egy régi barátja, Soleillamd Albert boliszolga és elmondotta, hogy vasárnap délután feleségével ellátogat a Ba-Ta-Clan mulatóba és szívesen elvinné magával oda barátjának kisleányát is. A gyermeket rábízták vasárnap délután este aztán azzal jött Elberdingékhez a boltiszolga, hogy a kis Márta az egyik szünet alatt, elhagyta helyét és nem tért vissza többé hozzá. A szülök feljelentésére a rendőrség széleskörű nyomozást indított, amely mindenekelőtt megállapította azt, hogy Soleilland nem is volt azon a napon a mulatóhelyen és így agyermeket sem vihette el oda. Erre gyanúsnak találták a szolga előadását és letartóztatták Soleillandot. Napokon keresztül tartó vallatás után a boltiszolga — mint ma jelentik Parisból — végre elmondta a borzalmas igazságot, hogy megölte a kis Mártát. Mivel a felesége vasárnap nem volt otthon, azért lakásába vitte a leányt, ahol szerelmi ajánlatokkal ostromolta. A leány sikított, mire Soleilland megfojtotta. Azután zsákba csomagolva a halottat, kivitte a keleti pályaudvarra és ott a teheráruraktárba tette. — Sztrájkoló diákok. A szászvárosi református főeimnázium nyolcadik osztályának tanulói kimondták a sztrájkot, mert egyik segédtanáruk eljárását kifogásolják. A diákok azt állítják, hogy ez a tanáruk volt az oka annak, hogy a nyolcadik osztály egyik legjobb tanulóját kizárták az intézetből. A diákok — mint Szászvárosról jelentik — panaszuknak megvizsgálását kérik s kijelentették, hogy mindaddig nem járnak iskolába, amig az igazgatóság el nem intézi az ügyet. — öngyilkos törvényszéki bíró. Miskolcról táviradózzák. Vilcsek István királyi törvényszéki bíró ma délelőtt a lakásán főbelőtte magát és meghalt. Levelet vagy írást nem hagyott hátra. Tettének okát nem tudják. *— Iszákosságért — halál. Kaposvárról táviratozzék: Beck János nagybajomi födmives feleségének megtarkaritott pénzét ellopta és elitta. Mikor Beck a korcsmából hazatért, felesége egy mángorlóval fejbeütötte úgy, hogy Beck szörnyethalt. — Gyászrovat. Özv. gróf Zelenka Zelenski Lászlóné szül eötvenesi Lovász Amália február hónap 5-én 82 éves korában elhunyt. Tetemeit Szacsalon e hónapbén d. u. 2 órakor szentelik be s azután ideiglenesen a báró Nopcsa család hátszegi sírboltjában helyezték nyugalomra. Az elhunytban gróf Zelenka Zelénski Róbert és báró Nopcsa Elekné édesanyjukat gyászolják. Ássa ésablanc-kürthy Ghiczy Miklós szóig, kívüli uklánus hadnagy, nagybirtokos, aki eddig mint társbirtokos és a Ghyczy-család megbízottja a Modrus-Biume megyében fekvő erdőuradalmat kormányozta, 42 éves korában szívszélhűdés következtében váratlanul elhunyt. A megboldogult özvegyet, szül.fölsesteini és szentflóriáni Taccó bárónőt és két kiskorú gyermekét hagyta hátra. Krausz Árminné Komáromban — mint onnan táviratozzák — 4 órakor meghalt. Temetése hétfőn 3 órakor lesz. Az elhunytban Ráskai Ferenc, az ismert költő testvérét gyászolja. Velvárth Lipót fővárosi papírnagykevakodó ötvenéves korában meghalt. — Méregkeveréssel vádolt asszony. A lugosi csendőrséghez a minap névtelen levél érkezett, amelynek írója azzal vádol meg egy kornyarévei özvegy asszonyt, hogy méreggel pusztította el az urát, Biján Miklós gazdát. A csendőrség megindította a nyomozást és letartóztatta az asszonyt három bűntársával együtt. Kiderült, hogy az asszony az egyik bűntársával, egy fiatal parasztlegénynyel mérget vásároltatott egy adakalehi töröktől s beadta pálinkában az urának. Mikor a nyomozásról értesült, bűntársai segítségével kiásta sírjából a holttestet, amelynek gyomrát és beleit azután elpusztította. Az ügyészség elrendelte a holttest exhumálását. — A földmivesek mozgalma. A földmivelőmunkások országos szövetségének vezetősége ma jelentésben beszámol egyévi működéséről, amely a földmivelő-mozgalom nagy föllendüléséről tesz tanúságot. A szövetség egy év alatt 463 csoportot alakított meg. Ezekből feloszlató a hatóság 10-et, megszűnt 25, jelenleg működik 423 csoport. A taglétszámot múlt év november 31-ig állapították meg. Ez időben már 189 csoportban 48.000 tag volt, a tagok száma tehát ma már meghaladja a 60.000-ret, ami a munkásmozgalomban példátlan fejlődés egy év alatt. A szövetség központi pénztárának bevétele 80.000 korona volt. A szövetség számos sztrájk alkalmával közbenjárt, mint