Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)
1914-07-05 / 157. szám
Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1914. július 5. (157. szám.) 3 ifjúság lobbanékony, félműveit, helyét nem találó, ez még izgékonyabb az annektált tartományokban, mint magában Szerbiában. Szerbiában 1908 után a keserűség hangulata uralkodott, 1912 után a diadalé. Ez mámorosította, őrjítette meg a bosnyák ifjúságot. Egy és ugyanazon eszmekörben éltek s egészen közömbös, vájjon az összeesküvés személyi kapcsolatai közvetlenül kimutathatók-e. Épp ily kétségtelen, hogy Szerbiában az orosz pártfogók véleménye döntő. Királygyilkosságoktól, orv merényletektől a cári udvarban persze, hogy nincsenek elragadtatva. De a szerb győzelmi mámor italát mégis Szentpétervárról szállították Belgrádba. A Király népeihez és Hadseregéhez (Saját tudósítónktól.) A hivatalos lap vasárnapi számában jelen meg ez a királyi kézirat, amelyet az uralkodó Ferenc Ferdinánd trónörökös temetése után népeihez intéz. Ugyancsak vasárnap közlik a közös hadsereg és a honvédségek rendeleti közlönyei a hadparancsot, amelyben a hadseregtől búcsúztatja el meggyilkolt főparancsnokát. A királyi kéziratok a következők : I. Mélyen megrendülve állok annak a gonosztettnek hatása alatt, amely komoly kötelességteljesítésnek szentelt működése közepette ragadta ki az élők sorából hőn szeretett Unokaöcsémet és a veszély órájában mellette híven kitartó hitvesét és a legfájdalmasabb gyászt borította Reám és Házamra. Ha e keserves fájdalmamban valamiben vigaszt találhatok, úgy ez a meleg vonzalomnak és őszinte együttérzésnek az a megszámlálhatatlan bizonyítéka, amely éppen a közelmúlt napokban a lakosság valamennyi köréből irányult Felém. Bűnös kéz fosztott meg Engem szeretett rokonomtól és ha munkatársamtól, az fosztott meg oltalomra szoruló, zsengekorú gyer— Isten vele — felelte a férfi és elbúcsúzott a társaságtól. Befordult a dülőútra; tekintete már messziről a malomhoz hasonló uri házra esett, amelynek ablakában egy égve felejtett gyertya pislogott. Távolról halk dörgés rezgett végig az égbolton, azután egy szeszélyes kis villám szaladt végig az ólomszinű háttéren. — Isten vele — hallotta még egyszer, amint a völgybe lekanyarodott. Többé nem találkoztak az életben. Fanni másnap elutazott a felvidékre, ahol egy új művésztelep nyílt meg, a férfi pedig bezárkózott szobájába, mert az aratók már hazajöttek és a jövő évi szerződéseiket akarták vele megcsináltatni. Nemsokára esni kezdett, a nyár vége hideg és szeles volt. Már október elején havazott és Boglár Pálnak eszébe jutott, hogy a felesége temetésén is ilyen nagypihéjű hó esett, és ez mindentől elvette a kedvét. Egész télen megint a szomorúságának élt, ahogy Fanni a gyerekének és a keserves kenyerének. Az élet ezután feketén, nehézkesen vonult el fölöttük, éjjel gyakran keserűen sírtak meghalt hitestársaik után, és a nappalaik szürkén olvadtak egymásba. Ám, ha néha a sors már elviselhetetlen, a lét céltalannak tűnt föl előttük, egyszerre megjelent lelkükben a nyári éjtszaka emléke, a fákon hegedülő festők, az álmából fölriasztott rigó, a vers az aranyszárnyú galambról, az öreg Úristen, amint egész télen át fúr és farag, hogy egy szép nyári éjtszakát tákoljon össze rossz gyermekeinek, és ilyenkor a„hűtlenségük, pillanatnyi megfeledkezésük, ártatlan bűnük, mint egy barátságos csillag szállt le hozzájuk