Pesti Napló, 1907. június (58. évfolyam, 130-155. szám)
1907-06-29 / 154. szám
2 Budapest, szombat __________PESTI NAPfcc. 1907. junius 29. 154. szám képviselőkkel és zágrábi cinkostársaikkal való elbánás szigorúsága és a horvát közjogi helyzet teljes respektálása közt. .Csakis ilyen külömbségtételre van joga és joga a magyar kormánynak. Ha azonban igazán azt hiszi, hogy a horvátközjogi lázadáscsakis a képviselők bűne, s hogy maga Horvátország nem vesz benne részt, akkor csakúgy téved, mint ahogy Magyarországon az utóbbi évtizedekben minden és mindenki tévedett a horvát kérdés megítélésében. A magyar közvélemény, a magyar kormány és törvényhozás felvilágosítása szempontjából rendkívül érdekes az a manifesztum, amelyet a horvát-szerb koalícióhoz tartozó képviselők a „horvát nemzethez" intéztek. Ez a kiáltvány a lázadás dokumentuma. Forradalmi okmány. Idegen hatalomnak nevezi Magyarországot. Természetes, hogy az idegen hatalomnak mindennemű illetékességét tagadja. Az államegység eszméjének még árnyéka sem kísért ebben a máskülömben szánalmasan bombasztikus kiáltványban, de lépten-nyomon megnyilvánul benne a szerződéses viszonyban levő két egyenlősogú állam gondolata. A kiáltványok rikoltó hangosságán nem csodálkozunk. Megírta a költő, hogy annak, aki az ördögre rá akar ijeszteni, hatalmasan ordítoznia kell. Minden kiáltványozó önnönmagát angyalnak, ellenfelét ördögnek tartja. A horvát közjogi kiáltványozók a legrikoltóbb hangossággal próbálkoznak meg, noha jól tudják, hogy megijeszteni senkit sem ijesztenek meg. Sem a magyar kormányt, sem az új bánt. Nem is ijeszteni, hanem lázítani akarnak ők. Horvát nemzeti ellentállást „ akarnak szervezni. Az „alkotmányellenes“ bán kormányzata ellen. Az „idegen hatalom régi végrehajtója“ ellen. Mért ez a veszekedett izgatottság, mért ez a komoly mozgósítás a horvát okvetetlenkedők ellen? Ugye, hogy nem a vasutas pragmatika ötödik szakasza miatt? !Wekerle miniszterelnök őszintén leleplezte évtizedek végzetes tévedését, kormányok, politikusok és parlamentek rövidlátását és bűnös fatalizmusát. i Wekerle miniszterelnök mai beszéde s a horvát kiáltvány kiegészítik egymást. Egymásnak illusztrációi. A miniszterelnök a válság mélyebb tartalmára utalt, a kiáltvány pedig a mélyebb tartalmat bemutatja, leleplezi. A horvát közjogi álmokat mint reálpolitikának céljait. Ez álmok, e célok, e politika lent a valóság porondján: lázadás. S e lázadással mégsem a kíméletlen erőszaknak, hanem a kíméletlen politikai bölcseségnek kell elbánnia. A lázadást nem letiporni, hanem leszerelni kell. Legyőzni a meggyőzés eszközeivel. Ez a Wekerle programmja, s ez a Rakodczay feladata. Várjon megbiznak-e velük? A magyar birodalmi politika becsülete függ sikerüktől. ^ "A kertünkben megállanak a madarak a fákon s hallgatják. — Mindebből nem tudom kihozni a melankóliát, — mondottam határozottan. — Apai részről, anyai részről nem is lehet, képtelenség. Téves útt. Ostoba és korlátolt, mint minden kutatási módszer és okfejtési mánia. A lényeg bennem van. És én lehetek igen szomorú ember teljesen függetlenül attól, hogy szüleim révén terheltségképpen micsoda bolondos csörgősipka van a fejemre húzva. — Te nem vagy szomorú ember,— tiltakoztam. — Voltam. — Sohse voltál, — mondottam még erélyesebben. — Dehogynem. Sőt! Akkor nagyon szomorú voltam, mikor magamra durrantottam. Egy reggel, oh, egy nyári reggel a napfényben. A vállam csak úgy ontotta a vért, mintha valami