békeközvetitő s jelentős eredményeket ért el. Most rendez be munkaközvetitőt, egész éven át tanfolyamokat tart s tagjait szükség esetén segélyezi. Kifejti végül a jelentés, hogy a mozgalom ott fejlődött a legerősebben s leggyorsabban, ahol latifundiumok és hitbizományok vannak, míg a kis- és középbirtokosok által lakott vidékeken lassabban terjed. — Az olasz Humbertné. Annak idején jelentettük, hogy Rómában letartóztattak egy Spolato nevű asszonyt, aki mint a francia Humberné, előkelő rokonságára való hivatkozással behálózott hiszékeny embereket és bizalmukból töket kovácsolt magának. A szélhámos asszony mindenüttVeneria márkájának adta ki magát és Rampolla bíboros unokahugának. Főleg egyházi embereket tévesztett meg, papokat és apácakolostorokat. Spolato asszonyt üzelmei miatt törvényszék elé állították és ügyében — mint Rómából jelentik — most naponként folynak a tárgyalások. A tanúkihallgatásoknak sok humoros részlete is volt, különösen mulattató az a csodálatos naivitás, amelylyel papok az asszony meséinek hittek így az egyik tanú. Cenami páter elmondta, hogy a markezának vakul hitte, hogy Rampolla kardinális unokahúga. Éppen ezért habozás nélkül bocsájtott a rendelkezésére pénzt valahányszor a szélhámos nő hozzá fordult. Pedig a „markéta“ néha elég fantasztikus ürügyek alatt kért pénzt, így egy ízben Montekarlóból táviratozott, hogy leszúrta a férjét, börtönbe került, ötezer lila kaució ellenében azonban szabadlábra helyezik. A pap megküldte az öszszeget. Néhány nappal később megint felbukkant a nő és ezúttal azt mondta, hogy egy bűntársa is volt, azt is ki kell szabadítani. Kaucióra megint kapott ötezer lílát. Amikor a tárgyalás elnöke szemére vetette a páternek, hogy ennyire hiszékenynek mutatkozott, a jámbor pap szégyenkezőn sütötte le a szemét és filozofikus nyugalommal jegyezte meg: — Tévedni emberi dolog! A következő tanú Mandara prior volt, akinek a „markeza“ bűntársáról, Ciarchi kiközösített páterről kellett nyilatkoznia. A prior elmondta, hogy Ciarchit nem az asszonynyal való dolga miatt zárták ki a rendből, hanem azért, mert a volt pap egy asszonyt megszöktetett. Cenamit kihallgatták másodszor is, hogy megtudják tőle, hogyan ismerkedett meg Spolatoval. Elmondta, hogy gyóntatója volt az asszonynak, aki értette a módját annak, hogy levegye őt a lábáról. Cenami kihallgatása sok derűs percet szerzett a hallgatóságnak, különösen amikor az ügyész felszólította az álszenteskedő papot, dobja el a lárváját és vallja meg, hogy intim viszonyt folytatott ő maga is a vádlott asszonynyal. Cenani tagadta ezt, a vádlotthoz írt levelei azonban állításának ellenkezőjét bizonyították. —■ A kihallgatások tovább folynak. — Automobilverseny Páris—Peking között. Megemlítettük, hogy a „Matin“ az idén nyárra monstruózus automobil-versenyt készít elő, amelynek pályája két világrészen nyúlik keresztül és Páriától Pekingig vezet. Az útvonalat különben kedvük szerint választhatják a versenyzők, mert amennyiben útról egyáltalában szó lehet, négy is van, amely ezt a tizenegyezer kilométeres távolságot áthidalja. Mind a négy út egyformán veszedelmes és kényelmetlen, azok a primitív járművek is, amelyek mostanában arra járnak, alig tudnak átvergeni a hegyi szerpentin utakon és a homoksivatagokon. A négy útvonal a következő: 1. a turkesztáni, Szamarkandon keresztül; 2. a „karavánok útja“ az Altai-hegyen átal; 3. Kiatán keresztül és végül a mukdeni főút. A „Matin“ napról-napra közöl leírásokat a négy útról és közben félelmetes részleteket mond el arról, milyen kevéssé biztonságos az arra való utazás. Mintha elriasztani akarná a pályázókat. Az automobil hívei azonban retenthetetlenek és eddig már tíz jelentkező akadt, aki vállalkozik erre a Jules Vernenek fantáziájára méltó kalandos utazásra. — Az aradi utcai harc emlékezete. Aradi levelezőnk Írja: Ma volt ötvennyolc esztendeje annak, hogy Asztalos Sándor és hős társai megmentették Aradot a pusztulástól. Az aradi polgárság ez évben is megünnepelte a szabadsághősök emlékezetét. Az ünnepség már tegnap este megkezdődött. A vértanuk szobrait kivilágították és a színházban díszelőadást rendeztek. „Hadak útja“ került színre. A nagyközönség többször elénekelte a Kossuth-nótát s az előadás ezért többször megakadt. Ma