Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)

1915-03-15 / 74. szám

Hétfő PESTI NAPLÓ Kérjük a­z előfizetőket, kiknek előfize­tése március 15-én lejár, szíveskedjenek a megújításról idejekorán gondoskodni, hogy a lapot akadálytalanul küldhessük tovább. A Pesti Napló előfizetési ára a Magyarországba és Ausztriába: 1 hónapra .... 2 K 80 fillé­ r . .s.s.„ „ Félévr­e . .... 16 „ — „ Németországba: 1 hónapra . ... 5 K 20 fillér 3 ff . . . • 15 » 60 „ Divat-Szalonnal együtt a magyar korona országaiban negyed évre 10.50 K. NAPI HÍREK — Burg Ferdinánd temetése. Meránból jelen­tik: Untermaisban ma temették el Burg Ferdi­nándot. A temetésen résztvettek: Mária Terézia és Mária Annunciata főhercegnők, a pármai herceg és rendkívül nagy gyászoló közönség. A koporsót a marsi veterán egyesület tagjai vitték a teme­tőbe, ahol az elhunytat ideiglenes sírboltban he­lyezték el. — Bosznia új tartományi főnöke. A hivatalos lap mai száma közli: „A császári és apostoli ki­rályi felsége folyó évi március 7-ikén kelt legfelső elhatározásával a közös pénzügyminiszter legalá­zatosabb előterjesztésére Sarkotic Istvánt, a bos­nyák-hercegovinai tartományi kormány főnöke teendőivel megbízott gyalogsági tábornokot és ezen tartományok vezénylő tábornokát Bosznia-Herce­govina tartományi főnökévé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott" . A cár ellenőrizteti a hadi költségjegyzékeket. Stockholmból táviratozzák. Egyes tényekből arra következtetnek, hogy a cár bizalmatlan a hadi­kiadások tekintetében és azt hiszik, hogy Anglia és Franciaország sokalják Oroszország rengeteg kiadását. A cár ezért felülvizsgáló bizottságot ne­vezett ki, amely a hadikiadások jegyzékét ahapo­san revideálja. A bizottság elnöke Borisoff állam­tanácsos, aki ugyanilyen minőségben működött az orosz-japán háború alkalmával is.­­ Nyugalomba vonult horvát osztályfőnök. Dr. Jaksics Nikodém osztályfőnök, Horvátország legrégibb közigazgatási hivatalnokainak egyike, negyvenéves szolgálat után nyugalomba vonult. Mint a hivatalos lap közli, a király hosszú éveken át teljesített kitűnő szol­gálatai elismeréseig a II. osztályú vaskoronarendet adományozta neki a díjak elengedésével. A báni palota nagytermében ma búcsúzott Jaksics osztályfőnöktől a hivatalnoki kar. Báró Skerlecz Iván bán búcsúztatta. Jaksics mélyen meghatva mondott köszönetet az ová­cióért, mire a bán átadta neki az adományozott rend­jelt. — A cár a polgári foglyokért, Pétervárról táv­iratozzák. A Novo­je Vremja értesülése szerint a cár parancsot adott ki, amelyben elrendel a pol­gári foglyok sorsának lehető könnyítését, mert gyakran fölöslegesen rideg bánásmódnak vannak kitéve.. A minisztertanács elhatározta, hogy egyes eseteket külön megvizsgál, mert a belügyminiszter­hez tömegesen érkeztek folyamodványok könnyí­tésekért. — Egy német hadtestparancsnok hősi halála. Berlinből jelentik: Von Bendler vezérőrnagy, eevik württembergi hadtest parancsnoka a felső-elzászi ütközetekben kapott sebeibe pénteken belehalt. Von Bendler kedves embere volt Albert württem­bergi királynak, aki a tábornok betegsége alatt naponta háromszor létetett magának jelentést Bendler állapotáról. — Báró Leo von Schorlemer, a porosz földmivelésügyi miniszter fia, aki had­nagyi rangban küzdött a keleti harctéren, huszon­négyéves korában hősi halált halt. — Drágaság és nyomor