Pesti Napló, 1915. április (66. évfolyam, 91–119. szám)
1915-04-14 / 103. szám
IC Szerda PESTI NAPLÓ 1915. áprilia 14. ]ben is csak holt ponton vesztegel, mert ugyanazok a helységnevek szerepelnek a francia vezérkar jelentésében, mint a németében és ezekből lénával meg lehet húzni a határt, ahol a németek állnak és ahonnan nem tudták őket visszaszorítani. A Dardanellák ostroma szünetel és a francia expedíciós sereg Egyiptomban kötött ki. Delcassé, a francia revánspolitika cégéves képviselője a parlamentben nem ad feleletet arra a kérdésre, hogy az entente-államok köthetnek-e külön békét. Bizonyos déli semleges államok nyugtalansága, mely minket is nyugtalanított, úgyszólván teljesen megszűntnek tekinthető. Mindezek objektíve és szerényen is megállapítható tények, amelyek a tavaszi napsugarak átütő erejével hatolnak át azon a rossz hangulaton, ami Przemysl eleste után nehezedett mindenkire. És Hindenburg szavai a Röngten-sugarak erejével hatolnak be abba a jövőbe, amelyet még az ismeretlenség köde borít el előlünk. Értékpapírok áremelkedése — Érdekes hausse-mozgalom — A tőzsdék még a mozgósításkor becsukódtak. Előbb ideiglenesnek mondták a tőzsde szünetelését, de azóta sem nyílt meg a tőzsde sem nálunk, sem Bécsben, sem a lobbi hadviselő államok fővárosában. A kormány, nehogy némelyek a háborús események forgandó szerencséjére spekulálván, másokat vagyonukból kiforgathassanak, egyes értékeket elértékteleníthessenek és egyáltalán a nemzeti vagyon standardjának megóvása céljából, eltiltotta az értékpapír-különbözeti játékot. A reális életbenúgy alakult azonban a helyzet, hogy a háború első négy-öt hetének elmúltán, szóval akkor, amikor abból, ami eleinte katasztrófa módjára hatott, állapot lett, bizonyos magánforgalom indult meg az értékpapírokban. Ez a magánforgalom, noha titokban maradt, mindinkább gyarapodott és ma már igen tekintélyes méreteket öltött nemcsak Budapesten, hanem Bécsben is. Úgy a bécsi, mint a budapesti pénzügyi körökben az utóbbi időben, pontosabban az utóbbi napokban, határozott áremelkedési irányzat állt be, valóságos hausse-tendencia alakult ki. Ennek az irányzatnak úgy tudjuk, semmiféle politikai háttere nincs és egyáltalán nem függ össze azokkal a sugdolózásokkal, amelyeket a béketárgyalások közeli lehetőségéről mostanában hallani lehet, leginkább felelőtlen helyeken, felelőtlen emberektől. A tiltott értékpapír-üzletben beállott áremelkedésnek tisztán gazdasági magyarázata van és ez a következő: a háború alatt — és ez máskép el sem volt képzelhető — valutánkban bizonyos disagio állott be. Ez a disagio fokozódó. Attól kell tartani, hogy a békekötés után is fennmarad bizonyos ideig, mert számolni kell azzal az eshetőséggel, hogy a háború után a monarkia külkereskedelmi mérlege bizonyos rövid ideig még passzív lesz és így a mi pénzünk értékcsökkenése, helyesebben, ennek az állítólagos értékcsökkenésnek számokban való kifejezése tartani fog. Ezzel szemben a helyzet az, hogy éppen a háború döntötte halomra azt a nemzetgazdasági elméletet, amely szerint az ércpénz volna a legfőbb vagyon. Jobban, mint valaha, most derül ki, hogy az igazi vagyont a javak jelentik, a munka, a termelés, az előállított termékek, a birtokok, az üzemek, szóval a nemzeti vagyonnak dolgozó és produkáló alkotó Orosz jelentés a kárpáti harcokról Pétervár, április 13. (Rómán át) Az