Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)
1914-09-04 / 215. szám
Budapest, péntek PESTI NAPLÓ 1914- szeptember 4. (215. szám.) 3 Németország sikereinkről Berlin, szeptember 3. Már sötét este volt, mikor megjött a híraz osztrák-magyar hadsereg északkeleti nagygyőzelmeiről. A lapok különkiadásokat rendeztek és a közönség öröme nem ismert határt.Nagy tömegekben járta be a főváros lakossága az utcákat, majd körmenetté alakult ésaz Unter den Linden-en végigvonulva, pirossfehér-zöld és fekete-sárga zászlók alatt hazafias dalokat énekelt. Lépten-nyomon éltette a tüntető közönség a szövetséges monarkiát és dicsőséges hadseregét. Éjfél után még mindighangosak voltak a főutcák a lelkes tüntetésektől. Berlin, szeptember 3. A német trónörökös hadseregének tízfrancia hadtest fölött aratott diadalának és az osztrák-magyar csapatok győzelmének a híre tegnap este ugyanegy időben érkezett meg Berlinbe. A tömeg, amely a szedáni csata negyvennegyedik évfordulóján már egész nap lelkes hangulatban járta be az utcákat, leírhatatlan lelkesedésbe tört ki, midőn a német és az osztrák-magyar győzelmek hírét közölték vele. Az utcák feketéllettek az emberektől, a szemben találkozók győzelmi híreket kiáltoztak egymás felé és az utcán összeverődött csoportok újból és újból rázendítettek egy-egy osztrák vagy magyar csatadalra. Az aszfaltemelvényeken, amelyekre a német főváros lámpaoszlopai vannak erősítve, mindig megjelent egy-egy ember, aki a győzelmi híreket tudatta az arrajárókkal és új meg új részleteket közölt velük. A német birodalom fővárosának még sohasem volt olyan napja, mint a tegnapi. Berlin, szeptember 3. A „Norddeutsche Allgemeine Zeitung" az osztrák-magyar sereg ragyogó sikereiről ígyemlékezik meg: A nagy örömmámor közepette, amelyet a német seregnek Rheims és Verdiin között aratott diadalán érez a német birodalom, jött a hír szövetségesünknek az oroszok felett kivívott felséges győzelméről. Forró küzdelem után sikerült Ausztria-Magyarország kitartóan vitéz csapatainak az ellenséget megfutamítania, súlyos veszteségeket okozva annak. Nagy tömegekben voltak kénytelenek az oroszok megadni magukat. A győzelem nagyságának mértéke a zsákmányolt ágyuk hatalmas tömege Rendkívül súlyos körülmények között jutott érvemre a vezetők fentos vet a tulajdonsága és egyesült a csapatok bámulatos vitézségével, hogy Íí. ellenségre döntő csapást lehessen mérni. Ezt a dicsőséget a rémi, birodalomban lelkesedéssel érzik át. Üdvözöljük ezen a nagy napon egész szivünkből Ferenc József császárt és királyt! Berlin, szeptember 3. A sajtó katonai forrásból származó fejtegetésekben behatóan méltatja Auffenberg sikerének jelentőségét. • A Lokalanzeiger tolmácsolja a világ csodálatát a hatalmas csata hosszú tartamán és ezt mondja: Az osztrák-magyar hadsereg csodálatunkra tarthat számot, mert hősiesen küzd, mégpedig tetemes túlerő ellen. A Börsenkurir írja: Auffenberg győzelme teljes és fényes fegyvertény. A Deutsche Tageszeitung üdvözli az osztrák-magyar monarkiát a déllengyelországi győzelemhez. A monarkia seregének magasabbrendűsége megnyerte a nehéz játszmát az orosz seregóriás ellen. Köln, szeptember 3. A „Kölnische Zeitung" az osztrák-magyar győzelemről a következőkép ír: Kétségtelen, hogy a győzelemhez nemcsak a csapatok legfokozottabb vitézségére és odaadására, hanem a fáradalmak elviselésében való kitartásra és szívósságra is szükség volt. Szövetségesének a német nép hálás elismeréséül hű segítségének további sikereket kíván császári