Szerbiában. Zürichből jjelentik: A Neue Züricher Zeitung nisi tudósítást ''közöl, amely szerint Szerbiában még nincs élelmi­szerhiány, bár az élelmiszerek ára roppantul meg­drágult. Lisztben nincs hiány s ami a húskérdést illeti, ökör, disznó, juh, kecske és vad bőven van. Zöldség és gyümölcs is akad. A nyomor mégis rettentő a vidéken a szegény nép között, mert az összes férfiak hadba mentek. Már az öeregek is hadba készülődnek s az uj rekruták közül igen sok még gyermekkorban van. Némely falu mintha kéjesen elnéptelenedett volna. Nisen keresztül ál­landóan a szekerek végtelen sora vonul végig, ezek viszik a frontra a hadsereg szükségleteit. — Új japáni gránátok. Pekingből je­lentik az egyik német újságnak. A német ostromágyúk bámulatos sikere a japáni sajtót sem hagyja nyugodni. Napról-napra hírek je­lennek meg a japáni újságokban, amelyek arról szólnak, hogy Csingtau ostrománál a ja­pániak egy újfajta ágyút és új japáni talál­mányú gránátokat alkalmaztak, amelyeknek borzalmas hatása a német védőket nagyon megrémítette. Az új ágyuknak és a gránátok­hoz használt robbanó­anyagnak feltalálója Ominató japán alezredes. Az alezredes szeptemberben Santungba ment ezekkel a ré­mes ostrom­ágyukkal és október 24-ikén ágyúzni kezdte velük az Istis- és Bismarck­erődöt. Először a Mikádó születése napján al­kalmazták az ágyút és már itt bebizonyult rémes hatása. Az ágyú külsejére nézve nem külömbözik a szokott ostromágyútól. A löveg a páncéltoronyba hatol és belül robbanva föl, ezer darabra szakítja az egész tornyot. A löveg röpereje sokkal nagyobb, mint a 28 centiméteres lövegeké, amelyeket tíz évvel ezelőtt Port-Artúr ostrománál alkalmaztak. Az ütegeknek az Iltis-erődöt az általános ostromnak első napján sikerült elhallgattatni, később a második és harmadik tüzelésnél a Bismarck-erőd északi és déli ütegei is elhall­gattak. Meyer-Waldeck tengerészkapitány, Csingtau kormányzójának naplója és több tiszt igazolja, hogy a lövegeknek rémítő ereje siettette a vár áttadását. Az ágyuk és a lövegek gyártási helyéül az Oser­ca-arzenál van meg­nevezve. Természetesen nem lehet ellenőrizni, hogy a japáni sajtó közleményei, amelyeket Ogata alezredes ír, mennyiben felelnek meg az igazságnak. Német részről azonban épp azt állítják, hogy a lövedékek közül, amelyek az Osaka-arzenál bélyegét viselik, igen sok nem robban föl. — Boldoggá avatott főhercegnő. Rómából táv­iratozzák. A pápai konzisztórium Magdalena osz­trák főhercegnőt aki nemrég a halli kolostorban meghalt, boldoggá avatta. Magdalena főhercegnő néhai Ferenc Ferdinánd trónörökös gyermekkori játszótársa volt és mindvégig sűrűn érintkeztek egymással. — Leégett a burgasi gyárnegyed. Galacból táviratozzák. Várnai jelentés szerint Burgas bolgár kikötőváros gyárnegyedében óriási tűzvész dü­höng, amely majdnem az összes gyárakat elham­vasztotta. Attól félnek, hogy a nagy szél következ­tében az egész város áldozatul esik a tűzvésznek. A tűz a Gagnscoff-testvérek fürészgyárában tá­madt és a fürészgyár a mellette lévő szeszgyárral együtt porrá égett. Az eddigi kárt 150 millióra be­csülik. Eddig 1500 munkás maradt kenyér nélkül. A tűz keletkezésének okát eddig nem sikerült meg­állapítani.