Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)

1915-03-17 / 76. szám

278 Csütörfi kö­ z­ött tanácsterembe, amelyben csupán nyolc-­­ száz kiválogatott vendég volt jelen. A jelent­kezők száma mindössze hat volt. Ezalatt pe­dig egy népgyűlést hívtak össze a munkások s ezen 100.000 ember vett részt. Egy angol lisztnek, aki automobilon mutatkozott az ut­cán, „gyilkos" kiáltással kellett elmenekülnie. — Hogyan áll az ír önkéntes mozgalom? — 1913 végén az ország védelmére — angol támadás ellen — 200.000 emberünk volt, de a jól szervezett sereg csupán 10.000 puskával volt felfegyverkezve. Amerikában azonban óriási alapok vannak fegyverekre, küldtek is 191­4 júliusában 4000 puskát. — Vannak független újságok Írország­ban? — Nincsenek. Valamennyi lap el van nyomva. — Mit tart a hadihelyzetről? — Nem kételkedem abban, hogy Német­ország és Ausztria győzni fog. Néhány hónap alatt leverik Oroszországot, azután követke­zik Franciaország és végül Anglia egészen magára marad. — És Kitchener uj serege? — Indiából sok újoncot akar hozni, de mielőtt Európába hozhatná őket, a szuezi csatorna már a törökök kezében lesz. — Anglia letörése pedig — mondta ez­után elgondolkozva az ír vezér — az én sze­gény hazámnak is meghozza szabadságát. Ír­ország nélkül pedig Anglia nem lesz világha­talom, legfeljebb egy jelentős királyság. Budapest, március 16. A trónörökös utazása. Bécsből jelentik: Ká­roly Ferenc József trónörökös a főhadiszállásról hétfőn Schönbrunnba érkezett.­­ Bécsből távira­tozzák. Károly Ferenc József trónörökös kedden délben egy órakor elutazott az északi harctérre. A hetedik kerületi képviselőválasztás. Ked­den a VII. kerület kereskedőinek és iparosainak százötven tagú küldöttsége jelent meg Ehrlich G. Gusztávnál. A küldö­ttség nevében Hoff­er Gyula arra kérte Ehrlichet, hogy tekintettel a kerület ke­reskedőinek és iparosainak arra a kívánságára, hogy közülük válaszszanak képviselőt, vállalja el a jelöltséget. Ehrlich G. Gusztáv megköszönte a polgárság ragaszkodásának megnyilatkozását, a je­löltséget azonban semmi szín alatt sem hajlandó vállalni. A kerület polgársága szempontjából a leg­kedvezőbb megoldásnak tartja Paksy Béla jelöltsé­gét A küldöttség tagjai sajnálattal vették tudomá­sul Ehrlich G. Gusztáv elhatározását és kijelentet­ték, hogy az új kerületi beosztás életbeléptetésekor ragaszkodni fognak ahhoz a kívánságukhoz, hogy a kerületnek legalább egy iparos és egy kereskedő képviselője legyen.­tása, hogy a legaljasabbul megrágalmazza azokat, akiknek a neve németül cseng. A húsz folytatásból álló cikksorozat, amelynek címe „A csodák országában" szemérmetlenségre még a Novoje Vremja szokott hangját is túl­haladja. Aki elolvassa e cikksorozatnak a cí­mét, azt hiszi, hogy talán az exotikus or­szágokról, Indiáról, Ausztráliáról van szó, pedig a keleti tengeri tartományokkal foglal­kozik. Mindig újabb és újabb támadásokat intéznek a balti nemesség ellen, amelynek az orosz keleti tengeri tartományokban tisztelt és becsületes német neve van. Olvasóinak ha­tártalan butaságára számítva, Suvorin újságja állandóan azzal vádolja ezeket, hogy a néme­teknek kémkednek, dróttalan távíróállomáso­kat helyeztek el, lőszert őriznek és eldugott helyeken földerődítéseket építettek. De térjünk vissza a sebesültekre. A sváj­cot, amint Oroszországban a portást nevezik, elmesélt nekem egy orosz győzelmet. Kelet-Poroszországban voltak öt nap óta s négy oszlopban futottak, menekültek vissza egy országúton, mig végre nagy ügygyel-bajjal el­érték a szent Oroszországot. A németek tüzér­sége nyomukban volt olyannyira, hogy a portást az egyik ágyú el is gázolta. — De ez a Kelet-Poroszország — mondta — mégis kitűnő ország. Képzelje el a parasz­toknak