Pesti Napló, 1915. április (66. évfolyam, 91–119. szám)

1915-04-30 / 119. szám

ozákok, rókaprémes zsidósapkákban­­ és női csincsilla-bundákban A Pesti Napló haditudósítójától Sugatin, április 19. (A hadisajtószállás engedélyével) Sm­atytít egy teljes kozák hadosztály tar­totta megszállva ötödfél hónapig. Ez alatt a kedves, vadregényes városban mindent össze­lopkodtak, amit a helyéről el lehetett mozdí­tani. Nemcsak nyílt üzletekben fosztogattak, hanem a polgárok lakásaiban is; átkutattak pincét, padlást, szekrényeket, ágyneműt, sőt a vagyonosabb zsidókat, nőket, férfiakat meg­motozták. Február 15-én délben vonultak ki, a lakosság az ablakokból, a függönyök mögé rejtőzve, nézte a haramiák tarka, szinte szín­padias menetét, amelyhez hasonlót nem pro­dukált eddig a háború. Elől tizenkéttagú zenekar haladt, nickelből való hangszereken a cári himnuszt és a lova­sok indulóját fújták; a karmester az utcasar­kokon doboltatott, majd oroszul elkiáltotta: — Jól viselkedjetek, mert visszajövünk! A zenészek harsány hangon ismételték a fenyegetést. Ezután következett az utolsó szotnya ko­zák, mert a hadosztály grosja már a hajnali órákban csatlakozott a kolomeai orosz csapa­tokhoz. A most kivonulók a szekerekre hal­mozott rablott holmikat fedezték. Gyönyörű, tiszta, napos idő volt, a lovasok arcát, hom­lokát ellepte az izzadtság, annyi ruha volt rajtuk, olyan melegen öltözködtek. Sniatyn vi­dékének mindenfajta népviselete képviselve látszott a kozákokon. A társzekerekre ugyanis csak bútordarabokat, súlyosabb tárgyakat rak­hattak, így a ruhaneműeket egyenruhájuk alatt, de egyenruhájukra húzva is, magukon viselték. Román, rutén, lengyel hímzett varro­tások, urasági szőnyegek, polgári felöltők és bundák, bekecsek, női prémes garnitúrák, zsidó imaköpenyek és templomi brokátok lóg­tak rajtuk, mindegyik kozákon hatféle szín és szövet; az altisztek eldobták viharvert süveg­jüket és a szent zsidók ünnepi rókaprémes fe­kete sapkáját nyomták a fejükbe; a tisztek, egy kapitány és négy hadnagy, a sniatyni elő­kelő hölgyek téli prémjeibe burkolózva lova­goltak, a kapitány a főmérnökné csincsilla­bundájában, a hadnagyok persiáner kabátkák­ban, muffal, boával felszerelve. Lótakarókul a lengyel nemes urak és asszonyok díszruhája szolgált, aztán uszályos bársony toalettek, sza­lonszőnyegek és nehéz függönyök. A restelke­désnek nyoma se látszott az operette felvo­nulás résztvevőinek arcán, büszkén mutogat­ták egymásnak kincseiket. A smiatyni népek kétségbeesve bámultak utánuk. Felismerték a ruhákat, a kisvárosi korzón megjegyzik maguknak jól a nők va­sárnapi öltözetét. Az igazi kétségbeesés azon­ban akkor kezdődött, amikor a társzekerek nyikorogtak az utcán. Rendetlenül egymásra dobálva ott döcö­gött előttük Sniatyn egész büszkesége. Zongo­rák, régi almáriumok, diófa bútorok, gyön­gyökkel berakott szekrények, biciklik, réz­ágyak, párnák és dunyhák, konyhaedények, fürdőkádak, sétabotok, varrógépek, gyermek­játékok, karosszékek, aranykeretes képek, tükrök, ládaszámla cukor, liszt, befőzött gyü­mölcs, száraz főzelék, csokoládé, Werk­h­éim­szekrények, a suszter cipői, a divatárus ka­lapjai, ingei, alsóruhái, a