­­ A háború és a nők kereseti viszonyát A munkanélküliség elleni küzdelem magyarországi egyesülete szombaton délután ankétet tartott an­nak a kérdésnek a megvitatására, hogy a háború milyen befolyással van a nők kereseti viszonyaira. Az ankéten Földes Béla egyetemi tanár elnökölt s a kereskedelmi és földmivelésügyi minisztérium is képviseltette magát. Báró Fejérváry Imréné kimu­tatta, hogy mindjárt a háború kitörése után sok nő veszítette el állását. Helytelenítette az önkéntes erőkkel fizetés nélkül való dolgoztatást. Angliában a szervezetek őrködtek a fölött, hogy az önkéntesen vállalt munka ne ártson azoknak, akik a keresetre reá vannak szorulva. Hangoztatta a munkaközve­títés centralizálásának szükségességét A leghelye­sebbnek tartaná, ha a munkát a minisztérium vagy a város kapná meg a hadügyi kormánytól és ez adná ki a műhelyeknek. Szükségesnek tartja a bérminimum megállapítását, mely az otthoni mun­kásnőt egyszer s mindenkorra felszabadítaná a lelketlen alvállalkozók terrorizálása alól. Az elő­adás után hosszabb vita indult meg. Polónyi Géza szerint a bérminimumra való áttéréssel feladjuk azt az elvet, hogy a munka szabad szerződés tár­gyi. Figyelembe veendőnek tartja a nők alkalma­zásánál, hogy a nő fizikumánál fogva bizonyos munkákra, amelyeket eddig férfiak végeztek, telje­sen alkalmatlan. Helyesnek tartja a munkaközve­títés koncentrációját. A jövő szempontjából nem tartja elégnek azok összeírását, akik be fognak vo­nulni a hadsereg szolgálatába, hanem össze kell írni azokat is, akik annak következtében, hogy ezek bevonulnak, éhezni fognak és azokról gondoskodni kell. Foglalkozott azután az élelmezés kérdésével is. Beszéltek még dr. Giesswein Sándor, dr. Fe­renczi Imre, dr. Schreiber Emil, Glücklich Vilma stb. Az előadónő zárszava után Földes Béla elsők összefoglalta a vita eredményét. Megalapította, hogy igen sok fontos indítvány merült fel, amelye­ket az egyesület választmánya elé fog terjesztet elfogadás céljából. Szükségesnek tartja, hogy nők tökéletesebb és szakszerűbb kiképzésben ré­szesüljenek és a szakis­kolákat előttük is meg­nyissák. A négy óráig tartó tanácskozás ezzel vé­get ért.­­ A detronizált szultán fiát megfojtottál Konstantinápolyból jelentik, hogy a Bruseália­­r témáit Abdul Hamid ex-szultán kedvelt fiát szobá­jában megfojtották. A távirat nevet nem emii Mindamellett azt hiszik, hogy Burhan eddin Meh­­med effendiről van szó, aki 1885. december 19-é született Konstantinápolyban s a török tengerész tüzérségnél teljesített szolgálatot; nevelője Hikma pasa altengernagy volt Abd­ul Ham­idnak hét fia , hét leánya van. Legidősebb gyermeke Mehmet Szejm herceg, aki negyvenötesztendős, a legfiata­labb pedig egy hétéves hercegnő. Szelim hercege gyűlöli Abdul Hamid, mert az európai szokásos szerint él, de mindig legjobban szerette hetedik szülöttjét Burhan­eddint, aki állítólag nagy zene tehetség. Apja az idegeneknek is bemutatta. A her­ceg Vilmos császár előtt is zongorázott. Abdul Ha­midnak az volt a terve, hogy a török trónöröklés rend megváltoztatásával Burhan­eddint teszi meg a trón örökösévé, holott a törvényes sorrend sze­rint csak a tizennegyedik helyen következett volna A tervet persze meghiúsította Abdul Hamid detro­nizálása s öccsének, a törvényes trónörökösnek Mehmed Resadnak szultánná proklam­álása. — Levél az orosz fogságból. Dr. Vadász Jó­zsef miskolci orvos, az alábbi levelet írta szülei­nek orosz fogságból: — Kedves Szüleim! Az orvosok mindegyike kapott már választ, csak még