Pesti Napló, 1914. augusztus (65. évfolyam, 181–211. szám)
1914-08-07 / 187. szám
Budapest, pénteki 87. szám.) 3 PESTI NAPLÓ l®14 augusztus 7. magán. Ez a gyűlöletes jellemvonás marad rajta mindvégig. Minthogy azonban a bűncselekmény tervei a mi államunk felforgatását is célba vették, jogos a mi álláspontunk, hogy létezésünk és fenmaradásunk érdekében harcot vívjunk, tehát olyan célokért, amelyek minden államra nézve elsőrendűek. Ingadozhattnánk e mi, osztrák szlávok, elhatározásunkban akár csak egy pillanatra is? Soha, létezésünk előfeltételei, létünk alapja ebben az államban van. Bennünket nem zavar meg a szerbek állítólagos propagandája. Meg kell mutatnunk mindenkinek vasmarkunkat, aki államunk ellen merényletet követ el. Ez elsősorban Szerbiának szól, de nem a nemzetnek, mint olyannak, amint itt már a lovagias gondolkodású Appel táborszernagy felhívásában kifejtette, hanem annak a megvetendő aljas kormánynak, amely a mi trón- örökésünk ellen a bombákat irányította, hogy álamunk oszlopait aláássa. A királygyilkosok bűnsegédjeinek, akik évek óta kovácsolják az árulás lés boszt fegyvereit Ausztriával szemben. De nem téveszt meg bennünket az orosz jranszlávizmus sem. Micsoda pánszlávizmus ez? A cikk utal Lengyelország történetére és kérdi: mmiért nem érvényesíti Oroszország ott pánszlávizmusát? Miért nem szereti a lengyeleket, hisz azok is szlávok? Miért lopta el egész közoktatásigyüket? Miért csukatta be templomaikat? Miértüldözi polgárait, mintha az orosz állam alja volnának? Tekintsen csak be Oroszország saját történelmének évkönyveibe. Legkimagaslóbb szellemei mártírok gyanánt szenvedtek a hivatalnokbrutalitás káncsukása alatt, amint arra a legbartárabb népeknél sincs példa. Ezt fontolják meg százszorosan azok a fantaszták, akik az orosz diámban a pánszlávizmus ideálját látják. Mi elutasítjuk azt magunktól. És ha Oroszország a szerb királygyilkosokkal szövetkezik, úgy csak egyetlenegy hang dörög feléje. Úgy verjék meg, így semmisítsék meg, amint azt a hűségtörő szervek megérdemlik. Vajha eredmény kísérné katonáink fegyverét. Vajha szláv ezredeink segítségeivel szétzúznák, elpusztítanák a gyönge, rossz kormányok tendenciáját, amelyeknek lelkiismeretét a háború minden következménye terhel. Csakis ezek a kormányok tehetők felelőssé millió emberélet elpusztításáért. De van Isten és meg fogja őket büntetni. A nemzetek tovább fognak élni, de a harcmezők pusztítása azoknak a trónját és sorsát is megingathatja, úgy Oroszországban, mint Szerbiában , akik szerencsétlen népüket a vágóhídra kergetik. A russofil agitátorok ellen A hazaárulók kudarca Csernovic, augusztus 6. A rendkívüli állapotokra való tekintettel és a russzofilek iránt való bizalmatlanságból letartóztatták és biztos őrizetbe vették az összes russzofil vezéreket. Az előző években mértéktelenül szórták a parasztság között a rubeleket. De hogy ennek dacára milyen jelentéktelen, kis befolyásuk van a russzofileknek a lakosságra, mutatja az a körülmény is, hogy az összes rutén vidékekről a védkötelesek mind bevonultak. Egyetlen egy szökés sem fordult elő. Az oroszoknak az a kísérlete, hogy rubelekkel föllázítsák a hazafias parasztságot, meghiúsult a bukovinai parasztság hazafias érzületén. Tegnap a Gerovszki-testvérek anyját, akit a Gerovszki-testvérek szökésével kapcsolatosan letartóztattak, kibocsátották a fogházból és mint alkalmatlan idegent, eltoloncolták illetőségi helyére, Innsbruckba. Gerovszkiné férjét ugyanis annak idején áthelyezték az innsbrucki tartományi törvényszékhez és igy mint állami hivatalnok egyszersmind Innsbruckban lett illetékes. És