Pesti Napló, 1915. július (66. évfolyam, 181–211. szám)

1915-07-14 / 194. szám

Szerda 1915. július 14. 5) PESTI S NAPLÓ 1—------------------------------------------------------------------------------------­----------------­ A háború eseményei A keleti és északi frontok­­— Kétségbeesett orosz védekezés — Az oroszok Bresztlitovszk­­ból és Cholmból lehozták az összes csapataikat — Véresen visszavert olasz támadások — Nincs olasz fogoly és sebesült, csak halott — A letört francia offenziva — A németek Arras felé nyomulnak előre — A franciáknak jó béke kell — Román minisztertanács a semleges­ség mellett, vagy ellene? — Gnadiev, a bolgár hazaáruló Homorú szög alakban két fő frontunk van az oroszszal szemben. Az egyik a Dnyeszternél kezdődik és Zlota-Lipa mellett a Bug felső fo­lyását követve Krilovnál végződik. Ez a front kelet felé fordul s Tarnopol és Brody felé mu­tat. A másik front a Bug és a Visztula között észa­k felé van fordulva s Cholm—Lublin— Ivangorod felé mutat. A keleti fronton Linsin­­gen, Böhm-Ermolli és Mackensen seregei, az északi fronton pedig Mackensen seregének bal­szárnya és József Ferdinánd seregei állanak szemben a muszkákkal. De Höfer és a német hadvezetőség mai hivatalos jelntése szerint az orosz hadszíntéren az általános helyzet válto­zatlan, ami azt jelenti, hogy ott aránylagosan nyugalom van. Ám a nyugalom nem a tétlenséget jelenti, hanem azt, hogy az orosz kétségbeesés erre a két frontra túl erős tartalékokat küldött, hogy megállítsák seregeink diadalmas előnyomulá­sát. A keleti fronton az oroszoknak az a 250.000 emberük van, akik már Besszarábiá­­ban a célból voltak koncentrálva, hogy a Dar­danellákhoz küldessenek, de akiket a gorlicei offenzívánk következtében sietve vezényeltek Przemysl alá. Innen ugyan részben lekéstek, de a keleti orosz front megerősítésére most mégis jó szolgálatot tesznek. Az­­északi front katonailag is, meg politi­kailag is sokkal fontosabb a muszkának, s az egész háború folyamán azt tapasztaltuk, hogy a Visztula és a Bug között az Ivangorod— Lublin—Cholmi vonalat mindig a legnagyobb erőkkel védte Oroszország. Most is úgy védi, s a mi Krasznik fölötti előnyomuló támadá­sainkat sikertelen ellenoffenzívával iparkodik ellensúlyozni. És ezen nincs is mit csodál­kozni, mert hiszen az Ivangorod—Lublin— Cholmi vonal elfoglalása és Orosz-Lengyelor­­szág felszabadítása: egy és ugyanazon dolog. Azért, mert aki a Bug-vonalat bírja, az a Visztula vonalat is bírja. Innen az oro­szok kétségbeesett védekezése, s innen az, hogy Breszlitovszkból és Cholmból az orosz sereg tartalék tartályából minden nélkülöz­hető erőt az északi frontra hoztak le. És innen az oroszoknak szinte utolsó vergődése, hason­latos ahhoz, amikor félig agyonvert kígyó farkával csapkod szerteszét. A tiroli és a karintiai határokon a hely­zet változatlan, mondja a hivatalos jelentés, ami azt teszi, hogy két hét óta az olaszok itt egy tapodtat sem tudtak előre menni, s már szinte nem is támadnak, csak halálos gyűlöletet növelő farkasszemet néznek velünk. De annál nagyobb ágyazgatás van az Isonzó partján, ahol most az Isonzó alsó folyásánál, a tenger mellékén támadnak az olaszok. Mit értek el vele? Hivatalos jelentéseink szerint, több olasz gyalogezredet véres fejjel vertünk vissza. Szemtanúk beszélik, hogy a mi vissza­veréseink megdöbbentő eredményüek az ola­szokra nézve, mert ott sem sebesült, sem fo­goly nincs, ott csak halott van. Ezrei és tíz­ezrei az olasz hulláknak — közvetlenül