Pesti Napló, 1908. március (59. évfolyam, 54–79. szám)
1908-03-31 / 79. szám
2 Budapest, Kedd PESTI NAPLÓ, 1908. március 3- 79. szám pontjából megragadhatott és pokoli gúny ugyan, de megközelíti a valóságot, hogy mikor két régi szövetséges találkozik egymással, senki sem akarja elhinni, hogy a kettőnek lett volna bármi megbeszélni valója. Ez jellemzi helyzetünket és kifelé való tekintélyünket a legjobban. Budapest, március 30. A képviselőház holnap, kedden délelőtt tít órakor ülést tart, melyen folytatják aházszabályrevíziós indítvány tárgyalását. A delegáció. Politikai körökben ma az a hír terjedt el, hogy a májusra tervezett delegációs ülésszakot őszre halasztják. Ennek állítólag az az oka, hogy az osztrák kormány helyzete isannyira kritikus, hogy nem képes lépéseket tenni a delegáció tagjainak megválasztására. A hír hitelessége felől illetékes helyen érdeklődtünk s azt a felvilágosítást kaptuk, hogy, egyelőre szóba sem került a delegációk elhalasztásának kérdése. Lipót Szalvátor főherceg Essenben. Lipót Szalvátor főherceg tüzérségi főfelügyelő legközelebb Essenbe utazik, hogy ott a Krupp-féle ágyugyár vezetőségével tárgyaljon. Az utazás célja az új parti ágyuk lövedékének beszerzése. E célból tisztekből álló bizottság is megy Essenbe és lövőgyakorlatokat végez. A főherceg három napig marad Essenben. A bankkérdés. A bankbizottság holnap délelőtt értekezletet tart, amelyen a kérdő pontokat fogalmazza meg és megállapítja a kihallgatandó szakemberek névsorát. Justh Gyula képviselőházi elnök egy bécsi lapban nyilatkozott a bank kérdéséről s a többi közt ezeket mondta: " A függetlenségi párt programmjában első helyet foglal el az önálló magyar jegybank felállítása, így aki tagja a függetlenségi pártnak, az híve is kell, hogy legyen az önálló banknak, különben ki kell lépnie a pártból. Eszerint kizárt dolog, hogy a most együtt ülő képviselőházban abankszabadalom meghoszabbítása lehetséges volna. A koalíció az utolsó pontig végrehajtja a programmját. •A választói reform törvényjavaslata, valamint a budget és egyéb sürgős törvényjavaslatok a legközelebbi időben a Ház elé kerülnek s habár a házszabályrevízió dolgában egyes turbulens elemek mindennel megpróbálkoznak, annak a sorsa biztosítva van és éppen annak a segítségével az összes fontos javaslatokkal őszre elkészülhetünk. Ezután áttérhetünk a bankkérdés megoldására. Biztosra veszem, hogy a koalíció együtt fogja tisztázni ezt a kérdést is és Magyarország pénzügyi önállóságát határozott módon kifejezésre fogja juttatni. Anynyi bizonyos, hogy a bankszabadalom meghosszabbítása ebben a képviselőházban kivihetetlen, másrészt az is bizonyos, hogy a bankkérdésről ennek az országgyűlésnek kell határoznia. Ma Földes Béla, a bankbizottság tagja is beszélt a bankkérdésről s kijelentette, hogy az önálló bank ellen volna, ha a diszázsióval kellene megcsinálni. Ő azonban tudja a módját annak, hogy ez el ne következzék. Egyáltalában az önálló bankot készfizetések alapján kell megcsinálni. Elég volt a papirospénzzel való pénzkezelés. A házszabályrevízió. A képviselőház holnapi ülésében Papp Cs. István, Ilodzsa Alimán és Sucht János fognak a házszabályrevíziós indítvány első pontjához hozzászólni. Az ellenzéki pártkörökből kiszivárgó hírek szerint a revíziós indítvány első pontja felett a vita szombaton véget ér. Azután következik a szavazás a több mint száz módosítás, indítvány és határozati javaslat felett. A nemzetiségi párt ez alkalommal nagyobb erőpróbára készül, amennyiben az összes indítványokra névszerinti szavazást fog kérni. A párt a hét végére és a jövő hét elejére a klub összes tagjait a fővárosba rendelte. Mint Zágrábból jelentik, a horvát képviselők elhatározták, hogy közülük csütörtökön többen Budapestre utaznak, hogy a házszabályrevízió vitájában részt vegyenek. A horvátok ez