Pesti Napló, 1915. április (66. évfolyam, 91–119. szám)

1915-04-14 / 103. szám

IC Szerda PESTI NAPLÓ 1915. áprilia 14. ]ben is csak holt ponton vesztegel, mert ugyan­azok a helységnevek szerepelnek a francia vezérkar jelentésében, mint a németében és ezekből lén­ával meg lehet húzni a határt, ahol a németek állnak és ahonnan nem tud­ták őket visszaszorítani. A Dardanellák ost­roma szünetel és a francia expedíciós sereg Egyiptomban kötött ki. Delcassé, a francia revánspolitika cégéves képviselője a parla­mentben nem ad feleletet arra a kérdésre, hogy az entente-államok köthetnek-e külön békét. Bizonyos déli semleges államok nyug­talansága, mely minket is nyugtalanított, úgyszólván teljesen megszűntnek tekinthető. Mindezek objektíve és szerényen is meg­állapítható tények, amelyek a tavaszi napsu­garak átütő erejével hatolnak át azon a rossz hangulaton, ami Przemysl eleste után neheze­dett mindenkire. És Hindenburg szavai a Röngten-sugarak erejével hatolnak be abba a jövőbe, amelyet még az ismeretlenség köde borít el előlünk. Értékpapírok áremelkedése — Érdekes hausse-mozgalom — A tőzsdék még a mozgósításkor becsu­kódtak. Előbb ideiglenesnek mondták a tőzsde szünetelését, de azóta sem nyílt meg a tőzsde sem nálunk, sem Bécsben, sem a lobbi had­viselő államok fővárosában. A kormány, ne­hogy némelyek a háborús események forgandó szerencséjére spekulálván, másokat vagyonuk­ból kiforgathassanak, egyes értékeket elérték­teleníthessenek és egyáltalán a nemzeti vagyon standardjának megóvása céljából, eltiltotta az értékpapír-különbözeti játékot. A reális életben­­úgy alakult azonban a helyzet, hogy a háború első négy-öt hetének elmúltán, szóval akkor, amikor abból, ami eleinte katasztrófa módjára hatott, állapot lett, bizonyos magánforgalom indult meg az érték­papírokban. Ez a magánforgalom, noha titok­ban maradt, mindinkább gyarapodott és ma már igen tekintélyes méreteket öltött nemcsak Budapesten, hanem Bécsben is. Úgy a bécsi, mint a budapesti pénzügyi körökben az utóbbi időben, pontosabban az utóbbi napokban, határozott áremelkedési irányzat állt be, valóságos hausse-tendencia alakult ki. Ennek az irányzatnak úgy tudjuk, semmiféle politikai háttere nincs és egyáltalán nem függ össze azokkal a sugdolózásokkal, amelyeket a béketárgyalások közeli lehetősé­géről mostanában hallani lehet, leginkább fe­lelőtlen helyeken, felelőtlen emberektől. A til­tott értékpapír-üzletben beállott áremelkedés­nek tisztán gazdasági magyarázata van és ez a következő: a háború alatt — és ez máskép el sem volt képzelhető — valutánkban bizo­nyos disagio állott be. Ez a disagio fokozódó. Attól kell tartani, hogy a békekötés után is fennmarad bizonyos ideig, mert számolni kell azzal az eshetőséggel, hogy a háború után a monarkia külkereskedelmi mérlege bizonyos rövid ideig még passzív lesz és így a mi pén­zünk értékcsökkenése, helyesebben, ennek az állítólagos értékcsökkenésnek számokban való kifejezése tartani fog. Ezzel szemben a helyzet az, hogy éppen a háború döntötte halomra azt a nemzetgazda­sági elméletet, amely szerint az ércpénz volna a legfőbb vagyon. Jobban, mint valaha, most derül ki, hogy az igazi vagyont a javak jelen­tik, a munka, a termelés, az előállított ter­mékek, a birtokok, az üzemek, szóval a nem­zeti vagyonnak dolgozó és produkáló alkotó Orosz jelentés a kárpáti harcokról Pétervár, április 13. (Rómán át) Az