és királyi uralkodójának dicsőséges zászlói alatt. Meg lehetnek győződve, hogy a keleten vívott harcaikat a legélénkebb érdeklődéssel kisérjük. Orosz dezertőrök Romániában Bukarest, szeptember 3. A novostelicai ütközetben, amely tudvalévőleg csapataink nagy győzelmével végződött, igen sok orosz katona román területre szökött. Román határőrök lefegyverezték őket és Bukarestbe szállították. Ezerkétszáz elfogott orosz kém Ma reggel tíz óra tizenöt perckor ezerkétszáz orosz parasztot hozott a felsőrákosi pályaudvarra egy vonat az északi harctérről. Harmincan-negyvenen voltak összezsúfolva egy-egy vagyonban, valamennyi rossz arcú, sötét nézésű ember. A ruhájuk egy-egy rongy, ormótlan nagy csizmájuk van, alig egy-kettő kivételével mindnek bozontos a szakálla. Tipikusan orosz parasztok, akiket az orosz katonák arra kényszerítettek, hogy kémkedjenek javukra. Nem katonafedezettel jöttek, feltűzött szuronyó csendőrök őrizték a vonatot. Az egyik elmondotta, hogy ezek a parasztok éjszakánként fényjelzésekkel, nappal pedig hatalmas füstoszloppal adják meg a jeleket az ellenségnek. Nem lehet máskép védekezni ellenük, csak úgy, hogyha egybeterelik és internálják őket. Az ezerkétszáz embert valószínűleg az esztergomi táborba szállítják. Bárczay honvédőrnagy orosz fogságban A legújabb veszteségi táblázat szerint bárcai Bárczay András, a verseci honvéd gyalogezred őrnagya megsebesülvén, orosz hadifogságba került és az odesszai katonai kórházban ápolják. A soproni alispán fiának hősi halála Sopronból jelentik. Vármegyeszerte mély részvétet kelt, hogy Hajas Dezső huszárfőhadnagy, Hajas Antalnak, Sopron vármegye alispánjának egyetlen fia, az északi harctéren elesett. Hajas főhadnagy aki egyik huszárezrdeben szolgált, Baaruszkánál halt hősi halált. Csak néhány hónap,pal ezelőtt nősült meg. Sopron város társadalmiban Hajas főhadnagyot rendkívül szerették. Aknába futott orosz gőzös Majna-Frankfurt, szeptember 3. Odessza és Nikolajev között egy gőzös aknába ütközött. Kétszázötvennégy ember 4 vizbe fult. Troppau város Auffenberghez Troppau, szeptember 3. Kudlich polgármester ma lovag Auffenberg gyalogsági tábornok, hadseregparancsnokhoz a következő táviratot intézte: Troppau tartományi főváros köszönti s üdvözli excellenciádat, mint városunk fiát, az oroszok fölött aratott győzelem alkalmából. A szerb-montenegrói harctérről Győzelem a montenegrói határon Hadisajtószállás, szept. 3. (Feladatott éjjel 11 órakor.) Főhadiszállásról jelentik, hogy Pongrácz vezérőrnagy hegyitüzér brigádja a montenegróiakat Bilecánál elűzte, egy nehéz ágy us okat zsákmányolta. Lázár Miklós . Jó hazugság ellen Irta: Hauptmann Gerhart Mi németek békés nép vagyunk. Bergson, a felületes párisi novellista, azt állítja rólunk, hogy barbárok volnánk. Maeterlinck, a nagy költő és elvakult francia barát, hasonló és még súlyosabb vádakat tesz ellenünk, — éppen ő, aki még nem régen „Európa lelkiismeretének" nevezte a német népet. A világ azonban tudja, hogy mi régi kultúrnép vagyunk. Kimondom kereken és őszintén: mi soha nem gyűlöltük a francia nemzetet, a mi kultúránk szoros nexusban állott a francia képzőművészettel, a francia festészettel, szobrászattal, irodalommal. Rodin világszerte ünnepelt neve Németországból indult útjára a világ minden civilizált nemzetéhez; Anatole France-ot mi is tiszteljük. Maupassant, Flaubert, Balzac műveit nálunk épp úgy olvassák, mint a legkiválóbb német írókét. Mistral leglelkesebb rajongói, legmegértőbb olvasói német városokban