az égről, mosolyogva szórt homokot fáradt szempillájukra, mekeket mindattól ami drága volt nekik e földön és halmozott kimondhatatlan fájdalmat ártatlan fejükre. A megtévesztettek kis csoportjának eszeveszettsége azonban nem képes megrendíteni azokat a szent kötelékeket, amelyek Engem népeimmel egybefűznek és nem érintheti a benső szeretet érzelmeit, amelyek a monarkia minden részéből oly megható módon nyilvánultak meg Irányomban és az ősi uralkodóház iránt. Hetedfél évtizeden át osztottam népeimmel bánatban és örömben, a legnehezebb órákban is mindig áthatott magasztos kötelességeimnek, azon milliók sorsáért való felelősségnek tudata, akikért számadással tartozom a Mindenhatónak. Az újabb fájdalmas megpróbáltatás, amelylyel Isten kifürkészhetetlen akarata Engem és a Hozzám tartozókat sújtotta, csak megerősít abban a szilárd eltökélésben, hogy a helyesnek megismert utón népeim javára utolsó lehelletemig kitartsak. És ha majdan az ő szeretetük zálogát legbecsesebb örökség gyanánt hagyhatom Utódomra, akkor ez lészen atyai gondoskodásomnak legszebb jutalma. Megbízom Önt, hogy mindazoknak, akik e bánattal teljes napokban kipróbált hűséggel és hódolattal sereglettek Trónom körül, mélyen érzett köszönetemet nyilvánítsa. Bécs, 1914 julius 4-én. Ferenc József s. k. Gróf Tisza István s. k. (Ez a kézirat Tisza Istvánhoz van címezve.) II. Hadi- és hajóhad parancs. A császári és királyi Fensége Ferenc Ferdinánd főherceg lovassági tábornok és tengernagy áldozatul esett egy megvetésre méltó merényletnek. Mélyen átérzett gyászban siratom az összes fegyveres Erőmmel egyetemben a megboldogultat, aki utolsó ténykedésével is kedvelt katonai kötelességének tett eleget. Utolsó parancsát azokhoz a derék csapatokhoz intézte, amelyek Bosznia és Hercegovinában hű odaadással s örömmel arra törekszenek, hogy a tökéletesség legmagasabb fokát elérjék. A megboldogult magasztos felfogása kötelességei tekintetében összhangban állott azzal a magas állással, amelyet néki szárazföldi és tengeri haderőmben kiutaltam, ő alkotó tevékenységének delén ragadtatott el tőlünk. Fájdalommal hajolunk meg a Mindenható kikutathatatlan akarata előtt, amely Tőlem, fegyveres erőmtől és a hazától ily mérhetetlen áldozatot követelt. Mindennek dacára a jövő kedvező kialakulásába vetett Reményem nem inog meg és erős a Bizodalmam, hogy mindazon megpróbáltatásokban, amelyek nekünk osztályrészül juthatnak, a monarkia biztos támaszra talál a hátlálmegvető s rendületlen odaadással működő osztrák-magyar haderőben. Kelt Bécsben, 1914 július 4-én, part miatt. Napirenden voltak a határvillongások, melyek több ízben közigazgatási, sőt közbiztonsági beavatkozást is provokáltak. A határvillongások egy tegnap lefolyt vegyes bizottsági tárgyalással valószínűleg egyszer s mindenkorra megszűntek. Az évek óta húzódó határkiigazítási eljárás tegnap Vízváron véget ért. A tárgyaláson Somogy megye részéről Tállián Andor főjegyző, Belovármegye részéről Babics Máté megyei titkár, a gyurgyeváci hatóság képviseletében Marinovics Márion járási főnök, Vivje község nevében Lubics András polgármester, a déli vasút képviseletében Stranszky Ignác főfelügyelő jelent meg, ott volt továbbá herceg Fesztetics Tasziló képviselője is. A bizottság végleg megegyezett a vitás kérdésekben. Ferenc József s. k. Budapest, július 4. Októberre hívják össze a Reichsrathot. Bécsből jelentik: A