Pesti Napló, 1914. november (65. évfolyam, 273–302. szám)
1914-11-12 / 284. szám
8 Budapest, csütörtök PESTI NAPLÓ 1914. év00 Tinna 1281. sztta.) De alkalmazkodtunk a hadviselésük módjához. Különösen egy főhadnagy tudott velük elbánni. Ez a tiszt valósággal legendás alakká lett. A montenegróiak ötezer dinárt tűztek ki a fejére, mert borzasztóan pusztított köztük. A főhadnagy a gáti határvadászokhoz tarott és nemegyszer megtette, hogy pár emberrel, gépfegyverrel behatolt Montenegróba a Veliki planikon levő kaszárnyából. Páratlanul SZÍVÓS, vakmerő és ügyes volt, a merre járt, rémület és halál jelezte útját. Amikor pedig a kaszálást elvégezte, s a holttesteket elföldelték, otthagyta névjegyét: — Pozdravi Nikola! (Üdvözlöm Miklóst). A montenegrói különben nem temet Harcost, asszonyt gyereket és lovat máglyaszerün elégetnek. Bravúros esetet meséltek el egy másik főhadnagyról is, aki az egyik hegyi brigád hőse Még a Krupanjre nyomulás előtt megtette, hogy a Lipnik Brdoról, a Lipnik-hegyről az újfajta „rücklaufrohros" hegyi ágyúból egyetlen lövéssel levitt a magaslatról egy szerb ágyút hatökröstül, amikor épp fölfelé vontatták. Más alkalommal a legnagyobb golyózáporban elfoglalt egy szerb gépfegyvert, az ellenségnek fordította és százötvennél több szerbet le is kaszált A szerb tüzérség vakmerő, a gépfegyverrel egészen a svarmliniába nyomul s nem bánja, ha tönkre megy, miután elvégezte pusztító munkáját. De a mi tisztjeink közt akad még elszántabb fajta, katonáink szuronytámadását pedig a legbátrabb szerbek sem állják ki. Nagyszerű bizonyítéka volt ennek legutóbb a kulistyei háromnapos ütközetben, amelynek eredménye ezernyolcszáz szerb halott és legalább háromezer sebesült Visszatérőben még látjuk egy részüket, most temetik őket a tömegsírba. Rendkívül sok a szuronyseb . . . A boszniai harcok rövid historikuma és eredménye kitűnő forrásból való információ szerint a következő: — A szerb-montenegrói csapatok azzal a céllal törtek be szeptember legvégén, hogy Boszniának egész déli részét és Szerajevót is elfoglalják. Csúfos kudarcuk ellenére is telekürtölték az entente sajtóját, hogy céljukat mindenben elérték. Ebből annyi való, hogy négy helyen benyomultak. Legnagyobb csapatuk Bozanovics Mitos volt hadügyminiszter vezetésével Uvácnál tört be s Szerajevó ellen nyomult. Másik seregük Rogacsicánál vonult a Romanja Planina felé és Szerajevó előtt akart egyesülni Rozanovics tábornok csapataival. Délen pedig két sereg tört be Vukotics és Rajevics tábornokok parancsnokságával. Az osztrák-magyar hadiiskolában végzett Vukotics tábornok eljutott a Focsa-magaslatig, ahol csapataink megverték Rajevicscsel együtt. Vukoticsék a tüzérségük nagy részét s egész trénjüket elvesztették. Rendkívül sokan fogságba is kerültek a menekülő két dandárból.. Ezután fordultak csapataink az északról behatoló szerbek ellen. Srebrenicánál szét is verték. Most következett a fősereg, amelylyel nehezen boldogultak, mert a Romanja Planinán elsáncolta magát jó pozíciókban, nagyon erős tüzérséggel. Döntő csatára sikerült azonban kényszeríteni Bozanovics seregét. Két nap és két éjjel folyt a harc, amelyben teljes vereséget szenvedett a fősereg. Egyik ezredéből, a 11-es számúból csak az a zászlóalj maradt élve, amelyet csapataink elfogtak. Az egész fősereget szétverték, gyorstüzelő ágyúit csaknem kivétel nélkül elragadták és a sereg megmaradt része Visegrádon át kétségbeesett futással menekült. Miután pedig teljesen kiverték a szerbeket, csaknem egész haderejük az ország északnyugati részében gyülekezett és most onnan verték őket a Cer Planinán át, majd Zvornik felől Krupanjon át Valjevóba. Két nagy szerb hadsereg szenvedett így vereséget és ha a most folyó nagyobb hadművelet végig sikerül, amit biztosra vesznek már, akkor Valjevón túl a sík területen sem állhatják útját hadseregünknek, északról