Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)

1915-10-02 / 275. szám

25 Szombat PESTI NAPLÓ 1915. október 2. 71 háboru eseményei Háromszoros nagy olasz támadás -sikertelenül Hivatalos jelentés. (Kiadatott 1915. október 1-én délben) Olasz hadszíntér: A tiroli és a karintiai harcvonalon tegnap csak tüzérségi harc volt. A Bombasch­-Grabentől nyugatra levő m­­­egerősített hadállásaink ellen intézelt — a tegnapi jelentésben említett — támadásokat derék salzburgi lövészeink visszaverték. Az olaszok tegnap reggel a Mrzli Vrh-el és - hegy délnyugati lejtőjét nagy haderővel háromszor támadták meg sikertelenül. Ez alkalommal igen súlyos veszteségeket szenvedtek. A tolmeini h­ídfő egyes pontjai ellen megkísérlett támadásokat szintén visszaver­tük, mint mindig. Het­er, altábornagy a vezérkar főnökének helyettese M­­adiszintér Az angolok abbahagyták a frontáttörési kísérleteket . Ellenkezően: a németek nyomulnak előre — A franciák frontáttörési kísérletei a Champagneban meg­hiúsultak — Rovno előtt harcolunk és tért nyerünk — A Minsk felé álló fron­ton állandó harcok között nyomulunk előre — Dünaburgnál újból elesett egy orosz hadállás —­ Az olaszok is nagy offenzívára készülnek . Százezer orosz fogoly szeptemberben Napi eredmény foglyokban 11.195 Érdekes, hogy miként tud változni a harc­tér súlypontja. Gorlice óta a világháború súlypontja az orosz harcszíntérre esett, előbb Galíciában, majd Orosz-Lengyelországban, Litvániában és Kurlandban. Egy hónappal ezelőtt a súlypont a Dardanelláknál volt, amíg az angolok és a franciák iszonyú veresége után Vilnára nem terelődött. Az egész világ lélegzetét visszafojtva nézte és várta: mi lesz a megvert és bekerítés előtt álló vilnai sereg­gel? Majd két hétre figyelmünket a kelet­galiciai és a volhyniai orosz offenzívák kötöt­ték le, míg most ezek is elcsendesedtek, hogy a súlypont teljes erővel a francia hadszíntérre terelődjön át. Jellemző, hogy a háború súly­pontja az olasz hadszíntéren soha nem volt, bár az első és a második görzi csatákra és isonzóvölgyi támadásokra nagyon figyeltünk, de az olasz hadszintért a háború súlypontjá­nak­­—­ az olaszokon kívül — senki sem tar­totta. Az olaszok azonban most is annak tart­ják és büszkén verik a mellüket, hogy e nél­külök már vége volna a háborúnak s le volna győzve Franciaország és Angolország. Ne neked francia és angol, akiben már csak a makarónievő talján tartja a lelket s nélküle már a centrális hatalmak lábainál könyörögné a békét. Hetedik napja már, hogy a francia-angol offenzíva megkezdődött és mit látunk? Az yperni vonalon, a csatornától Armentieresig nyugalom van s az angolok a franciákkal vegyest csakis az Armentierestől Arrasig ter­jedő ötvenkilométeres szakaszon akarták a németek frontját áttörni. Ha itt a frontáttörés sikerülne, ebben az esetben az yperni frontot, tehát azt a frontot, amelyet az angolok az egész francia hadszíntéren a legfontosabbnak tartanak s amelyért egy év alatt annyi és oly súlyos áldozatokat hoztak az ellenséges felek: a németeknek fel kellene adni, fel kellene adni azért, nehogy az átkarolás veszélyének tegyék ki magukat, vagyis hogy a franciák és az angolok a hátukba ne kerüljenek. Az áttörés tehát, ha sikerülne, óriási, a háborúra szinte kiszámíthatatlan eredmény­nyel járna, mégis mit látunk? Hat nap után az angolok már nem is próbálkoznak újabb támadásokkal, ellenben tűrik, hogy a németek Loostól északra ellentámadásokkal éljenek, amelyek lassan ugyan, de mégis előrehalad­nak, előrehaladnak az angolok heves védeke­zése dacára. Megjegyezzük, hogy ezen a had­színtéren két Loos nevű­ község van, az egyik Lille mellett, a másik pedig a lensi bánya­vidéken. A heves harcok az utóbbi községnél folynak, mert az angolok a bányavidékeket akarták különösen hatalmukba keríteni. Ugyanezen a hadterepen Loostól délre, Sou­cheztől keletre és Neuvilletől északra — ami körülbelül egy terepet jelent — a franciák kísérleteztek frontáttörésekkel, de gyenge kí­sérleteik meghiúsultak. A másik frontáttörési kísérletek csatatere Reimstől az argonnei erdőkig terjedő champagnei vonalra esik. Ha itt a front­áttörés sikerülne, ez azért volna fontos, mert ebben az esetben a németeknek az argonnei erdőkben lévő hadállásai volnának az át­karolás, illetve a hátbatámadás veszélyének kitéve, s ennek következtében az a bámula­tos eredmény, amiképen a németek az Ar­gonneokban már egy év óta előrehaladtak, ez mind megsemmisülne. De nemcsak ez sem­misülne