Pesti Napló, 1915. október (66. évfolyam, 274–304. szám)
1915-10-02 / 275. szám
25 Szombat PESTI NAPLÓ 1915. október 2. 71 háboru eseményei Háromszoros nagy olasz támadás -sikertelenül Hivatalos jelentés. (Kiadatott 1915. október 1-én délben) Olasz hadszíntér: A tiroli és a karintiai harcvonalon tegnap csak tüzérségi harc volt. A Bombasch-Grabentől nyugatra levő megerősített hadállásaink ellen intézelt — a tegnapi jelentésben említett — támadásokat derék salzburgi lövészeink visszaverték. Az olaszok tegnap reggel a Mrzli Vrh-el és - hegy délnyugati lejtőjét nagy haderővel háromszor támadták meg sikertelenül. Ez alkalommal igen súlyos veszteségeket szenvedtek. A tolmeini hídfő egyes pontjai ellen megkísérlett támadásokat szintén visszavertük, mint mindig. Heter, altábornagy a vezérkar főnökének helyettese Madiszintér Az angolok abbahagyták a frontáttörési kísérleteket . Ellenkezően: a németek nyomulnak előre — A franciák frontáttörési kísérletei a Champagneban meghiúsultak — Rovno előtt harcolunk és tért nyerünk — A Minsk felé álló fronton állandó harcok között nyomulunk előre — Dünaburgnál újból elesett egy orosz hadállás — Az olaszok is nagy offenzívára készülnek . Százezer orosz fogoly szeptemberben Napi eredmény foglyokban 11.195 Érdekes, hogy miként tud változni a harctér súlypontja. Gorlice óta a világháború súlypontja az orosz harcszíntérre esett, előbb Galíciában, majd Orosz-Lengyelországban, Litvániában és Kurlandban. Egy hónappal ezelőtt a súlypont a Dardanelláknál volt, amíg az angolok és a franciák iszonyú veresége után Vilnára nem terelődött. Az egész világ lélegzetét visszafojtva nézte és várta: mi lesz a megvert és bekerítés előtt álló vilnai sereggel? Majd két hétre figyelmünket a keletgaliciai és a volhyniai orosz offenzívák kötötték le, míg most ezek is elcsendesedtek, hogy a súlypont teljes erővel a francia hadszíntérre terelődjön át. Jellemző, hogy a háború súlypontja az olasz hadszíntéren soha nem volt, bár az első és a második görzi csatákra és isonzóvölgyi támadásokra nagyon figyeltünk, de az olasz hadszintért a háború súlypontjának— az olaszokon kívül — senki sem tartotta. Az olaszok azonban most is annak tartják és büszkén verik a mellüket, hogy e nélkülök már vége volna a háborúnak s le volna győzve Franciaország és Angolország. Ne neked francia és angol, akiben már csak a makarónievő talján tartja a lelket s nélküle már a centrális hatalmak lábainál könyörögné a békét. Hetedik napja már, hogy a francia-angol offenzíva megkezdődött és mit látunk? Az yperni vonalon, a csatornától Armentieresig nyugalom van s az angolok a franciákkal vegyest csakis az Armentierestől Arrasig terjedő ötvenkilométeres szakaszon akarták a németek frontját áttörni. Ha itt a frontáttörés sikerülne, ebben az esetben az yperni frontot, tehát azt a frontot, amelyet az angolok az egész francia hadszíntéren a legfontosabbnak tartanak s amelyért egy év alatt annyi és oly súlyos áldozatokat hoztak az ellenséges felek: a németeknek fel kellene adni, fel kellene adni azért, nehogy az átkarolás veszélyének tegyék ki magukat, vagyis hogy a franciák és az angolok a hátukba ne kerüljenek. Az áttörés tehát, ha sikerülne, óriási, a háborúra szinte kiszámíthatatlan eredménynyel járna, mégis mit látunk? Hat nap után az angolok már nem is próbálkoznak újabb támadásokkal, ellenben tűrik, hogy a németek Loostól északra ellentámadásokkal éljenek, amelyek lassan ugyan, de mégis előrehaladnak, előrehaladnak az angolok heves védekezése dacára. Megjegyezzük, hogy ezen a hadszíntéren két Loos nevű község van, az egyik Lille mellett, a másik pedig a lensi bányavidéken. A heves harcok az utóbbi községnél folynak, mert az angolok a bányavidékeket akarták különösen hatalmukba keríteni. Ugyanezen a hadterepen Loostól délre, Soucheztől keletre és Neuvilletől északra — ami körülbelül egy terepet jelent — a franciák kísérleteztek frontáttörésekkel, de gyenge kísérleteik meghiúsultak. A másik frontáttörési kísérletek csatatere Reimstől az argonnei erdőkig terjedő champagnei vonalra esik. Ha itt a frontáttörés sikerülne, ez azért volna fontos, mert ebben az esetben a németeknek az argonnei erdőkben lévő hadállásai volnának az átkarolás, illetve a hátbatámadás veszélyének kitéve, s ennek következtében az a bámulatos eredmény, amiképen a németek az Argonneokban már egy év óta előrehaladtak, ez mind megsemmisülne. De nemcsak