Pesti Napló, 1912. november (63. évfolyam, 258–283. szám)

1912-11-26 / 279. szám

10 Budapest, kedd ' —----------------------- --:------------:-------■ - ■■ ————■ PESTI NAPLÓ 1912 november 26. 279. szám. Konstantinápoly, november 25. Torghut Sefket pasa tábornokot bíz­ták meg ama csapatok parancsnokságával, me­lyeket Qalripoli környékén vonták össze, hogy visszaverjék a bolgárok és görö­gök esetleges kombinált támadá­sát a Dardanellák erődei ellen. Szkutari ostroma, Rjeka, november 25. Vasárnap korán reggel Szkutari felől erős ágyúdörgést lehetett hallani. K­ir szerint a tö­rök v­é­de­l­m­i ütegek erősebben lép­tek akcióba. Montenegrói oldalon is erő­sebb méretekben vették fel a hadműveleteket. Esős az időjárás. Rjeka, november 25. Miklós király tegnap este Antivariból ide visszaérkezett. Ma délelőtt hosszabb hadi­tanácsot tartott a várban Martinovics és V­u­k­o­v­i­c­s tábornokokkal. Az egész elmúlt éj­jel hallatszott a török ütegek ágyúzása Tara­­bosra és Skutari többi magaslataira. A monte­negrói tüzérség hallgatott, nyilván az okból, hogy lőanyagát kímélje. Minden jel szerint a montenegróiak komolyabb vállalkozása áll kü­szöbön, hogy a harctér eme részében esetleg végleges döntést idézzenek elő. A konstantinápolyi matrózcsapatok: Konstantinápoly, november 25. őrgróf , a 11 a­v­i­c­i­n­i osztrák és magyar nagykövetnél szombaton este nagyköveti ta­nácskozás volt, amelyen a porta jegyzékét vet­ték tárgyalás alá. Ez a jegyzék a partraszállí­­tott külföldi katonaságnak a hajókra való visszaszállítását kívánja. A nagykö­vetek nem hoztak végleges döntést. Azt hi­szik, hogy a legénység hajóra szál­lítását el fogják határozni. Konstantinápoly, november 25. A hárim­asszövetséghez tartozó hatalmak egyetértően elhatározták, hogy partraszállított csapataikat mielőbb visszarendelik. A többi hatalom azután előreláthatólag követi őket. Portakörökben ez az elhatározás, ame­lyet a hárm­asszövetség szolidaritása megszilár­dulásának tekintenek Törökország irányában, a legjobb benyomást keltette. Románia és Bulgária, Bukarest, november 25. Néhány nap óta azt jelentik a külföldi lapok, hogy dr. D­a­n­e­v bolgár szobranje­­elnök Bukarestben tárgyal a ro­m­­a­i k­o­r­án an­y­nyal a bolgár részről Ro­mániának nyújtandó rekompenzáció dolgá­ban. E­­ln­­ékkel szemben megállapítást nyert, hogy Danev még egyáltalán meg sem érkezett Bukarestbe s e pil­lanatban az sem bizonyos, hogy a szobraidő elnökét, vagy pedig Tonsevet, a bolgár új­ liberálisok vezérét fogják-e a speciális misszióval Bukarestbe küldeni. Romániában mindenesetre rendkívül nagy várakozással tekintenek a tárgyalás elé és bíznak benne, hogy a m­egegyezés a két k­or­­­mánynyal nem fog nagyobb ne­hézséget okozni. Török összeesküvés Szalon­iku­sen­ , Athén, november 25. rAz athéni távirati ügynökség jelenti: A sza­­lonikus görög hatóságok a fogoly török tisztek között komoly összeesküvésnek jöttek nyomára. Az összeesküvésnek az lett volna a célja, hogy I a jelenlegi helyzeten változtasson. A török­­ tisztek az átadási jegyzőkönyv egy záradéká­val visszaéltek és török menekültek okmányait felhasználták oly célból, hogy a rend megzava­rása végett bandákat alakítsanak. E tisztek kö­zött van dr. Nazim bej is, a