Pesti Napló, 1914. július (65. évfolyam, 153–180. szám)

1914-07-05 / 157. szám

Budapest, vasárnap PESTI NAPLÓ 1914. július 5. (157. szám.) 3 ifjúság lobbanékony, félműveit, helyét nem találó, ez még izgékonyabb az annektált tar­tományokban, mint magában Szerbiában. Szerbiában 1908 után a keserűség hangulata uralkodott, 1912 után a diadalé. Ez mámoro­­sította, őrjítette meg a bosnyák ifjúságot. Egy és ugyanazon eszmekörben éltek s egé­szen közömbös, vájjon az összeesküvés sze­mélyi kapcsolatai közvetlenül kimutatha­­tók-e. Épp ily kétségtelen, hogy Szerbiában az orosz pártfogók véleménye döntő. Király­gyilkosságoktól, orv merényletektől a cári udvarban persze, hogy nincsenek elragad­tatva. De a szerb győzelmi mámor italát mégis Szentpétervárról szállították Belgrádba. A Király népeihez és Hadseregéhez (Saját tudósítónktól.) A hivatalos lap vasárnapi számában jelen meg ez a királyi kéz­irat, amelyet az uralkodó Ferenc Ferdinánd trónörökös temetése után népeihez intéz. Ugyancsak vasárnap közlik a közös hadsereg és a honvédségek rendeleti közlönyei a hadpa­rancsot, amelyben a hadseregtől búcsúztatja el meggyilkolt főparancsnokát. A királyi kéziratok a következők : I. Mélyen megrendülve állok annak a go­nosztettnek hatása alatt, amely komoly kö­­telességteljesítésnek szentelt működése köze­pette ragadta ki az élők sorából hőn szeretett Unokaöcsémet és a veszély órájában mel­lette híven kitartó hitvesét és a legfájdalma­sabb gyászt borította Reám és Házamra. Ha e keserves fájdalmamban valami­ben vigaszt találhatok, úgy ez a meleg von­zalomnak és őszinte együttérzésnek az a megszámlálhatatlan bizonyítéka, amely ép­pen a közelmúlt napokban a lakosság vala­mennyi köréből irányult Felém. Bűnös kéz fosztott meg Engem szeretett rokonomtól és ha munkatársamtól, az fosz­tott meg oltalomra szoruló, zsengekorú gyer­— Isten vele — felelte a férfi és elbúcsú­zott a társaságtól. Befordult a dülőútra; te­kintete már messziről a malomhoz hasonló uri házra esett, amelynek ablakában egy égve felejtett gyertya pislogott. Távolról halk dör­gés rezgett végig az égbolton, azután egy sze­szélyes kis villám szaladt végig az ólomszinű háttéren. — Isten vele — hallotta még egyszer, amint a völgybe lekanyarodott. Többé nem találkoztak az életben. Fanni másnap elutazott a felvidékre, ahol egy új művésztelep nyílt meg, a férfi pe­dig bezárkózott szobájába, mert az aratók már hazajöttek és a jövő évi szerződéseiket akarták vele megcsináltatni. Nemsokára esni kezdett, a nyár vége hideg és szeles volt. Már október elején havazott és Boglár Pálnak eszébe jutott, hogy a felesége temetésén is ilyen nagypihéjű hó esett, és ez mindentől elvette a kedvét. Egész télen megint a szomorúságá­nak élt, ahogy Fanni a gyerekének és a keser­ves kenyerének. Az élet ezután feketén, nehézkesen vonult el fölöttük, éjjel gyakran keserűen sírtak meg­halt hitestársaik után, és a nappalaik szürkén olvadtak egymásba. Ám, ha néha a sors már elviselhetetlen, a lét céltalannak tűnt föl előt­tük, egyszerre megjelent lelkükben a nyári éjtszaka emléke, a fákon hegedülő festők, az álmából fölriasztott rigó, a vers az arany­­szárnyú galambról, az öreg Úristen, amint egész télen át fúr és farag, hogy egy szép nyári éjtszakát tákoljon össze rossz gyerme­keinek, és ilyenkor a„hűtlenségük, pillanatnyi megfeledkezésük, ártatlan bűnük, mint egy barátságos csillag szállt le hozzájuk az égről,­­ mosolyogva