Pesti Napló, 1915. július (66. évfolyam, 181–211. szám)

1915-07-15 / 195. szám

Th sillerWMI PESTI NAPLÓ 1915. július 15. 9 A háború eseményei Óriási kudarc a Dardanelláknál— Egy nap alatt hatvanezer gránát — öt hónapi ostrom eredménye: semmi — Az elbujt­ó angol-francia flotta — .A Dardanellák ellen ij nagy táma­dás készül — Nagy német győzelem a franciákon: háromezer fogoly, köztük ötvenegy tiszt Kétszázezer orosz a Boszporus ellen­i Ossoviec várának eleste küszöbön áll A török főhadiszállás jelenti, hogy az egyesült angol-francia sereg a flottával kom­binált rettentő támadást intézett a Dardanellák ellen. Az ellenség háromszor is támadott, a tétigbeesett támadás éjfélig tartott, 60.000 tránátot pazaroltak el a szövetségesek, de nemhogy eredményt értek volna el, sőt ellen­kezőleg, az angoloknak és a franciáknak ezer neg ezer halottjuk és sebesültjük hátrahagyá­sával egész a tengerpartig kellett visszavo­nulniok. Február közepe óta — tehát éppen öt h­ónapja — tart már a Dardanellák ostroma . az angolok és a franciák ma is ott vannak, ahol a kezdet kezdetén voltak, nem hatoltak be a tengerszorosba, holott Konstantinápoly bevételét Churchill, az admiralitás volt minisz­tere két hétre jósolta meg. De Churchill már elment s ezzel beismerte, hogy a Dardanellákat dilettáns tudománynyal nem lehet bevenni. A Dardanellák ellen az angolok és a franciák eleinte csak flottatámadást intéztek és a Dardanella-szoros bejáratánál őrt álló két tengerparti várat, az európai parton levő Sedil Bahrt és az ázsiai parton levő Kumkalét lőtték. De bár e két vár valamennyi Darda­nella-erőd között a legrégibb, tehát a leg­gyöngébb, s bár mind a kettőt a nyílt tenger­ről lehet bombázni, a szövetségesek mégsem mehettek semmire sem. Mikor aztán meggyő­ződtek arról, hogy a Dardanellák a tenger felől bevehetet­lenek, akkor elhatározták, hogy a szárazföldről kísérlik meg a bevételt. A stratégiai gondolat helyes volt, mert hiszen ha a szárazföldről elfoglalhatják a parti erődöket, ebben az esetben egy kis hajóval is be lehet menni a tengerszorosba, föl egészen a Már­ványtengerig és onnan Konstantinápolyba. Nagygőgösen kezdték tehát a szárazföldi csa­patokat a partra szállítani, még­pedig úgy az európai, mint az ázsiai partra. Először is hat­ezer angol önkéntes szállott ki, akik azonban három nap alatt egy­ szálig elpusztultak. A szövetségesek erre ágyutöltelékü­l szines kato­nákat küldtek előre s közvetlenül a tenger partján akkora sávot, ahova a csatahajók ágyútüze elért, el is foglalhattak s ott vala­mennyire megvetették a lábukat. De hogy az angolok és a franciák a partsávon megmarad­hassanak: az angol és francia flotta csata­hajóinak állandóan ott kellett a partok mellett készenlétben állani. Ekk­or jelentek meg a német bu­várhajók a Dardanellák előtt. Honnan jöttek? Az Északi és a Balti tengerből, és a Gibraltáron beoson­va, s kijátszva a Földközi tengerben őrködő francia és angol flottát, eljutottak az Aegei tengerbe. A tengeralatti hajókról eddig az volt a nézet, hogy bázisuktól ezer kilométernél messzibbre nem távozhatnak el, most pedig pihenés nélkül hatezernél több kilométert tet­tek meg. Megérkezve a Dardanellák elé, nyom­ban neki támadtak az ott operáló ellenséges flottának s a hajók minden harmadnap el­pusztítottak egyet. Az angolok és a franciák ,erre otthagyták a szárazföldi sereget, a görög szigeteken berendezett flottabázisukra vonul­tak vissza, s ott vashálókkal és láncokkal úgy elzárták magukat, hogy semmi sem férhetett hozzájuk. Szégyen volt a futás, de hasznos, mert a hajók a következő dilemma elé kerültek: ha a partok mellett maradnak s ott ágyúikkal támogatják a szárazföldi sereg hadműveleteit, pompás célul szolgálnak a bú­várhajók torpedóinak, ha pedig onnan elmen­nek, a parti sereg támasz nélkül marad s ki van téve a törökök vehemens támadásainak. Az eredmény az lett, hogy az ázsiai partról a szövetségesek minden emberüket visszavonták s csak Szedil Bahr mellett Kritiáig tartanak egy keskeny tengerparti sávot megszállva, s innen próbálkoznak az erődök felé, de ered­ményt még eddig el nem értek és megjósol­ható: nem is fognak egyhamar elérni. Most pedig mintegy hat heti hallgatás után a csatahajók egy része elő mert jönni rejtekhelyeiről s óvatos kombinált támadásba kezdtek a szárazföldi csapatokkal, de amint a törökök jelentik, teljes kudarcot vallottak. Amint hírlik, az angolok és a franciák újabb hatalmas támadásra készülnek a Dar­danellák ellen. Ebben már az olaszok is részt vennének, részint flottájukkal, részint száraz­földi seregeikkel. Ezt különösen az angol la­pok — leginkább a Times — kezdték hirdetni, de az angol hirdetésre az olaszok tiltakozással feleltek s egyenesen megmondották, hogy ő nekik nincs szándékukban a Dardanellákhoz sereget vinni, mert elég bajuk van otthon is. Az olaszok még különben meg sem szenték a háborút Törökországnak. .