jófajta málna-szörppel nyakon öntöttek volna. Az én vérem, az én finom, illatos vérem. Az igen különös nedű És az is igen különös érzés, mikor az ember meg akar halni, a nők daczára, a hajlékony és mohó nők daczára, akik még lekötnék az embert. — Tehát egy nő. A nő! — Nem. Egy férfi. Megremegve hallgattam egy perczig. Valami zord és izzó titok lappangása volt. Felzaklatott képzeletem sivár, heves , elriasztó képeket sodort a szegény , vergődő emberi vágy lázas éjjelében. S a lombos után előttünk, vidáman és ünnepélyes ügetésben a díszes fogatok valami néma tébolyt hömpölygettek a lobogó kalaptollak s csengő ruhák színeiben. Bexhile a kezemet érintette. — Emlékszel arra a nevezetes éjszakára — kérdezte — amikor Hard Sylviát ünnepeltük! A leány akkor lett tizenhatéves. A színház hátsó kapujánál vártunk rá, egy sötét utczán, egy egész sor motorkocsin. Amint kijött vagy kisiklott, a szoknyáját könynyedén megemelve, hogy egy gázlámpa mentén a halványkék harisnyáját láttuk, egy perczig habozott még s mi zajosan hívogattuk. Egyenest hozzám szökött fel, az én kocsimra, nyilván ösztönszerüleg. Én voltam Lord és Lady Bexhile gyermeke, a legkülönb, a legvidámabb, a leggazdagabb a társaságban. Az asztalnál is mellém került s a lakktapános lábával gyöngéden rugdalt engem. „Te leszel az első szeretőm“, — súgta a fülembe És sajnálkozva eltűnődött: „Kár, hogy a mamám rögtön itt lesz értem“. Már derengett ekkor. „Hát holnap“ mondotta bucsúzáskor. És mindent elvégeztünk egy néma tekintetben. — Még sokáig mulattunk akkor éjjel — vetettem közbe ostobán — Rosley, halkan, a nagynénjéről beszélt, aki egy skót kastélyban lakott dús fehér hajzattal mint a Mont- Blanc , akit olykor felkeresett titokban, mert imádta szerelemmel. Mások, többen, a pezsgőt márwhiskyvel keverték, te is. És az asztaldísz skarlát rózsáiból koszorút fontál a fejedre.— És felállottam akkor és meg is indultam! A lelkem tele volt dicsőséggel. Amiért epekedtem, ami vágyódásom volt, amit akartam, az arany kagyló, az egész álom — mind itt volt előttem. Az ideált a tenyeremben gyűrögettem, mint egy selyem zsebkendőt. Hard Sylvia az enyém. A tizenhat éves gyönyör elbűvölt s elkábitott. Az ifjúság virágzásából valami könnyed s édes harmatot éreztem az ajkamon s távoli illatokat amint rózsakoszorusan végigjöttem az utczán a magányos szürkületben. A lét öröme, az izzó reménykedés mint egy nagy vad kürt átharsogta minden porcikámat. Egy padra szédültem le a Temze partján. És bámultam a vizet, amint világosodott. De a rózsákat a fejemről lassan kint elhordozgatta a hajnali szél. És akkor jött az ember. — Micsoda ember? — kérdeztem megejtve. — Egy ember. Valami sötét carner. Egy aszkéta. Egy próféta. Egy térítő. Egy papforma. Egy rettenetes ember. — A „Salvation Army“ emberei — A kiküldött gazember. Oh az, aki a halálra szánt férget az életbe tereli vissza. Aki kémlel s szaglász az éjszakákban s a reggelekben, a folyó partján, ahol az örvény nyílik, s a zord búcsúzót megállítja, a nagy ugrót lefogja, az öngyilkos vágyat megakasztja. r Aki meggyőz, lebeszél, tanácsol.