Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)
1915-03-06 / 65. szám
Szombat Egy orvosról, az önérzetről és a dán nemzetről Georges Clemenceau, kvalifikációjára nézve orvos, a múltban francia miniszterelnö uk, jelenleg a „Leláncolt Ember" szerkesztője, nyílt levelet intézett a dán nemzethez. Az orvosnak az a véleménye, hogy a dán nemzet — mivelhogy semleges marad — önérzetnélküli. Szerény tudomásunk szerint ordináris időkben az orvosnak sokkal is inkább lisztje, hogy az életet és az egészséget ápolja, semminthogy egész társadalmakat küldjön a halálba. A rendkívüli idők lehorzsolták úgy látszik a kitűnő francia ember elméjéről is az élt, de ez nem is túlságosan fontos. Amikor birodalmak léte forog kockán, mi az akkor egy ember épelméjűsége — nemde Mr. Clemenceau? — és a jelentés ebben az esetben az, hogy az önhittségben pöffeszkedő entente egyik vezérhangja, a már föntemlített orvos és főszerkesztő, a kicsiny dán nép segítségét is szükségesnek tartja a szövetségesek győzelméhez. És nem elég nekik, hogy az ő csalfaságuk miatt keresztre feszíttetett a belga nemzet, a kicsiny dán nép pusztulását is kívánják. Azt mondja Clemenceau, hogy Dániának kötelessége megtámadni a német birodalmat azért, mert Oroszország 1861-ben elvette Dániától Schleswiget. Új Elzászt szeretne ebből csinálni a francia publicista, aki számításba vette nyilván azt is, hogy az özvegy orosz császárné és az angol anyakirályné — Dagmar és Alexandrine hercegnők — a dán királyi házból származó két nővér. E rokonság miatt, s amelynek a dán nemzet eddigelé semmiféle hasznát nem látta, semmiféle előnyét nem élvezte, üzenjen most hadat Dánia. Egy esetleges német-ián háború problémája olyan könnyű, mint a gyermekújságok "öréjének megfejtése. A németek az alig is százbájöhető dán szárazföldi sereggel szemben nyomban megszállnák Jullandot (ami mellesleg kitűnő bázis volna az Anglia elleni flottaoperációk számára) és az Északi- és a Keleti-tenger német vízi haderőitől határolt Seeland-sziget sorsa sem lehetne kétséges, annál kevésbé, mert hiszen a Kattegaunál ágyulövésnyire van vele szemben Malmö, vára Svédországnak, amely minden semleges közül leghatározottabban németbarát és oroszgyűlölő. De mindez természetesen a soha be nem következő kombinációk szabad birodalmába tartozik csak. Dánia sosem akarhat háborút viselni Németországgal és tegyük hozzá őszintén, mással szemben sem. A számraoly csekély, de vagyonos és művelt dán nemzet számára (amelynek kultúrája minden népé között a leginkább nivellálódott), csak egy külpolitika létezhetik és ez az abszolút semlegesség, amit Dánia szigorúan megőrzött eddig és lelkies keretesen be fog tartani ezután is. A dánok már két izben csalatkoztak Angliában. 1804-ben volt, hogy a nagy országrabló hadüzenet nélkül támadta meg a semleges Dániát. Kopenhága gyalázatos ostroma örökkön emlékezetes fog maradni a népek számára és Angliának, aki akkor egy jóakaraton semleges népen követett el példátlan erőszakot, szava sem lehet Belgium miatt, amely siralmas sorsát, mint azt ma a diplomáciai akták olyan bőven bizonyítják, megérdemelte. Belgium csak dupeje volt Angliának, Dánia ellenben ártatlan áldozata. És miért ragadna most fegyvert Dánia az entente mellett? Miért követne el öngyilkosságot Anglia és Franciaország kedvéért? 