saját kőből épített házuk van, párná­zott székük, tollas ágyuk és tükrük. Ilyen házakat kell ajándékoznia az Atyuskának a háború után. Ajándékozni: ez igazi orosz gondolkodás. Hogy a tiszta porosz parasztházakon egész generációk verejtéke tapad, azt bizony az oroszok nem tudják megérteni. PESTI NAPLÓ !1915­­ március 18. Törökország A véres és veszteséggel­ teli kudarcok után új akciót kezdett az angol-francia flotta. Persze, sikertelenül kezdődött ez is, s mint egy — nem hivatalos — jelentés közli, a tá­madó angol flotta mindössze annyit ért el, hogy egy cirkáló és egy csatahajó harckép­telen lett, aknakeresőhajóit bombák érték s jelentős veszteségeket szenvedett emberben is. Úgy látszik, az orosz flotta is szerepet kér magának a vereségekből, erre vall az a hír, hogy a nagyon hiányos orosz Fekete­tengeri flotta „­tökéletesítésén" lázasan dol­goznak. A kudarcokat különben újból szárazföldi akció ígéretével takarják az entente sajtójá­ban. Előreláthatólag a második szárazföldi kí­sérlet se lesz — ha egyáltalán lesz — nagyobb sikerű, mint az első. Meghiusult támadások Amsterdam, március 16. Brindisiből táviratozzák. A Jesse-Kale­erődhöz magának utat törő angol flottát a véd­erőművek heves tüzeléssel fogadták. Egy cir­káló és egy csatahajó ágyulövedékektől találva harcképtelenné lett. Az aknaszedőhajókat is bombák érték. Az angolok jelentős vesztesége­ket szenvedtek. A hadműveletek folynak. Százezer ember a Dardanellák ellen Köln, március 16. Athénból táviratozzák a Kölnische Zei­tung-nak. Az angol-francia flotta ostromát a Dardanellák ellen szárazföldi akcióval támo­gatják. Egy teljes expedíciós hadtesten kívül, amely a Dardanellák elé érkezett, még egy egész hadtest áll készen a behajózásra, hír sze­rint Algírban, de egy más verzió szerint Tou­lonban. Az egész szárazföldi haderőt százezer emberre lehet becsülni. A terv az, hogy az an­gol és a francia szárazföldi csapatokkal egy­idejűleg az oroszok is nagy haderőt fognak partraszállítani a Boszporusban. Bécs, március 16. Bukarestből jelentik a Südslavische Correspon­denz-nek. A Tenedosból érkezett francia jelentések szerint már megérkeztek azok az első szárazföldi cs­apatok, amelyeiket a Dardanellák és a Konstan­tinápoly elleni akcióra akarnak felhasználni. Hu­szonnégy hajó körülbelül 45.000 embert szállított már partra egy bizonyos helyen, de még bevárják a további csapatok megérkezését, mert nagy erők­kel akarják megkezdeni a szárazföldi akciót, hogy a kudarcot elkerüljék. A francia jelentés beismeri ezután, hogy az eddig megkísérelt kisebb partra­szállitások meghiúsultak s ez is arra int, hogy csak jelentékeny erőkkel szabad megkísérelni is­mét a partraszállitást san dolgoznak azon, hogy a Fekete-tengeri flotta technikai harckészségét és főleg a hajók sebességét és akcióképességét tökéletesítsék. Ezen a téren a flottában még nagy hiányok vannak. A munkálatok azért folynak angol tengerésztisztek segítségével, hogy az orosz flotta rövid időn belül olyan állapotba kerül­jön, hogy képes legyen egyfelől Konstantiná­polyt blokálni, másfelől ellensúlyozni a Goe­bent, Hamichet és Breslaut. E munka ered­ményei csak később fognak mutatkozni. Az orosz flotta szerepe Bécs, március 16. Szófiából jelentik a Südslavische Korrespon­­denznek. Az orosz lapok mind határozottabban kí­vánják, hogy Oroszország is vegyen részt a Dar­danellák ellen megkezdett akcióban. A Novoje Vremja, hogy a közönség sürgetésének eleget te­gyen, kifejti, hogy a fekete-tengeri orosz flottának épségben kell tartania erejét, hogy adott pillanat­ban akcióba lépjen. A közvélemény megnyugtatá­sára volt szánva az is, hogy a fekete-tengeri orosz flotta az utóbbi napokban demonstratív célokból bombázta a Fekete-tenger