szórt homokot fáradt szem­pillájukra, mekeket mindattól ami drága volt nekik e földön és halmozott kimondhatatlan fájdal­mat ártatlan fejükre. A megtévesztettek kis csoportjának eszeveszettsége azonban nem képes megren­díteni azokat a szent kötelékeket, amelyek Engem népeimmel egybefűznek és nem érintheti a benső szeretet érzelmeit, amelyek a monarkia minden részéből oly megható módon nyilvánultak meg Irányomban és az ősi uralkodó­ház iránt. Hetedfél évtizeden át osztottam népeim­mel bánatban és örömben, a legnehezebb órákban is mindig áthatott magasztos köte­lességeimnek, azon milliók sorsáért való fe­lelősségnek tudata, akikért számadással tar­tozom a Mindenhatónak. Az újabb fájdalmas megpróbáltatás, amelylyel Isten kifürkészhetetlen akarata Engem és a Hozzám tartozókat sújtotta, csak megerősít abban a szilárd eltökélésben, hogy a helyesnek megismert utón népeim javára utolsó lehelletemig kitartsak. És ha majdan az ő szeretetük zálogát legbecsesebb örökség gyanánt hagyhatom Utódomra, ak­kor ez lészen atyai gondoskodásomnak leg­szebb jutalma. Megbízom Önt, hogy mindazoknak, akik e bánattal teljes napokban kipróbált hűség­gel és hódolattal sereglettek Trónom körül, mélyen érzett köszönetemet nyilvánítsa. Bécs, 1914 julius 4-én. Ferenc József s. k. Gróf Tisza István s. k. (Ez a kézirat Tisza Istvánhoz van cí­mezve.) II. Hadi- és hajóhad parancs. A császári és királyi Fensége Ferenc Ferdinánd főherceg lovassági tábornok és tengernagy áldozatul esett egy megvetésre méltó merényletnek. Mélyen átérzett gyász­ban siratom az összes fegyveres Erőmmel egyetemben a megboldogultat, aki utolsó ténykedésével is kedvelt katonai kötelességé­nek tett eleget. Utolsó parancsát azokhoz a derék csapatokhoz intézte, amelyek Bosznia és Hercegovinában hű odaadással s örömmel arra törekszenek, hogy a tökéletesség legma­gasabb fokát elérjék. A megboldogult magasztos felfogása kö­telességei tekintetében összhangban állott az­zal a magas állással, amelyet néki száraz­földi és tengeri haderőmben kiutaltam, ő alkotó tevékenységének delén ragadtatott el tőlünk. Fájdalommal hajolunk meg a Minden­ható kikutathatatlan akarata előtt, amely Tőlem, fegyveres erőmtől és a hazától ily mérhetetlen áldozatot követelt. Mindennek dacára a jövő kedvező ki­alakulásába vetett Reményem nem inog meg és erős a Bizodalmam, hogy mindazon meg­próbáltatásokban, amelyek nekünk osztály­részül juthatnak, a monarkia biztos tá­maszra talál a hátlálmegvető s rendületlen odaadással működő osztrák-magyar had­erőben. Kelt Bécsben, 1914 július 4-én, part miatt. Napirenden voltak a határvillongások, melyek több ízben közigazgatási, sőt közbiztonsági beavatkozást is provokáltak. A határvillongások egy tegnap lefolyt vegyes bizottsági tárgyalással valószínűleg egyszer s mindenkorra megszűntek. Az évek óta húzódó határkiigazítási eljárás tegnap Vízváron véget ért. A tárgyaláson Somogy megye részéről Tállián Andor főjegyző, Belov­ármegye ré­széről Babics Máté megyei titkár, a gyurgyeváci hatóság képviseletében Marinovics Márion járási főnök, Vivje község nevében Lubics András pol­gármester, a déli vasút képviseletében Stranszky Ignác főfelügyelő jelent meg, ott volt továbbá her­ceg Fesztetics Tasziló képviselője is. A bizottság végleg megegyezett a vitás kérdésekben. Ferenc József s. k. Budapest, július 4. Októberre hívják össze a Reichsrathot. Bécsből jelentik: A kormány köréből kapott