török lázadás egyik vezére, aki mint a vörös félhold tagja Szalonikiban maradt. E felfedezés következté­ben elhatározták, hogy az összes fogoly török tiszteket Görögországba szállítják. Athén, november 25. A szaloniki-i török tiszteket és katonákat, kik egy összeesküvésben vettek részt, görög gőzösökön Pyreusba vittek. *, LEGÚJABB! A berlini török követ a román királynál. Bukarest, november 25. A király ma délben másfél órás magán­­kihallgatáséit fogadta Osman Nazim pasát, ki azután délután négy órakor ötnegyed óra h­osz­­szat értekezett a miniszterelnökkel. Az est fo­lyamán a király fogadta a miniszterelnököt. A görögök Chios-ban, London, november 25. A Reuter-ügynökség jelentése szerint a gö­rögök megszállották Chios szigetét. Hogyan lakott Berchtold Budán? * (Saját tudósítónktól.) Elutazott a király és vele együtt elmentek innen Avarna, Tschirsky, Berchtold és a többiek, akik a mostani nemzetközi bonyodalom, a villamosságig feszült háborús izgalmak miatt tartózkodtak itten, nálunk. A külügyminiszter Budapesten volt. Nem épen fölemelő, nem épen büszke dolog, hogy külön ese­ményként kell kiemelni, valahányszor a külügyi­miniszter a magyar székesfővárosban van. És szinte groteszk, m­ás teljesen független országnak, Angliá­nak vagy Szerbiának a polgárai számára egyenesen érthetetlen ügy, hogy a külügyminiszternek nincs rendes szállása, sem ebédlő, sem háló, sem fürdő­szobája, sem fogadóterme, sem hivatalos helyisége az ország székesfővárosában. Mi azonban már régen túl vagyunk a kérdés exotikus jellegén és mintegy önmagától értődő dolog iránt érdeklődtünk, az iránt, hogy melyik az a ház — Pesten vagy Budán — amely a külügyminisztert, addig, amíg itt volt, a fedele alatt tisztelhette. Fogadó volt az, bérház vagy m­agánszálloda, amelynek ablakpárká­nyán a verebek reggeliztek, míg odabent, túl az ablakon és a­ firhangon a külügyi miniszter ur álmosan dörgölte szemét. A külügyi miniszter ur valóban kitűnő helyen lakott, Budán magának Őfelségének a várkasté­lyában. Aki a külügyi miniszterhez akart jutni, az a budai siklóval fölment a Szent György-térre és ott balra kanyarodott. A fél-görögös, fél-renai­­sance stílusú Várnak van itt egy kiszögelése, amely előtt állandóan katonai őrszem áll. Itt József főherceg lakik. Tovább kellett tehát haladni, balra, amig az ember egy nagy nyitott udvar-szerű carréba ér. Itt jobbkézről a rendes palota-őrség — valamelyik budapesti zászlóaljnak egy-egy százada — tanyázik, balról van a hites Mátyás­király kútja, amely most félidőben nem csobog, hanem szárazon, csöndben pihen. Még mindig tovább . . . előre . . . végre egy boltos hajtás alá érünk. A boltos hajtástól belül van az udvar (az Udvar udvara) jobbra, balra lépcsők. — A jobb lépcsőn tessék fölmenni, — mondja a tollas sisakos, piros bársony kabátszélű vár­csendőr. Pillanatig azon tűnődünk, hogy hogyan lehet az, hogy a magyar királyi várpalota burgzsan­d­árja magyarul beszél, azután megyünk a lépcsőn föl­felé. Szép, nagy, tágas, fedett lépcsőház. Piros bársony­szőnyegek, légfűtés. Valóban minden kitűnő. Egy-egy lépcsőkanyarodónál a falon sárga réztáblákat látunk, amelyek hol arról értesítenek, hogy az „Erzsébet-királyné emlékmúzeum“, hol arról, hogy „Ő császári és