Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)

1915-03-13 / 72. szám

szomma Sunguldakkal, Trapezunttal és Karaszunnca­­ szabályszerű. Konstanzával egy Rossi nevű­ olasznak három gőzöse tartja fenn egész sza­bdon a közlekedést. Loyd George javasolta a Dardanellák bombázását London, március 12. A Daily Chronicle párisi jelentése szerint Lloyd George pénzügyminiszter volt az, aki az orosz és a francia pénzügyminiszterrel folytatott tanácskozások során azzal a javaslattal lépett elő, hogy a Dardanellákat bombázzák. Delcasse és Grey is csatlakoztak az indítványhoz, miután a Dardanellák bombázásának nagy diplomáciai je­lentősége van. Francia hadihajók bombázták az Eliás-erődöt Genf, március 12. Tegnap francia hadihajók haszontalanul bombázták a Dardanellák Eliás-erődjét. A francia tengerészeti minisztérium hivatalos je­lentésben ezt azzal leplezi, hogy: „a sűrű köd miatt lehetetlen volt megállapítani, várjon a bombázás okozott-e valami kárt." Mire képes egy vasutasszázad Északi harctér, március 8. Mintegy kétszáz emberből áll a háborúban egy vasutasszázad. A trénjéhez huszonöt kocsi tar­tozik, megrakva mindenféle szerszámmal és éle­lemmel. Többnyire önállóan dolgoznak a vasutas­századok. Az a század, amely most Bukovinában van, augusztus 19-ikén indult el Korneuburgból Chyrovba. Három hétig gyakorlatozott a legény­ség, azután egy felsőmagyarországi vasúti góc­pontra helyezték át őket. Kelet-Galicia kiürítése folytán ugyanis a galíciai ezredeknek a székhelyét Felsőmagyarországba tették át és így szükségessé vált az ezredek és az ezredszékhelyek közötti vas­úti összeköttetés biztosítása. Ez volt az első mun­kája a vasutasszázadnak. Október 8-ikán báró Pflanzer-Baltin, hadseregparancsnok Máranyaros­szigetre rendelte a századot. Akkor vonultak ki onnan az oroszok, akik természetesen minden hi­dat és minden vasúti vonalat elpusztítottak vissza­vonulásuk közben, hogy üldöző csapataink mun­káját megnehezítsék. A vasutasszázad mindenek­előtt helyreállította a kőrösmező—rahói vonalon a közlekedést, ami nagy munka volt, mert nyolc hidat kellett újraépíteni. Október 28-ikán Kőrös­mezőről Delatyn felé nyomultak előre csapataink s nyomukban a vasutasszázad. A jablonicai szo­roson keresztül a vasutasok állították helyre a forgalmat. Báró Pflanzer seregének sikere tisztára attól függött, hogy sikerül-e ezen a vonalon csa­patokat és hadiszereket szállítani. A rahói vasúti hidat egy éjszaka állították helyre. Delatynban valami ócska, kimustrált, régi szerkezetű mozdonyt találtak a vasutasok, való­színűleg az oroszok hagyták ott. A mozdonyt né­hány száz ember és sok ökör öt nap alatt von­szolta a kőrösmezői hegyszorosig. Itt szétszedték, alkatrészeire bontották, azután használhatóvá tették. Hogy a hadsereggel való összeköttetést mi­előbb biztosítsák, lóvasúti forgalmat létesítettek Hahótól a szorosig, onnan már a talpraállított mozdony húzta a vasúti kocsikat. A szűk vona­lon a trénkocsiknak és más alkalmatosságoknak is helyet kellett szorítani, ami rendkívül megne­hezítette a vasutasszázad munkáját. Csakis a nagy óvatosságnak köszönhető, hogy nem­ történt szerencsétlenség. December elsején teljesen helyre volt állítva a vasúti forgalom Máramarosszigettől a jablonicai szoroson túl fekvő helyiségig. December hatodikán kora reggel egy új pán­célosvonat érkezett Kőrösmezőre. A vonaton hat gépfegyver és a vasutasszázad 35 embere volt. Az