Pesti Napló, 1915. augusztus (66. évfolyam, 212–242. szám)

1915-08-04 / 215. szám

I. Csüllörtöi halott manifesztuma között. A cár már nem beszél arról, hogy be akar vonulni Berlinbe, mint azt egy év előtt tette, ám a szövetséges seregek azon az úton vannak, mely nemcsak Varsót, hanem magát Pétervárt fenyegeti. A cár most már megelégednék azzal, ha az ellen­séget birodalma területéről kiűzhetné, azonban a középponti hatalmak nem fognak nyugodni addig, míg a cári hódítópolitikát tökéletesen meg nem alázzák és népeiknek a békét belát­hatlan időkre biztosítják. Nekünk a duma eseményei azért rendkí­vül fontosak, mert egy erős és az orosz nép igazi akaratát visszatükröző duma segítségére volna az európai békének és a demokratikus fejlődésnek egész Európában. Sajnos, eddig nem tapasztalhattuk ezt, ellenkezőleg csak annyit, hogy a duma játékszere a cári hata­lomnak. Most a háború folyamán azért történt a svéd képviselők visszautasító magatartása a duma tagjainak megkeresésével szemben, hogy egy svéd-orosz megegyezés lehetőségéről tár­gyaljanak. A svéd képviselők ugyanis tisztá­ban vannak Oroszországnak Svédország iránti­­ valódi céljaival s ezzel szemben a duma tag-­­­jaival való érintkezésük semmit sem változ­tatna a Svédország feje fölött állandóan függő orosz veszedelmen, mert a duma tagjainak eddig semmiféle befolyása nem volt a kor­mányra, amely azt fogadta el, ami neki tetszett. Azonban, ha Mukden után a cár látszóla­gos alkotmányt adott is az orosz népnek, a varsói vereség után kénytelen lesz ezt az al­kotmányt kibővíteni. A reakciós körök s első­sorban a németfaló Goremykin eleinte tiltako­zott a duma összehívása ellen s azt akarta, hogy minden fenyegető zendülést az eddigi orosz rendszerrel fojtsanak el. Maga a duma összehívása azonban bizonyítja, hogy a cári deszpotizmus mostani jobbkeze Goremykin be­folyása és pozíciója megrendült és bizonyosra veszik, hogy helyébe Krivosein, volt földmive­lésügyi miniszter kerül, ki annak idején azzal ellenezte a háborút, hogy Oroszország gazda­sági viszonyai nem bírják el a háborús meg­rázkódtatást. A duma üléséről szóló mai jelentés lep­lezni törekszik a duma összehívásának tulaj-­ donképpeni célját: a duma összehívásának kényszerűségét, hol elég­ nyíltan adtak szájtyot az általános politikai és hadi helyzetről és Oroszország gazdasági eszközeiről és helyze­téről. Az ülésen kétségkívül szóba kerül a cári ukázban felemlített „kínos megpróbáltatások", melyek Oroszországot érték az egy év lefor­gása alatt s ezzel szemben Rodzianko elnök, vagy bármily más orosz politikus frázisai, hogy „a háborút végig kell küzdenünk a siker reményében", bizonyára keserű visszhangot keltettek a duma tagjai között. Ha el is tekin­tenének Oroszország benső feldúlt és megren­dült állapotától, csak szét kell tekinteniük a harctereken, hol a modern háborús eszközök mérhetetlen tömegpusztítása Oroszország mil­lióinak tömegéből vérfolyamokat dagasztott. És Tolsztoj népének gondolkozói kérdik: meddig? A tizenkét hónapi irtózatos háborúnak orosz szempontból volt-e csak parányi ered­ménye is? Beljebb haladtak-e a Kaukázusban? Előttük vannak a Kárpátokban hónapokon át céltalanul elpusztult milliós orosz hekas­om­bák, a gorlicei futástól kezdve Galicia és Len­gyelország kiürítéséig történt, a világtörténe­lemben páratlan orosz vereség, az orosz tö­megek hangulata szemben a néme­t, magyar és osztrák seregek lelkes és győzelemittas ál­landó offenzivájával, az orosz szeninség, mely már az elmúlt év folyamán is megállította az orosz üzemeket, a Dardanellák több hónapos teljesen eredménytelen ostroma, a francia és angol szövetség offenzivájának teljes sikerte­lensége, a modern német és osztrák-magyar ágyukkal szemben való céltalan védekezés és mindezek után éles gúnynyal kérdhetik Rod­ziankot, miképpen merészel beszélni az eddigi rettenetes katasztrófák után a siker reményé­ről? Az orosz sajtóban elég sűrűn hangzottak el hangok, hogy Oroszország Anglia és Fran­ciaország érdekében vérzik, tehát lemondták a hódítást, — de ha most már