a mi mindig győzelmes frontunk előtt. Avanti tafián! Mert csak így emlegetheted meg azt a magyarok Istenét, amit már Radetzky idejé­ben is emlegettél! A francia harctéren a németek Arras felé előrenyomultak. Itt ezen a fronton a május 8-ikán kezdődött francia offenzíva két hónap alatt kifáradt, letört és a franciákra nézve jó­formán semmi területi eredménynyel sem járt, ellenére annak, hogy csak halottakban 85.000 embert áldoztak fel. Most pedig a németek mennek előre. Igaz, nem hétmértföldes csizmákkal, de mégis mennek, ami azt bizonyítja, hogy a német hadállások a defenzívában megingathatatlan sziklákat alkotnak és ha ezeken a sziklákon megtörik a francia támadás, akkor a német, mint a jó vívó, a védekezés után rögtön a tá­madásra tér át és sikert ér el. Amint azonban Arrasnál, úgy a Maas és Mosel között sem har­colnak a franciák több szerencsével. Itt négy éjjeli támadást vertek vissza a németek, óriási veszteséget okozva a franciáknak. Hiába, nem lehet bírni a némettel! Mindenki óhajtja a békét, de nem minden békét, — mondja szellemesen Clémenceau, a „francia tigris“. Ezt mi Clémenceaunak el is hisszük, csakhogy ha a franciáknak jó béke kell, ugyancsak jó béke kell a németeknek is, meg a magyaroknak is. De ami nekünk jó, az bizonyára nem lesz jó a franciáknak. De ami­kor a franciák azt mondják, hogy a háború okát kell kiirtani s ezt ők úgy értik, hogy Né­metországot és Ausztria-Magyarországot telje­sen le kell törni, akkor ez hasonlatos annak a földre tepert embernek a kiabálásához, hogy: vegyétek le rólam, mert megölöm! Román minisztertanács volt ma Bukarest­ben, amelyen a külföldi román diplomácia is részt vett egy-egy taggal. Ez nóvum a minisz­tertanácsok történetében, tehát elgondolhatjuk, hogy a tanácskozás tárgyának döntő fontossá­gúnak kellett lenni. Azt könyv nélkül is tud­juk, hogy a szőnyegen Románia semlegességé­nek a kérdése s az entente ajánlatainak a mérlegelése volt kiterítve s a tanácskozás eredményéről pozitív hír eddig még nem jutott el hozzánk. Genadiev volt bolgár külügyminiszter ad­dig járt az orosz kútra, amig királygyilkossági afférbe nem keveredett és amiből nagy pózzal, katonai becsületszóval akart megszabadulni. Genadiev eltévelyedése annál nagyobb, mert hisz Genadiev a Sztambulov-pártnak volt az elnöke, amely párt a legnagyobb mértékben antirasszofilista párt. Történeti dolog, hogy Sztambulov, a párt híres megalapítója tétette ki Bulgáriából Kaulbarsot, a mindenható orosz generálisnak a szűrét, aminek fejében aztán az oroszok Sztambulovot és két minisztertár­sát hivatalból gyilkoltatták meg. Mint tudjuk, Genadiev ennek a pártnak az elnöke volt, de a muszka rubel irányában megfordulva, a párt elnökségéről lecsapatott s most felségsértéssel a fején ül a bolgárok katonai börtönében. Oly­kor tehát az áruló is elveszi a jutalmát. Az északi háború Ivangorod és Varsó ostroma esk@rS£6Enstatti­an Zürich, julius 13. A Neutrale Tagesanzeiger-nek jelentik a keleti frontról . Az általános helyzet ugyan még eldöntötted a galíciai és lengyel hadszíntéren de már nem­ lehet kételkedni azon, hogy a végső eredmény a szövetséges hadseregekre nézve lesz kedvező. Az oroszok állítólag 300.000 főnyi új tartalékot vetet-t­tek a reménytelen küzdelembe. Az orosz részről Párisba érkezett jelentésekből kiderül, hogy ko­­molyan elő akarják készíteni az orosz és francia közvéleményt arra, hogy Ivangorod és Varsó ostroma elkerülhetetlen. Orosz rémmese — a mi „barbár­ságunkról“ A