kovácsnak a szer­számait, a gyógyszerésznek a tinktúráit, az orvosoknak a műszereit vitték el. A roskadásig megrakott hat- és nyolclovas szekerek tetején rutén lányok ültek, vagy húszan, akik önként követték a menekülő ellenséget. Ezek az orosz határról való szolgálók uralkodtak egyébként Sniatynban, amíg a városházán Bogdanenkó ezredes tanyázott. Az ezredes, mint az orosz tisztek általában, igen nagy kedvelője volt a nép egyszerű leánygyermekeinek, besúgóinak használta fel őket és mi sem természetesebb, a cselédek mindent elkövettek régi gazdáik megalázására. A boszujukat végre kitölthették, é­s Bogdanenkó feltétlenül hitelt adott •nyomá­suknak és kegyetlen büntetéseket szabott • polgárságra. Német újság olvasásáért tessen* huszonöt korbácsütés járt! A kozákok, tisztek és közlegények, majd­nem kivétel nélkül megrögzött iszákosok vol­tak. Az ezredes csak bizonyos Zukermann nevű korcsmárossal árultatott alkoholt. El­mentem Zukermannhoz, a gazda hosszú, ijedt zsidó, a felesége gyönyörű szőke asszony. Ná­luk reggelig ittak a tisztek és a hosszú Zuker­mannt ismételten meg akarták fojtani. A fe­lesége mégis megvédte. Hogy miről beszéltet borozás közben? — Bogdanenkó, ha egy kicsit becsípett, folyton azt hajtogatta, hogy amíg a cár él, háború lesz, egyikük sem látja többé Moszkvát. Főkép a tatárok tisztjei elégedetlenkedtek, hangosan zúgolódtak, a többiek bolongattak hozzá. Az egyik, beesett arcú fekete ember, folyton a szemét meresztgette rám, mint aki­nek elment az esze. Kwiatkowszkynak hívták, Kiewben­­ bankja van az apjának. Kwiat­kowszky visszajött azóta. — Február 22-én elfogták, a patrus Snia­tynon keresztül hozta kocsin, nálam ebédel­tek. Nagyon szomorú volt Kwiatkowszky, újra le nem vette rólam két bivalyszemét. Kér­deztem, miért került fogságba? Azt mondta, mert engem akart m­égegyszer­­látni, csakis ezért. Mélután tovább vitték Kolomeába... Lázár Miklós 1­1 • A „Tipperary" Ha semmi más, a ,,Tipperary-induló" megmarad az angolok számára a mai háború emlékéül. Ezt fújják az angol katonák a flandriai lövészárkokban, ezt dúdolják az an­gol matrózok, mikor német tengeralattjáróval találkoznak. Mikor a London utcáin verbuváló kedvvel siet végig a skót sípos zenekar, a Tip­perary hangjai visszhangoznak mindenfelé. A divatos és népszerű Tipperary már hoz­zánk is eljutott, legalább egyes helyeken már zongorázzák, dúdolják, fütyülik. Kevesen van­nak azonban tisztában a Tipperary eredetével és mindenféle kalandos verzió van róla. Áll­jon itt a hiteles története. Mindenekelőtt érdekes, hogy a Tipperary nem háborús, még csak nem is katonai induló. A Tipperary ugyanis londoni utcai dal — ahogy németül mondanák: „gassenhauer" — és nem is most keletkezett, hanem már három évvel ezelőtt énekelték Londonban. A Tippe­rary voltaképp gúnydal és egy hazafias ir fö­lött kedélyeskedik. A dalnak első strófája ugyanis arról szól, hogy az ir Paddy ott él Londonban, de hiába csábítgatja őt a világváros fényűzése és min­den kísértése, ő csak visszavágyik Dollyjához, aki­ ott él Írországban, Tipperary városkában. Tipperary egy hatezer lelket számláló kis ír város a hasonló nevű grófságban, amelynek