élnek. Mindig fájdalmasan hatott ránk, német művészekre az a tudat, hogy politikailag a két nagy nemzet nem tudja megérteni egymást. Örök vétek, örök kár, hogy nem úgy történt: az európai kultúra két leghivatottabb védője, legbuzgóbb terjesztője áll egymással szemben a csatamezőn. A sors nem akarta másként. Ezernyolcszázhetvenésen a német fegyverek kiküzdték a német egységet és a német birodalmat. Ezek az eredmények népünknek negyven évre biztosították a béke áldásait. Az elmúlt időszak az erősödés, a növekedés, a virágzás a békés munka ideje volt. A mindig szaporodó népességből számos kiváló egyéniség vált ki. Egyéni tetterő és az egység a tömegek egyesült ereje fejlesztették ki hihetetlen gyorsasággal a német ipart, kereskedelmet és közlekedést. Nem hiszem, hogy az angol, francia, amerikai vagy olasz utazó a német családi körben, a német városokban, német szállóban, német hajón, német hangversenyen, német színházban, Bayreuthban, német könyvtárakban valaha is barbárok között érezte volna magát. Mi sokat látogattuk az idegen országokat, de a mi ajtónk is mindig nyitva volt az idegenek előtt. Országunkat keletről és nyugatról fenyegetően hatalmas idegen államok határolják. Ez minket is arra kényszerített, hogy megtegyük a biztonságunk érdekében szükséges lépéseket. Létrejött a német flotta és a német hadsereg. Hogy a német ész, német munka e két remekműve nem volt fölösleges, azt ma jobban és biztosabban tudjuk, mint valaha. II. Vilmos császár, az ország főhadvezére, igaz lélekkel dolgozott a béke nagy pincén, mert ismeri a béke áldásait. A német hadsereg rendeltetése csak az volt, hogy birodalmunk méltóságát, munkánk gyümölcseit, kultúránkat, létünket oltalmazza. Szilárd meggyőződésem szerint a császár legszebb álma, minden vágya az volt, hogy életét békében élhesse végig és hogy békés kormányzásának áldásait éreztethesse tovább is népével. Hogy nem így történt, ez nem a császár hibája, nem is a mi hibánk. A háború, amelyet kénytelenek voltunk megindítani, védőháború. Köröskörül ellenséget látunk, határaink ellen törtek északról, nyugatról és keletről. Szövetségünk Ausztria-Magyarországgal ránk nézve is ,a monarkiára nézve is életkérdés. Minket rákényszerítettek a harcra, ezt minden gondolkozó és elfogulatlan ember tudja, aki ismeri a császár és egyrészről az oroszok, másrészről az angol király táviratváltását. Nem akartuk kardunkat kihúzni hüvelyéből, de most már kihúztuk és nem is tesszük, nem tehetjük vissza hüvelyébe addig, míg Isten és ember előtt szent igazunkat ki nem vivtuk. Ki volt az, aki hosszú évek munkájával ezt az ellenünk indított háborút megszervezte? Ki bujtotta fel ellenünk Japán sárga mongolait? Fájdalommal és keserűséggel írom le Anglia nevét. Én is egyike vagyok azoknak a barbároknak, akik az oxfordi egyetemen honoris causa szereztek doktori címet. Számos barátom van Angliában, akik féllábbal a német kultúra talaján állanak. Haldane, a volt angol hadügyminiszter és még sok kiváló angol tudós és művész minden évben meglátogatják Weimart, ahol Goethe, Schiller, Herder, Wieland és még egy néhány hozzájuk hasonló német barbár dolgozott az egész emberiség dicsőségére. A lánglelkű angol költő, Shakespeare művei a német népnek legfőbb lelki kincsévé váltak. Uralkodónk édesanyja angol 110, az angol király sógornője német asszony. És ez a hozzánk oly közel álló nemzet hadüzenetet küldött nekünk, hogy miért, azt a jó Ég tudja. Annyi biztos, hogy a véres európai koncert dirigense és imprezániója egy an-