értesülések szerint a Reichsrathot október 20-ra hívják össze. Megszűntek a drávamenti határvillogások. Kaposvárról jelentik: «Somogy megye és Hor­vátország drávamettli községei már évtizedek óta állandó harcban ávottak a szabályozatlan Dráva­­* Új rendszer Boszniában Bosnyákok Bilinskinél — Szerbellenes politika (Saját tudósítónktól.) Bosznia és Herce­govina elhibázott, és tehetetlen kormányzatá­nak szomorú eredményei után a legelső föl­adatok egyike : új politikát kezdeni az annek­tált tartományokban. A rendszer, amelyet Bu­­rián kezdett és Bilinski folytatott, megbukott s a bukott politikusok zuhanását már nem le­het föltartóztatni. A bosnyák politikai viszonyok reformálá­sára a tárgyalások megkezdődtek. Bosagics Savfet bég, a bosnyák tartománygyűlés elnöke és Szumarics József alelnök Bécsbe érkeztek. A képviselők Bilinski közös pénzügyminiszter­rel tanácskoznak a szerajevói új helyzetről. Bécsi politikai körökben azt hiszik, hogy a bosnyák szábort legkorábban az ősszel fogják egybehívni. Basagics Savfet, mint a muzulmánok ve­zére és Szu­arics József, aki a horvát frakció vezető egyénisége, elutazásuk előtt mindkét cso­port mértékadó tagjait bizalmas értekezletre hívták egybe, hogy megbeszéljék további poli­tikai magatartásukat. Ezt a bizalmas konferen­ciát a legnagyobb titokban tartották és róla mindeddig nem jutott semmi sem nyilvános­ságra. Pedig a konferenciából kifolyólag a bos­nyák muzulmánok és bosnyák horvátok veze­tői politikailag fölötte jelentős lépést tettek a közös pénzügyminiszternél. A bosnyák horvátok és a Basagics bég ve­zetése alatt álló muzulmán csoport — bécsi je­lentés szerint — azt követelik, hogy Boszniá­ban szerbellenes, tisztán horvát rendszer inau­­guráltassék. A horvátok és a muzulmánok kö­vetelésüknek ultimátumszerű jelleget adtak. De ezzel sem elégedtek meg, hanem föl akarják használni az alkalmat arra, hogy trialista pro­­grammjukat egy lépéssel közelebb vigyék a megvalósulás felé. Azt követelik ugyanis, hogy, Horvátországban szintén rendszerváltozás áll­jon be, olyan módon, hogy ott is tisztán hor­vát szendszerre támaszkodjon a kormányzat a szerbek teljes kizárásával. A Boszniát illetően kifejezésre jutott kí­vánságok teljesítése Boszniában alapos fölfor­­dulást okozna. Első következménye az volna, hogy a dr. Dimorics szerb alelnök vezetése alatt álló száborcsoport, amely a bosnyák szer­­bek, képviselete, ellenzékbe megy. Mindezek a bécsi jelentések kétségtelen bi­zonyítékai annak, hogy Boszniában is érzik a­ kormányrendszer megváltoztatásának szüksé­gességét. Bilinski most sebtiben tárgyalt sze­retné a közös pénzügyminiszterségének életét meghosszabbítani s igy hiszi, hogy politikai cselvetéseivel és ügyeskedő praktikáival meg­mentheti állását. Miként látható, a szerbek ki­zárásával folytatná trialista politikáját, a ve­szedelmes irányzatot, amelynek áldozata lett a trónörököspár. Bilinski most még Horvátor­szágnak is új engedményeket követel­­ a ma­gyarság ellen, abban a tudatban, hogy a ma­gyar kormány a jövőben is kész szolgája lesz terveinek. Bosznia és Hercegovina jövő kormányza­tában a helyes magyar álláspontnak kellene érvényesülni. Előre látható, hogy a Tisza-kor­­mány nem fogja a helyes kormányzati szem­pontokat és a magyar kormányzati érdekeket megvédeni. Csak abban bízhatunk, hogy Bécs­ben felismerjék a veszedelmet és Bilinskinek a magányban lesz módja ábrándozni trialista ál­mairól.

Next