Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)

1915-03-22 / 81. szám

­­terato PESTI NAPLÓ w is, mert az amúgy is korlátolt vízterületen, amely­­ aknákkal még jobban megszűkült, csak kor­látolt számú hajó jöhet mint harcos tekintet­be, mert egyébként akadályozva volna saját fejlődésében. Biztosra vehető, hogy Törökország pénz­ügyi okok miatt és számos háborúja folytán, meg volt akadályozva abban, hogy lehetőleg elegendő erődítési művekkel lássa el a Darda­nellákat. Semmiesetre sem valószínű, hogy 38 centiméteres ágyukkal ellátott páncélerődökkel rendelkeznének a Dardanellákon. Ennélfogva a támadók tüzérségi fölényben lennének, ha a legújabb időben nem alkalmaztak volna olyan fegyvert, melyet régi tengeri csatákban mint tárgytalant nem használtak, de amely el­len a legerősebben páncélozott hajó is védte­len és ez a fegyver a haubi­ és a mozsár. Olyan szűk vízterületen, mint amilyenek a Dardanellák, amelyen a hajók nem mozog­hatnak szabadon és ahol a matematikai pon­tossággal ki lehet számítani, hol kell a hajó­nak tartózkodnia a projectil lefutása után, a páncélosok a legmérsékeltebb kaliberű löve­gekkel szemben sincsenek biztonságban. Ha ehhez hozzáteszszük, hogy a haubk­- és a mo­zsárütegek most a legnagyobb kaliber szá­mára is rendkívül könnyen mozgathatók és­­ helyzetváltoztatásokra alkalmazhatók, tovább, ha isv természetes fedezékek mögé állíthatók, amik egyszerűen elérhetetlenek a hajók tüze­lésének, akkor könnyen megérthetjük a sú­lyos veszteségeket, amelyeket az angol-fran­cia flotta az ő inkább vakmerő, mint megfon­tolt előretörése alkalmával e hónap 17-én szen­vedett. Ilyen körülmények között igazán kétség­beesett elhatározása volt az angol-francia flot­tának, a Dardanellák ostromába fogni, még mielőtt elegendő partra szállított csapat támo­gatta vállalkozását. Talán teljes lebecsülése volt ez az ellenségnek, a való tények félreis­merése, vagy pedig egy „történjék, aminek tör­ténni kell" szempont, nem annyira katonai, mint politikai háttérrel, hogy általa politikai diskussziót idézzenek föl, amelynek célja az volna, hogy súlyosabb, fenyegetőbb veszedel­met­ hárítson el. Azt hiszem, nincs a világon ember, aki elég naiv volna elhinni, hogy Anglia az ő ha­jóit Oroszország érdekében áldozza fel a Dar­danellákban. Szintúgy nem valószínű, hogy Anglia a maga számára akarja meghódítani Konstantinápolyt, mert ezzel, viszont évtize­des vetélytársa, Oroszország, volna továbbra is kizárva a Középtengerből. Mi lehet tehát az oka annak az áldozatnak, amelyet Anglia látszólag oly önzetlenül hoz keleti szövetsége­sének ? Talán nem nagyon tévedne, aki azt állí­taná, hogy Egyiptom az oka az egésznek. Egyiptom ugyanis Kisázsián és Szírián keresz­tül mindaddig kínos szárazföldi összeköttetést tarthat fenn Anglia európai ellenségeivel, míg a tengerszoros az „elvakult" Törökország bir­tokában van. Ázsiát tehát „angollá" kell meg­tenni, hogy a középeurópai hatalmak csak az „angol tengeren" át férkőzhessenek hozzá, csakis így örvendhetne a brit állampolgár az ő legújabban bekebelezett gyarmatának, Egyiptomnak. Németország szárazföldi útját az ázsiai Törökország felé teljesen el kell áll­ni, nehogy ott oly tevékenységet léptessen élet­be Egyiptommal szemben, amely Anglia szá­mára beláthatatlan következményeket teremt­hetne. Képzeljük csak el: a Szuez-csatorna mindkét oldala egy megerősödött Törökország kezében, amely Ausztria-Magyarországgal és Németországgal van szövetségben !... Mi lesz akkor Indiával ? Mindenesetre nagyon fontos indokok késztethették Angliát az