­••)••• , Hsto? • • Amikor a németeket jó vivóhoz hason­lítottuk, aki kipark­ozva a támadást, nyom­ban utána maga is támad, azt még sem gondoltuk, hogy a két hónapi francia offen­zíva ellen történt bámulatos védekezés után a németek olyan sikeres támadásokba mehes­senek át, mint aminőről a német főhadiszál­lás mai hivatalos jelentése megemlékezik. És pláne az Argonneokban, amely az ypernin kí­vül az egész francia-német harctérnek legne­hezebb része. Itt, ahol méterszámra mérik a földet, a német támadás egy teljes kilométe­res frontot hódított el a franciáktól. Még sike­resebb volt a német támadás Bourevilles-től délnyugatra, ahol három kilométer szélesség­ben és egy kilométer mélységben foglaltak el területet a németek a francia frontból, amely foglalást 2581 sebesületlen franciának, 51 tisztnek és 400 sebesültnek a fogságba jutása koronázott meg. Ilyen dús siker már rég nem érte a francia földön harcoló német frontot s a támadás lendületének az eredményével járt, hogy a németek egészen a francia tüzérségi állásokig hatoltak előre, ott az ágyukat el­foglalták s közülök nyolcat hasznavehetet­lenné tettek. Még néhány ilyen német győze­lem és a francia front lassan kint megőrlődik. Oroszország kétszázötvenezer embert ösz­pontosított Odesszában, amelynek, mint tud­juk, az volt a célja, hogy a Boszporushoz szál­lítsák és hogy ekképpen a Konstantinápoly elleni támadásban Oroszország is részt vegyen. Ezt a sereget azonban a mi győzelmes offen­zivánk következtében Galíciába hozták s igy nem juthatott el a Boszporushoz. Most azon­ban azt jelentik Oroszországból, hogy Odesszá­ban újra együtt van a kétszázezernyi orosz hadsereg, várva az elszállítást a Boszporushoz. Valóban Oroszországra nézve kínos lehet, hogy miután kétszáz év alatt tizennégy had­járatot indított a Dardanellákért, de célját soha el nem érhette, mert Európa mindig el­lene volt, amikor Konstantinápolyt az angol és a francia hadak szövetségében vívhatná meg: most nem küldhet Konstantinápoly alá egy szál katonát sem. Vagy legalább eddig nem küldhetett. Hogy most küldhet-e? Ezt több oknál fogva nem hisszük. Először is az orosz Fekete-tengeri flotta sokkal gyöngébb, hogy­sem kétszázezernyi hadsereg elszállítását fe­dezhetné. Másodszor valószínűtlennek tartjuk, hogy az orosz sereg keleti Trákiában partra­szállhasson és innen vonulhasson Konstanti­nápoly alá. Harmadszor, amíg a muszkának a Visztula- és a Bug-vonalat kétségbeeséssel kell védenie, addig ő nem nélkülözhet két­százezer embert s nem experimentálhat Kon­stantinápoly felé. Az északi háború Nyugalom az északi fronton A Pesti Napló haditudósítójától (A hadisajtószállás engedélyével) Július 14. (Érkezett este 9 órakor) A mai jelentések csak arról szólnak, hogy az északi fronton zavartalan nyugalom van. Egy teljes hét óta tart már a szünet az északi harctéren, miután csaknem tíz teljes hét pél­dátlan tempójú offenzíváját fejezte be. Az egész világháború alatt, amely néhány nap híján már kerek egy esztendő óta tart, egyik harctéren sem volt ilyen nagy terjedelmű és a szövetséges csapatoknak annyi területi és stra­tégiai előnyt hozó offenzíva, mint ez, amelyet most ez a szünet követett. Az optimista Goremykin Pétervár, július 14. Goremykin miniszterelnök a duma párt­elnöki konferenciájának küldöttségét fogadta és kijelentette a küldöttség előtt, hogy a párt­elnöki konferencia kívánalmait a miniszter­tanács elé fogja terjeszteni. Kijelentette egy­úttal, hogy nem tudja, váljon a mai időpont­ban a duma munkája hol és mit segíthetne. A helyzet ma sokkal jobb, mint aminőnek a be nem avatottak látják. A küldöttség egyik tagja azt kérte, hogy az orosz kormány adjon ki veszteséglistákat, minthogy a lakosság sorában e tekintetben teljes a bizonytalanság és a veszteségek tekin­tetében a legfantasztikusabb hmnek vannak forgalomban. Goremykin kijelentette, hogy az oroszok veszteségei távolról sem oly nagyok, aminek.,­nek azokat a német lapok mondják. A galíciai harcok csak előjáték Kopenhága, július 14. A Daily Telegraph egy távirata szerint az­ orosz katonai körök arra figyelmeztetnek, hogy nem kell túlbecsülni azokat az eredmé­­nyeket, amiket az orosz erők legutóbb Krasz­nik és Lublin között elértek, mert hiszen itt csak egy 40 angol mértföld hosszú frontról van szó, holott az egész front ezer mértföld. Ezen­, fölül meg a német és osztrák-magyar csapat, sok újabb, nagyon élénk tevékenysége is ta­pasztalható a front egyéb pontjain. Kevés valószínűség szól amellett, hogy sikerüljön Mackensen terve, amelyről hadiparancsban tett említést, hogy t. i. a galíciai harcok csak előjátéka egy elkövetkező nagy drámának. A cár babonás jóslata Stockholm, julius f4. A „Stockholms Dagblad" pétervári tudósítója jelenti : A carszkoje­szetói udvari körökben beszé­lik, hogy­ a cár még Przemyslben megjósolta Ga-

Next