Pesti Napló, 1907. július (58. évfolyam, 156-181. szám)

1907-07-02 / 156. szám

Budapest, kedd PESTI NAPLÓ,_________ 1907. július 1. 156. szám 3 miatt a megegyezés lehetősége teljesen ki van zárva , így a magyar országos bizottság működését befe­jezettnek nyilvánítja. Törvényjavaslat az árvízveszedelem ellen. A földmivelésügyi és pénzügyi miniszterek közt tár­gyalások folynak egy árvízvédelmi törvényjavaslat előkészítése céljából, melyet Darányi Ignác minisz­ter az őszszel akar a törvényhozás elé terjeszteni. Vajda Sándor mentelmi ügye. Vajda Sándor ismeretes ügyében a mentelmi bizottság holnap, kedden délután öt órakor tartandó ülésén folytatja a tanúkihallgatásokat. Holnap még Horváth József (nagyvázsonyi), Ráth Endre, Múzsa Gyula, Somo­gyi Aladár és Popovics István képviselőket hallgat­ják ki. Ezzel a bizottság be is fejezi működését s még csak egy ülést tart, melyen az előadói jelentést ratifikálják. A jelentés hallomás szerint ki fogja mondani a mentelmi jog sérelmét, de a további el­járás beszüntetését s javasolni fogja a Háznak azzal a megokolással, hogy a képviselők jogos fel­háborodásukban követelték Vajda távozását és az eltávolított nemzetiségi képviselőt tettleges inzul­tus nem érte. Távozó főispán. Nagy Jenő, Mosonmegye fő­ispánja legközelebb nyugalomba vonul. A távozó főispánt még Széll Kálmán nevezte ki Mosonme­­gye élére. Árpád megye, Szegedről táviratozzák. Kele­men Béla főispán felterjesztést intézett Wekerle Sándor miniszterelnökhöz, hogy az Árpád-millen­niumi törvényjavaslatba vegye fel egy új megye szervezését Szeged székh­elylyel Pusztaszer- vagy Árpádmegye elnevezéssel. A megyealakítás nem irányul a mai Csongrád megye ellen, hanem Szeged város magyarosító erejét közigazgatási kapcsolattal szándékozik átvenni a nemzetiségi vidékekre is. A vármegye Csongrád megye pusztaszeri járásából és Torontál megye északi részéből alakulna. Küldöttségek a kormánynál. A nyugdíjas ta­nítók küldöttsége ma Sümegi Vilmos vezetésével arra kérte Apponyi Albertet, hogy azoknak az öreg tanítóknak, akiknek nyugdíja 400—800 korona közt váltakozik, nyugdíjsegélyt adjon. A miniszter meg­ígérte, hogy a kérést méltányosan fogja elintézni. — Zenta város küldöttsége Fernbach Károly főispán vezetésével a Kossuth-vashidra szabványos nyom­távú vasúthoz kért Kossuth Ferenctől engedélyt. A miniszter megígérte a kívánság teljesítését. A depu­­táció azután Hadik János belügyi államtitkárt arra kérte, hogy emelje föl a városi közkórházban az ápolók díját két koronára. Az államtitkár biz­tató választ adott. — újverbász község küldöttsége a községi algimnáziumnak főgimnáziummá való Nem hetek és hónapok, — évek múltán sem értettük volna meg őket . . . Aztán indultunk hazafelé és a­hogy mind közelebb jutottunk a fővároshoz, észre­vettük a népkeverék helyett az összeolva­dást. A gyári munka, alkalmazás, ipar, ke­reskedelem által egymásra van utalva min­den nemzetiségbeli. Ember, ember . . . De kint, ahol mindenkinek megvan a maga földje, igényei sincsenek, ott inkább meg­őrizheti a maga vad, megközelíthetetlen, át­öröklött nemzetiségi büszkeségét . . . Hogy leszálltunk valamelyik közeli vá­ros pályaudvarán egy kékruhás leány tekin­tetét éreztem. Megnéztem, jól. Honorália volt, a fehérfogú, bájos, erdélyi leány. Ott állt a harmadosztályú váróterem ajtajában, kiflit evett és rám nézett. Olyan volt,­mint valami szárny­aszegett madár. Odamentem hozzá. — Maga az, Honorália? — Vagy igen, tekintetes asszony. Én vagyok. Megyek fel Pestre. Olyan szomorúan mondta. Megértettem. Nem is kérdeztem semmit- rám nézett. Mint aki már régen nem beszélt. — Otthagyott . . . Elkérkedett vele... Kérdezték: igaz-e? Nem szóltam. Eljöttem Pestre, már most. Minek legyek otthon. Megél az ember Pesten ... Igen, megél az ember Pesten. Csakhogy megváltozik. A kis Honoráliából Mari lesz. Mert Pest mindenkiből azt csinál, amire ép szüksége van. Honoráliából Mari lesz. Mert Pest, csak Pest . . .