ez semmisülne meg, hanem megsemmisülne mindaz az előretörő eredmény is, amiképen már egy év óta Verdun várához odajutni igyekeznek. A champagnei frontáttörés tehát a háború sorsára szinte kiszámíthatatlan eredménynyel járna és mégis mit látunk? Azt látjuk, hogy bár Auberivetől keletre nagy erőkkel is támadtak a franciák, hogy a németek frontját keresztültörjék, a frontáttörési kísérletek mégis meghiúsultak. Éppen ilyen sikertelenek voltak azok a francia támadások is, amik az auberivei front meghosszabbításaiképpen a Massigestől északnyugatra fekvő vidékeken történtek. A csatatér színhelye a katalaunumi mezők fölött húzódik, tehát ott, ahol az ókorban Attila és Aetius mérték össze világraszóló csatájukban kardjaikat. Hét divíziót, tehát körülbelül másfélszázezer embert vetettek ezen nap szűk helyen frontra a franciák, ami négy-ötszörös túlerőt jelent a németekkel szemben, de mind hasztalan, az áttörési kísérlet csak kísérlet maradt. A champagnei támadásoknál lévő harcokban a németek eddig 7100 franciát fogtak el, köztük 104 lisztet. Hogy a franciáktól és az angoloktól el ne maradjanak, az oroszok is próbálkoznak,nem ugyan Kelet-Galíciában, ahol már még szárnypróbálgatások sincsenek, hanem Kelet-Galícia és a várháromszög közé eső területen, Novo-Alexiniecnél. Az oroszok súlyos emlékezetében van itt az a nyolc napos vesztett ütközet, amikor frontunkat át akarták törni, hogy a kelet-galíciai és a várháromszög területén operáló csapataink közé beékelhessék magukat, s hogy ezáltal a várháromszög területét csapatainktól mentesítsék. Ezt a csatát azonban az oroszok elveszítették és mi Novo-Alexiniecet és a felső Ikva-szakaszt rendületlenül tartjuk, de az oroszok most újból megkísérelték, hogy bennünket hadállásainkból kivessenek, a támadásaik azonban tüzérségünk tüzében már az előkészületek közben meghiúsultak. Ellenben a Kormin patak mentén csapataink tovább törtek előre s Derasno felé szélesítették ki hadállásaikat. Itt minden lépés Rovnóhoz visz közelebb és éppen ezért csapataink előrehaladását az oroszok ellentámadásokkal iparkodnak megakadályozni, vagy legalább is meglassítani, az oroszok ellentámadásait azonban fényes sikerrel nemcsak visszavertük, de az oroszok közül 400 embert is elfogtunk. Ezen a területen a két legutóbbi napon összesen tíz tisztet és 2400 főnyi legénységet fogtunk el. Nehezebb terepen talán a háború kezdete óta sem nyomultak előre a németek és az osztrák-magyar csapatok, mint azokon a helyeken, ahol most küzdenek a részint hátráló, részint kétségbeesve védekező oroszokkal. A németek frontjai Miadzioltól kezdve Smorgon és Wyschneren át húzódnak dél felé a Berezina mocsaras vidékein keresztül. Miadziol a Narod tó északkeleti partján fekszik, amiből megállapítható, hogy Eichhorn hadseregének Molodocnótól és Vilejkától meddig kellett északnyugatra visszavonulni? Ezen a fronton állandóan nyomták az oroszok visszafelé Eichhorn seregét, tehát állandóan támadtak, de az utóbbi támadásaik mégis súlyos veszteségeik mellett összeomlottak s a németek 1400 foglyot ejtettek. Lejebb dél felé Bajor Lipót előnyomulását akarják az oroszok részleges támadásaikkal föltartóztatni, amely orosz ellenoffenzíva már tulajdonképpen Minsket védi, de a németek az oroszok valamennyi ellenállását megtörték s lassan nyoi mulnak előre az ingoványok között. A harcokban 500 katonát, köztük 6 tisztet fogtak el és hat gépfegyvert zsákmányoltak. Dünaburgnál minden nap megvan a németeknek egy-egy jelentős hadizsákmánya : míg tegnap a veszelovi tószorosba, Dünaburg tól délre szorították be az oroszokat, addig ma Dünaburgtól nyugatra Grendsennél foglaltak el rohammal egy további hadállást, ami által Dünaburg körül az ostromgyűrűt még szorosabbra fogták. A francia Temps pétervári távirata szerint a németek nagyon sietnek Dünamburg elfoglalásával, mert a francia lap szerint Svencsanynál nagy orosz sereg áll, amelynek az volna a hivatása, hogy Dünaburgot a németek ostroma alól felszabadítsa. A Svencsanynál álló orosz hadsereg valószínűleg csak a franciák fantáziájában él, mert arról mi egyelőre semmit nem tudunk. * * Az olaszok szeptember harmincadikán Mrzli Vrhnál, e hegy délnyugati lejtőjén lévő hadállásaink ellen nagy haderőkkel háromszoros támadást intéztek, de roppant súlyos veszteségeket okozva nekik, vertük vissza őket. Hasonlóképpen visszavertük a tolmeini hídfő egyes pontjai ellen megkísérelt támadásokat