Pesti Napló, 1914. október (65. évfolyam, 242–272. szám)

1914-10-24 / 265. szám

Budapest, szomosn PESTI NAPLÓ 1914. október 24. (265. szám.) - ban áll a parton, hogy hallja az ágyudörejt. A fegy­verdörejtől, srapnellektől és bombától való félelem­ben nagyon sok menekült érkezett ide. Amsterdam, október 23. A Reuter-ügynökség jelenti Dowerból: Egy kis hajóraj, amely három, egy ide­sem állam részére épített hathüvelykes ágyuk­kal ellátott folyamhajózásra szánt gőzösből áll, jelzőhajók és torpedónaszádok kíséretében szombaton délután a csatornán keresztül hir­telen eltávozott- Vasárnap este Doverben ágyudörejt hallottak. A flotillának egy csó­nakja hétfőn reggel hét sebesültet hozott ide vissza, akik előző este a nieuporti német el­sáncolások lövetése közben megsebesültek. A németek előnyomulása Köln, október 23. A holland határról jelentik a Kölnische Zei­tungr-nak. Kétezer német katona érkezett Hamond elé sok ágyúval és lovassággal. A lakosság Hollandiába menekült. A nagy harctérről Verdun ostroma Kopenhága, október 23. St. Louisból jelenti a Daily Telegraph, hogy odaérkezett dróttalan távirati jelentés szerint Verdun ostroma előrehaladt, az ostromlók új sikereket értek el s több külső erődöt foglaltak el újabban. A többi erőd a megadás előtt áll Franciaországban és Lon­donban nem hisznek e jelentésben. Lloyd George Párisban Páris, október 23. A Gaulois jelentése szerint Lloyd George angol kincstári kancellár speciális ügyek elintézésére né­hány nap óta Párisban tartózkodik és ezen idő alatt hosszabb tárgyalásokat folytatott a Bordeaux­ -ból ideérkezett Briand, Daraut és Malvy miniszte­rekkel. Lezuhant francia aviatikus Bordeaux, október 23. Raymond szenátor, aviatikus egy kémlelő útja alkalmával Toul közelében lezuhant és halálosan megsebesült WWWWWWWWWWWWWW­i/WWW Adakozzunk a Magyar Vörös Kereszt egyletnek Az ulánusok • — Mint változott meg minden az utolsó nyolc napon, — irja egy Belgiumban küzdött német ulánus haza. — Újra békésen ülök Brüsszelben és csak őrjáratokról, gyalogsági tűzről és ágyúdörgésről álmodok. Felejthetet­len napok voltak, amelyeket az X. ulánus ezredben küzdöttem végig. Úgy látszik, vala­milyen jó tündér őrködött fölöttem, mert tizenkét napig állandóan őrjáraton voltam, mindennap tűzben és mégis egyetlen embere­met, egyetlen lovamat sem vesztettem el, noha, ha gyakran szerencsés véletlenből is,­­ fényes produkciókat végeztünk. Egy vár lövetése alkalmából, mint kúszó őrjárat, ezer, sőt ötszáz méternyire is jutot­tunk a vár falához és igy, híres negyven kettős tüzérségünknek becses jelentésekkel szolgál­hattunk. Borzalmasan szép látvány volt, ami­­i­kor hetedikén, az utolsó lövéstől egy puska-­­ poros kamara robbant fel a vöröslő esti égbolt felé. Egész munkát végeztünk, amiről másnap személyesen győződtem meg. Kilencedikén reggel Antwerpen felé men­tünk őrjárati szolgálatra. Dél felé hallottuk, h­ogy kapitulációs tárgyalások folynak. Nem tudtunk megállani. A Heil dir im Sieges­kranzet énekelve, tölgyfalombokkal díszített lovainkon feltartózh­atatlanul mentünk előre, egyenesen a városba, a piactérre. Hogy bá­multak minket a lakosok! A városháza előtt a Wacht am Rheint énekeltük, azután újra a város kapuja elé ügettünk. Mindössze húszan voltunk és igy nem akartunk sokáig az el­lenséges városban tartózkodni. De mégis az egész hadosztályból