-fejlesztését kérte gróf Apponyi Alberttől. A minisz­ter készségesen hozá fog járulni a­ kéréshez. — Szond, Apatin, Ö- és Ujkécske és Dalac községek küldöttségei különböző kérésekkel járultak ma Darányi Ignácnál, aki valamennyinek kedvező vá­­laszt adott. ORSZÁGGYŰLÉS. Budapest, július 1. A mai ülés semmiképpen sem fog nyomot hagyni a magyar parlament fördémne­tében. S­eggel tiz órakor a pragmatikáról szóló javas­lat címe dolgában megindult a horvát szópo­­csé­kolás és eltartott addig, amig az elnök ott­hagyta a pódiumot. Egyetlen idea nem terme­lődött s az elmésségeknek is az volt a tető­pontja, hogy Horváth József a sok szómegvo­nás közepette az első elnöki figyelmeztetéseket igy jelentette be: — Első csöngetés ! A pokoli melegben ennek is akadt hálás publikuma. Hédervári Lehel igy biztatta az akadozó, a szót nyújtó horvátokat: — Frisskó! Eriseké! Erre aztán egyenesen falrengető volt a kacagás, mivel bátorítani kell a kezdő humo­ristákat. Örülömben az elnökök is iparkodtak vál­tozatossá tenni az unalmasan fárasztó dolgu­kat. Návay Lajos például Popovics Dusánnal, aki azzal kezdte beszédét, hogy a cím felett nem érdemes vitatkozni, a szavába vágott: — Ebben igaza van a képviselő úrnak! Supiló Ferenc pedig azért kelt fel, hogy az elnök egy intézkedését kritizálta. Vesztére azzal kezdte a felszólalását, hogy az elnök közt és közte nincs nézeteltérés, mert az elnök kor­rekte kezelte a házszabályokat. — Ilyenformán nincs is ok a házszabá­lyokhoz szólni! — csengetett rá az elnök­e megvonta tőle a szót. Ebben a sorsban még egész sor horvát részesült. Közben a folyosón gróf Szapáry, László vonta magára a figyelmet, aki Héder­­váry óta, igen érthető okokból nem járt a Ház­ban. Mosolyogva nézték s akadtak, akik szeret­ték volna biztatni, próbálkozzék a horvátoknál, hátha több lesz a szerencséje velük, mint an­nak idején Pap Zoltánnal. Szapáry azonban igen hideg arccal nézegetett jobbra-balra s dél­felé elment, mielőtt megmentette volna a kormányt. Bilics Vjatoszláv: Módosítást nyújt be a cím megváltoztatására. Budiszavlyevics Bude: Hosszasan beszél­­a címhez s a javaslat vitatásába bocsátkozik. Az elnök: Figyelmezteti a szónokot, ne térjen el a tárgytól. (Helyeslés.) Budiszavlyevics Bude: Folytatja fejtegetéseit. Az elnök: Ha tovább is így beszél, megvonom a szót. Budiszavlyevics Bude a figyelmeztetés dacára eltérő fejtegetésekbe bocsátkozik. Az elnök: Megvonom a szót ! (Helyeslés.) Lissovac Mladen: Módosítást nyújt be. Popovics Dusán: A cím nem olyan fontos, hogy ennyit kellene beszélni . . . Az elnök: Ebben teljesen osztom a szónok Úr nézetét. (Derültség.) Szkicsák Ferenc: De igenis, nagyon fontos! (Nagy zaj.) Felkiáltások: Már megint Szkicsák! Jó lesz hallgatni! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Popovics Dusán: Hosszasan beszél Horvátul , ismételten eltér a tárgytól. Az elnök: Figyelmezteti a szónokot, hogy bár,­milyen ügyesen igyekszik is elpalástolni, szóljon a tárgyhoz! (ügy van! Úgy van! balfelől.) Az elnöki széket Návay Lajos foglalja el. Popovics Dusán: Szünetet kér. Az elnök: Csak tessék folytatni beszédét! Egy hang balról: Csak beszélj Dusán, ha ob, etruálsz! (Zaj.) Popovics Dusán: A mostani cím helyett új címet ajánl. Novosel Mátyás: A javaslat tartalmáról be­­szél. (Zaj.) Az elnök (csenget): Ne a tartalmáról tessék beszélni, hanem a címéről !(Helyeslés.) Horváth József: Első csengetés! (Derültség.) Novosel Mátyás: A törvényjavaslat kapcsán közjogi fejtegetésekbe téved. Az elnök: Megvonja tőle a szót. (Tetszés.) Surmin György ismétlésekbe bocsátkozik. Az elnök: Tessék a tárgynál maradni!