Pesti Napló, 1915. szeptember (66. évfolyam, 243–273. szám)
1915-09-12 / 255. szám
6 Vasárnap PESTI NAPLÓ 1915. szeptember Ta gj * ~ Ai^tifeAjiv „i nemzet esetleges figyelmét a kellemetlen emlékekről elterelte, a sajtó a német gyűlöletre vezető rágalom-hadjáratot indította, és, nehogy az orosz szövetséggel szemben némi bizalmatlansággal viseltessék a nemzet, tendenciózus könyvekkel árasztották el azok az orosz-angol ügynökök, akik jóval a háború előtt érkeztek Londonba — hangulatkeltés céljából. Abba a talajba, amelyet a rágalom politikája oly kitűnően trágyázott, könnyen ültethették a hiszékenység magvait: még a legradikálisabb kisgazda is feltétlenül bízott — a cár ígéreteiben. Velem nem egyszer történt, hogy azon merész állításomért, hogy Oroszország mint „felszabadító" mégis csak furcsán fest, egyszerűen — kinevettek! Hiszen nem is tudhatom, mert nem olvastam X. Y. könyvét. Hogy X. ,Y. sohasem volt Oroszországban, az mellékes: ismereteit „kitűnő, megbízható forrásokból" vette, ő maga pedig a nagynevű író! Hogy másképpen fogom fel a magyar viszonyokat, mint Seton Watson és a „Times", ez azért van, mert nem ismerem, hiszen az a 19 évi tapasztalatom nem szármít olyan publicista tanúsága ellett, akit a „Times" dicsér. Hogy a nyelvet és a népet közelebbről ismerem? Ez nem is fontos, — kivéve Oroszország esetében! Hogy maguk az „elnyomott" népek talán nem is kívánják Oroszország nagylelkű intervencióját? Dehogy nem, hiszen a „Times" és Seton Watson már bejelentették ebbeli óhajukat. Egy szóval: a kisebb nemzetek segélykiáltása egészen az angol nemzet szívéig hatolt — az angol sajtó hallócsövén keresztül. Ez elegendő volt arra, hogy — a német szomszéd letörése mellett —Európa felszabadítására induljon az angol nemzet. De a német szomszéd letörésének is olyan színezetet adott az angol sajtó, hogy az is „európai misszió". Hiszen az összes többi nemzetek létét veszélyeztető porosz militarizmus megsemmisítéséről van szó, maga a német nép is várja ezt a vívmányt. Így, tekintettel arra is, hogy az osztrák-magyar monarchia különböző népei Oroszország fellépésétől remélik boldogulásukat, tényleg egész Európa ügyét karolja fel Anglia, amikor síkra száll a központi hatalmak exkluzív militarizmusa ellen. Az angol nemzet tiszta idealizmusból cselekedett akkor, amikor Oroszország és Franciaország mellé állt. Meg volt győződve, hogy csakis így mentheti meg az emberiség szabadságát és saját hazáját a végveszélyből. Azért jelentkeztek katonáknak oly sokan, éppen az intelligencia soraiból: azért némultak el Oxford és Cambridge ódon „quadrangle"-jei. A háború is „ideális"-nak ígérkezett. Az egyik tavaly divatba jött rekrutáló ének így hangzik: WON'T YOU JOIN THE ARMY ? WON'T YOU COME WITH ME ? WON'T YOU COME WITH ME, BOYS, TO BERLIN ON THE SPREE 1 (Nem akartok belépni a hadseregbe ? Nem akartok velem jönni ? Nem akartok velem jönni, fiuk, A Spree melletti Berlinbe ? Meg volt győződve mindenki, hogy az ántant szövetségesei besétálnak majd a Berlinbe. Azután a Dardanellák ostroma is „walk-over"nek ígérkezett, hiszen még most is „csak néhány kilométer" van hátra. Az orosz ármádia majd találkozik a szerb hadsereggel — Budapesten, onnan pedig tovább utaznak — Berlinbe. A német flotta, amelytől még a legkonzervatívebb „Daily Mail"-olvasó sem félt, már augusztus végén (1914) e tenger fenekén lesz. De azután jött — a valóság. A kétségbeesésben segítségért kiáltó „elnyomott" nemzetiségek megkettőzött lelkesedéssel küzdöttek — a felszabadító ellen. A Berlinbe szóló jegyek a német kezelés alá került belga és francia vasutakon érvényüket vesztették. Az orosz henger a Kárpátok szorosaiban megakadt; a szerb támadás a Dunába, a Szávába és a hagymázba fulladt, így a Budapesten való találkozást le kellett mondani. A Dardanelláknál az a „néhány kilométer" átkozatlan hosszúnak bizonyult, meg azután azok a törökök fenegyerekek. Kellemetlenül dolgoznak azok a tengeralattjáró hajók