Pesti Napló, 1915. szeptember (66. évfolyam, 243–273. szám)

1915-09-12 / 255. szám

6 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1915. szeptember Ta gj * ~ Ai^tifeAjiv „i nemzet esetleges figyelmét a kellemetlen em­lékekről elterelte, a sajtó a német­ gyűlöletre vezető rágalom-hadjáratot indította, és, ne­hogy az orosz szövetséggel szemben némi bi­zalmatlansággal viseltessék a nemzet, ten­denciózus könyvekkel árasztották el azok az orosz-angol ügynökök, akik jóval a háború előtt érkeztek Londonba — hangulatkeltés céljából. Abba a talajba, amelyet a rágalom politikája oly kitűnően trágyázott, könnyen ültethették a hiszékenység magvait: még a legradikálisabb kisgazda is feltétlenül bízott — a cár ígéreteiben. Velem nem egyszer tör­tént, hogy azon merész állításomért, hogy Oroszország mint „felszabadító" mégis csak furcsán fest, egyszerűen — kinevettek! Hi­szen nem is tudhatom, mert nem olvastam X. Y. könyvét. Hogy X. ,Y. sohasem volt Oroszországban, az mellékes: ismereteit „ki­tűnő, megbízható forrásokból" vette, ő maga pedig a nagynevű író! Hogy másképpen fo­gom fel a magyar viszonyokat, mint Seton Watson és a „Times", ez azért van, mert nem ismerem, hiszen az a 19 évi tapaszta­latom nem szármít olyan publicista tanúsága ellett, akit a „Times" dicsér. Hogy a nyel­vet és a népet közelebbről ismerem? Ez nem is fontos, — kivéve Oroszország esetében! Hogy maguk az „elnyomott" népek talán nem is kívánják Oroszország nagylelkű interven­cióját? Dehogy nem, hiszen a „Times" és Seton Watson már bejelentették ebbeli óhajukat. Egy szóval: a kisebb nemzetek segély­kiáltása egészen az angol nemzet szívéig ha­tolt — az angol sajtó hallócsövén keresztül. Ez elegendő volt arra, hogy — a német szom­széd letörése mellett —­­Európa felszabadítá­sára induljon az angol nemzet. De a német szomszéd letörésének is olyan színezetet adott az angol sajtó, hogy az is „európai misszió". Hiszen az összes többi nemzetek létét veszé­lyeztető porosz militarizmus megsemmisítésé­ről van szó, maga a német nép is várja ezt a vívmányt. Így, tekintettel arra is, hogy az osztrák-magyar monarchia különböző népei Oroszország fellépésétől remélik boldogulásu­kat, tényleg egész Európa ügyét karolja fel Anglia, amikor síkra száll a központi hatal­mak exkluzív militarizmusa ellen. Az angol nemzet tiszta idealizmusból cse­lekedett akkor, amikor Oroszország és Fran­ciaország mellé állt. Meg volt győződve, hogy csakis így mentheti meg az emberiség sza­badságát és saját hazáját a végveszélyből. Azért jelentkeztek katonáknak oly sokan, éppen az intelligencia soraiból: azért né­multak el Oxford és Cambridge ódon „quad­rangle"-jei. A háború is „ideális"-nak ígérkezett. Az egyik tavaly divatba jött rekrutáló ének így hangzik: WON'T YOU JOIN THE ARMY ? WON'T YOU COME WITH ME ? WON'T Y­OU COME WITH ME, BOYS, TO BERLIN ON THE SPREE 1 (Nem akartok belépni a hadseregbe ? Nem akartok velem jönni ? Nem akartok velem jönni, fiuk, A Spree melletti Berlinbe ?­ Meg volt győződve mindenki, hogy az án­tant szövetségesei besétálnak majd a Berlinbe. Azután a Dardanellák ostroma is „walk-over"­nek ígérkezett, hiszen még most is „csak né­hány kilométer" van hátra. Az orosz ármádia majd találkozik a szerb hadsereggel — Bu­dapesten, onnan pedig tovább utaznak — Berlinbe. A német flotta, amelytől még a legkonzervatívebb „Daily Mail"-olvasó sem félt, már augusztus végén (1914) e tenger fenekén lesz. De azután jött — a valóság. A kétségbe­esésben segítségért kiáltó „elnyomott" nem­zetiségek megkettőzött lelkesedéssel küzdöt­tek — a felszabadító ellen. A Berlinbe szóló jegyek a német kezelés alá került belga és francia vasutakon­­ érvényüket vesztették. Az orosz henger a Kárpátok szorosaiban meg­akadt; a szerb támadás a Dunába, a Szávába és a hagymázba fulladt, így a Budapesten való találkozást le kellett mondani. A Dar­danelláknál az a „néhány kilométer" átko­zatlan hosszúnak bizonyult, meg azután azok a törökök fenegyerekek. Kellemetlenül dol­goznak azok a