1964-ben, a porosz-dán háború idejében, a londoni és a párisi kabinetek nem szűntek meg Dániát ugratni, hitegetni, biztatni, hogy azután teljes védetlenségben kiszolgáltassák hatalmas ellenfelének. Még egyszer szálljon szembe a győzhetetlen németekkel, amikor erre semmi oka sincs, hisz Németország barátságban él Dániával és mindjárt a háború legelején biztosította is őt baráti jóindulatáról. Dán részről egyébként megfelelt Georg Brandes, a nagy publicista, Georges. Clémenceaunak és nyugodtak lehetünk, a Clemenceau által óhajtott német—dán háborúból nem is lesz több, mint ez a már megtörtént francia— dán hírlapi polémia, melynek vesztes részese Clémenceau volt. Politikai súlya, nincs annal, ami történt, következése sem lesz. Ez végtelenül természetes. De amilyen természetes ez, éppen olyan jellemző a Clémenceau-féle ugratás az entente politikájára, amely Dániából új Belgiumot akart csinálni. Az önérzet kérdését veti föl az életével, a létével és a megmaradásával szemben. Ez az ember, aki orvos, tehát humánus életpálya neveltje, Clemenceau, akit mindig a felvilágosultak, a háborúellenesek és a revanchepolitika ellenségeinek soraibanláttunk, most a demagógia paripájára, e keskedt Rosinantera ül fel és — ha hatalmából odáig futná — igazságtalan romlásba vinnie egy becsületes, békés és művelt nemzetet. Az orosz szövetség hatása ez. Franciaország legtisztább fejei is megkótyagosodtak és kik azelőtt az encyklopedisták hű tanítványaiként a megbékélést és a felszabadulást hirdették, most a tűz és a vér foghíjas apostolaivá vedlenek. Milyen szánalmasak, így, ebben a szerepben. Az érvényesülés legfőbb titka, hogy az ember mindig csak azt művelje, amihez ért. Magát adja, a maga szaván szóljon. A Clémenceau tehetsége a becsületes és a békés emberé, ám most, hogy a nacionalisták maszkjában becstelenséget és igazságtalan harcot követel, nevetséges, mint egy vásári marionette. És tehetségtelen is ebben a métterben, amely nem az övé. Bízza ezeket a dolgokat csak Barrés úrra, azért ehez, annak volt ez az élete, a kenyere mindig. És amilyen nevetséges volna a reakciós, háborús apostol, ha most a Clémenceau egykori humánus, szabadelvű szavait recitálná, éppen olyan torzfigura a gyűlöletet szító Clemenceau, akinek fejét a népszerűség vágya és az orosz szövetség borította el vérrel. PESTI NAPLÓ 1915. március – A Dardanellák ostromának ritmusa — úgy látszik — gyöngül. A kezdet vehemenciáját rövid, lankadt kísérletek követik, persze minden eredmény nélkül. Ilyen volt az ellenséges flotta mai akciója is: hiábavaló tüzelés a Dardanellák bejáratánál felállított ütegekre. A belső erődök teljesen sértetlenek s a szövetségesek egyetlenegy embert se tudtak partra szállítani. És eredménytelen marad minden erőfeszítés; eredménytelen nemcsak lokális szempontból, de stratégiai szempontból is — hogy az angolokat nem kis részben az a törekvés vezette, hogy az Egyiptom felé nyomuló török haderőt meggyengítsék — és politikai szempontból is. Ám itt mindenesetre megvan az az eredmény, hogy az angol-francia flotta ágyudörgése fölverte az egész Balkánt s megláttatta az ijesztő jövőt, amit az entente Romániának, Bulgáriának, Görögországnak szánt. A mai bombázás Hivatalos jelentés Konstantinápoly, március 5. A főhadiszállás jelenti: A kaukázusi arcvonalon egyes előőrsök harcaitól eltekintve, semmi se változott. A többi arcvonalról sincs említésre méltó jelenteni való. Az ellenséges flotta ma egy ideig tüzelt a Dardanellák bejáratánál felállított ütegeinkre, de eredmény nélkül. Francia jelentés a bombázásról Róma, március 5. A Havas-ügynökség jelenti: A Dardanellák bejáratánál levő erődök bombázását elsején nagy távolságról vették fel az egyesült flotta hajói. Ezt követte egy kisebb távolságból folyó bombázás. Négy erőd le van rombolva. A szorosban levő aknák eltávolítása megkezdődött a szövetséges flotta páncélos cirkálóinak védelme alatt. Egy páncélos behatolt a szoros bejáratába és egy óra hosszat bombázta a belső erődöket. Sértetlenül tért vissza, mskor