Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)

1915-03-06 / 65. szám

Szombat Egy orvosról, az önérzetről és a dán nemzetről Georges Clemenceau, kvalifikációjára nézve orvos, a múltban francia miniszterelnö uk, jelenleg a „Leláncolt Ember" szerkesztője, nyílt levelet intézett a dán nemzethez. Az or­vosnak az a véleménye, hogy a dán nemzet — mivelhogy semleges marad — önérzetnélküli. Szerény tudomásunk szerint ordinári­­s időkben az orvosnak sokkal is inkább lisztje, hogy az életet és az egészséget ápolja, sem­­minthogy egész társadalmakat küldjön a ha­lálba. A rendkívüli idők lehorzsolták úgy lát­szik a kitűnő francia ember elméjéről is az élt, de ez nem is túlságosan fontos. Amikor birodalmak léte forog kockán, mi az akkor egy ember épelméjűsége — nemde Mr. Cle­menceau? — és a jelentés ebben az esetben az, hogy az önhittségben pöffeszkedő entente egyik vezérhangja, a már föntemlített orvos és főszerkesztő, a kicsiny dán nép segítségét is szükségesnek tartja a szövetségesek győzelmé­hez. És­ nem elég nekik, hogy az ő csalfaságuk miatt keresztre feszíttetett a belga nemzet, a kicsiny dán nép pusztulását is kívánják. Azt mondja Clemenceau, hogy Dániának kötelessége megtámadni a német birodalmat azért, mert Oroszország 1861-ben elvette Dá­niától Schleswiget. Új Elzászt szeretne ebből csinálni a francia publicista, aki számításba vette nyilván azt is, hogy az özvegy orosz császárné és az angol anyakirályné — Dagmar és Alexandrine hercegnők — a dán királyi házból származó két nővér. E r­okonság miatt, s amelynek a dán nemzet eddigelé semmiféle hasznát nem látta, semmiféle előnyét nem él­vezte, üzenjen most hadat Dánia. Egy esetleges német-i­án háború problé­mája olyan könnyű, mint a gyermekújságok "­öréjének megfejtése. A németek az alig is száz­bájöhető dán szárazföldi sereggel szem­ben nyomban megszállnák Jullandot (ami mellesleg kitűnő bázis volna az Anglia elleni flottaoperációk számára) és az Északi- és a Keleti-tenger német vízi haderőitől határolt Seeland-sziget sorsa sem lehetne kétséges, annál kevésbé, mert hiszen a Kattegaunál ágyulövés­nyire van vele szemben Malmö, vára Svéd­országnak, amely minden semleges közül leg­határozottabban németbarát és oroszgyűlölő. De mindez természetesen a soh­a be nem következő kombinációk szabad birodalmába tartozik csak. Dánia sosem akarhat háborút viselni Németországgal és tegyük hozzá őszin­tén, mással szemben sem. A számra­­oly cse­kély, de vagyonos és művelt dán nemzet szá­mára (amelynek kultúrája minden népé kö­zött a leginkább nivellálódott), csak egy kül­politika létezhetik és ez az abszolút semleges­ség, amit Dánia szigorúan megőrzött eddig és lelkies­ keretesen be fog tartani ezután is. A dánok már két izben csalatkoztak­­ Angliában. 1804-ben volt, hogy a nagy ország­rabló hadüzenet nélkül támadta meg a sem­leges Dániát. Kopenhága gyalázatos ostroma örökkön emlékezetes fog maradni a népek számára és Angliának, aki akkor egy jóaka­raton semleges népen követett el példátlan erő­szakot, szava sem lehet Belgium miatt, amely siralmas sorsát, mint azt ma a diplomáciai akták olyan bőven bizonyítják, megérdemelte. Belgium csak dupeje volt Angliának, Dánia el­lenben ártatlan áldozata. És miért ragadna most fegyvert Dánia az entente mellett? Miért követne el öngyilkosságot Anglia és Franciaország kedvéért? 