alkalommal a nemzetiségi párttal együtt névszerinti szavazásokat fognak kérni és a tecnikai obstrukció más eszközeivel is élni fognak. Ilyen körülmények között bizonyosra vehető, hogy a házszabályrevíziós vita húsvét előtt korántsem fog véget érni, annál kevésbbé, mert a kormánypárti képviselők a nagyhetet semmiképp sem hajlandók itt Budapesten tölteni, úgy hogy abba már a kormány is beleegyezett, hogy a száz azagy hétben ne tartson ülést. A visszautasított nagykövet Londonból jelentik. A Daily Mail tudósítója illetékes részről vett meghatalmazás alapján közli, hogy a Hillaffér elsimult. Vilmos császár feltétlenül visszavonta Hill kinevezése ellen tett kifogásait. A berlini külügyi kormány tegnap titkos jegyű táviratban jelentette Washingtonba, hogy Hillt szívesen látja a berlini amerikai nagykövetség élén s reméli, hogy Hill elfeledi az egész incidenst. A „Daily Mail“ értesülése szerint Vilmos császárt az amerikai közvélemény felháborodása késztette elhatározásának megmásítására. A német külügyi kormány értesítette a Velencében időző császárt, hogy a visszautasítás veszélyezteti a jó viszonyt a német birodalom és az Unió között; erre a császár elhalasztotta Velencéből való elutazását s egyben utasította a berlini külügyi kormányt, hogy értesítse a washingtoni kabinetet, hogy a császárnak nem volt semmi bántó szándéka, mikor az emlékezetes bankeren azt mondotta Toternek, hogy hazaérkezve, mondja meg Rooseveltnek, hogy haragszik rá, amiért beleegyezett Tower lemondásába. — Londonból táviratozzák nekünk. A Daily Mail párisi tudósítója jelenti, hogy mikor ő tegnap este személyesen tudatta Hillel a német kormány kommünikéjét, amely szerint Németország szívesen látja Hillt a berlini amerikai nagykövetség élén, Hill nem volt hajlandó az afférról nyilatkozni. Csak annyit mondott, hogy minden tekintetben alkalmazkodik kormányának intézkedéseihez és a washingtoni utasítások szerint fog eljárni. — Berlinből táviratoztak: A Nordd. Alig. Ztg, írja: A washingtoni császári nagykövet vasárnap felhatalmazást kapott arra, hogy Roosevelt elnök előtt a következő nyilatkozatot tegye: A Hill-esetről szóló eddigi külföldi sajtótudósítások abból a téves felfogásból indulnak ki, hogy Berlinben Hill nagykövetségét, amelyet a múlt őszszel engedélyeztek, vissza szándékoznak vonni. Erre Berlinben soha sem gondoltak. Utólag tényleg merültek fel kételyek arra nézve, a vájjon Hill jól érezné-e magát berlini állásában. E kételyeket azonban eloszlatták úgy, hogy Hillnek a berlini nagyköveti állásra való kiküldetése elé egyáltalában semmiféle akadályok nem gördülnek és őt, mint eddig, úgy ezután is, és mint bármily kifogástalan nagykövetet, akit Roosevelt ajánlott volna, szívesen fogadják. Megerősíteni kívánjuk azt is, hogy Tower nagykövet ebben az ügyben egyetlen pontban sem tért el a kormánya és a császári kormány iránti szigorúan lojális magatartásától Változás a főrendek lajstromában. A főrendiház igazoló bizottsága ma délelőtt ülést tartott, amelyen Maurovics zágrábi püspököt és Karácsonyi grófot a főrendek sorából törölték, gróf Semsey Lászlót pedig a főrendek közé beiktatták. Méri Lajos nagyon haragudott és haragjában olvasni sem tudott. A lunclnél kissé meglepődött. Az aszszony messze ült tőle, időses német emberek között és nem is volt más ruhája sem. Még csak csipkegallér sem volt a nyakában, semmi.... — Eh,kacérkodik velem, — gondolta Méri. — Adja a kis elfogulatlant. Ismerem ezt is. Nagyon közönséges trükk.... De az asszonynak ez a „közönséges trükk“ nagyon is tetszhetett, mert hű maradt hozzá. Délután kisétált a németekkel és ebéd után hosszú, nagyon hosszú levelet írt. Méri nem volt megelégedve az első napjával, maga sem tudta, hogy miért. Hiszen a koszt jó volt, szobája szép volt, a hely is, az idő is... Valami bántotta... Azt álmodta, hogy