Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)

1915-03-10 / 69. szám

rr Hétfő és ez talán bajnak még mindig kevesebb, mint derék vitézek hősi pusztulása­; A tréfás ke­délyállapot hausseról baissere sü­lyedt — leg­kisebb baj ez, ha maga a háboru sorsa, mi részünkön levő sorsa, hausse-on van. A jelző­zászlócskák tőlünk mind elporladhatnak, ha gyarapszik az ellenségtől hódított, idegen igazi zászlók száma és a kávéházi Conrad ujja akár zsibbadjon el a földabrosz fölött, ha ka­tonáink és ágyúink előbbre jutnak Bukoviná­ban, Galíciában és Lengyelországban. A mo­soly lefagyhat itthon a tétlen arcokról, csak odakint, a fegyveres szállásokban, ellenséget tiporva vigadjon hangosan a katona. A fölébredt diplomácia . A Dardanellák ostroma az egész világ diplomáciáját, — mely eddig mintha aludt volna, — felébresztette lethargiájából. Egy­szerre reszketés fogta el Konstantinápolyért. Mi lesz Konstantinápolylyal? Épp most telt el száz éve annak, hogy Napóleon visszatért Elba szigeti fogságából és száz év után mintha csak­ugyan fenyegetne a napóleoni jóslat betelje­sülése: „Európa száz év múlva vagy kozák lesz, vagy köztársaság." És már akkor, száz év előtt, úgyszólván egész Európa gyűlölködő szemmel nézte egymást. A bécsi kongresszuson a hatalmak képviselői egymást szerették volna fölfalni és már-már világháborúval fenyege­tett az általános elkeseredés, amikor híte ér­kezett annak, hogy Napóleon partra szállt Franciaországban. A veszedelemtől való ré­mület ismét helyreállította az egyetértést és a bécsi kongresszuson résztvevő államok ünne­pélyes kijelentésben mondták ki az átkot Na­póleon fejér­e és hadba vonultak, hogy másod­szor megdöntsék a császárságot. Az entente-hatalmak őrült és gonosz ter­vei most is oly komoly veszedelmet rejtenek magukban, mint amilyen ellen a bécsi kon­gresszuson tiltakoztak a hatalmak. Ha Orosz­ország hk­ává válik Konstantinápolynak és a tengerszorosoknak, ez a Földközi-tenger beke­rítését jelentené, a partok mentén fekvő álla­mok elzárását a világtengerektől, a Balkán megfojtását és olyan befolyásokat keleten és délen, amelyek sem jogot, sem tulajdont nem ismernek el. Szerződések nem érnek semmit, mint ahogy ezt mutatja az angolok eljárása a semleges államok ellen az Északi-tengeren és az Atlanti Óceán partjain. Anglia az ökle alatt tartja Cyprust, Máltát, Suezt és Gibraltárt; Oroszország pedig a tengerszorosokból, mint várakból rárontana mindenkire, aki neki nem tetszik és a Földközi-tenger egérfogóvá válnék, amelyből egész Afrika északi szegélyéig senki nem mehetne ki. Ostobaság azt hinni, hogy kegyelem igaz szabadságot ajándékozhat; bárminő kíván­ságnak, vágynak háttérbe kellene szorulnia most és erőt kellene gyűjteni az ellen a ha­talom ellen, mely a Földközi-tenger meden­céjét épp a partjain lakó népektől akarja el­rabolni. Eme nagy politika mellett , és a semleges államokért való harc mellett min­dennek el kell tűnnie azok közt az országok közt, akik a Dardanella-erődök elleni bombá­zást saját maguk arculcsapásának tekintik. Minden kétséget kizár, hogy Sassonov orosz külügyminiszter kijelentése óta, amely szerint az oroszok igényt tartanak Konstantinápolyra, borzadály vonul végig a szíveken és minden komoly politikának irányvonalat kell változ­tatnia. Nincs olyan állam, amely ne látná maga előtt a sorsot, melyben az entente-hatal­mak Kelet- és Déleurópát részesíteni