Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)
1914-10-22 / 263. szám
Budapest,csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. október 22. (263. szám.) 5 Ukrajna a törökökhöz Konstantinápoly, október 21. A „Tasvir-i-Efkiar" az ukrajnaiaknak a török nemzethez intézett kiáltványát közli, amely többek közt ezeket mondja: — Az ukrainaiak, akik Oroszország leveretése után a természetes határig, Moszkváig fogják visszaszorítani az oroszokat, újból kiküzdik hazájuk függetlenségét és szabadságát és örök egyesülésben maradnak a törökökkel, mert e két erő egyesülése a moszkovakkal szemben elkerülhetetlenül szükséges. Egész szívünkből üdvözöljük Törökország mindenik lépését az ellenséggel szemben, amelytől megmenti az ukrajnaiakat. Ugyancsak közli a lap egyik munkatársának beszélgetését azon ukrajnai küldöttség egyik tagjával, amelyet az európai államokhoz küldöttek, hogy segítségüket kérjék Ukrajna felszabadítására. Megható szavakban vázolta e delegátus honfitársainak szenvedéseit az orosz uralom alatt. . . A német-francia háborít A nasfey harctérről Heves harc az Yser-csatornánál * A német tüzérség harcképtelenné tett egy angol torpedónaszádot — Lillétől nyugatra több ponton visszaverték a franciákat Berlin, október 21. A nagy főhadiszállásról jelentik október 21-én délelőtt. Az Yser-csatornánál csapataink még heves harcban állanak. Az ellenség Nieuport-tól északra a tenger felől támogatta tüzérségét. Egy angol torpedónaszádot eközben tüzérségünk harcképtelenné tett. Lillétől nyugatra a harcok tovább tartanak. Csapataink ott is offenzivába mentek át és az ellenséget több pontonvisszaverték. Mintegy 2000 angolt elfogtunk és több gépfegyvert zsákmányoltunk. A keleti hadszintéren nem történt döntés. Az yperni csata Rotterdam, október 21. Ypern felé Hollandiából automobilokon utasok jöttek és Bredában megállapodtak. A hollandiai utazók elbeszélték a Rotterdamsche Courant tudósítójának, hogy Ypern vidékén elhaladva, nagy csatát láttak. Francia és angol sereg áll ott harcban a németekkel s azokból a helységekből, amelyeket a németek megszállottak, a belga helyőrségek az egyesült angol-francia sereg segítségére siettek. A németek Blankenbergében Amsterdam, október 21. A Nieuwe van den Taag jelenti Sas van Centből: Blankenbergében a németek megérkezésekor háromezer katona és kétezer polgárőr volt, akiket a németek megjelenése annyira meglepett, hogy idejük sem maradt a menekülésre. A németek Calais felé nyomulnak Berlin, október 21. Kopenhágán át jelentik. A Daily Chronicle táviratot közöl a nyugati harctéren levő haditudósítójától, aki azt közli, hogy a német sereg Dünkirchennél át akarja törni a szövetséges sereg vonalát, hogy Calais-nál és Boulogne-nál elérje a francia tengerpartot. Arras bombázása Páris, október 21. (Rómán át.) Hazebrouckból érkezett jelentés hírül adja, hogy a német csapatok nagy erővel bombázzák Arrast. Lövegeik felgyújtották a városházát, továbbá egy spanyol épületet, mely a XII. században épült. Az összebombázott városháza romokban hever. A legnagyobb csata Berlin, október 21. A külföldi lapok az Északnyugat-Franciaországban folyó harcot a legnagyobb csatának mondják, melytől a háború sorsa függ. Lille körül is heves harcok vannak. Anglia állítólag200.000 főnyi csapatot szállít Franciaországba. London, október 19. (Rómán át) Egy hónap óta dúl már az Oise és az Aisne között a világtörténelemnek kétségtelenül legnagyobb csatája. Egyetlen nap nem múlt el, hogy akár az egyik, akár a másik fél részéről akció ne történt volna. Méltán nevezhető ez az eldöntetlen ütközet azért is a világ legnagyobb harcainak, mert ily hosszú ideig még sohasem állottak egymással szemben ellenséges csapatok anélkül, hogy egyik vagy másik ne mondhatta volna magát győztesnek. Ez a rettenetes csata már szeptember vége felé, a csaták tizedik napja körül kezdett hasonlítani a várostromhoz, annál is inkább, mert a német seregek felvonultatták rettenetes hatású nehéz ütegeiket s mert ugy az angolok, mint a franciák erősen védett és állandó erődítéseknek is beillő hadállásokat foglaltak el. Különösen az ágyuparkok vannak erősen megerősítve s igy nem is csoda, ha a folytonos tüzérségi harcban nem is mutatkozott egyik részen sem a várva-várt eldöntő fölény. Mind a két fél méltán jelenti, hogy a helyzet nem változott. A német jelentés azt mondja, hogy a franciák elsáncolták magukat és a védelemre szorítkoznak. A németek pedig bombázták, bár meszsziről Reimst, itt tehát a centrumban sikerült nekik pár mértföldet előrehaladni. Na azonban tekintetbe veszszük, — mondja tovább az angol jelentés — hogy a franciák viszont az Aisne folyó egy-egy pontján erőszakolták ki az átkelést és a folyó partján levő magaslatokat még mindig megszállva tartják, amint a német hivatalos jelentésekből is megtudhatni, a két fél előnyei körülbelül kiegyenlítődnek. Nem feltételezhető, hogy ebben az ütközetben, bármily véres legyen is, valamelyik fél is döntő győzelmet arathasson a történtek után, miután von Kluck