Pesti Napló, 1915. április (66. évfolyam, 91–119. szám)
1915-04-30 / 119. szám
ozákok, rókaprémes zsidósapkákban és női csincsilla-bundákban A Pesti Napló haditudósítójától Sugatin, április 19. (A hadisajtószállás engedélyével) Smatytít egy teljes kozák hadosztály tartotta megszállva ötödfél hónapig. Ez alatt a kedves, vadregényes városban mindent összelopkodtak, amit a helyéről el lehetett mozdítani. Nemcsak nyílt üzletekben fosztogattak, hanem a polgárok lakásaiban is; átkutattak pincét, padlást, szekrényeket, ágyneműt, sőt a vagyonosabb zsidókat, nőket, férfiakat megmotozták. Február 15-én délben vonultak ki, a lakosság az ablakokból, a függönyök mögé rejtőzve, nézte a haramiák tarka, szinte színpadias menetét, amelyhez hasonlót nem produkált eddig a háború. Elől tizenkéttagú zenekar haladt, nickelből való hangszereken a cári himnuszt és a lovasok indulóját fújták; a karmester az utcasarkokon doboltatott, majd oroszul elkiáltotta: — Jól viselkedjetek, mert visszajövünk! A zenészek harsány hangon ismételték a fenyegetést. Ezután következett az utolsó szotnya kozák, mert a hadosztály grosja már a hajnali órákban csatlakozott a kolomeai orosz csapatokhoz. A most kivonulók a szekerekre halmozott rablott holmikat fedezték. Gyönyörű, tiszta, napos idő volt, a lovasok arcát, homlokát ellepte az izzadtság, annyi ruha volt rajtuk, olyan melegen öltözködtek. Sniatyn vidékének mindenfajta népviselete képviselve látszott a kozákokon. A társzekerekre ugyanis csak bútordarabokat, súlyosabb tárgyakat rakhattak, így a ruhaneműeket egyenruhájuk alatt, de egyenruhájukra húzva is, magukon viselték. Román, rutén, lengyel hímzett varrotások, urasági szőnyegek, polgári felöltők és bundák, bekecsek, női prémes garnitúrák, zsidó imaköpenyek és templomi brokátok lógtak rajtuk, mindegyik kozákon hatféle szín és szövet; az altisztek eldobták viharvert süvegjüket és a szent zsidók ünnepi rókaprémes fekete sapkáját nyomták a fejükbe; a tisztek, egy kapitány és négy hadnagy, a sniatyni előkelő hölgyek téli prémjeibe burkolózva lovagoltak, a kapitány a főmérnökné csincsillabundájában, a hadnagyok persiáner kabátkákban, muffal, boával felszerelve. Lótakarókul a lengyel nemes urak és asszonyok díszruhája szolgált, aztán uszályos bársony toalettek, szalonszőnyegek és nehéz függönyök. A restelkedésnek nyoma se látszott az operette felvonulás résztvevőinek arcán, büszkén mutogatták egymásnak kincseiket. A smiatyni népek kétségbeesve bámultak utánuk. Felismerték a ruhákat, a kisvárosi korzón megjegyzik maguknak jól a nők vasárnapi öltözetét. Az igazi kétségbeesés azonban akkor kezdődött, amikor a társzekerek nyikorogtak az utcán. Rendetlenül egymásra dobálva ott döcögött előttük Sniatyn egész büszkesége. Zongorák, régi almáriumok, diófa bútorok, gyöngyökkel berakott szekrények, biciklik, rézágyak, párnák és dunyhák, konyhaedények, fürdőkádak, sétabotok, varrógépek, gyermekjátékok, karosszékek, aranykeretes képek, tükrök, ládaszámla cukor, liszt, befőzött gyümölcs, száraz főzelék, csokoládé, Werkhéimszekrények, a suszter cipői, a divatárus kalapjai, ingei, alsóruhái, a kovácsnak a szerszámait, a gyógyszerésznek a tinktúráit, az orvosoknak a műszereit vitték el. A roskadásig megrakott hat- és nyolclovas szekerek tetején rutén lányok ültek, vagy húszan, akik önként követték a menekülő ellenséget. Ezek az orosz határról való szolgálók uralkodtak egyébként Sniatynban, amíg a városházán Bogdanenkó ezredes tanyázott. Az ezredes, mint az orosz tisztek általában, igen nagy kedvelője volt a nép egyszerű leánygyermekeinek, besúgóinak használta fel őket és mi sem természetesebb, a cselédek mindent elkövettek régi gazdáik megalázására. A boszujukat végre kitölthették, és Bogdanenkó feltétlenül hitelt adott •nyomásuknak és kegyetlen büntetéseket szabott • polgárságra. Német újság olvasásáért tessen* huszonöt korbácsütés járt! A kozákok, tisztek és közlegények, majdnem kivétel nélkül megrögzött iszákosok voltak. Az ezredes csak bizonyos Zukermann nevű korcsmárossal árultatott alkoholt. Elmentem Zukermannhoz, a gazda hosszú, ijedt zsidó, a felesége gyönyörű szőke asszony. Náluk reggelig ittak a tisztek és a hosszú Zukermannt ismételten meg akarták fojtani. A felesége mégis megvédte. Hogy miről beszéltet borozás közben? — Bogdanenkó, ha egy kicsit becsípett, folyton azt hajtogatta, hogy amíg a cár él, háború lesz, egyikük sem látja többé Moszkvát. Főkép a tatárok tisztjei elégedetlenkedtek, hangosan zúgolódtak, a többiek bolongattak hozzá. Az egyik, beesett arcú fekete ember, folyton a szemét meresztgette rám, mint akinek elment az esze. Kwiatkowszkynak hívták, Kiewben bankja van az apjának. Kwiatkowszky visszajött