orosz lapok azt jelentik, hogy a Kárpátokban az orosz hadsereg több helyütt megállt és erős sáncokban elásta magát az ellenséges túlerővel szemben. A fő igyekezetük most is az, hogy Mezőlaborc felől Uzsok felé támadva, a szorost uraló összes magaslatokat birtokukba vegyék. Az orosz népfölkelők utolsó osztályát is behívták Berlin, április 13. A Nationalzeitung jelenti az orosz határról: Oroszország déli kormányzóságaiban és Szibériában a népfelkelők utolsó osztályát cári ukázzal azonnali jelentkezésre felhívták. Reklamációnak csak egész sürgős esetekben van helye. A tavaszi mezőgazdasági munkálatokra a mezőgazdasági minisztérium rendelete szerint nők, valamint hadifoglyok veendők igénybe. Sven Hedin katonáinkról I Berlin, április 13. Sven Iledin, a híres utazó a húsvétot a Kárpátokban, a negyedik hadsereg harcvonalában töltötte, ahol József Ferdinánd főherceg vendége volt. Életében először látott osztrák és magyar katonákat s nem győzi őket eléggé magasztalni. — Azok a benyomások, amelyeket a Kárpátokban szereztem, igazán hatalmasok — írja a világhírű utazó. — Láttam a csapatokat a lövészárokban, láttam a huszárokat és tiroliakat, akik temérdek sokszor voltak már tűzben. Mindenütt törhetetlen lelkesedéssel és a győzelemben való szent hittel találkoztam. Az osztrák-magyar sereg minden katonájának, még a legegyszerűbb közlegényeknek is minden szavából az a rendíthetetlen eltökéltség tükrözik vissza, hogy győzni fognak, mert győzni akarnak. Együtt voltam József Ferdinád főherceggel, a hadseregcsoport vezérével. Arca a marcona, hosszú katonaszakállas Miksa mexikói császárra emlékeztet. — Katonái imádják, akivel csak beszéltem a főhercegről, mindenki rajongással szereti és a legmélységesebb tisztelettel említi nevét. Néhány órát legközelebbi környezetében töltöttem és mondhatom, mélyen meg voltam hatva, amikor azt tapasztaltam, hogy a főherceg milyen meleg szeretettel és gondoskodással viseltetik katonái irányában; minden gondolata az, hogy katonái jól érezzék magukat. — A negyedik hadseregtől Roth tábornok hadseregcsoportjához mentem, akinek a Dunajec mellett német csapatai is vannak. Azután meglátogattam Staussenburg altábornagy hadiszállását. Ebben a két tábornokban is két nagyszerű katonát ismertem meg. A nyomor Lembergben Krake, április 13. A Lembergben megjelenő Kurjen Litovski szerint Rutovszki polgármester bankkonzorciumot alapított, amely kétharmad részét a Lembergben visszamaradt államhivatalnokok fizetésének kiutalta és készen áll rá, hogy ezeknek a hivatalnokoknak áprilisban és májusban ugyanilyen fizetési kvótákat juttasson a kezükhöz. A lakosság körében a nyomor egyre nagyobbodik. Míg tavaly szeptemberben tizenhárom népkonyha háromszázezer ebédet szolgáltatott ingyen a sínylődő lakosságnak, az idén márciusban már hatvanhét népkonyha működött, amely egymilliószáznyolcvanezer ingyenebéddel látta el a nyomorgó lakosokat. Hindenburg biztosra veszi győzelmünket Róma, április 10. A Giornale d Italia rendkívül érdekes cikket közöl, amelyben a lap német harctéri tudósítója, Cabasino Renda Ilindenburggal a háborúra vonatkozó beszélgetését írja le. — Csodálatosan jól érzem magam — mondotta Hindenburg, — de különben mindig egészséges voltam. Pár évvel ezelőtt, mint afféle nyugalmazott tábornok, én is biztosíttattam az életemet és csak ekkor beszéltem egy orvossal az