Pesti Napló, 1914. december (65. évfolyam, 303–332. szám)
1914-12-31 / 332. szám
5 Budapest, csütörtök FESTI NAPLÓ lm 4. december 31. (532". színr.) A boszniai őserdőkön át A szerb és montenegrói csapatok nyomában A sok kórházkocsiból, ágyukkal vagy trénszállitmátorokkal megrakott vagyonokból s néhány személykocsiból álló vonatunk átvonult a Száva hidjáin, s mind lassabban haladva, megállott Boszna-Brod csinos, mór stílusú indóháza előtt. Tizenkét év előtt vettem búcsut ezen a helyen a boszniai élettől, rövid idő múlva pedig az egyenruhától is. Most viszontláttam Boszniát, amelyben életem legszebb éveit töltöttem, mint tényleges tiszt. Milyen viszontlátás! A pályaudvaron nincsenek német és angol turisták, akik a Narenta-völgy csodáit megbámulják, nem látni piros fezes és tekintélyes turbános törököket, akik az idegeneket a kelet varázsával lepik meg, de látni katonákat, vasutasokat és speciális háborús mozgalmat A szerb és montenegrói csapatot, amig a mieink Krupenj felé előre haladtak, betörtek a gyengén védelmezett határon át Bosznia délkeleti szegletébe s onnan egészen Szerajevó közelébe nyomultak. Ennek a szerb-montenegrói betörésnek nem lehetett fontosságot tulajdonítani, s csak addig örülhetett neki az ellenség, amíg a monarchiából érkező friss erők Boszniában is megkezdhették az offenzívát Ezekhez a friss erőkhöz tartozott a mi zászlóaljunk is. Bosana-Brodból tovább indultunk Zavadovics felé. Dobojban, a romantikus városban, amely fölött egy régi török vár áll, vacsoráztunk. Zavidovicsban azután kiszálltunk. Itt találkoztunk egy vonattal, amely szerb foglyokat hozott. Egy hadnagy is volt köztük, akit ruhája után nem tudtunk megkülönböztetni a többi katonától, legfeljebb a dacos magatartása árulta el, hogy több a társainál. Több órán át pihentünk Zavidovicsban, azután egy iparvasúton a kelet-boszniai őserdők régiójába utaztunk. Ezért az útért megirigyelhettek minket a természetimádó turisták. Délután hosszabban időztünk Olovóban. A sínek mentén szerb foglyok állottak, egy vagyonban pedig egy szerb tiszt ült magában, fejét mélyen lecsüggesztve. A mi legénységünk kíváncsian állta körül a tisztet, ugy, hogy őzt kellett kirendelni a kíváncsiak távoltartására. A figyelemért hálás volt s kérte, hogy parancsnokunknak személyesen mondhasson köszönetet. Megígértük neki, amire azután beszédesebbé lett Tartalékos hadnagynak mutatkozott be s elitélte a háborút, amelyet a korrupt tényleges tisztek idéztek elő. Ezek nem a maguk életét teszik kockára, hanem a legénységét és a tartalékos tiszteket. Megtudtuk a beszédéből, hogy a szerb hadseregben az oroszoknak Bécsbe és Berlinbe való bevonulásában, a német flotta megsemmisülésében és a franciák straszburgi és metzi uralmában hisznek. Reggel elérte vonatunk végcélját: a nyergen lévő Pjessakhan-t. Az állomásfőnöknek, aki valamikor katonatiszt volt, rövid idő előtt része volt a szerb invázióban, nagy érdemeket szerzett ez alkalommal a fáradhatatlan ember s három napja, hogy visszatért az itt nagyfontosságú vasúti üzem megkezdésére. Maga végzett mindent, s emellett jutott ideje arra is, hogy minket mindennel ellásson, s magyarázatot tartott a nehéz terepről. Messziről alig hallható dörgések hangja szállott felénk. Megtudtuk, hogy a mi nehéz ágyúink harcban állanak az ellenséges tüzérséggel. Mikor nagy fáradsággal behatoltunk az őserdőbe, ledöntött fák áltották el utunkat, azután árkok, gyorsan készített földhányások következtek. Az árkokban cirill betűs írásokat, leveleket találtunk. Egyik egy katona búcsúja volt agg szüleitől, a másik egy végrendelet. Várjon, hol lehetnek most az íróik? Az állomásfőnök érdekes részleteket tudott a Pjessak-ban körül lefolyt harcokból. A komitácsiknak volt itt a legfőbb szerepük. Legjobban szerettek az akkor még lombos erdő sűrűjében megbújni. Az előőrsöket tovább engedték vonulni, de amikor a főcsapat megjelent, a gyilkos kézigránátokat zúdították rája. Lassan közeledtünk a