Pesti Napló, 1911. november (62. évfolyam, 259–284. szám)

1911-11-19 / 275. szám

18 Budapest, vasárnap , PESTI NAPLÓ­­ 1911 november 19. 275. szám. „ A karácsonyi kirakodó vásár december 7-től bezáró­lag december 24-ig tart, amely idő alatt úgy a csar­nokokban, mint az idénypiacokon m­egengedtetik a karácsonyfa és fadíszek árulása. ” December 24-én a kerületi vásárcsarnokok délután 2—6 óráig tar­tandók nyitva, a központi vásárcsarnok pedig este 7 óráig hagyandó nyitva.­­ A kirakodó vásárok ideje alatt közbeeső vasárnapon és pedig december 10. és 17-én a vasárnapi munkaszüneti törvény szi­gorúan megtartandó, azaz iparcikkeket egyáltalán nem szabad árulni és karácsonyfát is csak délelőtt 10 óráig. Tíz óra után sem a csarnokokban, sem az idénypiac területén nem szabad árusítani. A decem­ber 24-re eső vasárnapon az elárusítás úgy az idény­vásáron, mint a csarnokokban egész napon át kor­látozás nélkül megengedendő, tehát ezen a napon egész napon át nyitva tartandók a vásárcsarnokok. PESTJLMGZI. Premier az Operában. .. A szerző (kétségbeesetten berohan az igaz­gató szobájába): De igazgató úr, igazgató úr, az istenért! Mit tett ön velem, megölt, meggyilkolt . . . , A­z i­g­a­z­g­a­tó : Én . . .? ! A szerző (sötéten, mint Bárczy, felriad): Hát ki? Hát ki vétette le a műsorról a darabomat? Le­vették a műsorról, még mielőtt szinre került volna!­ (Zokogni kezd.) Az igazgató: De fiam, de életem, de drá­gám! Hát maga nem tudja, hogy a darab már meg­bukott? A szerző: Megbukott? De kérem, hiszen még nem is volt meg a premier. Hiszen a premier csak ma este lesz és már most levétette a darabomat a műsorról. Az igazgató: Szívem, én nagyon szeretem magát, maga kitűnően fütyül és a Spitzerék zsúrján is kedves volt, amikor elzongorázta a darabját, maga egy kedves, egy nett, mit mondjak, egy hódító, de maga még egy naiv. Magán még meglátszik, hogy most irt először darabot az Operának. Maga itt még egy kicsit idegen. A szerző (bután): Igen . . . Az igazgató: És ezért, kedvesem, maga még azt sem tudja, hogy megbukott a darabja. A szerző: De hiszen még nem volt meg a premier . . . Az igazgató (szigorúan, oktató hangon): Mit premier, premier! Mi az a premier? Majd a mama tapsol a második számú páholyból, a fiúk a bankból szmokingot vesznek és letapsolják a szabadjegyek árát ... Az a premier, mit tudja maga, hogy mi a premier. Én mondom magának fiam, hogy megbukott és ha én mondom, akkor arra maga mérget vehet. A szerző (rosszat sejtve): Talán a főpróbán?... Az igazgató: A főpróbán, fiam, minden meg­bukik. A főpróbán Puccini is megbukott. A s z e r z­ő : De hát akkor­­. . . ! Az igazgató: Maga, fiam, már jóval a fő-­­­próba előtt bukott meg, maga megbukott akkor, mikor a darabját elfogadtam előadásra. Mert vegye tudomásul, fiatalember, hogy a mi darabjaink már a főpróba előtt mindig megbuknak. A szerző: (bután néz). Az igazgató: Mit néz úgy? Nem hiszi? Hát kérdezze meg az Erlanger bárót, mikor bukott meg a Tessza? A Tesszike már megbukott decemberben, pedig csak májusban volt a premier. Vagy utazzon el a Frankenstein báróhoz, az is megmondhatja, hogy a „Rahab“ mikor bukott meg. Vagy, minek utazzon el? Kérdezze meg a Zichy Géza grófot vagy a Miha­­lovich urat, vagy a Guerra urat vagy a Hűvös urat. Egyik se várta be a premiert. Mind megbukott jó­val előbb.­­ A s­z­e­r­z­ő : De hiszen még nem is volt meg a premier . . .