Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)
1914-09-10 / 221. szám
k A rémület földje Barzim Luigi, a világhírű olasz haditudósító írja a Corriera della Sera-nak a következő sorokat: — Már jó pár napja, hogy elöntötte Beligiunsot a német invázió, és rögtön betört Franciaországba is. Mintha a tenger hullámai öntötték volna el, olyan hirtelenül és olyan tökéletesen eltint a kis ország a német csapatok áradata alatt. Minden utat, minden falut, a tengertől az Ardennekig német katonaság szállott meg. Mint a szétömlő lávafolyam, olyan félelmet gerjesztően jelent meg a német lovasság. Megbénították a belga csapatok felvonulását, aseregek mozgását, még az első komoly küzdelmek előtt borzasztó félelmet és zavart keltettek mindenütt. A háború hihetetlenül hamar átterjedt a köztársaság területére is. Augusztus 20-ikán a franciák még csak nem is álmodtak arról, hogy Belgiumban ilyen hamar forrá lesznak a németek: ezen a napon Párisból elindult a brüsszeli gyorsvonat. Én is ezen a vonaton utaztam el, a háborút kerestem és a háború elém jött. Azon a napon, amikor vonatunknak Brüsszelbe kellett érnie, a belga fővárosban már megjelentek anémet csapatok. A gyorsvonat Halle-ban megállt és nem ment tovább. Franciaország lázasan, hideglelősen fél; mindenki a háborúról beszél és lemondó pesszimizmussal mérlegelik az eshetőségeket. A német és belga határhoz közel eső vidékeknéptelenek, az után néha órákhosszat nem láztam senkit a vonatablakból. A belga határon semmi mozgalom, semmi élet nincs; az állomásokon néhány álmos népfelkelő sétálgat ósdi fegyverével, a falvak üresek. Belgiumban sokkal kevésbbé látszik meg a háború hatása, mint Franciaországban. A hadsereg, úgy látszik, nem foglalt le minden munkás kezet, a földeken szántanak, vernek, a gyárkéményekből vastag füstoszlop gomolyog elő. A vonatok menetrend szerint közlekednek, az állomásokon emberek nyüzsögnek. Sehol sem látni egy uniformist, katonát, a hidakon nincsenek őrök, a vasúti töltésekre sem vigyáz senki. Minden városban, minden faluban zászlók lobognak a házakon. Mintha az egész ország egy nagy ünnepre készülne! Az ablakok ki vannak világítva, a pályaudvarok fényárban úsznak. Halle-ba érünk. A vonat áll, sokáig áll. Az utasok türelmetlenek, kérdezősködnek. Egyszerre az utca vad ordítása hallatszik be kintről. — Les Chiana! Les Uhlans! Les Preuss! Les Preuss! Ils vienne. (Az ulánusok! Az ulánusok! .A poroszok! Jönnek!) Este volt már. A villanylámpák világánál csupa halálsápadt, remegő ember futkározott rémítő össze-visszaságban. Száz hang kérdezte: — Hol vannak? Ki látta? Ulánusok jönnek? Néhány biciklinadrágos, izzadó, reszketőember beszélte, hogy két kilométerre a várostól német katonákkal találkoztak. Elmenekültek, a németek két társukat lelőtték. Szép nyári délutánon mentem egyszer hajókirándulásra. Az ég egyszerre elsötétült, vad szél borzolta fel a sima víztükröt, vihar támadt. Most is olyan hasonló érzés fogott el,, mint akkor délután. A légkör egyszerre megváltozott. Valami: tragikus, sötét felhő ereszkedett a lelkekre és letörülte az ajkakról a mosolyt. A vörös jelzőfény, amely a vonatot megállította, hirtelen eltűnt. A kalauzok kiáltása hangzik: — Beszállni! Megyünk vissza Franciaországba. A mozdonyt megfordítják, rövid ideig várni