apostoli királyi felsé­gének kabinet­irodája­ van itt. A lépcsőn tilos­­mntalan találkozunk emberekkel. Burgzsandárok udvariasan szalutálnak, másutt borotvált képű lakáj süteményt visz, amit itt vásárolhatott valami közeli budai cukrászdában és ami be van göngyölve fehér papirosba . . . Fehér fökötős cselédek , (dél­után van) nagy ezüst tálakon tejszínes kávéval telt csészéket visznek. Végre fölérünk a második emeletre, egy szép nagy, sütött folyosóra. A folyosón fogasállvány és az Erzsébet-királyné szobortervének egy gipszmin­tája. A falakból rengeteg sok nagy barna tölgyfa­­ajtó nyílik és egy irodaszolga, külügyminiszteri irodaszolga az ő Bécsben elfelejtett rossz magyar­ságával mondja: — Most itt lakunk. A kabinetirodának és az Erzsébet-múzeumnak­­ a helyiségeiből állították össze a lakásokat és az irodahelyiségeket. Ő exce­­lenciája most itt lakik. Nincs nagy lakása, de azért elég kényelmes. — Őfelségéhez hogyan járhat a kegyelmes úr ? — Itt, egyszerűen a fedett folyosón. — Gyakran jár át naponta a kegyelmes úr Őfelségéhez ? Az irodaszolga mosolyog. — Kérem . . . erre nem lehet felelni ... nem szabad. — És a hivatal? Kik vannak itt? — No, hát itt van a Wickenburg ő excellen­­ciája ... a Szapáry­ő excellenciája ... és az urak mind . . . Most mind itt vagyunk, amig nem megyünk vissza Bécsbe. — No és sok a dolog, most itt Budapesten ? — Dolog? Van ... A szegény embernek mindenütt dolgoznia kell. Azután egyes ajtókat mutatott. — Ez itt a kegyelmes ur fogadószobája . . . ez a Wickenburg­­ excellenciájáé ... ott a folyosó végén van a miniszter ur lakása . . . Amint a lépcsőn lefelé haladtunk, megint emberekkel találkoztunk. Sokan jártak fel és sokast jártak le és az jutott eszünkbe, hogy tulajdonképen milyen könnyű is Őfelségének a házába bejutni. A lépcsőház alján bérkocsi állt, a kocsis megmondta, hogy kit hozott: Tschirskyt, a bécsi német nagy­követet. Biztosan fenn van most Berchtoldnál és a háborúról tanácskoznak. A folyosók jó langyosak, cukrászsüteményt és tejes kávét hordanak át rajtuk, a falak hófehérek, csupa idilli hangulat, csupa biz­tonságban levő ember, mind olyan, akit a háború­ban személyes baj nem érhet ... És odafenn, a második emeleten most biztosan háborúról tanács­koznak, géppuskákról, várostromokról és minden­féle rettenetes dolgokról, amelyek e nagyszerű milienben olyan távoliaknak látszanak és amelye­ket mégis itt, innen intéznek. Budapest, november 25. A trónörökös Bécsben. B­é­c­s­b­e­n jelentik, hogy Ferenc Ferdinand trónörökös tegnap, vasárnap délután Berlinből oda érkezett. Most már bizonyos, hogy nem lesz jelen Triesztben november 30-án a „Prinz Eugen“ nevű Dreadnoughtnak ten­gerre bocsátásán. A haditengerészetből csak három cirkálóhajó lesz ott s ezek is néhány óra múlva visszamennek Pólába. — Bécsből jelentik: Ő felsége Ferenc Ferdinand főherceget tegnap délután külön kihallgatáson fogadta. A jövő évi költségvetés. A csonka képviselőház mai ülésén, terjesztette be Hegedűs Lóránt előadó a pénzügyi bizottság jelentését, az 1913. évi költség­­vetés-öt. A jelentés szerint,a költségvetés mérlege a következő: . . .Rendes kiadások 1.721,781 ,126 korona,­­rendkívüli kiadások: átmeneti kiadások 106,928,938 korona, be-

Next