Pesti Napló, 1912. július (63. évfolyam, 154–179. szám)

1912-07-21 / 171. szám

Budapest, vasárnap pEdi­­­naPLÓ 1912 július 21. 171. szám. 19 által alapított hatszáz koronából álló díj, amelyre viz­­festmények pályázhatnak, még­pedig első­sorban ha­zai tárgyú életképek, különös tekintettel a magyar népviseletre, azután hazai tájképek, ilyenek hiányá­ban pedig arcképek, vagy csendéletek. 6. A Lipót­városi Kaszinó ezer koronás dija, amelyre minden a kiállításon résztvevő festészeti és szobrászati mű al­kotója pályázik. 7. Az Erzsébetvárosi Kaszinó ötszáz koronás díja, amelyre a tárlaton kiállított olajfestmé­nyek pályáznak, amelyek férfi, vagy női aktot, vagy aktcsoportot ábrázolnak. (*) A bolygó Heine-szobor. Régóta vajúdik a hamburgi Heine-szobor ügy£eánnak idején megírtuk, hogy a várost, amely egy Heine-szobrot kapott aján­dékba, ez az adomány a legnagyobb zavarba ejtette. A tanács jól volt értesülve arról, hogy Korfu szige­tén is kénytelen volt Heine teret engedni Erzsébet királyné szobrának. Ezért lojalitásból alkalmas hely hiánya címén hozták-halasztották a szobor elhelyez­é­sét. Most azonban — mint Hamburgból jelentik — Alfred Kerr kettévágta a gordiusi csomót. Bejelen­tette ugyanis a szenátusban, hogy a Stadttheater ezennel rendelkezésére bocsátja a vesztibüljét a Lé­de­r­e­r Heine-szobra számára. FŐVÁROS. * Orvosi kinevezés. A helyettes főpolgármester dr. S­c­h­i­s­c­h­a Lipótot a dunabalparti, dr. S­z­e­d­i­á­k Ödönt és dr. Veress Károlyt a jobbparti köz­­­kórházakhoz segédorvosokká nevezte ki. * A Központi Vásárcsarnok vágányhálózata. A közgyűlés, mint megírtuk, 60.000 koronát szavazott meg arra a célra, hogy a központi vásárcsarnok vá­gányhálózatát kibővítsék. A kereskedelemügyi mi­niszter a vágányhálózat kibővítésére vonatkozó ter­veket most jóváhagyta. Egyben értesítette a magyar államvasutak igazgatóságát, hogy ha a belügyminisz­ter a közgyűlésnek a költségek engedélyezésére vo­natkozó határozatát jóváhagyja, a vágánykibővítési munkálatokat soron kívül azonnal kezdje meg. * Vidéki élelmiszerárusító kocsik a piacokon. A polgármester még a múlt évben a koleraveszedelem idején rendeletet bocsátott ki, amelyben elrendelte, hogy úgy a nyílt, mint az idénypiacokra a fővárosi szomszédos községekből bejáró élelmiszer és gyü­mölcsárus kocsiknak hajnali egy óra előtt a főváros területére bejönniük és a piacon vagy a vásárcsar­nok előtt helyüket elfoglalnuuk nem szabad. Elren­delte továbbá a polgármester, hogy az kocsikról való árusítás hétköznap délelőtt 11-ig, vasár- és ün­nepnapon pedig­ délelőtt 10 óráig történhetik, amely idő után az összes kocsiknak a piacot el kell hagy­­niuk. A polgármester ezt a tavaly kiadott rendeletét a tiszti főorvos javaslatára most megújította. Ebből kifolyólag felkérte a budapesti m. kir. pénzü­gyigaz­­gatóságot, hogy a vidékről jövő piaci kocsik számára a fővárosi vámsorompókat csak hajnal egy órakor nyittassa meg, közegeit pedig utasítsa ,hogy a kocsi­kat csakis hajnali egy órakor bocsássák be a fővá­rosba. * Gázgyári munkák. A tanács nyilvános árlej­tést hirdet az épülő lakosdű­lői gáztartó állomás szá­mára egy 150.000 köbméter űrtartalmú gáztartó szál­lítására. A szállításra vonatkozó feltételek és rajzok a gázművek igazgatóságánál megtekinthetők és 10 koronáért megkaphatók. Ugyanitt adják meg a ki­­vánt műszaki útbaigazításokat is. Az ajánlatokat ez­­évi ,október 7-én délelőtti 11 órájáig kell beadni dr. Buzáth János tanácsosnál vagy helyettesénél (köz­ponti városház, II. em. 302. sz.).