kormány köréből kapott értesülések szerint a Reichsrathot október 20-ra hívják össze. Megszűntek a drávamenti határvillogások. Kaposvárról jelentik: «Somogy megye és Horvátország drávamettli községei már évtizedek óta állandó harcban ávottak a szabályozatlan Dráva* Új rendszer Boszniában Bosnyákok Bilinskinél — Szerbellenes politika (Saját tudósítónktól.) Bosznia és Hercegovina elhibázott, és tehetetlen kormányzatának szomorú eredményei után a legelső föladatok egyike : új politikát kezdeni az annektált tartományokban. A rendszer, amelyet Burián kezdett és Bilinski folytatott, megbukott s a bukott politikusok zuhanását már nem lehet föltartóztatni. A bosnyák politikai viszonyok reformálására a tárgyalások megkezdődtek. Bosagics Savfet bég, a bosnyák tartománygyűlés elnöke és Szumarics József alelnök Bécsbe érkeztek. A képviselők Bilinski közös pénzügyminiszterrel tanácskoznak a szerajevói új helyzetről. Bécsi politikai körökben azt hiszik, hogy a bosnyák szábort legkorábban az ősszel fogják egybehívni. Basagics Savfet, mint a muzulmánok vezére és Szuarics József, aki a horvát frakció vezető egyénisége, elutazásuk előtt mindkét csoport mértékadó tagjait bizalmas értekezletre hívták egybe, hogy megbeszéljék további politikai magatartásukat. Ezt a bizalmas konferenciát a legnagyobb titokban tartották és róla mindeddig nem jutott semmi sem nyilvánosságra. Pedig a konferenciából kifolyólag a bosnyák muzulmánok és bosnyák horvátok vezetői politikailag fölötte jelentős lépést tettek a közös pénzügyminiszternél. A bosnyák horvátok és a Basagics bég vezetése alatt álló muzulmán csoport — bécsi jelentés szerint — azt követelik, hogy Boszniában szerbellenes, tisztán horvát rendszer inauguráltassék. A horvátok és a muzulmánok követelésüknek ultimátumszerű jelleget adtak. De ezzel sem elégedtek meg, hanem föl akarják használni az alkalmat arra, hogy trialista programmjukat egy lépéssel közelebb vigyék a megvalósulás felé. Azt követelik ugyanis, hogy, Horvátországban szintén rendszerváltozás álljon be, olyan módon, hogy ott is tisztán horvát szendszerre támaszkodjon a kormányzat a szerbek teljes kizárásával. A Boszniát illetően kifejezésre jutott kívánságok teljesítése Boszniában alapos fölfordulást okozna. Első következménye az volna, hogy a dr. Dimorics szerb alelnök vezetése alatt álló száborcsoport, amely a bosnyák szerbek, képviselete, ellenzékbe megy. Mindezek a bécsi jelentések kétségtelen bizonyítékai annak, hogy Boszniában is érzik a kormányrendszer megváltoztatásának szükségességét. Bilinski most sebtiben tárgyalt szeretné a közös pénzügyminiszterségének életét meghosszabbítani s igy hiszi, hogy politikai cselvetéseivel és ügyeskedő praktikáival megmentheti állását. Miként látható, a szerbek kizárásával folytatná trialista politikáját, a veszedelmes irányzatot, amelynek áldozata lett a trónörököspár. Bilinski most még Horvátországnak is új engedményeket követel a magyarság ellen, abban a tudatban, hogy a magyar kormány a jövőben is kész szolgája lesz terveinek. Bosznia és Hercegovina jövő kormányzatában a helyes magyar álláspontnak kellene érvényesülni. Előre látható, hogy a Tisza-kormány nem fogja a helyes kormányzati szempontokat és a magyar kormányzati érdekeket megvédeni. Csak abban bízhatunk, hogy Bécsben felismerjék a veszedelmet és Bilinskinek a magányban lesz módja ábrándozni trialista álmairól.