első kocsit a mozdony elé kapcsolták, hogy az utakon levő akadályokat elhárítsa. Reggel hat óra­kor érkezett a páncélosvonat Dóra megállóhelyre. Útközben számos orosz őrjárattal találkozott. De PESTI NAPLÓ 1915. március 1a. ^ az oroszok nem lőttek rá. Dórába érkezve, a sí­nek mentén barrikádokat találtak a vasutasok. Meg kellett hát állniok és hozzáfogtak a pályatest megtisztításához Észrevették ezt az oroszok mint­egy huszonöten, ingujjra vetkőzve rohantak ki a közeli házakból és őrülten tüzeltek a vasutas katonákra. Hirtelen minden oldalról lövöldözni kezdttek, az összes házakból és ablakokból, úgy, hogy a páncélost gyorsan visszafelé kellett kormá­nyozni. Januárban kilenc napon belül hatszor került tűzbe a páncélvonat, amely ellen az oroszok idő­vel új taktikába fogtak. Felszakították a síneket vagy felrobbantották, vagy barrikádokkal állták el a vonat útját. És mindig olyan helyen, ahol elrejtőzhettek és lövöldözhettek az akadályokat el­hárítani akaró vasutas katonákra. Nagyon veszé­lyes volt a páncélvonat utazása, mert gyakran húsz centiméter széles hóréteg borította a vasúti vonalat, úgy hogy a legutolsó pillanatban sike­rült csak felismerni az oroszok pusztító munkáját. Később úgy segítettek a bajon, hogy a mozdony elé úttisztító kocsit kapcsoltak. Az oroszok grá­nátokkal lőttek a páncélos vonalra, de ez sem használt semmit, mert a gépfegyverek jól dol­goztak. WVVWWVVV\A\\WVVVWWWVVVVWV,V Legújabb (Táviratok és telefonjelentések) Macedonia és a? entente London, március 12. Az alsóházban Cowan tábornok megkér­dezte, várjon az angol, a francia és az orosz kormány javasolták-e Szerbiának, hogy Bulgá­ria javára mondjon le Macedónia bizonyos részeiről, hogy a jelenlegi háború befejezése után a Balkán-területek új szétosztásánál a két állam együttműködésére megfelelő alapot teremtsenek. Továbbá azt kérdezte, várjon Grey, ha ilyen tanácsot nem adtak, hajlandó-e az orosz és a francia kormányhoz fordulni, hogy ilyen közös eljárást előkészítsen. Edward Grey írásban következőképp válaszolt: — Az angol, a francia és az orosz kor­mányok, úgy, múlt azelőtt, most is hajlandók minden olyan közös eljárásra, mely a Balkán­kérdés kielégítő megoldására vezet. A három kormány egyetlen kedvező alkalmat sem fog elmulasztani, hogy ezt a célt elérhesse. A békefeltételek Berlin, március 12. A Nordd. Alig. Zeitung a következőket írja: A német Bauernbund, a német iparosok központi szövetsége és a Slansabund együttes beadványukban arra kérték a birodalmi gyű­lést, hogy a békefeltételeket minél előbb hoz­zák nyilvánosságra, hogy azokat megvitatni lehessen. A beadvány rámutat arra, hogy a maguk részéről a leghatározottabban el vannak szánva arra, hogy a háborút a legvégsőkig foly­tatják és abban kitartanak. Csak azt óhajtják, hogy úgy, amint a háborúban egyetértenek, a meghozott áldozatok jutalmazásáról is egysége­sen akarnak hozzászólni a megállapítandó békefeltételeknél, még mielőtt a végleges győ­zelmet kivívták. Örvendetes tény az, hogy ily hatalmas testületek, mint e beadvány aláírói, akiknek kebelébe millió és millió nagy- és kis­ember tartozik, egységesen lépnek fel a haza ér­dekeinek védelmében. Kívánságukat azonban most még nem tartjuk időszerűnek, mert egy inter arma megengedett véleménynyilvánítás nem fogja siettetni a győzelmet. Most pedig csak a győzelem kivívásáról lehet szó. A két French Krisztiánia, március 11. Az a hír, hogy French tábornok Bergenen át utazott, tévedésen alapszik. Lord French­ről van szó, aki családjával Krisztiánián át Pétervárra utazott.