Pesti Napló, 1907. március (58. évfolyam, 52-78. szám)
1907-03-01 / 52. szám
2 Budapest, péntek ________PESTI NAPLÓ. 1907. március I. 52. szám alkuvásukat föltétlenül szentesíteni fogja. De a koalíciós nemzeti kormányra ez a tétel nem illik. Mert ez a kormány nemcsak a parlamenti többségben, hanem annak a fogadalomnak szentségében is gyökerezik,, amelyet ez a kormány a nemzetnek az aspirációk megvalósítása dolgában tett. E kormány ereje nem abban rejlik, hogy a kormány parlamenti tábora hány tagból áll, hanem abban a bizalomban, amelylyel a nemzet nagy többsége a kormányprogramja megvalósítását várja. Ha a kormány, amelynek a képviselőházban alig van ellenzéke, a kiegyezési alku dolgában tett ígéretét be akarja váltani, úgy ez akaratának érvényesítésében a nemzet nagy sokasága segíti. Ennek az akaratnak érvényesítése dolgában a magyar kormány legalább is ugyanúgy hivatkozhattik arra, hogy az egész nemzet vele van s hogy ereje a népakaratban gyökerezik, mint ahogy az osztrák kormány az általános választói jog alapján választott Reichsrátra való utalással az osztrák népakaratra hivatkozik. Ilyen hatalmas alapon ilyen erős hátvéddel magyar kormány még nem ment Bécsbe a magyar érdekekért alkudozni. Azt hisszük, hogy a kormány ezt jól tudja , hogy azt még ennél is jobban tudja, hogy soha még magyar kormány hatalma, ereje úgy el nem oszlott, úgy el nem párolgott, úgy meg nem semmisült, mint ahogy ez a legerősebb magyar kormányé megsemmisülne, ha a magyar nemzetnek azt kellene róla megtudnia, hogy még a gazdasági önállóság dolgában adott „szabad kezét“ is béklyóba vetette s hogy az ő kiegyezési alkuja is csak elalkuvás volt. Budapest, február 28.A képviselőház holnap, pénteken délelőtt ülést tart, melyen befejezik a kérvények tárgyalását. Hétfőn formális ülés lesz, melyen a bizottsági jelentéseket terjesztik be. Szerdán ismét érdemleges ülést tart a Ház, hogy az apróbb javaslatokat elintézze s pénteken megkezdi a tanítók fizetésrendezéséről szóló javaslat vitáját, társalogni, akik kimondhatatlanul szeretik egymást. A kis fiú fölugrott. — Játszszunk valamit! — Hát jó, édes fiam, játszszunk valamit. Mit akarsz ? — Labdázzunk! Jó?— Hát jó, labdázni fogunk. A cár odament a polcokhoz és labdát keresett. Volt ott mindenféle szinti, mindenféle nagyságú. De a kisfiú kedvetlenül tiltakozott: •— Nem, nem azokkal! Az egy sem jó! Egyiket sem szeretem. — Dehát akkor melyikkel akarsz játszani ? A cárevics óvatosan körülnézett és ritkan mondta: — Apa, el lehet mondani neked valami titkot ? ! A cár elkomolyodva válaszolta: — Már hogyne lehetne! Sőt el is kell mondanod mindent. Előttem nincsenek titkaid. Hisz én vagyok a te apád! Igen, de a régi dadám megkért, hogy senkinek se szóljak. Még neked sem! — És mi az, amiről nem szabad szólalnod! Mondd gyorsan, mi az ? — Neked elmondom, apa. De kérlek, hogy senkinek se meséld el . . . Még a mamának sem! A testvérkéknek sem . . . Senkinek sem! A cár aggodalmas arccal várta a vallomást és a kisfiú gyónni kezdett. — A régi dada...tudod, aki tegnap elment Értekezlet a képviselőházban. A mai ülés szünete alatt délben a függetlenségi párt tagjai értekezletet tartottak a képviselőház jegyzői szobájában a munkás bajokról szóló kérvény tárgyában. A konferencián Holló Lajos elnökölt s Justh Gyula terjesztette elő a Ház előtt fekvő indítványokat: a