azóta. — Február 22-én elfogták, a patrus Sniatynon keresztül hozta kocsin, nálam ebédeltek. Nagyon szomorú volt Kwiatkowszky, újra le nem vette rólam két bivalyszemét. Kérdeztem, miért került fogságba? Azt mondta, mert engem akart mégegyszerlátni, csakis ezért. Mélután tovább vitték Kolomeába... Lázár Miklós 11 • A „Tipperary" Ha semmi más, a ,,Tipperary-induló" megmarad az angolok számára a mai háború emlékéül. Ezt fújják az angol katonák a flandriai lövészárkokban, ezt dúdolják az angol matrózok, mikor német tengeralattjáróval találkoznak. Mikor a London utcáin verbuváló kedvvel siet végig a skót sípos zenekar, a Tipperary hangjai visszhangoznak mindenfelé. A divatos és népszerű Tipperary már hozzánk is eljutott, legalább egyes helyeken már zongorázzák, dúdolják, fütyülik. Kevesen vannak azonban tisztában a Tipperary eredetével és mindenféle kalandos verzió van róla. Álljon itt a hiteles története. Mindenekelőtt érdekes, hogy a Tipperary nem háborús, még csak nem is katonai induló. A Tipperary ugyanis londoni utcai dal — ahogy németül mondanák: „gassenhauer" — és nem is most keletkezett, hanem már három évvel ezelőtt énekelték Londonban. A Tipperary voltaképp gúnydal és egy hazafias ir fölött kedélyeskedik. A dalnak első strófája ugyanis arról szól, hogy az ir Paddy ott él Londonban, de hiába csábítgatja őt a világváros fényűzése és minden kísértése, ő csak visszavágyik Dollyjához, aki ott él Írországban, Tipperary városkában. Tipperary egy hatezer lelket számláló kis ír város a hasonló nevű grófságban, amelynek azonban nem a legnagyobb városa. Téves tehát az az értelmezés, hogy Tipperary valami mesebeli országot, fantasztikus vágyódást jelent. Az ir gánydal Dollyja él ott és Paddy hozzá vágyakozik. Ezért szól így a dal refrénje: It's a long way to Tipperary, It's a long way to go; It's a long way to Tipperary, To the sweetest girl I know! Good bye, Piccadilly! Fare well, Leicester Square! It's a long way to Tipperary, But my heart's right there. Ezt a néhány sort magyarul sebtiben vissza próbáljuk adni: Hosszú az ut Tipperaryba, Hosszú az út odáig, Hosszú az út Tipperaryba, A legszebbik leányig. Isten veled Piccadilly! Isten veled, I.észter Szkvér! Hosszú az út Tipperaryba, De a szivem csak ott él. Főként ez a refrén az, amely népszerűvé lett az angolok közt s ez az, amelyet friss, könynyű dallamánál fogva magukkal vittek Londonból és elterjesztettek a lövészárokban, ahonnan visszakerült Londonba és elérte népszerűsége legnagyobb fokát. Egy angol újságban valaki, aki Budapesten járt, a „Megállj, megállj, kutya Szerbia!" kezdetű gúnydalt hasonlította össze az angol Tipperaryval. A háborúban, az angol katonák ajkán a A német szövetség alkotmányszerű megszilárdítása. Berlinből jelentik nekünk. A publicisztika Liszt Ferenc berlini egyetemi tanár és haladópárti politikusnak most megjelent röpiratával foglalkozik. Liszt Ausztria-Magyarország és Németország gazdasági viszonyának szorosabbá tételére vonatkozóan az érdekelt országokban sűrűn hangoztatott óhajtásokról írva, a szövetségnek alkotmányszerű Tipperary refrénje egészen más értelmet és színt kapott. Tipperary ma sokfélét jelenthet, talán a háború végét, talán az angolok célját és ezért hangzik olyan titokzatosan, hogy „Hosszú az út Tipperaryba!" Hogy eredetileg ir gánydalról van szó, mutatja«*» dal második strófája, amelyben egy íj és egy ügy is vicc van poéntkérit kihegyezve. A dalbeli Paddy levelet ír babájához és arra kéri Dollyt, hogy ha talán nem kapná meg a levelét, erről azonnal értesítse. Ez a tréfa az írek rovására van kitalálva. A Tipperary-dalnak még a szerzői is ismeretesek, legalább Judge és Williams nevű urak vannak megnevezve a kottáján. Ezt a kottát most adták ki háborús népszerűsége alkalmából, de itt már harci indulónak van feltüntetve: „The Marching Anthem on the Battlefields of Europe, the immortal". Az iránydalból lett harci induló története elég érdekes. Egy példával több arra, hogy dalok és indulók, amelyek igazán népszerűek lettek, rendesen nem azzal indultak el, hogy harci és lelkesítő dalok lesznek. Míg azok a marsok és lelkesítő dalok, amelyeket megrendelésre írnak, ritkán jutnak el a nép lelkéig, néha egy gassenhauer, mint a Tipperary, válik egy nemzet indulójává. És mily szimbolikusan hangzik, hogy ebben a dalban is benne lappang az angol-ír ellentét. Sz. PESTI NAPLÓ TIíK, Imáb 90. , Budapest, április 29. Az alkotmánypárt értekezlete. Az országos alkotmánypárt május 2-án, vasárnap este fél hét órakor a pártkör helyiségében gróf Andrássy Gyula elnöklésével pártértekezletet tart, amelyen a képviselőházban a jövő héten tárgyalásra kerülő indemnitás-javaslatot fogják tárgyalni.