Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)

1915-03-14 / 73. szám

ó­­faarény hajókkal szemben, hivatkozott a németek bel­giumi sikereire, amelyek legjobban bebizonyít­ják, hogy nehéz tüzérségnek semminemű vár nem tud ellentállni, ha közelébe tud jutni a nehéz tüzérség. Rámutatott arra, hogy a né­metek a 28, 30,5 és a híres 42 centiméteres ágyukkal sokkal erősebb várakat vettek be, mint aminek a Dardanellák, Namur, Lüttich, Maubeuge és Antwerpen sorsa így lett döntő a Dardanellák ostrománál. Az orosz flotta négy fekete-tengeri kikötőt bombázott Konstantinápoly, március 9. A Milli távirati ügynökség a főhadiszállás következő jelentését közli: Tegnapelőtt az orosz flotta, felhasználva azt az időt, amely alatt könnyű hajórajunk az orosz partvidéken cir­kált, lövöldözte Kilimir, Ztungaldak, Kozla és Eregli Fekete-tengeri kikötőket. Zungaldakban "az angol kórházat és a francia negyed tizenöt házát tönkretették a lövedékek, a kikötőben pedig elsülyesztették a „Taxiarla" nevű­ görög ha­­jót. Egy jelenséges torpedónaszád, amely a kikötőhöz akart közeledni, ütegeink lőtávolába került és ezeknek lövegeitől találva, Ereglibe vonult vissza. A görög negyedben 50 régi fa­építményt az ellenség lövedékei felgyújtottak. Egy orosz hajózási társaság igazgatója, aki gö­rög ember, megsebesült, felesége és két gyer­meke életét vesztette. A „Princessa Giovannia" nevű olasz gőzöst az oroszok zsákmányai ej­tették. A Neva, Heibeli, Ada és Pressia gőzösök a kikötőben elsülyedtek. A legénység megme­nekült. A négy említett kikötő hat óra h­osszat tartó bombázásának csak annyi eredménye volt, hogy a török lakosság és katonaság közöl összesen hét ember megsebesült. (Útban a francia expedíciós sereg Rotterdam, március 13. Párisi hivatalos jelentés közli, hogy annak Bz északafrikai francia expedíciós hadseregnek, amelynek egy része már útban van a Levante felé parancsnokává D'Amadé tábornokot nevezték ki. Ezt a francia gyarmati sereget akarják partra­szálltani a Dardanelláknál. A törökök elsülyesztettek három aknakeresőt Berlin, március 13. A WolfT-ügynökség jelenti Konstantiná­polyból. A március 11-ikére virradó éjszaka az ellenség cirkálók és torpedózuzók védelme alatt­­megkísérelte a legkülső aknaöv eltávolí­tását, miután előzőleg nagyobb hajók a fény­szórók állomásait hatástalanul lövöldözték. A Dardanellák ütegei megkezdték a tüzelést s elsülyesztettek három aknakeresőt, mire az el­lenség eredménytelen kísérletezés után vissza­vonult. Török tengerészeti haderők vállalko­zása az e hónap 10-ikére virradó éjjel egy el­lenséges szállítóhajót Mytiléne közelében el­süllyesztett. Törökország sikere — Bulgária sikere Szófia, március 13. A túlzóan oroszbarát irányú Balkanszka Tri­omna nem tartja valószínűnek, hogy az angol-fran­cia flottáknak sikerük lehessen a Dardanelláknál i­s kijelenti, hogy az ágyúzás csapatok partraszállít­­­tása nélkül hatástalan fog maradni. Csanak-Kalo­nál csak két kilométernyi a tengerszoros és ócska hajókkal, amik most bőven vannak a Márvány­tengeren, eltorlaszolható. Különben még az ügyes német matrózok által kezelt tengeralattjárók is nagy veszedelmet jelentenek a támadó flottára. A nacionalista Kambana vezető helyen kifejti, hogy a Dardanellák kérdésének nemcsak Törökországra, hanem Bulgáriára és Romániára nézve is a legna­gyobb fontossága van. Ha a Dardanellák egy nagy­hatalom birtokába jutnak, ez Bulgária független­ségének végét és Románia gazdasági jövőjének a tönkretételét jelentené. A lap kívánja, hogy Török­országnak a Dardanellák védelmében teljes sikere legyen. Ez Bulgária sikere is volna. Azok, akik Bul­gáriában örömmel várják a Dardanelláknak egy nyugati vagy északi nagyhatalom birtokába való jutását, Bulgária és ennek eszményei ellen csele­kednek. Adakozzunk a hadifoglyok gyámolitására