1964-ben, a porosz-dán háború idejében, a londoni és a pá­risi kabinetek nem szűntek meg Dániát ugratni, hitegetni, biztatni, hogy azután teljes védetlen­ségben kiszolgáltassák hatalmas ellenfelének. Még egyszer szálljon szembe a győzhetetlen németekkel, amikor erre semmi oka sincs, hisz Németország barátságban él Dániával és mindjárt a háború legelején biztosította is őt baráti jóindulatáról. Dán részről egyébként megfelelt Georg Brandes, a nagy publicista, Georges. Clémen­ceaunak és nyugodtak lehetünk, a Clemen­ceau által óhajtott német—dán háborúból nem is lesz több, mint ez a már megtörtént francia— dán hírlapi polémia, melynek vesztes részese Clémenceau volt. Politikai súlya, nincs an­nal, ami történt, következése sem lesz. Ez végtele­nül természetes. De amilyen természetes ez, éppen olyan jellemző a Clémenceau-féle ugra­tás az entente politikájára, amely Dániából új Belgiumot akart csinálni. Az önérzet kérdését veti föl az életével, a létével és a megmaradásával szemben. Ez az ember, aki orvos, tehát humánus életpálya neveltje, Clemenceau, akit mindig a felvilá­gosultak, a háborúellenesek és a revanche­politika ellenségeinek soraiban­­láttunk, most a demagógia paripájára, e keskedt Rosinantera ül fel és — ha hatalmából odáig futná — igaz­ságtalan romlásba vinnie egy becsületes, békés és művelt nemzetet. Az orosz szövetség hatása ez. Franciaország legtisztább fejei is megkótya­gosodtak és kik azelőtt az encyklopedisták hű tanítványaiként a megbékélést és a felszaba­dulást hirdették, most a tűz és a vér foghíjas apostolaivá vedlenek. Milyen szánalmasak, így, ebben a szerep­ben. Az érvényesülés legfőbb titka, hogy az ember mindig csak azt művelje, amihez ért. Magát adja, a maga szaván szóljon. A Clémen­ceau tehetsége a becsületes és a békés emberé, ám most, hogy a nacionalisták maszkjában becstelenséget és igazságtalan harcot követel, nevetséges, mint egy vásári marionette. És te­hetségtelen is ebben a métterben, amely nem az övé. Bízza ezeket a dolgokat csak Barrés úrra, az­ért ehez, annak volt ez az élete, a kenyere mindig. És amilyen nevetséges volna a reakciós, háborús apostol, ha most a Clémen­ceau egykori humánus, szabadelvű szavait reci­tálná, éppen olyan torzfigura a gyűlöletet szító Clemenceau, akinek fejét a népszerűség vágya és az orosz szövetség borította el vérrel. PESTI NAPLÓ 1915. március – A Dardanellák ostromának ritmusa — úgy látszik — gyöngül. A kezdet vehemenciá­ját rövid, lankadt kísérletek követik, persze minden eredmény nélkül. Ilyen volt az ellen­séges flotta mai akciója is: hiábavaló tüzelés a Dardanellák bejáratánál felállított ütegekre. A belső erődök teljesen sértetlenek s a szö­vetségesek egyetlenegy embert se tudtak partra szállítani. És eredménytelen marad minden erőfeszítés; eredménytelen nemcsak lokális szempontból, de stratégiai szempontból is — hogy az angolokat nem kis részben az a tö­rekvés vezette, hogy az Egyiptom felé nyo­muló török haderőt meggyengítsék — és po­litikai szempontból is. Ám itt mindenesetre megvan az az eredmény, hogy az angol-fran­cia flotta ágyudörgése fölverte az egész Bal­kánt s megláttatta az ijesztő jövőt, amit az entente Romániának, Bulgáriának, Görögor­szágnak szánt. A mai bombázás Hivatalos jelentés Konstantinápoly, március 5. A főhadiszállás jelenti: A kaukázusi arc­vonalon egyes előőrsök harcaitól eltekintve, semmi se változott. A többi arcvonalról sincs említésre méltó jelenteni való. Az ellenséges flotta ma egy ideig tüzelt a Dardanellák bejáratánál felállított ütegeinkre, de eredmény nélkül. Francia jelentés a bombázásról Róma, március 5. A Havas-ügynökség jelenti: A Dardanellák be­járatánál levő­ erődök bombázását elsején nagy tá­volságról vették fel az egyesült flotta hajói. Ezt követte egy kisebb távolságból folyó bombázás. Négy erőd le van rombolva. A szorosban levő ak­nák eltávolítása megkezdődött a szövetséges flotta páncélos cirkálóinak védelme alatt. Egy páncélos behatolt a szoros bejáratába és egy óra hosszat bombázta a belső erődöket. Sértetlenül tért vissza, m­skor ír