Pesti Napló, 1915. május (66. évfolyam, 120–150. szám)
1915-05-21 / 140. szám
frátes PESTI NAPLÓ 1915. május M -i Beszélgetés Mielec piacán egy orosz főtörzsorvossal ír Pesti Napló haditudósítójától Mielec, május 19. (A hadisajtószállás engedélyével) Az orosz fogolytisztek közt, akiket Rudnikból, a San mellől hoznak erre, feltűnik egy borotvált arcú, aranygalléros emberke, nem nagyobb, mint egy tízéves gyerek. Megtudom: Butiljov Gergelynek hívják, moszkvai sebész, a harmadik orosz hadsereg kórházainak központi parancsnoka, katonai rangjára főtörzsorvos. Bemutatkozom neki és rögtön látom, nagy érzéke van a nyilvánosság iránt, németül kitűnően beszél, bizonyára nem először interjúvolták. — Rudnikban kerültem fogságba, — kezdi a főtörzsorvos, — a rettenetes galíciai országutak áldozatai vagyunk mindanynyian, akiket itt lát. Négy sebesültszállító kocsim feldűlt a homokban, huszonkét tisztem bennük, bátyuskám ,régi cimborák, ezeket csak nem hagyom cserben! Jó félóráig kecmeregtünk az eltört kerekek körül, egyszerre csak a porfelhőből lecsap a huszárpatrus, Attila hun király lovasai, a kardjukat forgatják, körül voltunk véve, megadtuk magunkat. Kocsikon szállítják a transzportot, engem, négy asszisztensem, a huszonkét sebesült tisztet és harminchat szanitéc-katonát. Eddig, el kell ismernem, igen elegánsan bántak velünk, egy huszártiszt, Balázs hadnagy, két skatulya cigarettát is adott útravalónak. — Mindnyájan a harmadik hadsereghez tartozunk. Nekem a hadsereg frontján tizenkét mobil tábori kórházam volt, a legnagyobb részüket, úgy hiszem, sikerült idejekorán kiüríteni és megmenteni, de a rimanovi, jaslói, krosnói bizony a németek zsákmánya. Hogy a hadiszerencse így megfordult, hitemre mondom, nem az orosz hadsereg orvosain múlott. A mi egészségügyi szolgálatunk sokkal jobb, mint a franciáké, angoloké, legfeljebb az osztrák-magyarok és a németek vehetik fel velünk a versenyt. Az új orosz orvosgeneráció már a L. 1ZZZ béke idején tökéletesen belegyakoroltátott a világháborúba, a szláv különben is orvosnak született, önfeláldozó, nagyszerű gárda az enyém, csupa apostol. — A visszavonulás alatt az egész nagyszerű egészségügyi szervezetünk tönkrement. Már a harmadik hadseregé. Május másodikától mostanáig nyolcvannégy derék kollégámat temettem el. Mikor a szövetségesek szörnyű kanonádja másodikán hajnali ötkor megkezdődött ,egészen váratlanul ért bennünket, én Tarnovban aludtam, előtte való nap inspiríroztam éppen a sebesült hadifoglyok kórházát. A pusztító ágyutűzben hősies önfeláldozással teljesítették az orosz orvosok a kötelességüket, csak Gorlice és a Dunajec szöge közötti fronton negyvenhárom kollégám esett el kötözés, ápolás, rendelkezés közben. Én végigszenvedtem a japán háborút, de ilyen támadáshoz csak megközelítő borzalmat sem éltem át. Négy kötözőhelyünket ért harminc és feles teljes találása. Az orosz orvosi tudomány reménységei maradtak a 419-es emelkedés, meg a cukorsüveg mögött holtan. Két párisi sebészem is volt, asszisztensek az egyetemen, ezek abban a lövészárokban haltak hősi halált, amit aknákkal röpítettek a levegőbe. — Remélem a sebesültjeink tisztességes elbánásban részesülnek az osztrák-magyar katonaorvosok részéről. Kérem, írja meg, hogy én és társaim beteg és beteg, sebesült és sebesült között sohasem tettünk különbséget. Ugyanolyan ápolás illette az ellenséget, mint saját katonánkat. Ezt különben az önök tisztjei megerősítik, ha a háború után hazakerülnek. — Ön azt mondja, hogy a visszahódított városok lakossága máskép informálta, ezek szerint az ellenség sebesültjeinek élelmezése és orvosi ellátása nem volt nálunk éppen mintaszerű. Ne ítéljenek túlzott, gyűlölködő bemondások alapján. Nagyobb ütközetek után hol nem fordultak elő fennakadások kötszerben, steril anyagokban és élelmezésben? Ha a foglyaink nélkülöztek, úgy nélkülöztek a saját katonáink is ugyanolyan mértékben. — Nem tudja, hová visznek? Leginkább Csehországba szeretnék menni. Higgye el, a legokosabb volna hamarosan békét kötni Mi megtartjuk Kelet-Galíciát a Santól, a maguké Orosz-Lengyelország meghódított része. Az orosz őszieknek indulást parancsoltak, Butiljow főtörzsorvos még messziről is lengette a zsebkendőjét Lázár Miklós Asszonyok a csatatereken A Pesti Napló haditudósítójától Mielec, május 16. (A hadisajtószállás engedélyével) Az