Pesti Napló, 1912. november (63. évfolyam, 258–283. szám)
1912-11-26 / 279. szám
10 Budapest, kedd ' —----------------------- --:------------:-------■ - ■■ ————■ PESTI NAPLÓ 1912 november 26. 279. szám. Konstantinápoly, november 25. Torghut Sefket pasa tábornokot bízták meg ama csapatok parancsnokságával, melyeket Qalripoli környékén vonták össze, hogy visszaverjék a bolgárok és görögök esetleges kombinált támadását a Dardanellák erődei ellen. Szkutari ostroma, Rjeka, november 25. Vasárnap korán reggel Szkutari felől erős ágyúdörgést lehetett hallani. Kir szerint a török védelmi ütegek erősebben léptek akcióba. Montenegrói oldalon is erősebb méretekben vették fel a hadműveleteket. Esős az időjárás. Rjeka, november 25. Miklós király tegnap este Antivariból ide visszaérkezett. Ma délelőtt hosszabb haditanácsot tartott a várban Martinovics és Vukovics tábornokokkal. Az egész elmúlt éjjel hallatszott a török ütegek ágyúzása Tarabosra és Skutari többi magaslataira. A montenegrói tüzérség hallgatott, nyilván az okból, hogy lőanyagát kímélje. Minden jel szerint a montenegróiak komolyabb vállalkozása áll küszöbön, hogy a harctér eme részében esetleg végleges döntést idézzenek elő. A konstantinápolyi matrózcsapatok: Konstantinápoly, november 25. őrgróf , a 11 avicini osztrák és magyar nagykövetnél szombaton este nagyköveti tanácskozás volt, amelyen a porta jegyzékét vették tárgyalás alá. Ez a jegyzék a partraszállított külföldi katonaságnak a hajókra való visszaszállítását kívánja. A nagykövetek nem hoztak végleges döntést. Azt hiszik, hogy a legénység hajóra szállítását el fogják határozni. Konstantinápoly, november 25. A hárimasszövetséghez tartozó hatalmak egyetértően elhatározták, hogy partraszállított csapataikat mielőbb visszarendelik. A többi hatalom azután előreláthatólag követi őket. Portakörökben ez az elhatározás, amelyet a hármasszövetség szolidaritása megszilárdulásának tekintenek Törökország irányában, a legjobb benyomást keltette. Románia és Bulgária, Bukarest, november 25. Néhány nap óta azt jelentik a külföldi lapok, hogy dr. Danev bolgár szobranjeelnök Bukarestben tárgyal a romai korán anynyal a bolgár részről Romániának nyújtandó rekompenzáció dolgában. Elnékkel szemben megállapítást nyert, hogy Danev még egyáltalán meg sem érkezett Bukarestbe s e pillanatban az sem bizonyos, hogy a szobraidő elnökét, vagy pedig Tonsevet, a bolgár új liberálisok vezérét fogják-e a speciális misszióval Bukarestbe küldeni. Romániában mindenesetre rendkívül nagy várakozással tekintenek a tárgyalás elé és bíznak benne, hogy a megegyezés a két kormánynyal nem fog nagyobb nehézséget okozni. Török összeesküvés Szalonikusen , Athén, november 25. rAz athéni távirati ügynökség jelenti: A szalonikus görög hatóságok a fogoly török tisztek között komoly összeesküvésnek jöttek nyomára. Az összeesküvésnek az lett volna a célja, hogy I a jelenlegi helyzeten változtasson. A török tisztek az átadási jegyzőkönyv egy záradékával visszaéltek és török menekültek okmányait felhasználták oly célból, hogy a rend megzavarása végett bandákat alakítsanak. E tisztek között van dr. Nazim bej is, a török lázadás egyik vezére, aki mint a vörös félhold tagja Szalonikiban maradt. E felfedezés következtében elhatározták, hogy az összes fogoly török tiszteket Görögországba szállítják. Athén, november 25. A szaloniki-i török tiszteket és katonákat, kik egy összeesküvésben vettek részt, görög gőzösökön Pyreusba vittek. *, LEGÚJABB! A berlini török követ a román királynál. Bukarest, november 25. A király ma délben másfél órás magánkihallgatáséit fogadta Osman Nazim pasát, ki azután délután négy órakor ötnegyed óra hoszszat értekezett a miniszterelnökkel. Az est folyamán a király fogadta a miniszterelnököt. A görögök Chios-ban, London, november 25. A Reuter-ügynökség jelentése szerint a görögök megszállották Chios szigetét. Hogyan lakott Berchtold Budán? * (Saját tudósítónktól.) Elutazott a király és vele együtt elmentek innen Avarna, Tschirsky, Berchtold és a többiek, akik a mostani nemzetközi bonyodalom, a villamosságig feszült háborús izgalmak miatt tartózkodtak itten, nálunk. A külügyminiszter Budapesten volt. Nem épen fölemelő, nem épen büszke dolog, hogy külön eseményként kell kiemelni, valahányszor a külügyiminiszter a magyar székesfővárosban van. És szinte groteszk, más teljesen független országnak, Angliának vagy Szerbiának a polgárai számára egyenesen érthetetlen ügy, hogy a külügyminiszternek nincs rendes szállása, sem ebédlő, sem háló, sem fürdőszobája, sem fogadóterme, sem hivatalos helyisége az ország székesfővárosában. Mi azonban már régen túl vagyunk a kérdés exotikus jellegén és mintegy önmagától értődő dolog iránt érdeklődtünk, az iránt, hogy melyik az a ház — Pesten