azonban nem a legnagyobb városa. Téves te­hát az az értelmezés, hogy Tipperary valami mesebeli országot, fantasztikus vágyódást je­lent. Az ir gánydal Dollyja él ott és Paddy hozzá vágyakozik. Ezért szól így a dal refrénje: It's a long way to Tipperary, It's a long way to go; It's a long way to Tipperary, To the sweetest girl I know! Good bye, Piccadilly! Fare well, Leicester Square! It's a long way to Tipperary, But my heart's right there. Ezt a néhány sort magyarul sebtiben vissza próbáljuk adni: H­osszú az u­t Tipperaryba, Hosszú az út odáig, Hosszú az út Tipperaryba, A legszebbik leányig. Isten veled Piccadilly! Isten veled, I.észter Szkvér! Hosszú az út Tipperaryba, De a szivem csak ott él. Főként ez a refrén az, amely népszerűvé lett az angolok közt s ez az, amelyet friss, köny­nyű dallamánál fogva magukkal vittek Lon­donból és elterjesztettek a lövészárokban, ahonnan visszakerült Londonba és elérte nép­szerűsége legnagyobb fokát. Egy angol újság­ban valaki, aki Budapesten járt, a „Megállj, megállj, kutya Szerbia!" kezdetű gúnydalt ha­sonlította össze az angol Tipperaryval. A háborúban, az angol katonák ajkán a A német szövetség alkotmányszerű megszilárdítása. Berlinből jelentik nekünk. A publicisztika Liszt Ferenc berlini egyetemi tanár és haladópárti politikusnak most meg­jelent röpiratával foglalkozik. Liszt Ausztria-Magyarország és Németország gazdasági vi­szonyának szorosabbá tételére vonatkozóan az érdekelt országokban sűrűn hangoztatott óhaj­tásokról írva, a szövetségnek alkotmányszerű Tipperary refrénje egészen más értelmet és színt kapott. Tipperary ma sokfélét jelenthet, talán a háború végét, talán az angolok cél­ját és ezért hangzik olyan titokzatosan, hogy „Hosszú az út Tipperaryba!" Hogy eredetileg ir gánydalról van szó, mutatja«*» dal második strófája, amelyben egy í­j és egy ügy is vicc van poéntkérit kihegyezve. A dalbeli Paddy levelet ír babájához és arra kéri Dollyt, hogy ha talán nem kapná meg a levelét, erről azonnal értesítse. Ez a tréfa az írek rovására van kitalálva. A Tipperary-dalnak még a szerzői is is­meretesek, legalább Judge és Williams nevű urak vannak megnevezve a kottáján. Ezt a kottát most adták ki háborús népszerűsége al­kalmából, de itt már harci indulónak van feltüntetve: „The Marching Anthem on the Battlefields of Europe, the immortal". Az ir­­ánydalból lett harci induló törté­nete elég érdekes. Egy példával több arra, hogy dalok és indulók, amelyek igazán nép­szerűek lettek, rendesen nem azzal indultak el, hogy harci és lelkesítő dalok lesznek. Míg azok a marsok és lelkesítő dalok, amelyeket megrendelésre írnak, ritkán jutnak el a nép lelkéig, néha egy gassenhauer, mint a Tippe­rary, válik egy nemzet indulójává. És mily szimbolikusan hangzik, hogy ebben a dalban is benne lappang az angol-ír ellentét. Sz. PESTI NAPLÓ TIíK, Im­áb 90. , Budapest, április 29. Az alkotmány­párt értekezlete. Az országos alkotmánypárt május 2-án, vasárnap este fél hét órakor a pártkör helyiségében gróf Andrássy Gyula elnöklésével pártértekezletet tart, amelyen a képviselőházban a jövő héten tárgyalásra kerülő indemnitás-javaslatot fogják tárgyalni.

Next