­­ A belgiumi hazaárulási pörök Brüsszel, március 12. (Wolff-ügynökség.) A kormányzó a következő hirdetményt bocsátotta ki: Az utóbbi időben a had­bíróságok kénytelenek voltak megkísérelt haza­árulás miatt számos belgát fegyházbüntetéssel súj­tani, mert katonaköteles honfitársaiknak segítsé­gükre voltak abban, hogy az ellenséges hadsereg­hez szökjenek át Figyelmeztetek mindenkit, hogy a reá váró súlyos büntetés miatt mindenki tartóz­kodjék az ilyen cselekedettől. Egy angol százados naplója Sóhajok az yperni lövészárokból A németek kezébe jutott Jourdain elesett angol százados naplója. Január 19-ikén szál­lott partra csapatával a százados, azután az Ypern melletti lövészárokba került. Ott csi­nálta naplóját, amelynek különösen a szel­leme tanulságosan jellemző. Íme az érdekes napló: Február 12. Február 5. Azt mondják, hogy a német lövegek a saját lövészárkaik közvetlen közelsége miatt reánk nem tudnak tüzelni. Remélhetőleg ez így is marad, mert­­ a gránát nagyon gyalázatos dolog. Február 6. A lövészárok tele van francia munícióval és mindenféle holmival. Február 7. Félig kipihenve kellett ma este kilenc órakor a lövészárkokba vonulnunk.. Egyetlen ember sem mondhatja, hogy neki ez a hadviselés tetszik. Va­lóságos pokol ez. Hála istennek, mi még nem voltunk tűzben, de ezúttal forró lesz a pokol a lövészárkokba" Február 9. Délután folyamán mind a két részről heves tüzérségi harc volt. Ez nem háború abban az érte­lemben, amint az ember elképzelte. Ez ember­feletti próbája a létek és az idegek embertelen erejének. Főképpen aludni nem tud az ember, mert többé vagy kevésbé hevesen, de folytonosan lövöldöznek. A mi lövészárkaink nagyon rosszak, alig nyújtanak biztonságot a golyó ellen s ezért ilyen veszedelmesek. Valóságos csoda, ha az ember épségben marad, mert napirenden van, hogy a sapkánkat vagy zubbonyunkat golyó fúrja át. A szanitéc-szolgálat különösen rossz, s az előttünk lévő területen sok francia és német ha­lott fekszik. A mellvéden holttestek hevernek,­­ mindenfelé karok és lábak állnak ki a földből. • Február 10. A mi katonáink egyikét egy halálra ijedt őr­ségünk agyonlőtte. Nem lehet használni ezeket az embereket, akiknek fogalmuk sincsen a katonai életről Ypern körül borzalmas a vidék. Alig van kő kövön a falvakban és Ypern maga szép épületei­vel együtt össze van rombolva. De a város olyan nagy, hogy egy divízió számára lehet benne haj­lékot találni. Naponkint támadást várunk s az a hir járja, hogy a németek itt milliós hadsereget akarnak össszetönni, hogy azzal Calaisig törjenek. A köhögésemmel még mindig sok bajom van s a lövészárok nagyon hideg. Közülünk még senki sem látta az újságokban olvasható „kényelmi be­rendezéseket", s a legénységünk a legkevésbé sin­csen vidám hangulatban. Február 14. Rettenetes ez a háború­s ideje lenne már, hogy véget vessenek neki. Mind­két oldalon annyi derék ember esik el. Őrangyalomnak a leg­közelebbi negyvennyolc órára védőkezet kell felém nyújtania. Imádkozom, hogy adjon nekem erőt és bátorságot kötelességem teljesítésére, hogy szük­ség esetén életemet oda tudjam adni hazámért és családom becsületéért . . . Ezzel megszakolt a napló. Az őrangyal el­jött, de az utolsó koszorút hozta magával. A feljegyzésekben sok emberileg rokonszenves

Next