ír erődök nagy erővel kezdtek rá tűz A Hordatámadás céllja Athénből érkező jelentések szerint az angol—francia flotta csütörtökön több óra hosszat bombázta a Dardanellák előrészében levő belső erődöket. A flotta támadásra készült a kisázsiai parton levő Beirut ellen is, ahol kürülbelül 20.000 főnyi török hadsereg van összegyűjtve. Az angol és francia flotta rendkívüli erőfeszítéseit itteni tengerészeti körökben nem nagy optimizmussal kísérik. Azt hiszik, hogy csak a szoros előrészein lehet sikereket elérni, magában a szorosban azonban, különösen a szűk részeken, az angolok előnyomulása lehetetlen. .A nagy flottatámadásnak, úgy látszik, csak politikai jellege van és főleg az a célja, hogy Törökországot megfélemlítse és egyiptomi akciójában zavarja. Nem szállítottak partra ellenséges csapatokat Konstantinápoly, március 5. A Milli távirati ügynökség jelenti: Az athéni távirati iroda február 27-iki kelettel jelentette, hogy az angol—francia flotta a Dardanellák félszigetén csapatokat szállított partra és ott kitűzte a szövetségesek lobogóját. Fel vagyunk hatalmazva annak kijelentésére, hogy a szövetséges flotta eddig csak a külső erődöket tudta megrongálni, a belső erődök még sértetlenek. Szintúgy az ellenség eddig egyetlen embert sem tudott partraszállítani. A fentemlített távirati ügynökség híre tehát teljesen koholt. Olasz szakvélemény a Dardanellák ostromáról Zürich, március 5. Pausario tengerészeti szakértő a Corriere della Sera-ban a következőket írja: Az angol-francia flotta behatolt ugyan a Dardanellákba, de egyelőre csak a szélesebb részbe. A valódi nehézségek majd csak akkor kezdődnek, ha a tulajdonképpeni tengerszorost kísérlik meg bevenni; ott majd nagyobb hatással lesznek az erődök ágyúi. Alig tehető fel, hogy a németek a háború két hónapjában ne javították volna ki úgy az erődműveket, hogy most sikerrel állhassanak ellen. Az angolok és a franciák is tudatában vannak a fenyegető nehézségeknek. Kitűnik az abból, hogy eddig mindig csak régebbi hajókat küldtek előre és a Queen Elsabeth-et, Agamemnont stb. visszatartották, hogy csak régebbi hajójuk menjen tönkre. Ebből következtethetni, hogy a Dardanellák ostromát olyan feladatnak tekintik, amely sok időt és nagy áldozatokat követel. Megsérült angol hadihajó Konstantinápoly, március 5. Szófiából jelentik a Turannak. Utasok közlése szerint egy súlyosan megsérült angol hadihajót egy másik hajó a szalonikai kikötőbe vontatott, amelyet a kormány intézkedése következtében három nap múlva el kellett hagynia, de titokban egy görög hajógyárban ki fogják javítani.A Dardanellák ellen intézett gyenge támadások arra utalnak, hogy az angolok belátták, hogy csapatok partraszállítása nélkül a tengerszorosnak nem válhatnak uraivá. Úgy látszik, hogy koncentrált erővel meg fogják kísérelni csapatok partraszállítását Sikertelen támadás a bulairi erődök ellen Genf, március 5. Londonon át jelentik. A francia tengernagy tengeri hadosztálya által a serosi öbölben a bulairi erődök ellen intézett támadása kevés eredménynyel járt. A Szultán- és a Napóleon-erőd szinte sérületlen. Az egyetlenegy helyen eltalált Kavak-híd nem fenyeget bedőléssel. Budapest, március 5. Ferenc Szalvátor főherceg látogatása. Ferenc Szalvátor főherceg pénteken reggel meglátogatta a XVI. számú helyőrségi kórházat, majd a kőbányai pályaudvaron egy sebesültszállító vonatat nézett meg. Délután folytatta szemleútját, amelynek során látogatást tett a Rudolf- és Schiffer-féle lábbadozó otthonban. A Schiffer-féle lábbadozó otthonban a főherceget özvegy Milch Gyuláné üdvözölte. Számos sebesülttel beszélgetett, megszólította Schuvarcz Mici gazdasági főnöknőt -U es.