is. Hogyan is vagyunk azzal a flotta-kérdéssel ? Emlékszem, hogy tavaly ilyenkor Winston Churchill népszerűsége tetőpontján állt: útja Whitehallon át az Admiraltyból a Parliamentbe valóságos diadalmenet volt. Ma a Duchy of Lancaster szürke hivatalában szürkül: „sic transit gloria muidi". Vele együtt nagyszerű ígéretei is ad acta tétettek. Mert a valóság mégis csak kiderül. Sajnálatos, hogy az angol nemzet idealizmusa oly megdöbbentő módon csalódott : a valóság széjjeltépte azokat a láncszemeket, amelyek ezt az idealizmust az angol kormány politikájával összekapcsolták. Az angol nemzet minden oldalról szerez bizonyítékokat arra nézve, hogy azok a célok, amelyekért hadba szólították, fiktív célok voltak; hogy Európa jajgatása politikusai agyréme volt; hogy a kisebb nemzetek saját ügyeiket legszívesebben önmaguk intézik el; hogy a sajtója által „mellék-célnak" jelölt németsemmisítés már feladattá lett; hogy az ideális célokért hirdetett „szent háború" helyi üzleti küzdelemmé zsugorodott össze; hogy az emberiség egyetlen kívánsága, hogy vége legyen már az áldatlan telvér-harcunk és hogy Anglia adja vissza neki a kereskedelemnek azon szabadságot, amelyet a „jog és igazságért" viselt háborúban elvett tőle. Lassanként arra a tudatra ébred az angol nemzet, hogy vezető politikusai — becsapták, hogy az „európai misszió" csak amolyan bolygó tűz, amelynek segítségével a tehetetlenség és következetlenség mocsarába csalták; hogy az ügy, amelynek védelmére felszólították, nem ügy, hanem csak — ürügy; hogy a szomszédságban vak lármát ütöttek azért, hogy testvére meggyilkolásától eltereljék figyelmét; hogy — a valóság gyakran rovására megy még a legőszintébb idealizmusnak is. Különösen akkor, ha az idealizmussal éppen azok élnek vissza, akiktől leginkább várhatjuk a valóságot. Yolland Arthur, SAAVWWW,/WN.WWWA/WWWWAWWW A megváltozott Hollandia Amsterdam, szeptember Ha valaki a múlt év novemberében Németországon keresztül a holland határt átlépte, némi csodálattal tapasztalhatta, hogy minden különösebb formalitások nélkül — akár csak béke idejében — átengedték. A múlt napokban alkalmam volt arról meggyőződni, hogy az idei augusztus elseje óta nagy változások történtek. Útlevél, szigorított podgyászvizsgálat, megmotozás, tekintet nélkül a vasúti összeltetésekre; az útlevélen kívül semmiféle írást vagy nyomtatványt sem vihet magával az utas. A katonai hatóságoknak kétségtelen okuk volt ezt a szigorított eljárást életbe léptetni. Mindenesetre célszerű volna, ha az utasokat erről az eljárásról még utazásuk megkezdése előtt megfelelő módon értesítenék, így a katonai hatóságok munkáját lényegesen megkönnyítenék, az ártatlan utas pedig sok izgalmat és költséget megtakaríthatna. Hollandiába való visszaérkezésem alkalmával nem csekély örömmel konstatáltam, hogy a néphangulat távollétem óta sok tekintetben reánk nézve kedvező módon megváltozott. Helytelen volna azonban ebből még azt következtetni, hogy az egész ország szimpátiáját bírjuk. Ezt, sajnos, előreláthatólag még sokáig nem fogjuk elérni, mert sok embert a családi kötelék, másokat pedig üzleti összeköttetés entente-baráttá tett. A holland népet nem lehet befolyásolni, csak meggyőzni, éppen azért meggyőző argumentumokkal kell majd előállni, amelyek ugya mi, mint dicsőséges szövetségestársunk jogos eljárását igazolni fogják. A háború kitörésekor, Belgiusm megszállásakor itt sokan azt hitték, hogy Hollandia végórája is közeleg. Ellenségeink hazugságtól hemzsegő hírei a németek állítólagos kegyetlenkedéseiről, igazolva az elzüllött és hazug belga csőcselék által, nem kevéssé járultak hozzá, hogy a németek a hollandusok bizalmát elveszítsék. De később hónapok múlván el, anélkül, hogy a németek ellenséges magatartásra készültek volna, sőt ellenkezőleg Hollandia semlegességét a legnagyobb mértékben respektálják, a megkönnyebbülés általáonos lett. Hogy Hollandia népességének nagyobb része ma a mi oldalunkon van, azt közvetve