akarják. A bécsi kongresszuson Napóleon szökése az egymással ellenséges indulatú hatalmakat kibékítette egymással és Waterloo után életbe léphetett az általuk teremtett jogrend. Montéz báróné megírja, hogy Napóleon szökésének és Páris felé vonulásának híre nagy izga­lomba ejtette a bécsieket; attól féltek, hogy visszatérnek azok az idők, amikor Európa földje vértől ázott; az emberek megálltak az utcán, idegenek szólították meg egymást és a Burgban szomorú hangulat uralkodott. Napjainkban ismét nagy a széthúzás a hatalmak közt és bármily ellenállhatlan az érzés, hogy az ent­ente-hatalmak összeesküvése ellen mit sem lehet tenni és az egyesnek velük kell tartania, mert az ő jövőjét is védik, még­sem sikerült, eddig párthívet fogni ennek a meggyőződés­nek. Az entente-hatalmak Európának ama részét, melyet nem tudtak megnyerni, az uszítások és hazugságok hálózatába fonták bele. Athénben és megannyi más helyen a bizalmatlanság és harag magvát hintették el. De még több bánatnak kell jönnie, hogy ezek a népek megismerjék, hogy abban a pillanat­ban, amikor Byzancért kell reszke­tniök, sötét kapu nyílik meg, amelyről senki sem tudja, milyen nyomorúságok bejárója. Magunkban gyakran magasztaltuk amaz országok szerencséjét, amelyeknek megada­tott, hogy csak nézői legyenek a retteneteknek, fiaik vére nem omlott a csatatereken és a je­lenleg tomboló erők az ő számukra is dolgoz­nak, anélkül, hogy saját erejüket kellene el­pazarolniuk. Most már nem érezzük ezt a hangulatot. Szép lehet annak a tudata, hogy­ a hazában béke uralkodik, amelynek áldásait élvezhetjük és nem kell aggodalmas órákban a csatadörejekre figyelnünk. De az orosz kül­ügyminiszter beszéde és a Dardanellák ost­roma újabb kérdéseket dobnak felszínre. A bécsi kongresszuson európai elvvé vált, hogy Törökországban nem lehet egyoldalúlag változásokat teremteni. Most pedig a hatalmak egyik csoportja egyszerűen Konstantinápolyt akarja odadobni az oroszoknak, szét akarják tépni a tergerszorosok ügyében létrejött szer­ződéseket és Sir Edward Grey kijelentette, hogy ez a bonyodalom előtte rokonszenves. Nos, ha ez így van, akkor mindenki gondolja meg, hol áll és hol keresse legfontosabb lét­érdekeit. PESTI NAPLÓ 1915 március 8. 10 A háború eseményei Az északi háború Osztrák-magyar katonai közigazgatás Orosz-Lengyelországban Krakó, március 9. A Nova Reforma jelenti: Lengyelországnak az osztrák-magyar seregektől megszállott részében már­több mint hat hónapja működik az új közigazgatás, amely nagyon kedvező eredményeket mutat fel. A lengyel lakossággal az eddigi orosz nyelv helyett most már lengyel nyelven érintkeznek, behozták az iskolakényszert és sok népiskolát és középiskolát nyitottak meg. Ezeket a tanulók valláskülönbség nélkül látogathatják. .4 vallásszabadság teljes, intéz­kedések történtek a kereskedelem és az ipar fellen­dítésére. Behozták a maximális árakat. Az osztrák– magyar megszállás óta az egészségügyi viszonyok is nagyon javultak Egy orosz hivatalos jelentés cáfolata Bécs, március 9. Hivatalosan közlik: A március 5-iki orosz kommüniké mint nagy sikert közli, hogy az oroszok egy ellenséges megerősített állást Zak­iycintől délre elfoglaltak. Miután a tekintetbe jövő egész harcterepen nagyobb akció az el­múlt napokban nem játszódott le, csakis a kö­vetkező esetről­­lehetne szó, amely különben nem Zaklycintől délre, hanem az arcvonalon 15 