én nem. Valószínű­leg azok a leveleim, amelyeket Kievből írtam, nem érkeztek meg, vagy a Kievbe írt leveleket nem to­vábbították. Írjatok még egyszer a kievi várpa­rancsnoksághoz, hogy küldjék utánam az összes leveleimet Nikolskba. Mi itt a hideg idő dacára elég jól érezzük magunkat, csak mindig odahaza kell ülnünk, nem vagytunk szokva ilyen időben a sétálgatáshoz. Egy hét óta az éjszakai hőmérséklet 40 fok Reamur, nappal 30—33 fok Reamur. Na­ponként fél órát sétálunk, hetenként egyszer a vá­rosba is bemegyek, de meleg ruha nélkül nem igen lehet járkálni. Itt teljesen külön élünk, saját ét­kezdénk van, a szakácsunk egy osztrák katona. A bevásárlásokat a szolgáink végzik. Cipőnket és ru­hánkat a katonák javítják ki, fehérneműinket pe­dig a szolgáink mossák. A szegény katonák ezek­ből a foltozgatásokból élnek. Egyesek nagyon szép hegedűket, ládákat képkereteket, mások agyagból, kőből tányérokat, poharakat, ismét mások dohány­levelekből cigarettákat készítenek. Más egyebet nem írhatok nektek, csak azt, hogy szeretnék oda­haza lenni, ahol most a mieink harcolnak és végig részt venni a hadjáratban. Mi újság van nálatok? Mindnyájatokat együtt és külön-külön csókollak Jóska. — A debreceni népfelkelők. Guba Józsefnek, a debreceni 3. népfelkelő-gyalogezred parancsno­kának, a hadidiszitményes 3. osztályú vaskorona­renddel történt kitüntetése alkalmából Márk Endre udvari tanácsos, polgármester üdvözlő levelet irt. Guba ezredestől Márk polgármester a következő választ kapta: — Legfelső helyről történt kitüntetésem alkalná­ból küldött üdvözletéért fogadja méltóságod, vala­mint Debrecen egész közönsége őszinte, hálás köszö­netemet úgy a magam, mint az egész ezred nevében. "A legfelső Hadúr elismerése mellett — mely az egész ezrednek kitüntetése — minden bizonynyal ezredünk szülővárosának első polgára révén tolmácsolt áldás­szerű üdvözlés marad legbecsesebb emlékünk. Büszke vagyok, hogy parancsnoka lehetek e tősgyökeres ma­gyar ezrednek, melynek legénysége magában egyesíti a fiatalság lelkesedését az élete derekán lévő ember meg­gondoltságával, egyesíti a magyarság polgári és katonai erényeit. Becsületes, mélyérzésű fájdalmakat és nélkü­lözéseket panasz nélkül tűrő, kötelességtudó, áldozat­kész, bátor és hazaszeretetében, nemzeti érzésében bá­mulatra méltó. Legjobban jellemezhetem egy névtelen hős szavaival, aki az ezred egyik legnehezebb vállalko­zása alkalmával a decsi ütközetben, midőn az ellenség golyója jobbkezét összeroncsolta, e szavakkal hozta vissza hozzám fegyverét: — Ezredes úr, meglőttek, de fegyveremet nem hagytam az ellenségnek! Hét gyermekem van, en­gem meglőhettek, én el is eshetem, de a haza el nem buk­hatik, mert gyermekeimet hazaszeretetre neveltem, ők tovább is védeni fogják a hazát. A hazáját szerető, áldozatkész, egyszerű ember bizalma valamennyiünk bizalma. Bízunk abban, hogy­ha sorsunk az, hogy elesünk, utánunk jönnek fiatalok, talán a legfiatalabbak, jönnek öregebbek, talán a leg­öregebbek, míg magyar lesz e hazában, de valamelyik kivívja a győzelmet, a döntő diadalt. Mert bizalmunk soha meg nea­ szűnő reménysége, hogy győzni fo­gunk, mert győznünk kell! Méltóságodnak. Debrecen város hazafias közönségének az egész 3. népfelkelő gyalogezred hazafias üdvözletét tohnácsoltja, virusc­saba ezredes, ezredparancsnok,­­ PESTI NAPLÓ 1916. március 11. 5 .

Next