kell. A pályaudvaron egyszerre nagy embertömeg jelenik meg: menekülők. A vonaton minden talpalatnyi helyet elfoglalnak. A folyosó,kon is emberek szoronganak. Egy kövér aszszony sir és jajgat: — A pápa meghalt, a pápa meghalt. Isten tudja, hogyan talált összefüggést a pápa halála és hazájának szomorú sorsa közt Talán rossz jelnek tekinti? Egyesek imádkoznak, mások káromkodnak. Félelmetes, borzasztó az egész kép! A lámpa halvány fényénél a sűrűn összezsúfolt, halálsápadt emberfejek, az emberi hangok és a vonat lármájának kábító káosza. A vonat mellett vezetéi úton sötét embertömeg menekül. Férfiak, nők,, gyermekek, öreg asszonyok, kis batyukat cipelnek, mások egy talyigán viszik legféltettebb vagyonkájukat. Hamarosan elmaradnak mögöttünk a sötét éjszakában. Minden ember arcán egy kérdés lebeg: hol vannak a szövetséges seregek?! Az még nem történt meg velem, ami most elértem az ellenséges előőrsöket, de nem találkoztam a mieinkkel. Páristól egészen a német hadseregig nem láttam egyetlen védelmi vonalat sem. Azt hittem, hogy Belgiumba érve, nem látok majd egyebet, katonai raktáraimat, rá Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. szeptember 10.(221. szám.) 3 A szerbmontenegrói harctérről A szerbek nagy kudarca Újvidék, szeptember 9. Horvátország Száva-parti községeiből vasárnap tömegesen jöttek menekülő lakosok Újvidékre, akik azt újságolták, hogy szombatról Vasárnapra a Száva mentén mintegy hatvan kilométer hosszúságban folyton szóltak az lágyak. Később teljesen megbízható helyről megtudtam, hogy szombat éjjel mintegy 16.000 szerb kelt át a Száván, hogy bizonyára orosz intézkedésre nyugtalanítsanak bennünket. Szerbiában már napok óta az a hír járja és ezt a főhadvezetőség is megerősítette, hogy az orosz-francia-belga csapatok Berlint elfoglalták, az orosz csapatok néhány kilométernyire vannak Bécstől s hogy a német császár elkeseredettségében főbelőtte magát. Ehez járult az is, hogy szerintük a Száva mentén nincs hadseregünk és csak néhány népfölkelő ezred őrzi a határt. Szerb fogoly katonatisztek azt is mondták, hogy Oroszország megsürgette Szerbiánál, hogy lépjen offenzívába és így kösse le az osztrák-magyar haderőt. A szerb hadvezetőség a hírhedt és kegyetlenségéről ismeretes Timok-divíziót küldte csatatűzbe, azzal a céllal, hogy a Száván át több helyen betörnek, azt a látszatot keltve, hogy a főhaderő támad és így csalják ki a boszniai hadtestek egy részét, míg a szerb főerő a Drina felé vonulva behatoljon Boszniába. Ennek a tervnek rettenetes kudarc lett a vége. A szombatról vasárnapra virradó éjjel Jaráknál, Klenáknál, Progarnál, Mitrovicánál és Kupinovónál kisebb csapatok keltek át a Száván és előőrseinket megtámadták. Hadvezetőségünk utasítására csapataink átengedték a szerbeket, mert körül akarták zárni őket. A szerbek vaspáncélos ladikokon, idereglyéken és némely helyen csak átgázolva a kilencven centiméter magas vizén jöttek át. Azonkívül két rögtönzött hidat vertek: az egyiket Mitrovicánál, a másikat Jakovóval szemben Osztruzsnicánál. Szerb Mitrovicáról elsőnek kétszázötven szerb komitácsi jött át magyar Mitrovicára, ezeket rögtön teljes csöndben részben lemészárolták, részben elfogták. Szerb tisztek elbeszélése Szabadka, szeptember 9. A Timok-hadosztály elfogott tisztjei