Mrkoljebe vezető úton. A Pjessak-han felől jövő sebesültek özönlötték el az utat s nagy hálával fogadták a mi cigarettáinkat. Sápadtan, véresen jöttek ezek az emberek, de azért lelkesen beszéltek a kivívott győzelemről. Egy erdélyi szász katona tréfálkozva utánunk kiáltotta: — Ha meggyógyulunk és ti jöttök sebesülten közénk, megszolgáljuk nektek a mostani jóságotokat Másnap reggel elhagytuk Pjessakhant, hogy a visszavonuló szerb és montenegrói csapatokat üldözzük. Az utat elszórt szerb és török fegyverek mutatták. Az utóbbiak a balkáni háború zsákmányai voltak. Telefonvezetékek gabalyodtak össze az úton, mindenfelé elhunyt felszerelés és sok döglött ló hevert Az ellenség nagyon gyorsan menekült F. B. NAPI HÍREK Az idő Szerdán az idő többnyire borult és aránylag enyhe jellegét megtartotta. Kisebb csapadék Erdélyt, meg az Alföld délnyugati felét kivéve, mindenütt esett. Nagyobb csapadékot a tengerpartról jelentettek (20—30 mm.). A hőmérséklet északon kevéssel sülyedt, délen azonban emelkedett, a maximum 11 C fok volt (Crkvenicán), a minimum —8 C fok (Botfalun). Csütörtökön éjjeli fagy és elvétve csapadék várható. Sürgöny-prognózis: Éjjeli fagy, elvétve csapadék. A trónörökös a kárpáti harctéren Máramarossziget, december 30. A trónörökös a kárpáti harctéren tett körútjában vasárnap a kőrösmező— mikulicini vonalon tett látogatást, hétfőn pedig az ökörmezői fronton jelent meg. Máramarosszigetről Hosszúmezőn és Técsön keresztül vonaton Husztra utazott, onnan automobilon Ökörmezőre a tűzvonalig. Az állomásokon lelkesen ünnepelték. Mindenütt leszállott és hoszszasan érdeklődött a vidék helyzete iránt. A harctéren egész nyugalom volt s igy a trónörökös a legénység körében zavartalanul tölthette az időt. Állandóan a katonákkal beszélgetett és kitüntetéseket osztott szét. Távozása előtt elragadtatással nyilatkozott tapasztalatairól és sokszor köszönetet mondott a kíséretében levő uraknak. Munkács, december 30. Károly Ferenc József trónörökös kedden este nyolc órakor ideérkezett s gróf Schönbronn-Bucheim Károly palotájában szállott meg. Az állomáson a kormány nevében báró Petényi Zsigmond belügyi államtitkár, a vármegye részéről pedig Butykay Ferenc főispán fogadta a főherceget, majd bemutatta Szilágyi István alispánt, Vay Gábor polgármestert, Ádám határrendőrségi kapitányt, Nemesszeghy csendőrszázadost, Erdőhegyi kapitányt és Mihajlovics állomásfőnököt. Miután mosolyogva elbeszélgetett velük a trónörökös, félóra múlva a Beregben operáló egyik hadtest parancsnokával nyitott autóban a Schönborn-palotához hajtatott. A trónörökös azután a gróf társaságában elsétált a Kereskedelmi Körbe, ahol a tiszti étkezőben megvacsorázott a tisztekkel és a meghívott polgári notabilitásokkal. Tizenegy órakor tért nyugovóra. A város telve volt ujjongó, éljenző emberekkel, akik minden alkalmat megragadtak, hogy lelkesedésüknek kifejezést adjanak. Ungvár, december 30. A trónörökös körútjában ma hajnalban Ungvárra érkezett, ahonnan vonaton azonnal a harctérre indult. Délután 5 órakor a trónörökös a harctérről visszaérkezett ide. Az állomáson nagy közönség gyűlt össze, amely lelkes éljenzéssel fogadta a trónörököst, aki a vármegye nevében Lőrinczy Jenő alispán üdvözölt. A trónörökös megköszönte a szíves üdvözlést, majd beszélgetve az alispánnal aziránt érdeklődött, hogy a muszkák — így mondta — meddig jöttek le és okoztak-e nagy kárt, továbbá, hogy sokan menekültek-e el Ungvárról. Ezután Berzeviczy István rendőrkapitány és Usz Antal határszéli rendőrtanácsos jelentkeztek, akikhez szintén több kérdést intézett a trónörökös, majd a fényesen kivilágított, fellobogózott városba vonult A bevonulás útján 900 nemzetőr állott sorfalat Deák Gyula főparancsnokkal az élükön. A vármegyeházán tisztelgések voltak. Az összes hivatali karok nevében Lőrinczy alispán üdvözölte a trónörököst, aki válaszában kijelentette, hogy őfelségének jelentést tesz Ungvár lelkes magatartásáról. Ezután a görög