meg, hanem megsemmisülne mindaz az előretörő eredmény is, amiképen már egy év óta Verdun várához odajutni igyekeznek. A champagnei frontáttörés tehát a há­ború sorsára szinte kiszámíthatatlan ered­ménynyel járna és mégis mit látunk? Azt lát­juk, hogy bár Auberivetől keletre nagy erők­kel is támadtak a franciák, hogy a németek frontját keresztültörjék, a frontáttörési kísér­letek mégis meghiúsultak. Éppen ilyen siker­telenek voltak azok a francia támadások is, amik az auberivei front meghosszabbításai­képpen a Massigestől északnyugatra fekvő vi­dékeken történtek. A csatatér színhelye a ka­talaunumi mezők fölött húzódik, tehát ott, ahol az ókorban Attila és Aetius mérték össze világraszóló csatájukban kardjaikat. Hét di­víziót, tehát körülbelül másfélszázezer embert vetettek ezen nap szűk helyen frontra a franciák, ami négy-ötszörös túlerőt jelent a németekkel szemben, de mind hasztalan, az áttörési kísérlet csak kísérlet maradt. A cham­pagnei támadásoknál lévő harcokban a né­metek eddig 7100 franciát fogtak el, köztük 104 lisztet. Hogy a franciáktól és az angoloktól el ne maradjanak, az oroszok is próbálkoznak,­nem ugyan Kelet-Galíciában, ahol már még szárnypróbálgatások sincsenek, hanem Kelet-Galícia és a várháromszög közé eső területen, Novo-Alexiniecnél. Az oroszok súlyos emléke­zetében van itt az a nyolc napos vesztett üt­közet, amikor frontunkat át akarták törni, hogy a kelet-galíciai és a várháromszög terü­letén operáló csapataink közé beékelhessék magukat, s hogy ezáltal a várháromszög te­rületét csapatainktól mentesítsék. Ezt a csa­tát azonban az oroszok elveszítették és mi Novo-Alexiniecet és a felső Ikva-szakaszt rendületlenül tartjuk, de az oroszok most új­ból megkísérelték, hogy bennünket hadállá­sainkból kivessenek, a támadásaik azonban tüzérségünk tüzében már az előkészületek közben meghiúsultak. Ellenben a Kormin­ patak mentén csapa­taink tovább törtek előre s Derasno felé szé­lesítették ki hadállásaikat. Itt minden lépés Rovnóhoz visz közelebb és éppen ezért csapa­taink előrehaladását az oroszok ellentámadá­sokkal iparkodnak megakadályozni, vagy­ legalább is meglassítani, az oroszok ellentá­madásait azonban fényes sikerrel nemcsak visszavertük, de az oroszok közül 400 embert is elfogtunk. Ezen a területen a két legutóbbi napon összesen tíz tisztet és 2400 főnyi legény­séget fogtunk el. Nehezebb terepen talán a háború kezdete óta sem nyomultak előre a németek és az osztrák-magyar csapatok, mint azokon a he­lyeken, ahol most küzdenek a részint hátráló, részint kétségbeesve védekező oroszokkal. A németek frontjai Miadzioltól kezdve Smorgon és Wyschneren át húzódna­k dél felé a Bere­zina mocsaras vidékein keresztül. Miadziol a Narod­ tó északkeleti partján fekszik, amiből megállapítható, hogy Eichhorn hadseregének Molodocnótól és Vilejkától meddig kellett északnyugatra visszavonulni? Ezen a fronton állandóan nyomták az oroszok visszafelé Eichhorn seregét, tehát állandóan támadtak, de az utóbbi támadásaik mégis súlyos veszte­ségeik mellett összeomlottak s a németek­ 1400 foglyot ejtettek. Lejebb dél felé Bajor Lipót előnyomulását akarják az oroszok rész­leges támadásaikkal föltartóztatni, amely orosz ellenoffenzíva már tulajdonképpen Minsket védi, de a németek az oroszok vala­mennyi ellenállását megtörték s lassan nyo­i mulnak előre az ingoványok között. A har­cokban 500 katonát, köztük 6 tisztet fogtak el és hat gépfegyvert zsákmányoltak. Dünaburgnál minden nap megvan a né­­meteknek egy-egy jelentős hadizsákmánya : míg tegnap a veszelovi tószorosba, Dünaburg­­ tól délre szorították be az oroszokat, addig ma Dünaburgtól nyugatra Grendsennél foglaltak el rohammal egy további hadállást, ami által Dü­naburg körül az ostromgyűrűt még szoro­sabbra fogták. A francia Temps pétervári táv­­irata szerint a németek nagyon sietnek Dünam­burg elfoglalásával, mert a francia lap szerint Svencsanynál nagy orosz sereg áll, amelynek­ az volna a hivatása, hogy Dünaburgot a néme­­­tek ostroma alól felszabadítsa. A Svencsany­nál álló orosz hadsereg valószínűleg csak a franciák fantáziájában él, mert arról mi egy­előre semmit nem tudunk.­­ * * Az olaszok szeptember harmincadikán Mrzli Vrhnál, e hegy délnyugati lejtőjén lévő hadállásaink ellen nagy haderőkkel háromszor­­os támadást intéztek, de roppant súlyos vesz­teségeket okozva nekik, vertük vissza őket. Hasonlóképpen visszavertük a tolmeini hídfő egyes pontjai ellen megkísérelt támadásokat

Next