Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)
1915-03-10 / 69. szám
rr Hétfő és ez talán bajnak még mindig kevesebb, mint derék vitézek hősi pusztulása; A tréfás kedélyállapot hausseról baissere sülyedt — legkisebb baj ez, ha maga a háboru sorsa, mi részünkön levő sorsa, hausse-on van. A jelzőzászlócskák tőlünk mind elporladhatnak, ha gyarapszik az ellenségtől hódított, idegen igazi zászlók száma és a kávéházi Conrad ujja akár zsibbadjon el a földabrosz fölött, ha katonáink és ágyúink előbbre jutnak Bukovinában, Galíciában és Lengyelországban. A mosoly lefagyhat itthon a tétlen arcokról, csak odakint, a fegyveres szállásokban, ellenséget tiporva vigadjon hangosan a katona. A fölébredt diplomácia . A Dardanellák ostroma az egész világ diplomáciáját, — mely eddig mintha aludt volna, — felébresztette lethargiájából. Egyszerre reszketés fogta el Konstantinápolyért. Mi lesz Konstantinápolylyal? Épp most telt el száz éve annak, hogy Napóleon visszatért Elba szigeti fogságából és száz év után mintha csakugyan fenyegetne a napóleoni jóslat beteljesülése: „Európa száz év múlva vagy kozák lesz, vagy köztársaság." És már akkor, száz év előtt, úgyszólván egész Európa gyűlölködő szemmel nézte egymást. A bécsi kongresszuson a hatalmak képviselői egymást szerették volna fölfalni és már-már világháborúval fenyegetett az általános elkeseredés, amikor híte érkezett annak, hogy Napóleon partra szállt Franciaországban. A veszedelemtől való rémület ismét helyreállította az egyetértést és a bécsi kongresszuson résztvevő államok ünnepélyes kijelentésben mondták ki az átkot Napóleon fejére és hadba vonultak, hogy másodszor megdöntsék a császárságot. Az entente-hatalmak őrült és gonosz tervei most is oly komoly veszedelmet rejtenek magukban, mint amilyen ellen a bécsi kongresszuson tiltakoztak a hatalmak. Ha Oroszország hkává válik Konstantinápolynak és a tengerszorosoknak, ez a Földközi-tenger bekerítését jelentené, a partok mentén fekvő államok elzárását a világtengerektől, a Balkán megfojtását és olyan befolyásokat keleten és délen, amelyek sem jogot, sem tulajdont nem ismernek el. Szerződések nem érnek semmit, mint ahogy ezt mutatja az angolok eljárása a semleges államok ellen az Északi-tengeren és az Atlanti Óceán partjain. Anglia az ökle alatt tartja Cyprust, Máltát, Suezt és Gibraltárt; Oroszország pedig a tengerszorosokból, mint várakból rárontana mindenkire, aki neki nem tetszik és a Földközi-tenger egérfogóvá válnék, amelyből egész Afrika északi szegélyéig senki nem mehetne ki. Ostobaság azt hinni, hogy kegyelem igaz szabadságot ajándékozhat; bárminő kívánságnak, vágynak háttérbe kellene szorulnia most és erőt kellene gyűjteni az ellen a hatalom ellen, mely a Földközi-tenger medencéjét épp a partjain lakó népektől akarja elrabolni. Eme nagy politika mellett , és a semleges államokért való harc mellett mindennek el kell tűnnie azok közt az országok közt, akik a Dardanella-erődök elleni bombázást saját maguk arculcsapásának tekintik. Minden kétséget kizár, hogy Sassonov orosz külügyminiszter kijelentése óta, amely szerint az oroszok igényt tartanak Konstantinápolyra, borzadály vonul végig a szíveken és minden komoly politikának irányvonalat kell változtatnia. Nincs olyan állam, amely ne látná maga előtt a sorsot, melyben az entente-hatalmak Kelet- és Déleurópát részesíteni