és keletről nyitva az út Szerbiának belsejébe. Zvornik, november 10. Nyolc sebesült tiszttel érkeztünk ide. Krupanj alatt végignézhettük a sokoli csatát, amely a szerbek megsemmisítő vereségével ért A harc itt főképp a Sokolska nevű magaslat legmagasabb pontjáért folyt. Egész éjjel bömböltek az ágyuk, amelyeket részben a leghihetetlenebb módokon, láncokkal és kötelekkel húztak föl a meredek hegyhátakra. A reflektorok, magnéziumos pisztolyok és rakéták folyton világítottak, pokolian fantasztikus látványosság volt mindenfelé. Száznál több ágyunk dörgött, szakadatlanul ontotta a srapnellt és az ekrazitos gránátot is. A gyalogság tizenegy különböző rohamot intézett a szerbek ellen, akik valóban makacsul tartották magukat. Nem írhatjuk le most a részleteit is ennek a csatának, amely főkép a Bojovics tábornok parancsnoksága alatt küzdő hadosztályok megsemmisítését eredményezte. Győzelmünk teljes. Két teljes hadosztály útját elvágták a menekülés közben és bekerítették. A hegyoldal erdeiben százszámra fogdossák még össze a szerbeket. Soha köztük ennyi sebesült még nem volt. Az ellenség üldözése még folyik. Hogyan hódítottuk vissza Csernovicot Fischer csendőrezredes hőstette A „Pesti Napló" kiküldött tudósítójától Csernovic, november 11. Most, hogy Csernovic már véglegesen birtokunkban van, el lehet mondani, milyen páratlan, a hadviselés történetében szinte példa nélkül álló csellel sikerült Fischer Ede csendőrezredesnek, akit a király most nevezett ki a bukovinai csendőrség parancsnokává Bukovina fővárosát visszahódítani. Amikor az oroszok Csernovicban ültek, a helyzet az volt, hogy Bukovinának csak legdélibb széle volt még az osztrák igazgatás kezén. Ezen a területen tartózkodott Fischer (akkor még csak őrnagy) körülbelül hatszáz csendőrével, akik az oroszok által megszállott keletgaliciai és bukovinai területeken látták el azelőtt a közbiztonsági szolgálatot. Fischer egy szép napon maga elé szólította csendőreit, akik már napokig tétlenkedtek. Megmagyarázta nekik, hogy a környéken korábban nagy ütközetek voltak és hogy valószínű, hogy a környék erdeiben, a helységekben és az apró falvakban az ütközet alatt és után csapattesteiktől elszakadt katonák lézengenek. Fischer felszólította csendőreit, hogy igyekezzenek legalább fejenként két-két katonával visszatérni és azután útnak eresztette őket .Három nap múlt el és a Fischer hatszáz csendőre összesen négyezer katonával tért viszsza, akik az ütközetek alatt szétszóródtak és azóta kisebb csoportokban, vagy egyedül kóboroltak a vidéken, ahol már azért sem csatlakozhattak saját csapataikhoz, mert Csernovic felől az oroszok állták volna el ennek ,a kísérletnek az útját. Fischer a négyezer embert a csendőrlaktanyába és a környékbeli házakban helyezte el és saját iniciatívájára (amint hogy ebben a vállalkozásában mindent a saját kezdeményezésére tett) Magyarországról rekvirált élelmet és muníciót az embereinek. Volt már hatszáz csendőrje és négyezer katonája. Ennyi emberrel azonban kockázatos, reménytelen vállalkozás lett volna a harmincezernél nagyobb orosz sereget, amely Csernovic körül egy völgykatlanban tanyázott, megtámadni. Fischer, aki leleményességében valósággal kifogyhatatlan volt ekkor újabb ötlettel segített magán. Saját felelősségére besoroztatta a környék fiatal férfi lakosságát és így is jutott vagy JOOO emberhez. Volt már katonája nyolcezren felül, igaz, hogy ennek majd fele olyan volt, aki fegyvert még sohasem fogott a kezébe. Fischer most leutazott Kolozsvárra, ahol régi elhasznált kék mundérokat és fegyvereket könyörgött ki az emberei számára. Valahogyan nagy nehezen adtak neki. Már fel tudta öltöztetni az újoncait, már fegyvert is adhatott kezükbe A csendőrökkel, akik tudvalevően valamennyien kiszolgált katonai altisztek, néhány nap alatt éppen a legszükségesebbre oktatta