mink voltunk az elsők, akik bent voltunk. Másnap reggel a dandár hivatalosan is bevonult a városba. Porosz színekben én lo­vagoltam elől és segítettem a várost megtisz­títani. Most már egész Belgium liszta, néhány napig még itt ülök Brüsszelben, azután, re­ménylem, nemsokára Franciaországba jutok. Eddig szól a rövid, derűs hangú levélbe, amelynek csak a tárgya olyan, mintha tábor­ból írták volna, de jókedvű, kedélyes hangja egyáltalán nem vall arra, hogy a tábori posta volt az, amely ezeket a sorokat rendeltetési helyére közvetítette. A magyar vörös ördö­gökkel teljesen egyívású katona a német ulá­nus. A franciák már 1870-ben alaposan meg­ismerték őket. Szinte legendába való, hogyan rettegtek a franciák a győzhetetlen német u­lánusoktól. Erre nézve sajátosan jellemző, hogy amikor a háború vége felé Versaillesben béketárgyalások folytak és a német kiküldöt­tek szem­hiányást tettek a franciáknak azért, mert soraikban afrikai vad csapatok is har­coltak, a francia ideiglenes kormány elnöke, Thiers, később a harmadik köztársaság el­nöke, egészen naivul ezt felelte: — Hiszen a németek soraiban is harcolt egy idegen néptaj, London, október 23. A Cormoran gőzös aknába ütközött és el­sülyedt. A legénységet Nowestoftban partra szál­­­lították. — Melyik? — kérdezte Bismarck álmél­kodva. — Az ulánusok, — felelte Thiers, egészen természetes hangon. Persze, a híres francia politikus tévedése egyrészben annak a földrajzi felületességnek és tudatlanságnak rovására írandó, amely szinte nemzeti jellemvonása a franciának.Mindazonáltal kellett, hogy az ulánusok külö­nösképpen kitűnjenek, még a többi nagyon derék német katona bátorságán­­ túltegye­nek, ha a franciák őket már külön néptörzs­nek tartották, félelmetesnek és a többi né­­­m­etnél is keményebbnek és harcosabbnak. Az­ ulánusok jó hírneve csak öregbedik, ebben a mostani háborúban a zömök, szőke német lo­vasok újabb győzelmekkel, hőstettekkel és bravúrokkal írják be nevüket nemzetük dicső­­ségtörténelmének aranykönyvébe. És jól esik tudni, hogy ebben­ a korban, amikor — mint ezt a híres tengeralatti na­szádok, a 42-es mozsarak és a félelmetes Zeppelinek mutalják — a német technikai tuda­dás soha nem álmodott magasságokat ér el ebben a háborúban, ugyanakkor megmarad a német lovasok régi naiv ereje, természetesen frissesége, szinte fiús lel­kessége is. A német ulánusok pompásan egészítik ki a hadsereg tudós tengerész-, tüzér- és léghajóstisztjeit. A német ulánusok győzedelmes kedélye örök biztosíték és zálog arra, hogy ez a nemzet mindig fiatal marad és legnagyobb győzelmei­nek súlya sem teszi őt fáradttá. A leigázott Belgiu­m A belga király békét akar? Brüsszel, október 23. Hire jár, hogy Albert király hajlandó volna külön békét kötni Németországgal, Ausztria-Magyarországgal, Anglia azonban megakadályozza, hogy ezt a tervét végre­hajtsa. Jól értesült körök véleménye szerint Németország nem gondol arrra, hogy Belgium függetlenségét és integritását fentartsa, hanem Belgiumot és az okkupált francia területeket a maga és szövetségese, Ausztria-Magyarország részére békés zálogként akarja megtartani, és a kötendő békefeltételek megállapításánál akarja majd ezeket értékesíteni. Belgium autonómiája Róma, október 23. A német kormány Belgium számára kü­lön autonómiát adott. „Háború a háború ellen"­ ­Vandervelde Belgium katasztrófájáról