katolikus klérus tisztelgett Papp Antal püspök vezetésével, majd az egyes tisztelgőhöz, foglalkozásába vágó kérdést intézett. A Vörös Keresztes hölgyek tisztelgésénél kedves epizód volt, amikor egy hölgy felemlítette, hogy karácsonyra sok ennivalót küldtek a harctérre, mire a trónörökös mosolyogva mondta: — Megettek mindent. Magam láttam. Az Ung megyei kisgazdák is tisztelegtek a trónörökösnél, akiknek nevében Földes János császlóczi gazda mondott formás beszédet. Amikor a tisztelgések véget értek, a vármegyeháza elé ért a fáklyásmenet. Berzeviczy István rendőrkapitány tolmácsolta a lakosság szeretetét. A trónörökös azt válaszolta, hogy jelenteni fogja őfelségének, hogy Ungvár közönsége e súlyos időkben is buzgón teljesíti kötelességét. A trónörökös ezután részt vett a gróf Sztáray Gábor főispán által adott lakomán. — A bécsi polgármester újévi üdvözlései. Bécsből jelentik: Weisskirchner polgármester csütörtökön délelőtt meg fog jelenni a Hofburgban őfelségénél, hogy az újév alkalmából a város jókívánságait tolmácsolja. A polgármester távirati úton üdvözölte a város nevében Frigyes főherceg tábornagyot és Jenő főherceg hadseregparancsnokot. Bárczy polgármesterhez a következő táviratot intézte: Az újév arra virradt, hogy mindenütt a világon fegyverek meredeznek, hogy a szárazföld majdnem valamennyi népe, millió meg millió ember áll egymással elkeseredett harcban. Annál bensőbben kapcsolja össze ez a rettenetes háboru a barátokat és világosan megmutatja nekik a jövő útját A két testvérfőváros jóban és rosszban együtt tart és szilárd elhatározásuk, hogy kitart e súlyos időkben, míg csak tartós béke nem jön létre. A háboru tehát a két város együvétartozásának és barátságának tudatát megszilárdította és mélyítette: egyik gyönyörű öröksége ennek a különben oly viharos évnek. Vajha az uj esztendő valóra váltaná reményeinket és az Önök szép városát az újra kivívott béke áldásaiban részesítve, új virágzásnak útjára vigye. Weisskirchner polgármester üdvözlő táviratot küldött dr. Reicke berlini polgármesternek, valamint Tschirschky bécsi német nagykövetnek. — A király az Auguszta-alapnak. A király tízezer korona adományban részesítette az Auguszta Gyorssegítő Alapot, abbeli elismerésének kifejezéseül, hogy oly nagy tevékenységet fejtett ki a katonák karácsonyi ajándékainak összegyűjtésében. Az Auguszta-alap a királynak is küldött egy karácsonyi dobozt, éppen olyat, amilyet a katonák kaptak. — A német császárné és az újévi üdvözletek. Berlinből jelentik : Auguszta Viktória császárné annak az óhajának adott kifejezést, hogy ezúttal tekintsenek el újév napján a szerencsekivánatoktól az ő személyét illetőleg. Tartsanak ki német hűséggel és folytassák a szeretet munkáját az édes haza javára, amíg meg nem köthetik a dicsőséges békét, amelyhez a Mindenható minél előbb hozzásegíti a németeket. — Vaskereszttel kitüntetett osztrák képviselő. Bécsből jelentik: Dr. Langenhahn Fülöp, osztrák reichsrathi képviselő, az osztrák delegáció bosnyák albizottságának elnöke, a háború kitörése óta az önkéntes automobil-testületben szolgál és a német hadsereghez van beosztva. Dr. Langenhahnt kitűnő szolgálataiért néhány nap előtt tartalékos hadnagyból tartalékos főhadnagggyá léptették elő. Mjdnem ugyanakkor a német császár a II. osztályú vaskereszttel tüntette ki. —. Bosznia új tartományi főnöke. Szerajevóból jelentik: Sarkotic altábornagy, az új tartományi főnök és Bosznia-Hercegovina vezénylő tábornoka ma különvonaton ideérkezett Mandics helyettes tartományi főnök és Mrazek udvari tanácsos a tartományi vasutak igazgatója, Boszna-Bródig utaztak Sarkotic altábornagy elé, akit az itteni pályaudvaron Divis altábornagy katonai parancsnok, Handa vezérőrnagy, várparancsnok a törzstisztek karával, a polgármester az alpolgármesterekkel, báró Collas, a tartományi kormány elnökségi osztályának vezetője és dr. Gerde szerajevói kormánybiztos fogadták. A vonat beérkeztekor a zenekar a Gotterhilton