törvényi bizottságét, Márey Lajosét és Zakariás Jánosét. Az első a kérvénynek a kormányhoz való kiadását kívánja tudvalevőleg, a második ezt pártoló kívánság keretében akarja tenni, a harmadik közvetítő indítvány. Az elnök e mellett foglalt is állást. Ugron Gábor csatlakozott az elnök álláspontjához: a kormánynak azzal adják ki a kérvényeket, hogy mérlegelje az értéküket. Laehne Hugó a kormánytól rendszabályokat kér a munkásviszonyok javítására és a gazdák panaszainak orvoslására. Holló Lajos figyelmeztet arra, hogy gróf Andrássy Gyula a vita során felszólal s ebben az irányban kijelentéseket fog tenni. Günther Antal igazságügyminiszter bejelentette, hogy nyilatkozni fog a Házban a sajtóankétról és az esküdtbíróságról. A sajtóankét április elsejétől tizedikéig fog tanácskozni. A bejelentést helyesléssel vették tudomásul. Gróf Bethlen István nem tartja elégségesnek, hogy a kormány mérlegelje a munkáskérdést, mert a gazdái érdekében komoly cselekvést követel. Vita azonban már nem volt és a többség Zakariás indítványa mellett foglalt állást. A szerb egyházi politikából, Zágrábból táviratozzál, hogy Zmejanovics püspök, a Brankovics pátriárka ellenzékének lelke leköszönt kongresszusi választmányi tagságáról és hosszabb tartózkodásra a Riviérára utazik. A horvát országgyűlést Zágrábból jelentik. Az országgyűlést dr. Medakovics elnök tíz és fél órakor nyitja meg. Biester Nándor Supilónak a pángermanizmus ellen való fejtegetéseit teszi szóvá. Kijelenti, hogy a németek Horvátországnak épp olyan fiai, mint a horvátok és a szerbek Ha valahol kitűzik a vörös-fekete-aranyszínű zászlót, az nem a pangermánizmus jele, hanem csal annyit jelent, hogy ott németek vannak. dr. Elegovics: Le a német zászlóval ! Le a szerb zászlóval! Azután a ház áttér a költségvetés részletes tárgyalására gróf Kühner Miroszláv emelkedik szólásra és foglalkozik először Percsics József fejtegetéseivel. Elegovics néni fogadja el a költségvetés tárgyalás alatt lévő pontját, mert a kon nolens volens a magyarok akaratát kénytelen keresztül vinni. Ezután Frank József beszél, aki a tegnap történtekkel foglalkozva, kijelenti, hogy nyilatkozatát fentartja, mert Supilo Boszniáról mondott beszédével valóban a dinasztia és a korona álláspontja ellen beszélt. Frank beszédét számos közbe aggMggKrMpiH.i.^wi.SJÜlJ-. . -i-in tőlünk, bucsuzásnál egy labdát adott nekem emlékbe. De megmondta, hogy dugjam el, senkinek se mutassam, mert megkívánják és elveszik tőlem. A cárnak kiderült az arca. — Oh, te bohó! Ez az a nagy titok! No lám! Hát emléket kaptál a dadádtól! Hiszen ezt nem kell titkolnod! Megmondhattad egész bátran. — No ugye, hogy nem fogod megkívánni tőlem! Ugye nem fogod elvenni! — Ej, már hogy venném el, ami neked örömet okoz!... És most persze azt akarod, hogy ezzel a labdával játszszunk. Nemde? A kisfiú tapsolt és táncolt örömében. — Igen, igen! Ezt akarom! Még eddig úgysem játszhattam vele. El kellett dugdosnom, hogy meg ne lássák. — Akkor hát csak elő vele! Játszani fogunk. A cárevics fürgén alábújt az egyik polc alá és lassan, óvatosan kikotorta onnan a fényes labdát. De nem gummiból volt ez, sem celluloidból, ’'»nem valami fényes szürke fémből. A cár rápillantott a gömbre és halálsápadt lett. A sima gömbön észrevette a gyutacs kidudorodó csücskét... A gyermek pedig kacagva, féktelen jókedvvel kiáltotta: — Holló! Kapd el, papa! Kapd el! A cár odaugrott és még idején kikapta a kezéből a pokolgépet. Kihajította az ablakon és a következő pillanatban rettenetes menydörgés rázta meg tőből a falakat... szólással szakítják félbe. Medakovics elnök éles szavakkal rója meg Franknak azt az eljárását, hogy miután tegnap az elnök dorgálását helyesnek ismerte el, ma nyilatkozatát mégis fentartja. Végül Potocsnyak előadó beszél, aki a teteit elfogadásra ajánlja, amig meg is történik. Az ülés két órakor ért véget és a legközelebbi ülés holnap délelőtt lesz. Világosság napja. — Andrássy ás Günther beszéde. — Budapest, február 28. A munkásbajokról szóló vita, mely varratlanul ékelődött bele a parlament tanácskozásába, ma szerencsésen véget ért. A szabadelvűség minden barátja jogos aggodalommal nézett befejezése elé, mert az a hangulat, melyet a gazdák kérvényének tárgyalása keltett, nem igért, semmi jót. Tegnap azután Justh Gyula beleavatkozott a dologba , ma maga konstatálta közbelépésének hatását. — A sajtó preventív cenzúrájára való hajlandóságot — mondotta boldogan délelőtt a folyosón — tegnap szerencsésen elintéztem. Ma már nem igen mer valaki róla beszélni. A hangulat ebben a kérdésben teljesen megváltozott. A vita ma csakugyan szabadabb levegőjű volt, az ülés vége pedig egyenesen nagy és örvendetes meglepetés mindazoknak, akik a szabadelvű ideák szeplőtlenségére a nemzeti becsület és erő kérdéseinek tekintették. Először Günther Antal nyilatkozott a sajtójog reformjáról, ő azt mondta, amit akármelyik művelt és hivatása jelentőségét becsülő újságíró önérzetesen a maga véleményének vallhat, utána gróf Andrássy Gyula beszélt a szociális kérdésekről és az arisztokrata úgy beszélt, hogy a legfinnyásabb szociális érzék sem találhat kivetni valót a szavaiban. A belügyminiszter, nyugodt, okos beszédében nem volt félremagyarázható szó és kétélű célzás. Az ész szavával szólt az értelemhez ss a magyar ember bölcs józanságával figyelmeztetett arra, amit ebben a Házban nagyon kevesen akartak eddig megérteni: — Az a politika, mely mikor a néprétegek millióit be akarja hozni az alkotmányi sáncai közé , meg akarja csinálni a szabadelvű reformot, az általános választói jogot, ugyanakkor rendőri beavatkozásokkal reakcióit,árius intézkedéseket tesz, ez a politika öngyilkosság .... Az egész Ház tapsolt Andrássy szavánál. Ugyanazok vörösre verték a tenyerüket, akik néhány héttel ezelőtt még Polónyi teóriái felett tomboltak a nagy gyönyörűségtől. De ez megnyugtató vonás, mert teljesen igazolta Justh Gyulának a megfigyelését: — Nem rossz emberek ezek — mondta délben egy csomó újságírónak — csak hiányzik a vezetőjük. Ezentúl majd gondoskodunk arról, hogy ne eseteljenek-botoljanak, hanem ott legyen előttük az egyenes út. „ A vitát Nagy Emil kezdte, aki meg nem tudta, hogy most már nem opportumos reakciósnak lenni s úgy beszélt, ahogy gondolta. Neki nem tetszik az esküdtszék, mert a közvélemény befolyása alatt áll és nélkülözhetetlennek tartja a preventív cenzúrát. Ennek a fiatal, törekvő fiskálisnak, aki csak a mostani viszonyok között vergődhetett szerepre a függetlenségi párt fiataljai között, az egész egyéniségét jellemzi ez a mondása. — Nálunk az uriosztály a nemzetfentartó elem , ennek gavallériája garancia arra, hogy a munkásosztály ügye mindig jó kézben van. Én bízom ebben az üriosztályban...