Angliának köszönhetjük. Anglia előszeretettel hirdeti, hogy a tenger szabadságáért küzd, de a semlegesek tengeri kereskedelmét a leghihetetlenebb módon terrorizálta. Hollandiát is kényszerítette, hogy behozatali kereskedelmét, angol ellenőrzésnek vesse alá. Ezt az ellenőrzést az utóbbi napokban még jobban megszigorította. Szóval Hollandia kereskedelme ma teljesen angol gyámság alatt áll. Így tehát nem a németek, hanem az angolok sértették meg Hollandia önállóságát. A Schelde-torkolat erőszakos fordrozásától, — Anglia által, — még ma is tartanak. A kolóniák miatt is nem kevés az aggodalom; tartanak attól, hogy Anglia sárga barátai, angol hozzájárulással, vagy anélkül megtámadják a gazdag szigeteket, mint azt a közelmúltban Kínával tették. Az angolok hihetetlen eljárása a barátságos Görögországgal szemben is gondolkodóba ejtheti a hollandusokat. A görög partok blokádozása, a négy görög sziget megszállása, nem maradhatott hatás nélkül Hollandiára. Ma neked, holnap nekem . . . Természetesen keleti nagy sikereink s Oroszország erkölcsi összeomlása Hollandiát szintén kedvezően befolyásolták a mi javunkra. Vitéz Csapataink előrenyomulása csodálattal tölti el a semleges országokat. A központi hatalmak organizációja s haditettei a németalföldi népnek erősen imponáltak, míg a négyesszövetség eddigi hadisikerei nem keltettek valami nagy elismerést. Belgiumot sajnálják épp ugy mint azelőtt, a legnagyobb megvetéssem beszélnek Olaszországról s általánosan elítélik Amerikát a semlegesség felfogásának csodálatos fogalmáért, mely inkább titkolt ellenségeskedésnek nevezhető. Az utóbbi időben egyes holland lapoknak kételyei, — hogy a központi hatalmak terjeszkedési vágya Hollandiára nézve sérelmes lehetne, — nélkülöznek minden komolyabb alapot. Eltekintve az Anglia által megvesztegetett Telegraph-tól és a Tijd-től, amelyei németellenes magatartásuk miatt különben is számos előfizetőt veszítettek, a mértékadó hollandi sajtó tiszteletreméltón semleges, sőt részben németbarát magatartást tanúsított. A holland kormány szigorú semlegességet a négyesszövetség alattomos csalogatásai dacára is képes volt fenntartani. Téves az az általános felfogás, amely sz©rint Hollandia a háború következtében a különböző országokban szállított cikkei álta nagy gazdagságra tett szert. Sajnos, az amsterdami és rotterdami kikötőkben járva kelve hamarosan meggyőződhetünk arról hogy bizony a kereskedelem itt sem virágzik Ellenkezőleg, általános a panasz a tengeren túli kereskedelem stagnálása miatt. Vannak ugyan egyesek, akik sokat kerestek, nyersanyagok behozatalán, gyári és mezőgazdaság cikkeken, de ez nem számottevő. Hányan kerestek nálunk a hadiszállításokon milliókat? Nagyjában véve, az üzletmenet Hollandiában ma nem jobb, mint teszem föl nálunk, vagy Németországban. Állandó a helyi gyárosok panasza a háború kitörése óta tartó üzletmenet-torlódás miatt. A mozgósítás, mely még ma is teljes nagyságban fenn áll, az államnal rengeteg pénzébe kerül s azonkívül is igen sok munkaerőt von el. Bizonyos cikkekben az igényeket épp ugy mérsékelni kell, mint nálunk Mindezekből keveset tapasztaltam azonban Scheveningenben. Ez a fürdőhely ma is oly erősen látogatott, mint béke idején, csak a nemzetközi jelleg hiányzik. A holland fürdővendégek szinte maguk járnak-kelnek a kévé, német, angol és francia fürdővendég között de a tengerparton levő és Braun György igazgatása alatt álló Wiener Operette, melynél tagjai között több hazánkfia is akad állandóan zsúfolt házban játszik. Ugy a scheveningeni mint a hágai szállók tömve vannak vidékiekkel, mindenütt vidám az élet. Belga menekültet már csak keveset látni, sokat kellemetlen tapasztalatok miatt szűkebb hazájukaa toloncoltak, különösen az alsóbb néposztály köréből ... Németalföld népét a németek lassanlassan még jobban megnyerhetik, ha a mai úton haladva, minden — az ország fegyellenségét sértő — kísérlettől magukat továbbra is távolt tartják. CL JE 1