* Budapest, június 28. A képviselőház hétfőn, délelőtt tíz órakor ülést tart, melyen folytatja a vasutasok szolgálati pragmatikájáról szóló javaslat tárgyalását. A szent korona közjogi jelentőségéről Timon Ákos egyetemi tanár tartalmas összefoglaló értekezést irt s azt most kiadta a koronázás 40-ik évfordulója alkalmára — post festa, sine festitudine. E tanulmányban kifejti már korább felállított tételét, hogy a magyar szent korona a királyi szuverenitásnak nemcsak látható jelvénye, hanem a nemzeti királyság eszméjének valóságos megtestesítője. A korona fejezi ki a főhatalmat s a nemzet közjogait, melyek érdekében a főhatalom gyakoroltatik. Az ország területe a szent korona birodalma, a nemzet minden tagja a szent korona tagjaig tekinthető; minden felségjog a szent korona joga, azaz minden funkciója a szent korona nevében történik. A király személye csak perezonifikálja a királyi korona szuverenitását, de e koronával felavattatás nélkül az uralkodó nem törvényes király, a főhatalmat törvényesen nem gyakorolhatja s ha a törvényben kikötött határidő elteltéig meg nem koronáztatja magát, a nemzet fel van oldva az alattvalói hűség kötelmei alól. Ezekről szól Timon Ákos füzetje, nyitván, hogy a hazai köztudat bennük megerősödjék , a tájékozatlan külföld is róluk tudomást vegyen. Érti János összeférhetetlenségi ügye. A Ház mai ülésének berekesztése után nyomban összeült az a bizottság, amelynek döntenie kellett Érti János országgyűlési képviselőnek ma bejelentett összeférhetetlenégi ügyében. A tárgyalás elnökéül titkos szavazással Szívók Imrét, jegyzőjévé pedig Simonyi-Semadam Sándort választotta meg a bizottság. A vád, amelyre Hoffmann Ármin budapesti szatócs összeférhetetlenségi jelentését alapította, az, hogy Érti János alapítója a hódsági kenderfonógyárnak, amely nagyobb állami kedvezésben részesül. "Hellebront Géza előadó teljes részletességgel ismertette az ügyet, amiből kitűnik, hogy a fonógyár megalakítói a kormánytól semmiféle kedvezést nem kértek s így nem is kaptak, azonfölül, amit az állam minden vállalatnak megad s ami az összeférhetetlenségi törvényt nem sérti. Szívák Imre elnök, továbbá Molnár János, Semsey László, Darányi Ferenc fölszólalása után megejtették a szavazást, amely szerint a bizottság egyhangúlag kimondotta, hogy Érti Jánosra nézve az összeférhetetlenség esete fönn nem forog. Ezzel a bizottság ülése véget ért. Küldöttségek. Gyergyóditró község küldöttsége Sümegi Vilmos vezetésével ma délelőtt arra kérte Wekerle Sándort, hogy engedjék el a községnek a polgári iskola költségeihez való hozzájárulás kötelezettségét. Kedvező választ kaptak. — Szabolcsmegye küldöttsége gróf Vay Gábor főispán vezetésével megkérte Kossuth Ferencet, hogy a vármegyei utak egy részét vegye állami kezelésbe. A kereskedelmi miniszter megigérte, hogy jóindulattal intézi el az ügyet. — A temesmegyei Keszinc község küldöttsége a belügyminiszternél az ottani közigazgatás ellen tett panaszt. Megnyugtató választ kapott. — A somogymegyei Köttse község küldöttsége gróf Apponyi Albert minisztertől Csicsal pusztára állami iskolát kért. A kérelmet teljesitik. — Felsőbánya küldöttsége Kossuth Ferenctől az utak rendezését, Darányi Ignáctól a város és a kincstár közös erdeinek felosztását kérte. A miniszterek kilátásba helyezték a kívánságok gyors elintézését. Az Országos Tisztviselő Szövetség Tusculanumházépítő bizottsága a kereskedelmi minisztertől házépítéseihez támogatást kért. Kossuth megnyugtató módon válaszolt. — Komommegye és Barsmegye közigazgatási bizottságai azügyben kérték Kossuth támogatását. A miniszter a kívánságokat tanulmányozni fogja. — Honor küldöttsége meg kérte Kossuth Ferencet, hogy a község is gyorsvonati megálló legyen és támogatást kér az ott rendezendő iparkiállításhoz. A miniszter szívesen fogadta a deputációt.