Pesti Napló, 1915. július (66. évfolyam, 181–211. szám)
1915-07-14 / 194. szám
Szerda 1915. július 14. 5) PESTI S NAPLÓ 1—---------------------------------------------------------------------------------------------------- A háború eseményei A keleti és északi frontok— Kétségbeesett orosz védekezés — Az oroszok Bresztlitovszkból és Cholmból lehozták az összes csapataikat — Véresen visszavert olasz támadások — Nincs olasz fogoly és sebesült, csak halott — A letört francia offenziva — A németek Arras felé nyomulnak előre — A franciáknak jó béke kell — Román minisztertanács a semlegesség mellett, vagy ellene? — Gnadiev, a bolgár hazaáruló Homorú szög alakban két fő frontunk van az oroszszal szemben. Az egyik a Dnyeszternél kezdődik és Zlota-Lipa mellett a Bug felső folyását követve Krilovnál végződik. Ez a front kelet felé fordul s Tarnopol és Brody felé mutat. A másik front a Bug és a Visztula között észak felé van fordulva s Cholm—Lublin— Ivangorod felé mutat. A keleti fronton Linsingen, Böhm-Ermolli és Mackensen seregei, az északi fronton pedig Mackensen seregének balszárnya és József Ferdinánd seregei állanak szemben a muszkákkal. De Höfer és a német hadvezetőség mai hivatalos jelntése szerint az orosz hadszíntéren az általános helyzet változatlan, ami azt jelenti, hogy ott aránylagosan nyugalom van. Ám a nyugalom nem a tétlenséget jelenti, hanem azt, hogy az orosz kétségbeesés erre a két frontra túl erős tartalékokat küldött, hogy megállítsák seregeink diadalmas előnyomulását. A keleti fronton az oroszoknak az a 250.000 emberük van, akik már Besszarábiában a célból voltak koncentrálva, hogy a Dardanellákhoz küldessenek, de akiket a gorlicei offenzívánk következtében sietve vezényeltek Przemysl alá. Innen ugyan részben lekéstek, de a keleti orosz front megerősítésére most mégis jó szolgálatot tesznek. Azészaki front katonailag is, meg politikailag is sokkal fontosabb a muszkának, s az egész háború folyamán azt tapasztaltuk, hogy a Visztula és a Bug között az Ivangorod— Lublin—Cholmi vonalat mindig a legnagyobb erőkkel védte Oroszország. Most is úgy védi, s a mi Krasznik fölötti előnyomuló támadásainkat sikertelen ellenoffenzívával iparkodik ellensúlyozni. És ezen nincs is mit csodálkozni, mert hiszen az Ivangorod—Lublin— Cholmi vonal elfoglalása és Orosz-Lengyelország felszabadítása: egy és ugyanazon dolog. Azért, mert aki a Bug-vonalat bírja, az a Visztula vonalat is bírja. Innen az oroszok kétségbeesett védekezése, s innen az, hogy Breszlitovszkból és Cholmból az orosz sereg tartalék tartályából minden nélkülözhető erőt az északi frontra hoztak le. És innen az oroszoknak szinte utolsó vergődése, hasonlatos ahhoz, amikor félig agyonvert kígyó farkával csapkod szerteszét. A tiroli és a karintiai határokon a helyzet változatlan, mondja a hivatalos jelentés, ami azt teszi, hogy két hét óta az olaszok itt egy tapodtat sem tudtak előre menni, s már szinte nem is támadnak, csak halálos gyűlöletet növelő farkasszemet néznek velünk. De annál nagyobb ágyazgatás van az Isonzó partján, ahol most az Isonzó alsó folyásánál, a tenger mellékén támadnak az olaszok. Mit értek el vele? Hivatalos jelentéseink szerint, több olasz gyalogezredet véres fejjel vertünk vissza. Szemtanúk beszélik, hogy a mi visszaveréseink megdöbbentő eredményüek az olaszokra nézve, mert ott sem sebesült, sem fogoly nincs, ott csak halott van. Ezrei és tízezrei az olasz hulláknak — közvetlenül a mi mindig győzelmes frontunk előtt. Avanti tafián! Mert csak így emlegetheted meg azt a magyarok Istenét, amit már Radetzky idejében is emlegettél! A francia harctéren a németek Arras felé előrenyomultak. Itt ezen a fronton a május 8-ikán kezdődött francia offenzíva két hónap alatt kifáradt, letört és a franciákra nézve jóformán semmi területi eredménynyel sem járt, ellenére annak, hogy csak halottakban 85.000 embert áldoztak fel. Most pedig a németek mennek előre. Igaz, nem hétmértföldes csizmákkal, de mégis mennek, ami azt bizonyítja, hogy a német hadállások a defenzívában megingathatatlan sziklákat alkotnak és ha ezeken a sziklákon megtörik a francia támadás, akkor a német, mint a jó vívó, a védekezés után rögtön a támadásra tér át és sikert ér el. Amint azonban Arrasnál, úgy a Maas és Mosel között sem harcolnak a franciák több szerencsével. Itt négy éjjeli támadást vertek vissza a németek, óriási veszteséget okozva a franciáknak. Hiába, nem lehet bírni a némettel! Mindenki óhajtja a békét, de nem minden békét, — mondja szellemesen Clémenceau, a „francia tigris“. Ezt mi Clémenceaunak el is hisszük, csakhogy ha a franciáknak jó béke kell, ugyancsak jó béke kell a németeknek is, meg a magyaroknak is. De ami nekünk jó, az bizonyára nem lesz jó a franciáknak. De amikor a franciák azt mondják, hogy a háború okát kell kiirtani s ezt ők úgy értik, hogy Németországot és Ausztria-Magyarországot teljesen le kell törni, akkor ez hasonlatos annak a földre tepert embernek a kiabálásához, hogy: vegyétek le rólam, mert megölöm! Román minisztertanács volt ma Bukarestben, amelyen a külföldi román diplomácia is részt vett egy-egy taggal. Ez nóvum a minisztertanácsok történetében, tehát elgondolhatjuk, hogy a tanácskozás tárgyának döntő fontosságúnak kellett lenni. Azt könyv nélkül is tudjuk, hogy a szőnyegen Románia semlegességének a kérdése s az entente ajánlatainak a mérlegelése volt kiterítve s a tanácskozás eredményéről pozitív hír eddig még nem jutott el hozzánk. Genadiev volt bolgár külügyminiszter addig járt az orosz kútra, amig királygyilkossági afférbe nem keveredett és amiből nagy pózzal, katonai becsületszóval akart megszabadulni. Genadiev eltévelyedése annál nagyobb, mert hisz Genadiev a Sztambulov-pártnak volt az elnöke, amely párt a legnagyobb mértékben antirasszofilista párt. Történeti dolog, hogy Sztambulov, a párt híres megalapítója tétette ki Bulgáriából Kaulbarsot, a mindenható orosz generálisnak a szűrét, aminek fejében aztán az oroszok Sztambulovot és két minisztertársát hivatalból gyilkoltatták meg. Mint tudjuk, Genadiev ennek a pártnak az elnöke volt, de a muszka rubel irányában megfordulva, a párt elnökségéről lecsapatott s most felségsértéssel a fején ül a bolgárok katonai börtönében. Olykor tehát az áruló is elveszi a jutalmát. Az északi háború Ivangorod és Varsó ostroma esk@rS£6Enstattian Zürich, julius 13. A Neutrale Tagesanzeiger-nek jelentik a keleti frontról . Az általános helyzet ugyan még eldöntötted a galíciai és lengyel hadszíntéren de már nem lehet kételkedni azon, hogy a végső eredmény a szövetséges hadseregekre nézve lesz kedvező. Az oroszok állítólag 300.000 főnyi új tartalékot vetet-ttek a reménytelen küzdelembe. Az orosz részről Párisba érkezett jelentésekből kiderül, hogy komolyan elő akarják készíteni az orosz és francia közvéleményt arra, hogy Ivangorod és Varsó ostroma elkerülhetetlen. Orosz rémmese — a mi „barbárságunkról“ A hadisajtószállásról jelentik : Nemrég egy rémmese járta be az egész orosz sajtót. Az osztrák-magyar hadviselés barbár voltát azzal a rémes esettel bizonyították, hogy katonáink egy névvel is nevezett orosz fogoly nyelvét kivágták. A fogoly ezután visszakerült az orosz csapatokhoz és mint barbárságunk áldozata és élő példája nagy tiszteletnek örvendett, a cár is kiszüntette. Részünkről azonnal vizsgálat indult meg e jelentés alapján, amely első tekintetre rosszakaratú koholmánynak vagy legalább is ferdítésnek látszik. A vizsgálat a következő eredményre vezetett : Mokuha Andrej 148. számú kaspi ezredbeli katona esetéről egy teljesen megbízható egyéniség, aki június végén Zaleszczykiben időzött, a következő biztos adatokat szerezte : A második és harmadik tiroli lövészezred annak idején rohammal bevette Zateszczyki egyik erődítményét és visszavetette az oroszokat. A tiroliak egy lövészárokban megtalálták a nevezett Makuha Andrejt, aki éppezt azzal foglalatoskodott, hogy egy elesett orosz tiszt letépett kezéről lehúzza annak jegygyűrűjét, állítólag azért, hogy azt az elesett nejének elküldje. Az orosz híradás szerint a tiroliak aligha és Ma,kuha között folyt beszélgetés után, — ami márcsak azért is valószínűtlen, mert a németül beszélő tiroliak aligha értették meg az orosz Makuhát és az őket, — katonáink állítólag kivágták Makuha nyelvét. A fogolynak oly megcsonkítása lett volna ez, amely, ha katonáink féktelen dühében bekövetkezett volna, megmagyarázható tett volna. De Maimba egyáltalán nem vesztette el nyelvét. Az oroszok legközelebbi rohamuk alkalmával megtalálták bajtársukat, megsebesülve és átharapott nyelvvel és kórházba vitték, először Zaleszczykibe, azután pedig Tarnopolba, ahol kigyógyították és teljesen épp nyelvvel bocsátották el. Tarnopolban maga Makuha írta le tettét mint dicsőséges tényt. Elbeszélése alapján Makuhát kitüntették, ellenben a Przemysl-i helyőrséghez tartozó tiszteket eltiltották attól, hogy kardot viseljenek. A zaleszczykis orosz orvosok az esetet igen egyszerűen magyarázták : Makuha elfutott, közben megbotlott és földre zuhant és a maga fogaival sértette meg nyelvét. Olyan eset ez, mely az orvosi gyakorlatban éppenséggel nem ritkaság. Ugyanezen nézeten voltak orosz tisztek is, így pl. Stefanovic tüzérségi parancsnok. Az orosz hadvezetőségnek azonbart jobban felelt meg, hogy olcsó vértanúhoz és hősö* höz jutnak,igaz ugyan, hogy csak olyanhoz, akinek egy roham idején nem volt jobb dolga, mint az elesettek gyűrűit összegyűjteni és azután elfutni. Ezt a hőst kitüntették és az osztrák-magyar barbárságot kikürtölték az egész világba. Igaza orosz szokás! Angol tanács az oroszoknak Bécs, július 13. A Corriere della Sera azt írja, hogy Repington ezredes, a híres angol katonai szakértőnek értesülése szerint a legutóbbi orosz haditanácson azt beszélték meg, várjon a centrumban álló orosz hadtesteket visszavonják-e a Visztulán túlra, a délen csoportosított orosz haderőket pedig meghagyják-e mostani hadállásaikban, vagy pedig északra rendeljék-e. Repington szerint veszedelmes volna az orosz haderőt a Visztula mögé vinni és Varsó, Novo-Georgievsk és Ivangorod várait magukral hagyni, hogy saját erejükből védekezzenek. Rejpington úgy hiszi, hogy a délen álló orosz hadtesteket csak kis távolság választja el a centrumtól, de még így is veszedelembe juthatnának az új ellenséges, túlerővel szemben, éppen ezért az, .effifej