egészségemről, mert a biztosításnál az orvosi vizsgálat nélkülözhetetlen. — Az orvos akor azt mondta: „Egészséges, mint a makk!" Úgy alszom, mint egy mormotor. Alig tudom elképzelni, hogy nemrég még nyugalmazott tábornok voltam. — Tudom, azt híresztelték rólam, hogy azért mentem nyugalomba, mert tele vagyok köszvénynyel. Ebből egy szó se igaz. Azért mentem nyugalomba, mert három évig voltam a karlsruhei hadosztály parancsnoka s azután 1903-tól 1911-ig, tehát nyolc évig a magdeburgi hadtest parancsnoka. — Úgy éreztem, hogy ily magasrangú tábornoknak nem szabad nagyon hosszú ideig szolgálatban maradnia, mert különben elzárja a fiatalabb tábornokok előtt az érvényesülés útját. . . A tábornagy* elmondotta azt is, hogy hogyan történt a reaktiválása. — Július 31-ikén a feleségemmel egyik leányomnál voltam látogatóban. Hazafelé mesyet Berlinben értesültem a hadüzenetről. Azonnal írtam egy levelet a hadügyminiszternek és felajánlottam szolgálataimat. Azt a választ kaptam, hogy majd annak idején, ha szükség lesz rám, esetleg meg fogják fontolni ajánlkozásomat. Egyebet nem feleltek. — Hetek múltak el. Augusztus 22-ikén délután három órakor végre táviratot kaptam őfelségétől, aki elrendelte, hogy másnap lépjek szolgálatba. Félóra múlva már jelentkezett a vezérkari főnököm, Ludendorff tábornok is, aki közölte velem, hogy még az éjszaka, 3 és 1 óra között különvonaton indulhatok. Így lettem ismét aktív tábornok. — Ami a győzelmet illeti, én szilárdan és biztosan hiszek a győzelemben. Azt, hogy a győzelmet előre lássuk, nem is kell prófétának lennie az embernek, hanem hadvezérnek. Az a nagy bizonyosság, amelylyel állítom, hogy a végső győzelem a miénk lesz, korántsem jóslás. A háború sorsát bizonyos koefficiensek döntik el, amelyeket ismerünk és amelyekkel mi rendelkezünk. Én megvizgáltam mindazokat a tényezőtek, amelyektől a győzelem, vagy a vereség sorsa függ és tökéletes pontossággal megállapítottam az értéküket. Az előttem ismeretes adatoknak természetes és matematikai következménye az a teljes meggyőződésem, hogy győzni fogunk. Az oroszok garázdálkodása Kolomeában Krake, április 1S. Az oroszok kolomeai tartózkodásuk alatt az utolsó közlegénytől fél a legmagasabb rangú tisztig különbség nélkül raboltak, fosztogattak és magukhoz vettek mindent, aminek csak a legkisebb értéke is volt. Az elmenekültek lakásait teljesen kifosztották, a berendezési tárgyakat, még az ágyi ruhát is ellopták. Ahány zongorát és pénzszekrényt , ' . 1 r Az északi háborús háború eseményei tér részei. A pénz nem érték, hanem csak értékmérő. Az ércpénz értékmérő, a papírpénz az értékmérőnek helyettesítője. Nem lehet pedig az, hogy a háború elkerülhetetlen gazdasági processzusa közben egy a való élet által megcáfolt nemzetgazdasági tétel miatt árhanyatlás és disagio álljon be. Ezt akarták ellensúlyozni bizonyos gazdasági körök az ujabb hausse-mozgalommal és ez sikerült is. Az ujabb árfolyamokon tehát nem az arany és nem az ezüst, hanem a nemzeti javak és a nemzeti munka a kurzusképzők. Hogy az emelkedő árfolyam azután megmozdítja a pénzt is, azt előhozza rejtekhelyeiből, új életet önt belé, az természetes és szinte helyes is, mert hiszen, ha az értékek új beállításával meggyarapodtak és megnőttek maguk az értékek, kell, hogy ehhez igazodjék a pénz, amely ma értékmérő, régebben azonban valóságos értékképzéss volt.