akarják. A bécsi kongresszuson Napóleon szökése az egymással ellenséges indulatú hatalmakat kibékítette egymással és Waterloo után életbe léphetett az általuk teremtett jogrend. Montéz báróné megírja, hogy Napóleon szökésének és Páris felé vonulásának híre nagy izgalomba ejtette a bécsieket; attól féltek, hogy visszatérnek azok az idők, amikor Európa földje vértől ázott; az emberek megálltak az utcán, idegenek szólították meg egymást és a Burgban szomorú hangulat uralkodott. Napjainkban ismét nagy a széthúzás a hatalmak közt és bármily ellenállhatlan az érzés, hogy az entente-hatalmak összeesküvése ellen mit sem lehet tenni és az egyesnek velük kell tartania, mert az ő jövőjét is védik, mégsem sikerült, eddig párthívet fogni ennek a meggyőződésnek. Az entente-hatalmak Európának ama részét, melyet nem tudtak megnyerni, az uszítások és hazugságok hálózatába fonták bele. Athénben és megannyi más helyen a bizalmatlanság és harag magvát hintették el. De még több bánatnak kell jönnie, hogy ezek a népek megismerjék, hogy abban a pillanatban, amikor Byzancért kell reszketniök, sötét kapu nyílik meg, amelyről senki sem tudja, milyen nyomorúságok bejárója. Magunkban gyakran magasztaltuk amaz országok szerencséjét, amelyeknek megadatott, hogy csak nézői legyenek a retteneteknek, fiaik vére nem omlott a csatatereken és a jelenleg tomboló erők az ő számukra is dolgoznak, anélkül, hogy saját erejüket kellene elpazarolniuk. Most már nem érezzük ezt a hangulatot. Szép lehet annak a tudata, hogy a hazában béke uralkodik, amelynek áldásait élvezhetjük és nem kell aggodalmas órákban a csatadörejekre figyelnünk. De az orosz külügyminiszter beszéde és a Dardanellák ostroma újabb kérdéseket dobnak felszínre. A bécsi kongresszuson európai elvvé vált, hogy Törökországban nem lehet egyoldalúlag változásokat teremteni. Most pedig a hatalmak egyik csoportja egyszerűen Konstantinápolyt akarja odadobni az oroszoknak, szét akarják tépni a tergerszorosok ügyében létrejött szerződéseket és Sir Edward Grey kijelentette, hogy ez a bonyodalom előtte rokonszenves. Nos, ha ez így van, akkor mindenki gondolja meg, hol áll és hol keresse legfontosabb létérdekeit. PESTI NAPLÓ 1915 március 8. 10 A háború eseményei Az északi háború Osztrák-magyar katonai közigazgatás Orosz-Lengyelországban Krakó, március 9. A Nova Reforma jelenti: Lengyelországnak az osztrák-magyar seregektől megszállott részében mártöbb mint hat hónapja működik az új közigazgatás, amely nagyon kedvező eredményeket mutat fel. A lengyel lakossággal az eddigi orosz nyelv helyett most már lengyel nyelven érintkeznek, behozták az iskolakényszert és sok népiskolát és középiskolát nyitottak meg. Ezeket a tanulók valláskülönbség nélkül látogathatják. .4 vallásszabadság teljes, intézkedések történtek a kereskedelem és az ipar fellendítésére. Behozták a maximális árakat. Az osztrák– magyar megszállás óta az egészségügyi viszonyok is nagyon javultak Egy orosz hivatalos jelentés cáfolata Bécs, március 9. Hivatalosan közlik: A március 5-iki orosz kommüniké mint nagy sikert közli, hogy az oroszok egy ellenséges megerősített állást Zakiycintől délre elfoglaltak. Miután a tekintetbe jövő egész harcterepen nagyobb akció az elmúlt napokban nem játszódott le, csakis a következő esetrőllehetne szó, amely különben nem Zaklycintől délre, hanem az