erődök nagy erővel kezdtek rá tű­z A Hordatámadás céllja Athénből érkező jelentések szerint az angol—francia flotta csütörtökön több óra hosszat bombázta a Dardanellák előrészében levő belső erődöket. A flotta támadásra ké­szült a kisázsiai parton levő Beirut ellen is, ahol kürü­lbelü­l 20.000 főnyi török hadsereg van összegyűjtve. Az angol és francia flotta rendkívüli erőfeszítéseit itteni tengerészeti kö­rökben nem nagy optimizmussal kísérik. Azt hiszik, hogy csak a szoros előrészein lehet sikereket elérni, magában a szorosban azon­ban, különösen a szűk részeken, az angolok előnyomulása lehetetlen. .A nagy flottatáma­dásnak, úgy látszik, csak politikai jellege van és főleg az a célja, hogy Törökországot meg­félemlítse és egyiptomi akciójában zavarja. Nem szállítottak partra ellenséges csapatokat Konstantinápoly, március 5. A Milli távirati ügynökség jelenti: Az athéni távirati iroda február 27-iki kelettel je­lentette, hogy az angol—francia flotta a Dar­danellák félszigetén csapatokat szállított partra és ott kitűzte a szövetségesek lobogó­ját. Fel vagyunk hatalmazva annak kijelen­tésére, hogy a szövetséges flotta eddig csak a külső erődöket tudta megrongálni, a belső erő­dök még sértetlenek. Szintúgy az ellenség eddig egyetlen embert sem tudott partraszállí­­­tani. A fentemlített távirati ügynökség híre tehát teljesen koholt. Olasz szakvélemény a Dardanellák ostromáról Zürich, március 5. Pausario tengerészeti szakértő a Corriere della Sera-ban a következőket írja: Az angol-francia flotta behatolt ugyan a Dardanellákba, de egy­­előre csak a szélesebb részbe. A valódi nehézségek majd csak akkor kezdődnek, ha a tulajdonképpeni tengerszorost kísérlik meg bevenni; ott majd na­gyobb hatással lesznek az erődök ágyúi. Alig te­hető fel, hogy a németek a háború két hónapjá­ban ne javították volna ki úgy az erődműveket, hogy most sikerrel állhassanak ellen. Az angolok és a franciák is tudatában vannak a fenyegető ne­hézségeknek. Kitűnik az abból, hogy eddig mindig csak régebbi hajókat küldtek előre és a Queen El­sabeth-et, Agamemnont stb. visszatartották, hogy csak régebbi hajójuk menjen tönkre. Ebből kö­vetkeztethetni, hogy a Dardanellák ostromát olyan feladatnak tekintik, amely sok időt és nagy áldo­zatokat követel. Megsérült angol hadihajó Konstantinápoly, március 5. Szófiából jelentik a Turannak. Utasok közlése szerint egy súlyosan megsérült angol hadihajót egy másik hajó a szalonikai kikötőbe vontatott, a­melyet a kormány intézkedése következtében há­rom nap múlva el kellett hagynia, de titokban egy görög hajógyárban ki fogják javítani.­­A Darda­nellák ellen intézett gyenge támadások arra utal­­nak, hogy az angolok belátták, hogy csapatok partraszállítása nélkül a tengerszorosnak nem vál­hatnak uraivá. Úgy látszik, hogy koncentrált erő­vel meg fogják kísérelni csapatok partraszállítását Sikertelen támadás a bulairi erődök ellen Genf, március 5. Londonon át jelentik. A francia tengernagy ten­­­geri hadosztálya által a serosi öbölben a bulairi erődök ellen intézett támadása kevés eredménynyel járt. A Szultán- és a Napóleon-erőd szinte sérület­len. Az egyetlenegy helyen eltalált Kavak-híd nem fenyeget bedőléssel. Budapest, március 5. Ferenc Szalvátor főherceg látogatása. Fe­renc Szalvátor főherceg pénteken reggel megláto­gatta a XVI. számú helyőrségi kórházat, majd a kőbányai pályaudvaron egy sebesültszállító vonatat nézett meg. Délután folytatta szemleútját, amely­nek során látogatást tett a Rudolf- és Schiffer-féle lábbadozó otthonban. A Schiffer-féle lábbadozó otthonban a főherceget özvegy Milch Gyuláné üd­vözölte. Számos sebesülttel beszélgetett, megszólí­­totta Schuvarcz Mici gazdasági főnöknőt -U es.

Next