ez a tudat fész­kelte be magát az orosz sajtóba, bizonyára felvetődött az a kérdés is, meddig akar Orosz­ország vérezni Anglia érdekében. A macchia­­llista angol kormány jól tudja ezt és neki ezen pénzt megér, hogy Oroszország —­ ed­digi legveszedelmesebb ázsiai riválisa — mi­nél jobban elvérezzék, amint ugyanezt a játé­kot fogja véghezvinni bizonyára új vetélytársá­val Ázsiában, Japánnal is. A duma tagjaira további súlyos megpró­báltatásokat tartalmaz Bark pénzügyminiszter bejelentett javaslata: az adóbehajtásról, mely bár egész Oroszországban a legsiralmasabb volt, mindazonáltal újabb adók megszavazását sürgeti; ehhez járul a két kiváló dumaképviselő és nemzetgazdász nyilatkozata, hogy Oroszor­szág ismét új nagy kölcsönre szorul szövetsé­geseinél. A rubel abban a veszedelemben forog, hogy teljesen elveszti értékét. Rodzianko beszédének egyetlen passzusa lehet csak vigasztaló az orosz dumára, mely­ben követeli az orosz alkotmány és közigazga­tás reformját, ahol szükségesnek látja, hogy „átalakuljon sok minden eddigi felfogás". Amíg azonban a duma ülésezik, villámszerűen követik egymást a világrengető események, mint Polivanov hadügyminiszternek bejelen­tése, hogy az oroszok kénytelenek voltak ki­üríteni Varsót, ami nemcsak minden oroszt, de a fantaszta franciákat és Angliát is ki fogja forgatni valójából és igazolja Craig angol kép­viselő nyilatkozatát, Asquith-ellenes szemre­hányását az angol parlamentben. Anglia olyan megpróbáltatások és események előtt van, mi­nőt a világ még nem látott. 4 Pétervár, augusztus 2. A duma megnyitó ülésén a tengerészeti miniszter megállapította, hogy a Keleti-tengeri flotta, annak ellenére, hogy kevés egység felett rendelkezik, sikerrel teljesíti feladatát: ellen­áll a sokkal erősebb ellenségnek, visszaveri tá­madásait, sőt még saját vizein is vereségeket okoz neki. A Fekete-tengeren is flottánk, amely ugyancsak gyöngébb, mint az ellenfelek, a tö­rökök és németek flottája, súlyos vesztesége­ket okozott a szövetséges ellenségnek és foly­tonosan fejleszti hatalmát, várva a kedvező pil­lanatot, amikor végre teljesítheti azokat a fel­adatokat, amelyek oly drágák minden orosz­nak. A hazafias lelkesedéssel muníciógyártás­sal foglalkozó munkások távol maradnak a hadsereg­­elláttásának ,megakaztál­y­ozását ,célre és kívülről inscenált sztrájkoktól.­ A gyárak és műhelyek ma teljes üzemben vannak. A mun­kások csodákat művelnek energia és termelő­képesség dolgában. Ez lehetővé tette, hogy keleti-tengeri flottánka­t a múlt év vége felé néhány egységgel megerősíthettük. Ugyanez történt a Fekete-tengeren is. A tengerészeti miniszter beszéde után kö­vetkezett Szaszonov külügyminiszternek már jelentett felszólalása. Bark pénzügyminiszter kifejtette, hogy Oroszországnak az óriási háború hatalmas ki­adásai ellenére sikerü­llt nemcsak megtalálni a szükséges segélyforrásokat a nemzeti vagyon­ban, hanem sikerült fedezni azokat a bevételi csökkenéseket is, amelyeket az al­koholárusítás tilalma okozott. Az alkoholmonopóliumi éven­ként mintegy egymilliárd rubelt jövedelneze­tt az államnak. Oroszország háborús kiadásai 1915. év végéig 7.252.000.000 rubelre fognak emel­kedni. E kiadások fedezése céljából a kormány több hitelműveletet tervez, amelynek sikere kétségtelen, mert a nemzet megtakarításainak összege 1.800.000.000 rubellel növekedik­. Ez eléggé bizonyítja, hogy az országnak elegendő segélyforrása van e hitelműveletek megvaló­sítására. Ezeket a segélyforrásokat a maguk teljességében a nép takarékosságának köszön­heti. Az alkoholeladás tilalmát, amely oly ked­vező következményekkel jár, szükséges a há­ború után is fentartani. A miniszter biztosította a Házat, hogy az ország a háború minden követelményének meg fog felelni és hazafias lelkesedéstől áthatva, minden erejét és minden képességét tudni fogja egyesíteni, hogy kielégíthesse a hadsereg szükségleteit. Pétervár, augusztus 3. (P. T. V.) A duma megnyitó üléséről a miniszterek a birodalmi tanácsba mentek, ahol megismételték a dumában tartott beszédeiket. Az összes pártok