arcvonalon 15 kilométernyire tovább keletre játszódott le. Egyik harccsoportunk tábori őrvonalát, amelyet több mint egy kilométernyire az arcvonal elé toltunk, a március 4-iki éjszakán az ellenség megtámadta. A sötétség leple alatt, sűrű hóvihar közepette 7—800 orosz, akik a biztosítási vonal előtt levő völgyön áthaladtak, megalászták a legközelebb fekvő magaslatot és rövid harc után legyőzték egyik tábori őrségünket, amely húsz főből állott és kötelességének megfelelően helyén volt. A harci lármára szomszédos biztosítási csapatok részei, mintegy 50 ember, elősiettek, oldaltüzeléssel két oldalról megtámadták az oroszokat, akik 22 halott és több sebesült visszahagyásával sietve menekültek és kiinduló pontjukig, a patak völgyéig tértek vissza. Az ellenség üldözése közben 17 emberét elfogtuk. A mi oldalunkon egy ember elesett, öt megsebesült. Hátrább lévő, tulajdonképpeni állásainkat egyáltalában meg sem támadták. Az az állítás tehát, hogy egyik megerősített állásunkat elfoglalták, csak erre a kétségkívül műszakilag megerősített kis támaszpontra vonatkozhat, amelyben tábori őrségünk volt és amelyet az oroszok tényleg el is foglaltak, de csak igen rövid időre. Hadseregfőparancsnokság. Nagy harc a Pilica mentén Genf, március 9. Francia lapok a következő pétervári táviratot közlik: A Pilica mentén kifejlődött ütközetből nagyarányú csata lett. A Kárpátokban az Ondava és a San között az osztrák-magyar csapatok folytonosan támadnak. Moraht őrnagy a harctéri helyzetről Berlin, március 9. A Berliner Tageblatt Moraht őrnagy következő véleményét közli a keleti harctérről: — A mi hadműveleteink keleten tervszerűen haladnak. Ezekkel a bizalomgerjesztő szavakkal fordul hozzánk Hindenburg mindannyiszor, valahányszor nagy események előestéjén vagyunk. Az oroszok kénytelenek voltak a Niemen folyó mentén levő erődök mögé visszavonni védelmi vonalukat. Lomzától északkeletre hasztalanul iparkodnak levegőt nyerni, erőkifejtésük sok halottjukba, még több sebesültjükbe és hadifoglyokba került. Ott a testőrséget is a harcvonalba vitték, ami bizonyára nem következett volna be, ha mindenük nem forogna kockán. Sven Hédin Hindenburg seregénél Berlin, március 9. Suen Hédin lapjában, a stockhoImiDaflWarferf ben beszámol Slindenburgnál és a kelet-poroszországi seregeknél tett látogatásáról. — Március 2-án érkeztem — így szól távirati jelentése — a német keleti sereg főhadiszállásait, ahol Hindenburg tábornagy a legnagyobb előzékenységgel és vendégszeretettel fogadott. A főhadiszállásról az oroszok által elpusztított kelet-poroszországi vidékeken keresztül a németek Ossowichez közelálló csapatai közé, majd onnan a Bohrszakaszon lévő győzelmes német csapatokhoz mentem; jártam a legszélsőbb harcvonalban, majd Grodnótól nyugatra, később az Augustow és Suwalki között levő erdőségekben is, és mindenütt, de különösen a vasúti állomásokon, még ott találtam a mazuri csatákban ejtett nagy zsákmány maradványait. A csapatok hangulata lelkes és minden katona a győzelem biztos tudatával harcol. Itt is ugyanazt a csodálatraméltó odaadást tapasztaltam, mint a nyugati holszíntéren. Népfelkelői sorozás Oroszországban Bukarest, március 8." Az összes orosz konzulátusok mindazokat a 17-189 éves orosz alattvalókat, kiket a rendes sorozás idején fegyveres szolgálatra alkalmatlanoknak találtak, újabb sorozásra hívják fel.