országút mentén még ássák a sírgödröket, de a zsiros középgaliciai földeket már serényen munkálják a lengyel asszonyok, a füves térségen sovány, bánatos tehénkék legelnek. A visszavonuló orosz csapatok nyomában mintha a természet is felszabadult volna, virágzanak a gesztenyefák, a gyümölcsösök lombjai fehérek, a korai nyár hótakarójának, cseresznye-, szilva- és barackfa világának illata kísér. Radomyslből száguld tovább az autóm, német katonák és magyar huszárok menetelnek kétoldalt, a hirtelenében ácsolt fahídon át, a Biala túlsó partjára ömlik az üldöző hadoszlopok végtelen szekértábora. Most elfogott orosz trón baktat vissza Tarnovnak, a kocsisok öreg legények, a Volga tutajosai békében, az arcuk a napban szikrázik, mintha be volna olajozva. Egy lengyel majorság előtt megpihenünk néhány percre. Az épület teteje elrepült ágyúgolyók szárnyán, a falak is tüzet fogtak, de a gazda családjával nyugodtan benne maradt, most sem zavarják őket az üszkös gerendák. Az udvaron kozák lovak kadaverje, a kút mellett két orosz szanitcc holtteste a sírásóra vár. A szántóföldön menyecskék, gyermekek és aggastyánok dolgoznak, szótlanul, közönyösen, akár az igavonó állatok. Kérdem, tudják-e, hogy az oroszokat megvertük, a harcok már a San túlsó partján folynak. A legvénebb leveszd a kucsmáját. Ezüstszínü, hullámos haja a vállát verdesi. — Igen — mondja — az oroszok elmentek. — Milyen sorotok volt, míg az ellenség a faluban lakott? — Mi dolgoztunk, jó uram. — De örültök, hogy a moszkoviták végre kitakarodtak? Szünet. A kapájával belevág a földbe, úgy szól fel hozzám végre: — Egyszerű népek vagyunk, dolgozunk tovább ... A majorosné kíváncsian kukucskál a kerítés mögül. Robusztus paraszt szépség, szőke és fehér, mezítelen lábán fapapucs. A jó Isten háborúban sem feledkezett meg róla, megál- dotta, gyermeket hord a szive alatt. Kijön a napra, beszédbe elegyedünk. — A majorságban orosz tisztek laktak, a faluba a 271-ik regimentet kvártélyozták. Látta a legénységet erre masírozni, Mielecben letették a puskát. Az ezred kasszája a kemence alatt volt, teli arany-, meg ezüstpénzzel. — Milyen tisztek laktak itt? — Hát egy ezredparancsnok ... — Vén ember? — Hetvenes. Egész nap a gyümölcsösben járkált ingujjban, a hernyókat szedegette a fákról, virágokat ültetett cserépbe, tejet köpült, jó lélek volt, nem lehet rá panasz. — Egyedül lakott a házában? Szünet. — Nem. Az adjutánsával. Ez fiatal volt, olyan magas, mint a hársfa az ablak előtt. Csak lehajtott fejjel mehetett be az ajtónkon. Abbahagyta és a füjéig elvörösödött. Mikor már újra az autóban ülünk, odajön a kocsihoz és beszélni kezd, mint egy alvajáró. — Mennyi foglyot hoznak erre! Mindig kijövök és nézem az oroszokat. Mondja, akit vissza nem hoztak, mind elesett? ... A hangja reszketett. Vájjon kire gondolt? Lázár Miklós WVVVWWVVWWWVWVVWWAAVWWVU Az angol kormányválság Az unionisták a kormányban — Válság az admiralitásban — Ellentétek Kitchener és French közt Az Asquitth-kormány fölbomlott — a sok kudarc, ami Angliát a szárazföldön, a tengeri kereskedelmi háborúban, a Dardanellák előtt érte, megrázkódtatta Anglia politikai egyensúlyát, a koncentrációs kormány alakulása éppen nem az egység dokumentálását jelenti itt, ellenkezőleg, a széthullottság következménye, az ellentéteké, a kis személyi és a nagy háborús, politikai ellentéteké. A kormányválság demoralizációk eredménye és hogy a hatása legalább ne legyen demoralizáló, Asquith kijelentette az alsóházban, hogy a háború folytatásának politikájában nem áll be változás s a miniszterelnök és a külügyminiszter a helyén marad. De ezt Angliában senki sem hiszi el , még ha az összes pártok belépnének a kormányba, aminthogy nem lépnek be, aminthogy csak a békében is háborús unionisták lépnek be, akkor se jelentene az egész egyik komoly, vagy ünnepélyes nemzeti egyesülést, csak magáért a nemzeti egyesülésért valót, olyan előzmények után, amik az újságok dobpergése mellet és szinte nap-nap után adattak tudtul az egész országban. Hogy például Kitchener megválik a hadügyminiszterségtől, annak a Frenchhel való komoly ellentét az oka, és Fisher és Churchill konfliktusa épp oly közismert s az is, hogy ez a Dardanellák forszírozása miatt támadt — a Dardanellák miatt, aminek az ostroma jórészt Görögország megnyerése végett határoztatott el. Görögor