Pesti Napló, 1909. január (60. évfolyam, 1–26. szám)

1909-01-02 / 1. szám

106 Budapest, péntek PESTI NAPLÓ, 1909. január 11. szám. / egy mezőgazdasági főiskolája, amely a mezőgazdasági tudományt, mint tudományt művelné, amely a közigazgatásban annyira fontos mezőgazdasági szakismeret megszerzésére szolgáltatna alkalmat, amely a tudományos pályákra készülőknek, valamint vezető állásokat elfoglaló egyéneknek a kellő közgazdasági jogi és mezőgazdasági tudás megszerzését lehetővé tenné. Sajnos, ma még jóformán köztudat, hogy akinek földbirtoka van, az egyúttal mezőgazda is s tudományos előképzettség nélkül is el lehet gazdálkodni. Hát az igaz, hogy a jámbor anyaföld a kontárnak is terem, annak igazán mindegy, hogy jól vagy rosszul mivelik-e, azért csak terem. De a szakértelem hiányát igazolják a silány termésátlagok, állattenyésztésünk fejletlensége, a nagy- és középbirtok bérleti kezelése, a nagy- és középbirtok széthullása, ami sem nemzeti, sem gazdasági, sem szociális szempontból nem lehet közömbös az országra nézve. Magyarországra nézve ma még elsőrangú fontossággal bír s azt hiszem, fog birni mindig, hogy mezőgazdasága mennyit produkál s azért mindent el kell követnünk a szakértelem fejlesztésére. Nincs elegendő kísérleti állomásunk s ami van, nincs kellően felszerelve arra, hogy önálló tudományos kutatásokat folytatva, azok eredményeit a gyakorlatba vigye át, sőt létező kísérleti állomásaink sokszor igen becses és értékes tapasztalatai is csak egyeseknek hozzáférhetők, csak egyesek által hasznosíthatók, de a nagy tömegek, a százezrek arról tudomást alig szereznek. A legsürgősebb feladat tehát oly szervezetről és oly szervekről gondoskodni, amelyek kizárólagos hivatása a mezőgazdasági tudomány és tapasztalat vívmányait népszerűsíteni, a gyakorlatba átplántálni. A valódi kisemberpolitika, amelynek egyik zászlóvivője ép a jelenlegi földmivelésügyi miniszter, akkor lesz betetőzve, ha a kisgazda ép úgy hasznosíthatja a külföld és belföld tudományos és gyakorlati tapasztalatait a saját gazdaságában, mint az ezek iránt érdeklődő nagy- és középbirtokos, ha ép úgy, mint ezeknek módjában van megszerezni mindazon szakismereteket, amelyek a nagyobb termést biztosítják. Hogy a kisgazdák között is lesznek azután olyanok, mint amilyenek a nagy- és középbirtokosok között bőven vannak, akik, bár módjukban lesz, a szakismereteket mégsem sajátítják el, az kétségtelen, de ám az ilyen magára vessen, másrészt a mostoha viszonyok mindinkább reá utalják kicsit, nagyot egyaránt, hogy a gazdálkodáshoz ma már nélkülözhetetlen szakértelmet megszerezze. Erre kell szervezeteket létesíteni, minden járásban egy vándortanítót alkalmazni a kellő gyakorlati és elméleti képzettséggel, ott, ahol ezt a mezőgazdasági kultúra túlnyomó volta indokolttá teszi. Büszkén hivatkoztak arra a németek, hogy Franciaországot a német tanítók verték meg s büszkén hivatkozhatnának ma arra, hogy a külföld mezőgazdasági versenyét a német gazdasági vándortanítók verik vissza. Egyenest szédítő az a haladás, amelyet Németország mezőgazdasága s különösen állattenyésztésének a fejlődése mutat. S mindez annak tulajdonítandó, hogy Németország a mezőgazdasági kamarák megteremtésével, a vándortanítói intézmény kiépítésével, a mezőgazdasági szakértelmet mindenkinek hozzáférhetővé tette. És hiába alkotunk mi mezőgazdasági törvényeket és hiába építünk mi fel bármily mezőgazdasági közigazgatási szervezeteket, ha a nép gazdasági szakértelmének fejlesztésére súlyt nem helyezünk, ha a gazdálkodók intelligenciájuknál fogva a mezőgazdasági törvényhozás egyes tiltó vagy rendelkező intézkedéseinek szükségét és gazdasági előnyét maguk be nem látják. Minden a mezőgazdasági viszonyok javulására irányuló bármily hasznos intézkedésünk, amint ezt egyébként mezőgazdasági törvényalkotásunk jóformán az egész vonalon sajnosan igazolja, papiroson marad. A földbirtok mind nagyobb része jut a kisbirtokosok kezére, részint közvetlenül, részint közvetve az apró bérletek térfoglalása révén. Nincs tehát fontosabb és sürgősebb nemzeti feladat, mint a kisgazdaosztály millió szakértelmének az emelése. És majd ha a mi parasztunk is oly gazdag lesz, mint a francia évtizedes előkészítés és tervszerű