­­ Ugyancsak nyil­vános árlejtést hirdet a tanács az épülő központi gáz­gyárral kapcsolatban vezetendő gázüzemi csőveze­­tékak szállítására és az épülő központi gázmű mun­kásjóléti épületeinek összes munkáira. Ezeket az Mániátokat szintén augusztus 7-én délelőtt 11 óráig kell a XII. ügyosztály vezetőjénél beadni. * A beteg Sziám. Az állatféert legnépszerűbb la­kójáról, Sziám elefántról utóbbi időben vészhírek kaptak lábra. Azt mondták: agybaja van, ami meg­lehetősen reménytelen, é­s­ könnyen megtörténhet, hogy valamelyik nap főbe kell lőni. A főváros tanácsa ma intézkedett erre az esetre. Felhatalmazást adott az állatkert igazgatóságának, hogy az esetben, ha az elefánt állapota nem javulna és veszélyessé vagy válságossá válna, az állatot, amely különben is min­dig veszedelmes volt a környezetére, minden to­vábbi engedély nélkül megfelelő módon azonnal el­pusztíthassa. Felhatalmazta egyúttal a tanács az igazgatóságot hogy a Sziám elpusztítása esetén en­nek helyébe 16.000 korona költség keretén belül az illatkert üzemi költségeinek terhére azonnal egy kifejlett új elefántot szerezhessen be. Végül ■ utasí­totta az igazgatóságot, hogy az elpusztított állat agyarait, bőrét és csontjait az állatkerti intézmény javára saját hatáskörében megfelelő módon értéke­síthesse. * A jutalmazások és külön díjazások ellen. A tanácsi ügyosztályok ügykörének megállapítása al­­kalmával­ a polgármester rendeletet adott ki, amely­ben úgy intézkedett, hogy a főváros közigazgatási alkalmazottainak külön díjazására és­­ jutalmazására vonatkozó ügyek az elnöki ügyosztály ügykörébe tartoznak. Ezzel az intézkedéssel az volt a célja, hogy ezen a téren szigorúbb eljárást honosítson meg és hogy tudta nélkül külön díjazások és jutalmazások ne történjenek. Ennek dacára megesett, hogy­ az üzemeknél alkalmazott tiszti személyzet jutalmazá­sára és külön díjazására vonatkozó ügyeket az ügy­osztály megkerülésével a tanácsülésben intéztek el. Ez a körülmény arra indította a polgármestert, hogy újabb rendeletben szigorúan figyelmeztesse az összes hivatalok, üzemek és intézetek vezetőit, hogy a náluk alkalmazott tiszti személyzet jutalmazására és külön díjazására vonatkozó ügyek is kivétel nélkül az el­nöki ügyosztály ügykörébe tartoznak. Határozottan kijelenti a polgármester, hogy a jövőben semmi eset­re sem fogja megengedni, hogy a fővárosi közigaz­gatási tisztviselők és hivatalnokok a fővárosi üze­mek és intézetek terhére külön díjazásban vagy ju­talomban részesüljenek. * Gr-mérők felállítása. A főváros épületeiben nemcsak a világító gáz, hanem az ipari gáz fogyasz­tása is nagymérvű. A tanács ennélfogva a nem vilá­gítási célokra elhasznált gáz árának felszámítását elrendelte és intézkedett a szükséges gázmérők felállítása iránt­i Kimutatás a temetőkről. A Duna bal- és jobb­­parti köztemetők igazgatói ma terjesztették be az igazgatásuk alatt álló temetők június havi statiszti­káját. A kimutatás szerint a kerepesi­ temetőben el­temettek összesen 35, az új temetőben 656 halottat és ugyancsak ott 187 gratis hullát A jobbparti teme­tők közül a németvölgyi temetőben 5, a farkasréti­­temetőben 209, az óbudai temetőben 93 halottat te­mettek el. PESTI MOZI. Az őrszoba. Porkoláb­ József honvédtizedest a minap ittasan vitték be az egyik ferencvárosi rendőrőrszobába. Ott tartották, amíg a katonai őrjárat érte nem jött. Ott tartották és ütötték, pofozták, rúgták "— mondja egy sereg szemtanú. Ott tartották és hozzá sem nyúltakl -­ mondja az obuigát közlemény, amit a sajtóiroda ebben az ügyben kiadott. Nem kutatjuk, hogy speciálisan ebben az eset­ben kinek volt igaza. Hátha a rendőrségnek. Nem lehessen tudni. Un miracle arrive si vite! De ha a tizedest, a fegyveres embert, a király katonáját, a trón támaszát és a haza védelmezőjét nem is bán­talmazták a rendőrök, egy dolog mégis bizonyos és az, hogy az őrszoba kezd egy félelmetes és spe­ciálisan pesti intézménynyé kialakulni. Miről apánk nagy busán szólt: Mohács, Világos, török-tatár­­ném­et, amit gyermekkorunkban borzongva olvas­tunk a Bőrharisnya indián történeteiben, a Poe Ed­gar szép, marcangoló és kegyetlen novellái, a „Ti­tanic“ pusztulásáról szóló report, azután a ’létnek egyéb bús szenvedései, mint­ nyáron fülledt vona­ton való utazás, a randevún való hasztalan várako­zás, nagy kártyaveszteség, kedvenc paripánk be­tegsége, azután zsebünkben egy krajcár nélkül fiák­­kerben robogni, nyáron hőségben, étvágytalanul zsíros húsételt ebédelni, nőtől szerettetni, akit nem szeretünk, fürdetlennek és borotválatlannak lenni, cigarette