áldozatteljes és presz­tízsrontó ostromra. Talán arra számítottak, hogy egy erélyes lépés pánikot fog előidézni Konstantinápolyban és ennek külpolitikai pál­fordulás lesz a következménye Anglia javára. Keserűen kellett tapasztalniok, hogy a sikerte­lenség ennek épp az ellenkezőjét hozta létre. A legutóbbi napok eseményei is voltaképen egy régebbi tapasztalatot erősítettek meg, hogy tengerparti erődöt pusztán hajókkal nem lehet elpusztítani, ez volt a tapasztalat Szebaszto­polnál, San Jago de Cuba-nál és Port Ar­thurnál. Tempóra mulantur, aki, mint e sorok írója, tanulmányozhatta az orosz-japán hábo­rú alatt az angolok és oroszok egymáshoz való viszonyát Keletázsiában, az nem mondhat egyebet, mint ezt. — A csatorna túlsó partján megbolondul­tak az­ emberek. Szent processzió, —­gy ilóltam. — A kö­vetkező pillanatban azonban eszembe jutott, hogy a vashíd mögött torkolnak össze a San innenső partjáról vezető országutak. Letöröl­tem a gyöngyöző ablaktáblát. Akkor értek a bucsusok a kávéház elé. Mennyien voltak, nem tudom. Teljes óráig tartott a vonulásuk: min­denfajta katona, bakák, vadászok, huszárok, pionirek, honvédek, tüzérek, ulánusok, tré­nek, dragonyosok, csupa sebesült a két hete tartó rettenetes öldöklésből. Jöttek, vánszorog­tak, a földön csúsztak, egymást támogatták, a sánták a bénák vállába kapaszkodtak, friss fehér pólya a sérült testrészeken, szétroncsolt fejek, a srapnell marása húson és csonton, bot­jaik kísértetiesen kopogtak a kövezeten, ágak, miket útközben tördeltek az ösvények akácfái­ról, reszkető szakállak, vértelen ajkak nyö­szörgése, valami szívfacsaró dallam, az emberi nyomorúság wágneri szimfóniája. A homlokomat az ablakhoz szorítottam. Azóta ültem havas árkok szélén, halottak fölé lógattam a csizmám, hallottam golyókat zizegni a fülem mellett, átvettem haldoklók üzenetét távoli kedveseiknek, de a háború ke­serű, émelygős, rossz illatú izét mégis azon a przemysli estén éreztem igazán. Benne van a szívemben, az idegeimben, a gyomromban, mint egy lassan ölő méreg. És ott fogadtam meg: Jó gyerek leszek, mától Jó gyerek le­szek . . . wwwwvwwvwww\.v\.vwwwww Törökországi Csak most bontakozik ki a Dardanellákért folyt harcok valódi mérete és jelentősége. A törökök győzelme teljes, s az ozmán hadi dicső­ség nagyszerű reneszánszát hirdeti. S sikerük annál többet jelentő, mert a Dardanellák őr­sége Középeurópa őrszolgálata is. Az entente flottája visszavonult. S amít persze a flottája veszített, azt a sajtója se tudja el nem veszetté tenni, még akkora hazugságok­kal, még olyan sokat igérő illúziókkal sem, s hogy mennyire nem adnak már Párisban sem az olyan magyarázatokra, hogy még nincs mindennek vége s uj erőfeszítések következnek vízen és szárazon, azt mutatja az a nagy de­presszió, amit az események híre Párisban kel­tett. Különösen fájdalmas hatást keltett az, hogy a semleges államok milyen örömmel fo­gadják a katasztrófát. Az entente veresége a Dardanelláknál A török győzelem újabb részletei Berán, március 21. A Nordd. Alig. Ztg. a Dardanellákért folyó harcról a következőket írja: Minél több részletet ismerünk az ottani eseményekről, annál nagyobb­nak látják a sikert, melyet a török fegyverek az angol és francia támadásokkal szemben kivívtak. Már most is megállapítható, hogy ezek a harcok méltóan sorakoznak az ozmánok legdicsőbb fegy­vertényeihez, hogy majd győzelmes befejezésük után az európai haditörténelem legfényesebb tettei közé lesznek sorozhatók. Persze, Anglia és Francia­ország, mint a londoni és párisi jelentésekből ki­tűnik, a dolgot még