Szabadkán a vasúti állomáson a következőket mondották el a betörési kísérletről: — Valjevóban kapták a parancsot, hogy lépjék át a Szávát és haladjanak Ráma irányában. Elsőnek a 20. gyalogezred, majd a 13. és 15., legvégül az 5. ezred haladt át a Száván. Az 5. ezredből körülbelül háromezer katona haladt át a hidakon, amikor a monarkia egyik monitora ért az áthidaláshoz és néhány perc alatt szétrombolta az egészet, ugy hogy a rajta lévők mind belefúltak a Szávába. Amint a monitor a hidakhoz ért, az osztrák-magyar tüzérség is támadásba kezdett és sok bomba nagy pusztítást okozott a szerb haderőben. Egyes szerb csapatok gyújtogatni kezdtek, de rövidesen egy honvéd huszárezredünk attakját kapta meglepetésül. Az ütközet csak néhány óráig tartott, melynek befejezésével a Timok-hadosztály teljesen megsemmisült. A szerb vezérkar és a tüzérség a Száva megadják magukat. Azzal riasztották őket, monitor támadása elől és több ágyút hagyott a parton. Egy tiszt azt mondotta, hogy Risztics tábornok dandárparancsnok is fogságunkba jutott. Hadseregükről azt beszélték, hogy rendkívül szomorú állapotban van. A katonazenekarok is fogságba kerültek. A tisztek nem akarták, hogy a katonák megadja magukat. Azzal riasztották őket, hogy a magyarok egyet sem hagynak közülük életben. Azt akarták, hogy az ezredek forduljanak vissza és iparkodjanak a Száván átjutni a túlsó partra, de a katonák ennek a parancsnak nem akartak engedelmeskedni. Mindegyiknél kézi bombákat és ekrazitot találtak. Hadvezetőségünk csapatait Mitrovica és Jarak között egyesítette, míg a szerbek a természet adta árkokban és azokban a csatornákban foglaltak állást, melyeket a 25—30 év óta folyó ármentesítő munkák alkottak. Tüzérségünk ebből a védett pozícióból csakhamar kiverte a szerbeket, a gyalogság pedig körülkerítve őket a Száva felé nyomta az egész Timokdivíziót, amely erre vad futásnak indult. Néhány ezren a Szávába szorultak és ott megfulladtak.A csatatéren kétezernél több szerb esett el. Megszámlálhatatlan azok száma, akik a Szávvába fuladtak és a sekély vizben annyi a halott, hogy a Száva vize helyenként megállott és piros a vértől. Két zászlót, négy ágyút és tíz gépfegyvert, ezenkívül nagyon sok hadianyagot zsákmányoltunk. Elpusztított szerb vasutak Szaloniki, szeptember 9. Ideérkezett jelentések szerint a bolgár felkelő bandák ismét elpusztították Ghergheli körül a szerbiai vasút egy részét. Szerb betyárkodás Amerikában Bécsi tudósítónk telefonozza. Egy laptudósító közlése szerint az Arizona államban fekvő Globe városban szerbek összeverekedtek magyarokkal és osztrákokkal. Negyven szerb támadt neki húsz embernek. Csak nagyszámú rendőrségnek sikerült a verekedőket szétválasztani. Huszonöten megsebesültek. Francia-angol- belga háborúnk A horvát miniszter a fogságban Eszék, szeptember 9. A francia fogságba jutott gróf Pejacsevics Tivadar horvát miniszter fia, gróf Pejacsevics Marko tegnap atyjától táviratot kapott, amelyben közli, hogy jól van és egyidejűleg elismeri a részére küldött nagyobb pénzküldemény átvételét. Magyar és német hadkötelesek feltartóztatása Berlin, szeptember 9. A Savoye francia páncélos hajó elfogott egy hollandi gőzöst, amely Newyorkból jött és négyszáz német, valamint kétszázötven magyar és osztrák hadkötelest hozott.