rcsa NAPLO­­VIS. mfiretas 14. A húsdrágaság Húszezer sertés és­­ sertéshiány A főváros közönségének éppenséggel nin­csen oka arra, hogy megnyugvással fogadja a főváros vezetőinek az élelmiszermizériákról tett nyilatkozatait. A liszthiány még mindig tart, a főváros közönsége még mindig nem jut kenyérhez s Budapestet már­is újabb vesze­delem fenyegeti. A csütörtöki marhavásáron hihetetlen áremelkedés volt tapasztalható­, a felhajtott mennyiséget percek alatt, óriási ára­kon vásárolták meg a marhakereskedők, akik nagyobbára bécsi cégeknek voltak a bizomá­nyosai. Azonkívül a hadsereg számára is je­lentékeny mennyiségeket vásároltak, úgy, hogy a pesti mészárosok hús nélkül voltak kényte­lenek a vásárról távozni. Ennek azután az lesz a következménye, hogy a marhahús a legkö­zelebbi időben még drágább lesz, pedig már most is 80—100 százalékos áremelkedés nehe­zedik a fogyasztó közönségre. Itt nem használ semmiféle tanácsi beszámoló, a bajokon csak az segít, ha a főváros erélyes intézkedésekkel teszi lehetetlenné a közvetítő ügynökök árdrá­gító tevékenységét, azonkívül pedig sürgősen piacra dobja a rendelkezésére álló készleteket. Sajnos, a főváros eddigi hisakciója éppen az ellenkezőjét eredményezte annak, amit a kö­zönség a tanácstól joggal elvárhat. Folkasházy tanácsnok többrendbeli beszámolóiban nagy büszkeséggel jelentette, hogy a városnak körül­belül 15.000 darab sertése van s ezt az állo­mányt 20.000 darabra fogják kiegészíteni s a kontingenst állandóan tartják. Ez a nagysza­básúnak látszó akció abból állott, hogy a fő­város árra való tekintet nélkül összevásárolta a pesti piacra kerülő sertéseket, ezáltal hihetet­len névértékben felszökkentette a sertés árát, most pedig tartja az állományt és még mindig vásárol sertést, ahelyett, hogy nagyobb meny­nyiséget dobna a piacra s enyhítene ezzel a sertéshús- és zsírdrágaságon. Végtére is az or­szág fővárosának nem lehet egyetlen ambíciója az, hogy 20.000 sertése legyen egy tömegben és gondosan vigyázzon arra, hogy ez a létszám teljes legyen akkor is, ha néhány száz sertés időközben elhull. Legfőbb ideje annak, hogy a város sertései piacra kerüljenek. A közélelme­zést nem lehet biztosítani sertések gyűjtésével. Vagy talán spekulációs célokra vásárolta a fő­város a sertéseket és arra vár, hogy az árak 300 percenttel emelkedjenek? Tiltakoznak a pékek A székesfővárosi sütők ipartestülete szom­baton este rendkívüli nagygyűlést tartott. Deutsch Mór ipartestületi elnök beszámolt a főváros illetékes tényezőivel folytatott tárgya­lások eredményéről. A pékekkel szerinte még mindig mostohán bánik a város, pedig a pé­kek a fogyasztók érdekében kívánják a lisztet. Zajos vita után határozati javaslatot fogadtak el, amelyben tiltakoznak a közélelmezési ügy­osztálynak ama tendenciája ellen, hogy a luxus­cikkeket gyártó cukrászokat bőven el­látja fehér liszttel, viszont a pékeknek csak kukoricalisztet akar adni. A pékek már abba is belenyugodnának, hogy egyszer napjában süthessenek vizes zsemlét. Erre mindenesetre nagyobb szükség van, mint kalácsra, pogá­csára, zsúr­süteményre. Sérelmes a pékekre az is, hogy dacára a rendkívül megnövekedett fogyasztásnak, kevés kenyérlisztet kapnak. Mindezeket a panaszokat feliratban fogják kö­zölni a kormánynyal és a fővárossal. A postások lisztszükséglete Demény Károly posta- és távírda főigaz­gató körrendeletet bocsátott ki a postásokhoz, amelyben lisztszükségletüknek bejelentésére kéri őket. A főváros közélelmezési ügyosztálya ugyanis megígérte a postaigazgatóságnak, hogy amennyiben a postások a postától vásárolt liszten felül máshol nem fognak vásárolni, a főváros személyenként és havonta hat kiló lisztet enged át a postásoknak. A körrendelet értelmében március 8-ig adták be a postások­­ a k­nutatásokat. A főváros Hszijét négy he­lyen, és