hadisajtószállásról jelentik : Nemrég egy rémmese járta be az egész orosz sajtót. Az osztrák-magyar hadviselés barbár voltát azzal a rémes esettel bizonyították, hogy katonáink­ egy névvel is nevezett orosz fogoly nyelvét kivág­ták. A fogoly ezután visszakerült az orosz csapa­tokhoz és mint barbárságunk áldozata és élő pél­dája nagy tiszteletnek örvendett, a cár is kiszün­­tette. Részünkről azonnal vizsgálat indult meg e jelentés alapján, amely első tekintetre rosszakaratú koholmánynak vagy legalább is ferdítésnek látszik. A vizsgálat a következő eredményre vezetett : Mokuha Andrej 148. számú kaspi ezredbeli katona esetéről egy teljesen megbízható egyéniség, aki június végén Zaleszczykiben időzött­, a követ­kező biztos adatokat szerezte : A második és har­­madik tiroli lövészezred annak idején rohammal bevette Zateszczyki egyik erődítményét és vissza­­vetette az oroszokat. A tiroliak egy lövészárokban­ megtalálták a nevezett Makuha Andrejt, aki éppezt azzal foglalatoskodott, hogy egy elesett orosz tiszt letépett kezéről lehúzza annak jegygyűrűjét, állí­tólag azért, hogy azt az elesett nejének elküldje. Az orosz híradás szerint a tiroliak aligha és Ma­,­kuha között folyt beszélgetés után, — ami már­­csak azért is valószínűtlen, mert a németül beszélő tiroliak aligha értették meg az orosz Makuhát és az őket, — katonáink állítólag kivágták Makuha nyelvét. A fogolynak oly megcsonkítása lett volna ez, amely, ha katonáink féktelen dühében bekövet­kezett volna, megmagyarázható tett volna. De Ma­imba egyáltalán nem vesztette el nyelvét. Az oro­szok legközelebbi rohamuk alkalmával megtalál­ták bajtársukat, megsebesülve és átharapott nyelv­vel és kórházba vitték, először Zaleszczykibe, az­után pedig Tarnopolba, ahol kigyógyították és tel­jesen épp nyelvvel bocsátották el. Tarnopolban­ maga Makuha írta le tettét mint dicsőséges tényt. Elbeszélése alapján Makuhát kitüntették, ellenben­ a Przemysl-i helyőrséghez tartozó tiszteket eltil­tották attól, hogy kardot viseljenek. A zaleszczykis orosz orvosok az esetet igen egyszerűen magya­rázták : Makuha elfutott, közben megbotlott és földre zuhant és a maga fogaival sértette meg nyel­vét. Olyan eset ez, mely az orvosi gyakorlatban­ éppenséggel nem ritkaság. Ugyanezen nézeten vol­­­tak orosz tisztek is, így pl. Stefanovic tüzérségi parancsnok. Az orosz hadvezetőségnek azonbart jobban felelt meg, hogy olcsó vértanúhoz és hősö* höz jutnak,­­igaz ugyan, hogy csak olyanhoz, aki­nek egy roham idején nem volt jobb dolga, min­t az elesettek gyűrűit összegyűjteni és azután elfutni. Ezt a hőst kitüntették és az osztrák-magyar barbár­ságot kikürtölték az egész világba. Igaza orosz szokás!­­­­ Angol tanács az oroszoknak Bécs, július 13. A Corriere della Sera azt írja, hogy Repington ezredes, a híres angol katonai szakértőnek érte­sülése szerint a legutóbbi orosz haditanácson azt beszélték meg, várjon a centrumban álló orosz hadtesteket visszavonják-e a Visztulán túlra, a dé­len csoportosított orosz haderőket pedig meghagy­­ják-e mostani hadállásaikban, vagy pedig északra rendeljék-e. Repington szerint veszedelmes volna­ az orosz haderőt a Visztula mögé vinni és Varsó,­ Novo-Georgievsk és Ivangorod várait magu­kral hagyni, hogy saját erejükből védekezzenek. Re­j­pington úgy hiszi, hogy a délen álló orosz had­testeket csak kis távolság választja el a centrum­tól, de még így is veszedelembe juthatnának az új ellenséges, túlerővel szemben, éppen ezért az, .effifej

Next