tengeralattjáró hajók is. Ho­gyan is vagyunk azzal a flotta-kérdéssel ? Emlékszem, hogy tavaly ilyenkor Win­ston Churchill népszerűsége tetőpontján állt: útja Whitehallon át az Admiraltyból a Par­liamentbe valóságos diadalmenet volt. Ma a Duchy of Lancaster szü­rke hivatalában szürkül: „sic transit gloria m­uidi". Vele együtt nagyszerű ígéretei is ad acta tétettek. Mert­ a valóság mégis csak kiderül. Sajnálatos, hogy az angol nemzet idea­lizmusa oly megdöbbentő módon csalódott : a valóság széjjeltépte azokat a láncszemeket, amelyek ezt az idealizmust az angol kor­mány politikájával összekapcsolták. Az angol nemzet minden oldalról szerez bizonyítéko­kat arra nézve, hogy azok a célok, amelyekért hadba szólították, fiktív célok voltak; hogy Európa jajgatása politikusai agyréme volt; hogy a kisebb nemzetek saját ügyeiket leg­szívesebben­­ önmaguk intézik el; hogy a sajtója által „mellék-célnak" jelölt német­semmisítés már feladattá lett; hogy az ideá­lis célokért hirdetett „szent háború" helyi üz­leti küzdelemmé zsugorodott össze; hogy az emberiség egyetlen kívánsága, hogy­ vége le­gyen már az áldatlan telvér-harcunk és hogy­­ Anglia adja vissza neki a kereskedelemnek azon szabadságot, amelyet a „jog és igaz­ságért" viselt háborúban elvett tőle. Lassanként arra a tudatra ébred az angol nemzet, hogy vezető politikusai — becsapták, hogy az „európai misszió" csak amolyan bolygó tűz, amelynek segítségével a tehetet­lenség és következetlenség mocsarába csal­ták; hogy az ügy, amelynek védelmére fel­szólították, nem ügy, hanem csak — ürügy; hogy a szomszédságban vak lármát ütöttek azért, hogy testvére meggyilkolásától elterel­­jék figyelmét; hogy — a valóság gyakran ro­vására megy még a legőszintébb idealizmus­nak is. Különösen akkor, ha az idealizmus­sal éppen azok élnek vissza, akiktől leginkább várhatjuk a valóságot. Yolland Arthur, SAAVWWW,/WN.WWWA/WWWWAWWW A megváltozott Hollandia Amsterdam, szeptember Ha valaki a múlt év novemberében Né­metországon keresztül a holland határt át­lépte, némi csodálattal tapasztalhatta, hogy minden különösebb formalitások nélkül — akár csak béke idejében — átengedték. A múlt napokban alkalmam volt arról meggyőződni, hogy az idei augusztus elseje óta nagy változások történtek. Útlevél, szigo­rított podgyászvizsgálat, megmotozás, tekintet nélkül a vasúti össz­­eltetésekre; az útlevélen kívül semmiféle írást vagy nyomtatványt sem vihet magával az utas. A katonai hatóságoknak kétségtelen okuk volt ezt a szigorított eljárást életbe léptetni. Mindenesetre célszerű volna, ha az utasokat erről az eljárásról még utazásuk megkezdése előtt megfelelő módon értesítenék, így a ka­tonai hatóságok munkáját lényegesen meg­könnyítenék, az ártatlan utas pedig sok izgal­mat és költséget megtakaríthatna. Hollandiába való visszaérkezésem alkal­mával nem csekély örömmel konstatáltam, hogy a néphangulat távollétem óta sok tekin­tetben reánk nézve kedvező módon megválto­zott. Helytelen volna azonban ebből még azt következtetni, hogy az egész ország szimpátiá­ját bírjuk. Ezt, sajnos, előreláthatólag még sokáig nem fogjuk elérni, mert sok embert a családi kötelék, másokat pedig üzleti össze­köttetés entente-baráttá tett. A holland népet nem lehet befolyásolni, csak meggyőzni, éppen azért meggyőző argu­mentumokkal kell majd előállni, amelyek ugy­a mi, mint dicsőséges szövetségestársunk jogos eljárását igazolni fogják. A háború kitörésekor, Belgiusm megszállá­sakor itt sokan azt hitték, hogy Hollandia vég­órája is közeleg. Ellenségeink hazugságtól hemzsegő hírei a németek állítólagos kegyet­lenkedéseiről, igazolva az elzüllött és hazug belga csőcselék által, nem kevéssé járultak hozzá, hogy a németek a hollandusok bizal­mát elveszítsék. De később hónapok múlván el, anélkül, hogy a németek ellenséges maga­tartásra készültek volna, sőt ellenkezőleg Hollandia semlegességét a legnagyobb mérték­ben respektálják, a megkönnyebbülés általá­o­nos lett. Hogy Hollandia népességének nagyobb része ma a mi oldalunkon van, azt