munkálkodás után, akkor nem kell majd értékpapírjainkkal a világot bejárni, mert mi leszünk az állam hitelezői. Ezen cél mielőbbi megvalósítása tényleges gazdasági függetlenségének kivívása érdekében pedig szükséges, hogy valamenyien összefogjunk. Az 1908-ik év sakkeseményei. Irta: Gajdos János. Az utóbbi, sakkeseményekben gazdag évekét szinte fölülmúlta a lefolyt esztendő, melyben a szokottnál is több érdekfeszítő mérkőzés foglalkoztatta a sakkvilágot Az elmúlt év első jelentősebb eseménye volt a március és április hónapokban lejátszódott bécsi nemzetközi verseny, amelyet tudvalevőleg az osztrák császár hatvan éves uralkodói jubileuma alkalmából rendezett a bécsi sakk-kör. Ezen a versenyen a távolmaradó dr. Lasker világmester, dr. Tarrasch német nagymester, továbbá Burn, dr. Bernstein, Porgács, Janowski, Niemzowits, Widmar stb. kivételével a nemzetközi mesterek legkiválóbbjai, összesen húszan vettek részt Különös érdekességet kölcsönzött e versenynek az a körülmény, hogy itt az előretörtető ifjabb generáció állt szemben a régi gárdával, melynek két legkiválóbbja, Maróczy és Schlechter valóban elkeseredett küzdelmet vívott a vezetés megtartásáért A fiatalok közül főképpen veszélyesnek látszott Rubinstein, ki mint a tavalyi ostendei és karlsbadi nagyversenyek, valamint az idei orosz nemzeti verseny első győztese, Bécsben is komoly aspiráns volt az elsőségre. A verseny különben rendkívül érdekes és fölötte izgalmas lefolyású volt A győztes személye az utolsó napig is kétséges maradt s heves küzdelmű finish után megtörtént az a ritka eset, hogy a verseny hármas holtversenynyel végződött. S mert a vezetést mindvégig megtartó Maróczy és Schlechter nagymesterekkel általános meglepetésre a cseh D n ras ért el egyenlő egységszámot (14), megvalósult — legalább egyelőre a sakkjáték terén — a magyar-osztrák-cseh trializmus. De amily határtalan örömet keltett a csehek között a fiatal prágai Duras sikere, épp oly csalódást okozott híveinek az orosz Rubinstein, ki 13 egységgel csak a negyedik helyet tudta okkupálni. Az angol-német Teichmann az ötödik díj elnyerésével bizonyította be, hogy még mindig számottevő ellenfél, bárha eredményét a túlságos sok remisjátszmákkal érte is el. A fiatal müncheni Spemann is szépen megállta helyét, mert több neves mestert megelőzve, a hatodik helyre küzdötte föl magát. Az utána következő dr. Perils és Tartakower, mindketten bécsiek, szintén megérdemelték a kivívott helyüket. Kevésbé jó eredményt ért el azonban Marshal, kinek Leonhardt és Mieses mesterekkel egyetemben csak az utolsó két díj jutott. Sviderszki, Salwe, Johner, Berger, Alapin, Bardeleben, Schachting és Cohn E. mestereknek, akik pedig már több versenyen sikert arattak, ezúttal nem kedvezett a szerencse, míg Réti csak újonc volt a versenyen. Egy hónapi szünet után a Bécsben szereplő mesterek közül tizenhárman már Prágában állottak ki a küzdőtérre. A prágai nemzetközi verseny, amelyen ismét húsz játékos vett részt, hasonlóképpen elsőrangú, érdekes fordulatokban bővelkedő verseny volt. Emelte a verseny iránt való érdeklődést az a körülmény, hogy részt vett benne a hírneves Janowski és Vidmar. Sajnos, ezúttal a magyar nagymester, Maróczy Géza, kezdettől fogva indiszpoziczióval küzdött s ez az oka, hogy szokatlanul viszszamaradt. S mert az egyszer az első dijak egyike helyett csak a hatodikat sikerült elnyernie, nálunk sokan csüggedni kezdtek, hogy Maróczy elvesztette már energiáját. Ezzel szemben azonban mi erősen hiszszük és bízunk benne, hogy a legközelebbi alkalommal a magyar nagymester már ismét mint első győztes szerez dicsőséget a magyar névnek, mint már annyiszor évek óta. Az érdekes lefolyású prágai mesterverseny különben ismét meglepetéseket hozott. Az első helyre megint Schlechter és a fiatal gárda kitűnő képviselője, a cseh Duras érkeztek be, egyformán 13K egységgel. A harmadik díjat a fiatal gráci Vidmar nyerte el, csak félegységgel , maradván Schlechter és Duras mögött. És ebben különbözik a prágai torna a bécsitől. A nagytehetségű Vidmar személyében új csillag vetődött felszínre és a fiatal gráci mester a jövő versenyeinek eredményeiben is egyik fontos tényező lesz. Duras, Rubinstein és Vidmar kétségtelenül a jelenkor a