és szivar nélkül lenni, a villamos perron­­ján állni, cirill betűket olvasni, tavaszi nátha, szom­júság, álmatlanság, rossz szag, keserű orvosság, úr cipő, ami szorít, elveszett lakáskulcs, ellopott bizal­mas levél, unalmas társaság és munka, szóval min­den, minden, de minden rossz benne rejlik ebben a szóban, hogy őrszoba. A sajnos, meglehetősen fantáziátlan pesti nép képzelőtehetsége nyomban felizgatódik, rögeszmés víziókat lát, mihelyt csak ez­ a szót, hogy „őrszoba“ valahol hallja, vagy lenyomatva látja. Megörül tőle, megborzong és lélekszakadva hazafut, megnézni, várjon a gyermekei csakugyan otthon az ágyukban pihennek-e. Ateista munkások falusi­­ gyermekko­rukra emlékeztető ájtatossággal keresztet vetnek, ha éjszaka­ szűk utcában járva megpillantják a rend­őri őrszoba külső kivilágított lámpáját, amelynek üvege sötét vörös, mint a veszedelmes boroké, vagy az aludt véré. Mások ilyenkor kiegyenesednek, dél­cegen, peckesen, hangosan kopogó léptekkel járnak. De ez csalás! önmagukat csalják, mint az az em­ber, aki éjszaka fütyörészve megy át egyedül az erdőn. Fütyöl, hogy önmagával elhitesse, hogy nem fél. Gyermekkorunkban — jól emlékszem — a pesti rendőr kedélyes madárijesztő volt. Ha az utcán nert mentünk rendesen, ha a fagyos út közepén le akar­tunk­­ülni, a szülőnk ránk szólt. — Mindjárt hívom a rendőrbácsit. De ez a fenyegetés kedélyes volt. Mosolygott a szülőnk, mosolygott maga a rendőr is és okos kis gyermekeszünkkel magunk is tudtuk, hogy nincs baj és hogy a nagy bajusz alapjában véve mérző meleg szivet takar. De hol ma Pesten a kedélyes rendőr? Alighanem ott, ahol a tavalyi hó, amit Francois Villon, a trubadúr reklamált. Nincs kedély és a rendőr a lakosság, a polgárság, a felnőttek és a gyermekek, a békések és a mulatozók kegyetlen el­lenségévé nőtte ki magát. A pesti rendőr már nem érzi át a bécsi népdalnak jézusian szép és mély ér­telmét, hogy: Menschen, Menschen sa mer alle... ő ma már idegennek, egy más világból valónak érzi magát, m­i ezt a polgárember is, aki azóta állandóan néma, vad, dühös gyűlölködésben él a rendőrrel. Az őrszoba a mi városunk mindennél érdekesebb történetében valóságos új Bastille-á nőtte ki magát Viziós álmaiban a pesti ember úgy látja az őrszo­­bát, mint valami félelmetes lovagvárat, felvonó­­hidakkal, földalatti tömlöcökkel, éhségkamrákkal rőtszakálú ritterekkel, akik benn nyárson forgatják, üstben főzik a pesti polgárt. Az őrszoba körül kü­lön legendakör képződik,­ belekerül a népdalba, a fü­zetes ponyvaregények róla szólnak és esténkint a pitvarban összebújva, az őrszobák rejtelmeiről sut­tog a Józsefváros népe borzongós, kísérteties tör­téneteket. Fogalom lett az őrszobából, speciális pesti intézmény. Valami termett ebben a városban, va­lami lett máról holnapra, egy új, félelmetes, borzon­gató, ijesztő és dermesztő valami. Négy fal, egy. pinces, vörös lámpa, rendőrök és egy, rémes le­­gendakör. — ez az őrszoba. i S L'. L. t.^--.........i........................■- ----------------­NYÍLT-TÉR. Ezen rovat alatt közléttekért a szerkesztőség nem vállal felelősséget UumtiYI tukwmhixy MINDENÜTT KAPHATÓ H einek arcáról, karjáról a leg­makacsabb hajszálakat is végleg kiirtja Pollák Sarolta törv. védett „SWiracie" hajeltávolító módszerével. Ártalmatlan, fájdalom nélküli kezelés. Minden eddigit felülmúl! Vidékre a szert pon­tos utasítással diszkréten küldi, teljes eredményért fele— Kr Pollák Sarolta specialista­ kozmetikai intézete VI., Andrássy­ út 38. Lem. Modern arc­ápolás. Szépséghibák sikeres kezelése. Fogad egész nap. Párisi kozmetikai Mállitáson kitüntetve. Telefon 157-98 Augusztus 1v kiadó VI., Váczi­ utca 22. számú ház I. s­zeletén nagy utcai lakás, mely áll: 1 négyablakos nagy utcai terem (esetleg : 2 utcai szoba) 2 nagy udvari szoba, 2 elő­szoba, konyha, fürdőszoba, cselédszoba, stb. Irodának, üzletnek vagy szalonnak kiválóan alkalmas. Megtekinthető egész nap. — Értekezhetni telefonon 173—14. 1 lénporfúvók morei Torpille Héz-kénpor SlfíVX ScliHoli Erii Bi­diesi VáMnil 53

Next