mivel az állami szolgálatból való elbocsásáa után nem vesztette el innsbrucki illetőségét, felesége és gyermekei egyelőre még mindig innsbrucki illetőségűek. . A német-orosz háború Az oroszok nagy veresége Berlin, augusztus 6. Az orosz határon Schwidderbnél (Johannisburgtól keletre) és Grodkennél (Lantenburg és Solda között) orosz lovas csapatok át akartak törni a német határvédelmi csapatokon. Az oroszokat orosz területre visszaverték. Egy orosz lovasosztály, melyet Soldau mellett egy dandárnyi veszteséggel visszavertek, menekülés közben Neidenburg mellett további veszteségeket szenvedtek. A varsói őrség a vezérkarral együtt elmenekült Krakó, augusztus 6. A Nova Reforma egy ma Varsóból érkezett egyéniségtől arról értesült, hogy Silinski varsói főkormányzó 200 varsói polgárt magához kéretett és hosszabb beszéd után Varsót az ő védelmükre bízta. Ezután az egész varsói őrség a vezérkarral együtt elhagyta a várost és magával vitte az állami dokumentumokat. Az államkincseket már előbb Oroszország belsejébe vitték. Varsó, augusztus 6. A város hangulata a mozgósítás ellenére igen nyugodt. Az Oroszországba vezető vasútvonal igazgatóságát már egy héttel ezelőtt az ország belsejébe helyezték át. A vasutak magánszemélyek szállítását teljesen beszüntették.Az állami bank fiókját bezárták s ennek folytán valamennyi bank kénytelen volt bezárni. Szombaton a gyárak nem tudták kifizetni munkásaikat. Az élelmiszerek ára rendkívül magas. Szénért hallatlan árakat fizetnek, mert az oroszok minden szenet az ország belsejébe szállítottak. A lengyel lakosság nyugodtan várja a bekövetkezendő eseményeket, mert reméli, hogy Ausztria-Magyarország meg fogja védni a lengyel nép, érdekeit. A censtohovói csata Krakó, augusztus 6. (Saját tudósítónktól) Krakóba osztrák alattvalók érkeztek, akik szemtanúi voltak a németek censtohovói diadalának. Érdekesen mesélik el ennek az eseménynek részleteit a következőkben : Az oroszokat Herby mellett összpontosították, ahonnan először törtek be német területre. A vasárnapról hétfőre virradó éjjel lépték át a kozákok a határt, a környéket végig rabolták, azután visszatértek Herbybe. A német csapatok azonnal üldözésükre siettek és éjszaka erős küzdelem színhelye volt a Herby melletti falvak, Lojki, Grascyn és Gorna-Kavodrza környéke. Hajnali négy órakor megkezdődött az oroszok visszavonulása Censlohovóba. Herby melllett még egyszer összeütköztek a német lovasok a kozákokkal s utóbbiak kétszáz emberüket veszítették el. Az oroszok visszavonulása nagyon hamar történt. Menekülés közeli a herby—kielcei és a varsó—bécsi útvonal valamennyi hídját felrobbantották. Utoljára semmisültek meg a Moklov melletti és a herby—kielcei vasúti vonal hídjai. Reggel kilenc órakor Varsó irányában letűntek az utolsó kozákok is és az első német lovasok megjelentek Censtohovóban. Legelöl lovagolt egy tiszt két ulánussal. Lassan haladtak egészen a Censtohovó előtti hídig, amelyet gondosan megvizsgáltak, nincs-e aláaknázva. Negyedóra múlva egy nagyobb csapat után is érkezett és megszállotta a várost. Erre azután egymásután jöttek a csapattestek. A város lakosságát, amelyre egy Bruhl nevű polgár vezetése alatt álló lengyel nemzetőrség vigyáz, biztosította a bevonult katonaság vezetője, hogy minden jogát tiszteletben tartja. Az orosz mozgósítást Censtohovóban nem tudták befejezni. A városban mintegy négyezer tartalékos és újonc maradt hátra, akiket nem tudtak Brzest-Litovokba, a katonai központba vinni. Az orosz csapatok, mielőtt a várost elhagyták, az összes raktárakat felgyújtották. De a polgárság a házait féltette, a tűzoltóság