reggel kilenc órakor gyászmise, volt a minoriták templomában. Csák Cirjék rendfőnök pontifikált az ünnepi istentiszteleten. Gyászmise után zeneszó mellett kivonult az ünneplő közönség az ó-temetőbe a 48—49' honvédek zászlaja alatt. A temetői ünnepséget az aradi tanító, képző intézet ifjúságának énekkara által előadott gyászdalok vezették be, majd Harmat Ferenc tanító alakíai költeményt szavalt. Szüdy Elemér lapszerkesztő pedig magvas ünnepi beszédben emlékezett meg az elesett honvédekről. A temetőben megjelentek gróf Károlyi Gyula főispán, Varjassy Lajos polggarmester, Müller Károly és Nacsy Sándor képviselők is. Délután az Asztalos Sándor Társaság, amely a mai ünnepséget rendezte, közgyűlést tartott, amelyen fogalalkoztak Kiss Ferencnek azzal az indítványával, hogy miként lehetne Aradot a nemzet és a műveit külföld zarándokhelyévé tenni. Elhatározták, hogy ennek elérhetése végett érintkezésbe lépnek a hatósággal, amely a képviselőház támogatását fogja kérni. Erre társas összejövetel volt a színházi vendéglőben. — Női rendőrök. Van Wesemael urnak, Gent város rendőrfőnökének hozsánna! A Courteline rendőrfőnöke csak jó fiú, a Gent városáé azonban nemcsakt jó, hanem ráadásul merészen nyitó is. Elhatározta, hogy nőket alkalmaz a rendőrség szolgálatába. De nem mint besúgókat, ilyenek már régóta vannak, hanem mint aktive szolgáló, valóságos rendőröket akarja a közbiztonság céljaira használni a nőket. A feminizmus tehát új területet hódított. Párisban elérték, hogy kocsisok lehessenek, Gentben kivívták, hogy mint rendőrök keressék meg a mindennapi kenyerüket.. Eddig tehát rendben volna a dolog, ha nem volna valami, ami ürmöt csepegtethetne a feministák örömébe. A genti rendőrfőnöknek ugyanis nem ez a legelső nyítása. Van egy másik is, ő volt a legelső, aki kutyákat alkalmazott, mint rendőröket. A kutyákhoz annak idején vérmes várakozást fűzött, de reménységében csalódott. Erre Wesemael alapított egy kutya főiskolát, amelyben a kutyáknak szimatját akarták fejleszteni és egyáltalában szolgálatképessé kioktatni az ebeket. De a rendőrfőnök megint csalódott. A kutyák borzasztó rosszul tanultak, a vizsgákon megbuktak, úgy hogy végül is ki kellett csapni a haszontalanokat. A kudarc után a reformer megint gondolt egyet és a kutyák helyébe most hölgyeket akar szerződtetni. Az ötlet ilyen formában burleszk, ez azonban nem akadályozta meg Wesemael urat, hogy nőrendőrállásokra pályázatot hirdessen és nem akadályozott meg szám szerint huszonnégy genti nőt sem abban, hogy jelentkezzék, benépesítve a megüresedett „főiskolát“. Wesemael úr nagyon sokat vár a „nő-kopók“-tól. — A válás haragosa. Franciaországban évtizedeken keresztül küzdöttek a házasságok felbonthatása érdekében és most, amikor a reformjavaslat immár régen törvény lett, kiderül, hogy a válásnak van esküdt ellensége is, olyan, aki akár gyilkolni is képes lenne, amiért az njítás valóra vált. Nem a politikus ez az ember, hanem - mint Pakisból írják — csak egyszerű hentes és valószínű, hogy haragjának éle nem is a reform ellen fordul általában, csak annak egyik különleges alkalmazása ellen: a derék hentestől ugyanis elvált a felesége. És ezt nagyon a szívére vette az ex-férj. Olyannyira, hogy a válás kimondása óta levelekkel üldözi volt feleségét és ennek hozzátartozóit. Hogy milyenek ezek a levelek, arra nézve jellemző lehet az a megjegyzés, amelylyel egyik episztoláját a derék ember bevezeti. „Egy leölt disznó vérébe mártottam a késemg, annak hegyével irom ezeket a sorokat“, — jegyzi meg a nejéhez címzett levélben a boldogtalan. És ugyanebben a tenorban folytatja is mondanivalóját, amelynek lényege rövidre fogva az, hogy a hitelen asszony nemsokára disznósajt és véreshurka formájában kerül majd a párisi hentespiacra, ha csak vissza nem tér még idejében hozzá. Az asszony nem hederített a dologra, a hozzátartozói sem, mire a férj a bírókat fenyegette meg ugyancsak vérrel írott levelekkel. És mert ez sem bizonyult hatásosnak, a haragvó ember most már Falkieres köztársasági elnökhöz fordult, akinek ezeket írta: Elnök úr, a legközelebbi napok egyikén meg fogok jelenni az Elysée palotában, felkeresem önt és főbe fogom lőni. Fogadja ön, Franciaországnak legelső hivatalnoka, mélységes tiszteletemnek kite-