­­ Az igazgató: Ne fecsegjen már olyan sokat azzal a premierrel. Nálunk az a divat, hogy mikor kitűznek egy darabot, az már rég egy bukott darab. Én elvből csak bukott darabot adok elő. Nos és a kis Kadosa . . . w A szerző: A kis Kadosa? Ki az? • Az igazgató (megvetéssel): Haj, 'de buta fráter! ft.' kis Kadosa az, aki mikor elfogadnak egy Pl darabot az­­Operaházban, elkezd nevetni a Steinerers zsúrján. Nevet és nevet és nevet és írt .IA * MászinM. megint elfogatott esz giccSét. Egy­ rongyot. Egy sémifiit. TyG, micsoda Sátoros ünnep lesz meginit a prertn­éfén“. És nevet. És akkor nevet az egész zsur, mert a Kadosa, az szakértő és másnap már nevet az egész város és a Blecheisen hordár is tudja az Opera-kávéház előtt, hogy a darab egy semmi. És a darab akkor meg­bukott. Érti? A szerző: De hiszen . . Az igazgató: Fiam, én egy öreg ember vagyok. Amióta igazgató vagyok Itt, minden darab megbukott. Maga is megbukott. Pont. És ha nem lett volna egy bukott darab, talán előadattam volna? De örüljön, mert ez a szerencséje. Ezennel az első­­osztályú háziszerzők közé veszem föl magát. Ide csak azok kerülhetnek be, akiknek a darabja csak egyszer ment. Maga egy ilyen. Kedden már nincs darab. Megbukott. És most menjen be a nézőtérre, mert most kezdődik a bukás. A szerző (értelmetlenül): Pedig még nem is volt meg a premier . s .­­ (de.) VASÁRNAPI STRÓFÁK. Aktualitás. Jaj nekünk, akik loholva Embereket félretolva, Percet-időt elrabolva, Ide futva, oda futva, Mindenünket dobva sutba, Soha célhoz el nem jutva, Télen fázva, nyáron sülve, Félig halva és meghűlve, Ébren, h­alva, állva, ülve; Reggel-éjjel, délben-este Arcunk lázas színre festve, Szemünk tágra kimeresztve; Kezünk egyre a kilincsen,­­ Mint egy féltve őrzött kincsen, Keressük azt, ami nincsen; Mint a ló a zabot-szénát, Mint a holtat a hiénák úgy keressük az új témát; Ámde nincs meg, csak a rím és a cím. xl. TUDOMÁNY, IRODALOM. Schulek Frigyes. A magyar építőművészek hetvenedik születés­napját ünnepük holnap Schulek Frigyesnek, a Mátyás templom és a Halás­z-bás­­t­y­a tervezőjének. Nevét és egyéniségét a nagy­­közönség talán kevésbbé ismeri, mint sok más kollegájáét, akik kvalitásokra nézve vele egyáltalá­ban nem vetekedhetnek. A műegyetemi tanszék a magyar építész számára körülbelül annyi, mint az orvosnak a professzora. Nemcsak tekintély és po­zíció, hanem jövedelem, az érvényesülés szinte korlátlan lehetősége van vele egybekötve és még csak csodálni se lehet, hogy a legtöb­ben ezzel a lehetőséggel élnek is. Schulek kivétel ebben a tekintetben. Előbb emlí­tett két főművét még egyetemi tanársága előtt kezdte és részben fejezte be, azóta nem sietet sem pályázatok, sem megbízások után, ez az oka, hogy hetvenedik születésnapja, csaknem félszáza­­­dos tevékenysége után jelentősége még magyará­zatra szorul. Schulek nem modern építész, de nem is tartozik azok közé, akik lelketlen kópiák­­kal töm­ték meg Budapest utcáit. A középkori, a román, a gót stílusok szelleme,­­ valósággal­­, szelleme és nem puszta külső formái, — vonzották ifjúkora óta, e szellem megismerésének szentelt tömérdek munkát és vált egyenes folytatójává a hatalmas középkori templomok építőmesterei tradíciójának. Soha nem volt az a gondo­lata, hogy a középkori stílusok általános alkalmazása, felújítása mellett agitáljon. Ez hami­sítás lett volna. A bérházak, a helylyel való taka­rékoskodás parancsoló szüksége, árus konstrukciók ezeket a kifejezésmódokat a köznapi életből, hogy ne mondjuk, az utcáról, teljesen leszorítják. Van­nak azonban régi emlékeink, monumentális és nem gyakorlati célokat szolgáló építmények, ame­lyek megérdemlik a régi szellemben való konzer­válást és szükségessé teszik olykor újjáépítésüket is. Ezekhez a feladatokhoz fordult Schulek. Restau­rált és épített ott, ahol a régi anyagot, a faragott követ, a régi szerkesztési módot, teljes épségében, tehát hamisítás nélkül lehetett és kellett hasz­nálni. Tanulóéveit