kivonult és eloltotta a tüzet. Az orosz katonáknak a menekülésük olyan sürgős volt, hogy nem törődtek a polgárság ellenakciójával és elhagyták a várost, amely így épségesen jutott a németek kezébe. Német hadihajó a Dardanellák közelében Konstantinápoly, augusztus 4. Egyetlen francia hajó sem mer az Archipelagosba kifutni, mert egy német páncélos támadásától tart, amely ideérkezett hír szerint a Dardanellák közelében cirkál Tegnap egy francia csomagszállító hajóór elindult innen, de csak a Dardanellákig jutott, onnan visszatért. A Jean Blanche nevű francia állomáshajónak Szebasztopolba kellett menekülnie. Számos más hajó az itteni kikötőben vesztegel. Az orosz állomáshajó már korábban eltávozott. A német császár a hadsereghez Berlin, augusztus . A tengerészeti rendeleti közlöny a német hadsereghez és a német haditengerészethez intézett következő legfelsőbb közlést teszi közzé: Negyvenhárom évi békés munkálkodás után fegyverbe szólítom Németország hadköteles férfiait. Legszentebb javainkat, hazánkat és tűzhelyünket kell megvédenünk egy gyalázatos támadás ellen. Ellenséget látunk köröskörül! Ez jellemzi a helyzetet. Nehéz küzdelem és nagyi áldozatok előtt állunk. Bízom benne, hogy él még a német népben a régi harci szellem, az a hatalmas harci szellem, mely megtámadja az ellenséget, ahol csak találja, bár-mibe is kerüljön, amely szellem soha sem ismerte az ellenségtől való félelmet. Bízom bennetek, német katonák ! Mindnyájatokban olthatatlan, forró győzelmi akarat lobog. Valamennyien meg tudtok halnii hősök módjára, ha szükség van rá. Gondoljatok dicsteljes múltúnkra, gonj doljatok arra, hogy németek vagytok ! Isten segítsen bennünket! Berlin, 1914. augusztus 6-án. Vilmos, Az ujjongó Berlin Berlin, augusztus 5. Örömmámor fogta el a főváros lakosságát a történelmi nevezetességű percek óta, mikor elhangzott Vilmos császár ragyogóan szép szózata. A lelkesedés mérhetetlen. A közönség százezrével vándorol a vasútállomásokra, de nyílt pályán, töltések mentén és hidak alján is várja éjjel-nappal a katonavonatokat, így megy ez minden nap és minden éjszaka. Amint egy-egy katonavonat elrobog és a vasúti kocsikból a dübörgést is túlzengve kiáradnak a Heil Dir im Siegeskranz hangjai, a lelkes nép meghatott szeretettel int búcsút a harcba induló, máris győzelemtől ittas derék katonáknak. A főváros utcáin egyenesen kábító és szédítő a forgalom. Autók és kocsik szüntelenül száguldanak, viszik a tiszteket az állomások felé a közönség folytonos, rajongó lelkesedése közepette. A császárné a német néphez Berlin, augusztus 6. Auguszta Viktória császárné a következő felszólítást intézte a német néphez: A császár hívását követve, a nép egy páratlanul álló harcra készülődik, amelyet nem maga idézett föl és amelyet csak a maga védelmére kénytelen megvívni. Aki a fegyvert elbírja, a zászlók alá fog sietni, hogy életét, vérét ontsa, ha kell a hazáért. A harc azonban borzalmas, a sebek számtalanok lesznek, amelyeket gyógykezelni kell. Ezért benneteket, német asszonyok és leányok, akiknek nem adatott meg, hogy a hazáért harcolhassanak, felszántalak, hogy jöjjetek és nyújtsatok segítséget. Járuljon hozzá mindenki a maga ereje szerint ahoz, hogy férjeink, fiaink, fivéreink harcának súlya megkönnyíttessék. Jól tudom, hogy népünk vajodén rétegében kivétel nélkül meg van az rat e magas kötelesség teljesitésére. Isten, mindenható úr segítsen bennünket a szeretek e szent munkájában, melyre mi nők is hivatottak vagyunk és amelyben minden erőnket a[v döntő harcban a haza szolgálatának szentelhetnijük,_Az önkéntes adomány/ck gyijjtsssére szólói ".