tábornok a régi négyszögben való elhelyezkedést oly helyzettel cserélte fel, hogy a tengerig nyújtotta ki csapatai jobb szárnyát. Angol jelentés az északi harcokról London, október 21. Állítólag Hollandián keresztül kapta a Reuterügynökség a következő hivatalos közleményt: Vasárnap délután a szövetséges angol-francia hadsereg a balszárnyon egészen Lys és Basseecsatorna között nyomult előre Lille ellen. Különösen elkeseredett volt az ütközet Sabasse és Ablain között a fronton. Mind a két helyen házról-házra, majd lépésről-lépésre hódítottunk tért. Arrastól északra és délre tíz nap óta nagy hősiességgel harcolnak a mieink. Chaulnes környékén az ellenség kétségbeesett ellentámadását visszavertük és jobbszárnyunkon némi tért is sikerült visszahódítanunk. . .. – Elesett herceg Aroisesi, október 21. Waldeck-Pyrmont Wolrad herceg, a hercegi udvarnagyi hivatal közlése szerint október 17-ikén mint őrjáratvezető az észak-franciaországi Maslinál elesett. A francia parlament összehívása Genf, október 21. Parisból jelentik, hogy a kamarát és a szenátust az év vége felé néhány ülésre összehívják. Januárban is lesz néhány ülése a parlamentnek. Hősi halál Irta: Bródy Miksa Ki tud valamit róla: a halálról? Szakbölcselők is félve nyúltak feléje és úgy tettek, mintha megtapogatnák, szeretetteljesen simogatnák. De csak addig, míg mások látták őket. Mihelyt senki nem nézett oda, ijedően kapták vissza ujjaikat róla, — a semmiről. Hebegve mondták: szép a halál, — vagy mondták: csúnya a halál; de nem volt bennük őszinteség, hangulat, számítás, logika. Költők riadókat fújtak maguk körül életbágyadt és életfárasztó hangulatokkal; gyönyörű marche funébre pergett a ritmusok fekete fátyolos lábján; micsoda lárma volt néha a verssorok úíján, amikor egy-egy poéta élve siratta meg magát fantasztikusan borzalmas halálmegnyugvásban. Egyik-másiknak szerettük volna eléeni, hogy igaza van, de szándékunk szándék maradt és a halálról a tőle való irt.iatot és az iránta érzett ellenszenvet tartogattuk magunkban. Mégis mintha a hősi halál nem volna ilyan ijesztő, mintha kevesebb fekete szin tombolna körülötte és ízlésünket nem bánaná annyira a róla való elmélázás! Mintha harmonikusabb volna a polgári meghalásnál! Hogy a halál egyáltalán harmonikus valami, ezt a görögök találták ki és Anaxagoras fogalta törvénybe. Könnyű volt a görögöknek! Pláne azok után, hogy a bölcs utókor rájuk fogta az enyhe és nyugalmas életformákat és a phydiási harmóniákat. De a hellén temetők emlékezetéből is csupán az athéni keramikus maradt meg számunkra: az akadémia cyprusai közé vezető szűk ösvény sírkövei a harcmezőkön elesett hősök faragott képmásaival. Ezek a bal reliefek úgy búcsúznak el az élettől, mintha kedves, pihegő álomra hajtanák fejüket. Úgy érzem, hogy a modern keramikusok, — azok a mészgödrök, melyekben az utkori hősök pihennek, — szintúgy kevésbé az elmúlás és dohos enyészet hangulatát fogják adni, mint a fiatalságét, az örök erő és egészség hangulatát. És öntudatlanul ugyanezt érzik azok is, akik ma fellobogózva és pántlikás riadóval lovagolnak a városok utcáin a piros halál felé. Nem félnek tőle, — egy kicsit azért is talán, mert nem hisznek benne, — de nagyjában azért, mert a távolságból ragyogással teli, lármás, fanfáros, romantikus. És még valami. A Petőfi szép félelmét a gondolattal, hogy ágyban, párnák közt kelljen meghalnia, a nagy Bonaparte jóval előbb nagyszerű okossággal magyarázta meg, mondván: „Aki a harcmezőn esik el, nem érzi az ágyban haldokló szomorúságát amiatt, hogy egy új nemzetség önzése veszi körül." Nyugodt lelkiismerettel soha nem merném mondani, hogy szép a halál. Talán ha nem volna olyan virágpompázatos, szertartásos, gyászhangulatokba erőltetett! ... Az más volna, az ember töprenkedhetnék róla és szortírozhatna esztétikai szempontból. De a harctéri halál a maga egyszerűségében szép és termékeny. Byron halála többet használt az új hellén szabadságnak, mint a pénz és az ő szép hadavere, amit Görögországira vitt. Jövő századokban, amikor elmosódtak már az évszámok a sírok keresztjein, boldogan felcsillanó szemek fogják olvasni azokat a veszteségtáblázatokat, melyeket ma szánakozóan futunk végig. Az új generációk számára a hősök halálának listája a legszebb olvasmány lesz, melyet szomorúság és bánatosság nélkül fognak végigélvezni. És már ma is, amikor egy-egy kedves barátunk elestéről hallunk, — szívünkbe üt a megdöbbenés, — de mintha hamar megvigasztalódnánk az érzésben, hogy ebben a hősies halálban nem volt gyászosság, panaszkodás, feljajdulás, — ez a halál betegség nélkül való volt, egyszerű, harmonikus és szép. Ez a halál nem szomorú. Milyen más a polgári halál! Milyen szomorú, vigasztalan! A világ legszomorúbb könyve — azt hiszem — a Bashkirtseffé. A halálvárás könyve. Rettenetes, hogy a kitudja, hány száz oldalas naplókönyvnek kezdetén már így szól az orvos a szegény Mariéhoz: •— Il n'y a rien aux bronches, il n'il a rien aux poumons, seulement aux larynx... „Nagysád, egy kis gégebaj az egész”