ki a rekrutáit. Megtanította őket a szükséges fegyverfogásokra, arra, hogyan kell rajvonalat alkotni és a fedezékben hogyan kel viselkedniük. Többre nem volt szükség. Ezután embereivel egy éjszaka alatt lopva elfoglalta azokat a magaslatokat, amelyek alatt az oroszok a katlanban feküdtek. Néhány napos katonáival nem mert ütközetet kezdeni, a legalább is négyszeres orosz túlerővel szemben, ehelyett különös cselhez folyamodott. Katonáit úgy helyezte a magaslatokon, hogy azok egy rengeteg nagynak látszó hadsereget markírozhassanak. És az oroszok valóban felültek a cselnek. Azt hitték rengeteg osztrák-magyar hadeereg fogta őket körül és nem mertek ütközetet kezdeni. Napokig néztek szótlanul farkasszemet a Fischer csapataival, amelyek szintén nem tüzeltek. Parancsnokuk, aki a hadjárat alatt kétszeres előléptetéssel őrnagyból ezredes lett, szigorúan megtiltotta nekik, hogy egyetlen egy lövést is tegyenek. ő tudta, hogy miért nem pazaroltatja hiába a muníciót és miért nem teszi esetleg végzetes próbára újoncai képességét. Nem tűzzel, hanem éhséggel verte az oroszt. Az oroszok, akiket úgy szorított be ebbe a katlanba, mint Hindenburg azt a nagy orosz sereget a mazuriai tavakba, most éheztek, nyomorogtak és fáztak. A betegség is meglátogatta őket. Az ezredes emberei ellenben élelemmel, jó meleg ruhával bőven el voltak látva. Napok teltek el így, kölcsönös várakozásban. Végre is kezdett a Fischer ezredes titkos számítása beválni. Apróbb orosz csapatok közeledtek a hegycsúcsok felé és kegyelmet és békét kértek a mi katonáinktól. Az ezredes az első jelentkezőket elfogta. Később azonban, hogy a mind nagyobb és szaporább turnusokban jelentkező oroszok terhére kezdtek lennie, annál is inkább, mert nehezen táplálhatta őket és mert nem volt elegendő embere arra, hogy foglyokat is szállíthasson és az esetleges harcra is minden percben készen legyen, a jelentkező kisebb csapatokkal ütközetbe bocsátkozott. Apró turnusokban igyekezett az oroszokkal végezni. Végre is a katlanba szorított sereg az éhség nyolcadik napján halálos elszántsággal utat akart törni magának. Egy keskeny hegynyíláson át igyekezett menekülni. Ez lett a vesztük. Az ezredes ugyanis onnan, ahol ruhákat kapott, ágyukat is hozott. Nem sokat, összesen hatot. Nem is volt több tüzére, csak épen annyi, ahány hat ágyú körül foglalatoskodni tudott. De ez a hat ágyú elég volt arra, hogy a szűk hegynyílásokon át oszlopokban kifelé gyülekező oroszok sorai között rettenetes pusztítást vigyen véghez. És amikor az ágyú hze már fogyasztotta és megbontotta az ő soraikat, akkor az improvizált hadsereg gyalogosai a hegyről a völgybe intéztek halálos oldaltámadást az oroszok ellen. Borzasztó összecsapás volt. Foglyot csak ezrel ejtettünk talán, de az orosz holttestek valóságos apró dombokat alkottak a katlanban. Másnap Fischer ezredes bevonulhatott Csernovicba, amelynek környékét így szabadította meg az orosztól. A további harcokban már rendes katonasággal verhette az oroszt ^VVVVWVVVV^^VWVW^VWUVWUWW Az idő Szerdán borult, helyenként ködös idő volt. Kevés csapadék az északi Felföldeken, meg az Alföld északkeleti öblében esett. A hőmérséklet átlaga a normális körül ingadozott, a maximum 16 C fok volt (Fiumében), a minimum 11 C fok (Botfalun). Csütörtökön lényegtelen hőváltozás és nyugaton elvétve csapadék várható. Sürgöny-prognózis: Enyhe, nyugaton elvétve csapadék. NAPIREND: Csütörtök, november 12. — Róm. kat.: Márton p. vt. — Protestáns: Jónás. — Görögorosz: Október 30. Zenel vt. — Izraelita: (5675.) Markhesvan. 23. — A nap két reggel 7 órakor, nyugszik este 4 óra 27 perckor. — A hold két délben 12 óra 3 perckor, nyugszik délben 1 óra 46 perckor. SAAAATVWVVSAflArtAWVWWVVWWWVW A november 15-én lejáró előfizetéseket kérjük sürgősen megújítani, hogy a kiadóhivatal szétküldési munkájában fennakadás ne legyen.