több török kikötőjét A valóságban a török flotta útját állja az orosz hajók minden nagyobb tevékenységének. Különben pedig azt mondják, hogy az orosz hajóknál nagy a hiány a fűtőanyagban, mert a Don-vidék szenét nem le­het hajósűtésre használni, az angol és sziléziai szén pedig már majdnem teljesen elfogyott. Pétervár, március 16. (Rómán át) Ebenhard orosz admirális és az orosz Fekete-tengeri flotta többi parancsnokai láza­ Kitchener a Dardanellák bombázásáról Rotterdam, március 16. Londonból táviratozzák. Kitchener a felsőház­ban nyilatkozott a Dardanellák ostromáról és azt mondta, hogy a Dardanellák ostroma a szövetsé­gesek flottájának nagy erejéről tesz bizonyságot.­­Többet egyelőre nem mondhat, mint azt hogy a felsőház meg lehet arról győződve, hogy az ügy jó kezekben van. A nemzet árvái A következő levelet kaptuk: Mire a háború befejeződik, százezernél többet szaporodik Magyarországon az árvák száma, a ka­tonák árváinak roppant nagy számával. Az árváról mindig kell gondoskodnia az ál­lamnak, de most, a nagy nemzeti vérveszteség után sokkal inkább. És mindenféle árváról kell gondos­kodnia, de a háborúban elesett katonákéról külö­nös gonddal. Törvény állapítja meg, hogy az árva mennyi nevelési járulékot kapjon az államtól; ez az összeg nem nagy, igaz, de a szerényebb módú családnak, különösen, ha több gyermeke van, megkönnyíti az életét. Azok a gyermekek tehát, akiknek anyja vagy más rokona van, aki gondjába veszi őket, el vannak látva, ezeknek többé-kevésbbé jó dolguk lesz. Másként van azonban a dolog azoknál a gyer­mekeknél, akik most már egészen árvák s akiket alkalmas rokon hijján idegenekhez kell adni. Szörnyűséges gondolatnak is, hogy ezeket a gyermekeket az állami gyermekmenhelynek akar­ják átadni, tehát falura száműzik, a legszegényebb emberekhez, akik tíz-tizenkét-tizenöt koronáért vál­lalják tartásba s ennek megfelelően tartják is és bánnak vele. Ezek a földhözragadt emberek a cse­kély tartásdíjon még nyerni is akarnak, gondolhat­juk, hogy hogyan és mivel táplálják a gyermeket, hogyan gondozzák és nevelik. Csak kevés gyermek­nek jut az a szerencse, hogy jóravaló családihoz kerül, amely nem csupán a pénzért vállalja el s amely úgy bánik vele, mint a saját gyermekével. Sokan azonban rossz helyre jutnak, ahol éheztetik, keményen dolgoztatják s tisztaság és egészség dol­gában elhanyagolják őket. A nép az állami gyer­mekmenhelyektől alaposan idegenkedik. Kinek lenne hozzá lelke, hogy csak igy gondos­kodjék a katonák árváiról? Hiszen nem lenne nyu­godalmuk a sirban a szegény apáknak, ha gyerme­keiket igy gondozná az állam s a szellemük föl­járna panaszkodni és keseregni, hogy nem ezt ér­demlik a hazájuktól, amelyért meghaltak. Az árvákat, akiknek apja a haza védelmében halt meg s most idegen földben pihen, a társada­lomnak kell keblére ölelnie. Jólelkű, melegszívű családoknak ajtaja nyíljék meg nékik, hogy az el­vesztett családi otthon helyett másikat találjanak és ne tudják meg, mi tesz az­ árvának lenni. A leg­jobb családoknak kellene örökbe fogadni ezeket az árvákat, hogy megéreztessék velük a nemzetnek forró háláját önfeláldozó apáik iránt s hogy gyer­mekeiben kapja meg jutalmát a nemzettől az apa, akinek már semmi sem kell — Örökbe fogadni ... Ez lenne méltó megbecsü­lése az apának s a gyermeknek egyaránt. Ez töb­bet ér, mintha a legszebb árvaházakat építik nekik, vagy mintha tartásba adják és fizetnek értük, mert a családi élet melegségét, bizalmasságát és kedves­ségét semmi sem pótolhatja a fiatalon elárvult lé­leknek. Talán magának a segítőnek is jobban esik a segítésnek ez a módja, mert nemcsak pénzt ad vele, hanem s­zeretetet és bizalmat is. A­­szeretet és a bizalom pedig nagyszerűen fetekedi­k az adó-.

Next