sakknagyságai. Rubinstein hívei azonban ismételten csalódtak, mert a lodzi mester ismét csak a negyedik helyre küzdötte fel magát, míg Teichmann újra megmaradt ötödiknek. Janovski, az egykori félelmetes mester már alig tud érvényesülni az utóbbi versenyeken. Prágában is csak az utolsó díjat nyerte, Leonhardt és Salwe után következve a sorrendben. De váratlanul visszaesett Spielmann is, aki a nem díjasok között csak Dus Chotmirski, Alapin, Mieses és Schüchting után következett. Az év két nagy versenyén Schlechter mutatott kétségtelenül legjobb formát; a rokonszenves bécsi mester komolyan fogja fel hivatását és törekszik nagy tehetségét érvényre is juttatni. Mind a két versenyen állandóan vezetett s összevéve csupán egyetlen vesztett játszmája volt A prágai mesterversenynyel egyidejűleg főtornát is rendeztek, amelyen a magyarok képviseletében részt vett a fiatal gárda egyik legtehetségesebb tagja, Abony I István Budapestről és Chalapetzky Ferenci Győrből; mind a ketten dicsőségesen szerepeltek, mert sikerült a II.—III. díjat — ex aequo *- elnyerniök. Ami 30 résztvevő közt valóban elismerésre méltó eredmény. Harmadik nevezetes esemény volt a német sakkszövetség kongresszusa, mely Düsseldorfban folyt le augusztus hónapban. A mesterverseny itt már kisebb kaliberű volt és az úgynevezett nagy ágyuk is távol maradtak. Ily módon aztán sikerült a zseniális Marshall mesternek elvinni az első díjat, sőt gyarapította a veretlenség rekordjainak számát, amennyiben Cambridge-Springs és Nürnberg után most Düsseldorfban is játszmavesztés nélkül lett első győztes. A második díjat Salwe nyerte el, míg dr. Bródy Miklós, ki a magyarokat képviselte, a VI.—VI. díjon osztozkodott; a 16 résztvevő között dicséretreméltó szép eredmény, de a magyar mester még szebbet is elért volna, ha kellő gyakorlat hiányában kezdetben nem indul rosszul. A düsseldorfi A főtornán a magyarokat képviselő Gajdos János az utolsó fordulóig vezetett , mert az utolsó játszmát — sajnos *— elvesztette, leszorult a harmadik helyre. Az év legkimagaslóbb sakkeseménye Dr. Lasker és dr. Tarrasch páros mérkőzése a világbajnokságért csak ezután következett , két rivális mester összecsapását a sakkvilág régóta várta, érthető volt tehát az az általános érdeklődés, mely a match kimenetele iránt megnyilvánult A küzdelem megkezdése előtt a nürnbergi mester hívei nagyon bíztak dr. Tarrasch győzelmében, a match eredménye azonban másként végződött A lebonyolított Ifi Játszma közül dr. Lasker megnyerte a feltételekben megállapított nyolc játszmát míg dr. Tarrasch az öt remisjátszmán kívül csak három játszmát tudott nyerni. Tarrasch tehát súlyos vereséget szenvedett, olyan vereséget, amilyenre nem volt senki sem elkészülve. Éppen ezért a német mester hívei, a látszmet elemzéséből következtetve, azt szeretnék kimutatni, hogy az erkölcsi győzelem dr. Tarrtsché, amit persze sehogysem lehet bebizonyítani. A match eredményében a differenciák olyan nagyok, hogy dr. Laskto fölénye feltétlenül elismerendő. A legyőzött TafrtSuk különben egy revanche-mérkőzésben óhajtja a Wtv nevén ejtett csorbát kiköszörülni Az elmúlt évben egyébként is több érdekes match folyt le. Február hónapban jött létre a Janowski — Mar hall match, amely Janowski győzelmével végződött. Közvetlen a bécsi verseny után pedig egy kisebb matchben Rubinstein győzött Teichmann ellen. A Lodzban rendezett hármas matchben Rubinstein győztes maradt úgy Marshall, mint Salwe ellenében, míg Marshall csak Salwet győzte le. De Marshall legutóbb M1 es es ellen nyert egy Berlinben megvívott matcht! Hazánkban az elmúlt év folyamán nem fordult elő nevezetesebb mozzanat A sakkjáték nálunk is rohamos fejlődésnek indult a vidéken több várnában is alakult sakk-kör, de általában mindenütt szélcsend uralkodott. Beszámolónkhoz tartozik azonban a nagy halottjainkról való megemlékezés is. Az elmúlt évben halt meg dr. Vidor Zsigmond, kinek elhunytéval különösen a magyar sakkozókat érte gyász. Dr. Vidor, a magyar sakkozók nesztora, a múlt század 50-es éveiben még a híres mesternek, Szén Józsefnek volt ellenfele. A sakkvilág másik nagy halottja Cs Igorin Mihály világhírű orosz mester, ki 30 éves szereplése alatt nagyon sok szép győzelmet aratott.