kilométernyire tovább keletre játszódott le. Egyik harccsoportunk tábori őrvonalát, ame­lyet több mint egy kilométernyire az arcvonal elé toltunk, a március 4-iki éjszakán az ellen­ség megtámadta. A sötétség leple alatt, sűrű hóvihar közepette 7—800 orosz, akik a bizto­sítási vonal előtt levő völgyön áthaladtak, meg­alászták a legközelebb fekvő magaslatot és rö­vid harc után legyőzték egyik tábori őrségün­ket, amely húsz főből állott és kötelességének megfelelően helyén volt. A harci lármára szom­szédos biztosítási csapatok részei, mintegy 50 ember, elősiettek, oldaltüzeléssel két oldalról megtámadták az oroszokat, akik 22 halott és több sebesült visszahagyásával sietve menekül­tek és kiinduló pontjukig, a patak völgyéig tér­tek vissza. Az ellenség üldözése közben 17 em­berét elfogtuk. A mi oldalunkon egy ember el­esett, öt megsebesült. Hátrább lévő, tulajdon­képpeni állásainkat egyáltalában meg sem tá­madták. Az az állítás tehát, hogy egyik meg­erősített állásunkat elfoglalták, csak erre a kétségkívül műszakilag megerősített kis támasz­pontra vonatkozhat, amelyben tábori őrségünk volt és amelyet az oroszok tényleg el is foglal­tak, de csak igen rövid időre. Hadseregfőparancsnokság. Nagy harc a Pilica mentén Genf, március 9. Francia lapok a következő pétervári táv­­iratot közlik: A Pilica mentén kifejlődött üt­közetből nagyarányú csata lett. A Kárpátokban az Ondava és a San között az osztrák-magyar csapatok folytonosan támadnak. Moraht őrnagy a harctéri helyzetről Berlin, március 9. A Berliner Tageblatt Moraht őrnagy követ­kező véleményét közli a keleti harctérről: — A mi hadműveleteink keleten tervszerűen haladnak. Ezekkel a bizalomgerjesztő szavakkal fordul hozzánk Hindenburg mindannyiszor, vala­hányszor nagy események előestéjén vagyunk. Az oroszok kénytelenek voltak a Niemen folyó men­tén levő erődök mögé visszavonni védelmi vonalu­kat. Lomzától északkeletre hasztalanul iparkodnak levegőt nyerni, erőkifejtésük sok halottjukba, még több sebesültjükbe és hadifoglyokba került. Ott a testőrséget is a harcvonalba vitték, ami bi­zonyára nem következett volna be, ha mindenük nem forogna kockán. Sven Hédin Hindenburg seregénél Berlin, március 9. Suen Hédin lapjában, a stockhoImiDaflWarferf­ ben beszámol Slindenburgnál és a kelet-poroszor­szági seregeknél tett látogatásáról. — Március 2-án érkeztem — így szól távirati jelentése — a német keleti sereg főhadiszállásait, ahol Hindenburg tábornagy a legnagyobb előzé­kenységgel és vendégszeretettel fogadott. A főhadi­szállásról az oroszok által elpusztított kelet-porosz­országi vidékeken keresztül a németek Ossowic­hez közelálló csapatai közé, majd onnan a Bohr­szakaszon lévő győzelmes német csapatokhoz men­tem; jártam a legszélsőbb harcvonalban, majd Grodnótól nyugatra, később az Augustow és Su­walki között levő erdőségekben is, és mindenütt, de különösen a vasúti állomásokon, még ott talál­tam a mazuri csatákban ejtett nagy zsákmány ma­radványait. A csapatok hangulata lelkes és min­den katona a győzelem biztos tudatával harcol. Itt is ugyanazt a csodálatraméltó odaadást tapasztal­tam, mint a nyugati holszíntéren. Népfelkelői sorozás Oroszországban Bukarest, március 8." Az összes orosz konzulátusok mindazokat a 17­-189 éves orosz alattvalókat, kiket a rendes so­rozás idején fegyveres szolgálatra alkalmatlanok­nak találtak, újabb sorozásra hívják fel.

Next