­­ Surmin György: Általánosságban beszél a ja­­vaslatról. Az elnök: A címnél a javaslatról általános­ságba bocsáj­tkozni nem lehet. Ha harmadszor is figyelmeztetnem kell, megvonom a szót! (He­­lyeslés.) Surmin György: Új címet ajánl. , Modrusán Gusztáv: Vontatottan elkezdi be­szédét. Az elnök: Figyelmezteti, hogy gyorsabban be­széljen. Hédervári Lehel: Friskó! Friskól (Derült,­ség.) Az elnök: Hédervárit rendreutasítja. Modrusán Gusztáv: A Ház engedélyét kéri, hogy valamit felolvashasson. Az elnök: A Ház türelmével visszaélni nem lehet. A kérdést fel nem teszem, mert a vita amúgy is igen hosszúra­­nyúlt. Modrusán Gusztáv: Folytatja beszédét. Az elnök: Közjogi fejtegetésekbe ne bocsát­kozzék. Tessék a címhez szólani, mert a házszabá­lyokat fogom alkalmazni. Felkiáltások: Másodszor! Modrusán Gusztáv tovább beszél a javaslat ellen. Az elnök: Ismét figyelmeztetem, ne beszéljen mindenféle vasutakról, mert megvonom a szót. Modrusán Gusztáv: Új címet indítványoz. Muncsevics Vászó: Magyarors­zág és a társor­­s­zágok közti közjogi kapcsolatról beszél. (Zaj.) Az elnök: Ne tessék közjogi fejtegetésekbe bocsátkozni. (Helyeslés.) Muacsevics Vászó: A nemzetiségi törvényről beszél. Az elnök: A nemzetiségi törvényről most nem lehet beszélni. Muacsevics Vászó: A címre nézve módosítást nyújt be. Tuskán Gergely: A címhez módosítást ad be. Kraszojevics György: Új címet ajánl. Grahovác Mirkó: A magyarok és horvátok közti közjogi viszonyról beszél. Az elnök: Kétszeri figyelmeztetés után meg­vonja a szót. (Helyeslés: Mozgás a horvátoknál.) Supiló Ferenc: A házszabályokhoz kér szót. (Nagy zaj.) Az elnöknek nincs diszkrecionális joga a szó megvonására . . . Az elnök: A gyorsiró jegyzetek tanúsága sze­rint a szómegvonás előtt kétszer figyelmeztette a szónokot s mivel nem használt, megvonta a szót. (Általános helyeslés.) Az elnöki eljárásban tehát nem volt szabálytalanság! (Igaz! Úgy van!) Supiló Ferenc: Elismeri, hogy az elnök a ház­szabályok értelmében korrektül járt el . .. Az elnök: Ha ez világos, a képviselő úr nem beszélhet tovább. Más következik szólásra . . . Felkiáltások: Üljön fel Supiló Ferenc: Tovább akar beszélni. Az elnök: Megvonom a szónoktól a szót! (Élénk helyeslés. Nagy zaj a horvátoknál.) Magdics Peró (horvátul beszél): Én mint jogász és ember ... A képviselő az ülése. — Kezdete délelőtt tiz órakor. — Elnök: Justh Gyula. Éljenzéssel tudomásul vette a Ház a Rakod­czay Sándor báni kinevezésének bejelentését. A miniszterelnök beterjesztette a kvótabizottság je­lentését és kérte annak sürgős napirendre való kitűzését. 1 . A szolgálati pragmatika. A cimiről Muzurm­ics Bogoszláv: Hosszan beszél hor­vát nyelven s végül módosítást nyújt be a cim megváltoztatására. Penyics Bogdán: Indítványozza, hogy a bi­zottság által javasolt cim kihagyassék és helyébe a következő új cím tétessék: „Szolgálati pragma­tika a vasutasok számára.“ Privicsevics Szvetozár: A cím megváltoztatá­sát kivánja, mert a mostani cím szerinte nem fe­jezi ki a javaslat célját. Vinkovics Bozsó: Hosszasan fejtegeti módo­sítását. Az elnök: Figyelmezteti, hogy a tárgynál ma­radjon. Vinkovics Bozsó ismét eltér a tárgytól. Az elnök: Másodszor figyelmezteti a szóno­kot, térjen a tárgyra, különben megvonja a szót. (Helyeslés.) Hódy Gyula: Lehetetlen hogy valaki annyi ideig beszéljen a címről! Vinkovics Bozsó: Tovább beszél horvátul. Az elnök: A szót megvónom a szónoktól. (Élénk helyeslés. Mozgás a horvátoknál.) Brlics Vratoszláv: Olvassa beszédét. Az elnök: Beszédet olvasni nem szabad. Brlics Vratoszláv (horvátul): Az indítványt olvastam nem a beszédemet. Felkiáltások: Ne feleseljen! (Nagy zaj.) Bilics Vjatoszláv: A címtől eltérő fejtegeté­sekbe bocsátkozik. Az elnök: Ismételten figyelmezteti a szónokot, hogy­ maradjon a tárgynál. (Általános helyeslés.)

Next