nem tartják elveszettnek, ha­nem jelzik, hogy új erőfeszítéseket fognak vizen és szárazon tenni. A Dardanellák védőinek kitűnő tartása azonban remélhetővé teszi, hogy a további feladatokkal is meg tudnak­ majd küzdeni. Egész Németország az ozmán birodalom fővárosához ve­zető, útnál lefolyó eseményeket élénk érdeklődéssel és figyelemmel kiséri és azt kívánja vitéz ozmán szövetségeseinknek, hogy megsemmisítő döntő csa­pást mérjenek ellenségeinkre. Berlin, március 21. A Lokalanzeiger-nek jelentik Amsterdam­ból. A brit flotta veszteséglistájából kitűnik, hogy a törökök ütegei úgy elpusztították az „Euryalus" páncélos gépházát, hogy annak egész személyzete vagy meghalt, vagy halálo­san megsebesült. Milánó, március 21. Athénból jelentik. Tegnap a szövetségeseknek két erősen megsérült hadihajóját vontatták a lem­nosi kikötőbe. Konstantinápoly, március 21. Az ellenséges flotta a Tasviri Efkir szerint eddig több mint 15.000 lövést adott le a Darda­nellák ellen. Török oldalon az emberéletben való veszteség a nagy muníciópazarlás ellenére, amely természetesen számos­­ellenséges ágyat is használ-­ hatatlanná tesz, rendkívül csekély. (N. W. J.) Konstantinápoly, március 21. A főhadiszállás közli: Oldalról tett észlte­letekkel kétséget kizáróan megállapítottuk, hogy a Dardanellákban lefolyt harcban a „Bouvet" francia páncéloshajót elsülyedése előtt két nagy kaliberű bomba találta, öt nagy gránátunk a „Queen Elisabeth" dread­no­ug­htot, négy pedig az „Inflexible"-t találta. A mi ré­szünkről csak egy messzehordó ágyú rongáló­dott meg. Veszteségünk húsz halott. Ma az el­lenség nem intézett támadást a Dardane Sár ellen. A francia admiralitás még mindig titkolódzik Az entente vereségének hatása Párisban Genf, március 20. A francia admiralitás még mindig titkolja a Bouvet cirkálóval odaveszett legénység neveit , pedig még az érdeklődő családtagok elől is. A kö­zönség a Dardanellák előtt megindított erőszakos akciót képtelenségnek tartja és különösen az aknái eltávolításának hiányos kísérletét kifogásolja, s legfájdalmasabban érinti a párisi köröket ,, hogy semleges államokban milyen szívesen fogad­ták a katasztrófa hírét, különösen pedig azt, mi­lyen mély hatást tett a nagy Keletre, ahol Török­­ország tekintélye emelkedőben van. Páris, március 21. (Havas.) A Bouvet páncéloshajó menekültjei­nek száma hír szerint 64. A hajóhadosztály több hajói csak kisebb veszteségeket szenvedtek. A ten­gerészeti minisztérium közlése szerint a tengerészet miniszter Guepratte tengernagyhoz táviratot inté­zett, amelyben neki és a Dardanelláknál küzdő fran­cia tiszteknek és matrózoknak a maga és a kormány nevében üdvözletét fejezi ki vitézségükért, valamint részvétüket az elszenvedett veszteségért Végül ki­fejezést ad bizalmának a végleges sikerben, amely­nek a vezérkarok és a legénység erélye és tejesí­ményei a garanciái. Az egyiptomi expedíciós sereg Hazug ellenségen jelentések Konstantinápoly, március 21. Szíriai lapok Semal pasának, az egyiptomi expe­díciós hadsereg főparancsnokának napiparancsát közlik, amelyben határozottan megcáfolja az ellen­ségnek a Suezi csatorna felé irányuló operációk meg­kezdéséről szóló hazug jelentéseit. Utal arra, hogy a további operációkra szakadatlanul folynak az elő­készületek. Ami a törökök eddigi veszteségeit illeti, rámutat arra, hogy 14 tiszt elesett, 18 megsebesült, 18 eltűnt. A legénység közül 100 esett el, 296 se­besült meg. A március 15-én kefért előfi­zetéseket kérjük sürgősen meg­nyitani, hogy a kiadóhivatal szét­küldési munkájában ne legyen fennakadás.

Next