orosz lapok azt jelentik, hogy a Kár­pátokban az orosz hadsereg több helyütt meg­állt és erős sáncokban elásta magát az ellensé­ges túlerővel szemben. A fő igyekezetük most is az, hogy Mezőlaborc felől Uzsok felé támadva, a szorost uraló összes magaslatokat birtokukba vegyék. Az orosz népfölkelők utolsó osztályát is behívták Berlin, április 13. A Nationalzeitung jelenti az orosz határról: Oroszország déli kormányzóságaiban és Szibériá­ban a népfelkelők utolsó osztályát cári ukázzal azonnali jelentkezésre felhívták. Reklamációnak csak egész sürgős esetekben van helye. A tavaszi mezőgazdasági munkálatokra a mezőgazdasági mi­nisztérium rendelete szerint nők, valamint hadi­foglyok veendők igénybe. Sven Hedin katonáinkról I Berlin, április 13. Sven Iledin, a híres utazó a húsvétot a Kár­pátokban, a negyedik hadsereg harcvonalában töl­tötte, ahol József Ferdinánd főherceg vendége volt. Életében először látott osztrák és magyar katoná­kat s nem győzi őket eléggé magasztalni. — Azok a benyomások, amelyeket a Kárpá­tokban szereztem, igazán hatalmasok — írja a világhírű utazó. — Láttam a csapatokat a lö­vészárokban, láttam a huszárokat és tiroliakat, akik temérdek sokszor voltak már tűzben. Min­denütt törhetetlen lelkesedéssel és a győzelemben való szent hittel találkoztam. Az osztrák-magyar sereg minden katonájának, még a legegyszerűbb közlegényeknek is minden szavából az a rendít­hetetlen eltökéltség tükrözik vissza, hogy győzni fognak, mert győzni akarnak. Együtt voltam Jó­zsef Ferdinád főherceggel, a hadseregcsoport ve­zérével. Arca a marcona, hosszú katonaszakállas Miksa mexikói császárra emlékeztet. — Katonái imádják, akivel csak beszéltem a főhercegről, mindenki rajongással szereti és a legmélységesebb tisztelettel említi nevét. Néhány órát legközelebbi környezetében töltöttem és mondhatom, mélyen meg voltam hatva, amikor azt tapasztaltam, hogy a főherceg milyen meleg szeretettel és gondoskodással viseltetik katonái irányában; minden gondolata az, hogy katonái jól érezzék magukat. — A negyedik hadseregtől Roth tábornok hadseregcsoportjához mentem, akinek a Duna­jec mellett német csapatai is vannak. Azután meglátogattam Staussenburg altábornagy hadi­szállását. Ebben a két tábornokban is két nagy­szerű katonát ismertem meg. A nyomor Lembergben Krake, április 13. A Lembergben megjelenő Kurjen Litovski szerint Rutovszki polgármester bankkonzor­ciumot alapított, amely kétharmad részét a Lembergben visszamaradt államhivatalnokok fizetésének kiutalta és készen áll rá, hogy ezeknek a hivatalnokoknak áprilisban és má­jusban ugyanilyen fizetési kvótákat juttasson a kezükhöz. A lakosság körében a nyomor egyre nagyobbodik. Míg tavaly szeptemberben tizenhárom népkonyha háromszázezer ebédet szolgáltatott ingyen a sínylődő lakosságnak, az idén márciusban már hatvanhét népkonyha működött, amely egym­illiószáznyolcvanezer ingyenebéddel látta el a nyomorgó lakosokat. Hindenburg biztosra veszi győzelmünket Róma, április 10. A Giornale d Italia rendkívül érdekes cikket közöl, amelyben a lap német harctéri tudósítója, Cabasino Renda Ilindenburggal a háborúra vo­natkozó beszélgetését írja le. — Csodálatosan jól érzem magam — mondotta Hindenburg, — de különben min­dig egészséges voltam. Pár évvel ezelőtt, mint afféle nyugalmazott tábornok, én is biztosít­tattam az életemet és csak ekkor beszéltem egy orvossal az