hasonló szellemű művész, a világ­hírű Schmidt Frigyes mellett töltötte a bécsi aka­démián. Nemcsak mint építész, mint tudós, archeoló­gus, kutató is igyekezett a régi építésmód minden részletét tisztázni. Németországból és Bécsből Ma­gyarországba a hetvenes évek elején jött vissza. Nemsokára tanára lett a mintarajziskolának, azután mikor a műemlékek országos bizottsága megala­kult, ennek építésze. Ebben a minőségében tömér­dek omladozó, a megtartásra érdemes magyar épí­tészeti emlékről készített felvételeket és terveket megóvásukról. Budapest számára mennyiségre nézve keveset­­ alkotott, de annál maradandóbb, nyilván csak év­századra szól, amit épített a Mátyás-templom és környékének monumentális kerete, talpazata, a Halász-bástya. Az ősrégi, tizenharmadik századból származó budavári székesegyház res­taurálásához 1874-ben fogott Schulek. Elhanyagolt, romladozó állapotban volt az építmény, amelynek eredeti formáit igyekezett Schulek kikutatni és re­konstruálni. A nemes, változatos tömegű finom részletekkel teli gótikus templom tehát a régi nyo­mán készült új alkotás. Hogy a restaurálás ilyen végrehajtása, a régi teljes feláldozásával, helyes-e, ahol természetesen nagyon is szó fér. Kétségtelen azonban, hogy önmagában nagyszerű munkát vég­zett Schulek. Húsz évig dolgozott ezen a művön, amely közvetlenül a millenium előtt készült el, maga szabta meg minden kis részletét, bámulatos szeretettel, valóban a középkori mesterekre emlé­keztető kitartással. Mikor maga a templom elké­szült, eredeti intencióihoz képest monumentális fel­járót tervezett és Szent István korabeli román osz­lopsorokkal, saroktornyokkal igyekezett a régi bás­tyáknak artisztikus és monumentális formát adni. Az építmény, a Halász-bástya Budapest egyik leg­karakterisztikusabb részlete lett. Nagyszabású és egy­ben pittoreszk, művészi kiemelése egy gyönyörűen fekvő és gyönyörű kilátást nyújtó helynek. A Ha­lászbástyával pompás ékességet adományozott Schulek Budapestnek. Megérdemli, hogy cserébe szűkebb kollégáin kívül mások is megemlékezze­nek róla most, amikor hetvenedik születésnapját ünnepli. Ez a nagy idő teljes egészségben, munka közben találja a mestert. A Halászbástya befeje­zése óta megcsinálta a szegedi fogadalmi templom terveit, most dolgozik az Á­r­p­á­d-templomon, amelynek tervezésére még a múlt kormány alatt kapott megbízást. Az ünnep, amelyben részesítik, meleg és szeretettel teljes lesz. Az ő művészi el­veitől eltérő, modern és fiatal generáció is teljes méltánylással és tisztelettel veszi körül Schulek Frigyest, akinek szándékai mindig tiszták és a szó legnemesebb értelmében művésziek. Lg. 1 I^a); * (Tagválasztás a Petőfi-Társaságban.) Az idén két rendes tagsági hely üresedett meg a Petőfi- Társaságban. Az elnökség kéri a társaság tagjait, hogy akik e helyekre jelölteket óhajtanak ajánlani, megokolt írásbeli ajánlataikat december 10-éig küld­jék be Kéry Gyula titkárhoz (VI., Bajza­ utca 21. sz., Petőfi-Ház). A tagválasztó rendes közgyűlés, melyen egyúttal a tisztikar is új választás alá esik, decem­ber 16-án délután 5 órakor lesz a Magyar­­Tudomá­,­nyos Akadémia kistermében.­­ * (Az Akadémia ülése.) A Magyar Tudományos Akadémia 1. osztálya e hónap 20-án, hétfőn délután 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai: 1. Schmidt József levelezőtag: Készlet az indo-germán guttu-t­ralis probléma megoldására (székfoglaló); 2. Gom­­bócz Zoltán levelezőtag: A finn-ugor és szamojéd s­ hangokról. * (A Magyar Teozófiai Társaságban­ november 19-én délután fél hat órakor Mrs. Cooper-Oak­­ley a következő angol nyelvű felolvasást tartja: «BIS Cystem 1. 1A szeesztó ciklus).' '*-■

Next