közvetve Angliának köszönhetjük. Anglia előszeretettel hirdeti, hogy a tenger szabadságáért küzd,­ de a semlegesek tengeri kereskedelmét a leghihe­tetlenebb módon terrorizálta. Hollandiát is kényszerítette, hogy behozatali kereskedelmét, angol ellenőrzésnek vesse alá. Ezt az ellen­őrzést az utóbbi napokban még jobban meg­szigorította. Szóval Hollandia kereskedelme ma teljesen angol gyámság alatt áll. Így tehát nem a németek, hanem az angolok sértették meg Hollandia önállóságát. A Schelde-torkolat erőszakos ford­rozásától, — Anglia által, — még ma is tartanak. A kolóniák miatt is nem kevés az aggodalom; tartanak attól, hogy Anglia sárga barátai, angol hozzájárulással, vagy anélkül megtámadják a gazdag szigete­ket, mint azt a közelmúltban Kínával tették. Az angolok hihetetlen eljárása a barátságos Görögországgal szemben is gondolkodóba ejt­heti a hollandusokat. A görög partok bloká­dozása, a négy görög sziget megszállása, nem maradhatott hatás nélkül Hollandiára. Ma neked, holnap nekem . . . Természetesen keleti nagy sikereink s Oroszország erkölcsi összeomlása Hollandiát szintén kedvezően befolyásolták a mi javunk­ra. Vitéz Csapataink előrenyomulása csodálat­tal tölti el a semleges országokat. A központi hatalmak organizációja s haditettei a német­alföldi népnek erősen imponáltak, míg a né­gyesszö­vetség eddigi hadisikerei nem keltettek valami nagy elismerést. Belgiumot sajnálják épp ugy mint azelőtt, a legnagyobb megvetés­­sem beszélnek Olaszországról s általánosan el­ítélik Amerikát a semlegesség felfogásának csodálatos fogalmáért, mely inkább titkolt el­lenségeskedésnek nevezhető. Az utóbbi időben egyes holland lapoknak kételyei, — hogy a központi hatalmak ter­jeszkedési vágya Hollandiára nézve sérelmes lehetne, — nélkülöznek minden komolyabb alapot. Eltekintve az Anglia által megveszte­getett Telegraph-tól és a Tijd-től, amelyei németellenes magatartásuk miatt különben is számos előfizetőt veszítettek, a mértékadó hollandi sajtó tiszteletreméltón semleges, sőt részben németbarát magatartást tanúsított. A holland kormány szigorú semlegességet a­ né­­gyesszövetség alattomos csalogatásai dacára is képes volt fenntartani. Téves az az általános felfogás, amely sz©­rint Hollandia a háború következtében a kü­­lönböző országokban szállított cikkei álta nagy gazdagságra tett szert. Sajnos, az am­­sterdami és rotterdami kikötőkben járva kelve hamarosan meggyőződhetünk arról hogy bizony a kereskedelem itt sem virágzik Ellenkezőleg, általános a panasz a tengeren túli kereskedelem stagnálása miatt. Vannak ugyan egyesek, akik sokat kerestek, nyers­anyagok behozatalán, gyári és mezőgazdaság cikkeken, de ez nem számottevő. Hányan ke­restek nálunk a hadiszállításokon milliókat? Nagyjában véve, az üzletmenet Hollandiában ma nem jobb, mint teszem föl nálunk, vagy Németországban. Állandó a helyi gyárosok panasza a háború kitörése óta tartó üzlet­menet-torlódás miatt. A mozgósítás, mely még ma is teljes nagyságban fenn áll, az államnal rengeteg pénzébe kerül s azonkívül is igen sok munkaerőt von el. Bizonyos cikkekben az igényeket épp ugy mérsékelni kell, mint nálunk Mindezekből keveset tapasztaltam azon­ban Scheveningenben. Ez a fürdőhely ma is oly erősen látogatott, mint béke idején, csak a nemzetközi jelleg hiányzik. A holland fürdő­vendégek szinte maguk járnak-kelnek a kévé, német, angol és francia fürdővendég között de­ a tengerparton levő és Braun György igaz­gatása alatt álló Wiener Operette, melynél tagjai között több hazánkfia is akad állandóan zsúfolt házban játszik. Ugy a scheveningeni mint a hágai szállók tömve vannak vidékiek­kel, mindenütt vidám az élet. Belga mene­kültet már c­sak keveset látni, sokat kellemet­len tapasztalatok miatt szűkebb hazájukaa toloncoltak, különösen az alsóbb néposztály köréből ... Németalföld népét a németek lassan­lassan még jobban megnyerhetik, ha a mai úton haladva, minden — az ország fegyellen­ségét sértő — kísérlettől magukat továbbra is távolt tartják. CL JE­ 1

Next