egészségemről, mert a biztosítás­nál az orvosi vizsgálat nélkülözhetetlen. — Az orvos akor azt mondta: „Egészsé­ges, mint a makk!" Úgy alszom, mint egy mormotor. Alig tudom elképzelni, hogy nem­rég még nyugalmazott tábornok voltam. — Tudom, azt híresztelték rólam, hogy azért mentem­ nyugalomba, mert tele vagyok kösz­vény­nyel. Ebből egy szó se igaz. Azért mentem nyugalomba, mert három évig voltam a karlsruhei hadosztály parancsnoka s azután 1903-tól 1911-ig, tehát nyolc évig a magde­burgi hadtest parancsnoka. — Úgy éreztem, hogy ily magasrangú tábornoknak nem szabad nagyon hosszú ideig szolgálatban maradnia, m­ert különben elzárja a fiatalabb tábornokok előtt az érvényesülés útját. . . A tábornagy* elmondotta azt is, hogy ho­gyan történt a reaktiválása. — Július 31-ikén a feleségemmel egyik leányomnál voltam látogatóban. Hazafelé mes­yet Berlinben értesültem a hadüzenetről. Azonnal írtam egy levelet a hadügyminiszter­nek és felajánlottam szolgálataimat. Azt a vá­laszt kaptam, hogy majd annak idején, ha szükség lesz rám, esetleg meg fogják fontolni ajánlkozásomat. Egyebet nem feleltek. — Hetek múltak el. Augusztus 22-ikén délután három órakor végre táviratot kaptam őfelségétől, aki elrendelte, hogy másnap lépjek szolgálatba. Félóra múlva már jelentkezett a vezérkari főnököm, Ludendorff tábornok is, aki közölte velem, hogy még az éjszaka, 3 és 1 óra között különvonaton indulhatok. Így lettem ismét aktív tábornok. — Ami a győzelmet illeti, én szilárdan és biztosan hiszek a győzelemben. Azt, hogy a győzelmet előre lássuk, nem is kell prófétának lenni­e az embernek, hanem hadvezérnek. Az a nagy bizonyosság, amelylyel­ állítom, hogy a végső győzelem a miénk lesz, korántsem jóslás. A háború sorsát bizonyos koefficiensek döntik el, amelyeket ismerünk és amelyekkel mi ren­delkezünk. Én megvizgáltam­ mindazokat a té­nyezőtek, amelyektől a győzelem, vagy a vere­ség sorsa függ és tökéletes pontossággal meg­állapítottam az értéküket. Az előttem ismere­tes adatoknak természetes és matematikai kö­vetkezménye az a teljes meggyőződésem, hogy győzni fogunk. Az oroszok garázdálkodása Kolomeában Krake, április 1S. Az oroszok kolomeai tartózkodásuk alatt az utolsó közlegénytől fél a legmagasabb rangú tisz­tig különbség nélkül raboltak, fosztogattak és ma­gukhoz vettek mindent, aminek csak a legkisebb értéke is volt. Az elmenekültek lakásait teljesen ki­fosztották, a berendezési tárgyakat, még az ágyi ruhát is ellopták. Ahány zongorát és pénzszekrényt , ' . 1 r Az északi háború­s háború eseményei tér részei. A pénz nem érték, hanem csak érték­mérő. Az ércpénz értékmérő, a papírpénz az értékmérőnek helyettesítője. Nem lehet pedig az, hogy a háború elkerülhetetlen gazdasági processzusa közben egy a való élet által meg­cáfolt nemzetgazdasági tétel miatt árhanyatlás és disagio álljon be. Ezt akarták ellensú­lyozni bizonyos gazdasági körök az ujabb hausse-mozgalommal és ez sikerült is. Az ujabb árfolyamokon tehát nem az arany és nem az ezüst, hanem a nemzeti javak és a nemzeti munka a kurzusképzők. Hogy az emelkedő árfolyam azután megmozdítja a pénzt is, azt előhozza rejtekhelyeiből, új életet önt belé, az természetes és szinte helyes is, mert hiszen, ha az értékek új beállításával meggyarapodtak és megnőttek maguk az érté­kek, kell, hogy ehhez igazodjék a pénz, amely ma értékmérő, régebben azonban valóságos értékképzé­­ss volt.

Next