vagy Budán — amely a külügyminisztert, addig, amíg itt volt, a fedele alatt tisztelhette. Fogadó volt az, bérház vagy magánszálloda, amelynek ablakpárkányán a verebek reggeliztek, míg odabent, túl az ablakon és a firhangon a külügyi miniszter ur álmosan dörgölte szemét. A külügyi miniszter ur valóban kitűnő helyen lakott, Budán magának Őfelségének a várkastélyában. Aki a külügyi miniszterhez akart jutni, az a budai siklóval fölment a Szent György-térre és ott balra kanyarodott. A fél-görögös, fél-renaisance stílusú Várnak van itt egy kiszögelése, amely előtt állandóan katonai őrszem áll. Itt József főherceg lakik. Tovább kellett tehát haladni, balra, amig az ember egy nagy nyitott udvar-szerű carréba ér. Itt jobbkézről a rendes palota-őrség — valamelyik budapesti zászlóaljnak egy-egy százada — tanyázik, balról van a hites Mátyáskirály kútja, amely most félidőben nem csobog, hanem szárazon, csöndben pihen. Még mindig tovább . . . előre . . . végre egy boltos hajtás alá érünk. A boltos hajtástól belül van az udvar (az Udvar udvara) jobbra, balra lépcsők. — A jobb lépcsőn tessék fölmenni, — mondja a tollas sisakos, piros bársony kabátszélű várcsendőr. Pillanatig azon tűnődünk, hogy hogyan lehet az, hogy a magyar királyi várpalota burgzsandárja magyarul beszél, azután megyünk a lépcsőn fölfelé. Szép, nagy, tágas, fedett lépcsőház. Piros bársonyszőnyegek, légfűtés. Valóban minden kitűnő. Egy-egy lépcsőkanyarodónál a falon sárga réztáblákat látunk, amelyek hol arról értesítenek, hogy az „Erzsébet-királyné emlékmúzeum“, hol arról, hogy „Ő császári és apostoli királyi felségének kabinetirodája van itt. A lépcsőn tilosmntalan találkozunk emberekkel. Burgzsandárok udvariasan szalutálnak, másutt borotvált képű lakáj süteményt visz, amit itt vásárolhatott valami közeli budai cukrászdában és ami be van göngyölve fehér papirosba . . . Fehér fökötős cselédek , (délután van) nagy ezüst tálakon tejszínes kávéval telt csészéket visznek. Végre fölérünk a második emeletre, egy szép nagy, sütött folyosóra. A folyosón fogasállvány és az Erzsébet-királyné szobortervének egy gipszmintája. A falakból rengeteg sok nagy barna tölgyfaajtó nyílik és egy irodaszolga, külügyminiszteri irodaszolga az ő Bécsben elfelejtett rossz magyarságával mondja: — Most itt lakunk. A kabinetirodának és az Erzsébet-múzeumnak a helyiségeiből állították össze a lakásokat és az irodahelyiségeket. Ő excelenciája most itt lakik. Nincs nagy lakása, de azért elég kényelmes. — Őfelségéhez hogyan járhat a kegyelmes úr ? — Itt, egyszerűen a fedett folyosón. — Gyakran jár át naponta a kegyelmes úr Őfelségéhez ? Az irodaszolga mosolyog. — Kérem . . . erre nem lehet felelni ... nem szabad. — És a hivatal? Kik vannak itt? — No, hát itt van a Wickenburg ő excellenciája ... a Szapáryő excellenciája ... és az urak mind . . . Most mind itt vagyunk, amig nem megyünk vissza Bécsbe. — No és sok a dolog, most itt Budapesten ? — Dolog? Van ... A szegény embernek mindenütt dolgoznia kell. Azután egyes ajtókat mutatott. — Ez itt a kegyelmes ur fogadószobája . . . ez a Wickenburg excellenciájáé ... ott a folyosó végén van a miniszter ur lakása . . . Amint a lépcsőn lefelé haladtunk, megint emberekkel találkoztunk. Sokan jártak fel és sokast jártak le és az jutott eszünkbe, hogy tulajdonképen milyen könnyű is Őfelségének a házába bejutni. A lépcsőház alján bérkocsi állt, a kocsis megmondta, hogy kit hozott: Tschirskyt, a bécsi német nagykövetet. Biztosan fenn van most Berchtoldnál és a háborúról tanácskoznak. A folyosók jó langyosak, cukrászsüteményt és tejes kávét hordanak át rajtuk, a falak hófehérek, csupa idilli hangulat, csupa biztonságban levő ember, mind olyan, akit a háborúban személyes baj nem érhet ... És odafenn, a második emeleten most biztosan háborúról tanácskoznak, géppuskákról, várostromokról és mindenféle rettenetes dolgokról, amelyek e nagyszerű milienben olyan távoliaknak látszanak és amelyeket mégis itt, innen intéznek. Budapest, november 25. A trónörökös Bécsben. Bécsben jelentik, hogy Ferenc Ferdinand trónörökös tegnap, vasárnap délután Berlinből oda érkezett. Most már bizonyos, hogy nem lesz jelen Triesztben november 30-án a „Prinz Eugen“ nevű Dreadnoughtnak tengerre bocsátásán. A haditengerészetből csak három cirkálóhajó lesz ott s ezek is néhány óra múlva visszamennek Pólába. — Bécsből jelentik: Ő felsége Ferenc Ferdinand főherceget tegnap délután külön kihallgatáson fogadta. A jövő évi költségvetés. A csonka képviselőház mai ülésén, terjesztette be Hegedűs Lóránt előadó a pénzügyi bizottság jelentését, az 1913. évi költségvetés-öt. A jelentés szerint,a költségvetés mérlege a következő: . . .Rendes kiadások 1.721,781 ,126 korona,rendkívüli kiadások: átmeneti kiadások 106,928,938 korona, be-