Milano, október 23. A Temps munkatársa több vezető belga poli­tikus nyilatkozatát közli, amelyek közül Carton de Wiart belga igazságügyminiszter és Vandervelde, a szociáldemokrata párt elnökének nyilatkozatai különös érdekességűek. Carton de Wiart miniszter a francia újságíró előtt így nyilatkozott a helyzetről: — Mi nemcsak hogy fentartjuk összes jogain­kat a megszállott belga területekre, hanem afrikai gyarmataink területéből sem engedünk egy tapod­tat sem. A belga köztisztviselők tőlünk azt az uta­sítást kapták, hogy mindenki maradjon a maga helyén, nehogy abban az országban, amely minden­kor a mienk marad s amely holnap ismét a mi ke­zeink között lesz, az anarkia kapjon lábra. A belga bírák is tovább működnek hivatalaikban, ezt meg­engedtük nekik, csak azt kötöttük ki, hogy semmi esetre sem változtathatják meg azt az intézkedést,­ hogy az ítéleteket „őfelsége a belga király, nevében" kell m­eghozniok. Vandervelde, a belga szocialisták vezére ezt mondotta: — Nagyon szeretném, ha ön most nem felej­j­­ené el, hogy szocialistával beszél. A királyt nagyon nyugodtnak láttam, amikor azt mondotta, hogy mi legyőzöttek lehetünk, de leigázottak nem. Én a ma­' gam­ részéről is meg vagyok győződve, hogy az annektált Belgiumban a helyzet a belga nép passzív ellentállása folytán olyan lesz, hogy Németország rá fog jönni arra, hogy ezzel csak magának okozott­ nagy veszélyeket. Az erős megpróbáltatások na­gyon egybeforrasztottá­k a belga népet. Én magam voltam és maradok békepárti. Ú­gy vélekedem azon­ban, hogy ez a háború kellett, mert ez a háború a háború ellen.­­ Tengereken és gyarmatokon Az angol flotta a Dardanellák előtt Konstantinápoly, október 23. A Tanin értesülése szerint az angol flotta tegnap a Dardanellák bejárójánál manővíírozott. Madi­tosban ágyúdörej zaja hallasztott. Az angolok elzárták a Suezi-csatornát Konstantinápoly, október 23. Itt ismeretessé vált, hogy az angolok teg­napelőtt néhány órára elzárták a Suezi csator­nát. A Tashviri Eskiar ehhez megjegyzi, hogy Angliának ez az eljárása a nemzetközi jog megsértését jelenti London, október 23. Az angol kormány a külföldi államok itt időző képviselőit értesítette, hogy helyesli az egyiptomi kormány által tett intézkedéseket. A kormány mindazon ellenséges hajót, mely már régen tartózkodott a csatorna kikötőiben, és világosan kifejezést adott azon szándéknak, hogy egyelőre nem távozik el, utasította, hogy a csatornát mihamarább hagyja el, az­zal az indokolással, hogy a csatorna építésé-­ nek nem az volt a célja. Konstantinápoly, október 23. Jól értesült körökből származó autentikus híradások szerint az angolok az utóbbi na­pokban számos angliai és kanadai csapatot rendeltek Egyiptomba. Magának a Luez-csa­tornának két partján mintegy 1­­­.000 főnyi csapatok állanak. A nemrég odaszállított in­diai csapatok nagy részét, mivel nem találták azokat eléggé megbízhatóknak, visszavitték hazájukba. Ezek közül mindössze csak körül­belül 1000 ember maradt ott. Az angolok egyiptomi csapatkoncentrációjában a semle­gesség megsértését látják és ezt itt élénken kommentálják. Utalnak arra, hogy az egyiptomi 5 millió fontnyi kölcsön ügyében nem kérték a porta hozzájárulását, holott e hozzájárulást minden egyiptomi kölcsönnél kikérték. E mulasztásban is a porta egyiptomi jogainak sérelmét látják. Elsülyedt angol gőzös

Next