pedig a főpostán, a 62-es számú hi­vatalban, a VII. kerület egy alkalmas helyén és a budai 2-ik számú postahivatalban fog­ják kiadni. Minden alkalmazott könyvet kap, amelyben a családtagok szánja is be lesz je­gyezve és az a nap és hely, ahol és amikor a postások beszerezhetik a lisztet. Valószínű, hogy a lisztet 10—14 nap múlva már átvehe­tik a postások. Lisztellátás a vidéken Nagyváradról jelentik: Nagyvárad város szombaton tartott közgyűlésén a lisztelátást oly módon oldotta meg, hogy a kormánytól a szállítandó nyerstermény őrlésére és keveré­sére szerződést kötött a helybeli malmokkal, az árusítást pedig lisztutalványok elenében házi kezelésben végzi. UVWWWWWWWVIV . Ritkaságok a Főúri palotában. Idegenvezető egy csomó denruhás turistával, akik piroskötésű Baedekkert szorongatnak. Idegenvezető: Uraim, ennek bizonyára nem kíváncsiak a gróf úr képgyűjteményére. Néhány Rafael, Tizian, néhány hollandus, ennyi az egész. Külföldön sokkal szebb és több gyűjteményt lát­hattak már. Talán a gróf úr fegyvergyűjteménye sem érdekli önöket. Régi puskák, kardok, néhány zászló. Egy idegen. A zászlókat látni akarjuk. Idegenvezető: Választási zászlók. Nem fra­mes ... Haj­om van a grófnak olyan gyűjteménye, amely ma páratlanul áll a világon. Méltóztassanak bemenni ezen az ajtón és saját szemükkel meggyő­ződni róla. (Betessékeli őket) Idegenek (a meglepetés kórusában) : Ah ! Idegenvezető: Amint méltóztatik látni, ebben a cseresznyefa-vitrinában van egy kis zsák lencse. Hitelessége csaknem kétségen felül áll. Wilhelm Bode ugyan azt állítja, hogy részben hamisítva van, de Julius Meier-Graefe akár esküt merne rá tenni, hogy valódi. A gróf ur birtokába a herceg Sassafrassa-család tulajdonából jutott és ez a csa­lád híres volt páratlan müszléséről, valamint áldo­zatkész bőkezűségéről. Egy Idegen: Hát az ott mi? Idegenvezető: Uraim, áhítattal lépjünk W'l gáz­csésze elé, amely állandón fagyasztott hőmérsék­letben van. A csészében az a vérpiros ízi­nil, lágy­nak látszó test egy font marhahús. Marhahúst Méltóztatik megnézni skarlát színét, amely a nap­fényben csodálatos tónusokat vesz fel Azok a fe­hér márványerek, amelyek valami öntudatlan mű­vészettel csavarodnak a hús köré, állítólag inak és zsírcsomók. Bode ugyan azt állítja, hogy utólag kerültek a húsra és kontármunkájukkal zavarják a hús őseredeti, természetes és lenyűgöző hatását. Pfitzner, Ercole­ Hartmann és Tichy azonban gór­csövi vizsgálat útján megállapították, hogy az inak és zsírcsomók valódiak és legföljebb azt engedik meg, hogy valaki utólag applikálta őket a mű­tárgyra. Egy idegen: Milyen érdekes! Idegenvezető: Érdekes, de mi ez ahhoz ké­pest, ami elé most vezetem az urakat! Le a kalappal uraim! Ez a remekművű malachit szekrényke, amelyeknek ezüst munkáit Ben­i­ve­rto Cellini készítette, fehéres szintű port tartalmaz. Jelenleg légmentesen le van zárva, hogy világosságnak, nedvességnek és levegőnek ár­talmas hatása ne férkőzhessék a porhoz. Egy idegen: Nem lehetne mégis kinyittatni és megnézni? Idegenvezető: Ki van zárva, u­ralmi Legutóbb egy nagy európai fejedelem látogatása alkalmá­val volt nyitva a láda és akkor a szakértők meg­állapították, hogy a por már nem sokáig állja az idő támadását és lehetőleg ritkán szabad csak a ládát kinyitni. Amint önök már sejtik, ebben a ládában van az úgynevezett ,,liszt", amelyről önök már annyi csodát hallottak. Annak idején, mikor ez a liszt még bőségben volt eleink konyháján, a szakértők háromféle lisztet különböztettek meg, a nullás lisztet, amely a legfehérebb és legfino­mabb volt, a főző lisztet és a kevert lisztet. Ez a por, amelyet önök itt nem láthatnak, valódi „nul­lás liszt", egyike a világ legnagyobb becsű­ erek­lyéinek és műtárgyainak. Hitelességét elsőrangú európai szakértők is elismerték, mint Wilhelm

Next