szónokai helyesléssel fogad­ták a miniszterek kijelentéseit. A lengyelek örömmel fogadták a kor­mánynak Lengyelország autonómiájára vo­natkozó nyilatkozatát, .Weliopolska, a biro­dalmi tanács lengyel tagja a következőket mondotta: Városaink elpusztultak, falvaink elhamvadtak. Az ellenség fővárosuink kapui előtt áll. Ebben a történelmi órában kijelent­jük, hogy az a cél, amelyet mi a háború ele­jétől fogva szem előtt tartunk, független a győzelemtől, vagy a vereségtől. Reméljük, hogy Isten segítségével sikerül Lengyelországot is­mét felépíteni, Oroszországgal egyesülve ural­kodónk jogára alatt. A birodalmi tanács ezután a napirendre tért, kijelentve: A birodalmi tanács meg van győződve arról, hogy az óriás egyesült Orosz­ország a kormány, a duma és a birodalmi tanács összeműködésében olyan erőt fog ta­lálni, amely semmivé fogja tenni ellenségeink­nek felforgató szándékait és a népek szabad­sága elleni merényletét. PESTI NAPLÓ 1915. augusztus 5. 4 Frigyes főherceg marsallbotja A sajtóhadiszállásról jelentik: A német császár Lemberg szerencsés felszaba­dítása alkalmával az osztrák-magyar hadsereg fő­parancsnokát, Frigyes főherceg tábornagyot porosz tábornagygyá nevezte ki. Vilmos császár ma meg­látogatta Frigyes főherceg tábornagyot a hadsereg­főparancsnokság székhelyén, hogy neki a marsall­botot — a legfőbb katonai rang e jelvényét —­ személyesen átnyújtsa. Vilmos császár katonai kíséretének néhány tagjával érkezett a városkába, ahol jelenleg a császári és királyi hadsereg­főparancsnokság székel. Noha a császár látogatá­sáról szóló hír csak a délelőtti órákban lett isme­retessé, a házak gazdagon fel voltak lobogózva. A szakadó eső ellenére a város hazafias lakos­sága a szövetséges uralkodónak lelkes ovációkat rendezett. Frigyes főherceg, aki kíz alkalommal első ízben öltötte magára a porosz tábornagyi tábori egyenruhát, a főhadiszálláson a legtisztelet­teljesebben üdvözölte Vilmos császárt, aki a had­seregfőparancsnokság tábornoki karának körében rövid, szívből jövő és megkapó beszéddel nyúj­totta át Frigyes főherceg tábornagynak a művészi kidolgozású marsallbotot .­Sir Frigyes főherceg néhány meghatott szóban mondott köszönetet. Az ezután megtartott ebédnél Frigyes főherceg meleg érzésű beszédet mondott, amelyben a neki adományozott marsallbotot, mint annak az egységességnek jelképét határozta meg amelynek eddigi nagy sikereinket köszönhetjük és amelyek nekünk a végleges győzelmet, a tisztessé­ges békét biztosítja. Szíves szavakkal a büszke né­met haderőt aposztrofálva a főherceg, a német hadsereg legfelsőbb hadurára, II. Vilmos császárra háromszoros hurrát kiáltott, amelyet az összes je­­lenlevők lelkesen visszhangoztak. Vilmos császár látható meghatottsággal az ő markáns módján me­leg szavakban, a legigazabb tisztelet hangján em­­lékezett meg felséges barátjáról és szövetséges tár­­sáról, Ferenc József császárról és királyról és az osztrák-magyar hadseregre és legfelsőbb Hadurára háromszoros Hochot mondott. Az ebéd után Vilmos császár huzamosabb időn át a legélénkebb módon tartott cercle-t, majd a legszívesebb módon búcsúzott el Frigyes főherceg­től és a főparancsnokság székhelyén való közel há­rom órai időzés után elutazott. Budapest, augusztus 3. — A trónörököspár Budapesten. Megír­tuk már, hogy a trónörököspár Budapestre szándékozik jönni néhány napi tartózkodásra. Illetékes helyről nyert értesülés szerint a trón­örököspár szombaton, e hónap 7-én Buda­pestre érkezik és h­­ éig marad a székesfővá­rosban. A dolog természetéből folyik, hogy mostani budapesti tartózkodásuk elsősorban a háborúval kapcsolatos közintézmények (csa­patok, kórházak, jótékonysági intézmények­, hadiszergyárak) megtekintésének és annak lesz szánva, hogy a közhatósági és társadalmi tényezőknek a hadsegítés terén kifejtett tevé­kenységével megismerkedjenek. A magyar fő­város népe, amelynek szívét múlt évi látoga­tásakor egyszerre megnyerte az ifjú trónörö­f­kös és hitvese, nagy szeretettel várja fenséges vendégeit és meleg ünneplésben fogja őket ré­szesíteni.

Next