részt vesz a saját temetésén. Heggel azt mondta magának, hiszen ugye, önmagunknak is szoktunk hazudni, — azt mondta: „nem megyek le korán, mert Pórné már bizonyára les rám, hogy Sétáljak vele... Nem megyek le... De aztán mégis lement és délben megtudta, hogy Pórné már reggel hét órakor átrándult az öreg német párral a szomszéd faluba. Amikor megjött, ragyogott a szeme, jókedvű volt és kipirult arccal mesélt élményeiről. Méri rosszkedvű volt, állandóan. Asztali szomszédnője, egy magányos, kellemes angol nő ugyan beszélgetett vele, de részint a társalgás nehézségei, részint Méri antipátiája az idősebb leányok iránt, — hiszen ő pesti ember volt, nem tették valami élvezetessé. Egy kis porosz bakfis egyre rávihogott, de nagyon nagyok és csúnyák voltak a fogai és Méri szeretett volna a szájára ütni. A penzió tulajdonosa, egy kis agilis, sovány nő, valami magasrangú katona özvegye, kétségbeesve látta, hogy a szép, elegáns magyar úr nem mulat. Kérdezte, akar-e sakkozni, dominózni, sőt elvei megtagadásával a kártyával is előhozakodott. Kérdezte, akar-e megismerkedni a kiváló növénytantanárral? Vagy a penzionált őrnagygyal? Vagy a berlini nagykereskedővel? Hiába ... Méri megköszönte szívességét, udvariasan köszöntötte lakótársait, de ismeretségükre nem igen vágyott. Perné viselkedése módfelett izgatta. Az asszony kedves, udavarias volt irányában, — de semmi egyéb. Belátta, hogy ez a nő nem kacérkodik vele. Nem törődik vele. — Liba, — gondolta Méri. De este aztán az asszony részt vett egy nagy vitában és élénk, ötletes beszéde az egész társaságot mulattatta. Méri kénytelen volt önmaga előtt visszavonni állítását. — Bizonyára van itt neki másvalakije, — gondolta, de mindjárt belátta, hogy ismét ok nélkül rágalmazza az asszonyt. Csupa idősebb férfi volt ott, akiknek társasága nem igen izgathat egy fiatal asszonyt. Ő . lett volna az egyetlen, aki számít... Aluliak a napok. Méri észrevette önmagán, hogy nagy gonddal öltözködik, soká fésülködik és figyelmesen vizsgálja a tükörben az arcát, különösen a szeme körül. Hm, — hiszen ez még mindig a régi Méri Lajos... És ime, egy kis pesti asszony, ez a kis Porné, akivel ő sohasem törődött, olyan jelentéktelen volt, — ez a kis asszony nem méltatja őt figyelmébe ! Észrevette, hogy Pornónak nagyon keskeny, hosszú lába és nagyon szép, fehér keze volt. A haja vad, akaratos, gesztenyebarna volt és különösen tűzte fel a feje tetejére. Egyszerű öltözködése is egyéni volt. A mozdulataiban pedig volt valami öntudatlan báj és keresetlenség, — szóval: nem is volt olyan jelentéktelen ez a kis asszony ... Méri még melankólikusabb volt, mint otthon. Végül már nem bírta tovább ezt az állapotot. Egyik este, amikor az egész társaság együtt volt a társalgóban, odaült Perné mellé. Az angol hölgy Anacaulayt olvasott; a kis német bakfis a barátnőjének írt levelet, melyben azt hazudta, hogy ő mindennap csókolódzik egy gyönyörű magyar úrral... Az öreg urak sakkoztak, a német hölgyek kézimunkáztak és a penzió tulajdonosnője boldogan látta, hogy az ő penziója egy kedélyes penzió; ha a vendégek mindenütt a világban dicsérni fogják, mennyi vendége lesz neki egy év múlva! — Atomija, miért kerül maga engem? — kérdezte Aléri Pornótól és a hangja igazán izgatott volt, szinte haragos. Az asszony csodálkozva nézett rá. — Én nem kerülöm önt, Aléri úr... — De igen, ha mondom. Ebben az egész rongyos, kis fészekben én vagyok a maga egyetlen pesti ismerőse, úgy illenék, hogy mi mindig együtt legyünk, mindig... Azt hiszem, tudnám magát úgy mulattatni, mint az az öreg német növénytantanár és a nagyothalló felesége... Perné nem felelt, elmosolyodott. Kezdte érteni, miért haragszik rá Méri. Épp eleget hallott róla és viselt dolgairól Pesten. .. Amikor itt meglátta, meghökkent. Elég okos asszony volt és imádta a világos, tiszta kö-